Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-14 / 60. szám
\ 1 Ö 4 4 március 14. LLENZet Béketervek Irl a; NAGY JÓZSEF IT. i/ , értelemben vett béketervekről iaz ókorban nem Tehet beszél':ni. A legelső állama lakul a tok, a. Tigris és az Eufra t es kö- zött. annyira elszigeteltek voltak, begy kapcsolatban az idegen népekkel szembeni viselkedésről kevés adatunk v' n s ezek az adatok is jelentéktelen ügyekre vonatkoznak. Az egyiptomi bi- , rcldalom is szinte ötezer éven ,át zárt ál- | 1 attrni életet élt s a Vörös Tenger északi | partjain folytatott háborúi imperialista j jellegűek. Talán a föníciaiak az első nép, ' amelyet a hódítási szándékon kivül egyéb ; elgondolások is vezettek el kis országáriak határain túl, de Fönáeia hatalmi potenciája túlságosan kiesi vo’t ahhoz, hogy az; itt—ott mutatkozó föníciai hatást és be- . folyást általános értékűnek lehetne nevezni. A két görög város, Athén és Sparta a civilizáció és a kultúra terén alko- ! tott maradandó értékeket s ha a klasszt- j kus görög államférfiak le is fektették a : mindenkori politika alapél veit és változ- ; tethátatlam .törvényeit, Görögország tör- ! ténelóhen mégsem merült fel olyan mo- j mentum, amely alkalmat nyújtott volna a J megvalósításra kétségtelenül felkészült . népnek egy általános világrend megalko- j fására. Azok a háborúk, amelyeket az, j athéni és spártai hadvezérek irányítottak, j kizárólag, azt a célt szolgálták, hogy a j demokrata Athén és a diktatórikus S pár fa j érdekeit már .a perifériákon megvédjék, i Aristoteles elképzelései az uj rendre vo- | natkozóan tanítványának, Nagy Sándor- ! nek hadműveleteire teljesen hatás-tala- j nck maradtak. I A Földközi Tenger keleti medencéje- ! nek partvidékén elterülő ókori államok j háborúikat kizárólag hódítási szándékból , viselték, melynek következménye, hogy a béke egyik vagy másik fél megsemmisülése esetén minidig a győztes szuverén akarata folytán jött létre. Eriért a történelemnek ebben a korszakában ,.béketárgyalásokkal“ nem találkozunk s az ellen - ség|ek közötti érintkezés a megadási feltételek megbeszélésére szorítkozott. Az ókor legnagyobb birodalma, a Római Birodalom annál több példát és útmutatást szolgáltat a kitisztult politikai elgondolásokra. Esy évezred folyamán Róma, városából nemcsak egy nagyhatalom .központja lett, hanem egész Európa fővárosa, amely felé még nem latin fajú népek is bizalommal és tisztelettel tekintettek. A királyság megvetette a birodalom alapját', a demokratikus köztársaság pedig berendezte az egész Európát beágazó hatalmas birodalmat olyan alapon, amelynek pillérei a méltányosság, az igazság és a körös- célok tudata voltak. A királyok, de faképp a konzulok hadjáratai nem öncélú és csupán dicsőséget hajszoló vállalkozások voltak, hanem mindig egy politikai célkitűzés eszközei. Nem lehet ta- giadni, hogy a római hardies nép. Az ütközetben azonban az a hit juttatta mindig diádéira a római fegyvereket, hogy a háború végén a jólét vagy ahogy a régi közibőly szierimt mondani szokás, a kenyér és a cirkusz sokkal bőségesebben áll nemcsak a vezetők, hanem az egész nép rendelkezésére. Ezért' a rómaiak a háborúiban optimisták, a békében pedi^| következetesek voltak. Minden harcias néo hisz a hadiszerencsében, mert többször éri olyan válság, midőn látszólag véletlen fordulat legnagyobb sikereit értéktelenekké teszi és hatalmát összetöri. A rómaiak hittek a szerencsében, sohasem fáradtaik el emlegetni a szerencsés véletlent — amint ők nevezték — Fortuna istenasszony támogatását, mely elhárította róluk a halálos csapást, még akkor is, mikor a helyzet már-már kilátástalannak látszott. A rómaiak sikereinek kétségkívül erkölcsi alapja volt. Inkább saját érdemük juttatta diadalhoz, mint ellenfeleik hibái és tévedésed. E felsőbbe éget. elsősorban erős és határozott jellemüknek lehet tulajdonítom, mely bizalmat öntött beléjük. Tudtak önmaguknak, de másoknak is parancsolni. Összetartozásuk érzetét nagyra növesztették az együtt kiállott veszedelmek és az együtt szerzett diadalok. Hazafiasságuk az egymás tói való függés és a másoktól való függetlenség érőét én alapul. Mégis, ami tartóssá tett ?. római birodalom hatalmas szervezetét. at*an a bánásmódban kérésén'1,'. amelyben az Urbs mindenkori vezetői részesítették a legyőzött, vagy a behódolt népeket. Nem azt akarjuk mondani. hogy a csatatereken alulmaradt népek azonnal részesültek a Róma fennhatósága alá tartozó polgárok kiváltságaiban, de meg volt az á reménvük, hogy a fejlődés bizonyos fokain áthaladva, ők is elnyerik a római polgár minden vésőéivt kiálló, áthatolhatatlan vértjét: a ius ci- vitalis op-timo iuret, vagyis a teljes polgárjogokat. A kiváltságok. melyek után Roma alattvalód annyira áhítoztak, a körvetkezők voltak: 1. Szavazató jog. 2. Bárminő hivatalra és méltóságra való megválasztás joga. 3. Korlátlan hatalom otthon, feleség, gyermekek és vagyon felett. 4. Személyes szabadság, testi büntetéstől vagy kínzástól való mentesség, főbenjáró ítélet esetén fellebbezési jog a népihez, kivéve a táborban, hol a hadvezér hatalma korlátlan. 5. A meghódított állami földbirtok használati joga. 6. Az állam alattvalóira kivethető adókkal szemben teljes mentesség. Ez volt Rómáiban a teljes polgárjog, a ins civitatis optiimo iure“. A második kategóriában tartoztak az itáliai félsziget városi lakosai, akiket a római jog, a municipium optimo jure kiváltságaival tüntetett ki s akik, ha városaikból Rómába érkeztek, a legteljesebb mértékben gyakorolhatták a polgári jogokat. A harmadik csoportba tartoztak azok a műm cd pi umok, amelyek kiváltságok nélkül kapták e nevet. Következtek az olyan városok, amelyek saját törvényeiket és régi szokásaikat' Róma törvényeivel és intézményeivel fölcserélték, de polgáraikat még nem nevezték rómaiaknak. Hátrább állottak a praefecturák, vagyis azok a fé’szigeti városok, amelyek a szorosan vett római birodalom határvidékein terültek el. Azok a városok, amelyek föllázadtak a rómaiak uralma ellen, fokozott megszorításoknak voltak kitéve. A római politikai géniusz már gondolt a szövetséges rendszerek kiépítés éré. Az Urbs szerződéseket kötött az állam határai mentén élő népekkel, később a távolabbi akk a 1 is, amelyeket a szerződésekben sociusoknak nevezitek. Róma nem tett kísérletet, hogy szövetségeseinek tömegéi egységes birodalmi néppé alakítsa, ellenkezőleg, fejlesztette minden tartomány nemzeti jellegét, tiszteletben tartotta a szokásokat, de a divide et impera elve alapján mindig megakadályozta, hogy a Rómával szövetséges népek a nagy konföderáció keretein belül ólénkebb kapcsolatokat építsenek ki. Tudjuk, hogy a Krisztus utáni első század; végén csaknem egész Európa, Kisázsi árnak nagy része és az észak afrikai partok római felségjog alatt állottak. Ebben a korszakban érvényesült gyakorlatilag is az általános' rendnek már régebben megállapított és fentebb ismertetett alapelvei. A kategóriákba. való tartozást ugyanis — és ezi a római elgondolás- legfőbb előnye — nem. merev és változihahatLan feltételek szabták meg, hanem az érdemesség s a birodalom közös ügyiéiért hozott közire működés mértéke döntötte el, mely népek nyerhetik- el az egyenjogúságot. A politika trténetőben sok ideig szenvedélyes vita folyt, vájjon a rómaiaknak ez a politikai módszere, amelynek hatásai alól nem mentes még az újkor, sőt napjaink történelme sem, tudatos volt-e. vagy csak ösztönszerü? Ez a kérdés azonban nem lényeges, mert a történelem eldöntötte, hogy mihelyt a tudatos vagy öszt ön szerű világrend eredményei mutatkoztak, a római birodalom vezetői a hagyományos következetesség szerint fejlesztették a nemzetek feletti birodalom alapin tézisényeit. A római világrendnek nemcsak politikai, hanem, gazdasági és társadalmi vonatkozásai is vannak. A mindenkori társadalom két véglete, az arisztokrácia és a proleltáríátus a római történelem kezdetén szintén éles harcot vívott' egymással szemben, az ellentéteket azonban a fo'y- tonos demokratizálódás eltüntette, úgyhogy Caracalla császár uralkodása idején, amikor a római polgárjogokat a birodalom minden lakosára, tehát majdnem egész Európára kiterjesztették, a társadalmi ellentétek szinte tejesen megszűntek.. Gazdaságii téren elég, ha csak egy példát ragadunk ki a római történelemből1: a Grac- chusok példáját. Erre nézve Marczali Henrik nagyhírű könyvéből idézzük a következőket: „A római fö'ldbirtokkérdés a latifundiumok köré csoportosult. A nagy nemesi latifundiumok, melyek apáról fiúra szálltak, mintha tényleges tulajdonosok lettek volna, elidegenit- hetetlen birtokokként szerepeltek. Tulajdonosaik politikai befolyásuk révén is szaporíthatták birtokukat, a kis- vagy közép birtokosok velük nem versenyezhetvén, kénytelenek voltak földjeiket eladni és a fővárosban növelték a proletáriusok számát. A római nagyur fényűző pomoában töltőre idejét.“ Ezt az állapotot szüntette meg a Gracclrus-fivérek 'törvénye, melynek értelmében a latifund.iu- friok nagyrészét kiosztották a nép között. A Graccliusok törvénye, precedens volt a későbbi időben nemcsak a rómaiak hasonló sérelmeire, hanem egész Európa fóidbirtofcfelosztási megoldásaira is. Említettük első cikkünkben, hogy a világrendezési terveknél igen lassú és bizonytalan fejlődés tapasztalható. A római latifundiumok példája is igazolja, hogy azok az állapotok, amelyeket több mint kétezer évvel ezelőtt a római szenátus megszüntetett, Európa esy-két államában ma is fennállanak és megoldásra várnak. A magyar egyetemi ifjúság márciusi tiz pontja A „Turul Szövetség“ Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Országos Központja 1944 március 3—5-én Hódmezővásárhelyt ifjúsági találkozót rendezett. Jelképes jelentősége vau. hogy ezt a találkozót a nagy alföldi városba hívták össze, melynek neve összeforrt a parasztság’ fölfelétörési erőfeszítéseivel. A megbeszéléseken a. magyar egyetemi ás főiskolai ifjúság különböző szervezeteinek vezetői vettek részt mintegy nyolcvanan, hogy a magyarság nagy sorskérdéseivel, megmaradásának, fejlődésének lehetőségei vei és az értelmiségi ifjúság feladataivá} foglalkozzanak. Felekezeti és társadalmi különbség nélkül., teljes egységben a következő határozatokat hozták: 1. Az ifjúság állásfoglalását és munkáját csak az egyetemes magyarság érdeke vezetheti. Ezért függetlenségünket meg akarjuk őrizni. A szolgálat és bírálat jogához ragaszkodunk. Semmiféle pártpolitikai ide- genséggel közösséget nem vállalunk. 2. Sorsközösséget vállalunk a magyarság törzsét alkotó parasztsággal és munkássággal. Semmilyen erő nem fog berniünket velük szembeállítani. 3. A magyarság megmaradását és további fejlődését csak társadalmunk teljes újjáépítése teszi lehetővé. 4. Az uj társadalmi és gazdasági rend csak olyan lehet, mely a ma gyár parasztság és munkásság jogos kívánságait teljes mértékben kielé giti. 5. Amit a magyar lélek a népben és legjobb szellemeiben kitermeli: a magyar népi műveltség, irodalom, művészet; a teljes magyar kultúra, fajtánk legnagyobb értéke. Minden, lovábbfejlődési lehetőségét biztosítani kell. 6. A magyar fajtának saját hazájában egészséges életlehetőségeket kell biztosítani. ?. Az értelmiségi ifjúság a jövőben minden erejével harcol a magyar nép szabadságáért és a magyar állam függetlenségéért. 8. Hisszük a kisnépek létjogosultságát, történeti szerepét és kultúrateremtő erejét- Szükségesnek látjuk a rokonnépekkel és a dunavölgyi kis népekkel való kölcsönös megértést és lehető együttműködést. 8, A Habsburg-kérdést 1920-szai egyszersmindenkorra lezártnak tekintjük. Erről beszélni történelmi anakronizmus. 10. Minden kérdésben végső eligazodást Krisztus tanítása, megoldást annak megvalósulása jelent. Az értelmiségi ifjúság mindjobban megvalósuló teljes egységének ebben a s ziel lem ben való mu-nk állására hívjuk fel mindazokat, akik 'áldozatot is mernek éis tudnak vállalni. Az elvi határozatok gyakorlati megvalósításának lehetőségeit és módozatai'!, a közeljövőben megrendezésre kerülő újabb találkozó tisztázza ^$'mm Üá-dú,Egyed Zoltán!... Az Országos Magyar Sajtókamara fegyelmi bírósaga nem jogerősen fedelesre hehe Egyed Zoltán újságírót, mert „egyik- cikkével az újságírói- testület tekintélyét sértette és veszélyeztette“. fiiven a sajtó- kamara szelleméhez, az Egyed Zoltánt jeddő nyilatkozat minden lapban megjelent, ami azt hisszük egy kissé megtépázza a színházi öltözők bennfentesének magacsi- nálla nimbuszát. Egyszer már úgyis írni akartunk arról, amit Egyed Zoltán a film, színház és irodalomról elnevezett lapjában önmagával müvei. Már megszoktuk a rossz emlékezetű Színházi Elet idejéből, hogy hetenként tudomást kell vennünk a „művésznő‘‘ és a ,,művész ur“ garderobjának újabb szaporulatáról, fürdőszobáinak uj csapjairól és arckenőcseinek legújabb árnyalatáról. S ha komoly kritikát nem is, de annál több ömlengést olvastunk mindazokról a művészekről, akik pillanatnyilag éppen a mindenható ,,e. z.Cí kegyében állanak. Ezen már nem is csodálkozunk. Bizonyára, az égig dicsért művészek jó egyetértésben élnek a főszerkesztő úrral, s azok, akik néha súlyosan ledorongolva hevernek a színházi lap oldalain, csak idők múlásával találják meg az utat. amely a főszerkesztő ur engesz- telődéséhez és megbocsátásához vezet. A legszembetűnőbb azonban, ami joggal kivívhatja a primadonnairnád.atba beleöszűlt rajongók felháborodását is, ahogyan „e. zr hetenként magát 6—S oldalon keresztül vállon veregeti, fotograf áltatja és dicsőíti. Lapjának legutóbbi számában például nem kevesebb, mint öt helyen láthatjuk igen jó húsban lévő kartársunk „grüberliscc mosolyát különböző poziturákban. Elöl Csortos Gyula jubileumát használja fel, — a népszerű kritikus, felfedező és joszerkesztő arra, hogy Muráti Lili Öltözőjében a jubiláns és Muráti macskájának tá-sas ágában ..premier plánbanlefényképeztes'.e magát. Hogy teljes legyen a dl asztia,. a másik foto már szerényebb, negyedüld.alnyi nagyágban Vaszary Jánost is bemutatja, a rettegett kritikus mellett, de a poén csak a negyedik képen következik, amikor a film és színház kisbajaszu amorózcjával, a legnépszerűbb „j. pH-vel friss tavaszi napsütésben a Svábhegyen fürdősapkában kijelenti, hogy neki is van joga a pihenésre* Nem ,,j. pL-nek, hanem „e, zH-rtek. E* a kép alatt ott áll akárki láthatja, hogy egész héten a lappal dolgozik, zc—ja könyvet olvas, színházba, moziba jár, köz-j ben regényt ir, igazán nincs ideje arra„ hogy egy újabb sztárt felfedezzen, pedig már ide a Svábhegyre is telefonált valaki utána . . . bizonyára újból könyörögni akar: ,,Édes „ezé“ fedezzen fel az Is* tenért!“ ... Mi, akik hosszú esztendők óta őrlődünk már a lapcsinálás malmában, s akik már végigéltünk olyan időket is, amikor egy kicsit életveszélyt is jelentett Erdélyben a?, újságírás, soha nem jutottunk el még adh dig, hogy kijelenthessük, jogunk van a pi-> henésre. Mi hivatásunkban nem faradba-t tunk el egy pillanatig sem, mert tudjuk„ hogy az újságíró életében nincs megállás, <s a mai rohanó időben éppen az újságíró az, aki nem pihenhet meg soha. Nem irigyeljük budapesti kollégánkat ezért a svábhegyi pihenőért, a napsütötte karosszékért, a fürd sapkádért, Jávor Pálért és Muráti öltözőjéért, Az újságíró sors ennél sokkal többet adott meg nekünk. Elkerített hadbirósági vádlotak padját, idegen nyelvű szuronyom örökét és 1940, augusztus harmincadik át* S éppen ezért, mert az újságírói etikát ét morált itt Erdélyben tanultuk, minden idegszálunk tiltakozik az ilyen kimondhatatlan csúnya és ízléstelen önreklamirozás ellen. amit Egyed Zoltán csinál. Hát nem muh £ '1 még az a v ’big. amikor az volt a le gföbb probier. na, hogy Egyed Zoltáok kit „fedeznek fel' ‘ és kiket inditan ak el a kön nyes c salódás 1 ltjára? Még ma, 1944, véres tavasza; n is újból Pünkösdi királynő választást játszunk jobb sorsra érdemes színházi lapjaink papírjain? És nem veszett ki még a sajtóból az a nyegle, fennhéjázó hang, ahogy az újságíró beszél önmagáról és másokról- Ugylá'szik nem. mert amit ,,e. z. c müvei, nem más mint szellemidézés, ne térhető komáknak, amelynek szerkesztőnk is látjuk a „Film, f,s. Egy let unt. soha • vissza k vissza: t h:zé:. . egy körén9 ében ai ékor nyalk et fő:sil lógott. Öt fény képét Színház, Irodalom" ■ jeg, s mélyen sajnáljuk, hogy macskája . mellett az ínak nem közölte le e héikerült főt Ograf iáját. Ai axi tel fedező körúton z an, < maid t, rdálkoz.unk e&y a jövő számban éhen fekete szemű, türkiz, csillogásig napraforgó illatú, pincsi-gorilei, mint Maxi legújabb felfedezettjével. Addig is a sajtókamara figyelmébe ajánljuk a főszerkesztő ur ízléstelen önreklanurozását és hisszük, hogy az esetleges papirkorláiozó rendelkezést legelőször a nagyon elfáradt és pihe- nMre vágyó szerkesztő ur lapián topják alkalmazni. ÓVÁPI-ÓSS JÓZSEF. I
