Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-10 / 57. szám
1 9 4 í március i ti. Mihály László írja t ELLENZÉK Hogyan láttam az olasz összeomlást XXXIII. A „Lavoro Fascista“' főhelyen a Duce képé, közli Grazi an i marsall, a fasiszta kormány honvédelmi minisztere társaságában, az első minisztertanács után. A vezércikk ci-rne; „a Női!“ Rena-to. A. Linares jegyzi, aki uj név a fasiszta újságírásban; még nem találkoztunk' vele. ,,Minikét olaszokat, akiket évezredek dicsősége glóriát be — Írja —, nem. taszit- iiat sírba egy árulás. Jogunk van az élethez, úgy, mint senki másnak. Mi, olaszok ' egy yagy Itáliának katonái, egy proletár hazának a polgárai vagyunk.“ Lenn egy- hasábos kis cikk: „Al.muro“ — ez a cime. (,,Falhoz“ t. i. az árulókkal.) ^ OKTÓBER 2. Szép római lakásunk oiyn, mint. egy rablóbarlang. Fenekestül íelfordítva minden. Képpel, sírva fordul ki aiz: ember az ajtón... Csak a legszükségesebbeket vihetjük magunkkal. Bútort semmit. Ezt elkótyavetyéljük, „ricordq“- nak (•emlék) hagyjuk vagy megőrzésre. (Mely két utóbbi teljesen egyremegy!) „Esküdjünk, hogy a, végső győzelemig harcolunk!“ — harsogja- a ..Lavaro Fascista“ óriási betűs szalagcime. Az egész lapot a római Adriano-szinházben tegnap tartott, impozáns tiszti gyűlés anyaga és képei töltik ki. Az egyiken Graziam. Itália marsallia és Stahel tábornok. Róma ■. német katonai parancsnoka az .'.Ismeretlen katona“ emlékműve előtt. A második oldalon „Decidersi“ (Határozottságot!“) cimimel -z olasz sajtó képviselőihez, az újságírókhoz intézett szigorú figyelmeztetés. A cikkíró' megbélyegzi a ,,kocsonyás gyávaságot“, bizonyos orgánumoknál szokásossá vált „attendismo“-t. ' ,,A gyászcsemlékü ’julius 25. után — úgymond — a lapok valóságos versenyfutást rendeztek abban, hogy minél jobban kimutassák oL szellőn es, antifasiszta és defetista érzelmeiket..“ A meigróvás egyébként a „Griotrnaje dTtalía“ címére szól. amely — a cikk szerint — .,eldugott helyen. elszm-telenitő módon és túl szerény cimihetttkkel“ számolt be a Grrzzianitól összehívott, s az Adriano-szdnházban tartott tiszti gyűlésről. ..Nincs hozzá talán bátorságotok, hogy bátran ki álljatok? —• ' kérdezi a. cikkíró. — Hiányzik a gerinc? Most It áliáról van szó, igen tisztelt kolléga urak. a m i Olaszországunkról, amely több mint a mi karrierünk, nevünk és egész, életünk. Most, amikor az olasz nép újból felveszi a fegyvert, hogy vérével mossa le a becstelen árulást, s csatázzon a létéért, nincs megengedve, hogy bizonyos félénk urak eblak-kinézősdit játsszanak. Még ha a Corso Umberto-n is van az ablak. (Ez az úgynevezett „finestris- ti“-k ellen való harc azóta állandósult a fasiszta sajtóban.) ö padré nostro * * . salva LHalia OKTÓBER 3. Vasárnap. Az „Osserva- tore Romano“ közli egy cikkemet Harsányt L;jos költészetéről. Megjön egy postán késlekedő „Termini“-szám pár olasz- • ra fordított versemmel. Most meg se nézem... Lakásunk romjain, ládán ülve ebédelünk és koccintunk az olasz vendégeink ,.ricevimento“-jára félretett tokajiból házassági évfordulónkon... Bejönnek a nápolyi szomszédaink is, akik kicsit úgy érzek, hogy valamennyien bűnösök a mi egyéni tragédiánkban. „Ha van Isten az égben, visszajöttök — öleli át Lena asz- szony a feleségemet, s hozzáteszi — ... És jöttök hozzánk, Nápolyba!“... O sancta simpliciLsü Az angolszászok már túlhaladtak Ná- polyon. Egyes hírek szerint, a magyar történelemben szomorúan emlékezetes Aversa elesett... Délután a pa'azzo Falco- nien-ben beszélek signora O.-val. „Két, mondjuk, hárem 'hét alatt az angolok biztosan itt lesznek Rómában... Ha partra- szállanak, akkor még előbb“... — jegyzi meg. A mi utazásunk időpontja még teljesen bizonytalan. Mi lesz, ha ittragadunk?.. OKTÓBER 4. Assisi Szent Ferenc. Itália véd őszen tjének a napja. A közeli szent ..SantTustoohio“ > kapucinus-templom Szent Ferenc képe előtt égő gyertyák és virágok. Felsír a könyörgés: „O padre nöstro san Francesco salva Vltcâia!“) (..O, Szent Ferenc atvánk, mentsd meg Olaszországot!“) Nem félek as angoloktól — ss i (fos zár m a zni s n vagyok Számos külső jel arra vall, hogy Róma katonai és polgári kiürítése megkezdődött. Katonai autók dübörögnek végig A Vatikánhoz tartozó templomokon,' palotákon feltűnő helyen ott látjuk a pápai címert! Eddig csak nagyobb egyházi ünnepeken tűzték ki a „Santa Maria Maggio- re -ra. a palazzo Caneelleria-ra, a „Propaganda Fide" palotájára és más pápai épületekre az egyházi állam lobogóját... Egyes Itülföldi, semleges állampolgárok is hazai címerükkel ellátót’, táblákat kérnek követségüktől, ■ hogy feltehessék lakásuk ajtajára. Egy maréknyi sóért, pár szál gyufáért sorba kell ál la ni. Azt mondják, hogy ma reggel kaionaszállitó kocsikor vitték el Rómából az összes carabínieri- ket. A rémiiirek is terjedeznek, úgyhogy nem győzzük őket gombostűre tűzni. A j légi-mulatságosabbat ma hallottam: o ró- í mai zsidókat arra kötelezi éle. hogy 48 órán | belül 50 kiló szín aranyat kell beszolgál- ■ talniuk... Ezzel vonatkozásban érdekes né- I mely római zsidőszármazásu magyar ál- J lám,polgárnak, vagy oLsz állampolgárságát felvett magyar zsidónak a megváltó- i zott magatartása. Az egyik ilyen hölgy visszam a raid ó él el miszer-,, tessera “-i ma t kérte tőlem, s arra a kérdésemre, hogy ő miért nem utazott el a többiekkel, bájosan igy csic-sengieft: „Én nem félek az angoloktól... Mién ijedezzem? Perfekt beszélem az angolt, s aztán — tudja drágám — zsidószár.mazásu vágyói:“... Vagy úgy?! Farinacci harcos lapja, a ..Regima Fascista“ Cremonábrn újból megjelenik. Egyik közelebbi számában kimutatja, hogy a Bádog,lio-uralom 45 napja alatt 500 vezető- fasisztát Öltek meg minden törvénykezési- •formaság nélkül. A szeptember 8-i eseményekkel vonatkozásban igy ír: „Századok múlva is pirulni fogunk a szégyentől... A németek úgy fegyverezték le az olasz királyi hadsereget, mint a barmokat“... h ihalla'aiáü Pttvoiininél OKTÓBER 5. Ma délután 6 órakor fogadott Alessandro Pavolini, . a fasiszta köztársasági párt főtitkára.. A piazza Co- lonnán a „Circolo Stampa“, az egyko'u ujsági.róte’.’ub palotája a „Part it o Fascista Republieano“ székhelye. Az első emelet magasságában a palota egész frontját elfoglaló széles és hatalmas erkély; középső részén leng a fasiszta zászló, bálról a Duce, jobbról Hitler képe. A kapuval szemben s a palota jobb és b als árkán egy-egy harckocsi s a tankok körül feke- teinges fasiszta őrség. Katonás korlendi- tésse! fogadnak. Délütán hatra van kitűzve a kihallgatás. Ahogy a várakozó terem szélesre kitárt erkélyablakából kitekintek, künn már leszállt az este a könnyű kék római ég alatt. A freskókkal díszes „sa.lone“-t Mussolininak rohamsisakos bronz mellszobra dominálja. Nagy az élénkség,. Párperces várakozás után Pa- vclini feketeinges személyi titkára jön ki értem. „Signor Mihály, Sua Fccelenza Pavolini már vária önt“... Egy terem vastag zöld függönye libben meg előttem és benn vagyok Pavolini dolgozószobájában. A teremben hatalmas modern Íróasztal néhány fotellel, s a falon egyetlen kép: a Duetté és Hitleré, amint b-rátilag kezet fognak. Aláírás: „Mi nem vagyunk se zsidók, se üzérek, a mi kézfogásunk két férfi katonás kézszoritása.“ Az íróasztalon revolver. Mint a Duce egykori milánói szerkesztőségi dolgozószobájának az íróasztalán. Kistermetű, szinte törékeny férfi Alessandro Pavolini. Egyszerű sötétkék zakócuhát visel. Mosolyogva elém jön, üdvözlésre emeli a jobbját és úgy vezet a, helyem,re, az Íróasztal előtti fotelig, mig ő velem szemben helyet foglal. Mosolyog, de mosolya mögött ott érzem a férfias erőt, energiát, akaratot. Mindjárt ő kezdi. Mentegetőzik: „Bocsásson meg, hogy megvárattam keveset, azonban éppen több olasz város fasiszta vezetősége tisztelgett nálam, s némileg hosszúra nyúlt a mondanivalójuk... Most azonban elbeszélgethetünk... Jól esik, hogy nem szaladt el az első bombára... Ön már régóta él Itáliában, s örülök, hogy olaszul társaloghatunk...“ Személyi dolgaimról, anélkül, hogy magam szóltam volna róluk, meglepően informálva van.- Tudja, hogy „mint költő s újságíró, mit dolgoztam Itáliáért, az olasz-magyar barátság érdekében. „Meglátja kérdéseimet, amelyeket gépel-, ve már előkészítettem. Elkéri őket, elöl- 1 vassia és megint mosolyog: „Erekre, ha megengedi, én magam szeretnék később válaszolni írásban... Nem mintha nem bíznék az ön kiváló képességeiben, azonban magam is kolléga, újságíró vagyok... Inkább beszélgessünk most, ne töltsük je- gyezgetéssel időt. hiszen különös örömöm, hogy az ön személyében a nemzeti ibányu magyar sajtó képviselőjét fogadhatom“... Az alakuló uj olasz hadseregről érdeklődöm. „Boldogok a forradalmak, amelyeknek nem kell kompromisszumot kötniük“ — Az uj olasz hadsereg és a fasizmus — mondja Pavolini — a tűzheti és vérben fog megszületni, a német bajtársak oldalán vívott harcokban... A magva ennek természetesen az ebben a háborúban is kipróbált vitézsé.gü fasiszta• milicia lesz. A kapitulációs kormány azzal okolta meg a júliusi államcsínyt, hogy ez az olasz egységet és Itália katonai talpraállását hozza meg. Felesleges önnek magyaráznom, hogy ennek éppen az ellenkezője történt... Boldogok azok a forradalmak, amelyeknek nem kell kompromisszumot kötniük korhadt és idejétmúlt intézményekkel. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk. — Igaz-e, Eccellenza, hogy a fasiszta kormány egyik északitábai városba teszi át a székhelyét? — Evvero... Igaz... Venite con noi... Jöjjön velünk... Önnek velünk kell tartania... Venite con noi! Megemlítem közeli kényszerű elutazásom körülményeit. El kom o!v odók: — Nem, ez lehetetlen..' Önnek váljunk a helye... Nem nélkülözhetjük... Beszélek Mezzasoma-val (az uj népművelési miniszter)... Bene? — Si — válaszolom s hozzáteszem: — hogyha nem szállnánk ki Velencében, hanem Pestre mennénk, akkor is szeretnék visszatérni. Ezt örömmel veszi tudomásul, bár gonodlkozik eredeti tervén. Eszébe jut valami, s megkérdezi: „Egyedül van?“ „Nem, Eccellenza, a feleségemmé.!“ „Bravo, hogy hívják?“... Mondom, s már irja is a dedikációt: „Alla signora Mar- gherita Mihály e al suo poéta marito il mio saluta dl fascista. e di amico' delVUn- gheria. Alessandro Pavolini. Roma, 5 oz- tobre 1943—XXI.“ („Mihály Lászlón ónak s költő férjének fasiszta és magyar baráti köszöntéssel. Alessandro Pavolini.“) Kezet szorít, a függönyig kisér, mégegyszer felemeli jobbját és sokáig hallom csengeni fülemben: — Venite con v-oi... ritornate in Italia! (..Jöjjön velünk, vagy térjen vissza Észak- Olaszor sz.ágba! “) Vájjon, mj történt volna, ha visszaszaladok, s azt mondom neki, hogy lemondok a hivatalos hálókocsin biztosított helyemről és maradok, kockáztatva mindent, amíg náluk megbeszélés során eldől a sorsom?...'Most már késő! Az aranykapu becsapódott előttem...“ Churchill nyilaik ozat a az olasz flotta sorsáról Stockholmból jelenti az MTI: A. brit hír- szolgálat jelentése szerint Churchill az alsóház csütörtöki ülésén nyilatkozott az olasz hajóhad jövőjéről, Eljelentette, hogy két képviselő is terjesztett be interpellációt ' a következő ülésre ebben az ügyben és miután a kérdés meglehetősen sürgős, kívánatos, hogv a következő nyilatkozatot tegye: Mint Roosevelt elnök már mondotta volt, az olasz hajóhad jövőbeni alkalmazásának és a vele járó rendelkezésnek kérdése megbeszélés tárgva. Különös figyelmet szentelünk a szovjet hajóhad azonnali megerősítése kérdésének — mondotta Churchill — történjék az akár angol, amerikai. akar pedig olasz segédforrásból. Ezekről a megbeszélésekről más nyilatkozatot nem tehetek, mint. azt, hogy jelenleg nem szándékoznak semmi változtatást végrehajtani az olasz tengerészeti hatóságokkal egyetértésben történt intézkedésekben, amely tengerészeti hatóságok irányítása alatt az olasz hajók és legénységük résztvesznek a közös ellenség elleni 'küzdelemben azon a hadszíntéren, ahol jelenleg működnek. A helyes megoldás az volna. ha az ellenség vagy volt ellenséges országok hadihajói- feletti rendelkezés kérdését a Németország és Japán elleni háború befejezéséig elhalasztjuk. Akkor majd az egész helyzetet áttekinthetjük és megtaláljuk azt a módot, amelyet igazságosnak és helyesnek tartunk • cppp ! ellensége e fájdalom Fájdalmak, rossz közérzet ellen « j T 4 8 l f T T Á K Ibaysh) Unara&lrósági ítéletek KOLOZSVÁR, március 10. A kolozsvári törvényszék egyes uzsorabirája, Sebessy Gábor dr. a bíróság legutóbbi ülésén árdrágítás! ügyekben a következő ítéleteket hozta: Magyarosi András és Kelemen György Nyilas kajántól földművesek 2 fillérrel árulták drágábban a tejet a hatóság által megszabott árnál. Mindkét vádlottat 600—600 pengő pénzbüntetésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. Csabán Lászlóné és Argilus Katalin kolozsvári cigányasszonyok Romániából pipereszappant csempésztek. Csobán. Lászlóné harminc darab szappant hozott, melyeket egy másik cigányasszonynak adott el. Argilus Kata’in négy darab szappant hozott, melyekéi megtartott saját részére. Az uzsora bíróság Csobán László- nét 250 pengő pénzbüntetésre ítélte. Ar- kilus Katalin ellen, az ügy csekély jelentőségé miatt megszüntették az eljárást és az Ítélethozatalt, mellőzte az ügyészség. Vitos Pál dr.. törvényszéki tanácselnök szintén számos árdrágttási ügyben ítélkezett. mint egyes uzsorabiró. Sempeleán Györgyné kolozsgorbói lakost gabonael- rejtésért 150 pengő. Széké nyes Lászlóné nádaspapfalvi lakost hasonló bűncselekményért 300 pengő. Sempeleán Jánosné garbói lakos 500 pengő. Pujo Jánosné gorbói földműves 100 pengő pénzbüntetést kapott. Özv. Both Istvánné türei asz- szony 10 mázsa gabonát rejtett el. 2000 pengő pénzbüntetést kapott. Drigla Simon nádaskoródi lakost 200 pengő, id. Bakos János türei lakost 200 pengő. Csorba György köblös! lakost 150 pengő, Botos György 'türei lakost 100 pengő, Deri- tei István türei lakost 150 pengő pénz- büntetésre ítélték. Bányai András és Kelemen András kajántói földművesek *a vádirat szerint 70. illetve 80 fillérért árulták a lefölözött tejet. A bíróság bizonyitáskiegészitésért eir halasztotta a per tárgyalását. Ugyancsak' bizonyitáskaegészitést rendelt el az uzso- rabiróság Misz.ti András kolozsborsai volt Hangya ügyvezető és beszerző ügyében, akinél mult év november 4-én házkutatás altimával nagymennyiségű férfi és női ruhaanyagot találtak, amelyek nem. voltak a vásárlási könyvbe bevezetve. A vádirat szerint Miszti András törvényieden utón szerezte be a ruhaanyagokat. A tényállás tisztázása kérdésében elrendelte a biróság a nyomozást végző csendőrök kihallgatását. A Dnevnik válasza az angol rádiónak Szófiából jelenti az MTI: „Kinek szolgálunk?“ címmel a Dnevnik című lap az angol rádiónak Bulgária ellen felhozott vádjaival és felszólításával foglalkozva, többek között, ezeket iria: Azzal vádolnak bennünket, hogy Németország szövetségesei vagyunk. Miért? Azt állója a londoni rádió, hogy hadseregünk érintetlen és elég erős ahhoz hogy a németeket Bulgáriából kiűzhesse. Ez igaz. A hadsereg valóban erős, azért, mert nekünk semmi sem drágább. mint a szabadságunk és a hadseregünk. Viszont a hadsereg felhasználásának mikéntjét illetően csakis és kizáróan a bolgár nép dönthet. Hogy ez. a hadsereg milyen -szerepet fog játszani, ezt mi fogjuk meghatározni, mert hadseregünk kizáróan a mi érdekeink védelmét szolgálja és annak felhasználását illetően senkitől sem fogadunk cl sem tanácsot, iem utasítást. Hirdessen Erdély letjelierjedtoblt napilapjában, az EJlenzékben.
