Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-12 / 8. szám
linaérn ELLENZÉK, wammmmmmmm 5 Úvári-Óss Józse/ riportja: ^Szipkát Ucbcsíejn B&ÎCf kâd&'&n BELGRAD, 1944. jarrnár hó. Zajicsárhan hallottam egy bolgár tiszt barátaimtól, laikí mellesleg Szófiában já- rásbiiró, hogy Ndshben ha nem is, de Bel- grádban feltétlenül találok olyan szipkát, mint az övé . . . Megdobbant ia* szivem. Szipka bolond vagyok, amióta csak bagót veszek a számiba. Utálom, ha sárgás- barnás az ujjam és szeretem a hideg füstöt. Ennélfogva minidig legfőbb és leg- hőbb vágyam voLt egy hosszú, jól tisztítható, lehetőleg elefántcsont szipka, ara- beszk berakásokkal, lehet arany, de lehet ébenfa is, becsavarható fejjel és szopókával. Ez vágyaim netováibibjjái ma is és ha netalán valaki nem tudná, hogy születésnapomon mivel lepjen meg, hát ajánlom neki, olvassa el a fentebbi sorokat. % De férjünk csak visszja Gromov barátom szipkájára. Gyönyörű szipka volt. Hosszú, karcsú, elefántcsont. Benne hajszál vékony sárgaréz vonalak futottak, mint a kígyó. Szétszedhető volt és könnyű, kissé bámult már a sok szívástól, szóval benne volt minden, 'ami előttem egy szipkát szipkává emel. ' El is magyarázta Gromov, hogy Nish- ben, ahova a déli órákban érkezem a za- jicsári személlyel, a Soldatenheimtól nem messze balra, egy kis utcában egy öreg- öreg nagyszakállu török régiségkereskedőnél biztosan megtalálom majd ennek a párját. Ő is ott vette két hónappal ezelőtt. Igaz, hogy nagy á'sat fizetett érte; töszáz citgpmattát és két félkilós konzer- vet. Nisihben dobogó szívvel szabtam le a vonatról. Uta t tört em a1 hullámzó katon a - tömegen át, beraktam cókmókomat a ruhatárba és rohantam a városba. A pályaudvaron ásitozó bombát öl csérek, a félig leszakadt falaik és a kiégett házak, Nisih, bombázásának megannyi beszédes emléke, nem érdekeltek. Felültem >?■ villamosra. Már messziről látszott a török időkből ittfelejtett karcsú minaret. Zsebemben kotorásztam, előszedtem az aprópénzt és nyújtogattam a ka la úrnőnek, kérdezve, hogy mennyit fizetek. Csodálkozva nézett rám. Inţette, hogy katona nem fizet. Mutatta a német katonákat, hogy ők sem fizetnek. Megnyugodtam és nézegettem kifelé.) Itt-o-tt hiányzik egy-egy ház, mint foghíjas eréber szájából a metszőfog, különben semmi rendellenesség. A villamos közönségének ruházata kopott. Szegényes ruhadarabok, néha egy-egy hosszú, fe- hiársaaikállu ö-regru-ron még látni repedezett, régi bőrkesztyűt. A nőik prémje m?g- fi kuilt, szőre kihullott, sarkuk félretapo- sott. A gyerekek sápadtak. Furcsa, ide- gjes refnegés az arcokon, a szemek mélyén ideges nyugtalanság és lappangó tűz sajátos keveréke. Bábel, ahol kávét és seszínü főzeléket mérnek Megérkeztünk a minarethez. Ez végállomás. Leszállók és keresem ai Soldaten- heimo-t. Széles utcák, mind kikövezve, ragyogó tisztaság mindenütt, a boltok nyit via. A Soldatenheim talán a legszebb épület síz egész városiban, amelyet leginkább Kolozsvárhoz hasonlíthatunk» Gyönyörű, hiaírtilmias, termes kávéház volt valamikor, most vágni lehet benne a fűtőt és délután hattól tízig kávét, meghatározatlan színű és izü főz>.eiléket és hánomembe- res bort mérnek benne. (A bor azért háromemberes, meri; két ember fogja, a szerencsétlent, aki issza, nehogy elszaladjon.) A hírét hullottam már, nem érdekeltek a biztosan bent ülő német, bolgár, Mussolini-párti olasz, horvát és Né dics-pánti szerb egyenruhák és a bent dúló bábeli hangzavar. ügyesen elkanyarodtam hát balra és kerestem öreg muzulmánomat, a, szipka ügyéiben. Meg is találtam. Kicsi volt az üzlet, annyira kiefei, hogy csak ilyen apró emberke tudott benne mefUuzélfni a rengeteg polc, fiók, asztal és iád a között. Ott kuporgott a bejárattól jobbra egy gyékényen és szívta kegyetlenül hosszú pipáját, amelynél csak a szakálla volt hosszabb. A török régiségkereskedőnél Illedelmesen köszöntöttem, bár nem muzulmán módon és talán ezért háborodott fel, amikor mutogattam, hogy mit szeles-orrú cipője felett kilátszik a finom gyapjuzokni. A nyakkendője ízléses sőt éthordó szinü, apró minfákklail, tiszta selyem, az inge, gallérja tiszta, nagyszerűen vasalt, a kalapján, amely fent lóg a hálóban, látszik, ihotgy Becsből került ki.- Keze finom, ápolt, vastag arany pecsétgyűrű rajta. Az álla stzéles, frissen borotvált, a szeme sötét és élénken csillog', a baia hullámos, ősz. Egymással szemben ülünk, ő az ablaknál, én a folyosó felöli oldalon. Méregetjük egymást. — Ki lehet? — gondoljuk nyilván mind a. ketten. Én zavarban vagyok, megvallom. mert hasonló európai kinézésű úrral még nem találkoztam a> Balkánon. Németül szólítom meg, kedvesen int, hogy nem érti. Franciául próbálkozom, ez már megy. Ő jobban beszél, mint én, de azért megértjük egymást. Belgrádba utazik ő is, üzleti ügyben. Gyşra vain, illetve gyárai vannak. Valamennyi hadiüzem és a megszálló hatóságok kezelik őket, de azért rengeteg ülgye- baja van velük. Kérdezem, találok-e Belgrádban megfelelő szipkát? Mosolyog és rázza fejét. — Nem, monsieur, egész biztosan nem. Elefántcsontot már három éve nem találni nálunk. Az elefántcsont drága dolog és könnyen nélkülözhető, akárcsak az arany. Mindenki azt adta el legelőször. A szobákat fűteni kell s nincs szén. Annyira nincs, hogy már a villamosok sem járnak. A falusi lakosság még elég jól él, mert őstermelő, de a városi lakosság a legnagyobb nehézségek árán jut hozzá bármihez is. Nem is élünk, monsieur, csak vegetálunk. A súlyát ellenben minídennek mi viseljük. Savez vous monsieur, nous sommes patriots . . . tudja1, uram. mi hazafiak vagyunk! — és lai hangja itt büszkén megcsendül. így került egy gyékényre az elefánt- csont és a hazafiassá\g, A szipka és a honfibú. Valamelyik állomáson fiattal pár szállt be hozzánk. Az asszony igazi szerb szépség, a férfi hozzá nem illő balkáni típus. Nagy kosarakat cipelnek. Gyorsan összebarátkozunk, sült csirkével és sertéskarajjal kínálnak. Kiderül, hogy a kosarak tele vannak ennivalóval. Nagy az aggodalom, mi lesz Belgrádiban? Hogy tudnak átcsúszni az ellenőrzésen? Ez itt mind csempészáru. A belgrádi kulik Megérkezünk. Iszonyú hangzavar. A pályaudvaron óriási tömeg. Kocsi. taxi. villamos sehol. A félmilliós város egész forgalmát kulivá züllött, kétkerekű talyigát tologató férfiak bonyolítják le. Öszhaju utitársammal együtt kifelé tartunk a tolongásból. Még utoljára megadja a címet, ahol nagy üzletek és áruházak vannak. Knéz Mihaylova . . . Már az állomás előtt beleütközöm a cipőtisztítók seregébe. Balkáni jelenség, Bukarestre emlékeztető kép. Szurtos, maszatos gyerekek, hónuk alaU láda Csizmám rá is szorul a takarításra, de hiama-rosan kfcferül, • hogy krém, az nincs. Egész Belgrádban nincs cipőkrém. Elindulok neki a meredélynek, a Knéz Mihájlova felé a Kraljicza Nikolajevnái. Ez az úgynevezett Belváros. A Knéz Mi- hajloiva a budapesti Váczi-utcának, vagy a bukaresti Calea Viiktoateinjek felel meg Bocsánat, mult idő! Hol az a kor, amelyben még csak úgy zudult az -arany Párisból és Londonból Belgrad üzleti negyede felé? Hol az az idő, lámáikor a Knéz Máhajlova üzietei roskadoztak a temérdek árutól és a pultok mögött zizegő selymeket, finom tapintású szöveteket, eredeti párisi parfőmöt és csecsebecséket kínált tae udvarias segéd. Megállók egy ékszerüzlet előtt. Óriási kirakat, az üvegje keresztbe sá- vozva erős papírszalagokkal, úgy, hogy alig lehet belátni, óvóimtézkedés bomba-támadás esetébe. Bent tükrös pultok, gyönyörű bútorzat. Az óriási kirakatban háf&m gyűrű, eny ócska ezüst cigaretta tárca és egy-ket hamis gyöngysor. Üveg és tenyésztett gyöngy a legjobb esetben. Élelmiszer üzlet: tele a kirakat sütőporral, de van egy koszorú füge is. Szipkát nem látni sehol! Hol veszek itt én szipkát?! . . . Elektro-szaküz;!et. Viilntnyfőzők és használt rádiólámpák. Villanykörte nincs. De hiába is lenne, hiszen vilLanykorlátozás miatt még a villamosok sem járnak. A villany is csak három órán át ég naponta, 1 akkor is csak a legszükségesebben.- j Különben ugyanaz a kép, mint Nishben. Kopottak az emberek. Aki járt Bukares.tbe'a, képzelje el a Calea Victoriei forgatagának nőit ugyanazokban a ruhákban, amelyekben 19+0“ ben jártak. Hozzá kell számítani még a rossz arcfestéket és a durva pudert. A belgrádi nők pedig legalább olyan szépek voltak, mint a bukarestiek. A férficipőkön fatalp kopog. Kávéházi élet nincs. Mozi, színház csak kivételes esetben, különösen a nyil- vánoshelyek nagyrészét a Wehrmacht részére tartották fenn. De hol veszek én szipkát?! . . . Dél lett, mire végigjártam Belgrád üzleti negyedét. Szipkát nem találtam. Bólogattak a kereskedők, sajnálkoztak, hogy nincs már. volt, az igaz, de mások már megvásárolták, és hazaküldtek. Örökre sajnálom, hogy nem nézhettem meg közelről a Khilimbgdánt. sem az Avala-hegyet. Indult a vonatom. így lettem egy illúzióval szegényebb. Belgrádban sem találtam megfelelő szipkát! . . . Kálla? lüffclős miniszterelnök vette át a csácsminfszíeri hatáskert vennék. Izgatottan makogott valamit érthetetlen török-szerb keveréknyelven, amelyből csak annyit tudtam kivenni, hogy amit keresek, -- nincs. Nagyon elszontyolodtam, mert még nagyon élénk v:ílt bennem az emlékezés Gromov barátom szipkájára. Ha finnes szipka, lássunk egyebet. Nosza elindultam a polcok és fiókok-között kutatóu-tra. Mögöttem hosszú szakállávai at kis öreg. Volt ott üveggyöngy és kiérdemesült báli félcipő. Félig elégett keleti szőnyeg darab, — nyilván valamelyik ki- bombázott házból — tehát a perzselése semmiképpen sem sorolható a régiségek közé. Elaggott tintatartó és kiérdemesült fél szarvmagancs, avitt tollszárak és egy össze-vissza horpadt rézedény. Teáskanna lehetett valamikor, serdülő korában. — Hiszen ez nem régiségkereskedés, döbbent belém, hanem ószeres! . . . — Más nincs? — kérdem a janicsárok kései leszármazottját. Tétován csínja össze kezét: — Nincs uram. Itt már nincs semmi eladniv-aló. Itt már mindent eladtak az emberek! Igaza lehet az öregnek, gondolom, hiszen idestova három éve benne vannak a szószban. A kenyérnek, élelemnek, cigarettának, ruházati cikknek nagy ára van, a fejadag kicsi, a pénznek meg semmi értéke. Akár percenként ötven dinárossal gyújthatnék rá. Olcsóbb lenne, mint a gyufa, bár -a hivatalos ára négy pengő ötven fillér. Hogy ne szaporítsam a szót, Nishben nem találtam megfelelő szipkát. Nem baj, gondoltam, majd Belgrádban! — és nagy várakozással szálltam fel a belgrádi gyors egyik első osztályába. Az öszhajú úr, aki patrióta Ketten ültünk a fülkében. Ötven körüli ur. magas, kissé testes, de nemeik angol .«szövetből készült ruhában, duplatalpu, Kállay Miklós miniszterelnök a pénzügyminiszternek gazdasági csucsminisrzteri megbízatásából történt felmentésével kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette a sajtó képviselői előtt: — A pénzügyminisetér ur már hosszú idő óta ismételten kifejezte azíi a kívánságát, hogy -a gazdasági élet tervszerűségének kiépítésével, mint külön ügykörrel való megbízatása alól felmentést kapjon. Ennek a kívánságnak eddig nem lehetett eleget tenni. Most azonban, amikor nemzeti létünk és határaink védelmére kell minden erőnket koncentrálnunk, a hadsereg felszerelése és szükségletei, tehát termelésünk mind nagyobb részét veszik igénybe és mind kisebb része .marad a polgári szükségletek kielégítésére, amikor ennek folytán már nemcsak a gazdasági tárcát, hanem az összes tárcák között nagyobb összefogó erőnek kell érvényesülnie, engedtem kívánságának és javaslato: tettem a felmentésére. Annál Í6 inkább, mert vá'ío- zott, körülmények között az ügykör allcotmáBerünbo! jelenti a DNB: A ke’eten dúló téli csata, amely az előző két évvel ellentétben kevésbbé hideg időjárás mellett íoiv'k, uj szakaszához érkezett azzak hogy a nagy Dnyeper-kanyaruLatban. újabb oldaltámadáso- kat kezdett a szovjet, Dnyepropetrovszk ól délnyugatra a bolsevisták erős tüzérségi előkészítés után. csatarepülőik támogatása mellett és minden műszaki segédeszköz felhasználásává' több hadosztállyá! újabb áttörési kísérteteket tettek. Itt is a már néhány nap pal ezelőtt Kirovográdná’ megfigyelt, módszert alkalmazták, hogy a támadási téridét oldalra való kiterjesztésévé' tehermentesítsék fő támadási irányukat. A bolsevista támadó kötelékek fő nyomása tehát most a nagy Dnvepet- Lv délkeleti részén van, mig a Kirovográddal nyűnk értelmében i6 csak miniszterelnöki hatáskörben látható el. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár a pénzügyi politika, akáT a gazdasági politika irányában változás á'lana be. A te ádat teljesítésében számitok továbbra is {a pénzügyminiszter ur gazdasági ismereteire, leghathatósabb közreműködésére, ami egyben biztosítani fogja a folytonosságot— A -magam részéről megragadom az alka!- maf, hogy hangsúlyozzam: a pénzügyminiszter ur működése mind az én, mind a kabinet teljes bizalmát bírta és birja a jövőben is. Uj nehéz feladatomat csak úgy vállalhatom., ha abban minden munkatársam legmesszebbmenő támogatásában részesülök, mert elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a nagy gazdasági érdekeket, éppúgy, mint népünk mindennapi problémáit a fégkeményebben kézbevegyük, a rendelkezésre álló eszközökkel erőinket fokozzuk, népünk el'enálló képességét, a termelő munka rendjét s a szociális kiegyensúlyozottságot biztosítsuk, (MTI.) szomszédos szakaszon támadásuk ereje csökkent. A német csapatok itt. több sikeres e- lenlökést tudtak végrehajtani. Progrescséto! d-.-lnyugatra a bo'sevisták. u| erők segítségéve' ismét megkísérelték, hogy előretörjenek dél felé. A szovjet támadóékeket itt éppúgy, mint a hadműveleti terület délnyugati szakaszán, hatalmas éllenlökésekkel visszautasították é6 feltartóztatták. A bolsevisták Zsito- rnirt’ó' és Novográdtol, ZvoÜnszktó! északnyugatra fekvő vidékén további csapatokat irányítottak előre, hogy a Pripjet mocsarak irányában működő feld-eritőiket megerősítsék. Eközben ezen az uttialan és alig lakott területen Szarni környékén élénkebb csatái ozások a keiül; a sor a német biztositó erőkkel- A keleti arcvonal egyéb szakaszairól azt je'entik, hogy a bolsevisták, miként az jelentett előkészületeikből látható volt, hosszabb harci szünet után a keresi félszigeten újból, áttörtei .és x partraszá’Tó hadműveleteket kezdtek nagyobb erőkkel. A keleti aicvonal déli szakaszának harcairól jelenti a nemzetközi tájékoztató iroda: Hosszabb harci szünet után a bol9evis‘ák a keresi félsziget bejáratánál — mint várható volt — ismét támadásra indultak. E:ős tüzérségi előkészítés után megkísérelték; hogy a nemrég jelentékeny mértékben összeszükitett állasaikat kiszélesítsék. A nagy erőkkel megindított harcokba a szovjet partraszállási csapatok is beavatkoztak és a harcok nagy hevességgel folytak egész nap. A német védelmi szervezet jól vö t előkészítve, nagy veszteségeket okozott a támadóknak és megakadályozta- áttörési kísérleteik sikerét. Ahol a szovjetnek sikerült betörést elérnie, azokat « helyeket már vagv megtiszti'ották, vagy e! 'ete- szelték. A harcok még folynak. Dnyepro- petrovszktól délnyugatra hosszabb szünet irtán több ki ométernyi széles arcvonalon újból ismét támadtak legalább ö‘ hadosztálynyi erővel és nagv páncélkocsi kötelékekkel. Ügyesen végrehajtott erős német elienlökések sorozatával súlyos harcok irtán sikerült •' szovjet áttörési szándékait, meghiúsítani. Isin cl túrnád Clark az olasz fronton Berlinből jelenti az MTI: A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a délolaszországi harcokról: A nyugati szakaszon a harci helyzetet jellemzi, hogy az angolok és amerikaiak áttörési kísérleteiket a Via Cassilina és a Monte Maio között csak 36 órás szünet után tudták ismét megkezdeni. A harc második szakaszát hétfőn délben újonnan odarendelt kötelékekkel vezették be és egyidejűleg kelet felöl frontálisan, északkelet felől pedig oldali czV-a. próbáltak áttörni. A német ütegek' és g-rántávetők szétverték az angolok es amerikaiak áttörés-i kísérleteit a Via Cassilina mellett. A keleti szárnyon a brit 8. hadsereg Oraognában foszfor es gvuj- tóg-rán átokkal kárt okozott a polgári lakosságnak, de katonai kart nem idézek elő. Interinf.-jelentés a orosz rohamokról
