Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-10 / 6. szám
1044 Január 10«. am ellenzik term 5 fcvZABÓ ENDdRlE (RIPORTJ A KELL MZ IPMR! A SZÉKELYKÉRDÉS KERESZTÚR TÜKRÉBEN Gyáraíapitás szövetkezeti alapon — Caak az ipar kötheti le a Székelyföld n 5pfele$legét SZÉKELYKERESZTUR. január io. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) Már a jó békében, majd a román megszállás alatt is * hangos volt a sajtó a Székelyföld természeti kincseinek és a székely leleményességnek dicséretétől. A felszabadulás örömében ujfennt nagy és szép cikksorozatok és statisztikai adá- tok újították fel a régi szólamokat. Érdekességüket fokoztak azok a bejelentett és kidolgozott tervek, melye knelt megvalósítása elé figyelemmel fordult az^ egész ország gazdasági élete, elsősorban maga az érdekelt székelység. Az elgondolások és tervek mindenekelőtt a gazdag természeti adottságok kihasználására vonatkoztak. /párosítani a Székelyföldet — lett a minduntalan visszatérő refrain. Komoly kezdeményezések történtek ezen a téren. A földgázkutatás és munkálatai a legszebb eredménnyel "jártak, a villamos központ részvénytársasága megalakult, az első csákányvágások a földgázvezetékek lefektetésére rég megtörténtek, a centrale és vezetékek szerelésére is rövidesen sor kerül. A nagyszabású beruházások mellett még egy sereg tiszteletreméltó indítás történt és mégis... mind’ kevés. Egy yároska példázatának tükrében is megláthatjuk a Székelyföld kérdéseit és életét... 682 család 5400 holdon Székely kérész túr alapításának időpontjától kezdve (XI—XII. század) állandó hacban állott az ellenséggel, a tatárral és törökkel s a minduntalan betörő kisebb népcsoportokkal. De krrnény küzdelmet folytattak lakói a saját földjükkel is. hogy kikényszerjtsék belőle a mindennapi kenyeret. A keresztúri nép verejtékével jegyezte el magát a földdel s ezért ragaszkodik hozzá, szinte beteges odaadással. A Küküllő széles völgyének minden hajlatát, sajátságukat kifejező nevekkel látta el, mint arab mesék rejtett várait, mert azok életét és' halálát jelentették. Székelykeresztur 4637 jelenlegi lakosságából 3308 ma is őstermelő. Ez itt a kimozdit- hatatlan, magyar történelmet hordozó őselem. A város tulajdonképpen három összenőtt község közigazgatási egységesítéséből [Szitás keresztár, Keresztár falva és Timafalva) keletkezett 1886-ban. Ma 5407 hold és 668 négyszögöl határa van, melyből kb. 2300 hold szántó, 876 hold kaszáló, 595 legelő, 1105 hold erdő. 57 hold szőlő, 171 belső telek és kert 338 hold pedig művelésre nem alkalmas terület. Ez a birtokmennyiség bizony ma megdöbbentően csekély és teljesen elégtelen a földművelő lakosság eltartására. 6S2 család osztozik ma a részletezett 340J holdon . . . Legelőn és erdőn kívül 2S3 család 0—5, 186 család i—5, 174 család 5—20, 37 család 20 —,50 hold felett rendelkezik. Míg tehát a földművelő elem tehetősebb (5—-50 holdig) családjainak (211) egyenként átlag 14 hold földje van, addig 469 családnak (c—5 holdig) egyenként mindössze 1 és egynegyed hold jut. A megélhetés biztosítására alig van lehetőség. A mult századvég és a román megszállás kivándorlásai bizonyítják ezt szomoman... Akik a morzsából élnek A város állatállománya valaha hires volt és jól jövedelmezett. A román megszállás alatt sem következett be nagyobb visszaesés, ha csak nem számítjuk az emlékezetes áresés következteben beállott veszteséget. Állatállománya a legutóbbi adatok szerint: 844 szarvasmarha, 208 ló, 338 koca és 907 juh. Az állatok értékesebb része a tehetősebbek tulajdonában van s hozamából a földnélkülieknek és az egyholdasoknak éppen csak morzsa jut. A régi lófőknek s gyalogosoknak sarjadéka hol itthon, hol idegenben keresi napszámos munkával kenyerét. A gazdasági munka mellett részben kőműves- vagy ács mésterséget is folytat, aminek jövedelme könnyít anyagi helyzetén. Éledő ipar — szövetkezeti alapon Székelykeresztur ipari életének központjában a lenfel'dolgozó szövetkezet telepe áll. Darányi Ignác kezdeményezésére a keresztúri es környéki gazdák annakidején örömmel ajánlották fel 8 holdas területüket a város első nagyipari üzemének, ami 1902-ben a legszebb remények között indult meg. Sorozatos szerencsétlenségek (többszöri tűzvész, orosz dum- Pingl mindig megakadályozták teljesítményének kiaknázását, míg végül ötévi kényszerszünet után árverésen a gyár ingatlana Szakáts Miklós tulajdonába ment át. Az uj tulajdonos szövetkezeti alapon szervezte meg az indításhoz szükséges tőkét és 1935 óta három évig csak kenderrel, majd lenfeldolgozással is foglalkozik. Az üzem éppen átalakításon ment keresztül, mert a mult év novemberében újabb tüzbal- eset akadályozta a már szép eredményeket elérő munkamenetét. A gyár háromféle munkát végez el a lejifeldogozás üteméből: szárítás, törés, tilólás. Helyiségeiben az ember nem is hiszi, hogy valóban, ,,gvár“-ban van. Az áztatás és szánkás legnagyobb munkáját a környező térségben végzik el az áztató medencék körül a nyári hónapok alatt. Két földbe és egy betonba ágyazott medence körül 200 munkás dolgozik. A művelet bizonyos szakértelmet követel, de ezt bármely ügyes munkás hónapok alatt elsajátíthatja. A géptermekben 50 munkás dolgozik, napi 14—18 pengő kereset mellett. A selyempühaságu nyers len más gyárakban kerül aztán feldolgozásra.-— Az üzem- gazdasági jelentősége a vidék életében igen jelentős — mondja Sz-a- kát's Miklós —, 'amennyiben nemcsak kenyeret ad nagyszámú föltmélküli vagy egy-két holddal rendelkező családoknak, hanem lentermesztésre serkenti a székely gazdákat. Erre a talaj igen alkalmas. A babom előtt a propaganda' hatására a nagyobb birtokosok mellett a nép is kedvet kapott s lassanként a megyében, de főleg Keresztár környékén ezer holdra emelkedett a lennel bevetett terület, 13— 20 ezer mázsa hozammal. —- A sorozatos balszerencse, ami az evek folyamán érte az üzemet, visszavetette a biztató kezdetet, agy, hogy újabb biztatásokra van szükség. A kimutatások szerint 1943-ban 32s kisgazda termelt lent, ami igen jövedelmező; 1 hold hozama 20 métermázsa. aminek beváltási értéke minőség szerint 100—800 pengő. A lentermelésnek éppen ma van a gazda . szempontjából nagy jelentősége: a beszolgáltatások pontrendszerében rendkívül előnyös a len, eltekintve attól, hogy óla/os m-agja és szalmája értékesíthető. Népfelesleg útja Az üzem körül kedves kis . munkástelep van alakulóban. A telep „színültig4' van gyermekkel. Néhány év alatt 10 család telepedett a városról közelébe s ez annál jelentősebb, mert — bár resteljük megemlíteni — Üdvarhelymegye 20 év s7-aporulatából alig egy évet tudót lekötni és a „regáttóD visszatartani,. A legmagyarabb vármegye..,!!! A nagy lehetőségek küszöbén A lengyár természetesen akkor tölti be teljes hivatását a termelés terén, ha megvalósulna Szakáts Miklós nagyszabású terve, amelyet már régen benyújtott illetékesekhez. Ez az elgondolás behálózná az egész Székelyföldet és kiépítené a székely lenipart. Ennek a tervnek első sikere a Gvergyószárhegyen ál- jtam-i ijegitséggel 'felépített lentörőgyár és a Rety-i feldolgozóüzem. Ezzel már 3500 holdra fokozható a lentermelés. A munka azonban csak akkor vezetne igazán eredményre, ha az eként előállított nyersanyag ugyancsak a Székelyföldön nyerne felL dolgozást. Ezt a célt szolgálná az a fonógyár, melyet Székelyudvarhelyen szeretnének felállítani. A terv azonban a háborús nehézségek miatt még vajúdó állapotban vari. Tökéletes megoldást azonban csak az hozna, ha a-nagymennyiségű lem, arrut a székelység termel, háziparilag — otthon — dol- gozódna fel. Minden székely háznak van szövőszéke és szövőasszonya. (Székelykereszturon — magában a városban — több, mint 300 szövőszék van. legtöbbje nyersanyag hiányában használaton kívül!) Tervszerű rendszerrel, egységes gondolattal, közel félmillió, szinrna- gyar elem jutna jó keresethez, a gyárnak ridegsége, a rtepi érzésvilág koptatása nélkül, családi környezetben, s mi a leglényegesebb; minden tőkebefektetés nélkül. A házilag megszőtt áru aztán újból visszakerülhet a len- gyárak üzleti körébe.' A pénz hazai környezetben jönne forgásba; kiküszöbölné a gyári silányságokat; éltető eleme lenne a már pusztuló népművészetnek. Elgondolásnak is nagyszerű hát még valóságnak . . . Földgázt kér egy város ipari jövője A lengyár mellett valóban a székely leleményesség az, amely iparra készteti a keresztúriakat. Nem beszélve a szitások évszázadok óta élő iparáról — az anyaközség Szitás-Keresztuinként szerepel sárgult kiváltságlevelekben —, amelyet szövetkezetbe kellene tömöríteni; fejlődésben van a tiszafaipar és egy eredeti vál- lalkozáső hordócsapok nagytömegű készítése. Mindkettő biztos megélhetést biztosit ma munkásainak. Nyersanyaguk, hogy úgy mondjam: az utcán hever . . . A legnagyobb sérelem azonban az ipar minden ágazatában felbukkan: lényegtelen távolságra (kb. 30—35 km.) tör fel a földgáz a föld mélyéből. Székelykeresztur azonban nem kap földgázvezetéket, hanem majd a villamos- sági központ (130—150 km.) áramkörébe kapcsolódik l>e és így kap majd ipara számára energiaforrást. Ismét a régi, téma: mit jelentene a fejlődő Ipari, élet szempontjából a földgáz bevezetése? A lengyár, a vajgyár, a len háziipari és egyéb kisipari feldolgozó üzemek olcsó energiaforrással való ellátása egyelőre fel sem mérhető előnyökkel járna. Az ipar maga után vonná kereskedelmi életének fellendülését, amely szintén csaknem kivétel nélkül magyar. Itt 49 kereskedőcsalád jutna jobb anyagi keresethez. A hitelszövetkezeti hálózat utján talpra lehetne állítani az egész város és környék magyarságának anyagi egyensúlyát is és még a vasútvonal időleges hiányát is kellő szervezettséggel minimumra lehetne csökkenteni. Székelykereszur dolgos és jóravaló. de szegény székelységében él minden lehetőség felés kihasználásának akarata, csak a kedvező alkalomra vár, hogy be is bizonyítsa munkaszeretetét. Nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel is — városainkban nagymultu iskolák hirdetik az igét és a magyar szellemet, de ideje volna, hogy a most már jóindulattal lefektetett ipar elkövetkezendő századokban éppen úgy hirdesse a magyar kenyér bőségét is. Szaporodunk s a föld hozama változatlan... Kell az ipar! Nem is tudom hol és honnan jegyeztem ki az alábbi mondatot; „A legharciasabb népnek, a székelynek s ebben Keresztúrszék lakóinak az erős karjára mindig szüksége volt a hatalomnakA Ez a kar — eígyengült. Kötelességünk ismét erőssé tenni. Szüksége van erre a nemzetnek . . . megnyílt a műcsarnok Érdéig műemlékeinek kiállítása KOLOZSVÁR, január 10. Vasárnap délelőtt nyitották meg a városi Műcsarnokban Erdély műemlékeinek kép-kiállítását. A ki álhit ás-1 a Műemlékek Országos Bizottsága elnökének felkérésére Csánky Dénes, az Oszágos Magyar Szépínü vészeli Ne rejtse véka alá pengőjét. Muzeum főigazgatója rendezte, s ugyancsak ö nyitotta meg. A kiállított 135 darab kisebb-nagyobb különböző, erdélyi műemléket ábrázoló fénykép valóban nagyszerű benyomást nyuj-t Erdélynek történeti emlékekben gazdag földjéről. A kiállítás katalógusában írja Katona Lajos tanáé m/k: ,.A műemlékek országok, vagy országrészek káT túri öt' tón elének leghitelesebb bizonyítékai. Erdély műemlékei js ilyen bizonyítékok. Tanúskodnak amellett, hngv a honfoglalás óta eltelt évszázadok alett létesült mindjén művészi alkotás itt, Erdélyben a magyar kultúra bélyegét viseli magán. Tanúskodnak amellett is, hogy a képzőművészetek közül Erdélyben éppen az építőművészeinek volt a legnagyobb jelentősége. Ezek közül sok elpusztult a sok vihart átélt országrészben. A viharos mult dulásain és rombolásain kívül talán még több műemlék icsett áldozatul a tudatlanságnak, a közönynek az érzéketlenségnek. A kiállított fényképmások tok túlnyomó része a Műemlékek Országos Bizottságának képanyagából való, s ezt egészíti ki Kolozsvár város ne-hány felvétele. A kiállítás fel szeretné hívni a figyelmet azokra a szépségekre, amelyekről a műemlékekből felénk áradnak, fel szeretnénk hívni a figyelmet Erdély történetének e szobrokban, képekben és épületekben előttünk álló adattárá\ a, hogy mindenkinek féltő gondoskodásába ajánlhassuk...“ Az értékes és magas szemléltető történeti oktatást nyújtó fényképmásolatokon Aranyosmeggyeî, Árkos, Beszter, Bonchi- da, Bögöz, Bmssó, Csikcsatószeg, Csikóé,Iné, Csikkozmás, Csikmén-aság, Csikrá- kos, Oiksomlyó, Csiksz.ent.györgy, Csik- szentimre, Csikszentmártóm, Csikszent- mihály, Csikszenttamás, Csikzsögöd, Dés, Gelence, Gyergyószentmikló', Gyulafehérvár, Hairaj, Homoróddaróc, Homoród- jánosfalva, Karcfalva. Keresd, Kézdi- szentlélek, Kolozsvár, Kőhalom, Kőrösfő, Marosvásárhely, Marosvécs, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy. Szamosujvár, Szentbe- nedek, Székelydálya, Székelyudvarhely, Tőre1-vár, Vajdahumya.d és Zabola műemlékeit láthatjuk. E számszerint talán n,em nagy, de jelentőségét tekintve, nagvhorderejü kiállítás megrendezéséért, s általa az erdélyi magyar történeti tudat erősítéséért köszönet illeti a Műemlékek Országos Bizottságát és nem utolsó sorban Kolozsvár városának vezetőségét, amely az erdélyi művészetek felkarolásával, valamint. a műemlékvédelem terén tett hathatós intézkedéseivel. többi zben bebizonyította, hogy ebben, a vonatkozásban valóban hivatása magaslatán áll. KINEVEZÉSEK A FÖLDMŰVELÉSÜGYI tárcában A földművelésügyi miniszter dr. Berzsenyr Jancsics László mezőgazdasági kisérletügyi 11 o. főadjunktust I. o. főadjunktussá. Halmágyi Károly nötvényegVB'zségügyi |egédíelügyelöf egészségügyi felügyelővé, Kiss István, Treiber János és Récsev Tibor mezőgazdasági kiséffleti^gyii gyakornokokat! kisérletügyi asz- sziszbeDsekké, Horváth Géza növényegeszseg- ügyi gyakornokot növényegészségügy) se- gédfelügyelővé, dr. Kökényési Pálné Tóth Sarolta okleveles gyógyszerész kisegítő szakmunkaerőt ideiglenes minőségi mezőgazdasági kisérletügyi asszisztenssé, Mondok Sándor oazdasági fe’ügyelőt. Puly Aladár, Szilágyi Ferenc és Aloger László gazdasági felügye löket a VII fiz. osztályba gazdasági felügyelővé, Lukács Ernő gazdasági felügyelői a VIII. fiz. osztályba gazdasági felügyelővé, Bene István és Eőry Zoltán gazdasági se- gédfelügyelőt a IX. fiz. osztályba gazdasági felügyelővé, Bordács István gazdasági gyakornokot és Zalányi Tibor okleve.es gazda mérnököt a X. fiz. osztályba ideiglenes gazdasági segtdíelügyelővé, Gáli Elek miniszteri számlisztet számellenőrré, Solymossi Olivér, Damó Lajos, Riedl János, Haémmel Tivadar és Ferencz Gizella szamgy akornoko- kat idieglenes minőségű miniszteri szám- iiszáté, Kárász Zsuzsanna számvevőségi dij- nokot számovakorrmkká. Szabó Béla Tivadar budapesti lakosi Kolozsvárra ideiglenes minőségű II. osztályú műszaki tisztté. Fekete Róza, irodaf.őtiszt címmel és jelleggel felruházott miniszteri irodatisztet és Benedek Gyula irodetisztet miniszteri iroda főtisztté, Vidovszky. Erzsébet, Lederer Vilmos és Sza- lay Károly imdakeze’ési gyakornokot miniszteri irodasegéd tisztté, Bánhalmi János kezelőt irodakezelési gyakornokká kinevezte. Ka- loesay Mária Nagv Klára Gyulai Brudi Zsuzsanna, Szabó £udit! báró Bánffv Mihályné és Szőczy József segédhivataii munkaerőket dijneki minőségben alkalmazta. A VITÉZI SZÉK HÍREI: Felkérjük a Társadalmi Bizottság tagjait illetve a Nemzetes Asszonyok Társasága vezetőségét, hogy ja nuár hó 10-én d u- 6 órakor tartandó értekezletünkön az Erdé'y' Part Farka6-ntca 1 6z. helyiségében megjelenni szíveskedjék A megbeszélés tárgya az 1940 évi tevékenység rövid ismerteiése és az 1944. évi munkaterv. A Tá sadalmi Bizottság elnöksége KINEVEZÉSEK AZ OTI-NÁL. A belügyminiszter az Országos Társadalom Biztosító Intézetnél Zsigmond András (Kolozsvár) ideiglenes minőségű elsőfokú biztosítási gyakoi- nokot a XI fizetési osztályba biztosítási se- gedt szt é, Nagy György (Kolozsvár), Pap Sándor (Kolozsvár) ideiglenes minőségű elsőfokú, a XI. fizetési osztályba ideigleues minőségű biztosítási segédtisztté kinevezte. IMTI.I
