Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-03 / 124. szám

ELLENZÉK la a kórházi Lögolta'uui ko.-rtilrtog fogyel- rreaett ébersó,e5tSnek, a brutális támadás viszonylag kevés .áMozntot követelt. A betegek legnagyobb rés/r/i bi/.tansá.g.bu helyest ék az óvóhelyen, ame’yet ív ellen­séges bomba nem tudott elpusztítani. A/ isteni gondviselés megőrizte a magúikkal tehetetlen be.e.geklzt, akiket az örvösök os az ápolók honvágyakon szállítottak az óvóhelyre É nok-c még? Egy bérpalota rorajhialmázához vezet az utunk. Itt nagyon nehéz dolga van a mentésre kivezényelt szervüknek. A lég­oltalmi pincébe menekült a háznak minden otthoniévá lakója, az óvóhelyet pedig teljesen betizmeiték a törmrókek. Vájjon élnek-e még azok, akik itt keres­tek menedéket?. Katonái készít’• «'ég tart­ja távol a kivánesiskodókat, mert sokszor a legjobb indulatu beavatkozás is vissza­felé sülhet el és hátráltathatja a mun­káé. Pedig itt nagyon sok emberé’étről van szó. Minden valószínűség szerint sér­tetlenek maradtak az óvóhelyen, csak az az égető, nyugtalanító, rettenetes nagy kérdés, hogy ki.birjákae a difiig, amíg is­2 mél érintkezési be léphetnek a külvilág­gal és a menüknek sikerül néstvá^nl hozzájuk. Órákon keresztül tartott a meg- ícs.:uc\u iniLuku. Végre sikerült annyit ■elérni, hlogy a pincékből fölhal látszott az oda menekül ük CNák-áin yvi zás a. A benszo- rultak is küzdelmet folytatnak az életért. Elszorul az ember szive, ha arra gondol, hogy mit érezhetnek azok, akik ebben a szörnyű bizonytalanságban vannak. Nem tudhatják, hegy mégógyszer viszontlát- hiatják-e szeretteiket és tart-e addig a levegő életet adó oxigénje, amíg végre sikerrel jiáxhatriak a mentési kísérletek. A rombadölt bérpalota óvóhelyéhez a ké­ső délutáni órákban sikerült rést vágni. Az erftberi akarat és önfeláldozás nem maradt hiábavaló. Az óvóhely menekült­jeinek javarészét sikerült megmenteni az életnek. Az az élmény, amelyet a rette­gésnek és bizonytalanságinak ezekben az órádban ki állottak, örökre nyomot hagy a lelkűkben. Ezt véglegesen eltüntetni sohasem lehet. De egyben miegmemlrsi- tet.te egész lényüket, mert örök Hálá­val tartoznak azoknak, akik emberfeletti munka árán kiharcolták számukra az életet. Két tragikus haláleset Továbíbmrgyek egy másik ’ városne­gyedbe. Egy nagyvállalat helyiségeit akarom megtekinteni, amelynek udvará­ra két ellenséges bomba csapot'1 be. Fe­nyegetően merednek fe'ém a bomba töl­csérek. A kaputól néhány lépésre hatal­mas vaskorlátba ütközöm. Ez reggel még az emeleti folg feó korlátja volt, amelyet a bomba támadás ereje úgy -ávo'itott el helyéből’, min. >a. pelyhet, Az épület tető­zete teljesen beonüotyrt^A. szobákban ösz- sze-vissza törtek a bm:rok. A vállalat nagy személyzetéből csodának-csodáiára a 'egtöbben megmenekültek. Két halálos aldozaía mégis van az itteni terrortáma­dásnak. Két isztvtisélőnőt, akik nem tud­ták elérni idejében az óvóhelyet, maguk alá temettek a leomió falak és törmelé­kek. Az egyiknek holttestét már kiástak a romok a ól. összeroncsolt, véres est: itt feszik előttem a hordágyból rögtön­zött ravatalon. Fiatal lány. Alig múlt húsz esztendős. Levett kalappal állnak holtteste mellett a mentést végző munká­sok. Egy pillanatra megáll a további mimi­ka. Néma imádság szád az Egek Urához a szerencsétlen, fiatal tisztviselőnő lelki­üdvéért, akit ifjúságának virágjában ért utol a kérlelhetetlen végzet, amelyre senki sem számitott és ame.yet nem lehet elhárítani. A tragikus sorsú tisztviselőnőtől alig egy méternyire állott a vállalat igazga­tja. Még most is a kiáll ott rémségek hatása alett áll. A légnyomás ereje az egyik munkaterembe vetette be. Itt tétrt magához kábultságából és csak lassan- lassan döbbent rá arra, hogy körülötte újra t.vább folyik az élet és már javában tart a mentési munka és a törmelékek el­takarítása. Munkásnegyedben .Kisemberek földdel egyenlővé Jett ott­honai között haladok. Talán itt látszik a 1 egtragifcusabban a pusztítás, ahol egy­szerűen berendezet- földszintes házakban estét ■5i-'reggelig dolgozó munkás családok élték a maguk szerény kispolgári életét. Nem volt különösebb igényük az élettő . Nehéz fizikai munkájukkal keresték a kenyeret és örültek annak, ha a létfenn­tartáshoz elengedhetetlenül szükséges cikkeket be tudják szerezni és gondos­kodhatnak gyermekeik neveléséről. Vol­tak olyanok közöttük, akik egié'z életük megtakarított keresményéből kis c.salad» házat építettek. Egy vagy kétszoba-kony- hlás épületeket, amelyek számukra mégis az egész világot jelentették. A verej é- kjes munka eredményét, azt a bizonyos „fix-pomot“, amelyért érdemes volt élni és dolgozni és amelynek minden bútor­darabjához egy-egy emlék kapcsolta őket. Ebben a negyedben egész házsorokat sö­pört ei a bomibtirobbanások ereje. Azok voltak szerencsések akik már elmentek munkahelyükre, mert igy legalább pusz­ta életüket megmentették. Szive trázó, lelket tépő jelene eknek lehettünk szem­tanúi. Hiszen akár mennyire fegyelme­zett is az ember és akár mennyire meg- eűzette is a sors a megpróbáltatásokhoz, a legtermészetesebb emberi ösztönnek: az aggódó szeretőnek és a fájdalomnak mégsem lehet parancsolni. Feldúlt család­apák rohannak munkahelyükről az utód­jukba. Tele vannak bizonytalansággal. Patakokban hull az izzadtság homlokuk­ról, az arcukon pedig ott ül az aggó da­Él© csecsemő A sors kiszámíthatatlan szeszélye, hogy ara egyik kétszobás családi ház romjai alól, ameiyet telitalálat, ért, az egészen kezdetleges pincében hathónapos csecse­mőt élve tálallak meg a mentést végző munkások. Szülei életüket vesztették. Megölte őket a légnyomás ereje. Ki tulií- ná megmagyarázni, hogy a csecsemő ho­gyan maradhatott életben? Vájjon mi­lyen -soríot szart neki az isteni gondvi­selés, amely megmentette? Nem lehet választ adni erre a kérdésre. Az apát- an-anyátlan k.i gyermeket azonnal gon­dozásba veszik. Nemsokára a rokonság­ig város gomlaufen kora délutáni órákban felkerestem hiva­talában dr. Vásárhelyi László polgármestert, íkí a varos tisztvbislőkarával együtt egész napon át a bombatá mad ások kárainak megái lapitásávai és a bombakárosukak elhelyezésé­vel foglalkozott, A polgármester a Kolozs­lom minden kétségbeesése. Vájjon ő'.et­bőn találják-e még a szeretteiket? Min­den perc végtelenségnek tűnik fel előt­tük. És határtalanul boldog az, aki meg­tudja, hogy nem érte veszély a családját, nem bánja az elrvu-szteJt. vagyont, a rom­má dőlt otthont, mert a megmenekült család körében uj életet tud kezdeni. De milyen döbbenetes a másik véglet, ami­kor könnyes szírnek válaszolnak az érke­ző családfő kétségbeese t kérdéseire. Ezt a fájdalmat nem lehet leimi. Nem is kí­sérlem meg, hogy szavakba öntsem. Ököl­be szorul a kéz, ha arra grndolunk, hogy „civilizált“ embereknek merik rrygukat nevezni, akik ezt okozták, akik védtelen asszonyt, ártatlan gyermeket gyilkolt iafk meg lelki ismeretfurdal ás nélkül és örök­re kettétörték egyszerű kisemberek csa­ládi boldogsá'gáit. Hosszú oldalakon keresztül lehetne folytatni a megdöbbentő kének felsorolá­sát. Minden rombadölt ház külön tragé­dia. A romok között kétségbeesetten ke­resgélnek azok, akik megmenekültek az életnek. Egy-egy vagyontárgyuk után ku! tatnak. Hátha sikerül valamit meg­mernem a pusztulásból. A szomszédok, is­merősök, azok, 'akik a véletlen szerencse folytán megúszták a terrortámadást, ön- felüldözóan sietnek a segítségükre. Késő éjszakáig fog tartani ez a munka és elő- relá hatóan vajmi kevés lesz az eredmény. De az ember sohasem veszti el hitét és nem is volna érdemes élni, ha ez az örök optimizmus újra és újra nem diadalmas­kodna. a romok alatt / bál is előkerül valaki, aki elviszi a bor­zalmak színhelyéről. ^ Nem folytatom tovább a terrortáma­dás pusztításainak leírását. Mérhetetlém az a veszteség, amely a vá^os társudgl- ma számára az ártatlan emberéletek ki- ' 'Itá'a jelent. Vigasztalásunkra csak az szolgálhat1', hogy nem hullottunk remény­telenségbe. ho,sy nem vesztettük el az életben való Értünket. teljesítjük feleba­ráti és állampolgári kötelezettségeinkeő es mindvégig igyekezünk megőrizni hig­gadtságunkat. Ük a károsultakról vár elleni terrortámadásról a következő hi­vatalos nyilatkozatot adta ki: — Az ellenséges repülök több hullámban történt bombatámadása reggel 9 óra 10 perctől 10 óráig tartott. A terrortámadók nagyszámú, bombát és légiaknát dobtak a vá­ros munkásnegyedeire, siirün beépített és la kott területrészeire. Az anyagi kár megállapí­tása most van folyamatban. A támadás mé­ri leihez viszonyítva, emberéletben nem nagy a veszteség. Egyelőre nem lehet pontos kéj>et alkotni a sebesültek számáról, annyi azonban maris bizonyos, hogy a könnyű sebesültek száma sokkal nagyobb, mint a súlyosan sebe­sülteké. A lakhatatlanná vált negyedekből a lakosságot megfelelő lakásba helyezzük el- Már az első napon, minden bomb akár osultar fedél alá juttattunk, úgyhogy a terrortáma­dás következtében Kolozsváron senki sem vált hajléktalanná. A városi hatóságok gon doskodtak a bombakárosultak lakásáról, de a lakosság is önzetlenül rendelkezésünkre ál­lott cs mindenki készséggel felajánlotta támtn gátlását. Már az első napon megtörtént a 1914 Június 3. 11 ..... m\mmawmrrrwm bombakárosullak között az ingyené-. <br<J <•: vacsora kiosztása, jooo ember számára főzet­tünk, akik a legközelebb eső légoltalmi ruj nedékhelyen, tehát a város területén hél h - lyen kaptak ellátást. — /■' el háborító és megdöbbentő, hogy a bomba-támadás elsősorban kórházak ellen irá­nyult. A református kórházat és az ortopéd kórházat telitalálatok döntötték romba. Pél­daadó ellenben a város lakosságának fegyel­mezettsége. Mindenki a helyén volt. A kato­nai és polgári légvédelmi szervek, valamint a német katonaság önfeláldozó munkája mel­lett tisztviselők, munkások, asszonyok ragad­tak kapát és csákányt, hogy eltakarítsák a romokat és segítsenek azokon, akik a bete­metett óvóhelyeken várták a segítséget. A légvédelmi pincék tökéletesen beváltak Döntő fontosságú, hogy a Kolozsvár elleni angolszász terrortámadás során milyen tapasztalatokat s/érzett a légvédelem és ho­gyan váltak be a biztonsági intézkedések. Ezekről a kérdd ékről kértem lel világosi kist Peck Albert ny. vezérőrnagytól, a kolozsvári polgári légoltalmi szervezet parancsnokától. Reck vezérőrnagy személyesen irányította a polgári légoltalmi szervek mentési munkájúi­éi végigjárta mindazokat a városáé gyedeket, amelyekben az angolszász bombázók terror- támadása áldozatokat követelt. — * A terrortámadás legfőbb tanulságaként azt .alapíthattam meg, hogy a légvédelmi pincék tökéletesen beváltak -- mondotta Beck vezérőrnagy. — Bebizonyosodott, hogy nem­csak a szakszerűen épített óvóhelyek, hanem egészen régi és kezdetleges pincék is mene­déket nyújtanak, ha a házat nem éri telitalá» lat. Az áldozatok legnagyobb része azok kö­zül került ki. akik nem tartották be a légvé­delmi rendelkezéseket. Nagyon sok halottja és sebesültje van a könnyelműségnek és a ha­tósági intézkedések felelőtlen semmibevevé'- sének. Az eddigi megállapítások szerint a se­besülések egyrésze azért történt, mert sokan nem mentek le az óvóhelyre, valamelyik ka­pualjban húzódtak meg, vagy az udvarról akarták figyelni az ellenséges repülőket. Olyan halálesetek is történitek, amelyeknek egyetlen oka az, hogy az áldozat fennmaradt a bombaJujtott házban és hozzátartozóinak minden rábeszélése ellenére sem keresett me­nedéket a légvédelmi pincékben. Újra felhí­vom tehát a város lakosságának figyelmét, hogy a légvédelmi rendelkezéseket mindenki pontosan tartsa be és az esetleges szirénajel­zésre azonnal menjen az óvóhelyre. A legro­zogább pince is biztos menedéket nyújt ak­kor, ha a házat nem én telnBíálat és meg­véd a légnyomás, valamint a 7 epeszdarabok ellen. Elismeréssel kell megemlékeznem a házparancsnoki szervezet és a többi légoltal- smi szervek munkájáról, akik a veszély órái­ban tanujelét adták annak, hogy feladatukat a legteljesebb felelősségtudattal látják el és a magyar és német katonák ezerszazalekos ál­dozatkészségéről, akik mindenben tásnogatták a mentési munkálatokat. Mindenekelőtt segítsünk egymáson Vargha Lajos, Kolozsvár fiatal főispánja a légitámadás kezdetétől fogva járta* a város bombázott negyedeit, mindenütt azonnali se­gélyt és ami ilyenkor talán még ennél is töb­bet 'ér, vigasztalást osztogatott. A délutáni órákban kerestük ^el hivataliban, hogy tá jékozódjunk tőle i^ok felől az intézkedések felől, amelyeket foganatosítani óhajt. A men­tési munkálatok ekkorra már javarészt lezaj­lottak és a főispánnak már hozzávetőleges képe volt az áldozatok és kibombázottak számáról. Ami a légiéiyegesebb: a sebesültek gyógy­kezelése, erre vonatkozott első kérdésünk. Vargha Lajos megilletődöcten emlékezeti meg a magyar orvosok páratlan és szinte em berfeletti erőfeszitéséről, amellyel a bombá­zás sérültjeift segítették. Annak ellenére, hogy a légitámadás több kórházat rongált meg, a sebesültek valamennyien el vannak helyez­ve, azonnali elsősegélyben részesültek és gyó­gyulásukról messzemenő gondoskodás történt. Második kérdésünk a lakásukat vesztett ki­bombázottak sorsára vonatkozott. Nem illik talán ilyen helyen senkit sem megdicsérni, de úgy véljük, mégis szóvá kell tennünk a köz­vélemény előtt is azt a hangot, amelyet Ko­lozsvár fiatal főispánja megütött: — Pecsétekre és minden egyébre való te­kintet nélkül a lefoglalt zsidó lakásokat bo- csajtjuk Azonnal a kibombázottak rendelke­zésére. Azok az urak, akik jobb lakás iránti kérelmeket nyújtottak be. várjanak. Semmi­féle ilyen irányú kérelmet senki részéről most tekintetb'e nem veszünk. Kötelességünk, hogy mindenekelőtt egymáson segítsünk. A város népjóléti bizottsága gondoskodik a ki­bombázottak élelmezéséről és akik elvesztet­ték ruházatukat is, azokat a lefoglalt zsidó ruházati cikkekből fogjuk kielégíteni. A főkpáni hivatalban gyorsan megtelő i\ van felfektetve, a kibombázottak anyagi tá­mogatására. Egymásután jelentkeznek közü- letek és magánosok megajánlásaikkal, a ko­lozsvári bombakárosultak számára. Kétségtelen,, hogy a súlyos bombatámadás váratlanul érte Erdély fővárosát, de meg­nyugtató érzés, hogy a város valamennyi ha­tósága, élén a főispánnal, olyan magyar lé lekkel áll a szerencsétlenül jártak mellett, amilyen — kétségkívül nem dicsérendő, mert természetes — de elvárható volt részükről. Mez diiután temetik ö bomfeaiámadés halottjait A pénteki terrortámadás halottjait ma dél­után Ivisérik örök nyugalomra. A terrevtama- dás áldozatait a város saját halottjainak te­kinti és temetésükről gondoskodik. Az áldoza- I tok egyrészót a házsongárdi temetőben. a í munkásnegyed áldozatait pedig a kardosfal- I vi /temetőben, a város által adományozott sírhelyeken fogják eltemetni. A házsongárdi temetőben délután 4 árakor, a kardosfalvi temetőben pedig délután 5 órakor lesz a gyászszertartás, amelyet a keresztény egyhá­zak lelkészei végeznek. A hozzátartozókon és a hatóságok képviselőin kívül elzarándo­kol a közös ravatalhoz a város egész lakos­sága, hogy utolsó istenhozzádót mondjon azoknak,, akiknek életét a minden emberi ér­zésből kivetkőzött terrortámadók kegyetlen­sége rabolta el. VÉGH JÓZSEF. Csak mlégoltalmi paraneinekiég I ssáréna» vagy h<xr«mgjeizés©i$ ve- gytik figyelembe riasztás ©setén A pénteki bombatámadás óta »légvédelmi szirénaberendezés elrom­lására való hivatkozással előfordult, hogy egyes városnegyedeket köz­vetlen utón riasztottak. A légoltalmi parancsnokság ezúton is felkéri a lakosságot, hogy hasonló „riasztásoknak" ne üljön fel. A szirénaberende­zések épségben vannak, da még ha azokkal baj történne is, a parancs* nőkságaak módjában áll a riadójelzést harangziigás által kellő időben leadni. Minden más riasztás csak az ellenünk folyó ídegháfeorii céljait szolgálja. Ä bembaiámadísok halottainak agsiös^kálása I a t->rvénYsz3ki orvostani és kórbonctani Intézetben I történik Felhívja a polgármesteri hivatal a közönség figyelmét arra, hogy a légitámadás alkalmával elhalt és a törvényszéki orvostani intézetbe, il­letve kórbonctani intézetbe heszállitott személyek agnoszkálása 1944 ju» nids 3-án szombaton reggel 9 órakor kezdődik a fent megjelölt helyeken. Kéri a polgármesteri hivatal az elhaltak hozzátartozóit, hogy a személyi adatok bediktálása végett feltétlenül jelenjenek meg. a törvényszéki or- vostani intézetben,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom