Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-28 / 47. szám
♦ mamut Mihály I áfi^ló írjét: r T, T. t: w 7 r * Hogyan láttam az olasz összeomlást XXVIII. Kolozsvár, febritér :S. Útközben megmutatom s\ éd kollégámnak a . I. Iti i .<>" t i eg) nt; , Már olvastam. \ iuiiv lényegében eldőlt: a nemet követség épülete, a'/ Liar, a rádióállomás es telefon* központ már német kézben vau . . . Aliiul a Karmát már a városba hatolt nemet roham- csapatok tartják megszállva... A via Osti- en$e-n még lövöldöznek . . Az olasz csapatok még nem tudják, hogy mitévők legyenek. Tétova és ellentmondó a vezetés, megbízhatatlan a végrehajtás*' . . . Boszorkányosán vezet, ami nem könnyű ebben a zűrzavaros, össze-vissza cikkázó gép- kocsiegyvelegben, amely ott kavarog ma a római utcákon és piacokon. Katonai teherautók, vöröskeresztes autók, páncélkocsik, s ki;, híja, hogy egy-egy fordulónál valamelyik gépkocsiórás el nem kapja és oda nem lapítja ami kis haldiánkat . .. bűből az összevisszaságból ltbeterien megállapítani, hogy ezek visszavonuló osztagok-c. vagy pedig harcba készülődök... Alig megyünk iélkilométer- nyiit, máris leállítanak. Egy carabinieri- tisz ehelyett es leigazoltat, s am kor megtudja, hogy isik vagyunk, kér, hogy vigyük őt iele és ide. . . Szűkén vagyunk, de a kérést meg nem tagadhatjuk. A mondott helyen „Grazie. Duón gtomo'‘-\ al leszáll. Majd katonai őrjárat inr „megállj"-:; k k vagyunk és mit akarunk? Ezen a szakaszon életveszélyes a továbbhaladás. Nemi tanakodás után. hogy újságírók vagyunk, rovábbengednek ugvan, de szigorúan á „saját veszélyünkre" . . . Egy heb t mégis megtorpanunk. A porta Ostiense-nél. Szemben az ostiai állomás, ahonnan 25 perc alatt villamos vonatok röpítik (heÍvesebbent röpítették) a római türdőzeíker az cscsai tengerpartra. Hátunk mögött a római protestáns temető, amelynek a ciprusai alatt annyi Rómáért rajongó külföldi híresség, költő é-: művész, köztük Shelly és Keats, nyugszik . . . Éppen Cams Cestms piramisa tövében. amelyet úgy megcsodálnak Róma látogatói. A kőgula körül- mélyedés, amely a római macskáknak a menedékhelye. Most bizony a piramis és a protestáns temető fölé sűrű füst- gomolr szállong a Via Osiense felől. A Mcreaţi General,r, a vásárcsarnok és a Szenr Pál bazilika környékét teljesen belepi a füst. Pán- i élkocsik ágyul és tűzfegyverei jelese!getnek egymásnak. Egy-egy teherautóra szerelt géppuska is szaporán dolgozik. A golyóik sivir- va fütyölgetnek... Az kétségtelen, hogy az olasz csapatok ellenállnak. < működnek a felfegyverzett „partizánok“ is, azonban a „La- voro Italiano-' minden bizonnyal túlzott, amikor „győzelmes csatá'--ró 1 beszélt. . , . Vagy másfélórát szemlélődhettünk, hátunk mögött O.ius Cestlus piramisával és az ostiai kapuval, amikor a harcnak a mozdulatlansága hirtelen felélénkül . . T eher autók robognak el mellettünk, visszafelé . ,. Páncélkocsik, az .,Arieteic kocsijai, elöl-hátul golyónyomokkal. A támadók tüzelése • egyre élénkülőbb. Svéd barátom megfogja a kezemet: „A harc elaolt. . . Gyerünk mi is. mert félek, hogy golyót kap a balilánk... az.t hiszem, elegei láttunk! . . . Remegő olasz hatotta... Zugó fejjel azt se tudom, merre, hová megyünk. Svéd barátom olyan szíves és kedves, felajánlja, hogy hazavisz, amit örömmel el is fogadok. Az utca tele tömeggel. Egy-egy ösz- szevisszasághan visszavonuló olasz csapat reg- jai el-ekünedeznek a kapualjakban .. . Hazaérkezünk. Félnégy. A feleségem ismét elkeseredve fogad, mert reggel óta nem látott. A házpépünk természetesen a kapualjban, köztük két olasz katona is, akik még résztvettek a délelőtti harcokban és most civilruhát kérnek, hogy nyugodtan hazamehessenek. Az egyik nálunk öltözik át, s még minden izében remeg az átélt izgalmaktól. A kapualjban álló olasz házbeliek egymással összenéző és meleg pillantásokkal jutalmazták azt, hogy felhívtuk az olasz katonát a lakásunkba, hogy öltözzék át. Az olasz elsősorban s rnindenek- fölött ember s ennek minden mást alárendel. A kis olasz katona Róma környékéről való, campagnai, s hálásan követ minket felfelé a lépcsőn gyalogosan. Felvonó sincs amiatt, bogy a villamosvezeték megrongálódott a mai harcok során. A feleségem kínálja étellel, cigarettával. A szerencséden úgy reszket, mint a nyárfal'evél. Csak egy pohár friss vizet hajt. fel, s indul a fürdőszobába lemosdanii, átöltözni. Katonaruháját leveti s otthagyja nálunk holnapig. Rokonainál lakik itt Romában. Néhány hónapja szólították csak zászló alá és itt a ,,római os evőn álon“ volt a „tüzkeresztelője“... „Ott, a piazza Fiume-n álltunk, signore — magyarázza nekem némileg nyugodtabban — amikor jöttek a németek .. , Sokan voltak. Tankok, gépkocsik. A tiszt urak egyrésze azt mondta, hogy lőni kell reájuk, mások meg azt mondták, hogy nem. .. Viszont amikor körülnéztünk, nem láttunk a tiszt urak közül senkit sem. S mire a fegyvert használhattuk volna, már körülfogtak minket és lefogyvei ad í« ró* / d ti zés e /; A lapos háztetőről, mint valami vezéri dombról, jól lehet figyelni a már közelünkben gomolygó harcot. A közeli via Nomentana- nál, amelynek egyik mellékutcájában, a via elei Vilii ni van a quirináli magyar követség, vadul lövöldöznek. A Termmi-pályaudvar, a Castro Pretorio környékéről is füstgomolvok szállnak fel, tüzfények villannak és csattanások reszkettetik meg a levegőt. A piazza Bolognán, amelybe beletorkolódik a via Michele di Lando, a mi utcánk, a via Venriin Aprile és köralakban a többi is, hangyaboly- kcut ft ketéllik a tömeg, ehgyitve szürkészöld ruhás olasz katonákkal, akik kis ládájukkal ott imbolyognak bizonytalanul.. . A tőlünk egy villamosmegállóimra lévő via Padova házsorai fölött a szállongó s/iirkésfekete füsttel együtt lángnvelv csap fel és éles robba- I nás rázza meg a környéket. -.A piazza Bolognán csoportosulok sivalkodva és riadtan ugranak széjjel. A via Padova egyik emeleti házán vágott lyukat egy eltévedt gránát. A rómaialt közül még senki sem tudja azt, amit majd a holnap késéssel megjelenő reggeli lapok hoznak nyilvánosságra, hogy éppen ebben az órában írják alá az olasz cs német katonai hatósáeek a Róma sorsát eldöntő meg*- allapodást. Ennek a lényege — amint a svéd- I de! megtudtuk — az, hogv a német csapatok I tisztelik ugyan Róma nyílt város sell egét, ! azonban továbbra is megszállva tartják a uí- I met követség éniiletét, az Eiart és a telefon- I központot. . . Honnan tudnák ezt az. ittlakók, akik mos mindig a „Lavoro ltaliano“-nak J „a via Osticnsén vívott győzelmes csatáról" j szóló cikkét mutogatják nekem. Ök méc min- I d'g ennél tartattak s hitetlenkedve csóváink meg a fejüket arra, amit tőlem hallanak, h:sz.en az. újság egészen másként ir . . . Meg vitázunk ezen, amikor loholva szaladnak hoz- záník a nagy hírrel: — Ewiva! A via Merül an an megjelentek az amerikai harckocsik . . . Most vonulnak be Rómába... Az egész nép tódul, hogy lássa őket.., Evviva! Az. ismerősök valamennyien rámpillantanak, hogy „na. mit szólok ehhez?“. . . Érdekes tapasztalás: a hihető és valószeréi dolgoknak kevésbé adnak hitelt az emberek, mint a hihetetleneknek, valószínűtleneknek. A feleségen»' aki tempera ment umosabb nálam, nem állhatja meg, hogy rendre ne intsen féltucai ki boncot th aj u, bájos signor’nát. akik vshán- colva szál adóznak az utcán, hogy „üdvözöljék az amerikaiakat“; ..Maguk olasz leányok? Nem szégyen fik magukat éljenezni az ellenséget?‘\ . . Mindez csak falrahányt borsó. InTtt-amott eldörran egv puska, pukkan egv kézigránát, a gépfegyver két nap óta megszokott kelep.léae is visszhangzók olykor, mindez azonban már lanyhulóbb: most adja ló utómérgét a Harmadik nap óra tomboló ■ harci vihar. . . Az emberek azonban mindeb- j bői a jelenségekből az olasz ellenállás diada- | Iára következtetnek . . . Pedig már szállingózik vissza a via Merulana-ról — hosszú orral — egv-egv . szemtanú és újságolja, hogy ezen az. útvonalon, valóban egy harckoc oszlop vonulr fel. Ezek azonban nem a római helyőrség segítségére végső pillanatban bt érkezett amerikai tankok — amint ezt első pillanatokban h’reszteltck —. hanem az. .,Aridé'‘ olasz páncélos hadosztály kocsijai, amelyek — nemet őrizetben! — vonultak vissza kijelölt helyükre. Egreden német páncélos A derűlátást ez se befolyásolja és délután hatkor lezajlik a „Iavoro Italiano“-, illetőleg az „antifasiszta b'Zptt-ág" által megszervezett „győzelmi tümetés“. A piazza Colonnán roppant emberáradat. Az olasz zászlókkal felvonuló tüntetők mellett vannak igen szt r> számmal szociáldemokraták, sőt kommunisták is, akik vörös zászlók alatt sorakoznak, ame'ven a következő felirat: „7 lavoratori del monda unit évi" (V-lág proletárjai egyesüljetek.) Két akasztófát is hordoznak. Az egyiken Hitler, a másikon Mussolini figuráin himbá- 1Ó7. k. A Marcus Aurelius oszlop közelében rögtönzött emelvényről beszél valaki a nép- . hex. Szavai szenvedélyesek, túlhaladnak min- I den mértéket. A tömeg szüntelen „evviva“A FOLYÓ Mondod, már sokszor viegcsodáPad. Álltái a partján méla búval, álltái magányosan, kerítő kétségek megfáradt levertje s már honvágy is húzott feléje, a nyugalmas béke utáni, mely tán életed előtt, röl kísért. És már álltái a partján boldogan, páros öröm izétől részegülten, ujjongó kedvvel, oldalodon társsal, akinek immár nevét sem tud Ind. S ültél a partján nagy-nagy türelemmel, milyenre nem képes más, csak az önzés, halak mohó étvágyától remélve, magad is mohó, örökké falánk vágy, gyomrod illanó megelégedését. S voltál hajósa is, partok nyűgétől megszab a dultán imbolygó szigetke. Láttad már sokszor. S mégis, hadd, mutassam. Nézd a folyót. Érdemes megállítok kicsit biis partján most, mikor opálos kr d folyik rá, mint vezekelő bánat. Nézd. nézd a folyót: csupa sejtelem, csupa titok\ csupa kisértetjárás. A köd most minden cafrangot lesorvaszt róla és láthatod: jelkép, valóban, tanító, mely egyre utadba jön s melyet tán mégse láttál, mert hiszen eddig, ajándékvárón, csak csodáltad. Most nézd. meg benne szigorún, magad. Most megértheted: ember, sors, világ jelképe s vádlója e lanyha viz, az árva pari, e különös magány, mogorva gyász itt. Tükör: nézz belé. Bár meg nem értheted a sorsodat, melynek pórázán botorkálva bolyongsz, kiszolgáltatott, árva, gijávc préda s meg vem értheted kis világodat, melynek zugait pedig megkutattad, méregetve, de titkát el nem érve, és .m-eg nem értheted magad, te, koldus, ki tarsolyodban kincseket cipelsz, — megértheted e méla hangulatban a jelképet, melyet a part kínál. Átfolyó mentén, kicsit eltűnődve, lelked kendőcské- jét a szélbe rázva — legyen fehér jel a tömör homályban, kis békejel vak harcok füstje közt — talán megismered e bús magányban: lélektől árvult lélek árvasága partok árvaságával ugyanaz. Szemben egymással, testvérek a partok, egyazon sors súlyával terhesek s mégis, egymáshoz sose közelítők, mert árkot mélyít közéjük a zúz: az ár, amelynek felszíni. nyugalma, méltóságos simasága alatt rontó indulatok, sodró dühök rohannak uj s uj rögöket szakítva, konokul egyre jobban távolitva egymástól a sóvárgó partokat. Testvér e két örökké szembenéző, engesztelhetetlen, nagy idegenség, egymás ellen feszülő akarat, kezdettől fogva egymással vívásra edzett vetélkedő, ha- ragtalan dühében aki elveszitné egymást, hogy rokon testen át csapolja rémes súlyát az árban duzzadó erőnek, így védve odvas köveit: magát. S bizony, akárhogy is, testvér az ember, mint a part a parttal, mely ellen feszül, Testvér a lélek szerte a világon — s külön dacban mind külön árvaság. Időt len messzeségből egyre gyűlő indulatok, garázda ős dühök nagy áradása szigetekre tépte a szép családot és ime, az ember, magát mentve a pusztító dühöktől, ember ellen gyilkosán vétkezik. Megengesz telhetetlen idegenség mélyül ember-partok közt, mélyül egyre s a zsilipnek szánt tesvértétemektől duzzadó ár sodra mind szélesebb. Hullámtaraján a mogorva félés konok harci kedvvé élesedik s az ár, a durva — igy lesz ő a győztes a millió embernyi csatatéren! — a csepp lélekpartok- ról egyre elmos, letép göröngynyi szépet, rögnyi jót. Nézd, nézd a folyót . . -. Partok sorssá: végzet, — mássá faragnod, szegény, nem lehet. De látod, az ár gázlót enged itt-ott, amott pedig a gond hidat ivei árva partok között, mig siratatlan magányuk családdá fűződik ismét. Partok között ős szándékok görögnek — lei tudja, meddig? és ki tudja, méri? — de nézd, a sodrás garázda dühe hidak pillérén megtörik s nem árt már . , . Ember, dacossá gyávult, árva part, ki folyók fölé hidakat neveltél, lélektől lélekig mért nincs hidad még, hogy zuhogó, rontó indulatok iszonyú zajlása fölébe nőve, elérhesd és szerethesd is magad? ... HOBÄN JENO. 1 ri í í í !j r ti rí 1 *» v zik, imnrp'i I németek felelt győ/elrrn óla /A eget’", kötél rí I ivéi 11 az pzotm nácikul'1, élteti a „fel i/.abaditód' arty/dr/á./.oA kát, sőt még — Sztálint is . . . Jó órája tarod hat már ez a törne gtünteté-., amikor a portai del Popolo-tóJ jövet, a Palazzo < h gi, I (dv./. kiilügvmr.i .zo rium .irkán német )>• J célkoevi tűnik fd. Egyetlen riítnct páncélkot fi M I yy pillanat és me'/ dördül a páncálkocu jeyym ■ vere ... A lövedékek ott sü vitem k cl a tömi # feje felett... „/ ted'ihi!" tör ki a ria.:1 1 /iázavaros orditozás, u szónok a/ első, aki elM tűnik a/, emelvén yr "il, s a réc/.lvevök rendet-e-M mii, egymáson keresztül gázolta igyekeznek d-I párologni a mellékutcái kun. I iz pere mu.v,il ti'.zta a piazza Colonna és a hold enyhe iéi" I szőnyeget terít reá az esti homályban . . . Szeptember ix. Korán reggel a I - olasz—németnyelvű plakátok: „...A/, ala/rm rendelt olaszországi területeket haditerülctnckm nyilvánítom s reá a német haditörvenyeket } kihirdetem“.. . Aláírás; Kesselring felclmarsail, a német déli haderők főparancsnoka. P.z a valóság... Az utcákon rengeteg megriadt» ember. Veszekednek, egymást szidják, árulóz- >'ák. okolják a történtekért. Olvik óla1/ szokás szerint vállat von: ..F.h beh. hát mit csináljunk?“. . . Valóban; mit tegyenek? AnépmQvsJési bizottság munkarendbe KOLOZSVÁR, február 28. Ko ozevát Isim- 1 Uwkivüli Népművelési Bizottsága február 28-1 tó! máicius 6-ig a következő e!óadá«eka' tartja: Február 28-ân, a Tordai-nţi állami isko’'- han ß—8-ig: ..Reményik Sándor, mint költő“ (KopánJv Péter), Szemelvények o!vaséía (Jósa Irén). Február 29-én, a Petőfi-utcai állami isVo' • b?n 3—5-ig; , A . csecsemő gondozása" (Pop- Sz i: gyiné), „Zöldkereízt intézmény (Cserr 1- toniné). Március 1-tn. a Nagy Lajos királv-u'i á’- lemi üko’ában fél 6-tól fél 8-ig: „Ifjúságé;■ < egészségének alapjai" (Ébner Jenő dr. r. k. le'kész), ,,Da’o!junk együtt" (Pfaffenhubemál 1 ,,Erkölcsi felfogások" (Gyenge Samu, teí°r- mátus lelkész). A belvárosi állami isko’ában 6—8-ig: ‘ ,.A gyermek vi’ága" (KáTpátny Fmiíné), „Zrínyi Föna, a magyar nő mintaképe (Jakner Piroska). A Téglás-úti á am: isi okában fél 7-*ö' fél 8-ig: ..Egészségügyi előadás" (Tamäß János dr.). Alkalmi versek és énekek. A Horthy-uti akarni iskolában 6—8-ig: ,,Ál!ampo!g2Ti kötelesség" (Kis Ká- rc’y iea7ga'ó-tanitó), „He'yzei.ismerte'és" (Kis Sándor, isk. felügvc*ő. Március 2 án a Marianumban 4 órától: Isten harmadik narancsa" (Pető M. Terézina). A Pap-u cai állami iskolában 6—7-ig: ,,Ide- genforga om" (Ptió Sándor), „Erdély fejede- mei" (Benkő E-ekné). Március 3-án, a Ráskai Lea-uti állami isko- ’aban 6—8-ig: „Petőfi és a szabadság" (Mihály Feienc), ,.A bid, me*y átvezít a mai idők nehézségein" (Hessz Irén). A Csokona - uti állami iskolában 6—7-ig: „Könyvtérszolga- lat, újsághírek, időszerű kérdések" f (Bäder Gábor). Március 4-én, a Marianumban 4 órám : „Népdalok" (Fa’sang M. Firmina). A Bacsi- uii a ami skoiában 5—6-ig: „Keresztyén magyarság és Miatyánk (Szathmári Béla ref. hitoktató). Március 5 én, a Kajántóvö'gvi âlţlami iskolában 3—4-Lg: „A mezőség" (Sipos Andrási. A Monos ori-üti állami iskolában 4—6-ig: , Kutucvilág költészete" (Köröndi Jánosi, „Emlékezzünk és okuljunk" (Saáry Mihály). HásgfálfC, /ekgf€gá/fe és rétmé$i2po;uiaivány&k szétosztása szőlősgazdák részére Báró Bánffy Dánie! földművelésügyi miniszter a nyolc erdélyi vármegye szőlőterü eni- nek rézgálic, feketegá’ic és rézm-szpor-uta - vánnya’. való e’* áfásával a földművelésügyi minisztérium eidéiyi kirendeltségét biz a meg. A kiosrtásra kerülő utalványok! alapján a szőlősgazdák minden kát. hóid szőlő után 4 kg. rézgálácotti, 14 kg. fekeíiegálicot és 4 kg. rézm -szport szerezhetnek be. Az ut^Rvánvok ikdosztásánál a kipusztult, sző'ők, valamint a direkít ermő amerikai szőlővel beültetett területek nem vehetők figyelembe. .Az utalványokat a községi elöljáróságok, városokban a polgármester) hivatalok fogják kiosztani a jogosult sző'őbir'okosok között. Az utalvánnyal rendelkező szőlősgazdák rézgáMc, feketegá'üc' és rézmészporszükségie- (tüket az> utalvány ellenében bármely kereskedőtől beszerezhetik, aki i’yen cikkek árusításává] foglalkozik, de módjukban áll ezen- kivül a működő hegyközségek, vagy gazdakörök utján együttesen is, vagonléte ben, gyári áron beszerezni az árusítássá! fogta!- kozó szövetkezetektől, vagy közvetlenü’ a gyártól és maguk között szétosztani, természetesen a vételár és a szükséges utalványok ellenében. Az igy megvásárolható rézgálic, fekeíegáüc és rézmészpor arát a közeliátás- ügyi miniszter rendeletileg állapította meg. A föimüvelésügyi minisztérium erdélyi ki- rendeltsége egyúttal szakszerű felvilágpsiiá- eokkaS is ellátja a-, gazdákat, hogy miként használják fel takarékosan a rézgá’icot és hogyan használják a rézmészport és a fekete- gálicot. Ebből a célból az utalványok szétosztásával egyidejűleg díjtalanul a gazdák rendelkezésére bocsátja az Országos m. kir. Sző'ő- és Borgazdasági Intézetnek ezirányu népszerű kiadványát, is, reztek. . . A polgár! személyek közül többen lőttek a németekre. Az. egyik piaz.zán, már nem emlékszem pontosan, hol, a minket kísérő nemetekre rálött valaki az. erkélyablakból. Az egyik német katona rossz olaszsággal tahik’a írott az illetőre: csukta he az ablakot es vonuljon vissza.'Erre az intésre az ablakból uj lövés következett, amely azonban céh tévesztett. A nemet katona erre jelhajitott egy kézigránátot, mire robbanást hallottunk... Innen is, onnan is hallatszott a durrogás... Mio l)io_ C sakhovv rri.ir véve jard'. . .
