Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-10 / 6. szám

I flíí fa fitt Sr ít. £ L L F. N z t % Helyzetkép a keleti arcYonalon tóműből© téli csatáréi BERLIN : Ex a csata a döntésért folyik, wtefy netm csupán a keleti háború, hanem egén Európa sorsát lagfa megpecsételni Karácsony estéjén lódult meg a keleti front Kievnél s az azóta eltelt tizenhét nap alatt olyan méretű csaták zajlottak ley hogy még a .véres küzdelmekben bővelkedő múlt­évá sztálingrádi viaskodás 1« eltörpül a mos­taniak mellett. A szovjet hadvezetőség nyári támadássoro­zatainak eilanyhulása után, régebbi szokásátóí eltérően, nem szüntette be vállalkozásait, ha­nem állandó sulypontképzéssel ellenfelét örö­kös éberségre és tartalékainak megosztásara akarta kényszeríteni. Mennyire sikerült ez az orosz szándék? Erre csak a háború utáni had történelem tud válaszolni. Mégis, az őszi hónapok fejleményei arra vallanak, hogy ez a sulypontképzési taktika a német katonai ve­zetés elgondolásainak is megfelelt, miután maga is igyekezett megakadályozni a front megmerevedését és a szembenálló csapatok kö­zötti szakadatlan érintkezés mindkét részről az erőviszonyok helyes kiértékelésére veze­tett. Sokat vitatott kérdés volt a karácsony előtti hetekben, vájjon mennyire felel meg a valóságnak az inkább angol—-amerikai és sem­leges részről lanszirozott hir. hogy Sapos- nyikov szovjet vezérkari főnök nyári hadse­regét az átmeneti őszi időszakban a front mögé vonja vissza és a legelső vonalakba azt a körülbelül kétmillió főnyi téli hadsereget ve­zényli, amelynek felszerelése az előző két tél tapasztalatai alapján teljesen idomul a terep adottságaihoz-. Ennek a téli hadseregnek a felszedéséről Moszkva több. ízben tájékoz­tatta az orosz közvéleményt, hangoztava, hogy a téli csapatok fegyverzete olyan kor­szerű, a csapatok átütőereje olyan hatalmas, hogy — mint Moszkvában szószerint mond­ták — „mindent elsöprő lendülettel rohanja le a német vasfalat.“ Berlinben cáfolták ezt az állítást és az idegbábom jellegzetes fogá­sának nevezték. A Bendler-straSse azonban fi­gyelmeztette az álhatatosan érdeklődő kül­földi. újságírókat, hogy a téli hadseregről ter­jesztett híresztelések annyiban támaszkodnak létező tényezőkre, hogy 'Moszkva a japán - orosz viszony korrektsége miatt abban a helyzetben lehet, hogy Szibériából ismét a téli hadiáraira begyakorolt hadosztályokat szállít­hat a német—orosz hadszíntérre. A szovjet felvonulás irányítója, mint a múlt télen, ezúttal is Vorosilov tábornagy volt s több. mint egymillió főnyi női „száí- litógárdájavai“ a Sztálin áita kijelölt időre indulásra kész állapotban helyezte a téli had­sereget. Német oldalon a Todt-szervezet, (most már a Speer-organizáció) ugyancsak hatalmas mun­kát ' végzett. A német fegyverkezési ipar uj és javított termékeit óramű pontossággal jut­tatta el az arcvonalra, de gondolt a mélyen ta­gozott védelmi rendszerek kiépítésére is, ame lyek az esetleges orosz áttörés elé újból és újból gátat vethetnek. Általános a vélemény, hogy a szembenálló felek egyetlen hadjáratra sem készültek fel olyan gondossággal, olyan minden részletre ki­terjedő körültekintéssel, mint a mostanira. Egyetlen tengely gördülőanyag sem maradt tétlen, ember, gép és állat az energia végső megfeszítésével törekedett az abszolút erő- koncentráció megvalósítására. Mégis ha a német teljesítőképesség nagyobb csodálatot érdemel, ez azért van, mert a Wer maehrnak és a l.uffwaflenak ezzel egyidőben tekintetét nyugatra és délre is kellett fordí­tania, hogy a fenyegetésekből egyre inkább a konkrétumra hajló invázióval ^szemben is fel­készült lehessen Ilyen előzmények mellett adta ki a paran­csot^ a támadásra Vatutin tábornok december 24-én este. Az offenziva megindulásának első óráiban az angol—amerikai távirati ügynök­ségek moszkvai tudósítói azt jelentenék Lon­donba és Washigtonba, hogy Zsitomir és Ko- rostién közölt szvité minden négyzetméternyi területet beleptek a szovjet páncélosok. A ro­hamot többezér különböző kaliberű ágyú per­gőtüze keszitette elő, majd a legváltozatosabb gyártmányú szovjet-, angol és amerikai tan­kok lendültek előre, nem törődve a német el­hárítás gyilkos tüze által okozott súlyos vesz- teşegkkel. I on Manstein páncéltörői siirii ré­seket vágtak az orosz támadósorokba, de Ya' tutin — ahogy az Afton Tidningen irta — kimerítheted ennek látszó tartalékaiból min­dig azonnal betömte a réseket.“' A nyomás karácsony első napján óráról'-órára fokozó­dott és az irt-ott keletkezett betörési helyűé két a német hadv:ztőség csak úgy tudta ki- aknázhatatlanná tenni-, hogy a frontkugazitás azonnali végrehajtását rendelte el. Eközben a német utóvédek hősies feltartó harcot vív­tak. ho^V a tőerő hátráló mozdulatait az el­lenfél zavarásától megóvják, A rugalmas taktika keretében, még újév előtt kiürítették Koroszten városát, majd Zsi- tomirból is visszavonták a német védőket. Zsitomir el estének napján a semleges katonai szakértők azt a véleményüket fejezték ki, hogy a nagy anyagelhasználódás miatt Vatu­tin harciszünet elrendelésére kényszerül.' Ez a szünet azonban, nem következett be, hanem az időközben felöltőre szovjet hadosztályok most már Berdicsev irányába is nyomasztóan meg­terhelték a német arcvonalat. Vatutin tábornok, a/ eddigi jelek szerint, ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint amellyel Golikov tábornok kénystzeritette arcvonalkiigazitásra a mult év telén a német: ellenfeleit Charkov előtti sza­kaszon. Az. ijesztendő első napjaiban a zsito- miri áttörési helyen a szovjet hadműveletek térben és intenzitásban tovább kiterjedtek. A változott helyzet súlyosságát Von Manstein azzal juttatta kifejezésre, hogy Berdicsev rom­jai közül is kivonta csapatait. Ugyanakkor az 19^9-es orosz—lengyel határon uj védelmi vonalat szervezett, hogy itt tartóztassa fel a szovjet tömegtámadásokat. A magasabb hadá­szati elgondolás szükségessé tette a Koros&tén­től nyugatra fekvő Olevszk és Novograd- Volinszk kiürítését is, majd a Zsitomirtól délnyugatra fekvő Sepetovkát is bevonták a frontröviditési zónába. Mint ilyenkor szoká­sos, a Wilhelm-strassen és a Bendler-strassen a külföldi újságírók az illetékes szóvivőknek kérdéseket tettek fel, vájjon hol várható ennek a különösen veszélyeztetett frontszakasznak újbóli megmerevedése, s mikorra képzelhető el az. ellentámadás. Ezekre a kérdésekre a hang- vivők nem adtak választ, s csak annyit je­gyeztek meg, hogy a német hadvezetőség, bár elismeri a helyzet rendkívüli kiéleződését, ma­ga bízó higgadtsággal néz a fejlemények elé. Pillanatnyilag tehát a Kiev—Lemberg közti területen a mostani háború egyik legfontosabb víaskodása folyik változatlan lendülettel. A két ellenétes törekvés (az a szovjet szándék, hogy Lemberg és Bukovina elérésével az északi és a tiéli fronon harcoló német csapa­tokat egymástól elvágja és az a német elgon­dolás, hogy a felmorzsoló csata keretében le­hetőleg az „Európai Erődtől-“ minél távolabb harcolón a -szovjet hadsereggel) ezekben az órákban a rendelkezcsres álló erők minden elemét felhasználja, hogy a döntést kicsi­karja. A keleti front másik engergikus pontján, a vitebszki vonalszakaszon Bagramjan szovjet tábornok akarja kierőszakolni az áttörést, Bagramjan menetiránya, ahogy Moszkvában az ő számára kijelölték, Poloek, Yilna és Pü- naburg volna. Von Kücbler vezértábornagy hadosztályai azonban olyan lankadatlan el­lenállást fejtenek ki, hogy mindezideig meg­gátolták a frontállás áttörését és a szovjet erő­feszítések arra vezettek, hogy Vitebszk két oldalán, hullámzó harcokat váltottak ki. Nem sz.ünetetel a neveli csata sem, de a szovjet hadvezetőség érezhetően nem tulajdonit akko­ra fontosságot az itteni hadszíntérnek, mint a vitebsz.ki arcvonalszakasznak. Négy nappal ezelőtt jelentette az OKW, higy Konjev szovjet páncélostábornok Kiro- vogradnál és Krivoj Rogról északra megkezd­te várt nagy támadását, ezzel a hatalmas téli csata újabb gyújtóponttal bővült. A szovjet tüzérség pergőtüze és a páncélos hadosztályok számbeli ereje semmivel sem maradt alatta a Zsitomir és Koroszten között csatasorba állí­tott fegyvertömegnél. Az itteni fejlemények Kirpvográd részleges feladásához vezettek, amennyiben a tegnapelőtti német hadijelentés a városban- dúló harcokról tett említést, teg­nap pedig a város nyugati negyedeiben tom­boló elkeseredett küzdelmet emeli ki. A nagy Dnyeper-könyöki csata és a Zsi­tomirtól nyugatra, a régi orosz—lengyel ha­táron Folyó küzlelem között, Cserkaszitól nyugatra, a Szmcla környékén fellángolt har­cokkal összefüggés keletkezett. Eszerint a Szovjet téli offenziva ja most már Chersontól nyugatra eső térségről egészen Neveiig ösz- szefüggő arcvorudon folyik. A német véderő főparancsnokság legújabb tájékoztatásai újabb gyújtópont keletkezéséről értesítik' a közvéleményt. Az oroszok heves tüzérségi előkészület után Rjesicától nvugat- ra rohamra indították csapataikat. Ugyan­akkor a német iekleritők megállapították, hogy a front legdélibb szakaszán Malinovszki szovjet tábornok hadosztályai annyira felké­szültek, hogy a küzdelembe való bekapcsoló­dásuk akármelyik órában várható. Bár szombati jelentés, érdemesnek tartjuk az M 1 1 berlini táviratából kiemelni a követke­ző, két: „A Szovjet ismét uj területre terjeszti ki támadó hadműveleteit, amelyek immár el­eitek az általános offenziva jellegét. Ez a csa­ta a döntésért folyik, de ez a döntés nem csu­pán a keleti háború ., hanem egész Európa sor­sát fogj# megpecsételni. A Szovjet nagysza­bású ojjenzivája ugyanis majdne mkizárólag a saját erejére támaszkodik. Az a két-három- e-, er harckocsi, amelyeknek szállításáról az angol és az amerikai jelentések megemlékeztek, a szovjet saját termelésével szemben csupán nevetséges jellegű. Ami magát a harctéri helyzetet HJeti, német katonai körökben meg­jegyzik , hogy összefüggő arcvonalról nem le­het beszélni. Óriási területeken öt-tiz hadosz­tályból álló erők a legkülönbözőbb irányból támadnak, úgyhogy 0 hadijelentéseken túlme­nőié g részletes földrajzi helymeghatározások közlésének nem lenne értelme“. 1 i* / j> e j k tf. cM 3 a (x.r\ fv'.Vfcr í M, ti i'/ , t 1 1 ii, * \ i i i J í 3 / X’Á'A f ţ ifí 6 M ,‘í <**■ A csata kimenetelére vonatkozóan jósla tokba bocsátkozni teljesen felesleges volna Elég annak a megcáfolhatatlan ténynek erő hangsúlyozása, hogy az idei keleti téli csalt a felhasznált fegyver- és emberanyag mennyi­ségénél és a küzdők halálos elszántságáná fogva olyan tényező lehet a totális világba borúban, amely a háborús helyzetet alapja ban megváltoztathatja s végeredménye pedig a döntés horizontjait igen közel hozhatja. NAGY JÓZSEF. JÁNOS VITÉZ Kacsoh Pongrác daljátéka a Nemzeti Színházban Vájjon a János vitéz édesizü, szép magyar dallamain kívül mit őriz a köztudat Kacsoh Pongrác-vól} Azt. hogy matematikatanár volt Pesten, üres óráiban muzsikáigatott, dalokat irt s a János vitézzel egycsapásra hirt-nevet szerzett magának. Azonkívül: a János vitéz­nek gyönyörű a muzsikája és negyven évvel ezelőtt Fedák Sári vitte, országraszólóan dia­dalra. Körülbelül ez él róla a köztudatban. De honnan ez a hamis kép? Hisz Kacsoh Pong­rác itt, Kolozsvárt, Farkas Ödöntől zongorát, összhangzattant, zeneszerzést tanult s mire az egyelőmén megszerezte a matematika-fizika tanári oklevelet, a zongorázásban is vitte annyira, hogy akár a legjobb virtuózokkal is versenyre kelhetett volna. Később Pesten zenei folyóiratot szerkesztett, zenetörténetet és zeneesztétikát irt s munkáit zamatos, tiszta stilusán kívül bőven, felhasznált zenetörténeti ismeretei teszik élvezetessé. Itt van a nyitja annak, hogy' a János vitézben nemcsak a zárt énekszámok szépek, hanem elragadóan fino­mak a kis előjátékok s kápráztató a zenei ha­tások tudatos felépítése. Nagy kár, hogy a János vitéz sikere után Kacsoh Pongrác nem dobta félre a megtisztelő kinevezéseket: a kecskeméti főreál igazgatása, meg Budapest énekoktatási ügyeinek vezetése helyett inkább áldozta volna minden percét a zeneszerzésnek. Sokra tartjuk zenepedagógiai munkásságát, de pazarlás volt az alkotóművész részéről. Ze­nei hagyatékát mindenesetre gyökeresen át kell értékelnünk s főmüyét, a János vitézt oda kell illesztenünk a Bánk bán, a Farsangi lakodalom és a Háry, vagyis a magyar opera fejlődési útját jelző müvek közé. Nagysága mellett bizonyít az is, hogy iskolát teremtett, Kukorica Jancsi Tündérországból is visszavá­gyik az alföldi rónára s erre a receptre negy­ven év óta minden magyar operetthős legké­sőbb a második felvonás végére „hazavágyik“. János vitéz másik nagy „bűne“, hogy Pető­fitől lelkedzett, zászlólengető, romantikus ha­zafiasságát is mohón utánozták a magyar operettsz.erzők. Persze Kacsoh Pongrác tehet róla legkevésbé, hogy ami a János vitézben felemelő, az negyvenévi ismétlés után Erdélyi Mihálynál nem egyéb üres puffogásnál. Kettős évforduló is indokolta, hogy a kolozs­vári Nemzeti Színház megszólaltassa a ma­gyar színpad halhatatlan hősei Közé emelke­dett János vitézt: negyven éve mutatták be először a Király Színházban és húsz éve hah meg a szerzője, Kacsoh Pongrác. Színházunk tehát működésbe hozta világvárosi színvonalon álló, uj technikai berendezését., mozgósította kitűnő zenekarát, kórusát, ballerináit, legjobb színészeit és valóban parádés előadásban mu­tatta be a János vitézt. A játék keretét Var­ga Mátyás tervezte. Művészi díszleteivel há­rom éven át eléggé elkényeztetett, meglepe­tést tehát csak úgy tudott szerezni, hogy ed­Az alkalmazottak nyugtailletékének (0.75%) lerovására 1944. január hó folyamán TÁJÉKOZTATÓ KISZÁMÍTÁSI PÉLDÁKKAL és megfelelő nyomtatványok a kimutatás elkészítéséhez beszerezhető: BOROS pap ír kereskedésben, Deák Ferenc utca 18. Telefon 15—92. digi munkáit felülmúlóan szép színpadképekéi festett. Idillikus hangulatú magyar faluja éppúgy tetszett, mint a francia király pazat rokoko-palotája, tündérországa bizarr túlzá­saival és derűs szintivel ugyancsak nagy ha­tás tett. Szopós Klára stílusosan, finoman öl­töztette fel a tündéreket és a francia udvar dámáit. Vitéz Tiborról azt kell mondanunk, hogy hasonlóképp eddigi rendezéseit felülírni, ló munkát végzett. A kórusnak és a statisz­táknak a cselekménybe való, jól kitér veit, élénk bekapcsolódása kiváló sikerű rendezésrt vall. A legtöbb munka s ennek mgfelelően a legtöbb elismerés azonban Endre Bélának ju tott ki. A müvet „átértékelve-', magas művé­szi igénnyel vezényelte, kiküszöbölve az ope- rettszerü hatásokat. Az egész produkción ott- csillogott biztos ízlése. Zenekara teljesen „ki­tisztítva“, finoman szólt. A kórus kitűnő szereplésével gyarapította a saját érdemeit év a kari gaz gaó Szita Oszkárét. A színészeknek hat nagy szerepet kínál a János vitéz. Ezek közül négyet nehéz jobbnak elképzelni, mint ahogy művészeink a szom­bati bemutatón alakították. Vagy lehet-e szebb király kisasszonyt kívánni Páka Jolánnál1. Üdén csengő koloratur-szopránja és eleven játéka nagyon tetszetr. Csóka József ugyan­csak kipróbált értéke az együttesnek, pompás humora van s válogatott eszközökkel, rutinos könnyedséggel ábrázolta a francia királyt. jó-> néhányszor szívből megnevettetve a közönsé­get. Sándor Mária vén szipirtyója maszkban, játékban és hangban egyformán kitűnőnek mondható. Görbe János Bagója pedig éppen­séggel kimagasló eseménye volt az előadásnak. Mint részeg trombitás is remek alakítást nyújtott, a második felvonásban aztán meg­mutatta. jnint prózai szinész. hogyan kell Bagó dalát előadni őszinte, mély átérzéssel s megható erővel. Szabady István, operánk ki­tűnő baritonistája, aki Rigolecto, Escamillo, Amonasro. Luna gróf és Háry János szerepé­ben emlékezetes sikereket aratott, János vitéz szerepében nem elégített ki. Kacsoh Pongrác dalai könnyed, természetes előadást kivárniuk s nem „ha-házó" ének modort, a szerep pv«hg élénk, temperamentumos játékot követel. Baj- tai Gabriella élete első nagy szerepében vi­szonylag elég jól megállotta a helyét, énekben mindenesetre többet adott, mint játékban. Kukorica Jancsi és Puskája eszüket vesztet­ten szerelmesek, ennek az érzésnek áradnia kell belőlük s általában játékuk legyen moz­galmas élettel teli. A mellékszereplők hosszú sorából Szentes Ferenc marcona strázsameste- rét. Kenyeres Zoltán vén csőszét és Sebestyén, Kálmán tudósát kell kiemelnünk. A táncka>. élén Rimóczy Violával, Keresztes Katalinnal, Tóth Babával és Szilagyi Jánossal s/.ep klasv- szikus balettet adott elő, Bjzunk benne, hogy a következő előadá­sokon a két főszereplő alakítása is megérik s akkor hiánytalan, tökéletes lesz a kolozsvári János vitéz, amely- az évad legnagyobb kasz- szasilverének ígérkezik KÉKI BÉLA. PAPÍRBAN, Írószerben, irodai fel- szerelési tárgyakban teljes raktári talál az „Ellenzék" könyvesboltban. Kolozsvár, Mátyás kírály-téx Dl. Tető* fon 11- S9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom