Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-15 / 36. szám
aI olasz összeomlásról ÁRA 16 FILLER* KEDD, 1944 februar 15. ítesástSx# »ăn^ Siérkes7lúség és kiadóhivatal: Kelo?svár, Jokai-u. 16-, f. Teleidre 11—09. Nvofnd-a: Egye. tein-u. 8 Teletem 29—23. Csekkeiániia: 7205« ALAPÍTOTTA: B A R T H R MIKLÓS K iadótuiajdonoe: „PALLAS SAJ lO VALLAT. At ill. Kolozsvár, Biófizetési árak: 1 hóra 4.30 ?< HKSaKäu: a PÉLDÁTLANUL HEVES HARCOM KELETEN PAASIKItiXEYI TÁRGYALT HOLLOXTAV ASSZONNYAL BÉRLI CÁFOLAT A XÉMET-FIXX VÁLTÁSRÓL LIGA K IV RITE SE A XÉYIFT IF4 li ! JELE XT É S HEX VÉRES VIASKODÁS CASS1NO ROMJAI KÖZÖTT Az elmúlt huszonnégy óra külpolitikai eseményei a finn kérdés, a szovjet—lengyel határ-viszály és a dimes cikke nyomán keletkezett tárók—angol átmeneti nézeteltérés kóré csoportosulnak. A hadszíntereken tegnap is heves harcok tomboltak, de lényeges változásról nem érkezett jelentés. I« Hull amerikai külügyminiszter jegyzéke továbbra is élénk diplomáciai tevékenység színhelyévé tette Helsinkit, ugyanakkor Stockholmban is sorozatos tanácskozások folynak. Faasikivi, volt finn miniszter. Erkko volt külügyminiszter és Ehrenroht belügyminiszter stockholmi találkozása a svéd fővárosban ősz* szegy ült külföldi újságírók érdeklődésének közép pontjában áll. Bár Faasikivi változatlanul azt állítja, hogy svédországi útja ■magánjellegű. mégis meglátogatta Grippenberg finn követet és megbeszélést tartott a Stockholmban időző többi finn állam fér fiával. A külföldi újságírók megfigyelték a szovjet követség épületet és megállapították, hogy Kollon- tay asszony a Settjovbadcnben levő villáját nem hagyta el és nem jogadta finn államférfiak látogatását. Az MŢI stockholmi távirata szerint Helsinkiben nem merült fel a kormányváltozás kérdése. A Dagens Nyheter helsinki tudósitója hangoztatja, hogy egyelőre nem kell a Linkomies-kormány átalakításával számolni. A finn kormány jelenleg tájékozódást igyekszik szerezni a szovjet béke fel tételekről. A finn sajtó. amely eddig élénken bírálta a kormány halogató politikáját, beszüntette támadásait, hangoztatván, hogy a kormányt jelenleg nem szabad megzavarni jeladatának 1 éghezvitelében. A Wilhelmstrasse a finn kérdéssel kapcsolatban kilépett eddigi tartózkodásából. A német külügyminisztérium hangvivője egy feltett kérdésre kijelentette, hogy Berlinben semmit sem tudnak a Finnországhoz intézett német, illetve a Németországhoz intézett finn jegyzékről. Hangsúlyozta a szóvivő, hogy egy svájci lapnak errevonatkozóan terjesztett híresztelései az idegháboruban érdekelt angol— amerikai forrásból származnak. A német fővárosban nem foglalnak állast azokkal a jelentésekéi kapcsolatban, amelyek a finn politikusok stockholmi utazásáról keringenek. Ezzel szemben érdeklődéssel figyelik azokat a brit és moszkvai forrásból származó értesüléseket, amelyek szerint Finnországnak úgy kell döntenie, hogy Anglia vagy az Egyesült Államok tényleges támogatásúra nem számíthat. A Hamburger Eremdenhlatt vezércikkírója, Flaljeld, a finn problémával kapcsolatban az tiSA eljárását bírálja. A cikkíró véleménye szerint Washington, ha tekintélyét és befolyását a Kreml-el szemben akarja érvényesíteni, kudarcot fog vallani. Nézete szerint az atugpl—arneri- kavnk hatalmi politikai téren nem képesek a szovjet nagyravágyó át Kelet és Észak-Európa bármelyik részében határok közé szorítani. Halfelcl vég-üt azt a következtetést vonja le, hogy a, szovjet terjeszkedésével szemben csak a német .véderő az egyetlen megbízható védőfal Európa számára. A katonai célokon kívül kétségtelen politikai vonatkozása van annak a légitevékenységnek, amelyet az orosz légierő a hétfőre virradó éjszaka ismét megindított Helsinki ellen. u. A Pravda vasárnapi cikke, amelyben ismét éles támadást intézett a londoni lengyel emigráns kormány ellen, érthető megdöbbenést keltett Londonban és Washingtonban és egy csapásra lelohasztot- ta azokat a reményeket, amelyek angolszász politikai körökben a Sztálin által C húr chilihez intézett levél nyomán támadtak. A Pravda mellébeszélés nélkül juttatta kifejezésre azt a szovjet véleményt, hogy Mikolajczyk kormánya délibábokat kerget és a lengyel—szovjet megegyezés útjában olyan akadály, amelyet feltétlenül el kell távolítani. A Pravdának ez a cikke alkalmat ad a Német Távirati Iroda diplomáciai munkatársának, dr. Siegfried Hornnak, hogy újból kifejtse a már ismeretes német álláspontot. Horn szerint a Pravda cikke az addigi legélesebb támadás volt a londoni menekült kormány ellen. A vezető szovjet lap a következő megállapítással zárja eszmefuttatásait: „Csak becsületes lengyeleket ismerünk el, azokat a lengyeleket, akiket Wanda Wasilevszka és Berling tábornok vezet és akik nemcsak szavakkal bizonyulnak lengyel hazafiaknak, hanem tettekkel is. Ez az utolsó szavunk“. Erre az idézetre dr. Siegfried Horn a következő kommentárt építi fel: Áz egyes szovjet köztársaságok állítólagos önállósítása a legcsekélyebb kétséget sem hagyhatják többé a Szovjetunió igazi céljai felöl, amely Korne jósuknak szovjetukrajnai külügyi népbiztossá történt kinevezésével kezdődött. Ugylátszik, a következő lépés egy szovjet hűbéres lengyel kormány alakítása lesz Wanda Wasilévszkával a kormány étén. Teljesen közömbös — írja Horn —, hogy a politikai színművészet milyen mutatványaival Válaszol majd Anglia és az Egyesült Államok Moszkva durva nyilatkozatára, mert már ré\góta leszögezték azokat az alapelveket, amelyek értelmében általában európai, főleg pedig közép- és délkeleteurópai kérdésekben mindketten eljárnak. A DNB diplomáciai sz rkesztöje végül Walter Lippmann ismert amerikai újságíró könyvéből idéz. Walter Lippmann szerint lehetetlen egészségügyi kordont, u. n. „cordon sanitaire“-l vonni a Szovjetunió és Európa többi része közé márosak azért is, mert a Szovjetunió, amely ebből a háborúból előreláthatólag nagy katonai hatalomként ke- > r7 ki, ezt. az egészségügyi folyosót rövid íitc.11 eltávoiitaná. Befejezésül Horn hangoztatja azt u nézetét, hogy az angol— amerikaiak nem képesek az általuk garantált vagy garantálandó államoknak segítséget nyújtani. Ami a lengyel—szovjet viszony alakulását illeti, arra megfelelő fényt vet a Die Tat londoni tudósitójának jelentése. Mi- kóla jczyk kormánya —a svájci lap értesülésé szerint — tanulmányozta Sztálinnak az orosz—lengyel viszállyal kapcsolatban Churchill elmére irt levele szövegét. Az a nézet alakult ki, kevés a remény, hogy a brit és az orosz kormány férfiak közötti közvetlen érintkezés ezt a problémát közélebb vinné a megoldáshoz. A kérdés ma is ugyanott áll, ahol a lengyel kormány címére történt elutasítás és az amerikai közvetítő ajánlat visszautasítana óta áll, vagyis a holtponton. Időközben Moszkva megteszi ellenlépéseit. A brit hírszolgálat moszkvai távirata szerint a Szovjetunióban élő lengyel menekültek egyik csoportja vasárnap megalakította Lengyelország felszabadításának nemzeti tanácsát és szembefordult a Mi- kol ajczyk-kormánnydl. Ehhez a kérdéskomplexumhoz tartozik még n Buci. Tud. washingtoni hire is, amely Bullitt volt moszkvai nagykövet nyilatkozatát ismerteti a lengyel—orosz válság kiéleződéséről. Bullitt többek között a következőket mondotta: „Ha kísérlet történik arra, hogy a londoni lengyel kormány, amely a legfontosabb pártokból áll és amelyet a lengyel nép legális kép*, viselőjének tekintenek, kiemeljék a nye- régből és ha Lengyelország_ feltámadása- ndk útját akadályoznák, ez a mostani háború csupán a harmadik világháború elő* játéka lenne“, Ili. A Times cikke a válaszok lavináját váltotta ki egész Törökországban. A'jelentősebb török publicisták hosszú cikkekben fejtik ki véleményüket és bár a nézeteltérést enyhe kimenetelűnek tekintik, nem mulasztják el rámutatni azokra a csaló* dáSokra, amelyek Törökországot érié::. Mire vezethető vissza lényegében a török—angol vita? A válság oka elsősorban abban található, hogy a törökök nemhad- viselő magatartása a háború első szakaszában kedvező volt a szövetségesei: szempontjából, amennyiben elzárta a németeknek kelet felé való mozgását, a mostani stádiumban azonban a török passzivitás kedvezőtlenül befolyásolja a szövetségesek földközitengeri helyzetét, vagyis — mint a baseli Nationalzeiturug írja — most éppen fordítva, a szövetségesek útját zárja el nyugat felé. Angol részről azt állították, hogy Törökország kivonja magát a szövetségesi kötelezettségek teljesítése alól. Török vélemény szerint viszont a kisnemzetek érdekeit a nagyhatalmak nem veszik eléggé figyelembe s így Anglia sem érti meg Törökország érdekeit a jelenlegi körülmények között inkább szolgálja a semlegesség, mint a háborúban való részvétel. Mivel kétségtelen, hogy Törökország változatlanul ragaszkodik ahhoz a politikához, amely' az Angliával való szövetség megkötéséhez vezetett és mivel Anglia nem hagyhatja figyelmen kívül azt a szolgálatot, amelyet Törökország a háború legsúlyosabb korszakában a szövetségeseknek tett, feltehető, hogy a mostani vitatkozók megtalálják a nézet- eltérések elsimításának módját. NAGY JÓZSEF, I keleti .fronton rendkívüli nehézséget okosít terep és a időjárás Berlinből jelenti az Interiní.: Dubmö térségében, ahol a bolsevisták a mögöttes területekről további erőket harcba- vetve, erősebb páncélos kötelékekkel előretörve és egészen a helység nyugati széléig előrenyomultak, egy páncélozott német luarccsoport február 13-án merész vállalkozást hajtott végre, amely nagyobb szovjet erők megsemmisítésével végződött. A német harccsoport meglepő olddmeneteléssel először messzire kelet felé tört előre, majd megfordult, hogy az így előretört bolsevistákat, akik mögöttes összeköt t et ősei kiöl elszakadtak, hát ha támadják. Rövid és heves harc után a németek az egész szovjet csoportot felmorzsolták. Berczináiól délre a nagy elhárító csatában, amely január 16-án kezdődött, a német fegyverek figyelemreméltó sikert értek el. A bolsevisták hiábavaló áttörési kísérleteikben, amelyekbe mint gy harminc hadosztályt és sok páncélos köteléket vetettek be, halottakban több mint í6.Ü0Ö embert, sebesültekben 35—40.000 embert vesztettek. A hattok keménységét mutatja, hogy a beszállított foglyok száma mindössze csak körülbelül 1 80U ember. A Krim-félszigéten a német légi fegyvernem erős kötelékei elsüllyesztették a bolsevisták partraszálló erőit és támadták kirakodásukat. Ennek során nyolc partraszálló jármüvet telitalálattal elsüllyeszt ettek. A Dnyeper alsó folyásától északra, egészen Kriroj Hoc/ környékéig, a német csapatok n védelemben és a támadásban, a legerősebb szovjet nyomással álltak szentben. Az ádáz bolsevista támadásokat sokszor órák hosszat tartó elkeseredett közelharcban kellett elhárítani. Ennek során kitünően beváltak a német különleges csapatok, amelyeket újszerű fegyverekkel szereltek fel. A nagy vél vés esc ş as n kívül a szovjet tetemes tömegű 'hadianya-' got is vesztett, amelyeket ezek a különleges kötelékek pusztítottak el közeik erei eszközökkel, vagy tettek harcképtelenné. Az eddig beérkezett jelen'esek szerint együttvéve 36 s ovjet páncélost semmisítettek meg. vagy tettek moz-rásképto- lenné. Az elkeseredett ell. r.al a-. . dacolva, a német gránátosok páncélozott harccsoportok segítségével a s/.óvjmtől elvettek egész sor helységet & • y lényegesen javították saját arcvonaluk vonulatát. (Cikkünk folytatása az utolsó oldulon.j
