Ellenzék, 1944. április (65. évfolyam, 74-96. szám)
1944-04-01 / 74. szám
1 1944 április 1, ELLENZÉK ÍÉSU 5 — Ov V «.•«•.o** jós*ef riportja: jyon facassinói hadifogságának élm ényélről A kolozsvári mérnöki hivatal egyik szobájában dolgozik Szántó Lajos városi főmérnök. Szerény ember és ezért csak kevesen tudják, ^óla, hogy valamikor, mint hadifogoly a mcn’.eaassiriói apátság lakója volt. Csendes beszélgetés köziben meséli élményeit 25 év távlatából. — Bizony nagy ideje van annak. 1918 j november 1—ét irtunk akkor. Idehaza régen összeomlott már a belső front, Tisza.' agyonlőtték, de kint még töretlenül állt a külső arcvonal. A „Hét község fennsíkjánAssiago mellett állottunk akkor a 38-as hadosztályhoz beosztott 74-es tüzér- osztállyal. A gyalogságot rég felváltották j már. csiáik bennünket, tüzéreket hagytak 1 kint az állásban. Tizennyolc éves voltam akkor és zászlós . . ! Feltrenél a csehek , arcvonalszakaszán áttörték a frontot és ! egy nagyrészt kikanyioritottak belőle. Ekkor mintegy százezer ember került fcg- | ságba, köztük én is. Már erősen forradal- j mi volt a hangulat. Béke után áhítozott ; mindenki,, de legfőképp az olaszok. Hoz- ! zánk is naponként érkeztek a különféle | hirek. Hittük is őket, meg nem is. Mindenfélekép éreztük, hogy a vég nincs messze már. Bennünket először Veronába, majd Urbinóba, Rafael szülővárosába I szállítottak. Itt kórházban voltam egy > darabig, m(ajd átvittek a cassinói koncén- | trációs tiszti táborba. — Kik voltak ott még? . — Kolozsvári csak magam voltam, de I több erdélyi fiú még. Köztünk volt Hohenlohe herceg is, de volt velünk török, ukrán, görög, mindenféle náció: ezerhat- száz fő tiszt. A törzstiszteket máshol helyezték el. — Meddig voltak Monte Cassinótijm? — Ezerkilencszáztizemkilenc január húszadikától március tizedikéig. A bánásmód igen jó voit. Százötven lira zsoldot fizettek az olaszok, de nyolcvan lírából megéltünk.' Sajátmagunk főztünk s igy a kosztunk is jó volt. Az elhelyezésünk voltaképpen a városon kívül volt. de becsületszavunkra megfogadtuk, hogy nem szökünk meg és igy szabadon járhattunk. Február elsején látogattuk meg az apátságot. Erről a látogatásról azonban számoljon be a harctéri napló. Sárgult a papír, foszlottszélüek a lapok, de az elmosódott ceruza-írásból megelevenedik a kép: Monte Qassino 1919 . . , nyeret kapunk sonkával és i pohár borral. Én, mivel utolsó vagyok, nagyobb mérettel kapok mindenből, kivált borból 2 óra után indulunk. A barátok emlékül egy-egy érmet osztogatnak. A kirakott ösvényen haladunk, lenn már friss kenyér vár, most sütötték a mi részünkre. Szép nyereséget huznak belőle. A tilalom■ ellenére mindenki. 2—j kenyérrel tér haza, ebéddel. (leves, rizs, hús, mártás) fogadnak“. Kolozsvár, április 1. (Böjtmás-lhava.) Monte Gassimo . Az ótrokbao Appoló-temploma állott a négyén, amely meredeken emelkedik ki a környező havasok között megbúvó kes- keny lapályból. Ma az amerikai és angol tüzérség gyilkos gránátjai sziszegnek a romok felett. Csaknem másfélezer évig állt ellen, minden ostromló hadinak, fennen hirdetve az emberi kultúrát', elmélyült hitét Istennel és emberrel megbékélt szerzeteseknek és hajlékot adva komor és méltóságteljes termeiben a tudománynak. Monte Cassino nincs többé! — jelentették nemrégiben is a rádiók, de ha el is pusztultak a csodálatos árkádok, az olasz mesterek márványba és köbe álmodott csodái, mindmeglannyi remeke az örökkévalót és a halhatatlan szépséget kereső emberi szellemnek, ha romhalmazzá zúzódott is a márványpaloták kőcsipkés homlokzata és a refekt ópiumok fülledt, álmcs csendjét feldúlták is az ezerkilós légibombák robbanása, Monte Cassino mégis úgy fog élni majd emlékezetünkben, mint végső menedék az apokalipszis megőrült lovasainak rohamával szemben. Monte Cassino; ha el is pusztult, mégis halhatatlan mprad. Monte Cassinót., akárcsak az emberi szellemet, nem pusztíthatja el egy múló világégés, mert Monte Cassino, mint maga a humánum: örök és hír Ih atatlan. Elpusztították a kragobárdok, nyugati portyán járó magyar lovasok nvilzápora kopogott a karcsú tornvu templomok színes üvegjein és az ólomkereteken, szaFácánok kát!'pultjainak kövei rombolták a folyosók árkádjait, acélvértes spanyolok kemény csizmái dö-ngtek a csendesléptü bencés barátok fasarui nyomán kikopott kő'padlón, de Mon'e Cassino, mint a hamvaiból újraéledő Phönix-madár, mindig uj életre támadt. Amit a»?onb?!n ezer öf száz kemény esz- tehdő, longobárd, szaracén és spanyol nem tudott elvégezni, betetőzte az újkor, amely az emberi humánum, az örök szabadság és egyenlőség jelszrvával az ajkán hirdet kérész tesbáborut minden ellen, ami kereszténység és örök kultúra. Röhöghettek a nélrer pilóták, amikor időhitett bombáik nyomán szétfreccsentek a másfélezer év által megszentelt tégláik és kövek. Barbár, pusztító ösztönük kiel égülhetett. A jámbor és istenfélő szerzetesek halálsikolya megesiklandózhatta bosszuszomjukat. Régi, felvételeket mutat: kilátás Róma felé az erdők sűrűjén át; szentély. Benne térdelő bencés szerzetes, imájában elmerülve; korin- thusi oszlopok. Krisztusszobor; mély boltívek, kandeláberek, amelyekben meglátszik a I Cinquecento mestereinek csodálatos kezenyo- I ma, pálmák, tantermek, mélytitku folyosók, amelyeknek csendjében szinte hallani a cova- j suhanó reverendák suhogását és a fasaruk ko- i pogását. Csigalépcsők és könyvek, könyvek, könyve!.. . . Üvegdobozok, alattuk rég kiha.t ősállatok csontvázai. Kápolnák tömege, szerzetesi egyszerűségű hálóhelyek, csupasz falak, kemény fekhely és pokróc, de káprázatos ékességü szalon, amelynek kényelmes kaio.- székeiben nem egyszer pihente ki fáradalmait maga a Pastor Angelicos is... A refektórium megszentelt csendjében szinte hallatszik a barátokat imára hívó csengettyüszó . .. Mindez nincs többé . . . És Roosevelt ur mindezt újból fel akarja építeni. Mint monda — szokott cinikus mód'- ján, igazi jenkimódra a kandalló mellől, a paralizistől megbénított lábát melengetve: „A háború után szebb Monte Cassinót építünk, mint amilyen a régi volt“. Roosevelt ur ezegyszer kemény fába vágta a fejszét és ,,tullőtt‘‘ a célon ... Ö csak épir tessen a néger pilóták számára otthonokat, de Monte Cassinót hagyja meg nekünk. Mi majd felépítjük újból az emberi szellem és tuen*- mány hajlékát az amerikai pénzeszsákok segítsége nélkül is. Legfeljebb majd az egyik alapkövet kiássuk a romok alól és a régi la- tinbetiis felírás mellé, hogy ,,529-ben alapította Szánt Benedek“', odavessük, hogv „1944-ben Roosevelt amerikai elnök parancsára néger pilóták elpusztították". Az emberi kuftura és civilizáció nagvobb dicsőségére . . . És Monte Cassino mégis élni fog?.... FEBRUÁR NAPLÓRÉSZLET „A barakk-adjutáns ver ki c.z ágyból S órakor, hogy kirándulásra megyünk a kolostorba. Fél <)-kor már útra készen áll 224 ember, pedig a viz csak egy csapon folyt a mosakodáshoz. Kellő ellenőrzés után elindulunk két olasz tiszttel a táboron keresztül- Utunk a városba visz. Baloldalunkon egy patak f oly dogál, jobboldalt egy köves, sziklás hegy húzódik, ro perc alatt a város előtt vagyunk, az állomás felé kissé megkerüljük és úgy vágunk át rajta. Régi város lehet, szűk és piszkos utcáival, sza- marageló parasztjaival. Ezek tán faluról jöttek a hetivásárra oly szép számmal. Áru van elég. olyan dolgok, mint nálunk a sokadulómkor: cipő, csizma, ruha, bádog, kefe s Isten tudja mi mindenféle. Itt különben mindenki kereskedő még a szopósgyerek is csokoládét kínál megvételre. Kiérünk a városból, kövezett szerpentin utón haladunk, Az oldalban egy pár gyönyörű villa. délszaki növényeivel, egy kiálló hegy- ormon csonka vár búslakodik, még fen- nebb, egy magános hegynyeregnek magasabb ká.Daián hatalmas épülettömb látszik ki a zöld fák közül, az a kolostor- Gyönyörű ut vezet fel hozzá, de mi nem itt megyünk, hanem torony iránt nekivágunk a sziklás, bojtorjános oldalnak s így rövidítjük az utat. az olasz, tisztek vezetésével. Egy_ óra alatt fenn vagyunk■ A kolostor előtt zöld erdő és kevés megművelt föld. A zöld pázsiton juhok legelnek. A kapuban valami cigány népség álldogál s árul gat. Jó turóstésztájuk - van, amelyet a keresletre 60 centről i Urára, vernek fel A csokoládét és bort csak vagyonos emberek vehetik. Kenyér is volt, hamar' elkapkodták, darabját 1 Uráért. A négyszögben épült háznak közepén vagyunk. Egy szép lugas és játszótér az egész. A hatalmas lépcsősoron feljutva a templomba vezet egy feketecsuhás barát. Csupa márvány itt minden, mozaikszerben kirakva, még a padló is. Mintegy 10 gyönyörű meliékol- lár van szebbnel-szebb díszítéssel és festménnyelA főoltár mögött van a beépített óriási orgona. E nagy háttér (akkora, mint a mi templomunk), fafaragvánnyal és óriási festményekkel van díszítve. Csak a különböző helyzetben fekvő gyermekalakok kifaragása emberöltőkig tarthatott. (Idát a finomabb faldiszek és székeké?) Innen lefelé vezet a folyosó. Gyönyörű kápolnák és szobák következnek, kő, fa és márvány faragványoiekal. utánozhatatlan díszítésekkel és festményekkel Nagyobbrészt minden ilyen kis kápolna vonatkozással van Sz.t. Benedek életével. A négyszö- gii épülettömbnek városjelölt része t k. terrasz (jobbsarkán egy torony (bástya) szélmalommal), ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a havas hegyekkel határolt kis síkságra Az ut és a vasút egyenesen vezet Róma jelé. A szemle után egy negyed keKristály Kerámia Porcelián mindig érték marad: Hitelvásárlás „Takarékosság66 könyvre ! !l LUTSCH ÖDÖN Wesselényi'utéa 7, ssíím, l Ulvarhati. D’Annunzio kertje Szerpentin utón megyünk felfelé Assunta Grottival, D‘Annurizio egykori házvezetőnőjével a Vittoriahetre, a világhírű „elefántcsonttoronyhoa“. A levegőben már benne vibrál a tavasz édes-langyos ize, a citromés a nammcs(fák illatá messzire elsodorja a szél, rongyosruhás nagyszámú lais lazaronik fehér meg fekete kecskéket őriznek a pázsiton. Itt még csönd és nyugalom van, nem keringenek vészjósló bugással a halálthozó naqyszárnyu „madarak“... Először is a parkot járom be, amely igy elhanyagoltan is valóságos tündérkertre hasonlít. Az ember bármennyire felnőtt ■is és bárhogyan benne él a mai élet lüktető és illúzión ómbó l ó valóságában, mégis a tündérekre és a mesék többi alakjaira gondol, mikor ezt a kerget látja. Láttam a tündéreket, melyek holdfényes estéken, szivárvány színű fátyolruhában és kibontott hajjal táncolnak a tó körül. Mert ezek a tündérek a valóságban is itt állnak a tó körül, pontosan tizenkettő. Színesre festett édes kis arcukon szinte élő mosoly vibrál, a hajuk is valódi és színes fáty olruh áj toka t bádogtető védi az idő viszontagságai ellen. Egy világhírű szobrász faragta őket, a költő utasításai szerint mintázva meg az arcvonásaikat. Az egyik tündér arca a fiatal Eleonora Duseră hasonlít, a többi is mind élő arc után min- tázódott, Itt, előttük irt a költő, a glo- riette kis márványasztalán, lobogó fáklyafénynél. És mennyi szobor még a lcert legelhagyottabb zugában is! Furulyázó Pánok, letörtkaru V énusok, kigyófejü Medusák, Niobék és Buddhák, aranyozva és hamiskövü tiarával. És a park egyik tisztásán ott áll kicsit kopottan, de teljes nagyságában a „Puglia“ nevii hajó, úgy sérülten és kicsit féloldalra dőlve, mint ahogy megtalálták. D'Annunzio ennek volt a 'parancsnoka K világháború idején. Csigákkal vontatták fel a hegyre s rengeteg pénzébe került az írónak ez a „szeszély“. ügy tervezte, hogy a régi kajütjét dolgozószobának rendezteti be, de mire erre került volna a sor, az egész hajót elfoglalták előle a madarak. Ezer és ezer madárfészek gömbölyödik az alsó és felső fedélzet párkányán, a fecskék meg egyenesen beköltöztek a kabinokba. A költő nem akarta megzavarni őket, továbbra is a kastélyban maradt, melynek bejárata előtt a hajó ágyúi álltak és messzire hirdették a vendégek érkezését. A kertben, az embermaigasságu kardvirágok között még érintetlenül állnak a hídfők, melyek a kastély vendégeit óvták' meg a „rossz szellemek“-tői. A szar vas fejekkel kirakott hid a szemverés ellen védte meg a rajta átsétálót., az ag- gancsokkal díszített hidacska az átkok elhárítására szolgált. Maga a költő, komolyan hitt ezekben a „hatásos védőeszközökben“ s vendégeit, rögtön az érkezésük ■után, átvezette a hidacskákon. És kiilön- kiilön, mind.egyiknek átnyújtott egy darabka sót meg cukrot hogy hangulatuk kellemes legyen a kastélyban való tartózkodásuk alatt . .. Assunta Grotti márvány fehér bőrét in- zás borítja el, mikor felmegyünk a kastélyhoz vezető lépcsőkön. Ez voh az ő birodalma. több mint harminc évig. Mire felérünk a bolthajtásos, mozaikkockás teraszra, amely olyan mint egy kínai templom előcsarnoka, már ott áll a hosszusza- 1 kállas Antonio is, aki több mint negyven évig szolgálta a mestertr — Szerette nagyon c kertet — dörmöpi hószakáilla alatt \s szemében felcsillan a régi fiatalos tűz. — Tetszett volna látni milyen volt a kert, míg. a maestro élt! Mert Antonio kertész volt, azaz főkertész, nem volt más dolga csak a virágok ápolása. D‘Annunzi( sokszor az egész napját, a virágok között töltötte, kedvencei a fekete tulipánok voltak, egyenesen Hollandiából hozatta a hagymájukat. Donna Assunta remegő kézzel nyitja fel a magánlakosztályt, arcán ismét megjelenik a narancsos izzás. Ha most olvasni tudnék a lelkében!... Hányszor lépett be ide a komoran előkelő dolgozószobába kezében a narancsvirágból főzött teával. Mert munkája közben csak ő zavarhatta, meg a mestert épp.en csak annyi időre, míg élébe helyezte a fekete kínai csészét, amelyben a cukornélküli illatos narancs- virág-tea párolgóit. Miközben dolgozott, ez volt blinden tápláléka. Két-három nap és éjszaka is irt egyfolytában, szirvte transzban vetve lilát irtás gyöngy betűit a fehér papírra, Mert mindig kézzel irt. Ha vége volt a ,,transznak“, ő volt a legnagyobb Ínyenc, Indiából hozatta a langusztát, az osztrigát Ostendéből, jég közé csomagolva. Egyik szakácsa hosszú ideig egy királyi- hercegnél szolgált, mégsem tudott kedvére főzni. Kedvenc étele a vajban sült halikra volt, ezt ette ebéd előtt és vacsora után is. És gyakran felkeli éjszakánként is, ka valami „jót evett“ álmában. Ezeket az álombéli fogásokat Assunta készítette el a számára gyorsfőzön és a hálóinge fölé vsetett bársony köntösben. Mert a költő imádta a bársonyt, az ajtók függönyei is nehéz bársonyból készültek, sőt Assuntának és a titkárnőnek is mindig bársonyruhában kellett járnia. A dolgozó- szoba még ma is úgy áll, ahogy itthagyta. Az elmozdíthat atlasznak tetsző masszív breton bútorok évszázadok illatát lehelik magukból, az íróasztal nagy sötét monstrum, apálosan csi llogó valódi a láb ostrom készlettel. Az olasz királyné szüle- tésnapi ajándéka... A szétszórt kéziratok mellett régi porzó áll, az író.ezt használta mindig itatós helyett. És gyakran irt ludtollal is. Lakásában, nem kedvelte úgy a szertelenséget, m-int kint a kertben. Minden felesleges dkamyát félredobott, a merev józanságot, csak a bő redőkben aláhulló bársony függönyök tompítják és a szivárványszínű kristály vázák, melyek télen-nyáron terhesek voltak a virágek- fól. A hálószoba a lehető legegyszerűbb. Vaságy áll benne merev párnákkal, fehér pokróccal és jegesmedvebőr heverővei. Ez Duse ajándéka. És az ágy fölött egy csodás Rafael Madonna, Morgan küldte Amerikából, aki nagy tisztelője volt D'Annun ziónak. A könyvtárszoba, óriási terem, padlótól a mennyezetig tele könyvekkel, a legrégibb kódextől a tenyérnyi nagyságú bibliáig. Szinte lehetetlen felbecsülni ennek a könyv,tárnak értékét. A költő Assuntára hagyta a berendezési tárgyakkal együtt. Assuntára, ki harminc évig, olyan odaadó hűséggel szolgálta. Elhagyta érte főúri környezetét a külső világ me\qhali a részére, D'Annunzio roh az ő világa, Olaszországban igy is hívják. Donna. Assunta, a „hűség asszonya“ .., SIMON MARGIT Hagyományos érd elvi szellemben* bátran, megalkuvás nélkül küzdi mindennap a ma^var nép boldogulásáért az Ellenzék-