Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)

1944-05-20 / 113. szám

1 S 4 4 május 2(k ELLENZÉK mmm o irois László dr. táhlabiró eskütétele KOLOZSVÁR, május 20. Beszámol tűtök, xiáír arról, hogy Grois László dr. törvény- zeki tanácselnököt, aki a huszonkétéves jsebbségi t alatt az Ellenzék igaz- aió-föszerkv.__iöje és mint ilyen, a ki- eybséjgj. magyarság életének egyik irá- ffiiójia volt, az igazságügy miniszter élő­éi jeszt és éré a Kormányzó Ur kinevezte kolozsvári ítélőtáblához tábla bíróvá. Grois László dr. táblabiró beiktatása nncpélyes formában, teljes ülésen tön'— ént meg pénteken délben az ítélőtábla an ácstermében. A teljes ülésen megje- entek az Ítélőtábla összes bírái, valamint törvényszék képviselői. Az Ítélőtábla levében Vékás Lajos dr., a tábla elnöke iöszöntötte Grois László dr.-t uj havata' ában. Meleg szavakkal vázolta Grois -lásAo dr. eddigi működését és sok sze- encsét kívánt a nagyfonlosságu táblabi- ci munkájához. Ezután Grois László dr. negköszönte a tábla elnökének szívből ö\ ő szavait és letette hivatali esküjét. Eskütétel ui“átn az egybegyiilt bírói és jcw ;ászi .kar melegen üdvözölte az uj táblá­dról;. Itt írjuk meg, hogy Grois László dr. elnevezésével kapcsolatban Zalán Endre lr. i.áblabirót a kolozsvári ítélőtáblától á >udapes:i Ítélőtáblához helyezték át. Za- án Endre dr. a napokban búcsúzott el cartársaitól és elutazott uj hivatali he- yére. Újabb időszaki lapokat tiltott be a sajtóügyek kormánybiztosa BUDAPEST, május 20. Vitéz Kolos .áy-Borosa ilihály államtitkár, a sajtóügyek kormánybiz- osa, a miniszterelnök rendeleiére a következő dőszaki lapok további kiadását tiltotta meg: 1 Budapesten megjelenők: „Arfikai visszhang”, i ..Biztosítási Szemle”, a ..Budai Krónika”, a ,Budapesti Orvosi Újság”, az Egésséges Élet”, L „Gazdasági Élet”, a „Gazette d'Hongrie”, a ,Gyógyászat”, a „Gyógyszerészi Hetilap”, az ,!rás”, a „Magyar Szállítmányozás”, a „Magyar Szemle”, a „Magyar Tejipar”, a „Nagyvilág Magyar Szemmel”, a „Néger Gyermek”, a ,JNöu- >elle Revue d’Hongrie”, a „Magyar Yacht”, az Őrszem”, a „Rádiótechnika”, a „Rádió Újság”, íz „Uj Barázda”, az „Uj Főváros”, a „Városok Lapja”. A Cegléden megjelenő „Ceglédi Fiigget- ’enség” és „Ceglédi Hírlap”. A Debrecenben megjelenő „Debrecen — Keletmagyarországi Napló”. A Kolozsvárott megjelenő „Erdélyi Szemle”. A Nagyváradon megjelenő „Estilap” A Jánoshalmán megjelenő „Felső Bácska”. A Székelyudvarhelyen megjelenő „Hargita”. A Kis­kunfélegyházán megjelenő „Kiskunsági Köz­löny”. A Baján megjelenő „Magyar Közérdek”. A Szolnokon megjelenő „Szolnok és Vidéke” c. időszaki lapok. A miniszterelnök határozatát a Budapesti Közlöny szombati száma közli. (MTI-). __________________________ Rögtöniíélő bíróság* elé kerül a Betlilen-uteai revoiveres merénylő KOLOZSVÁR, május 20. Hirt ad­tunk tegnap arról a véres lövöldö­zésről, amely szerdán este történt a Bethlen-utcában. Amint ismeretes, egy, detektívek és rendőrök elől me­nte külő ismeretien zsidó férfi karján megsebesítette Gál János detektívet, mig végül a menekülőt sikerült el­fogni a Deák Ferenc-uteában. Arról is beszámoltunk, hogy: a rendőrség bűnügyi osztályán azonnal kihall­gatták az előállitőtjt gyanús egyént, de jóllehet azóta több minit kiét nap Lelt cl, még mindig nem sikerült megállapítani az illetőnek pontos személyazonosságát, ő magat Gur- gácz Herbertnek mondja, állítólag 24 éves zsidó. Foglalkozása ugyan­csak az ő bemondása szerint motor- szerelő. Ugyanakkor azonban a rend­őrség azt is kietlentette, hogy az utóbbi másfél hónap leforgása alatt több mint tiz különböző álnéven szerepelt, ahol csak megfordult s mindezekre a nevekre kiállított arc­képes igazolvánnyal is rendelkezett. Az arcképek természetesem egvtől- egyig őt ábrázolják. Származására •és illetőségi helyére vonatkozólag is összefüggéstelen válaszokat ad, úgy­hogy mindezideig azt sem lehetett pontosan megállapítani, hogy leg­utóbb honnan került Kolozsvárira. Az eliső kétntapi kihallgatások eredménye mindössze annyi, hogy a rendőrségnek az az alapos gyanúja beigazolódott, hogy az elfogott fiatal zsidó állítólagos motorszerelő vészé' dlelmes tevékenységet folytatott. Úgy ezért, valamint utcai rovotver- lövése miatt, melynek során suilyo- íjan megsebesít ette Gál János det ak­tivet.^ gyorsított eljárással statáriálisi biróság elé kerül, ügyében a nyomo­zás ók a vizsgálat továbbfoilyik Kilencvonnógyntillló értékű vagyont vallottak be a kolozsvári és kolozsmegyei zsidók A bejeit »lés batáridejéig 8400 *sídé adott be vallomást KOLOZSVÁR, május 20. A kolozsvári J pénzügyigiazgatóság kétheti megfeszített munka után elkészült a zsidók v agy önbe- j jelentéséinek statisztikájával és az ered- j menyről jelentést tett a belügyminiszter­nek? A vonatkozó kormányrendelet értel­mében tudvalevőleg a mult hó végéig va­gyonukat be kellett jelenteni úgy a zsi­dóiknak, mint azoknak a zsidónak nem te­kintendő egyéneknek is, akik zsidó tulaj­donban levő vagyontárgyat tartottak őri­zetben. A bejelentett vagyontárgyakról készí­tett statisztika szerint' Kolozsvárom és Kolozsmegyében 3400 zsiidló adott be vallomást s a bejelentett bruttó vagyonérték Összege közel 94 j millió pengőt tesz ki, a terhek viszont ! meghaladják a 9 millió pengőt. A tiszta vagyon tehát 85 millió pengőt j tesz ki. Általános felfogás szerint1 a zen- 1 ban a zsidók által bejelentett vagyontár­gyak reális összege ennél sokkal na­gyobb. Az ékszerek, szőnyegek és szőr­mék, valamint a lakásberendezések érté­kelése tulaiacsony. Azok, akik bejelentést tettek, ékszereiknek, szőnyegeiknek és szőrméiknek értékét kisebbnek vallották be. A pénzügyigazgatásáig elvégezte a sta­tisztika összeállítását, de a nehezebb munka még hlátra van, mert a bejelen- tett értékeket helyszíni felbecsüléssel keli reális összegben megállapítani. Amióta a Z-iidók vagyontárgyának összeírására vo­natkozó bejelentések határideje eltelt, a pén7iügyigaztg;atófiágot állandóan ostromol­ják azok, akiknek a zsidóktól valamilyen követelésük van. Abban ?. 'éves hitben élnek, hogy a pénzügyigazgatóság ezeket a köve eléseket ki is egyenlíti. Minthogy er re vonatkozólag semmi rendelkezés még nem történt, hiábavaló idővesztegetés a pénzügyi hatóságokat ilyen természetű kérésekkel zaklatni. Aminél érdemes Um... A kűák Uxttt zsidák Kik a kivételezett zsidók Erdélybenf Ne­hezen tudnánk erre a kérdésre megfelelni^ es­nem is tulajdonítottunk kim nősebb jelentőse get a zsidók kivételezésén^: addig, amig a márciusi események után a kormányzat nem határozta el magát a zsidókérdés gyökere> megoldására. Annakidején nem közöltek a nyilvánossággal, hogy kik voltak azok az er- delyi zsidók, akiket az idegen uralom alatti magatartásuk jutalmazásául a kormányhata­lom érdemesnek tartott arra, hogy kivételezze- őket a zsidók térfoglalását szabályozó tör­vényes rendelkezések alól. Ha elvi szempont­ból nézzük a kérdést, úgy kétféle álláspont helyességéről vitatkozhatunk. Az egyik a ter­mészetes ész parancs-szavát követi. Eszerint azok a zsidók, akik az idegen uralom alatt olyan nemzethü magatartást tanúsítottak, hogy megérdemlik a törvényes intézkedések alóli kivételezést, arra is méltók, hogy a köz­vélemény a nevüket is tudja és tisztában le­gyen azokkal az érdemekkel, amelyeknek alapján különleges elbánásban részesüllek. Hiszen a zsidó-kivételezés jelentőségében leg­alább is annyit jelentett. mint a magyarság számára a Nemzetvédelmi Kereszt és az uj rendelkezések folytán most már fel sem mér hetö, hogy mit jelent a kivételezett zsidó szá­mára a jogszabályok alóli mentesítés. A má­sik álláspont szerint azért nem kellett kö­zölni a nyilvánossággal a kivételezett zsidók névsorát, mert a különböző hatósági tényezők valóságos ostromnak lettek volna kitéve a zsidóság részéről, tehát a kivételezést nem hangos dobveréssel csinálták, kérvényeket sem lehetett beadni, a bizottság tagjainak nevet sem közölték, hanem a kormányzat által fc-L kért és a helyi viszonyokkal ismerős magyar vezetők véleményezése alapján adták meg a mentesítést. A kivételezéseket most revízió alá veszik. Kormányrendelet közölte, hogy a kivételezed okmányokat fel kell küldeni a minisztérium-■ ba és addig is, amig az uj döntés1 megtörténik, a hitelesített másolat ugyanolyan mentesítést jelent, mint az eredeti okirat. Nem tartjuk kétségesnek, hogy az arra hivatott kormány- tényezők a lehető legnagyobb lelkiismeretes­séggel járnak el a kivételezési okmányok fe­lülbírálásánál. Az a tény azonban, hogy a revíziót elrendelték, feltétlenül arra enged kö­vetkeztetni, hogy erre valóban nagy szükség volt. Igaztalan és helytelen dolog lenne, hu most, amikor a kormányzat a legerélyesebb módszerekkel egyik napról a másikra gyöke reiben kívánta megoldani a zsidókérdést, egyesek régi összeköttetések, vagy egyéni ügyeskedések revén előnyösebb helyzetbe jut­nának, mint fajtestvereik. A magyar nemzeti szempontból tényleges érdemek jutalmazását csakugyan olyan ütőkártyának tartjuk, amely méltó a magyar lovagiasság és hátaérzés ősi hagyományaihoz. A hűséget meg kell becsül­ni és aki nehéz időkben bebizonyította, hogy szivének minden dobbanásával a magyar sorsban akar osztozni, megérdemli, hogy ne csalatkozzék a nemzetben. Itt azonban nem­ieket könnyű kézzel mérni. Vállalni kell a szigorú és tárgyilagos itélöbiró minden fele­lősségét, aki a, jogba és igazságba vetett tántoríthatatlan hit alapján hozza meg dön­tését. Azért vetjük fel most ezen a helyen a ki­vételezett zsidók kérdését, mert ez a problé­ma egyre gyakrabban foglalkoztatja az er­délyi közvéleményt. Mi is számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy a zsidókérdést meg kelt­ől dani, Végzetes hiba volt, hogy az eddigi kormányzatok nem találtak módot a foko­zatos fejlődés során kialakuló megoldásra. Ha ez megtörtént volna, úgy most nem kerül egyszerre a belpolitikai érdeklődés közép pont­jába a tndgyarországi zsidók sorsa. K át < cg té­lén, hogy a politikai módszerek különbözek. Ugyanazon ccl eléréséhez más és más uta­kon lehet eljutni. A múltban hoztak ugyan jogszabályokat, de a zsidókkil kapcsolatos rendelkezések a valóságban affg változtattak valamit az egészségtelen helyzeten. A már­ciusi események után a kormányzat általá­nos jellegű intézkedésekkel szabályozta a zsi­dókérdést. így történt meg Kolozsváron is a zsidók kényszerlakhelyre költöztetése. Rendkívüli horderejű tehát, hogy a mai helyzetben kik azok, akik mentesülnek az egész zsidóságot érintő szabályok alól. Érde­mes volna tudni, hogy kik élvezték a múlt­ban a kivételezés kedvezményét azokon kí­vül, akik a világháborúban szerzett érde­meik alapján már az 1939:4. t. c. alapján is mentesültek a zsidóság gazdasági térfoglalá­sát szabályozó rendelkezések alól. A kivéte­lezett zsidók ügye olyan kérdés, amellyel a legalaposabban kell foglalkozni és meg va­gyunk győződve arról, hogy a kormányzat a revízió elvégzése után nyilvánosságra hozza döntését, véget vet a felszabadulás óta eltelt három esztendő folyamán a magyar társada­lomban állandóan felmerülő vitatkozásoknak és véglegesen szabályozza a kivételezett zsi­dók helyzetét. AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN az istentisztelet vasárnap délelőtt kilenc óra­kor kezdődik A Várossal és Katonasággal egyvtértőleg hősök napját tartunk. Szolgál Jár ősi Andor esperes, theol. m. tanár. A Máty is Kirá'y Di 1 házbin 1944 májas 21-én vasárnap dilu'án 4óraker a kolozsvári Nemzeti ilíimkaközpontrendez sé en hangverseny a bomba károsultaké r í Bevezetőt mond: vit z Bőre iczky Imre őrn ;gy Közreműködnek: Mészáros Erzsé­bet, S abó li ­zei a, Di rói Pa - kás B la, K hon h József, S UQk Pál o Nemzetis i há miiv szci. — B - reczky Ibolva, e Irma, Dió- sz ghy Zsuzsa, Popp József, 11 és J ízsef a Ne - ze ti Munka központ milked-. ve pi. — A MÁV „Ö s s z ha n ca Ének r Rezik Korol» karnagy vezényletével. S f n ált 7 F r -ne árogatómóvé z, Hálás - L ifos és cigány ze. 1 .kara Kisé : Ma rezoli Gab iel a zon­goramiivé zn . Főrendező: Szó tvoriNapy Endre LORD HALIFAX ÉS MR. CHILDS Lurd Halifax, Nagybrilannia amerikai nagy­követe a napokban Denverben tartott beszé­det, amelyben rámutatott egy, szerinte, hely­rehozhatatlan és végzetes hibára, amelyet a tengely u hadviselés terén elkövetett. A Inba az volt, hogy a tengely légitámadásaival nem a polgári lakosság ellenálló erejét próbálta megtörni, hanem ,,csak a katonai és ipari célpontokat bombázta! Ha nem maga az an- gól hírszolgálat továbbította, volna Halifax meglepő kijelentését, az ember hajlandó volna elhinni, hogy valami tévedésről, vagy rosszakaratú beállításról vau szó. Hiszen amióta a légiháboru ily sajnálatos módon el­durvult, atz angolszász, propaganda állandóan azzal kísérletezik, hogy Németországot tegye a polgári lakosság tömeges lemészárlásáért felelőssé, hangoztatván, hogy az angolszász terrortámadások, csak megtorlásképpen zúdul­nák az ártatlan polgári lakosságra. A ten- gélysajló sohasem reagált különösebb módon ezekre a vádakra, hanem csak egyszerűen leszögezte, hogy a német légiliaderő soha sem támadta a polgári lakosságot és hogy ezt a német kormány okmányszerü fény­képanyaggal bizonyítani is tudja. Lord Hali­fax mostani kijelentése azonban minden ok­mánynál jobban igazolja a német állítást, mert elvégre neki tudnia kell, hogy mit be­szél és mint Nagybritannia amerikai nagy­követe bizonyára megfelelő megbízható in­formációkkal Is rendelkezik. Bármilyen érdekes Halifax bejelentése, tar­talmánál talán még feltűnőbb és meglepőbb az a végtelen cinizmus, amely ezt az állí­tólag olyan jámbor és Istentisztelő államfér­fit arra késztette, hogy a németeknek ezt az eljárást alapvető és jóvátehetetlen hibának nevezze. Hál bizony, az angolszászok nem kővel lék el ezt a hibát, és már elejétől fogva a hadi célpontok bombázása helyett kizáró­lag a lakosság erkölcsi ellenáló erejének megtörésére törekedtek. Európaszerte millió és millió ember kimondhatatlan szenvedése és nélkülözése évekre és évtizedekre egyetlen­egy lángoló vád lesz az angolszász mentali­tás ellen, amely a saját önző érdekeket előbbrevajőnak tartotta, mint a többezeréves európai kultúra és a kereszténység minden erköicsi és emberi törvényét. * Halifax esete azonban távolról sem egye­dülálló. Nem kell sokat keresni, még az az­napi híranyagban egy másik, felfogásbelileg teljesen hasonló arne^kai kijelentést talá­lunk. Childs, az ismert amerikai publicista a svéd golyóscsapágy-szállitásokkal foglalkozik és beismeri, hogy a mult hét végén közzé­tett hivatalos svéd állásfoglalás minden egyes pontja teljesen megfelel a valóságnak. Elis­meri továbbá, hogy a szállítások mennyisége igen csekély és hogy Anglia és az Egyesült Államok szerződésben helyeselték és jóvá­hagyták a szállításokat. Miután Childs eze­ket bevallja, hozzáfűzi, hogy az a puszta tény, hogy német repülőgépek Svédország­ban gyártott anyagok segítségével lőnek le amerikai repülőket, Amerikában mindig elő­térben van és sokkal mélyebbre hatol, mint bármely más „felületes” érv. Ha Svédország részére a szállítások beszüntetése veszéllyé! járna — mondja Childs ezután —, akkor csuk vállalja nyugodtan ezt a veszélyt, el­végre más államok is vállaltak már minden­féle beszüntetést és lemondást a szövetsége­sek ügye érdekében. Bár mi, tengelyállamok tudjuk, hogy „reménytelenül barbár nemze­tek” vagyunk és hogy egyetlen célunk a vi­lág leigázása, mégis szerényen meg szeret­nénk kérdezni Childs urat, aki nyilván a felsörendti világot képviseli, hogy mikor lá­tott, vagy hallott a tengelyállamok bárme­lyikétől ehhez hasonló kijelentést, illetve ál­lásfoglalást? Mit mondott volna az egész „ci­vilizált” Nyugat, ha, mondjuk, Németország vagy Japán igy merte volna értelmezni a semlegesek jogait és kötelcségeit? Micsoda vihar töri volna ki. micsoda hallatlan felhá­borodás, milyen végtelen szólamok hangzot­tak volna el a kis nemzetek jogairól! Ma, a háború ötödik évében, az angol­szászok végtelen cinizmusa azonban már túl­tette magát minden kicsinyes korláton és az amerikaiak, akik végtelen naivitásukban már a világ urainak képzelik magukat, azt hiszik, hogy most már ugy is mindegy, hiszen ők lesznek a győztesek. Nem tudják, hogy milyen távol állnak ettől, sőt azt sem tudjak, hogy még győzel­mük esetén is mindig milyen távol volná­nak a világuralomtól. Mi ugyanis nem téte­lezzük fel. hogy Moszkva sok megértéssel Aolna uralmi terveikkel szemben és Svédor- szág gazdasági téren lisztesen meghajolna a yenkik felsői brendüsége elölt. Mert itt van még a Szovjet Birodalom, a világ legnagyobb, kitünően képzelt és felfegyverzett hadseregé­vel. Es ez a néhány „barbár .európai nem­zet , amely érthetetlen módon fejébe vette, hogy a bolsevizmus ellen küzdeni kell, talán végredeményben mégis csak nagyobb hiva- tást és komolyabb feladatot töli be, mint A nu rika. amely a mostani szöruvü világégés nek elsősorban és majdnem egyedül anyagi előnyeit nézi. Jegyek előre v ilthatók az JBUSZ*- n l és a Nemzeti Marx éaküzpontnál. TOLVAJ LENGYEL DIÁKOKAT FOGOTT EL A RENDÖlíSEG. Budapestről jelentik: Navrovs/.ki Mihály és Mulzsaszinszki János lengyel egyetemi hallgató még 1941-ben jött Budapestre. Azóta mindketten itt folytatták ta­nulmányaikat. Megtudták, hogy több honfi­társuk Kadarkutra utazik az ott levő lengye­lekhez és különböző csomagokat is visznek nekik Budapestről. Â kél diák előre utazott, az erdőben meglesték a lengyeleket. 1 .ittál szétverték őket. Azok elszaladtak és a ké diák a hátrahagyott két bőröndöt, amely meg volt ráki a értékesebb tárgyakkal, elrabolta. A rendőrség mind a kellőt letartóztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom