Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-07 / 4. szám

f* 1 14 4 4 Januar ELLENZÉK MMMM 3 .Gars da maQuIs - a ira#scla # partizánok ' Rövid mpihir; „,Az elmúlt 24 óra alatt a megszállt Franciaországban 58 politikai me­rénylet történt“. Az utóbbi hónapokban egyenes vonalban növekedett a politikai me­rényletek görbéje s újév első napjaiban a Hau te-Savoie-tar rományi tönveggyilkosságok kai elérte tetőfokát. A francia államféri iák karácsonyi és újévi nyilatkozatai drámai ké'- pet festenek a belső forrongásról s különösen Pétain tábornagy szózata világit rá azokra a szenvedésekre, amelyek a földalatti mozgal­mak és a külföldről irányított aknamunka eredményei; kijelentette a Marechal hogy azok az egyéni vállalkozások, amelyek két­ségtelenül hazafias érzésből fakadnak, mér­hetetlen kárt okoznak az amugyis megnyomo­rított Franciaországnak és csupán azt ered­ményezik, hogy a megszállók amugyis szi­gorú intézkedéseiket még tovább szorítják és a büszke Gallia életét vegetálásra csökkentik. Franciaország belpolitikai helyzetéről vi­lágos beszámolót adni nehéz feladat lenne. Az egymásnak ellentmondó hírek aszerint mutat­nak rá a francia politikai pártok működésére, * ahogy a háború és a nemzetközi politika ér­dekei megkívánják. Ahhoz, hogy megközelítőleg tiszta képet nyújthassunk, vissza kell tekintenünk a há- boruetlőtti időkbe, amikor a köztársaság sza­bad égisze alatt a politikai pártok gátlásmén- teien szervezkedhettek s amikor a francia parlament a legszélsőbb baloldalig minden politikai elemet magábanfoglalt. A legutolsó háborúélőtti választások a demokratikus pár­tok fölényes győzelmével végződtek, s a szél­sőséges mozgalmakat csak azok a citovenek támogatták, akik egyéni sérelmeiket akarták megbosszulni a leadott vaksokkal, s igy a francia parlament mindig élénk színét a há­ború előtt még tarkábbá tették. A francia polgárság, a hires bourgeoisie sohasem tagadta ellenszenvét a szélsőbaloldali, kommunista szervezkedésekkel szemben, úgyszintén ide­genkedett a totalitarizmusnak jobboldali for­májától is. De la Roque ezredes tüzkeresztes mozgalma éppen úgy kudarcbafulladr, mint Marty kommunista agitációja. A francia szel­lemi élet legjava könyörtelen harcot folyta­tott a szélsőséges mozgalmak ellen, s hűvös hangjával mindig fölényesen el tudta fojtani a 1 randa képviselőház legszélső padsoraiban ülők féktelen rikácsolását. Az 1940. évi összeomlás uj helyzetet te­remtett. A túlzó baloldal intézményeit felszí* mohák a megszálló hatóságok, a szélsőjobbol­dal pedig a koreszme fegyvereinek sikerével uj erőre kapott s az egész országot behálózó működésűé fogott. A kommunista vizekről a nemzetiszocialista hullámok közé átevezett Jacques Doriot a megszállók védelme alatt nép gyűléseken toborozta a tanácstalan fran­ciákat s felállította a bolsevizmus ellen küzdő franciák szövetségét. A francia légionisták megjelenése az orosz fronton arra késztette a német katqnai hatóságokat, hogy a légioná­rius gondolatot ne csak megtűrje, hanem anyagi és erkölcsi támogatásával életképes po­litikai párttá tegye, amelyből a francia nem­zetiszocialista párt csirája kinőhessen. Ennek a szervezkedésnek az eifeiisulyozássára mind nagyobb és nagyobb számmal érkeztek az. al­gíri titkos ügynökök 2 francia kikötőkbe, hogy de Gaulle eszméinek hirdetésével a re­vanche gondolatára változatlanul hajlamos franciáikat feltüzeljék a győztesek ellen és az invázió Kiejere a lakosság közreműködését előkészítse. Talan most érkeztünk el ahhoz az időhöz, mikor a két ellentétes irányzat körülbelül egyforma erővel viaskodik egymással, s az elkövetkező idők lesznek azok, amelyek egyik '- agy másik felülkerekedését eldöntik! René Payot, az ismert genfi külpolitikai publicista, Franciaország külpolitikai helyze­tevek foglalkozva, a következő megállapitáso- kat teszi: ,,A közvélemény annyira ingatag, a lelkek annyira befolyásolhatók, hogy egy­séges kép^ rajzolása szinte lehetetlen. Francia- ország, bár csak látszólag, mindent elvesztett: nagyhatalmi minőségét és belső egységet. A jövő bizonytalansága minden francia hazafi arcan meglátszik. A francia nép a szövetsége­sek győzelmét óhajtja — írja René Payot megelégedéssel figyeli a szovjet sikereket, de nern titkolja aggodalmát a boisevizmus előre­törése miatt. A francia tömegek eltávolodtak Viehytül, de megőrizték tiszteletüket Pétain tábornagy iránt. Franciaország uj utat keres. Egy^ dologban egységes a sajgó sebekben sz.cn: vedo ország: minden pártállásu citoyen* szeretne minél előbb szabadon élni és az ide­gen megszállás végét megérni”. A francia—nemet együttműködés szellemi harcosai háromévi tapasztalatok alapján most felállítják a mérleget. A Franciaország irá­nyában tanúsított kétkedő politika miatt a konkrét eredmények elmaradtak és az együtt­működésben bízókat az eredménytelenségek kiábrándították. A montoirci egyezmény csődje a közömbö­sök táborát még inkább megduzzasztotta majd a harctereken bekövetkezett változások Víchy utolsó ütőkártyák megbuktatták. René Payot a következőkben foglalja össze kon­klúzióját; >rA műk év. őszén a viehyi vezetők is beismerték tévedésüket. Pcta'n tábornagy hosszas meditálas után rádiószózatban akarta bevallani ,,tévedéséit1* és az 1940. évi alkot­mány rendelkezéseinek megváltoztatásával a/ államfő megválasztásának hatáskörét ismét a demokratikus választások alapján összeült parlamentre akarta hárítani. Ezzel ai tábor- nagy szakított volna a tokintély-elvekkd és a hároméves kísérlet, bukását olyan módon közölte -volna a világgal, amelynek reakciói érthetően kedvezőtlenül érintették volna a tekintety-alapon berendezkedett államok pro­pagandáját. Laval ezúttal mégegyszer meg- akadalvozta a Marechalt szándékainak vég­hezvitelében, az utolsó pillanatban lehetetlen­né tette a rádiószózatot, s ezzel a francia belpolitika válságos idejét bizonytalan időre kitolta”. A kedvező lélektani momentumot az algí­ri „szabad franciák“ ügyesen kihasználták s az éter hullámain a franciák százezreit a te­vékeny harc meginditására szólították fel. Ennek a propagandának az eredménye az el­lenállási mozgalmak kiépítése. A francia ter­roristák, akiket Északafrikában és a demo­krata nagyhatalmakban röviden ,,hazaf:ak­r.ak-- neveznek, a Résmance-v/.ervezet sejr- je.ből kiindulva, fokozták tevékenységüket. A híressé vált ,.Gars du maqüi.s<‘-szcrve/ct régi ţ’.sztek vezetésével módszeresen szabotál és az illegális ténykedésekkel érezhetően handicapeli a megszállócsapatokat. A Liberation, Com­bats és a Franos-tireurs-szervezet, amelyek a Mur (Mouvement unifié de la Resistance) közös néven működnek, különösen az észak- franciaországi iparvárosokban é-s a irancia kikötőkben próbálják akadályozni a német védelmi intézkedéseket. A Resistance alosztályai az A. S. (Armee secrete), az A. I. (armée immediate), az N. A. ,P. (novantage des administrations pu- bhques) szintén fokozott energiával dolgoz­nak A haboruelőtti ellentétes felfogásai pol­gárok is összefognak a közös cél érdekében. Az Action directe tagjai, a kerékpáros ter­roristák hirtelen csápnak le áldozataikra, majd a lakosság támogatásával rejtekhelyekre hú­zódnak vissza. Természetesen a Gestapo sem tétlen. Ilyen tragikus körülmények között indul Franciaország az uj évnek. „A modern Euró­pa anyjának” fiai azonban remélik, hogy a pusztulás veget er, s az év* végefelé a citövé­nek niegkinzott arcára ismét visszatér a mo­soly. NAGY JÓZSEF. VéfyU féz&ef: Afnw&l écdem&s Hernes vetuhty Borzalmas jégvihar pusztított az elmúlt nyár közepén Háromszékmegyében. A jégvi­har harminc község határában elpusztította az élés alatt álló termést. A károsultak legna- gyobbrészt kis- és törpebirtokos gazdák közül kerültek ki, akik koldusbotra jutottak volna, ha a társadalom nem siet segítségükre. Annak­idején Teleki Béla gróf, az Eitiéiyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke, felhívást intézete az EMGE kötelékébe tartozó gazdakörökhöz, hogy anyagi lehetőségeikhez képest siessenek a jégkárosult háromszéki gazdák segítségére. A felhívás Erdélyszerte nagy visszhangra ta­lált. Mint székelyföldi laptársaink teözlik, a kő- zelmutban vették számba a gahonagyüjtés eredményét. A beérkezett adományok három hónapra biztosították tizenöt rászorult köz- ség gabonaellátását. A jégkárosult gazdák új­évi ajándékként három hónapra megkapták a kenyérgabona fejadagot. Az adakozásban ne­mes verseny indult meg az erdélyi vármegyék között. Az áldozatkészség legszebb példáját Erdély legszegényebb vármegyéje, Udvarhely vármegye mutatta, amelynek lakói a szó leg­szorosabb értelmében, • anyagi lehetőségeiken felül járultak hozzá a gyűjtéshez'. Az ország gazdasági életének vérkeringésétől még mindig majdnem teljesen elzárt Udvarhelymegye la­kói 49.845 kiló búzát, 4099 kiló árpát, 1868 kiló rozsot és 70.097 kiló zabot, összesen te­hát 65.849 kiló gabonát juttattak a három­széki jégkárosultaknak. Udvarhelymegye után Szilágymegye következik, de kivették részü­ket az adakozásból a többi megyék magyar gazdái is, akiknek áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a jégkárosult gazdák gabonaellá­tását biztosittsák. A még hiányzó kenyérga­bona pótlásáról a földművelésügyi miniszté­rium gondoskodik, úgy, hogy a júliusi irtó­zatos jégkár után is biztosítani lehet a káro­sult gazdák eletlehetöségeit. Az erdélyi, magyar gazdák szellemét kel­lene érvényesíteni a magyar élet minden terü­letén. Az újévi nyilatkozatok sorában egyik lon­doni hírügynökség közvetítésében ismét meg­szólalt Károlyi Mihály, a gyászosémlékii ok­tóberi forradalom miniszterelnöke és a csúfo­san összeomlott magyar köztársasági eszme legfőbb hirdetője, aki annakidején kommuniz­musba kergette a világnáborus összeomlás után ezer sebből vérző országot. Úgy érez­zük, mintha kisércetjárás lenne a világpolitika színpadán, amikor Károlyi Mihály újabb szereplési kísérletéről hallónk. Károlyi Mi­hály most . sem tagadta meg önmagát. Abból az üzenetből, amelyet londoni szócsövön ke­resztül a magyar néphez akart intézni, min­dennél világosabban kitűnik, hogy mit vár­hatna a magyar nemzet Összessége akkor, ha az események úgy alakulnának, ahogyan azt az 1918-as emigránsok szeretnék elképzelni. Károlyi Mihály ismét a legdurvább támadá­sokat intézi a magyar kormányzat ellen. „Népi“ ca „-Szociális“ gondolatokat penget nyilatkozatában. Szirénhangokat Italian a nemzetiségek felé és egy pillanatig sem tit­kolja. hogy most is hűséges csatlósa maradi Lenesnek és az utódállamok többi emigrán­sainak. Ben esek igyekeztek gondoskodni arról, hogy a Karoiyi-téle nyilatkozatnak visszhangja le­gyen a külföldi sajtóban, de kísérletezésük rolyi Mihályt maguk az angolszász hatalmak sem veszik komolyan és igy az egykori köz- társasági elnök nyilatkozata rosszemlékű kísér­tet járás marad. Egyre azonban mindenesetre jó a Károlyi-féle nyilatkozat. Alkalmas arra, hogy mégjobban megerősítse a nemzet belső ellenálló erejét. Felnyithatja mindiazoknak szemét, akik esetleg jóhiszeműen az úgyneve­zett baloldali törekvésekkel rokonszenveznek. Kiábrándíthatja a gyengéket és tévelygőket a jelszavak világából és mindenkit rádöbbenthet arra, hogy a hazug ígérgetések mögött milyen szörnyű szerencsétlenség leselkedik ránk. Ná­lunk tehát mindennél jobban eltévesztette célját Károlyi Mihály megszólaltatása. Megborzon­gunk az 1918-as események rosszemlékű kísér­teiéitől és igyekszünk mégjobban kialakítani azt a maradéktalan magyar egységét, amely bátran szembeszáll az elkövetkezndo idők minden megpróbáltatásával. tfyty&zéUelty csatod ta/étiácáftaU UiilÖttÜS h&tyÍHtyl Érdekes cikket közölt legutóbbi számában marosvásárhelyi laptársunk, a Székely Szó. Részletesen ismerteti a csikszentmártoni Szabó család nagyéi tékii levéltárának különös histó­riáját, amely hónapok óta foglalkoztatja a sepsiszentgyörgyi Székely . Nemzeti Muzeum vezetőségét. A levéltár egyik részét a család a múzeumnak adományozta. A. muze um veze­tősége mindent elkövetett, hogy a levéltár hiányzó részét is megszerezze, amely jelenleg Szabó Vilma marosvásárhelyi uriasszony bir­tokában van. A levéltári anyagért folytatott harcnak nagyon érdekes részlete, hogy a hi­ányzó irytok a bécsi döntésig Boila Romulus volt kolozsvári román egyetemi tanárnak, MUniti Gyula unokaöccsének birtokában vol­tak. Boila ugyanis édesanyja révén közeli ro­konságban állott a csikszentmártoni Szabó­családdal és számos közeli rokona él a szé­kely fővárosban. A levéltári anyag ilyen csa­ládi kapcsolatok révén jogilag tulajdonképpen őt illette volna meg, de nem vitte magával a bécsi döntés után, hanem a Marosvásárhelyen élő Szabó Vilmánál hagyta. A nyár folyamán a Székely Nemzeti Muzeum igazgatója felke­reste Szabó Vilmát és kérte, hogy a rendkí­vül fontos iratokat adja át a múzeumnak. Az idős urhölgy erre azonban nem volt hajlandó, mire Herepei. igazgató merész ötlettel a most már nyugdíjban élő Boila Romulushoz for­dult Nagyszebcnbe, akit arra kért, hogy mint jogszerinti örökös, járuljon hozzá a hiányzó levéltári okmányok átadásához. Mint a Szé­kely Szó írja, Boila Romulus válaszában megadta a hozzájárulást és ilyenformán elsi­multak volna a Szabó-család értékes levéltá­rának teljes múzeumi elhelyezése elé gördült akadályok, ha Szabó Vilma átadja a hiányzó iratokat. A marosvásárhelyi uriasszony azonban még most sem hajlandó kiadni kezéből az okmá­nyokat, úgy, hogy a Székely Nemzeti Mu­zeum emiatt az akadékoskodás miatt nem tud az értékes családi levéltár birtokába jutni. A Székely Szó, igen helyesen, megjegyzi, hogy méltányos és helyes volna, ha a levéltár jelen­legi birtokosa, Boila beleegyezésétől függetle­nül átérezné, hogy itt közösségi érdekről van szó és a székely közérdekre és miivelödsre való tekintettel eltekintene a további huza­vonától. Az újévi postával érkezett. Színes, üde, könnyed, mint. a tavaszi napsugár. Erő van benne mégis, lendület és ki­tartás. A jövő ígérete és a fennmara­dás biztosítéka. Egyszerű, de ízléses kékruhába öltözött „vendég“, akt test­véreinktől hozott üzenetet. Üzenetet el­szakadt véreinktől, akiknek élete talán soha em volt küzdelmesebb, de kitar­tásuk, ellenálló erejük sem volt soha­sem szilárdabb. Ennél* a kitartásnak, ennek a harc­nak egyik biztosítéka az újévi vendég, a „Pillangó“, Móricz Zsigmond kis re­génye, melyet a Kölcsey Egyesület Aradon 1943-ik évi második kiadványa­ként adott ki. A kartonfedelü, egysze­rű újságpapírodra nyomott könyv az aradi Vasárnap nyomdában jelent meg dr, Olosz Lajos előszavával. Talán különös, hogy délerdélyi test­véreink ezt a könyvet adják a könyvek után áhítozó olvasók kezébe, szinte azt a gondolatot vetíti fel, hogy íróik kö­zül nem volt senkinek megfelelő, meg­jelenésre váró könyve, de ha elolvas­suk elhunyt nagy írónk kis regényét, világosan látjuk, hogy egyetlen irás sem példázza jobban a magyar faj dús életerejét, mint ez a vérbő, életteli tör­ténet. Csak a világirodalom legnagyobb alakjainak adatott meg az a lehetőség — írja előszavában dr. Olosz Lajos —, hogy ilyen egyszerű eszközökkel ha­sonló remekművet » alkothasson. Az egyszerű, falusi emberek története, akik legszerényebb életszükségletük kielégí­tésére, boldogságukért folytatnak el- sodró erejű küzdelmet, a magyar fajta tehetségének, élniakarásának, életerejé­nek példaképe. A fiatal földműves- napszámos és a szinte gyermek cseléd- leányka harca az életért és szerelmük­ért a nagy iró kezében egyszersmind a faj és a nemzet feltörő akaratának, ki­tartásának, életrevalóságának szimbó­lumává vált. Örömmel üdvözöltük a kedves újévi vendéget, akit testvéreink küldöttek hozzánk s lélekben mi is reményteljes boldogabb ujesztendőt kívánunk szá­mukra. gyn­Hagyomanyos erdélyi ssátleoibaa, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldog«** nem. járt az általuk, kívánt sikerrel, meet Ká- lásáért az Ellenzék. \ ' ■ Meghalt Zichy János gróf Zichy János gróf, valóságos belső tit­kos tanácsos, az Aranygyapjas-rend 1 - ragja, volt vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, az Akció Katolika világi elnöke csütörtökön reggel 76 éves korában Bu­dapesten csendben elhunyd. Halálát meg­előző napon a Szent Atya áldását küldte részére. Halálos ágyánál legszűkebb csa­ládjának tagjai, felesége és fiai tartóz­kodtak. Temetéséről még nem történt in­tézkedés, Kállay Miklós miniszterelnök Zichy János gróf elhunyta alkalmából az öz­vegyhez , valamint gróf Esterházy Móric belső titkos tanácsos, a Keresztény Nép­párt alelnökéhez meleghangú részvét!áv*- iratot intézett. (MTI.) Rövid háborús hírek A NÉMET haditengerészet az elmúlt év folyamán 1.174 ellenséges repülőgépet lőtt le — jelenti az Interinf. Ebben a számban nem szerepel az ,a nagyon sok lclővés, amelyet teljes biztonsággal nem lehetett megállapítani. A CSÜTÖRTÖKRE virradó éjszakán a német gyorsnaszádok egy angol hajókisé- rétből a cornwaldi jyartok előtt saját vesz­teség nélkül 12.500 tanát kitevő 5 hajót és egy őrhajót elsüllyesztettek. tk. A SVÉD TÁVIRATI IRODA közlése szerint egy angol bombázó csütörtök reg­gel kényszerleszállást végzett az egy.k kdetsvédországi kikötő közelében A gép kigyulladt. Héttagú legénységét őrizetbe vették. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK haditenger részete közölte, hogy a Pompano nevű amerikai tengeralattjáró nem tért vissza es igy elveszettnek tekinthető. Az ameri­kai haditengerészetnek ez Q tizenhetedik tengeralattjárója, amely a háború kezde­te óta elpusztít.' Zsebnaptárak az 1944. évre bör- és vászonkötésekben minden nagyságban és árban, as „Ellenzék41 könyvesboltban Koioasvar, Mátyás kir ály-tér 9,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom