Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-14 / 10. szám

It<4 január 1*. ELLENZÉK SZÁZEZER SZÍV SIKOLT Di% Németh Kálmán könyvet írt a bukovinai székelyek életéről és hazatelepiiésük történetéről KOLOZSVÁR, január 14. Örökké emlé­kezetes marad előttem az a ragyogó, napsüté­ses junius délelőtt, amelyen 1941-ben kimen­tem a kolozsvári állomásra, hazatérő buko- . ' vinai székelyeket „fogadni“. Akkoriban nem foglalkoztunk Írásban' a bukovinai székelyek hazatelepir.ésével, de a szivünk örömtől repe- sett, amikor egymás között beszéltük: tizen­négyezer magyar testvérünk, közel kétszáq évi .számkivetettség után hazaiért az édes anya- földre. A. hazatérő bukovinai székelyek egyik legutolsó csoportja haladt át éppen Kolozs­váron, az landrásfalvá reformátusok,, akiket •lelkes pásztoruk, Bognóczky Géza tisztelete» ur kisért haza uj otthonukba. A tiszteletes ur régi ismerősöm volt már. Életem egyik igen keserű időszakában találkoztam vele, missziós hivatásának egy másik fontos őrhe­lyén, ahol törhetetlen hite és akaratereje be­lém is oltott valamit a kitartás és tűrés csi­ráiból, melyeknek sok nehéz hónap átvésze­lését köszönhettem, örömmel siettem, hogy a tiszteletes úrral kezet fogjak, s az az élmény, amelyben a vonat mellett részem volt, örök ut'társa marad életemnek. A hosszú, fellobo- gózott, felvirágozott szerelvény ablakaiból édes szöszke gyermekfejek, kacagó fiatal leá­nyok, sudár legénykék, napszítta arcú öreg­asszonyok. komoly, öreg, ráncos férfiarcok nevettek ki és izes magyar köszöntéssel fogad­ták a látogatót. Még a fele részét sem tették meg a hazátkereső vándor Htjuknak, de máris otthonuknak tekintették a régen óhajtott tája­kat, s meleg szívvel hívogatták a hozzájuk érkezőt: „Hozta Isten!“ Akkoriban igen keveset tudtunk arról a telepítési mozgalomról, amely tizennégyezer magyar testvérünket hazavezérelte a buko­vinai domboldalakról, s a drága jó bácskai magyar földön adott számukra uj szálláshe­lyet. Néhány apró újsághírből csupán annyit tudhattunk meg, hogy a bukovinai székelyek ' hazatelepitését a józseffalviak apostoli lelkű plébánosa, dr. Németh Kálmán vívta ki, aki életcéljául tűzte ki maga elé, hogy az idegen tájakon sínylődő, idegen népek között szét­szóródó székely testvéreit hazahozza. Később még annyit tudtunk meg. hogy a tizennégy­ezer hazatérő székelyt, huszonnyolc. telepes községben, az újonnan visszafoglalt bácskai részeken telepítették le, ahol az életrevaló faj hónapok alatt felépítette uj otthonát és hoz­zákezdett országépitő, országfejlesztő munká­jához. Kicsoda dr. Németh Kálmán ? A hazatérő bukovinai székelyek apostola, Németh Kálmán dr. plébános, idehaza sem merült tétlenségbe, hanem mint népének lelki­pásztora, mindenben előljárt és irányította hí­veit az építő munkában. Dr. Németh Kálmán plébános nevére elsőizben az emlékezetes 1939. évi józseffalvai tűzvész Tdején hivta fel a magyar sajtó a közvélemény figyelmét. Amikor azon az emlékezetes áldozócsütörlöki délelőttön a bukovinai Józseffalva, egy-két ház kivételével, teljesen elhamvadt, a kétség- beesés szélén álló székelyek elsősorban s min­denekelőtt plébánosuknak, Németh Kálmán­nak köszönhették, hogy a romokból újjáépül: és hazatérésükig is hajlékot nyertek a rideg bukovinai tél borzalmai elől. Akkoriban szá­mos dkk számok be Józseffalva újjáépítéséről, amelyet az erdélyi magyarság áldozatkészsé­gének hozzájárulásával a Bukovinában rekedt székelyek végeztek el. A munkában elöljáró­juk, vezetőjük, lelkűk vigasztalója és erősítője mindig Németh Kálmán volt. A hazatérés után Németh Kálmán plébános kétévtizedes munkájának Írásbeli bizonvitéka és ismertetője jelent meg egy félezer oldalas művészi könyv alakjában, amelyet Németh Kálmán dr. saját kiadásában a mult év végén . jelentetett meg. Az ötszázoldalas könyv >ok- száz illusztrációval, fényképpel, térképekkel élethü képet fest a bukovinai székelyek küz­delmeiről, arról az apostoli munkáról, amelyet a plébános egy évtized alatt a csendőrszv.ro- nyok, hatósági üldözések, hadbirósági tárgya­lások állandó veszélye között a bukovinai szé­kelyek és kisebb testvéreik, a moldvai, lelki vezérnélküli, az idegen népbe lassanként belé- vesző moldovai csángók között végzett. A megfeszített Krisztus jelképe Könyveben megrendítő vallomást tesz Né­meth Kalman arról a hivatásáról, amelyet mái gyerekkorában tudott és érzett, hogy reávár a feladat, a bukovinai székelység megmentése. Édesapjával, aki egyik határszéli ezred állat­orvosa volt, gyerekkorában sokszor felmászott a Kárpátok gerincére, ahonnan meglátta azt a táiat, ahova az elrendeltetés irányította ké­sőbbi lépteit. Mikor pappászentelése és több- 'vi csendes szerzetesi munkája után élete uj. fejezeteként, hosszas lelki vívódás után elfo- adta a bukovinai Józseffalva plebánosi ál- '.sár ugyanazon a hegyen keresztül vezetett útja clete uj állomáshelyére, amelyen gyermek Korában nézte először a ködbe vesző bukovi­nai hegyoldalakat. Zimankós, tavaszi hóolva­dás idejen indult a fittül plébános párok;á* i jaba, s cg} ik legelső élmény.\ amely s/.inţe re- velaciokeppen hatott reá, egy utszéli Krisztus- kereszt volt a már magyarlakta vidéken. A kereszten fordítva volt felvésve a fel­írás es az INRI betűk helyett ÍRNI szót olvashatta le a keresztről az utas. Később tapasztalhatta, nogy ez majdnem minden ma­gyar kereszten igy van. az idegenek földjén. A különös felirat megfejétését már csak a ha­zatérés urán. tudta meg Németh Kálmán is. Annakidején gyakran próbálta bizonyítani a Krisztus-faragó székely ezermesternek, hogy a keresztekre helyesen INRI feliratot kell vésni, de a székely képfaragó bicskája azután is c<-ak az ÍRNI szót véste a puha kőrisfába. Magyarázatul azt mondta a furfangos székely, hogy helyesen bizonyára igy van. mert a zsi­Bukovinába érkezése után széteső népet ta­lált Németh Kálmán plébános, olyan népet, amelyek a magyar szó, a magyar betű és a magyar Isten után kívánkozott. Házak pad­lásán, ládák fenekén, ágyak mélyén őriztek a bukovinai székelyek egy-egy magyar imaköny­vet, egy-egy magyar iró könyvet, amelyeket kimentettek a regáli kulturzónás dászkálok vandál, megsemmisítő kezei közül. Egy al­kalommal a józseffalvai tanító máglyára hor­dana az iskola kétezer példányos magyar könyvtárát és ujjongva . dobtak parazsat a magyar írók legszebb alkotásaira. A józsef­falvai székelyek a kerítések mögül lesték a barbár pusztítást és amikor tehették, elfoj­tották a tüzet, s megmentettek néhány kedves A józsefalvai tüzkatasztrófa után a foko­zottnál nagyobb csüggedés vett erőt a buko­vinai székelységen, s már-már ott tartottak, hogy szétszóródnak a magyarok, ki amerre mehet és otthagyják a siralmak földjét. Né­meth Kálmán lelke összetartotta őket és a pusztulás helyén uj élet született. Mire újból felépült Józseffalva, a világpolitika horizont­ján olyan kilátások nyíltak, amelyek fél Er­dély magyarságának visszatérését eredményez­ték. A józseffalvai székelyek is dobogó szív­vel figyelték a bécsi tanácskozásokat és a bel- vederei döntést ujjongó székely szivek ünne­pekéi: a bukovinai öt magyar faluban: Andrásfalván, Hadikfalván, Istensegits, Fo- gadjísten és Józseffalva községekben. A bu­kovinai székelyeket akkor újból elfogta a só­várgás; hazatérni. Hazai földön élni és meg­halni, ahonnan 1764-ben az osztrák kényura­Közvetlenül a bécsi döntés utáni napokban érkezett Kolozsvárra. Sok helyen előadta ter­veit, kérését, elmondta reménységeit, a buko­vinai székelyek ha/avagvó kívánságait 5* k helyen megijedjek, szörnyülködtek, másutt le- mosolyogták azt a tanácsot adták, hogy siessen gyorsan vissza, amíg nem késő, s amíg az utclsó vonatot eié'het;, amely visszamegy a fel nem szaladicott területié A csüggedés már ki is vitte egyszer Németh Kálmánt a vasútállomásra, már fenn is ült abban a vc- ratban, ameiv talán örökre v.sszavitte voina az idegenbe, de valam: belső sugallat nem cr gedte, hogy fent maradjon a vasúti kocsi­Telepitési harcát, munkája minden mozza­natát kilenc hatalmas kéziratos kötetben örökítette meg Németh Kálmán, azonban a köteteket, melyeket csak a történelemnek lesz joga nyilvánosságra hoz,ni, ötven évre elhe­lyezte egyik budapesti kolostor levéltárába. Könyvében, melynek beszédes cime; Százezer szív''sikolt^, csupán vázlatosan ismerteti Né­meth Kálmán azt a göröngyös utat, amelyet be kellett futnia a sikerig. Sokszor személyi, sokszor bürokratikus, igen sokszor politikai akadályai /oltak a telepítési munkának, de Németh Kálmán sohasem csüggedett. Sokszor éhesen, lakás nélkül, fázva, betegein harcolta a harcot, minden falatját megosztva a hozzá­menekülő székelyeivel, s minden fillérét leve­lekre költve, melyekkel az otthonmar adottak szivében erősítette a hitet. Ezen az utón sok támadás, sok rágalom, igazságtalanság érte olyanok részéről is. akiktől talán nem is várta. Még a hazatérni akarók részéről is ér­ték olykor gyanúsítások, talán ez fájt . . . leg­jobban. A telepítési munka, amelynek néhai T ele ki Pál miniszterelnök mindig lelkes pártfogója volt, akkor kapott nagyobb lendületet, ami­kor Bonczos Miklós személyében telepítési dók mindent lorditva csinálnak. Egyebet nem mondott akkor, de a hazatérés után elárulta, hogy tef-tében szándékosság vezette, azelőtt a kereszt előtt bizonyára minden ember meg- állott és) ezután is megáll, mondotta a szé­kely Krisztus-faragó, amelyen az INRí-betük helyett az IRNI-sz.ót olvashatja. Megáll a kereszt előtt, akármilyen nemzetbéli legyen az illető és ha elolvasta a betűket, nyelve mindjárt egy magyar szóra fordul. Ugyanaz a székely ezermester annakidején összefogdosta a bukovinai erdőkből az összes mátyásmadara- kát. felvágta a nyelvüket és mindeniknek meg­tanított egy magyar szól. Mikor a madarak megtanulták a leckét, kiengedte őket, s azon­túl <?z erdő magyar szótól lett hangos. A má­tyásmadarak haza, haza, haza, ország, ország, Magyarország kiáltásától volt hangos a buko­vinai dombvidék, s az idegenek el nem tud­ták képzelni, hogy az Isteninek miiven csodája késztei beszédre az ég madarait könyvet maguk és gyermekeik számára. Németh Kálmán megérkezése Józseffalvara uj életet, uj erőt jelentett a csüggedő székely lelkeknek. A lelki megerősödés magával von­ta a gazdasági fellendülést is. Németh Kálmán néni elégedett meg faluja lelki istápolasávai, hanem végezte tizennégy filiája német lakos­ságának pásztorolását is. Ezenkívül állandó veszéllyel, letartóztatással, elzáratással játsz­va, rokoni látogatás, vásárok ürügye alatt, sokszor álruhában bejárta Moldova csángo- lakta magyar területeit is és elvitte magyarul az Ige szavát, a még mindig magyarul imád­kozó és ha selypítve is, de magyarul beszélő csángóknak. lom üldözte őket a bujdosásba. — Plébános ur, vigyen haza minket, — könyörögtek a magyarok Németh Kálmán­nak, akiben úgy bíztak, mint gyermek az édesapjában. Németh Kálmánban szintén ugyanaz a szív dobogott, amely a hazavigyo székelyekben. „Zálogként“ otthagyta a jó- zseffalviak között özvegy édesanyját, édes- apja sírját és még a határok lezárása előtt Kolozsvárra jött, hogy kiverekedje drága ma­gyarjai hazatelepitését. Közel egy esztendeig tartott az a kálváriás ut, amelyet Németh . Kálmán elindulása után megjárt addig a. percig, amíg az utolsó székelyt is háztető aia juttatta a bácskai uj otthonban. Sok csaló­dással, sok lemondással, sok nélkülözéssel, sok lelki vivódással járt ez az ut, de Németh Kál­mán nem csüggedt, mert tudta, hogy az ő sorsához tizennégyezer testvére sorsa fűződik. l>; n. Leszállt és kezét ökolbeszoritva, csak- azértis nekivágott az elrendeltetett utjának. A kolozsvári lev jUiílá>kor már resztvettek a bu­kovinai székelyek is, akik átszivárogtak határon és zászló alatt, feliratos tábla mögött vonultak fel az. ünneplők menetében. Innen Budapestre ment Nemeik Kálmán, hogy har­cát megharcolja Követték a székelyek ts, akik ettől kezdve miden lene ő alkalmat es utat megragadva, szivárogtak Erdélybe, felke­resték második -..pjukat. Német.! Kálmánt és tőle várták, hogy szerezzen hajlékot, földet, un életet számukra. kormánybiztost kapott a mozgalom és már hivatalosan is foglalkoztak a kérdéssel. Teleki Pál halála után Bárdossy László karolta fel az ügyet és vitte sikerre a munkát. Hossza­dalmas volna leírni mindazt, amivel a siker elérése járt. Sok akadály, sok göröngy került az útba, amelyet a lélek és a szív állított min­dig félre. Az ügynek sok lelkes barátja tá­madt. akik mindnyájan hozzájárultak a si­kerhez. Legtöbbet természetesen Németo Kal­man dolgozott, aki felvilágosító munkáját az ország minden társadalmi rétegében megtette, hogy mindenkivel megismertesse a bukovinai székelykérdést. „Maga az a pukovinai?“ Munkájában nem akadályozhatta meg sem a megnemértés, sem a rosszindulat, sem a test:, sem a lelki betegség. A göröngyös utat. amelyet a sikerig megvívott, csupán egvetlen példával akarjuk illusztrálni. Németh Kálmán egy alkalommal, amikor úgyszólván lakás és ellátás nélkül sodródott a budapest' ember- rengetegben, alkalmi állás után nézett. Meg­kérdezte illetékes helyen, hogy nine;-e szük­ség a budapesti plébániák közül valahol kise­gítő munkaerőre, aki lakás ellenében jó mun* kát végezne. Megtudja, hogy ke-, helyen ^ > kérésük kisegítőt, azonban az egyia plebuno» rögtön kimentette magát, hogy ni ics szobája ki-eg.tő r,észére, a másik helvén pedig «ló zcir magyar tudását vonták kétségéé âzuţau egészségi állapotát kifogás».Irak, Ke * mégis elment, hátba megbarátkozik a pl ebi rn> test­vérrel és legalább lakáshoz jíathai bisegitŐ munkája fejében. Azonban a plébánia lép­csőjén már vasvillaszemü cerberus állottá út­ját Németh Kálmánnak, akinek magyar nyU'tudását vonták kétségbe s megkérdezte a baróchia árgusszemü őre; ,,Ö>? az a p; zo­ri yr s pukovinaif Mert ha igen, a plébános ur hirtelen megpetegedett“. Az Isten azért vele volt a magyarra] és a munka befejeződött. Tizennégyezer számki* vetettségből hazatért szck.iy te..vérünk uj onbunra talált, ahol tovább álmodhatják a magyar álmot és tovább harcolhatják a ma- gyar harcot. Gyn. ......................g ^ A külpolitika hírei JANUÁR közepetáján végleg bezárulnak Rómában a képviselőbáz és a fefiőaáz kapui, A két testület képviselői és magajállásu al­kalmazottai Rómából Felső-Olaszországb? költöznek. AZ ILLETÉKES hatóságok bejelentik, a Somme Départamentből a polgári lakosság el­távolítását. Intézkedés történt, amelynek alapján elsősorban azoknak a falvaknak föld- müveslakosságát szállítják el, amelyek a leg­utóbbi 'légitámadások során részben elpusz­tultak. ILLETÉKES német hely megerősíti azt a külföldi hirt, amely szerint Abetz párisi né­met nagykövet Berlinben tartózkodik. A BRIT hírszolgálat washingtoni jelentése szerint a minisztérium szerdán este közölte, hogy Japán visszautasította a harmadik nem­zedék kicserélésére vonatkozó tárgyalásokat mindaddig, amig nem kap értesítést az Egye­sült-Államokban internált japánokról. Azt is közölte, hogy a japán érdekeket képviselő spanyol képviselet kérte a megfelelő felvilá­gosítás kiszolgáltatását. A közfogyasztásra szánt sertések vágásának szabályozása A közel'áltásügyi miniszter újból szabályozta a közfogyasztássá szánt, sertések vágási rend­jét. A rendelet értelmében január 17-:ől kezdő­dően Budapest, Debrecen, Marpevásámely, Pécs. Sopron. Szabadka, Sza'msrnémeii, Sze­ged, Székesfehérvár, Zrunbor, Ungvár, továbbá Békéscsaba, Érsekújvár, Gyula, Kunos vár, Kis­pest, Mosonmagyaróvár, Pápa, valamint Kapu­vár és muraszombat területén levő közvagó- hidakon és magánvágóhidakon sertést csak az ÁUatforgalmi Központ e lenőrzése mellett sza­bad levágni. Az emlRett vágóhidak on levágott sertésekből kitermelt húst és fehérárut a köz­pont nyilvántartásba v^sz. és azzal a tulajdo­nos csak a központ engedélye a’apján rendel­kezhetik. A bérhizlalás! szerződés alapján át­vett sertést a bérhizladató csak a központ e - lenőrzése mellett a kijelölt vágóhídon, a ne v- szinen meghatározott husipar-ossa’ vagagthatja le. A központ a sertésekből kitermelt has- és fehéráru mennyis.get nyilvántartásba veszi s ellenőrzi az átvéte’i utalvány kiadása alkal­mával megszabod feltételek teljesítését. E rer.r delkezések. nem vonatkoznak a honvédség, a csendőrség, továbbá a magánháztartások által bérhizlalási szerződés alapján átvett sertésekre- A közü’eőek által bérhizlalást szerzőftés alap­ján átvett sertések levágása pedig csak abban az esetben alkalmazandó, ha a közellátásügyi miniszter utasítása alapján a központ az ál- vét-eli utalvány kiállítása alkalmává’ erre vo­natkozóan külön intézkedik. A rendelet sze­rint a közfogyasztásra levágott sertések után ezentúl nem az eddig szokásos száz-a!«ku fe­héráru mennyiséget, hanem a kitermelt összes fehérárut ke'l a vágató terhére nyilvántar­tásba venni, 119 biharmegyei gazdát fosztottak meg magyar állampolgárságától NAGYVÁRAD, január 14. A Budapesti Közlöiny legutóbbi száma rendeletet kö­zöl, amely az 1939:XIII. t. c. 8 paragra­fusa alapján 119 román nemzetiségű la­kost foszt meg magyar állampolgárságá­tól. Eza?k között csak egy nagyváradi van éspedig egy Marosán György nevű vas­utas. Zsebnaptárak az 1944. évre bőr­és vászonkötésekben minden nagyságban és árban, ai „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 3. Missziós munka a pusztulás földjén Kétségek között Válságúton Küzdelem az új életért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom