Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-04 / 52. szám

ÉLLENZÜ*

i S 4 4 március 4„

9 —

ADY ENDRE:

Ismeretlen C^rwln-lfédeíc margójára

Magyar Nap-király, renaissance lovagjai, különös’ írást ró most ide egy késni, szegény és szomjas íródeákod. \e fad'd öt meg érte felséges Korvin' Mátyás, ment balgának látszik s maga elöüt Att-avanje mester köntösében valamit iát, ami nincs és ir valamiről, ami nincs. Ilyenek voltak mindig ők, az Íródeákok. lane, én i.s hit’es Kor vii nádnak olyan darabjába vetem most betűimet, melyet meg sem irt talán egy meg sem született magyar ember s akit igen jeles mestered, Vitéz János méltán lemezeit, mert verseit s lázas álmodozásait paraszti magyar nyelven kiabálta. Sőt mast iis kiabálja, ez ismeretlen kódex Íródik azóta, egyre, vájjon el lehet-e valaha olvasni? Avagy csak egy különös, magy lelki-por ez, melyet. ime fiélmieirészséggel tribunal elé cipel valaki, aki sok-sok éjszakán vívódott már azon, hogy jó: nem érdemes, helyes: golgota, de lehetséges-e egyáltalában.? Nem olyat ke- resümk-e, ami nincs s ami olyan, ^mint ez a kódex, melynek margóit betűkkel és kéltségekkel besamtem ? Nem hódiéxi nyelven .mondom s talán a t-e fi.ncim, de századokkal ezelőtt megállított is bek ript ázott lelked fel .sem fogja mindjárt: fogunk-e itt mi valamikor afféléit csinálni, amit imoisíamábami különösen nagy erővel csinálnak a népek? Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkűnkkel valamit a lelkűnkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, minit — más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek. Vagy sorsunk csak azért kavart el itt. bennünket Európa közepén, hogy durva anyagot szállítsunk a nagy világ-vegyf oly a- mathoz. Elfelejtődött idegszálaink közül néhány, meg kell maradnunk gyermekieknek, örökös, vén gyermekeknek, mig nem uitaşi t-tatik a. Történelem, hogy játszassa el velünk az utolsó játékot? Tömegében nézem és érzem iidíeáktól fázó népedet, felséges Hollós -Mátyás és rettegek. És keresem ijedten a jelieket — magamnak: hiszem, akkor magam is egy nyugha- tiaélan, de meddő gnóm vagyok, mert nem is lehetek más. S mindenki az, ki kiválasztva és kiváltva magát, szállni szeretne itt. Óh, hogy kerülgetem: vérese-e a magyar géniusz, vagy ügyetlen szajkóm ad ár, vagy Pallas Athéné szent madara, keresem a jeleket. ’Sejtelem-ösvények vezetnek keresztül a Királyhágón: talán itt- Itt, ahol Bálványos vára legtovább kacagta Krisztus gyü.levész i papságát, amely jött a legfrissebb ázsiai csordát besorozni Petrus nyájába. Mert az erő bizony nem ott van, hol rögtönös a haji ás. Ha szabin asz- szornyck lettek volna a tarkavérü Io- I. vastörzsek, már mindjárt agyonölel- ! te volna a magyart a római -férfi, ki ( jött ölelni hét. urbusból is, Rómából, 1 Bizáncból. A csatangoló, kanca tej ivó • csak a Nagy Fal tájáról jöhetett, de ; lelkének imégi-s- megkovászoltnak ! kellett lennie ama. kovásszal, mely itt Európában csinált mégis a homo sapiensből olyan egy kicsit isten, egy kicsit féreg, de szép valamit. Mert miért jött. volna akkor s miért nem engedte idáig kitessékelni vagy agyon présel ni magát? Az ám. de lépteim a Királyhágó erdőit, tapossák s nem érzem magam Julián barátnak, aki visszavágyik Nagy-Ala- gyarcirszágba. ,v, . ^ ....

*- A > *■ * 1 * * ' ' * <

^ ' *• * ^ Transsylvánia,

Erdőéivé, Szilágyságon, túl. És ha nem nonsens, amit keresünk, akkor az innen korrespandeált mindig a Nyugaton küszködve finomodó i-de- gen ember lélekkel. Xagy-Magyaror- sza.g sohasem élte a. maga 'életét; veit fajok nászágya. vérmednncéje. Akkor, mikor csak eredményeikben ismert, re,pelmets törvények azt szabták ki a népeknek: no, most kell

(PANASZKODÁS ÉS HIT)J

megnőnötök. Hiszen Erdély is janicsárt életet élt, de Erdély állam volt, az önmagáé volt ez időben. Miéit? szent véletlen jóvoltából? nem, de mert csak az erdélyi Magyarországban maradhatott meg az, amit keresünk -s amit, talán, oh, ott sem biz/o- nyois, hegy megtalálunk.

Erdély adta nekünk a -Napfeirályt, Erdély szerezte a mohácsi veszedelmet, hogy (megszahadtuljoin tőlünk. Neki volt Fráter Györgye, ki tudta, hogy kell a törökkel bánni s távol tartani tarkónkról a simogató német kezet. És Erdély látott elsőnek mélyen be Európáiba. Jött. a> nagy ég-szakadás, jött a protestantizmus és Erdély érezte legjobban, hogy ez lesz az ötödik, hatodik vagy nem tudom hányadik honfoglalás, de az lesz. S odakapcsoltál magát Európához, leikébe engedett imindlent, ami jött s produkálta a legmerészebb s legma- gyartaianabb produkciót: az egészen újat. A magja Kulturvolk a Rajna, mentén még égette a zsidót., a domini karnis , mindenütt Nyugaton, Erdélyben agg és primitivlelkü magyarok nem féltek circumcivsiólt kérni kóbcir rabbiktól, szinte Ázsia szélén egv kis ország akadt, mely ki merte mondani, hogy az embereknek hite pedig az ő maguk dolguk. Jnnen indlul meg magyarok rajzása már előbb nyugati se hol ábra. Összeszedni én kis memóriámból nem tudok mindent, de Shakespeare születésének esztendejében itt ir már drámát Karádi Pál. Itt. szabad Krisztust, megtagadni uni- tárkusoknak, Jeremiádok itt képviselik először a megfiinomodiott dal- leiket.. A lantosoknak itt van vidám., szabad ütjük, innen adják az essnié- nyeket Nagy-Ma gyarorszagnak, szegén}' sanyargatott szomorú földinek. Bethlen Gábor itt teremi az oláh pakli Iá raknak irodalmi nyelvet. Itt siratja az első - magyar kul túr-ember, Szenei Molnár Albert, hogy ő magyar. de nem lenne más egy világért sem. Itt terem az első asszotnyiró, azután az erdélyi Mikes Kelemen példája annak, hogy nekünk futni kell a germántól s nyugatabbra menni eszmeházasodások céljából és ugyanő az, aki megmenti tisztaságát, becsületét a kemény, szegény, de sziüz és erős magyar nyelvnek századokra. Descartes Erdély révén jut föd-etre, Comenius A,moist erdélyi asszony veszi észre. A székelj" balladák vetekednek ez időből a skótokkal, Rákóczi Ver sail lesben is becsült nagyur, Bogdán, Mányoki, Kupocki már festhetnek Erdélyben. Kell á zene s nem udvari bolond a költő, Bril lat t Sav arin előtt már művészete van itt a konyhának. Itt születik Wesselényi, Kölcsey s itt keresi a megvigasztaló’, kultúrára legalkalmasabb magyart nagy magyar agitátora a civilizációniak: Kazinczy Ferenc. És mennyi minden nem jut az eszembe; egy kicsit Kazinczyak vagyunk mind, -akik itt gondolkozunk és í^zemorkódunk. Kanton, Peking s a kínai városok jutnak az eszünkbe, ahol hajnalon kint a kapuikat lármás harsonaszóval nyitják meg, de őrködnek, hogy ne lopód-zék be valaki, aki újat hoz a kulik népének. A vérkeres zt ezésben is szerencsétlenek voltunk. Akiket kaptunk szlávtól, svábtól, azok -szinte tatárabbak a tatároknál. Ideafa.lóbb fajtát nem képzelek a. magaménál; hiszen Kínában már Montesqulent Olvassák s a sárga faj olyan renaisisance-ra készül, milyen sohaisem volt- Mi pedig, ha megyünk, visszafelé megyünk. Mit keressünk? — hol kellessünk? úgy gondoilom, meg kellene próbálni K-a- zinczyval Erdélyből kiásni, ha élt s m eglerniék enyiteni, megszaporiitani azt a magyar típust, mely nem medve, ‘holott Erdélyben több a medve. Ha száz évekkel hátrább cammogunk és csak cammogunk és újat -nem tudunk adni, hacsak ha nem antikulVILLÁMKÉPEK SPANYOLORSZÁGBÓL

MADRID

Külsőben olyan, mint a többi főváros, csak nincs elsötétítés, az autók korlátozás nélkül suhannak, igaz, már itt sem benzinnel, hanem fagázzal hajtják őket. Itt csak a szokásos mások és a spanyol temperamentum szembeszökőbb. A spanyol ember rendkívül barátságos és szolgálatkész, ha egy idegen felvilágosítást kér tőle, mosolyogva válaszol, sőt el is kiséri útjára egy darabig. A spanyolokat, mint általában a délvidéki népeket, sok olyan furcsa szokó,s jellemzi, ami a mi szemünkben idegen. Például a férfiak illetlenségnek tartják, hogy akár a legiikkasztóbb hőségben is levessék a kabátjukat, azt azonban természetesnek veszik, hogy a vonatban ülő hölgy mellé rakják a lábukat és a padlóra szórják a cigarettahamut. De ettől eltekintve, nagy hódolattal veszik körül a nőket, talán sehol sem hajolnak annyit kéz fölé mint Spanyolországban. Mert itt nemcsak köszönéssel illik üdvözölni a hölgyeket, hanem kézcsókkal 7.s. Az órák beosztása is szokatlan az ibériai félszigeten. Féltizkor kezdenek vacsorához készülődni s a Icdvéházaknak éjfél után van a legtöbb közönségük. Madrid legnagyobb értéke a Prado. Felbecsülhetetlen értéket képviselnek a Murillo, R.vbens, Goya, Greco és Velasquez-képek. Szigorúan őrzik a termeket, a látogatók csak igazolás mellett léphetnek be. pontos elmüket és nevüket bejegyzik egy nagy könyvbe. .Azóta vigyáznak igy, mióta elveszett egy nagy értékű T izian-f estmény,

Nagy várkapun keresztül vezet az ut a városba, a vörösök hetekig lőtték ezt a kovácsolt vaskaput s mégsem tudták tönkretevőm. Legrégibb épülete a királyi palota és a spanyol hercegprímás kastélya, legnagyobb a gyönyörű katedrális, amely husvétkor még a madridi híveket is befogadja. A középső hajót az ezüstorgonás kórus és a Capilla mayor tagolja fel, a mennyezetet, gazdag freskók diszitik.

Toledóban élt a Don Quijote világhírű írója, Cervantes is. Utcát neveztek el róla és lakóháza homlokzatán a mellszobra áll, emléktáblával megjelölve.

I TOLEDO (

.4 spanyol királyok koronázó városa vonaton másfél órányira van a fővárostól s a madr'dio.k kedvenc kirándulóhelye. Sokkal szebb fekvése van. mint Madridnak, a magaslatokon épüli ősi várost három oldalról szegélyezi a Tajo örvénylő vize,

j SEVILLA I ‘

Teljesen ellentéte Madridnak. Érdekesebb, romantikusabb és jellegzetesen spanyol. Régi kis házait rácsos kerítés veszi körül és mindeniken van erkély is. A mel- léktttcákon csak ritkán lehet autót látni, annál több smmaras kordéi, amelyen élelmet és násznépet ,,szállítanak“ a bársonykalapos andaluziai fuvarosok. Mert a környékbeli falvakból ilyen kordákon jár be a násznép. dudaszóval és casiagnevtát csörgetve. Az asszonyok ünnepi öltözete, legszegényebbtől a leg gazdag óbbig a spanyol népviselet, kivétel nélkül ebben járnak a templomba. Fekete ruhában, nian- lillában és magasra tornyozott csipkefátyolban, A fiatal andaluziai nők és férfiak nagyon szépek, vonásaikon visszatükröződik a spanyol faj minden ősi szépsége. Merész, majdnem kihívó pillantásnak a férfiak, epedben lágy pillantásunk a nők és járásuk ringó, mintha tánchoz készülnének.

rural fsat, mi lesz velünk? Nem elég, ha vannak Apáczai Esetre Jánosok, ha nem mély a népiéiek, hiába dobjuk bele a méitiermázsás követ is, nem fröccsen fel a viz egy méteryná/re sem. Csakugyan mi vagyunk azok, akiknek nem jutott a nemesebb fajok szükséges s-zenzi bilifásából? Erdély mást bizonyít,, próbáljuk Erdélyi folytatni, hátba lehet.

Nemes é-s csodálatosan nagy királyom, Hollós Mátyás, ugy-e zsémbes, ugy-e nagyon keserű, ugy-e nagyon hitetlen késői Íródeákod? Nem tudja: ir-e valamibe, nem tudja: ir-e valamiért, nem tudja: van-e itt valami* Néha vannak következő gondolatai: Idejött régen egy vad, lehetetlen, bizonytalan, de erősvérü fajta. Eleddig -ereje volt roskadiva is élni s nemes, idegeneket vérébe befolyatni. Mért nem lett belőle mégis semmi? Csak- ugyan kifelejtődött idegrendszeréből, az a néhány szükséges idegszál? Miért -iszik kancatejet ma is még, holott; nektárt ihatna a magyar? Miért nem képes reagálni és megnyergelni önmagát, mikor már úgysem lehet lovas nemzet? Miért? Miért? De szép volna hinni, hogy idlek üld ettünk ki- bőjtölni — az árját. Mikor az árja baleful önmaga piszkába, mi helyébe ülünk s intünk Ázsiának: küldj uj csapatokat, megtanítunk benneteket arra, hogy kell egy különb kultúrát csinálni. De óh, rovom, rovom a fekete betűket és a keserűségeket Korvinád nemlétező exempt árjának margójára és — nem hiszek. Én meddő vagyok s aligha, azonképpen nem halok meg. De akiknek gyermekei vannak. És gondolkozunk. És Apácai Csere Jánosok vagyunk. Német lesz-e, szláv-e, mi lesz -a messze unoka? Rossz gondolat, bűnbe vivő, de becsületes. Óh, Napkirály, nincs igazam, de feléd fordulok. Én, aki szilágyi vagyok, mint ahogy Szilágyi és szilágyi volt. nagy asszonyanyád. És taposom, áthágom a Királyhágót, s mig ebben az országban alig teszi, c se leleszi valaki azt., amit cselekednie kellene s ami eltemetné azt, hogy a Nagy Fal mellől jöttünk, én, a te késői íródeákod s mi mind keservesen, szerien cséré, még csak ott tar-* tünk, hogy: talán- Talán — higv- j-ünk. És keressünk. Valahol. Akárhol, Erdélyben? Erdélyben. Akárhol,

jBARCELONAj

A biloaváadal olyan népszerű Spanyolon* szagban, mint máshol a futballmeccs. Egy- egy nagyobbszabásu viadalra az egész országból ontják a vonatok a közönséget, Megtelik Barcelona minden szállodája, nagy tömeg hullámzik fel s alá az utcákon s az emberek csoportokba gyűlve vitatják a készülő bikaviadalt. Torreádorok neve röpköd a levegőben, fogadásokat kötnek s a nők készítik az ünneplő man- tillákat és hímzett csipkezsebkendőket, melyeket a nyertes torreádoroknak dobnak a virágjaikkal együtt. Déli egy órától este nyolcig folyik a viadal, a fűrészporos porondra egymás után engedik ki a kiéhezett bikákat és az aranvsujtásoY, napoleonkalapos torreádorok, piros selyemkendőket lobogtatva ugrándoznak előttük. Mikor a feldühödött bika döfni akar, belehajitják a tőrüket, amivel még jobban felingerlik. Barbárnak tetsző szórakozás ez, mégis ott ül a tribünön a spanyol arisztokratától az ütsz éli koldusig

mindenki s visszafojtott lélekzettel. kimeredt szemmel nézi a porondon folyó oktalan küzdelmet.

Egy-egy győzelmes torreádort becéző szavakkal hízelegnek körül, de az, aki megfutamodik a bika elől és átugrik a védőkerítésen, egy egész éleire kegyvesztett lesz és hosszú ideig nem. szerepelhet a bikaviadalokon. Sokszor hét-három napig folytatódik a játék, vannak, akik egész n,ap ott ülnek, csak aludni térnek haza. Itt lehet igazán meglátni, milyen az igazi spanyol temperamentum, kiabálnak, tapsinak, nevetnek s ha a kedvenc torreádoruk győz. egymás nyakába borulnak az emberek és egy életre szóló örök t barátságot kötnek . . . amely sokszor csak egy napig tart. ... V. S. M,

Gumiharisnyák, gyógyfüzők, cipő bet étek

sérvkötők.

mm gyűld

ortltopédia,

Mátyás király-tér 4 Telefon;

41-