Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-24 / 44. szám
rztEw r.YK T <? Í < 1 r h i a Ar ?. MW •> Ml iHMIii liiiliiii U ■namumm friihitir I itszhf ir jft* fiogvan láttam az olasz összeomlást Ov XXVII. KOLOZSVÁR, 1944 február hó. A terjengő híreknek a valódiságai nem lehet ellenőrizni, legfeljebb csak aaókét, melyek közvetlen környezetünkre: Romára vonatkoznak. Olyan különös a helyzet: ha> Róma nem ment el a hadszíntérhez, u hadszíntér jött el Romához. A irattáriakban a sovány ebed után az emberek Roma térképe fölé hajolva magyarázhatnak és ceruzával jelieket rajzolnak a térkép papirosára . . . Azt mondják, hogy a német követség és a rádióállomás, az „Edar“ épülete már német kézen van . . . Magam félórával ezelőtt jártam az Etám kornyékén s egv-két önálló kanabinierin kívül lelket sem láttam körülöttié. Az sem valószínű, hogy a németek a palazzo Ven,^ ziát már megszállták volna , . . (Képzeljük el kolozsvári viszonylatban: a Mátyás-tér még áll, a Hőst át elesel! . . .) Egyik külföldi kollégámmal ugyanis éppen a hír vétele előtt 10 perccel száguldottunk arra, azonban elkeseredetten vitatkozó csoportoknál mást nem láttunk... Bezárjál,4 a Vatikán kapui! Sokan kapkodják és mi is megvesszük az „Osservatore Romano“-t, amelyet az egyik olasz újság napokkal ezelőtt igy ha-' tarozott meg, hogy „olasz nyelven megjelenő külföldi lap‘‘. Sajnos, a különbem jóiért esült Osservatore-ben sincs semmi időszerű. Egyetlen kétsoros hír, de ez benne volt a többi lapokban is: ma hajnaltól, amikor az első ágyudörgések felverték Róma környékét, a Vatikán kapuit bezárták. A hír igaz. A Vatikán mindem kapuja zárva. Nemcsak a1 múzeumokba és palotákba nem lehet belépni, hanem még a Szent Péter-templomba se. Egyedül a hires „Porta di brozo“, & bronz- kapu van nyitva, de csak félig s előtte az őrséget megerősítették. A Miahelangrio- tervezte festői egyenruhás svájci gárdisták mellett most a pápai csendőrök is ott állanak a» modern idők ismétlőfegyverével . » , A szabad alatt. . . A Szent Péter-ténem roppant sátortábor, Már Róma első bombázása után hajléktalanok, vagy olyanok, akik otthonukban már kibirhatatlannak vélték a naponkint többször ismétlődő légiriadókat, icfehuzódtak holmijukkal a Szent Péteriéire, mert ezt a helyet biztonságosabbnak tartották. Az enyhe olasz ég alatt nem kérdés az ilyesmi. Az emberek odahuzódtak a Bemini-osz- lopsor árkádjai alá. Kicipelték szegényes szalmazsákjaikat, zsámolykáikat. Egész családok telepedtek ki; a serpenyő sze- , ném itt kotyvasztják a szerény ebédet, a gyermekek sivalkodnak, a férfiak pedig egykedvűen bámulnak maguk elé. Dantei kép — mondanám — ez a kép azonban a maga realitásában megrázóbb mindennél. Ezek az emberek valami különös gyermeki ösztönnel a hajnali ágyúzástól felverve, ide menekültek a szó szoros értelmében, Szent Péter lábaihoz, a pápához, aki most elsősorban nem is az anyai- szentegyház pápája, hanem Róma püspöke . . . Végigjárom a Szent Pét er-téren táborozok sorát és egy népes familiánál kötök ki, amely olaszos otthonossággal — jég hátán is feltalálva magát — az egyik Bernini-oszlopot választotta ki lakásnak. Az oszlopra, a szalmazsák fölé spárgával odaerősítették a hazulról elhozott Madonna-képet £ melléje szúrtak néhány szál virágot. A családfő, egy 40—45 év körüli olasz szicíliai dialektusban világosit fel: „Nem vagyok római, signore . . . Balerinából menekültünk Rómába . . . Rosszból a rosszba. Ott kaptunk szükséglakást a tiburtini negyedbe, de azt is tönkretették az amerikai bombáik . . . Most ide- hurcolkodunk. Innen hová meneküljünk, signore?! . . . Haza mennék. Autóbusz nincs. Villamos jár ugyan, de fürtökben lógnak rajta az emberek. Életveszélyes. Gyalog vágok neki az elég hosszú útnak. Találkozom a hozzám közelben, a via Padovan .lakó magyar orvossal, dir. K.-val, aki azt tanácsolja, hogy — tetessek ma gy ar cl mures táblácskát az ajtómra . . . Ö már megtette. Ráma fekete pénteké Szeptember 10. Péntek. S bátran mondható Róma fekete péntekének ... Az előző éjszaka mégint nem aludtunk. Szép holdas éjjel volt és szomszédaimmal a kapualjban összegyülekezve, vagy a tetőre felmenve, találgattuk, „hogyan is áll a helyzet“. A német gránátok a római házfalakat törték s az olasz ágyuk felolgectek nekik. O-lykor titokzatos reflektor £f nyék is megvillantak az éjszakáin. A tegnapi álknpol arány lúgosán re tides- m k nevezhető a maiéhoz képest. Ma Róma valóban ostromlott városnak a képét nyújtja. Déltájra jár az idő, azonban a reggeli lapoknak még se hírük, se hamvuk. Valamennyi üzlet és caffé-bar bezárva, redőnye lehúzva. Olyik elé még homokzsákok is kerültek! Tegmaip ötletszerűen az égyik nyitva tartott, a másik nem. Közlekedni is lehetett valamiképpen. Mára vége minden polgári kényelemnek. Nem,csak autóbusz, hanem villamos sem jár. Autónak, kocsinak nyoma sincs. Aki akar, gyalog vág neki. A minisztériumok. a hivatalok, a Via Nazio- n,ale-»n az olasz nemzeti bank, mind-mind csukva s előttük fegyveres őrség. A piazza Colonna, a caffé Berardo, a Galleria lehúzott redőnyökkel ásít. Az „Arragtno“- kávéház, amelyben annyi magyar iró, köztük Ady Endre is megfordult, szintén. Sőt az elegáns via dei Condottd-n a ,,Caf- fé Greco“, Róma legrégibb kávéháza, amely azzal dicsekedhetett, hogy Goethe is törzsvendége volt valamikor, nem várta ma inkább múzeumnak, mint kávéháznak beillő belsejével, keskeny márvány- asztalaival és süppedős bö^diványaival a S7jerrlmes-párokat... Az élelmiszerüzletek, pekboltok nyitva voltak ugyan reggel fél óráig, aztán ők is bezártak, mert nem volt mit kimérniük. Róma kenyér nélkül, már második napja... • Az Urbs „ellenséges támadás veszélyében van“... Ez azt jelenti, hogy mindenki zárja be üzletét, kapuját és vonuljon vissza otthonába. Hát a rendelkezés első részének — mint már említettem is — eleget tettek. A Corso Umberto, a via del Tritoné vagv a nős Niazionale egy-egy nagyobb üzletét még be is deszkázták... De másként?! Soha ennyi embert nem láttam még Rómában nyílt utcán, mint ezen a napon! Vitatkozó, veszekedő csoportok alakultak ki... A gépfegyveres katonákkal megrakott teherautók száma tegnapról-mára megháromszorozódott. A teherautók mellett egy-egy tank is végigkuszik otromba hernyótalpaival. Páncélkocsik zakatolnak el. Autótaxik, amelyek azonban nem békés ..kuncsaft okát“ szállítanak. hanem tiszteket, katonákat. S végül: igen sok a sebesültszállító vöröskereszt es kocsi... Mintha csakugyan az arcvonalon volnánk? Vagy ott is vagyunk?... Az emberek nem törődnek testi épségükkel sem. Egyik-másik kíváncsibb és merészebb olasz odaugrik egy-egy autó elé, karjával megállást int a vezetőnek, hogy információt szerezzen. A vezető erélyesen reákiabál, hogy álljon félre az útból, az meg vissza felesel, s vérered menyképpen az autó csak egy-kétperoes vita után íoly'atbatja az útját. Róana egész, képén érzi az ember az, erélyes irányító kéznek a hiányát. Tétovázó, ingatag, egymással el km mondó a parancsok kiadása, ami pedig a végrehajtást illeti, azzal még nagyobb bajok vannak. A robogó katonai teherautókon egyre több polgáriruhás egyént látunk, Ugyanokkor pedig furcsái kod va vesszük észre, hogy az utcán bámészkodók, értesülésekre várók s alkalmi stratégák soraiban egyre több a katona oldalfegyverrel vagy anélkül... Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy ők itt diskurálnuk, mig tőlük néhányszáz lépésnyire bajtársaik kezében fegyver szól. „Majd cs^k eligazítják nélkülünk is“ — gondolják. Az ágyú közben dörög, de már nemcsak ágy úszót hallunk, hanem gépfegyverek kattogását is és tőlünk a liarma- dik vagy negyedik utcában éppen most csaphatott le egy gránát... Siketitő, hirtelen mennydörgésszerű csattanás, villámként felvillanó lángnyelv egy távolabbi házsor felől. A lövedéket valószinüleg a főpostának irányozták, azonban mögötte vágott le valamelyik utcában, talán a via Frattina-n. Az összeröffent embertömeg, mint egy ijedt galambsereg rebben szét, nagyharmr azonban elöszivárognak a kapualjakból és — egymással csapnak ösz- sze... A zürzvarból csak annyit hallok kt sűrűn, hogy: „traditore“.., Egy „békepárti“ és egy fasisztákhoz huzó férfi csapott össze, s mindakettőmek pártja támad. Kölcsönös sértegetések, majd enyhe tettle giess égek... A közelben álló fékét ehaju, nyúlánk rendfenntartó fiatal tiszthelyettes elnézi darabig ezt az osztozkodást, hagyja, hogy a túlfűtött indulatok kitombolják magukat, amikor azonban a nézet- eltérés már nagyon „vastagra“ válik, odkiált: „Óra basta! Andat»e via!“ (De most már elég! Kot ród iátok!) S nyomaté-» kul felemeli lövésre készen a kezében lartott önműködő golyószórós puskát.. Ez használ. Visszafelé indulok a Via del Tritone-n s látom, hogy' a kapualjakat is torlaszolják. Az ég a lövedékek füstjétől lassan- lassan piszkosszürke. A via venti Set tömbre-n járok, amikor vészesen felhődül a légisziréna... Légiriadó! S az utcát belepő rengeteg tömeg keresz.tül-kasul rohanva, s valami ritkán tapasztalt rémülettel törtet az óvóhelyre... „Ezek nem tréfálnak“ — kapom el fülemmel egyik száladétól a megjegyzést. Mindenki ugyanazt gondolja és érti az „ezek“ alatt. BECS - KOLOZSVÁRON (k) Mindjárt elöljáróban be kell vallanunk, hogy a tegnapi „Bécsi estre“ igyekezve, kissé megkéstünk s talán éppen ezért eleinte semmi-kép sem értettük, mi történik. Négyen énekeltek a Diákház pódiumán, két kevésbé hóditó. de elég szép- hangú hölgy és két tekintélyes külsejű ut. Tiroli népdalokat adtak elő, kedélyes- kedán, jódlizva. Pillanatig sem. hagyva kétséget, hogy dilettánsok. Két hegedűből, citerából, gitárból és harmonikából álló zenekar kisérte őket. De vájjon ezért verődött össze csaknem ezer főnyi közönség? Nem a bűbájos bécsi filmcsillagot, Grete Theim\ert ígérték a plakátok s a határtalanul népszerű, filmjeivel Magyarországon is annyi viharos sikert aratott Paul Hörbigerx? Megnyugtatásul máris eláruljuk: sorra kerültek, Sőt a Kotek-féle vök álkvartett szereplésének a rejtélye is megfejtődött. Előbb azonban meg kellett ismerkednünk Paid Beckkel, egyik bécsi orfeum humoristájával. Szellemesen konferált s legkimagaslóbb tette Hans Mo ser-utánzása volt. Ezért a paródiáért komoly művészként kezdtük tisztelni. De ime, máris megjeleni Grete Theimer, szépségének teljében. Két bécsi dalt énekelt és egy „Spiel, János, spiel“ kezdetű magyaros raildalt, a szerző zongorakisé- retével. Hangja kellemes, frissen csengő. Előadása? Temperamentumos. Lipinska- jával és Rosita Serranóval ugyan nem mérkőzhetik, viszont mindkettőnél szebb. Nyúlánk, szőke bécsi szépség. Meleg tapsokat kapott. S ekkor elérkezett a pillanat: hosszantartó ünneplés között bevonult Paul Hörbiger, a bécsi Burgtheater hírneves színésze. Kuplékat és filmdclokat adott elő. Semmiségedet. Ám minden hangárnyaJa* ta, minden gesztusa a végletekig egyszerű, bámulatosan közvetlen és ellenállhatatlan hatású. Nagy színész s annál inkább az, mert erről pár humoros apróságon keresztül is meg tudott győzni. Az előadás után pár percre benéztünk a müvészszobába. Paul Hörbiger épp a „sminket“ törölte az arcáról. Tudtuk, hogy gyermekkorát javarészt Pestén töltötte s ezért magyarul kérdeztük meg: járt-e valaha Kolozsváron? — írja meg, huszonnyolc évvel ezelőtt jártam itt először. A világháború alatt-, mint katona. Kiraktak a kolozsvári állomáson s emlékszem, a Főtéren keresztül vonultunk a kaszárnyába. Jómagam lóháton. Délcegen megültem a lovat, de szegény pára megbotlott, felbukoit s én repültem a nyeregből. Ilyen csúfos „bukással“ végződött első kolozsvári szereplésem. Második „föllépése“ annál jobban sikerült . . . Ezután megkérdeztük, hegy a Kotek professzor vokálkvartettje hogyan került- be a magyarországi leörutra indult művészegyüttesbe, — Kotek professzor, kérem, a bécsi villamosmüvek igazgatója. Látja, amint írom: igazgatója. Kijavít: v ezerig azgató ja. — Szenvedélyes gyűjtője a tiroli népdaloknak s most eljött velünk, hogy bemutassa őket. — Milyen uj filmben látjuk legközelebb? — kérdeztük bucsuzásul. — Nemrégen készült el a Denevér, Bol- vá\ry Géza rendezésében. Nézze meg . , , — s integetett az autogramm-gyüjiő diáklányok gyűrűjéből, eszközökkel Árán brliil fent, mos, tisztit K- G. V. ! hofoztirór r (wíízmOYO 81 és E egy tiszt iíó kft. Sf Mussolini-ut 58 Tel. 23—32. || hrdoKzádán megalakult a Vöröskereszt (ióKja A Magyar Vöröskereszt erdöszádai fiók- ' egylete a közelmúltban tartotta alakult.J ko'- j gy illését, amelyen gróf Dé génjeid Mik’a ] nagybirtokos, felsőházi tag korelnökölt ér' résztveltek azon teljes számban az egyház, község, vasút, posta, csendőrön vezetői és ez összes ottlakó magyarság. ' \ A közgyűlés a Következő tisztikart választotta meg. Elnök: gróf Dégenfeld Miksáné, társelnök: jelenik Gézánk, alelnök; Szelezsán Livinsz lelkész, titkár: ßalogh Mária tanítónő, gondnok: Keller ftigyesné, jegyző: Dohányos János, pénztárnak: Antal Béla, ellenőr: Károlyi Antal ig. tanító, orvos; dr. Kutas Józ<ej kö>- orvos. Munkáslakásokat kér a dohánygyári munkásság Most tartották a Hivatáiszervezetbe tömörült dohánygyári munkások III. Országos szak kongresszusát, amelyen a budapesti és az ország különféle tájain levő gyárakból mintegy 100 kiküldött vett részt a többórás értekezleten és az összes időszerű kérdésekkel foglalkoztak. A küldöttek rámutattak a dohánygyári munkásság helyzetére és ismertették a különböző jogos kívánságokat. Ezek alapján úgy határozott a szakkongresszus, hogy a közelid- tás fejlesztése, a bérkügazitás és szolgálati korpótlék, az egységes uj tulmunkadíj szabályozása, a munkaruhák kiadása, munkáslaká- sek építése és a szanálás alkalmával io évvel ezelőtt elvont juttatások visszaszerzése érdekében emel szót. Ezenkívül még sok ja* vaslatot fogadott el a kongresszus és felhatalmazta az országos vezetőséget, hogy kép-' viselje érdekeiket. Közgyűlést tartott az Erdélyi Köznyiigdijasok Egyesülete KOLOZSVÁR, február 24. Az Erdélyi Köznyugdijasok Egyesülete vasárnap tartotta évi közgyűlését a Mátyás-utca 4. szám alatt tevő helyiségében. A közgyűlésen Kürtös János tanügyi főtanácsos elnökölt. A múltévá számadások és a folyó évi költségvetés ügyé' nek tárgyalása után a közgyűlés határozarilag kimondta. hogy megszünteti a temetkezési alapot, visszafizetik a befizetők pénzeit és az alap tiszta jövedelmét a A öröskereszt céljára ajánlják fel. Ezt az intézkedést azért teszik, mert a jövőben nem látja az egyesület indokoltnak a temetkezési alapot a mai formájában fenntartani. A közgyűlésen 7. ú gmond Albert alelnök előterjesztette, hogy az Erdélyi Párt utján a kormánynál közbenjárnak a nyugdíjas tisztviselők helyzetének javítása érdekében. Ugyancsak az alelnök indítványára kimondotta az egyesület, hogy a magyar irodalmi szellem terjesztése és a tagok kulturális szükségletének kielégítése érdekében egyesületi könyvtárt iétesitenek. Az egyesület ezúton is felkéri a magyar társadalom tagjait:^ magánosokat, nyugdijas tisztviselőket, könyvkereskedőket, könyvkiadókat stb., hogy a birtokukban levő olyan szépirodalmi müveket, amelyeket nélkülözhetnek, ajándékozzák az Erdélyi Köznyugdijasok Egyesületének. Kimondotta még a közgyűlés, hogy az egyesiP let megkeresést intéz az illetékes hatóságokhoz, hogy a Kolozsvár város és Kolozs vármegye törvényhatósági bizottságaiban egy- egv tagsági helyet biztosítsanak az Erdélyi Köznyugdijasok Egyesületének. NÉMETORSZÁG VESZI ÁT ROMÁNIA GABONAFELESLEGÉT. Az uj német-román kereskedelmi szerződés értelmében Románia ga- bonafeieslegét Némi© to réz ág vásárolja meg. Romániának 50 év óta nem volt olyan jó termése, minit' a mult évben. Az uj kereskedelmi egyezmény a Romániába irányuló . német szál- li'té6o!k)at is növeli. A jövőben Németország nagyobb mennyiségben szélit Romániának, ipari és mezőgazdasági gépeket, hadianyagot, és gyógyszert. A szállítmányok elszámolása cleajr,ing-alapon történik. Románia. clearing követelése a mult év augusztusáig 3445 millióra emelkedett. Ha tekintetbe vesszük, hogv a ro-mán kivitelnek, több mint 70 száza'ék a Németország feile irányul, kitűnik, hogy németországi vásárlásokra legalább' 21 milliard lej áll rendelkezésm
