Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-10 / 6. szám

F !. T. r N 7 t K ■mwnwOTiifHin— »m 19 í i I a ii u ;i r 10 jWí/in/vN I úttzló ir ja : Hogyan láttam az olasz összeomlást VIII. A római utca tehát már döntött, készen (állt . . Mi '4 valaminek, rehtenete , meg­rázó dolognak kellett töirtennie, hogy el­indítja a lavinát. Ez je váratott sokáig magara. Addig azonban a várakozás és bizonytalanság idegőrlő napjait éltük. A júliusi tikkasztó, fülledt olasz kánikulá­ban ott izzot't már valami, amit nem mertünk nevén nevezni A mindennapi élet pedig — látszólagosam — ment to­vább a maga utján. Egyebek bon: beszél­jen tovább a római naplóm! „Mussolini az új (óla (li liienzo** ! Julius 3. ,.Teán voltunk M. hercegnél. Régi. törz ökös római familia, amely még a Fajbius Maximus-okig viszi vissza az eredetét. A házigazdánk őse a pal.azzo-jú- ban a XV. században menedéket adott két Mainiz-ból menekült német könyvnyom­tató mesternek. A beszélgetésnél, bár­mennyin? is szeretnünk kikapcsolni a po­litikát belőle, mégis- csak reá terelődik a szó. Legalább is magasabb értelemben. A latinok évezredekben gondolkoznak. A herceg is. A fasizmus — szerinte — on- vak idején „szükséges rossz“ i'olt s a je­lenben pedig „szükségtelen rossz“ . . Az elmúlt világháború végén a győztes Itá­lia a szabadjára engedett forradalmi iz­gatások jóvoltából már-már a komuniz- mus s az anarchia örvénye felett tántor­gott s megingottmk látszott a királyi trón is. Értihlető hát, ha a kiváltságos történel­mi osztályok, a nagybirtokosok, nagyipa­rosok, eőt még az olasz klérus is. szíve­sen állottak melléje, hiszen a rendet, biz­tonságot. nyugodt munkát jelentette Mus­solini mozgalma. Úgy gondolták, hogy „alkalmas pillanatban“ el lehet távolíta­ni a helyéről, azonban tévedtek, mert Mussolini ■— megfékezve saját pártjának szélsősége?, nyugtalankodó elemeit is — szilárdul állt a helyén és józan ökonó­miával, 1 épésrö 1 -lépésre valósította meg tazt, amit akart. Szóval: revolució helyett evolúció, ami még veszedelmesebb ... Ez a kivételes zseni azonban — úgymond — mégis elkövetett egy jóvátehetetlen hibát:, belépett a háborúba Németország clda- lán . . . Ez a háború népszerűtlen az olasz tömegek előtt. Ami pedig az olasz arisz­tokráciát illeti: nem egy családot vérségi kötetek fűz az angolszászokhoz . . . A hierceg szerint Mussolini alakja kí­sértetiesen emlékeztet Cola di Rienzó-ra, a hires római ni.ptribu.nra, a traute véréi korcsmáros fiára, >aki iá trocento-ban (XIV. század), a pápák avignoni fogsága idején visszaálmodta és rövid időre megvalósí­totta a régi Róma dicsőségét, annak kül­sőségeivel; tógával, vesszőny alábbal, „co- mitia“-nak hívott népgyüléssel; nagysze­rű és merészen egyedülálló szociális újí­tásokat hozott a szegény nép javára, a végén azonban a római bárók által feliz­gatott köznép dühének vált az áldozatá­vá .. . Igen lehangoló az, amit a herceg mond, mert finom megfogalmazásban csaknem ugyanaz, amit a Campo de‘ Fio- ri-n, a Giordano Bruno szobor közelében vert kofasátrak tájékán durvább formá­ban hall az ember ... Ej a herceg'ele­fántcsont toronyba zárkózott esztéta lé­lek, konzervatív és távolesik a kor leve­göjc’töl! De a nép? Róla mit mondjak?! Julius 4. Vasárnap. E>ész nap kóvály­gott a fejem, nem a hőségtől, hanem a fá •radtságtól és kialvatlanságtól . . . Ma hajnalban fé’nógy óra-kor feküdtem le: ugyanis éjjel fél egy óra után öt perccel toppén az amerikai magvarok rézére szóló, syohásos szombat éjjeli rádióelö- adásom közben — fel bőgött künn a légi­riadó . . . Magam a párnázottfalu „audi­tor io"-ban boom mitsem hallottam ebből s amikor kiléptem, már a légvédelmi ágyuk is megszólaltak és a hatalmas épü­let falai meg me*-gázkódtnk a gránátok dörrenéseitől. Negyedháromig, amig a ria­dót le nem fújták, ott maradtam n „Mi- nil ifero‘'-han s ut ána gvalogsze-rrel igye­keztem haza a sötét utcákon, a hüs nyári hajnalon . . . Az angol népek ötször egy­másutánt hullámban szálltak el Róma fe­lett. Állítólag röDcédu’ákat is d btak le. A ma déli „hollettin-o" — többek között — ezt mondja: ,,Ellenséges repülőgépek néhány bombát dobtak le Ostiára és Fiu- mincinóra, majd ezt körétől eg átrepülték Róma teoriile tét: veszteség nem volt'“ A hadi jelentés nem t e z. említést arról, hogy a légelháritás során bár egyetlen ellenséges repülőgépet lelőttek volnn . . . Julius 5. A „Stampa Estera“-ban (kül­földi sajtóklub) mutatnak nekem egy teg­nap b: szórt angolszász röpcédulát. A lé­nyege röviden: A római nép „két héten belül űzze el Mussolinit és a bűnös fa­siszta kormányzatot, mert különben“ . M-ndezek ellenén? csökönyösen tartja ma­gát az -a meggyőződés, hogv ,.az (napolszá­sz ol; csupán ijesztgetni akarnak s Rómát nem bombázzák, mert erre ígéretet tettek a pápának“ . Egyébként: csak a ma dél­utáni lapokban (miért ilven késön?) tet­NB. Este 9 óra 50 gyérekor előadást tar­tottam a római rádióban a szicíliai Cas- -soné-ról, Petőfi verseinek első forditójá- ról, születésének a századik évfordulóján... Mindenképpen időszerű téma! Szirlie olyan, mint egv ostromlott vár. Köze.e- dés és rendes élet már régen megszűnt ott. Néhány nap óta rQár po'tát se továb­bítanak bizonyos sziciliai városokba. ..Szi­cíliában eldől Európa sorsa“ — Írja az egyik olasz lap. Megküldték a „Ternti- ni“-t. Örömmel laoczgatom. 0!i?sz—ma­gyar vonatkozású dolgok. Nekem is egy versem: ,,A Tasso tölgyfája alatt“ cimü ,,Sotto la quercia di Tco'so“ oimmel, pom­pás fordításban . . . „Inter arma silent musae“? Nem. Itáliában ,,fegyverek kö­zött“ sent „hallgatnak a múzsák“ . . . Julius 8. Nagyszámú sziciliai menekült érkezett Rámába. Külsejük és jellegzetes beszédük nyomban elárulja őkie<t, amint tanácstalan-ul imbolyognak a római utcá­kon, piacokon. Magam is igazítottam útba ilyen tévelygő csoportokat . . . Nem tu­dom hová helyezik őket el, mert mátr mindegyik rovtai családnál ott zsúfolódik egy másik ismerős iagy rokonfamilia . . . Északról, délről mindenki ide-zialad, mert — unalomig lehetne ismételgetni — ,.Ró­mát ugysie bombázzák“ ... Mi lesz azon­ban, ha ,.csak azért is“ bombáznák?! Bizonyos élelmiszeradagok uj/atob kör­ték közzé a Ducének a fasiszta párt jú­nius 21-i, urnapi ülésén mondott bes>.é dót. Mussolini megállapítja, hio-gy „a fa­siszta párt a régru-JiujU/itt szelekció után ■its hatalmas tömegű“ . . . Elismeri, hogy kemény, sőt kivételesen szigorú intéz ke­rf ‘sek c van szükség, azonb n mint jósá­gos régi lat in „paterfan thus“ védelmébe fogja t-s dicséri az olasz népet, amely ,,a jelen habomban mértéket felülmúló ál­dozatot hozott vérben é\i anyagiakban. Negatív elemiek mindenütt tannak — úgymond — azonban hiba lenne ezzel a néhány százezerrel (Vájjon, csak néhány százezer-e?) az egész olasz népet azono­sítani“. A Duce megvédi a népét, amely nem fenyítést, hanem ellbnike/ö’eg: dicsé­retet érdemel és különös magasztala* al szól a mások — csaknem az egész olasz közvélemény — állta] ,,félreismert“ -nái- polyiak hősies magatnrtá. if ól. akiket '73 rettenetes ellenség s légitámadás sem tu­dott „tnegptihitani“ . . . Hozzáteszi: „Ma­gam sohase kételkedtem a nápolyiak hősi erényeiben“ . . . Ami a megalkuvást, a békét illeti, ez Olarzcrszágm>1k a halálai: jelentené, a mostani állapotnál is bor­zasztóbb sorsot, polgárháborút, szétszaki- lottságiot, örökös kdzsákm ány o-ltsátíot, rabszolgaságot. ..........A béke Itália halála lenne. Nekünk győznünk kell! Az ellen­ség azt mondja, hogv csők engemet és a rendszeremet akar elkergetni. Ez ámítás: a hábo* u az olasz nép ellen folyik . . . Ha c!fogadnánk mindazt, amit az ellenség követel tőlünk, csak a szemeink marad­nának meg. hogy sirhas-unk“ . . . Olasz nép. megérzed-e, hogy mennyire szeret téged?! Meghallod-e az utolsó órá­ban elhangzott szavakat?! látozása és a kiszolgáltatásban mutatkozó vontatottság m.iatt „zugolódási hullám“ indult vég;g Rómán. Talán ennek az el­lensúlyozására ráo sztották ki ma a pla­kátokat: „Non rnorntorar“ . . . „Rómaiak, ne morogjattík!“ Igen. tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Róma népe morog, mint ahogy annakidején Nspoleon grá­nátosai. A morgást azonban — ha egy­szer már elindult az utján — nem lehet elhallgattatni. Hogyan is mondja Lucifer ^z „Ember Tragédiája“ egyiptomi színé­ben? „Ez már a nép joga“ . . . LUGOLDATOT IVOTT KESERÜSÓ HE­LYETT Két baleset ügyében nyújtottak e'só segélyt vasárnap a mentők- Délelőtt 10 'óra­kor a Deák Ferenc-utca 24. 6/ám alatti ház­ban történt az egyik baleset, ahol Vincze Istvánná keserűsé helyett tévédéből hamus lugoldatot ivott. A helyszínre kihivott mentő­orvosok gyomormosást a'kalmaztak, majd Vincze Istvánnét beszállították a belgyógyá­szati klinikára Állapota súlyos, de nem élet- veszélyes. — A másik baleset szereplője Katona András, Pata-utca 175. szám alatt lakó tizenhatéves földmüveslegény, aki el­veszítve egyensúlyát, olyan szerencsétlenül esett, a fő dre, hiogy betörte a fejét és ki- Sebbfoku agyrázkódást is szenvedett.' A sze­rencsétlenül járt legényt a mentők részesítet­ték első segélyben, majd beszállították a kli­nikára, ahonnan azonban ma reggel gyógyul­tan elbocsátották O Keleti Újság íuliileirna A Keleti Újság vasárnapi számá­ban ünnepli fennállásának húszon ötöd i k évfordulóját. Hosszú idő egy lap életében, kti Irtnö'keppen, ha er. a negyedszázad olyan időkre esik, mint a Kelet Újságé is. Har­cos, nehéz idők voltak ezek, melye­ket jóban, rosszban együtt töltőt tünk el. önálló indulása után a Keleti Ujsácj a volt Országos Magyar Párt hivatalos orgánuma lett <■; ebben, a minőségében szolgálta hosszú éveken át az erdélyi magyarság ügyét, bátran és rettenés nélkül, úgy, ahogy az vészterhes időkben magyar laphoz, magyar újság­írókhoz illik. Talán ennek az évfordulónak az ünnepén elmondhatjuk, hogy rész­letkérdésekben, az eszközök merj- válogatásában nem egyszer állot­tunk szemben egymással, de m n- denkor azonos volt a cél, amelyért küzdöttünk: a magyarság boldoyu lása és szolgálata. A kisebbségi időknek ezt a ne­mes hagyatékát igyekeztünk a magunk részéről átmenteni ezekbe a nem könnyebb, de boldogabb időkbe is, amikor még fokozottabb a felelősség rajtunk, magyar lapo­kon és magyar újságírókon, hogy nrnden eszközzel küzdjünk a ki- teljesedett mayyar jövőért. Talán némi példát — erdélyi! példát is adunk az ország számára, ami­kor közöttünk „sajtóbéke1’ uralko­dik és nem engedjük, hogy Erdély két legnagyobb napilapja a „vidé­ken“ annyira szokásos báka-egér- harcot vívja egymással. Szívből köszöntjük a Keleti Új­ságot jubileuma alkalmából, kí­vánjuk, jjogy munkásságának a jö­vőben is szép eredménye legyen, és bajtársi üdvözletünket küldjük minden munkatársának. \yelri tanfolyamok a ISémvt Ta(Iomá 11 yos latézeíben A Neme'. Tudományos- Intézetben január 15-cvel megignt megkezdődnek a városszerte ismert nye'vi és irodalmi tanfolyamok A tan­folyamok alkalmat adnak, hogy a német nyelv iránt érdekiődők német nye vi ismere­tekre tegyenek szert, azt gyarapítsák és ed­digi nyelvi é6 irodalmi ismereteiket kiegé­szítsék, Ezért az Intézet tanfolyamain részt­vevők kezdő és haladó csoporokat alkotnak. Az Intézet a gyakorlati nye'vtudás mellett nagy súlyt vet a magasabb iroda mi ismere­tek ápolására és elsajátítására is, amikor kü­lön rí odaírni előadások kere'ében ismerteti- a német irodalom kiváló Íróit ís örökértékü termékeit. A tanfolyamok eredményességét bizonyítja a hal'gatók nagy száma, mely a tanfolyamok ideje alatt Í6 egyre gyarapodik. Az Intézet vezetője a keleti német költé­szet kivá’ó ismerője, di. Kurt Gerlach egye­temi lektor, igazgató. mellette dr. Nagy Jenő, dr Nyíri Antal, Szabó Dezső áll. gimn. és Bence Teréz, Marconi Irma áll. leány- gimn. tanárok vezetik a tanfolyamokat és igyekeznek külföldön szerzett módszertani tapasztalatok és nyelvi ismeretek alapján a n;met nyelv elsajátításában közreműködni. lorvÉnyszéki karcolatok Halálos ítélet Még abban ia bizonyos „másik világ­ban“ történt. Hogy mennyire „más“ világ volt, azt az igazságüavi palota külső képe is bizonyította. A folyósók zajosabbak, né­pesebbek, talán egy kicsit szemetesebbek is voltak, a tárgyalótermek hangulata, a tárgyalások légköre fullasztóbb, nyomasz­tóbb, idegremenőbb volt. A derű legki­sebb szikrája sem villant meg sohasem, ^ egyetlen mosoly sem született ezekben a termekben, ahol pßdig öiz egész élet ke­resztmetszetével megismerkedett a gya- korlottszemv ember. Ha fakadt is mo­soly, ha csattant is kacagás, valakinek biztosan könnyeket jelentett éls nem a jó­indulat, hanem valami beteges káröröm szüleménye volt. A „más“ világ egyik jellegzetessége volt, amelyet most hiába keresne az em­ber, az a tömeges gyilkolßsdgi, sőt mond­hatnák tömeg gyilkossági per, amely tel­jesen kitöltötte egy öttagú tanács munka- lcörét. Igaz, hogy nagyobb volt a bíróság körzete, de ez sem indokolja, hogy az öt­tagú tanács minden tárgyalási napjára ju­tott a gyilkossági, sőt rablógyilkossági ügyekből. Különösen a hegyvidékek on­tották a véres, falusi drámákat, amelyek­nek inditóaka legtöbbször a föld, másod­sorban a szerelem, de mindkét esetben a pálinka volt. Az ilyen perek tárgyalása rendszerint egész falvak lakosságát megmozgatta és a leghatásosiabb tömegjelenetek szülőanyja volt. Hogy a nehezen kecelhető falusi nép pontosan megjelenjék a tárgyaláson és ne kelljen halasztásokkal pocsékolni az időt, a bíróság igen ötletes módon vasúti jegyet küldött a tanuknak és a csendőrörsök gondoskodtak utbainditásv.król is. Nehe­zebb esetekben maguk a csendőrök is vo­natra Hitek és gondoskodtak róla, nehogy a társaság elszéledjen a tárgyalóterem aj­tajáig. A „más“ világ jellegzetes külsőségei közé tartozott az is, hogy a bírók, talán az ünnepélyesség, talán a hatásosság ked­véért, nem egyszerű polgári ruhában, ha­nem díszes talárban és mégdiszesebb aranyzsinóros süveggel fejükön ültek a tárgyalóasztal mellé. A fekete talár bi­zony komorabbá varázsolta a terem han­gulatát is. Nyári melegben csak úgy ing­ujjra kapták magukra a bírák a fekete köntöst, de még így i|s> alig-alig volt elvi­selhető számukra a meleg viselet. Így az­tán némelykor különösen hatott, amikor a ruhájába melegedett bíró nyakán szét­gombolódott a talár, roncr^vá izzadt a fe­hér nyakkendő és szinte völlig felcsúszott a talárujja. Ezekben az időkben történt, hogy va­lamilyen emberhalál ügyében egy távoli falu egész cigányságát megidézték tanu~ zásra. A üsendőrség ezalkalommal a. bíró­ság legnagyobb bosszúságára csupán az ulbainditást végezte el, de senki sem ki­sérte el a zajos csoportot. így eshetett meg, hogy reggel a névsorolvasáskor csu­pán c vádlott kucorgott a fegyőr mellett, de egyetlen tanú sem jelentkezett. Az el­nök látható bosszúsággal, de titkolt belső ujjongá'ssal napolta *el a tárgyalást. A bí­rák valamennyien örvendtek, hogy sza­badnapjuk akadt és gyorsan elpárologtak a színhelyről. A teremőr maradt ott csupán és a fo­lyósón ásitozva vadászott az ablaktáblá­kon döngicsélő legyekre. Már éppen a százötvenedik légy hulláját seperte tenye­rébe, amikor a rövid folyosó kanyarula­tában zajos, színes, gyülevész csoport tűnt fel. A cigányok érkeztek meg a tárgya­lásra. Az altiszt otthagyta a legyeket és korholni kezdte a cigánynépséget. Haza akarta zavarni őket, de közben pokoli gondolat villant meg eszében. Sátáni mo­sollyal beterelte valamennyit a tárgyaló­terembe és rájuk zárta az ajtót. Elők&ri- tette egyik cimboráját, akit gyorsan be­avatott tervébe. Bementek a tanácskozó­ba, talárt húznak magukra és bírói süve­get nyomtak a fejükbe, aztán ünnepélye­sen bevonultak a terembe, felléptek a bi- rói emelvényre és maguk elé citálták a cigányokat: — A töri'ény nevében kihirdetem az ítéletet — komédxázott a légyvadász —, valamennyieteket halálra ítélünk; amiért elkéstetek a tárgyalásról . . . Lett erre jajveszékelés. A cigányok térdre borultak, sőt hasravágódtak félel­mükben és eszeveszett jajgatással könyö­rögtek kegyelemért, — Istennél a kegyelem — dörögte zor­dan a seprülovaq —, mindnyájan megér­tetek az akasztófára, azonnal végrehajt­juk az ítéletet. A karaván körül tócsákba gyűlt a könny s vajda összes ezüstgombjait leszaggat­ta, hogy a „váltságdíj“ egybegyüljön. Meglehet, az ötletes altisztek komoly ke­resetre tettek volna szert, ha a tulhangos „cigányvásár“ oda nem csalja a bíróság elnökét. Az elnök éleseszü és hirtelenkezü ember volt. Hamar tisztában volt a hely­zettel és gyorsan cselekedett. Az altiszte­ket lepofozta az emelvényről, a cigányo­kat kizavarta, az ezüstpitykéket pedig utánuk rugdosta a padlóról. A cigányok még jobban megijedtek a váratlan fordu­lattól. Azt hitték, hogy itt van a valósá­gos végítélet, ügy tódultak ki, mint a ju­hok a. veszély elől s még az utcán is-, resz­ketett a horgas inuk, mikor a járda szélér leültek pihenni a nagy iiedelem után. / Cyn. „Rómaiak ! Ve morogjatok !“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom