Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-19 / 136. szám

1

i § & î j n n i h s ii

ELLENEM,

A közéleti gyógyulás útia

Irta: Végi» József

Élénk figyelemmel és jog-us aggö- djalomouial kísérj ük miudiazioikiat a. megnyilatkozásokat, amelyek a be!- politikai heily^ettieil foglal kcanak. és a jövő kiboirytakpzásana.k lehetőségeit mérlegelik. Úgy óneaaziülk, hogy nekünk, érd él yieVbek, a kisebbségi Tinult tanulságai klapjan nemzeti kö- teáetsa’égünk, hogy újra és ujipa a közösségi érzl&sine, az egymás iránti mieg-éakésae és az egyéni vi-sizálykodá- sok mellőzésére hiviuk fel a nienizet ‘jsszességcinek figyelmét. Ebben a szellemben foglalkoztunk három héttel ezelőtt Milotay Istvánnak, a legkitűnőbb ma gy ar publi c istának aiz ■Ujj Magyarságban megjeleni vezjéöv •cikkóvel, amely megdöbbentő őszinteséggel vázolta a. nemzeti egység ki- alakniásanak akadályait és egye« politikai pártok eléggé el neon Ítélhető, a haltáLomria törő-, átlátszó mesterkedéseit. Milotay István azt is szükségesnek tartotta közölni a myil- vánossággal, hogy a.z idők jellemző és saomoru tüneteként, olyan magyarok is akadnak, akik állandóan német -szövetségeseinkre apellálnák és a magyar haza belső kérdéseit idegem beavatkozás utján szeretnék eb iTtftézítertíni. Erdélynek nem lehet más álláspontja ebben a kérdésben, minthogy a legnagyobb gyengeség jele velira, ha a magunk ügyednek, égető sorspro-bl-émáina.k megoldására a. szövetséges nemact beavatkozását kellene igénybe vennünk. A magyar haza akkor volt, nagy és hatalmas, amikor egyedül a maga, erejére támaszkodott. (Szomorú szegénységi bisxmyitványt kellene kiállítanunk őMnagunkról. ha a körülöttünk dú ló világégés kellős közepén nem tudnánk megtalálni az egységes nemzetiéi ek kialakulásának útját, ha politikai zsákutcába jutnánk és nem teljesülne a milliós magyar tömegek annyiszor hangoztatott óhajtása, a teljés nemzeti egység valóra- váltása. Olyan időket -élünk, amikor tisztában kell lennünk önmiagunkkial és a legteljesebb őszinteséggel kell mérlegelnünk, a jövendő esélyeit és lehetőségeit. Nagy szavakkal, fel legekben járó elméletekkel és magunkat áltató struccpolitikával most semmit sem érünk.

zug' körirekotdáisa. Ez a s^-eiöteim a fémetekhez való fellebbezésben az. ide~ gén beavatkozás ki hívásában, éli ki a maga .szeremcsór lem. hajlamait. „Man* dánunk sem kell, ez az »sióba és igazán szégyenletes hivatkozás, amikor hizelegni akar némtet ba Tálainknak, ugyanakkor sértő és bosszantó is rájuk nézve, mert olyan szándékokat tulajdonit nekik, amelyek tőlük teljesen távol állnak és olyan elhatározásokra akarná serkenteni őket, amelyre a múltban is és más népekkel szemben is csak kényszeredetten, a végső háborús szükségtől sarkallva szánták el magukat, de amelyeket egyébként a legszívesebben elkerültek volna. Hogy az igazi magyar önérzet a nemzeti önbizalom szempontjából mit fel ént, ez a németekhez való fellebbezés olyan, kérdésekben, melyeknek m: goldása egyedül és kizárólag csak ránk taXüxzlia- tik, csak a mi jágunk, vagy a mi kötelességünk lehet, nem kell bővebben fejtegetni" — írja többek közötít enrol az áiaimilatról ‘Mdteóay István.

Nem hisszük, hogy Erdély* területén akadna olyan igaz magyair ember, a.ki nem ért egyet Milotay István megái Lazításaival. A felszabadult országrész ui agy ians agyi nemi akar hivalkodni az idegien ver alom alatt átélt két évtized megpróbál látásaival]. Egyet azonban) megtainültünk és kötelességünknek lantjuk, hogy ezt a tapasztalatunkat mindig a magyar közvélemény it élőszóke elé vigyük: nemzeti kultúránkat, a Lélek ellenálló erejét és a jobb jövendőbe vétett törhetetlen, hitet egyedül annak köszönhetjük, hogy a legnehezebb Időkben is kitartottunk a nemzeti gondolat mellett, a magyar tömegek mindig másodrendű kérdésnek tekintették a politikai módszerekről folytatott vitákat és ezért tn ittunk anyagiakban szegény, de közszellemben egészséges gondolkozást! magyar tömböt átmenteni az anyaország vérkeringésébe, Végső aggodalommal látjuk azokat a tüneteket, amelyek az önmagunkba vetett hitet és bizodalmát, meg akarják ingatni és tökéletesem igazat adunk Milotay Istvánnak, amikor Tompa Mihály hires verséire hivatkozik.., amelyben arról vari szó egyebek közt. hogy „testvér testvért, apát tín elad .. *

A

Ra kell tdi ági tanunk a bajokra, ha segiteni akarunk. Gyökeresen ki kell irtanunk közéletünkből az egés,zaég- éeleri és káros tüneteket, hpgy a. zökkenőmentes építőm unkát .megkezdhessük. A budapesti sajtóban most ismét olyan komoly megnyilatkozásokkal találkozunk, amelyek masgéndemlik, hogy az ország ’egész közvéleménye felfigyeljen rája és részleteden foglalkozzék fejtegetéseikkel. Ajz egyik cikk „Járyárnyiök“ dim alatt ismét Milotay István tollából jelent meg, az Uj Magyarság vasárnapi számának vezető helyén. A vezércikk mintegy folytatása és szervesen kiegészítő része azoknak, az elgondolásoknak, amelyeknek keretében a nagy magyar publicista az utóbbi hetekben módot akart keresni a teljes nemzeti összhangra és a ma- i nadfétetalan kibontakozáisna. A raeím- zset sorsáért aggódó magyar ember minden keserű fájdalma, és felelős- ■ségteljses őszintesége ott ég &, sorok között. Kim életi en ül ostorozza mind azokat a „járványokat“, amelyek a március 19-i események óta fleilbur- jáuzat.tak a magyar közéletben. Mindenekelőtt azokkal fordult szembe, akik nem akarnak benllesizkedni a megyéi tozott politikai helyzetbe és halmis kmnic kodással félüeűlílanak. Ezek a „nekihúsúit magyarok“ azt hiszik, hogy ezzel tőkét, kovácsolnak a jövendőire és ha mindent megkri- tizálnak, mégegyszer reményük lehet arra, hogy ismét, szerep él jenek a politikai fórumon.

Rögtön, utánuk a. másik véglettel is számolnunk kell. Ennek képviselői még ve&zeöüme&ebhek, mint a hintapoilitákaj félreáiló hössméjk hatna ga a nemet bnroaaiom ar»n all élet-halál harcban mindnyájunk ellenségeivel, hogy az az erő, az a hatalom, amelyet reprezentál, egy három szobás, összkomfortos lakás megszerzését, egy angró zsidó textíláziét, vagy eigy ugyanilyen szén- és vaskereskedés birtokbavételét fedezze — ©íjy’egy elszánt, hazai őskeresztény vállalkozni számára!* — Írja. Az ilyen, egészen átlátszó magamérdékek szolgálatúban történik a feljelentések legnagyobb ítésze. Ha ezeknek 0, feljelentéseknek az illetékes hatóságok hitelt aidtnánjaik., akkor a fél országot perbe lehetne fogni, zteid.o héreucség- gel. am goi bar aus ággal és a jó Isten tudja még milyen képtelen v ádakkal illetnek fedőbe tetten, múltú magyar embereket, akiket, vagy személyi bosszúvágyból s-zeretnónek m-eghur- coltaini a besúgók és f el .jelenítő k, j vagy azért, mein. Sizere,tn;ének a. hivatalukba. ügyvédi irodájukba, keres- j kedésükbe, vagy lakásukba bénám. 1 Ezekben foglalja össze Miílotav j István az uj magyar éltet járványait : és befejezésül leckét ad atzoknak az | újdonsült antiszemitáknak is. akik j mindenkit túl akarnak licitálni, i Most ők a l eehangosa.bbah. uton-ut- Î félen hangoztatják Törhe-tteitlen .jobb- | oldali elveiket, holott aföeAőtt sze- í 'rrvérmetienül. felvették a sápot a zsidó vállalatok igazgatósági tag&ágaiirna.k tant temjéből, vagy jobb esetben óvatosan meglapuítaik.

i Oláh György, a-z Egyediül Vagyunk f cimü társadalompolitikai folyóirat I főszerkesztője és a magyar jabbolda- j îi mozgalmak egyik legrégibb és leg- i becsületesebb harcosa is közérdek ü- I nek tartotta, hogy lapjának vezető • helyén a magyar élet beteges fcüne- J te ive! foglal koazjék. A névtelen leve- j lekről Irt vezércikket Oláh György. I erről a becstelen. orvul mérgező, unckxri to társadalmi fegyvernemről, amely ismét felütötte fejét a magyar ételben. Az Egyedül Vagyunk lőstzer kesiztője egy konkrét eset kapcsán emelte lel szavát a névtelen Levélírás ellen. Az uj korszak névtelen. tevéi- ; hója a névtelenség védőpajzsa möge lapulva, a cikkíró egyik vidéki baráte ; jától. a legkeményebb fából fara- ; goit. legbecsületesebb fajvédők, egye ; kétől, mint a bűztől, mint a feprátsbók ! óvja a cikkírót. Oláh György feUbasz- I múlta az alkalmait arra, hogy létek- \ bemaekoió szózatot intézzen mted- ; azokhoz a tévelygőkhöz., akik ilyen I eszközökkel a nemzet erejét és a ! jobboldali mozgalom éleik,épesiségót I gyengítik.

I Ha valamikor igaz volt az a tetei,

J hogy még a gyilkosnak is meg* kell I bocsátani, mert olyan kevesen va- j gyünk mi magyarok, úgy mosA iga- I zárt erre keltene gondolni azoknak j akik konkolyt hintenek mi&gyar e*s j magyar közé ék a gyűlölködés mér ! gezetţ nyilaival száthuzásfi. és vnszáiy- j kodást keltenek sorainkban. A sajtó j niagasrendü és igazi hivatását Mdío- i lay István és Oláh György toiies fe~

I lelő&ségvállalássál atérea&éfc, amikor i ezekre a bajokra a nyilvánosság eiőte I rávilágítottak. Ugyanez a cél vezette i mindkettőjüket. Elrettenteni a ma gyár tá rsadalmat a zok tői a járvány« visszásságoktól, amelyek egész nemzeti létünket fenyegetik. A javi tás., a nyilvánosság előtti msegsfcö- gyenités a. cikkek vezérfonala, hogy vesszenek e l és tűn jenek ei v égleg a tévelygők, nehogy a nemzet összessége vesszen el miattuk. S>z'eQ'esteátef köszöntjük ezt a sajtóhangoA aiz erdélyi végekről. Magunkévá besszt7" es hisszük, hogy megtalálja az utat a magyar Lelkiásmereihez, ütőit * tizenkettedik óra, amrkor rendét kelt teremteni a. magunk dóigában is. Gs»ak igy készülhetünk fel a jövendő régV küzdelmeire. Ehhoz azonban •meg kell tisztulnunk és újjá kell ialakilanuTiik az egész magyar társa" dalimat. Irtsuk ki tehát a ferctesége- két és’ a magyar telektől idegen, vádaskodásokat. hogy a jobb sotrsoK kiérd; eme 1 he« sü k.

,,Horthy Miklós negredszáxuda

ssiklasxilárd hittel vezeti országot“

Legveszedeííme.sebb azonban a *' E jelentések járváaya. Nitevel ellátott és névtelen feljeJ.eín,tések ezrei érkeznek papon t.a a különböző hatóságokhoz. Nem tudjuk megmagyarázni és megérteni azoknak beteges lelkületét •és az erkölcsi süllyedésnek, az életkép telenséguek azt a fokát, amely a feljelentésekben; élá ki magái. Milotay István a® egész: közvélemény előtt újra meghűl yegzii a spiclmendsz,ert, a besugá-s szisztiémáját, amely odáig fajult, hogy ez a, beteges :mániia laís- sankint a magánéiért és a magánérdek önző kis küzdelmeiben is sasához jut és meghallgatást követei iMáind annyiunk számára 'Szégyen, hogy az országban állomásozó német katonai és polgári hatóságokhoz névvel vagy névtelenül ellátott, feíjelelnitések ér- kieznek. A szövetséges hatalom képviselői joggal feltehetik azt a kérdést, hogy csakugyan ilyen méh pontra jutottunk? A magyar emboi valóban mem képes rendet teTfeimtein1 a. maga portáján? De kijut a fel je lentésékből a magyar hatÓBágokna 1 is. Nincs olyan hatósági fórum, í minisztériumoktól elkezdve a tegki siebb jegyzői v hivatalig, vagy vidék csendőr Örsig, ahova, ne futnának b< v ádásk odások és feiljeitentések. Min! illepüJtit. a bosszúváigyu a-z egyéni ér etek, a. feniek-eitlein gyűlölködés vezet a fel jelentőik el. Érdemes idézni < konjuukfcura].or\r,agok és névtelen fel jieilerntők korrupciós tórekvéseiml Mi te tay Iistváu «oranf.: „Sokan szin.t< azl hiszik, hogy tar egész Kémet nem zetiszceiáLizmus csak azért lett, azéri támadt fel, aiért jntett nralomra :

Ssíójay minisztereínők rádióbeszédben köszé/tióHe Kormányzó Urunkat születésnapján

öuiiACKSi, jumufe is. a tmsgyarsag 25 év átia básdoiattul tekint az ország kor- m.áro'zójU felé, aki a kommíumázrri.us kí3r- jai'ból meritette meg a nemze et és. a szeretet leginkiátolb ssüile'tés- és 'névnapja alkalmából árad feléje. Országgy a r api tó Kor mányzó Urunk mícst ünnepedbe 7-6. szüle- tésíiapját vasárnap és etáteí az alkatiamból nemicsak a honvédség, hanem, frz egész ne-mzet kifejezésre jutnatta ragaszkodó

h-ópolatát iránta szerte- az országban. A helyőrségrkbcfli mindenütt zetn;és ébresrr.ő volt, igy a fővárosban is, ahol reggel 24 ágyuiövés. figyelmeztette a lakosságot’ a nemzeti ünnepire. Az egyes fetekevetek templomai'ban istenksztel eteket tartottak. A főváros lobogódászt öitóitt és rmodén- ki hódolt annak a férfiúnak, akire a irtöi vészterhes időkben feltekint az ország,

apraja-nagyja..

A honvédség' táböinToki ka-ra a K.01- miányzó Ur Öfőmefttóságiának 76. dzníetés- r.apja aílíkalimáibál az Országos Tiszti Kaszinó disztennében egAdáléteiles ebéden

vett részt, aroeiven ugyancsak, rrvegjeien- teík a Budiapesten székelő katonai pa~ rancan ok^iágoik pai-ancsnokai. A pohárkö- szöntőt csatai Csatay Lajos honvédőim: miniszter mondotta.

Soha- igy ét nem éreztük ezt az ünnepet

Sztójay Döarue rréimszteréírwök j,umus 18-án, vasaim^ délután 3 óraikor beszéddel köszöntö te a rádióban vitéz nagy- bájnyé Hoi'tihy Miklós, koinmánjtot', a Legelső MaigyiaiK 76. szülei rém a,p,j a alkalmából.

— A hh retem álló nemzet — mondotta — hódolattal köszöni- tegtelsőhb Had- urát, Koimányzó Urumkjat. S )ha ilyen bensőségesen nem érezte ót a mag yarság ezt az ünnepel, mint ma, amikor sorsdöntő kiűzd el ernibeai áll, amikor -a lett. és a nemlét kérdése tölti el a lelkeket, armi- kior hazánk tovább easvénres joMŐjónek íNzstosáitésa % káisarcolá^ hámü a mostani uemgfâdefete.

—- Az a he’iveaahai észter.dó, amely ne ífí&s és példa adó életét átíveli, nagy idő az európai nemzetek történetében és valóságos korszaka a magyarságnak hiszen nemzetünk ebben az időben a végveszély, a megsemnü sül és szélén állott és hw nem akadt volna erőskezü. szilárd akarata es bizakodó vezér, aki visszarántotta volna a szaikadék szélérő]. Magva roes rég ma

már fcakáo csak a mult emléke lenne.

— Horthy Miklós negyedévszázad óta szákiaszdáxd hittel N'ezeíi az országod.. Ezért ma. amikor a nemzet ismét létéért harcol a bezár1, a családot, az emberbe?, méltó életet fenyegető bolsevízmus ellen. t-önheteti&n hűséggel és minden áldozatra készen tekintünk Reá. váfcfuk és követjük parancsait. A magyarolz Istene őr ja. áldva életét és tartsa meg öt gyarapodó, jövőjében bizakodó, örökké, hálás népe számává.

Szjtójay Döme miniszterelnök ugyan- cs-aik vasárnap kihallgatáson jelent meg Mágyprország Főméit óság,u Kormányzójánál. A miniszterelnök a nemzet és a kormány szerencsekivána taat fejezte ki a Főméitóe.á;gu Urnák születésnapja alkalmából .

A miniszterelnök a kövei’kezo táviratot intézte Magyarország kormánj^zójahoz: ,.A mai nap, amikor a m-agrya.r nemzet. bensőségesen átér zeit hódolattal, ■mélységes tisztelettel, hüseges rag&szko- d ássál ünnepli Föméltmágu Kot mányié U nun-bax születésnapján, legyen szobád a tv. kiír. kormány neveben is tolmácsol nőm ezeket az ország mmáev hă p Ígér át átható érzéseket és hérem a MmdenaifUót, tartsa meg továbbra is Föíniél&óságodia t erőben, egészségire, hogy az ezeréves dxcaö rrucHjam. tmák- dóira és független állxmtÁságávc büszke és n jövőjében, rendfi.betlen.vl hteő nem zetét- (Ttivezetheese a gyóceéw^ ^ >5^ dog ,