Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-07 / 29. szám

rí, T, V. NT Z t K 1844 február 7. <> ■wSttl A szabadalmazott tudományos szellem keket írni, ha törtóm'te.vcn. a történnet­» k Üo/svimí egyetem kérdése k rumân sajtéban gvate in kerül lentékire. Irai e’ iúcyuhVsckat, elé : kus ho rontásokat rv,ikrán ('■Ív as hatunk v sajtó hasábjain a ..'■•á.nüÁvtt Felsö-Dácia .gy eteméről“. Meg gy a krabbln azonban sajátos b./ántl- iiVis műven iMTulemgö pauegriszekvó. amc- 1 vekben r.^ypantu! díszes főnevek melleit- csupa harcias szuperlati vasban, öntet­sz e-go melléknevek egtvz seregei vívják a szelm a lomb-arcot az egyszerű, világos és bevehetetlen tényekkel, az igazsággal. Megsroktuk őket s olybá vesszük, mint a fényes, derűs égje odasz mtolonkedő pi* s/.OK■ inti felhörong\y!kat. Hogy az aláb­bi aki í.n mégis foglalkozunk a legutóbb említett műfaj e^yik remekével, ezt csak a benne rejlő humor miatt tesszük. A Timpul egyik legutóbb hozvánk ér­kezett számában Corneliu Albu megálla­pítja: „Nagy különbség volt ta kolozsvári román és magyar egyetem szelleme kö­zött!“... Úgy látszik, vannak sa-rkigozsá- gok. amelyekben szépen megegyezünk, ezt az utóbbi igazságot ugvanis mögu.nik som tagadtuk soha, sőt állítottuk és — ami Albumjak és társainak sokkal ros­szabb — bizonyítót tűik. E kétségbevonhatatlan tény megállapí­tása után leírja Albu. hogy' a kolozsvári román egyetem áldásokban, érdemekben. — de milyen érdemekben! — gazdag mű­ködéséit. s az áhítattól visszafojtott léleg­zettel, rlusan rakott palettáról vett na­gyon élénk színétekéi ecseteli az ott ural­kodott tudományos szellemet. Ez a szel­lem olyan, tudománvfs volt. amilyennél tudományosabb elkepze1hetetlen az egész világon, hiszen — a kolozsvári román j egyetem tanári kara — úgymond — kül- \ földi egyetemeket végzett tanárokból (!) j t> nem falusi tanítókból, s lelkészekből j (?!) állott. A továbbiakban aztán azt is megtudj dk, hogy ezek az érdemes kül­földön véglett urak minden idejüket ki­záróan a tudomány szolgálatának szentel­ték. A tudomány érdeke előtt semmi más érdeket nem ismertek, olyan nem vtcilft, hogy el lehetett volna őket a tudomány­tól idegen berkekbe csábítani. Doamne fereşte! Soha! A kolozsvári magyar egyetem szószé­keiről ellenben kizárólag csak az őslakó rrmánsáig elleni gyűlölet tanait hirdették. A megértés és a tudomány szelleme csak addig élt a kolozsvári egvetem falai közt, amig act a fent emlitett komikus bece­névvel Felső-Dáciia egyebemének tisztel­ték a tudomány szomjas őslakók. Mi ugyan soha nem kértünk rá bizonyítékot, de Albu ezzel is szolgál. Lupas tanár hatva­nadik születésnapja alkalmából barátai könyvet adtak ki. amelybe magyarok is Írtak. Lelkűk rajta, ha megtették. Szok­tak az ilyen természetű könyvekbe a vo­natkozó szaktudomány keretébe eső cik­twd inrinybin igen köves olyan mozzana­tul találunk, amelyben a ro mumus ág szem- pon'hii egyeznek a tudományéi vall, úgy látszik, mégis találtak néhányat a dóréi/ fwfiaik De mit bizonyít ez az érdemli szempontból minden bizonnyal semleges oi k kezes?! Ennél sokkal érdekesebb az az ügyet­lenség, am -divei a mmán cikkíró vélt igazat feltálalja és érveit elrendezd. Azt mondja, hogy náluk nem falusi tanát ók­ból és lelkészekből állott az egyetem ta­névi kara. S ezután rögtön Lupas tanárt emlegeti, aki — köztudomású — Szelis- tyén volt pap, mielőtt a roméin, egyete­men katedrát kapott volna. De falusi pap v 'lt a később hírhedtté vált Onisifior G'hJi- bu, Alexandru Borza is, mint még any- nyian mások. (A középiskolák tanári ka­iéról nem is beszélünk: e testületeket ki­zárólag falusi tanítókkal és papokkal duzzasztották fel. Idővel aztán, hogy a „tudomány“ követelményeinek is elegiet. tegyenek, hathetes tanfolyami kon képez­ték ki őket. Megjegyezzük azonban, hogy ezek az elemek alkották e tanári kanok elitjét. Bizony, mert más elemek is ke­rekedtek közéjük!) Noshát, a teolidzsvátri egyetem kérdésé­vel kapcsolatban'egyszer már, illanó olaj­ként tünékeny emlékezetébe idéztük egy neves őelskó közírónak, hogy a magyar egyetemen oly hevesen hirdették a ro­mánság ellen irányuló gyűlölet tanait, hogy még 1917-ben is, alig másfél évvel azelőtt, (tégy összeomlás következé­ben a románok szuronyt szegeztek az egyetem tanárainak, a bölcsész ti kar pá­lyázatot hirdetett eredeti román nép_ajzi kutatásokra! Nem szólva arról, hogy ei az egyetem (a többsekről, s az Eötvös- kolilégium előkelő és busás ösztöndíjairól külön nem is emlékezünk meg) nevelte fel nemzedékeken keresztül a románság vezetőit! Elfelejtette volna-e mindezeket Albu? Nem kutatjuk. Való azonban, hogy — a, viszonyaikhoz képest, elismerjük — nagy gonddal megszervezett kolozsvári nemén egyetemen annyira uralkodott a tiszta és párolt tudomány szelleme, hogy mellette nem is igen fért meg más szellem. Csak a sajátsean balkáni izü politika, az üzlet és a nepotizmus. Nekünk, akiknek e tisz­ta tudomány csarnokát látogatni volt sze­rencsénk, megszokott jelenség volt az előadásairól mindegyre eltünedező és h sszan távolmaradó román egyetemi ta­nár típusa. Hova mentek, merre tűntek e jó urak? Az egvetemi katedra unalmas sinecuraiából már az első időktől kezdve a politika üde habjaiba vetették magu­kat. Máról holnapra szenátorok, képvise­lők, államtitkárok, miniszterek, polgár­iul- terek, es k ti/.tv mellékesen, vezérigaz­gatók, igazgatósági tagok lettok De .hiszen Alim ur mindezeket nagyim is jól tudja. Éppen az. általa idéz. 11 Lupe sál esett meg az. a nem mindennapi dolog, hogy a falusi papból lelt egyetemi tört énelcnitu- nár egy szép napon, mint kű/e-’ó-zség­ügyi miniszter szállt ki Bukarestben a gyorsvonatból. (Ugyanakkor, amikor An­gli el eseu a/ orvos, a megfelelő embert a megfelelő helyre elve alapján közokta­tásügyi miniszter' volt!) Ebben az utóbbi minőségben és a tudományos megértés szellemében rendelt aztán Lupas Német­országból annyi gégetükröt, hogy .ha el­osztották v-ílna, az ország minden ötödik lakosára jutotl volna belőle egy. Nácolae Drüganu, aki még a magyar egyetemen habilitált! évekig polgármesterkediett Ko­lozsváron, Pamfil gyógyszert árui t anár­nak, az egykori kormánylap, a Patria sze­rint cgyidöben tizennyolc állása volt, Bor­za államtitkároskodott — valamennyiük felsorolására nincs terünk — s mindnyá­jan vagyonokat szereztek a „kurznusok“ eladásából. Hogyan? A leckekönyvet nem írták alá, amié a hallgató nem igazolta, ho^v nehéz obulusok ellenében b. fdog tulajdonosa immár a professzor ur paten- tirozottan tiszta tudományos szellemben készült s e szellemet szolgáló kéziköny­vének... De ennek a megértő tudományos sz' !- lemnek adta tanújáét a mái emlitett Omisifor Gh-ibu tanár is, akinek egész mű­ködése az erdélyi i ómai katolikus stá­tus (és vagyona!) ellen indított irtóhad­járatban merült ki. Ha elhangzói valaha maró epe és tömény gyűlölet hangja egyetemi falak között, úgy az a IV. szá­mú teremben hangzott c-1 a II. pedagog ai (!) tanszéken a Ghibu szájából. ínkviz.ho- rok és konkvisztádorok gyűlölködése és harácsoló szenvedélye lobogott benne. Akinek vo]t füle, az hallotta... Csak éppen Corneliu Albu és társai fe­lejtették volna el?!... (ón) Rizsei kapnak a 12 éven aln í gyermekek KOLOZSVÁR, február 7. A város közellátási hivatala közli: A rendel­kezésre álló kisebb mennyiségű rizs­ből a közellátási hivatal a 12. éven aluli gyermekeket óhajtja ellátni. Az egyszeri rizsellátmányt (25 dkg. fej­adagként) a kerületi irodák által ki­adott jegys/elvények alapján lehet a kereskedőktől megvásárolni. Az igénylők a kerületi irodákban jelentkeznek február 15 ig bezárólag, ahol magukat vásárlási könyvükkel igazolva és a gyermek cukorjegyé­nek felmutatása mellett kérhetik a í zsszelvény kiszolgáltatását. A szel­vények kiszolgáltatása ellenében, a kereskedőknél 24 dkg. rizst lehet vá­sárolni. A kereskedők kötelesek minden darab szelvényre (fehér alapon ba­na nyomás, Kolozsvár fémbélyegző­vel felülbélyegezve) a rizst kiszolgál­tatni. A kereskedő rizsét csak!s rizsszelvényckre adhat ki és készle­tet csakis rizsszelvényekkel számol­hatja el. A föderális Francia birodalom megteremtéséről tárgyalnak Bras z ^viliében Lisszabonból jelenti az MTI: A Rrazzavi)lében megnyílt francia bi­rodalmi értekezleten napirenden sze­repelt a francia birodalom föderális alapon való újjászervezése. Ezit a kérdést a kairói tanácsadó közgyű­lésen január 14-én tárgyalták meg. Fzalka'ommal az előad' képviselő kifejtette, hogy olyan francia föde­rációt kell alakítani, amely egyesíti az európai Franciaországot a gyar­matokkal és a protektorátusokkal. A föderáció ahelyett, hogy erősítse a szeparatizmust, még szorosabb kap­csolatot teremt Franciaország és gyarmatai között. Franciaország 1789-ben bejelentette az emberek egyenlőségét Franciaországra való tekintet, nélkül. Franciaország célul tűzte ki a demokrata államok meg­teremtél- t, amely az őslakosság fel­emelését jelenti. Yillele képviselő ki jelentette, hogy az őslakók 1940 óta hűségesek mai adtak a birodalomhoz. Hz a legnagyobb biztosítéka a holna­pi francia föderáció részére. Cimitero degíí Poeti Inglesi RÓMAI UTÍJEGYZET \ * i itTA : NAGY JÓZSEF Az ostiai pályaudvar környéke Róma egyik legforgalmasabb helye. Különösen nyáron, a rckhenö hőségii déli órákban zajlik itt a vi­lágváros tarka élete, Minden j percben indul egy elektromos vonat a tenger jelé, a jegy­pénztárak előtt hosszú embersorok kígyóznak, a kék kocsikról fürtökben lógnak a rövidtávig utasok, de van itt rakásszámra tétlen tén­fergő is, akik unalomból nézik a hullámzó tömeget — ezek a tipikus rómaiak a Tras­ter ere ..szépfiúi“ — s ha megunják a színes forgatag szemlélését, a közeli Cains Cestius piramis melletti gödörben összegyűjtött macs­kák ezreit figyelik, bezézik etetik ... de ki tudná felsorolni mindazt, amit a rómaiak kedvességükből a gazdátlan macskákra paza­rolnak. Európa egyetlen piramisának tövében szakadatlanul csilingelnek a Circolare destra e sinistra zöldszinü villamosai. A zaj akkoi éri el tetőfokát, mikor déli egy órakor megnyílnak a hivatalok kapui, s a kevés mun­kától de nagy forróságtól elcsigázott rómaiak megrohanják az Ostiába vezető utakat. A középeurópai képzelet túl gyenge ahhoz, hogy azi a hangzavart felfogja, amely ilyenkor a vasútállomás vidékét betölti. A hangorkán­ból gyakran nem lehet megkülönböztetni az emberi beszédet a macskák nyávogásától. A falakról visszapattan az égető nap heve az aszfalt megolvad, s <t hűvösségért és a cesnd- éri sóvárgó idegen tekintete vágyakozva for­dul az Aventinus ciprusai irányába... W! Egy nyári délután másfél esztendővel ez­előtt, céltalanul róttuk az ostiai pályaudvar kornyékén a kitűzésedéit járdát. Tenyérnyi zöld pázsitot kerestünk, hogy egy kicsit meg­pihenhessünk. S amint reménytelenül bámu­lunk körös-körül, egy megkopott kőfal mö­gött, a villamos sínektől alig egy-két méterre ţnegpillontunk egy magas, bőárnyéku ciprust, j Áttekintünk a sötétzöld mohával belepett fa- j Ion; egy porladozó sírkereszten nevet lá- i t..nk: Keats. Megdöbbenünk. Hogy keni! ide ebben a zörökös zajba, két lépésnyire a római villamostól a ,.Piccadily csillaga“, a hajdani londoni nők bálványa, a nagy angol költő, Ke.its. Keats,, Byron és Shelley és Erűmmel barátja az i8oo-as londoni Savoy csodája, a csillogó szemű poéta, a szerelem és a vidámság dalnoka, a romantikus mondain- élet amatőr bajnoka. Egy gyorsbeszédii olaszt rögtön meg is kérdünk; — Micsoda az a kert, ahonnan Keats neve döbbenti meg a kóborlót? A — Questo. signore? — mutat rá ő is a kő­kertre. — C‘e il Cimitero degli Poeti Inglesi. Az angol költők temetője. ur. A bejáratot keresem ... A másik oldalon hamarosan ráakadok. Vadvirágok csüngenek a gránit kapuról. A portás rámnéz. Úgy lát­szik, szokatlan neki, hogy a háború kellős közepén, szőkehaju, magas fiatalember, aki nyilván nem olasz, nem is német (a némete­ket az olaszok, nem tudom miről de köny- nyen megismerik), a perzselő hőségben, mikor mindenki a Plinius-strandra siet, hogy a tyrreni tenger hiis hullámaiban keressen me­nedéket. belép a halottak birodalmába, > olyan eljogódott arccal néz körül mintha minden sírban közeli hozzátartozója nyugod­na. Értelmetlenül megcsóválja nagy fekete fejét, s visszahúzódik házikójába. En pedig már elfelejtettem a csodálkozó őrt, s a sírfel­iratot olvasom. Ez itt egy svéd . Vájjon, hogy kapta el a kaszás ezt a svédet, ilyen messze hazájától? Lám. ott egy orosz név. Nézem a furcsa betűket;, egy évszám; Tula — még egy év szám — Roma. A Szarmata síkság szülöttje mellett egy fraficia alussza hosszú álmát Tovább egy finn. égy lengyel, egy román, s íme, egy magyar is. Mit akart vájjon hazavinni a klasszikus kultúrából ez a iöldif Kiégett teste vájjon hogy pihen a Ti- btris partján, mikor fsai ál áriak pillanatában lelke a 7 isza vagy a Duna fűzfái alá vá­gyott? Íme, ott a sarokban, nekitámaszkodva Cams Cestius piramisának. Shelley sírköve. A nagy bohém egykori létének emlékeztetője. a carrarai márványoszlop szimbolikusan úgy dűl rá a római néptnbun dicsőségére emelt gúlára, mint ahogy a jókedvű úri csavargó az átmulatott éjszaka után nekitámaszkodik az Oxford-street valamelyik középkori vasrácsá­nak. A felírást azonban néni koptatta le az évszázad: PERCY BYSSHE SHELLEY COR COR DI UM, Szivek szive — ahogy Giosue Carducci mondta rola. Itt jól esik egy kicsit merengeni. Meg­nyitjuk agyunk raktárait, hadd áradjanak ta­nulmányaink és olvasmányaink emlékei, ur. London. 1814. A Savoy étterme. Ragyo­góan megtérített asztalok mellett az angol világbirodalom hírességei. Palmerston, a fiatal külügyminiszter az étterem mindennapos ven­dége, Sir Arthur Wellesley, most már Wel­lington hercege. Napoleon spanyolországi le­győzője is mindig oft feszit egy hosszú asz­tal főhelyén. Egy diszkrét sarokasztalnál marcona, kemény tengernagyok és ellenten­gernagyok szürcsölik a brazíliai feketekávét. De a nők, az utánozhatatlan eleganciája lon­doni ladyk, csak egy asztalt ostromolnak te­kintetükkel. Byron, fhelley és Erűmmel, a három . isteni 'zseni“ felé fordul minden női szem. Byron, a nagy magányos, az alig bi­cegő Adonisz, egy 'meghatározhatatlan pontot figyel a hatalmas helyiség mennyezeten, Shelley is Brummel élénken cseveg, s egyik sem vesz tudomást a megnyilvánuló érdek­lődésről. Itt élik napjaikat és ismeretlen célok után sóvárognak Aztán nem sokkal később, útra kelnek. Irány: Róma. Shelley a hellén költészetet ta­nulmányozza. Byron a szabadság után futkos■ Leirhatatlanul szép évek múlnak el az Őrösé Városban. Munka és kirándulás, szórakozás és ábrándozás. Egyszer Shelley Viareggioban kivitorlázott a viharos tengerre. A törékeny vitorlás felborult és utasával együtt elnyelték a habok. Két hét múlva a parti homokra egy holttestet vetettek ki a hullámok. Byron az elázott kéziratról ismerte fel Shelleyt. leg­jobb barátját. Így került az angol költészet ásza a kies római temetésbe. Keats-et egy kicsit később ragadta el a halál. Byron pedig a görögországi Missolunghinál adta oda .szivet a szabadságnak ur. A falakon kivid zsong Róma. De íme, nem vagyok egydül. Lgy tipegő öregasszony közeledik, fejét gyászfátyol borítja, kezében két szál virág. Az egyiket leteszi Keats be­süppedt sir hantjára, a másiknak <a szárát az avarba nyorrffa bele, mely beborítja Shelley sírját. S közben magyaráz: Fia elesett az o’asz fronton, az angolokkal vívott harcban, de a keresztényi érzés megbocsátást kivan. Mióta ezek a sírok gondozatlanul maradtak, ő díszíti fel néha-néha. Tudja, hogy a há­ború előtt az angol utasok elzarándokoltak ide, jól esik neki. ha ő, az elhagyatott, az elhagyatottakkal törődik . . . Ebben a pillanatban megreccsen a közeli pályaudvar megafonja. Olasz szokás szerint a hadijelentést, a bolletinot olvassák be: Sül fronte libico abbiamo distrutti ... A hangok elmosódnak, csak a tipegő vénasszonyt látom, amint a sirhantot gyomlálja, 5 a bábom kér­lelhetetlen törvényeire gondolok, s a megvál­toztathatatlan emberi természetre. Ha király volnék, itt a helyszínen tüntetném ki a7 olasz matrónát a kegyelet nagykeresztjével. Bfl Most, hogy sir Harold Alexander fenye­gető brit hadseregei Róma előtt állnak, a Cimitero degli Poeti Inglesit idézem emlé­kezetembe. s azt a vénasszonyt. aki virágot tett az ellenfél hajdani nagy fiainak sírjára, az emberiesség örökkévalóságának bizonysa- vault

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom