Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-12 / 34. szám
RI.Î.EKZ** li ELI KI 1TIADÁR Irta LÁZÁR FERENC «»6 UOHÁDlJF.KŐi «.ÍROM VKRS MAGYAR VAGY Völgyek, ringattak. Hegyek tanítottak, UogA gátja légy bi>r7.a»tó viharoknak N akkor is, ha r.ul mennykövek zuhognak, megmaradj emelt homloku konoknak . m. kalászhajn sik termelt, mint világot. Forgószél sokszor sáil-u, porba vágott, de felkeltél s ha az egész világot váltadra rakják, Ián azt is Kiállód . .. Bölcsödre elmert ötvöztek a voltak, kik még aiany kupák fölött dúdoltak s kamráikba sok kincset összehondtak, hogy legyen mért dicsérd őkel, ha holtak... Krisztus se volt szegényebb csecsemőnek, mint te, mikor megszülettél a földnek göröngyös ágyán s hogy éi»'zd: szerelnek, *— csak szénaillatu szelek legyeztek . , . Itt Is, ott is, Így, is, úgy is: magyar vagy! S két magyar közt nincs szakadok olyan nagy, mely két oldalról töltve meg ne teljék, hogy partjai egymást ölelve érjék. + Botorba dal as éjszakában A villamosok megfárad! kolompja még rácsenget virrasztó ablakomra s a visszhangos ház még beszéli, zsongja a benne lakók nyűgös életét. De elfogynak a villamosok s nincs már gyalog kopogás sem az utca hosszán. A ház is olyan, mint az elhagyott vár, melyet feledtek kísérteted. Magam maradtam: mélabus Robinzon, múló időbe ábrándokat oltó éber szomjúság, emberért sóvárgón embertől rejtőző hajótörött Zsibl'ad bennem sok cigaretta mérge, me lyei a nappalt az estébe győztem . .. Anyám, szegény, hányszor s hiába kérte: Ne dohányozz olyan sokat, fiam! ... Az asztalon, az éjben, fényszigetke — köröskörüli homály tengerében világító fehér papirszreletke — s rajta magányban gyűlt társak: betűk. Bolyongunk együtt. Jaj, nagy ez az ország, bíátr csak sziget. A lépteink botorkák s irigy a bozót, sok gonoszka, korc3 ag gáncsa akaszt- Vájjon meddig jutunk? Vándorlásunk elérhet-é a hegyre, hogy máglyát gyújtson ott a messzeségnek, éber lángjával világítva egvre kóbor hajók útját szirtek között? . .. A cigaretta fogy. Ki kéri számon? ...Anyám, ki íéltne, túl van a határon,,. Füstfelíegeken didereg az álom s mogorván gubbasztó árnyak lesik. Aztán, lassan, csak megvirrad a hajnal Villamosok indulnak friss robajjal. A ház meglelik uj, zsongó zsivajjal. Felettem egy gyermek sir valahol.. m * így vigasztalgatok Van úgy, hogy könnyek gyűlnek a szemekbe, pedig tán oka sincs. Hogy is lőhetne? Hiszen süt a nap s az ágak hideg, dermedt közönyét uj, boldog rügyek megengesztelik: tél után tavasz jön. Van úgy, hogy komorultan eltűnődünk. Talán eszünkbe jut egy régi ősünk. Nevét sem tudjuk, semmit sem tudunk róla, csak azt, hogy volt, mert rai vagyunk: milliók, konok és garázda harcban. Itt Járt a tájon, melyen most ml Járunk. Banna legelt ott, ahol most. a várunk bástyája földbe mélyült kőkarom. Nem tudhatom, de hinni akarom, hogy nem igy képzelte az unokáit. Mert ha igy tudta, maradt volna inkább magtalannak. Jó vadállatok, indák laknják a földet, hol nem lenne baj és nem lenne kinok virága: jaj, mert wem lenne kinok kováicsa: ember,.. Könnyek gyűlnek millió szrembe: tenger ... Forgószél tombol s a szemekbe port ver. Csak attól van a könny, higyjétek el. Hiszen tél múltán sirjából kikeli megint a lavaszszagu, boldog élet, A házam egy félköralaku tisztásán állott, négy mágus bambuszcölöpön. Inkább csak olyan kunyhó-féle volt gyékény- falakkal, pálmaiéval tetővel, de magamfajta ember számára palotának is beillett. IIosszu baetnbusztrádákból készített létra vezetett fel a magasba az ajtóhoz, amit egy négyszögletes gyékénydarab helyettesített. De azért mondom, palota volt ez a javából, a tyúklétra és a pálmalevél- tető ellenére. Tele volt különlféle drágaságokkal és lim-lommal. Volt egy rézser- penyöm, egy csomó üres konzervdobozom és a sarakban egy pléhvel bélelt jókora láda, tele még ezeknél is nagyobb kincsekkel. A falakat vadászermlékek diszi- tették, troli köztük egy tigris és egy jege sine dv>e bőr. Bizony ilyen vándorszer- zet voltam, bejártam a világát északi tengertől a déli szigetekig és jó vaskos kötetrevalót mesélhetnénk róla, mert úgy indultam el, mintha csak a szomszéd városkában akadt volna valami kis dolgom és végül éveket töltöttem a Csendes óceán egyik csöppnyi szigetén, ahol én voltam az egyedüli fehér ember és ahol évente csak egyszer kötött ki egy mocskos, rozoga teherhajó, amelyik külön atz én kedvemért érintette a szigetet egy hollandindiai kormáSnyzósági tisztviselő ismerősöm jóvoltából, aki minden évben egyszer elküldte nekem a postát és egy jókora ládát, megrakva lőszerrel s egyéb szükséges holmival. A hajó érkezése ünnepet jelentett a benszülött falu kanákái számára, a szigetlakok apraja-nagyja kint tanyázott a pálmafákkal benőtt homokszegélyen az öböl partján és lesték a füstölgő hajót. A férfiak izgatottan eveztek keskeny lélekv>esztőikben a korallszirtek között, némelyik közülük kimerészkedett a nyílt tengerre is, pedig egy nagyobbacska hullám elég volt ahhoz, hogy poz- dorjává törje a fakéregből készített csónakot. A többit elintézték a cápák. Tombo, a szolgám néhány tucat cápafogat viselt a nyakába fűzve és vakon bízott csodatevő amulettjében, mert csöppet sem félt a tengertremető bestiáitól. Valahányszor megjött a hajó, Tombo vezette át a hatevezős csónakot hajmeresztő bukdálcsoiás közben a korallöv felett, ahol a legkisebb hullámverésben is forrt, tajtékzott a tenger. A hajó mocskos fekete füstöt okádva messze kint horgonyzott a nyílt tengeren a korallzátonyok miatt, igy tehát egy hatevezős csónak volt az egyedüli kapocs, ami a nagyvilággal ösz- szekötött. Abban az évben különösen hosszúra nyúlt az esős évszak és először telt el a nyár anélkül, hagy megérkezett volna a sziget elé a mocskos kis teherhajó. Az esőfüggöny utálatos egyhangúsággal öntötte el a hegyoldalt és a bambuszpalota szünet nélkül recsegett eresztékeiben a monszun rohamai alatt, de azért nem voit I okom különösebb panaszra. Legfeljebb sűrűbben üritgettem a vadászkulacsomat és Aká, a falu varázslója és orvosa egy jókora bádogfazekat. Kimustrált rézcsat- tos övemmel a derekán előttem kuporgott a gyékény szőnyegem, és szokása szerint utánozta mondén mozdulatomat, mint valami értelmesebb fajta majom. Tanult. Éppen olyan hatalmas varázs ló akart lenni, mint én. Mintha tükörben láttam volna magamat, olyan pontosan utánozta minden mozdulatom és szakasztott úgy pislogott a szemeivel, mint én és úgy nézett körül a kunyhóban, mintha azon csodálkozni ő is, hogy ime, hová jutott. Egyszerre éktelen dühbe gurultam. — Buta fekete ördög! ■— mondtam és a pálinká9fazakát tartalmával együtt a .fejébe borítva jól ikszámitottam a rúgást: Áká ordítva repült ki az ajtón. Égy darabig még azon is gondolkoztam, hogy egy golyóval oda küldöm, ahova való: a pokol fenekére. Bizony, ilyen méregerős ital volt a rizs- pálinka és alaposan megzavarta a fejem. Volt idő, amikor a könnyű és finom francia borokat szerettem, az elmúlt világháború idején, akkor egyedül nálunk, reI piilőtispteknél nem veszítette el egészen a sportszerűségét a háború. Megszoktuk. Mindent meg lehet szokni, azt is, hogy az ember élete állandóan veszélyben forog és azt is, hogy előre megfontoltan kell célozni és ölni. Az az ellenséges repülő, aki a Chemin des dames fölött foszforlövedékeivel fölgyujtotta a gépemet, mén akkor is géppuskázott rám, amikor az ejtőernyőm.mel messze az ellenséges területen vitt a szél. így kerültem fogságba fejlövéssel. Azután évek teltek el, amig eszembe jutott a saját nevem. Jóval később meg akartam ölni egy embert, akit a kisfiam papának szállított. Ez akkor történt, amikor megtudtam, hogy éveken keresztül halottnak hittek. Nem tartoztam többé sehová a világon és valami leküzdhetetlen utálat kiszakított az emberek közül. Olyankor, ha sajogni kezdett a koponyámon a sebhely, megtörtént, hogy puszta kézzel mentem neki u szigeten élő egyetlen vadállatnak, egy vaddisznófcl&nek, vagy pedig hatalmam ibzonyitékául a falu sz emelát tára eldöngettem Akát, aki maga sem más, mint egy undok vén vaddisznó. Néha éjszaka felriadtam mély álmomból és vaktában lövöldözni kezdtem a kunyhóban. Ilyenkor mündig el voltam készülve arra, hogy a viharlámpáiom fénye egy összelödözött kanukát fog megvilágítani, aki görbe kését még holtában is a kezében szorongatja. Tombo ilyenkor vacogva lapult a ruiyy szürke kő mögött, amelyik a három pálmafa mellett volt a kunyhóin előtt. Az ám, Tombo. Most ő a király azon a szigetem, ahol csupa szírt a tengeröböl, korallszirt és heliki madárfészek. Én meg itt ülök egy tangeri matrózle- buj asztalánál és egy pohár jóféle itallal köszöntöm gondolatban egykori szolgámat, a királyt. No lám, hát ez is valami. De ha jól belenézek a világos éjszakába, egy pillanatra úgy tűnik, mintha még most is ugyanazt a rozoga hajót lesném, s lenn a kanáka falu tanácsháza előtt tompán, fenyegetően és idegesítő egyhangúsággal iksémé a férfiak táncát a dob. * Akármilyen hosszúra nyúlt az esős évszak, egyszer csak mégis beköszöntött a nyár. Az erdő füstölgött, a tenger kisimult, a nap ragyogva emelkedett a csillogó víztükör felé és a korallszirtek megteltek madarakkal. Álcá, mintha semmi sem történt volna, beállított a kunyhómba. A tanácsház előtti térségen hajnal óta szakadatlanul dongott a dob. Lúja, a falu ennik szépsége, csöpp háncsköténnyel a csípője körül apját, a fogatlan vén Ka- luhát cicomázta, aki Áká mellett a falu második hatalmassága volt. Ketten osztoztak azon a jókora adag rizspálinkán is, amit időnként küldtem nekik. A vén Kaluha lányához hasonló szépséget még azok között az egzotikus táncosnők között sem láttam, akik az európai fővárosokba is elvetődnek és akik táncolni tudnak a legkevésbé. A sziget asz- szonyait nem éktelenitették el tetoválásokkal és egyetlen díszt viseltek a hajukban: miniden nap friss virágból készített koszorufélét. Áká vagy elfelejtette a múltkori rúgást, vagy úgy tett, mintha elfelejtette volna. Megböktem néhányszor a puskám csövével az öreget, mire méltatlankodva elkotródott. Mint aki jól végezte dolgát, lementem a tengerpartra és elrendeztem, a horgokat meg a halászszerszámokat és kieveztem, az öböl kanyarulatához. Ott, ahol a hegy árnyékát vetette a vízre és a tenger olyan volt, mint a sima és mély bársony, bevetettem a hálót meg a horgokat és estig halásztam. A csónakom alatt nagy, sötét árnyékok suhantak el és föl-föl bukkant a mélyben egy-egy világító állat foszforeszkáló fénye. Hirtelen- átmenet nélkül zuhant le a trópusi éjszaka csodálatos fényű csillagaival. Messze, a tanácsház előtt égett a tűz, egy jókora máglya és bevilágított a koiall- szirtek'közé. Tompán, egyhangúan dongott a dob. A kanákák ünnepelték a tavaszi. m Tisztára súroltam a rézserpenyőt és tükörnek használva, me gb er etv atkoztam. Ott, ahol a nap nem érte az arcomat a bőr fehér maradt, Tombo akkorákat ha- hotázatt, hogy visszhangzott belé a hely. Erre hozzávágtam, a serpenyőt, aztán megmagyaráztam neki, hogy bővítse ki a kunyhót az árnyékos oldalon. Séhogysem akart megérteni. Végül is levittajn a tengerpartra és megmutattam neki. nézd Tombo, a heliki madár mindenféle fűszálat összehord és ketten építenek egy fészket. Jó erős fészket építenek maguknak és nemcsak a heliki madár épít fészket tavasszal, Tombo. A térdét csapkodva hahotázott megint, azután npgy sebbel-lobbal Nekilátott, hogy még egy fekvőhelyet készítsen a kunyhó árnyékos felén. Én meg vállamra vettem a puskámat és nekivágtam az erdőnek. Nem vadászni akartam, de lőttem egy szép tarkaţollu ritka madarat azért, hogy odaajándékozzam Lujának a szivárvány rmruáen színében- játszó tollakat. 1 9 4 i ! e It r u /« r Tanger kikötője I<•>•)». felfelé r;x ill a «sonka hold ória*i íélkorongja, írni kor Vincent van l.oon ebb<- • > törté nelbe belokezdctt, « hogy valóaápe vagy kitalált ment csupán, ami Vincent van Loom ö/ök ingadozáshoz *izo- kott tengere«/) agyában ♦»zületolt m< g, azt e’dönteni ma aom tudnám Már alkonyodolt, amikor elértem n J legszélső kunyhót, Luja mt kacarászolt I egy fiatal kanáka leoénnyel és fehér ho~ I rullágacskákból készült füzér volt a nya- I kában. Talán éppen ükkor kapta aján- I dékba a kanáka legénytől. A tarka tollakat egy kunyhó árnyékába I dobtam. Micsoda nevetséges gondolat volt I tőlem, hogy ilyen szegényes ajándékot vi- I gyek valakinek. Néhány lépéssel távolabb Áká hunyorgott rám vaksi szemeivel, ráncos kobakján táncolt a bőr, amint egy rettenetes \ fintorral a pokol fenekére akart varázsolni és amikor látta, hogy nem megy, mérgében és szégyenében négykézláb mászott vissza a kunyhójába, mint valami csúszó- I mászó féreg. Áká a vén gonosztevő. Luja nevetgélve kérdezte, hogy mikor I jön meg a hajó? Csakugyan mikor jön meg, ha megjön I egyáltalán valaha? ' Nem azért, mintha szükséget szenvedtem volna valamiben. És utóvégre életem végéig ottmaradhattam volna, hiszen nem vártak rám sehol. Megbarátkoztam azzal | a gondolattal, hogy ott maradok Pelu tün-, I döklő és nyomorúságos koraiszigetén. | Egy kanáka lányt szemeltem ki magam- I nak, aki még tizenhat tavaszt sem látott és olyan hajlékony volt, mint a liángyökér. Már a második év telt el és bennjár- | tunk a forró évszakban. Reggeleukint friss nyomokat találtam a tisztáson, éjszaka hívatlan látogatók ólálkodtak a gyékénypalota körül és egyszer, amikor vadászni indultam, egy arasznyi mérgezett ;lyil fúródott a fa törzsébe, amely mögött hirtelen menedéket találtam. Egy éjszaka cserépkorsó puffant a bambuszpadlón és a széttört cserepek közül a hold fényében fekete-piros korallkígyó feje emelkedett fel, támadásra készen. Sikerült agyonverni. Másnap reggel elküldtem a fejét ajándékba Ákának és megizentem neki, hogy ne. kerüljön a puskám csöve elé. Hozzákezdtem egy nagy vászonsárkányt építeni. A vázát könnyű bambuszlécekből állítottam össze és a réfe^zitett vitorla- vászonra vörös festékkel óriási cápafogakat festettem. Színes toliakból és vékonyra hasított vászon darabokból hosszú farkat erősítettem a bambuszkerethez, azután feláldoztam egyik horgászzsinóromat és naplemente előtt, a fölszálló légáramlást kihaszvált'a, felengedtem a sárkányt. Éppen a falu fölé szállott és ijesztőm kígyózott a farka. — Varázslat, varázslat! — kiáltozták és az asszonyok, meg gyermekek szempillantás alatt eltűntek a kunyhókban. A férfiak pedig kézbe kapták fegyvereiket és össze-, búj fék a tanácsház előtt. Áká, a vén bolond. egy vadmacskabőrrel a fején huny orgatva bámult felfelé. Öreg ember volt már, fogatlan és rossz szemű, nem a régi hatalmas varázsló többé. De azért mégis megpróbálta a varázstáncot. Sebesen kör beszaladt, rövid botjával csakúgy szán-, tóttá a port, azután lehuppant a kör közepére jókora port csapva a derekáról lelógó koszos macskabőrökkel. Hirtelen fölugrott és forogni kezdett, mint a szél. Láttam már Áká varázstáncát nem egyszer, évekkel azelőtt is éppen ilyen vén bolond volt, de a forgást jobban bírta valahogy. A sárkány ott lógatta ijesztő fehér fejét a falu fölött és ügyet sem vetett Áká varázslatára. A végén Áká egyre lassabban forgott és egyszer csak leült a földre. A hatalom vén bolondja jobbra balra ingatva lehorgasztott fejét, tudtar< hogy ez volt az utolsó varázstárcc. Meghagytam Tom-bónak, hogy vigye la a tengerpartra a pléhvel bélelt ládát, amit utoljára hozott a hajó, töltse meg korall- darabokkal, aztán kötözze körül kötelek kel jó erősen. Amikor Tombo visszajött, kezébe nyomtam a kését, a máisikba a sárkány zsinegét és meghagytam neki, hogy amikor a tanácsház előtt jelt adok felemelt kezemmel, akkor vágja el a sárkány zsinegét. Ezeket mondva vállamra vettem a puskámat és elindultam a tanácsház felé. A kanákák ellenséges morgással fogadtak. Luja apjához fordultam és nyomaték kedvéért megböktem a puska csövével. Mi bujt belétek Kaluha? — kérdeztem csodálkozva. Máskor, amikor megjött a hajó és elhozta a ládámat, valamennyien ott voltatok a tengerparton, de most, amikor ez, a repülő hajó hozta el a ládámat, senki sem akar segíteni nekem. A láda. ott van a tengerparton és jó nehéz. Kel- szer öt férfi kell, hogy a kunyhómba vigye. Most pedig azt mondod, hogy sohase láttál m-ég ilyen hajót?, „ , , Én meg azt
