Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-11 / 7. szám

I Január lí. Msam ellenzék *> <0 at'tggfyM Falumeníés - faluíszony írta: Osvátíi Eriíő ke'1 tanfolyamokon átképeznek szükséglani- lóknak. In szerintem, ha joga van az állam­nak ahhoz, hogy polgárai! a frontra küldje védeni a, hazái, akkor joga volna ahhoz, is, hoí?y a nt-nzetnr-ve1 ésnek — tehát a nemzet jövendőjének — veszélyben forgásű ebeién a.lamí és magáitól vasalok ban megállapítaná, h()gy irrrlyik közép- vagy főiskolai végzetlsé- gi! munkaerő rovattöttögető-másolgató mun kájf| ludná elvégzeni 4 középiskolai vég/elt- s^gü hivatalnok is és ezeket a nemzet erete­kében ki. seré né. Fizetése mindenkinek képe s't.se szeiinti maradna, más változás nem is lenne, mint a nevelés nivóiának azonnali emelkedése Ezután a háború után egy nagy ver­senyfutás indul meg a nemzetek közölt, íw-dvben nem egyik-másik intézmény többé- kevésbé sima, vagy eredményes müködésp lesz a döntő, hanem a nép széles rétegeinek verseny köpés volta. Ebben a versenyben kis nemzetnek lemaradnia nem szabad, lia élni akar Tudom, hogy amit a tanítói fizetésről elmondottam — megvalósítás esteién —, más hivataságakbau is íszilksétgszerü váll ozásoka vonna maga után Talán első sorban a laDárf státusban. De kérdem: vájjon szégyen vol­na-e? Ha izekre valfeici azt mondja: pénz- ügyileg kivihetetlen álmok! — én azt vála­szolom, hogy egy nemzetnek, ha meg akar maradni, sokszor nem lehet fukarkodnia egy érteinek vérével, még éleiével sem! Meny­nyivel inkább áll ez a pénzre. Dolgozzunk többe1 és adózzunk többet, de ne aludjuk át magunkat a halálba! Amennyiben az ádam a tanítói képesités tekintetében megvalósít ja az. akadémiai kö­vetelményt és ezzel párhuzamosa« rendezi <1 tanerők fizetését már meg is old-.dotl a ta­nítói pálya'ől való idegenkedés másik oka: a megérdemelt megbecsülés hiánya. Eddig is az volt a nézetem, hogy aki a tanítókat nein becsüli meg, saját magáról ad lelki szegény­ségi bizonyítványt. Régi kultumépeknél a ta­ni óik képezték a legtekintélyesebb rendet, bármilyen nevet viseli is osztályuk. Igazi kultuinemzetnek ma is csak az a n.p nevez­heti magát, amelynek életében valósággá válnak _ Biblia szavai: „Nem kell elrejtőz- ködniök tanítóidnak!" Nem kellene e feledkezniük arról illetékes vezetőknek, hogy a falvakban élő ne iute t- naps/ámosainak talán sokkal fokozottabb kuituiigényeik bel, hogy legyenek, ha jó nemzetnevelők akarnak lenni, mint a városi polgárságnak. Falun nincs kölcsönköyvtár, nincs folyóiratokat járató olvasókör; aki lé­pési akar tartani falun a világgal, annak sok­kal többe kerül az önművelés, mint városi pályatársainak. Nem állítom, hogv a tanítóság problémája a falumentés egyedüli kérdése, de áUjtoni, hogy viszonyaink közöli legfontosabb és leg­sürgősebb. Az első lépés, amit ma már meg- tehe'ünk, tehát meg is kell lennünk. A nem­zetnevelés szempontjából többi’ é ne a nem­zeti élet Oiganizmusába ilyen mély és bátor belenyúlás, mint a rengeteg költséggel és fá­rad S'gga) járó, mindenféle népművelési mii- ked velősköd es. Hiszem, hogy a nemzettestre is érvényes az, ami a gyógyászatra, hogy tudniillik a szervezet lassú, de gyökeres erő­sítése jobb minden pillanatnyilag ható gyógy­szernél. Végit JónHcf: AtnitM étdtmea HIDAlM'iS, jJrtiuái 11. Erdély magyarsá­gának 22 ea*z4endős kisebbségi sorsa a töb­bek között art a uenrzetpolitikai hasznot eredményezte, hogy a megmaradás tehetőse­gének kutatói komolyan fordultak a falvak magyarsága felé. Különtren a jövendő diplo­másai: a főiskolások végezték nagy éideklő déssel és a felfedezek; örömével a falukutatás munkáját. Egyházi, kulturális és gazdasági egyesületeinkben úriad több szó esett, uvouv tatásban mind tüfc'b tanulnváuy jelent meg a magyar faluról. Elernyedl, tengődő városi magyarságunk ámuló szemmel nézte a fel­fedezett falu örök magyar értékeit: zepéjét, költészetét, népművészetét, földszeret etet, ki­egyensúlyozottságát, gazdasági viszonylagos függetlenségét, faji és nemzeti önérzetét, ösz­tönös ragaszkodását történelmi egyházaihoz, minden ellenkező nézetet meghazudtoló nagy áldozatkészségét. Felsoroihatatlan az az éi~ toksoromat, ameiy a falusi göröngyök közül sugárzott a városi magyarság felé. Termesze lesen ezek az értékek sehol -ssttJ voltak együtt megUadáIhatok. A lelkiismere­tes és világos látású falukutatók előtt nyil­vánvalóvá lett, hogy míg egyik faluban tel­jes szépségében virágzik a népviselet, népdal stb., addig egy másik faluban, vagy egész vidéken ugyanaz a nemzett érték elveszett, vagy veszendőben van. Különböző falvak és vidékek más és más népi értékeinek felcsil­lanása azt bizonyította, hogy népünk szelle­mileg és lelkileg a kulturális és gazdasági értékek ige» változatos sorát képes kttev- useirú. Viszont arra is reádöbbenhettünk, hogy komoly népnevelő« és céltudatos irá­nyítás hiányában, iovábbá a felszínes civili­zációnak romtöíó, torzító hatásara ezek. a népi értékek milyen veszedelmes gyorsaság­gal tűntek és tünedezaek el. A falukutatók munkája nyomán összegyűlt népi értekeink katasztere tehát, mint kertel he!étién tükör mutatta meg a magyar falu­val szemben elkövetett mulasztásait a muli- nak, mert minden hiányzó érték vádlólag kiáltott, amint vádol az öntözés hiányában elpusztult virág. Másrészt azonban a népi értékek katasztere reménységgel és lelkes munkákedvveí töltötte el s jövendő népéi: az ifjúságot, a jövő lehetőségeit illetőleg. A magyar falvak népének gazdasági Bü&gszerve- zése egyrészt a diplomások számára uj meg­élhetési lehetőségek sorát ígérte, másrészt az anyagilag megerősödő falutól tehetett várni, — szellemi; igényeinek helyes emelkedésével, — a magyar., kulíurmuakások osztályának feraimaradását is. Feoiti felfedezések és reménység alapján várható Bura* da Imi átrendeződésünk azonban már nem indult meg. Pedig a kisebbségi sors­nak az a következménye is kezdett mutat­kozni, hogy a magyar falu népe kezdte visz- szanyerni bizalmát a magyar „nadrágos" osz­tállyal szemben. Mezőgazdászok, közgazdá­itok orvosok, fogorvosok íalvamkban víé-ó tnegüeíepedéséről már sok szó esett, de' azért mégis minden diplomás a városba menekült diplomájával. Északerdői y visszatérésével aztán a falu- mentés egész nagy és gyökeres megoldást kereső programjából csak a jószáudék, a szép szólamok és week-end-szerü műkedvelő falu ment égetés maradt meg. Tudatában va­gyok annak, hogy az állam rengeteg pénzt áldoz a falu gazdasági megerősítésére. De a pénz nem minden és nem elég. A falunak elsősorban vezetőkre van szüksége. Éspedig olyan vezetőkre, akik a faluban laknak, de ezt utam tekintik számkivetésnek, Szibériá­nak, vagy gyarmatnak, ahol büntetésből kényt el esnek ideiglenesen szolgálni. Mert émelyítő és kétségbeejtő középosztályunk egy nagy részének falutól való irtózása és szívsaaggásztó siránkozása, ha a sors kegyet­len játéka ícrlytán falura van kárhoztatva. Jelen háborús helyzetünkben sokai emleget­jük a belső frontot. A falu enaek egyik arc­vonalszakasza, ahol a parancsnokié-vezénylő tisztek szerepét a íaluvezetők kellene, hogy betöltsék. Nos, ezektől a belsőfroati tisztek­től egyebet sem hallani, mint azt, hogy alig várják, hogy innen megszabaduljanak. Ugy- »avezett néphivatalnoki pályákra nem akar menni az ifjúság. Jegyzőé, tanitó- és lelkész­utánpótlásunk a legszomorubb képet muiatja. Már nem azon ábrándozunk, hogy a diplo­másoknak kenyeret adjon a falu, hanem ag­gódunk, hogy nem tudunk megfelelő ntp- , hivatalnokokat adni a falunak« * * • 1943 december hó közepén egy hetet Ko­lozsváron kelteit történem. Egyik este meg­néztem, a Nemzeti Színházban kisebbségi hőskorunk szellemét idéző ,,Viharlámpás‘'-t Másnap reggej még tombolt bennem a Vihar- lámpás által felkavart vihar, amikor találkoz­tam egy fiatal hadnaggyal, akiben egy régi kJ váló tanító ismerősömet ismertem fel. Rö­vid beszélgetésünk során megtudtam, hogy otthagyta a tanítóságot. Arra a kérdéseiére, hogy miért hagyta ott a falut, azt válaszolta, hogy kicsi a fizess, még kisebb a megbecsü­lése a tanitó személyének és munkájának. De r*3 őt kérdezzem, hanem a lelkészt, aki szintén lemondott állásáról és városon sza­bad pályára lép. tudtommal ennek a — román megszállást szenvedett — magyar falunak jegyzője nem lévén, 1943.-ban teljesen néphivatalnokok nél­kül maradt. Legalább is egy időre megszakadt a tanítás és elhallgatott a szószék. Talán azóta mások álltak a helyükbe. Akkor is nagy és véres veszteség, mert mindkét személyt kiváló képesítésű, komoly falu vezetőnek is­mertem. Csakhogy ez. nem elszigetelt jelen­ig. A felszabadulás örömmámorában meg­ismerkedtem egy tart., századossal. Amikor polgári (foglalkozása útin érdeklődtem, min­dent mondóit, amivel valaha mellékesen fog­lalkozott, csak éppen tanítói mivoltát tudtam meg mástól. Nyilván szégvette. De miért? — A magyar lahelligencia helytelen és ves/.e delmes értékelése miatt. A magyar faJuv>D«etók közül a lelkészek kezdettől lfogva akadémiai végzettséggel rendelkeztek. A trianoni Magyarországon aztán a jegyző- és tanítóképzést is, — leg­alább elvileg, — akadémiai rangra emelték. Nagyon helyesen. Ige« ám, de au ország nagyobbodói örömére erről az elvi magaslat ról a gyakorlatban nagyon lecsúsztunk. Akik ismerik £ tényeket, tudják hogyan és miért. Sokan varrnak, akik úgy vélik, hogy nem szerencsés a néphivatalnokok akadémiai fo­kon való képzése, mert igy annyira 1ávol ke rülnek a falu népétől és igényeik úgy mog- növeLednek, hogy nem tudnak kapcsolatot találni a néppel és nem tudnak megbarát­kozni a falaival. Pedig ez léves felfogás- Először is, meri alacsony szellemi nivón álló faluvezetők nem végezhetik e! a falu népé­nek kívánatos emelését. Máeedszor, meri alapos és széleskörű ismeretek nélkül való­színűtlen a népítevetőkntl és népkivatal»o- koknál oly fontos hivatásért«* és nemzeti öntudat. Harmadszor, mert elvileg és gya- kcrlaítlag bizonyItfaafó, hogy emelkedetttbb széttörni nívójú egyé»ek sróruára kisebb fon­tossággal bírnak a külső kényelmi szempon­tok Mhiéi magasabb műveltségű egv ember, attnál kevésbbé hajlandó az aszfaltot, vil­lanyt és niczit az. emberhez méltó élet ok­vetlen feltételei közé számüani. És akiben az. önző kényelemezeretet nagyobb a hivatasér- zetsél, az a közösségnek csak elősdije lehet. Az állam hivatalos szervei és össaes társa­dalmi egyesületeink óriási erőfeszítéseket lesznek a magyar nemzet életszínvonalának általános emelésére. Minthogy Magyarország mezőgazda állam, a nép széles rétegei fal­vakban élnek. Az általános emelkedés tehát csakis a falvak taépének íeleineléséíől vár­ható. Szilárd meggyőződésem szerint pedig a komoly és tartós eme kedés alapvető, első lépcső foka a kulturális szint emelése. Ezt állítom svájci »személyes tapasztalataim, to­vábbá a finnekről olvasottak alapján. Vall­ják ezt a legtöbben. De én ebből a felisme­résből s-z erein ék jeden körülményeink között kivihető, akár holnap megkezdhető program- félét felvázolni. * A ía?u kulturális emelésének legfontosabb tényezője a tanító. Egyfelől azért, mert jegy­ző és lelkész nem okvetlenül van minden fa­luban, tanítónőikül! falu azonban nincsen. Másfelől a tanító, a népiskolában ma már 8 éven át tanítja és neveli a falu népét. Tes­sék csak meggondolni, mit jelent az, hogy a legfogékonyabb gyermekkortól egészen a serdülő korig a falusi gyermek a tanitó szel­lemi és erkölcsi alakitó hatása alatt áll! De ezen tuhnenőleg, mivel úgy a fiu-, mint a le­ánylevente munka vezetése legtöbb esetben a tanítónők és tanítók kezében van, maga az egész ifjúság is, egészen nagykorúvá éréséig, a tanerők irányiiása és befolyása alatt áll. Hogy mit jelent a tanitó nevelő hatása a fa­lu népére, azt négyszáz lelkes szülőfalum la­kosságának e szempontból való elemzése előttem világossá tette már 10 évvel ezelőtt, amikor a falusi tanítóság hivatásán töpren­geni kezdtem. Szülőfalum egytaneros iskolá­jában volt egy nagyon sokat emlegetett de- *rék tanitó, aki kb. 40 éven át szolgált ottan. Akik az keze alól kerültek ki, mind magukon viselik ennek a derék nevelőnek a bélyegét- öröm beszélgetni egy-egy tanítványával. Majdnem minden család járat és olvas napi­lapot. Sokan rendszeres regényolvasók. Pedig egy kimondottan kisgazda faluról van szó. Valahányszor hazamegyek, feltűnik a porták rendessége, a házak vakító fehérsége, a szán­tóföldek művelésének alapossága. Viszont szomorúan látom a nemzedékek között azt a választóvonalat, amit az öreg rektor halála utáni gyenge tanítók sora jelent. Az ifjabb nemzedék nagyrésze már úgy hat, mint nagy emberek keres ivadékai. Pedig a világ hala­dásával azt lehetne várni, hogy a falusi nép értelme mélyül, éritekíődési köre bővül és itt a fordítottja áll fenn. A falumeacés és felemelés terén azért is látom legsürgősebbnek a tanítóság szerepé­nek tisztázását, helyzetének rendezését, nx*rt pillanatnyilag ezt látom leginkább veszélyez- Hetve. Az ifjúság nem akar tanítói pályára menni, tanítóink közül pedig igen sokan, kü­lönösen a fiatalok — és sokszor a legjobb erők! — ha csak tehetik, igyekeznek máshol, szabad vagy legalább is jövedelmezőbb pá­lyákon elhelyezkedni. Mi okból? Legfőképpen án>agr okból Mert egy Ipari, vagy keres­kedelmi vállalat, mely egy két család anya­gi gyarapodásán szolgálja, 10—-20 középis­kolai végzettségű alkalmazottjának is sok­szor nagyobb fizetést tud biztosítani, mint az ifi ttom unnak a középiskolai végzettségnek megfelelő képesítésű tanít ójának, aki a nem­zet számára 100—200 család gyermekeit ta­nítja, neveü évtizedeken át! Ha ' meggondol­juk és komolyan vesszük azt, hogy a 8. oszi- tályos népiskolákban akadémiai végzettségű tanerők kellene, hogy tanítsanak — legalább is a felsőbb osirtályokban! akkor követelő erővel lép fel lelkűnkben, a felismerés, hogy a {anitóság kérdésénél legsürgősebb a fizetés rendezése. Nem mondok összeget, de azt állítom, hogy ez, államnak a nemzettel szem­beni kötiejesstge tanítóinak olyan fizetést adni, hogy hasonló képzettségű magána'kal- muze-rtak irigykedve nézhessenek a tanító­ságra! Mai leörülményeink között. — átmene­tileg — 4 középiskolai végzettségű egyéne­A címkórság ellen Évek óta harcot folytat a címek és hajbó­kolás ellen az egész magyar társadalom. Hogy ez a harc eddig nem végződött sikerrel, min­dennél ékesebben bizonyítja, hogy más dolog az elmélet és más a gyakorlat. Közéleti veze­tők számtalanszor hangoztatták, hogy elitélik a rangkórságot és nevetségesnek tartják, ha valaki „kegyelmes“ va°y „méltóságos“ titu­lus hangzat osságában éli ki magát. Mégis — nagyon jól tudjuk —, hogy számtalanszor éppen ezek a közéleti vezetők vették volna a legérzékenyebben, ha nem adták volna meg nekik ezeket az annyiszor kárhoztatott címe­ket. Fölösleges volna most ismét azon bölcsel- kedni, hogy a magyar életben milyen visz* szásságokat idézett elő a rangok és címek iránti hajbókolás és mennyire akadályozta az egységes magyar nemzetietek kialakulását. Azért foglalkozunk most ezen a helyen újra a cimkórsággal, mert egyik székely várme* gyénk gyönyörű példáját mutatta annak, ho­gyan kell tettekkel kifejezésre juttatni az egyetlen helyes magyar álláspontot. Három­szék vármegye törvényhatósága most tartotta meg közigazgatási ülését, amelyen az alispáni jelentés keretében határozati javaslatot terjesz­tettek elő a cimkórság ellen. Az alispáni je­lentés azt javasolta -a közigazgatási bizottság­nak: „Mondja ki, hogy a maga működési te­rületén mind szóban, mind írásban a címek használatától eltekint s minden hivatalos szervnek és testületnek figyelmébe ajánlja, hogy a fennálló szabályoknak és rendeletek­nek eleget téve, minden tisztviselőt egyszerűen a hivatali állásnak megfelelő címmel illessen. A tisztviselő megbecsülését és a hivatali állás tekintélyét ugyanis nem a cim biztosítja, ha­nem a lekiismeretesen végzett munka és a be* c sülé te sen teljesített kötelességé. Háromszék megye közigazgatási bizottsága egyhangúlag elfogadta ezt a határozatot és annak a reményének adott kifejezést, hogy ezzel teszi legjobban emlékezetessé az uj esz­tendőt. Ehhez a határozathoz nem kell sok kommentár. Hisszük, hogy a székely várme­gyében maradéktalanul végrehajtják. És üd­vös volna, ha minden törvényhatóságunk kö­vetné a székelyföldi példát. Egy „kitt“ tévedés A közelmúltban egyik ismert budapesti írónő a Székelyföldről tartott előadást a rá­dióban. Többek között Marosvásárhelyről is megemlékezett cs méltatta a székely főváros nagy {>olgárme.sterének, Bernády Györgynek érdemeit. Illetőleg tudott arról, hogy élt Ma­rosvásárhelyen egy nevezetes polgármester, akinek nevéhez a város uj korszaka fűződik, csak éppen a keresztnevét nem tanulta meg helyesen. Előadása során ugyanis következe­tesen, mint Bernády Gáspárról beszélt a ma­rosvásárhelyi kultúrpalota életrehivójáról és a város vízszolgáltatásának megteremtőjéről. Marosvásárhelyi laptársunknak, a Székely Szónak hasábjairól értesültünk erről a rádió- előadásról, amelyről a Székelyföldön méla rézi«nációval megállapították, hogy bizony, sajnálatos tévedés nem ismerni a Bernády ke­resztnevét, amelyet országos viszonylatban is mindig elismeréssel emlegettek. Ezt azonban ta­lán megbocsátották volna, hiszen mindenkivel előfordulhat hasonló jóhiszemű tévedés. A Székelyföld rádiókrónikása azonban nemcsak Bernády György nevét nem tudta. Az erdélyi nagyságok között ugyanis Petelei Istvánról is megemlékezett, akit nemes egyszerűséggel Pen- telei Istvánnak keresztelt el. Elszomorító volt hallani, amikor a rádió, Erdély két feledhe­tetlen szülöttének nevét töoször is tévesen su­gározta ki és a jeks írónő önkényesen felcsa­pott keresztanyának. Teljes mértékben oszt­juk székelyföldi laptársunk felháborodását, amelyhez a magunk részéről csak annyit aka­runk hozzátenni, hogy tudomásunk szerint a rádióelőadásokat előzetesen lektorizálni rs szokták és igy a felelősség nem egyedül az írónőt terheli, hanem azokat is, akik a ^szer­kesztés^ során elnézték, hogy Berniek- Györ­gyöt Gáspárnak, Peteleit pedig Penteleinek kr-< Teszteljék. &&trá ny egy vendég- szereplés körül A nagyváradi sajtó részletesen beszámol ar­ról, hogy milyen kínos botrányba fulladt Harsányi Gizinek, az ismert mesemondónő­nek és gyermekekből álló színtársulatának nagyváradi vendégszereplése. A két napra tervezett vendégjáték nem sikerült, mert ugyanakkor szerepelt Nagyváradon Szüassv Lászió, aki sokkal jobban érdekelte a nagy­váradiakat, mint Harsányi Gizi társulata. Ez azonban még kisebb baj lett volna, hiszen a közönségnek nagyon furcsa ízlése van és azt egyik pillanatról a másikra nem lehet megvál­toztatni. A kellemetlen meglepetés a második előadás után éne a művésznőt, amikor tár­sulatával együtt vacsorázni ment az egyik nagyváradi vendéglőbe. Vacsora után ugyanis az impresszárió kijelentette, hogy nem tudja a számlat kifizetni, mert a vendégjáték cső­döt mondott, neki magának pedig egyetlen fillérje sincs. A kínos helyzetet egy előkelő nagyváradi ur mentette meg. aki kifizette a társulat vacsoraszámláját. Ezzel azonban nem* crt véget Harsányi Gizi nagyváradi kálvá­riája. Az impresszárió ugyanis a szállodaszám­lát sem akarta, illetőleg tudta kiegyenlíteni cs igy Harsányi Gizi kénytelen volt a nagy­váradi rendőrséghez fordulni. A rendőrségeit kiderült, hogy az impresszárió cgv Bárd. alias Braun nevű ,,ur", minden anyagi fedezet nélkül kötötte le a társulat >: és szerződéses köre ezettségének — anyagias; hiányában — rendőr; közbenjárásra sem tehet eleget. Az impresszáriót a rendőrségen tartották, Harsá­nyi Gizi és társulata pedig kölcsönpénzen uta­zott vissza a fővárosba. E !dig a történet, amuy fajnos, nem egyszerű rendőri eseménv, hanem oiyan tünet, amelyre a,- egé*z k /.véle­ménynek fel kell figyelni. Nem először törté­nik ug\ anis meg Erdély földien, hogy előkelő művészek vendégszereplése botrányba fuiiad a ie’kiisnieretlen impresszáriók miatt. Ezen Ősik egy módon lehet segíteni: ha revízió alá veszik az ilyenfajta engedélyeket é, csak olyan embereknek adnak jogosítványt, akik­nek személye erkölcsileg és anyagilag egy­aránt megfelelő biztosítékot jelent. KINEVEZÉSEK. A Kormányzó í r a kai 1 ü gy miniszter elő térj ee z t és éré dr. Luttor Ferenc pápai preMtust a rendkívüli követ és meg hatat mázait, miniszteri cim egyidejű adományo­zása .mellett elsőosiztályn küvotségi tanácsossá kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Orszá­gos Iskolánkivüli Népművelési Inté­zet igazgatójává dr. Hankiss János címzetes államtitkár, egyetemi nyil­vános rendes tanárit kinevezte. (Nf’lT-) f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom