Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-29 / 23. szám

j ä u ú i , 2 «r.

£ L L E *í 2 E &

ö Hu*

«í

Irta í Beregsxászy László őrnagy

elég volt a vörös rémuralomból, aki nem tart velem, az lepjen előre. Esküdjetek meg, hogy férfiasán harcoltok, hogy parancsaimat föltétien enge del miességgel teljesültem fogjátok.“

„Esküszünk*' hangzott egyszerre a válasz kitörő lelkesedéssel a 17—20 éves növendékek (akadémikusok) ajkáról.

Mindenki megkapta a feladatát, hová menjen, mit csináljon, az adott jelre mit szálljon meg. ^

En egy pár társammal a parancsnoki iroda helyiségébe kerültem és csä-k lábujjhegyen mertük megközelíteni a kijelölt ablakrészt. A süppedos szőnyeg, a parancsnoki szoba komolysága szánté lámpalázba hozott bennünket és megillető dive foglaltuk el „fedezetünket“, ahol nemrég még Bartha László őrnagy, az Akadémia zászlóaljparancsnoka osztogatta parancsait.

Az ellenforradalom kitörése a vörös Engels laktanya ágyulövésével vette volna kezdetét 3 órakor. Ez azonban késett s bennünket már egy kis aggodalom fogott el. Nem hiába, mert meg is volt az oka a jelző lövések késésének. A vörös banditák idejében felfedezték, hogy valami készül ellenük. Elárulta* bennünket. Hiányzott az alapos megszervezés k, mert. a vidék csak másnapra, 25-re készült fel, s ennek következtében úgy a budapesti, mint a vidéki ellenforradalmi megmozdulásokat részleteiben egyenként verték le és hurcolták fogságba a fegyveres felkelőket és végezték ki azokat, akiknek . nem jutott egy Romane Ili ezredes.

A volt olasz katonai attasé nevét sok ellen- forradalmár áldja, hogy nem az Oktogon-téri (mai Musoiini-tér) bitófákon fejezte be földi pályafutását.

Romanelli ezredesről utcát is nevezett el Budapest, iiogy örökké hirdesse e nemes férfi bajtársi segítségét és rajta keresztül'- a magyar nemzet háláját éreztesse az olasz nemzet iránt, mely az első volt a nagy katasztrófa idején a segítség nyújtásában.

öt óra felé járt már az idő, mikor Lövi elvtárs parancsnoksága alatt egy szakasz közeledik a főépület felé. Az épület előtt megállója a szakaszát, ő pedig bemegy a kapun és keresi a Ludovika parancsnokát. A kapu- bejarat közelében tartózkodó Bartha őrnagytól (ma ny. vezérőrnagy) követeli az Akadémia géppuskáit, hogy adja át neki. A vörös urak már megszimatolták, hogy készül valami é-s ezért le akarták fegyverezni az intézetünket.

Bartha őrnagy egy pár szóval elutasította, mire Lövi elvtárs mérgesen eltávozott és a szakaszát rajvonalba fejlődtette.

A pillanat elérkezett a számunkra. A jelet megadták. Egyszerre dördültek el a fegyverek s Lövi vérző testtel, szét roncsolt fejjel bukott le, a szakaszából pedig alig maradt éiő ember. Jajgatás és hörgés, egypár köny- nyebb sebesült bátra kúszik, hogy a parkban lévő fák mögött találjon fedezéket. A szakaszt elintéztük, a lövések pontosak voltak, oly pontosaik, hogy a „Vörös újság“ dumdum lövedéket vélt megállapítani, mely tévedése csak úgy állhatott elő, hogy Lövi elv- társ koponyájára sokan pályáztak és az összpontosított lövés úgy szét roncsolt a. mint egy dum-dum lövedék.

Rövid tűzharc után, akik még élve megmenekülhettek, segítséget hoztak a Martino- vits (Mai Mária Terézia) laktanyából.

Egyre nőtt a Ludovikát körülvevő bolseviki katonaság, egyre újabb tartalékok jöttek s igy tartott ez a tűzharc késő cjszaxáig. Közben a Dunán is megjelentek á nemzeti zászlóval ékesített monitorok. Az emberek a Dunaparton zsebkendőlengetéssel üdvözölték a háromszinü zászlót, de sajnos nem sokáig, mert a riadóztatott vörös hadsereg fegyverbe lepett és a nagy túlerő a maroknyi elleníor- radalmi gárdának megmozdulását vérbe fojtotta.

A főépületben elhelyezett Ludovikások tűzharcának megkezdése előtt egv kb. 60 főből álló különítmény Grassi főhadnagy (ma vk. ezredes) parancsnoksága alatt a József távbeszélő központot szállta meg. Ez a kis vakmerő, elszánt csapat hosszú órákon keresztül tartotta az épületet. ellenállva a vörösök mindjobban erősödő tüzének. Az épületben szolgálatot teljesítő telefonos kisasszonyok pedig bátran és az igazi hazafiakhoz híven teljesítették kötelességüket a „fehér győzelem“ reményében.

Sajnos itt is, mint a Ludovikán fel kellett adni a harcot, a távb. központ megszállóit és fehér érzelmű személyzetét letartóztatták és fogságba hurcolták.

Éjjel i óra 'körül Bartha őrnagy összehivta fiait a főépületbe és értésünkre adta, hogy az ellenforradalmat leverték a vörösök < a további ellenállás céltalan, mert ha továbbra is ellenszegülünk, a Ludovikát a levegőbe röpítik. A felelősség tudatában Bartha őrnagy'' elrendelte a tüzelés beszüntetését, azonban a szükséges őrségek és járőrök a belterületen továbbra is készültségben maradták. Ekkor lőtték le járőrözés közben Pogány Jenő akadémikust, mig a többi bajtársak a Harc fáradalmaitól szállásaikra tértek, a készültségben levők pedig őrködtek azok éjjeli nyugalma felett.

Ugyancsak junius 24-én estek el Karácsony százados, akit mint parlamentár ért a háláló, golyó, továbbá Lemberkovits és Mtldner századosok, dr. Erödi Ödön tart. főhadnagy, mint igazf. hősök örök emléket állítva martit- halálukkal az utókornak.

Reggel 7 óra körül berohan egy alantas risztünk, egy volt főhadnagy a hálónkba, hogy azonnal öltözzünk fel, mindent hagyjunk vissza, mert megmotoznak és vonuljunk le a kapuhoz, feltartott kezekkel menjünk ki a parkon keresztül egyesével a klinika felé s serakozás a klinika mentén lévő úttesten, ahol a további parancsokat már a „vörösöktől6 * * * * ii * *' kapjuk.

A lefegyverzett csapat kivonulása alatt is lőttek a bátor vörösök és a véletlenen mulatt, hogyr nagyobb veszteségek nem álltak elő.

Az ötszegyük Ludovikás csapat a klinika útvonalán egy fékevesztett dühös csőcselék közelébe került, ak;k ott a helyszínen le akartak szúrni bennünket s főleg az asszonyok lazítottak ellenünk.

A gyülekezés után megindult a menet a Martinovits (Mária Terézia) laktanya felé, ahol bezsúfoltak egy vörös színház helyiségébe, ahová bedobáltak egy kis szalmát és a padlóra fektettek, de oly szűk helyet kaptunk, hogy' a kinyujtózás szinte lehetetlen volt.

Étkezésünk puliszka volt és fekete kávé. Miután 280 főre csak egy' vizcsap jutott. — a takarítást pedig luxusnak tartották a vörös urak — igy mind megtetvesedtíink.

KÉT VERS

A gondolat

A közeljövőben lesz negyedszázada annak hogy Budapesten kitört az ellenforradalom, hogy véget vessen a vörös uralomnak, a bol- y sevizmusmak, hogy lerázza rabláncait a hazáját, családját, vallását szerető fanatikus magyar.

Hogy a kommunizmus mit rombolt és pusztított a világháborút követő forradalmak után, azt csak az tudja értékelni, aki azokat az időket átélte. Csonka országunk fővárosa vezetett a rémuralomban, mintegy példát adva a megtmemszállt vidéki városoknak.

Gyilkosságok tömegei, terror, sz ab adsz erele m, istentelenség, rablás és fosztogatás jellemezték a 133 napos bolsevista uralmat.

Az országház pincéje és a jó öreg Duna — ha beszélni tudna — volna a megmondhatója, hány ártatlan embert tüntettek el az eh'tár- sak, az akasztófák pedig sohase voltak úgy kihasználva, mint a szovjetparadicsomban. Tisztek, papok, tanárok, földművesek, tisztességes munkások és‘egyéb szerintük megbízhatatlanok kerültek a bitófára csak azért mert hazaszerető becsületes emberek lévén, nem áldották a kommunizmus szentségeit. De volt olyan is. akinek csak az volt a bűne, hogy élt.

A tisztek csillagjait egy szép napon az utcákon letépték, a kardbojtot a cárba dobták, a nemzeti zázlót bemocskolták és helyébe került a vörös zászló — a vörös rongy'.

A kultúra nem fontos, a tudás, az már ellenség, a hadisereg volt tisztjeit eltávolították, mert ezek megbízhatatlanok. A parancsnoki szerepeket a suszterinasok, fogháztöltelékek és Lenin-fiuk vették át. A parancsnokot maguk választották és amelyik nem felek meg a szájízüknek, azt lemondatták. A vörös hadsereg harckészsége és ütőereje ilyen emberanyag és parancsnokok mellett elképzelhető.

Nem is tartott ez a rendszer sokáig, mert a bolsik is rájöttek, hogy fegy'elem nélkül nem mennek semmire. Amikor a román hadsereg egyre tovább nyomult előre és csonkaországunk mindig kisebb lett, elhatározták, hogy nagyobb súlyt helyeznek a hadsereg kiképzésére és saját nevelésű „fiatal“ parancsnokokat képeznek ki. A gon do! at jó volt, csak az emberanyag kiválasztásánál tévedtek.

Ekkor történt, hogy 1919. junius hó elején az ország még meglévő hadapród-iskoláit, • a műi vek a Hűvösvölgyben voltak összpontosítva, a 4. évfolyam elvégzése után a Ludovika Akadémiára vezényelték, hogy' a Ludovikán lévő megcsappant létszámú öreg ludo- vi-kásokkal együtt képezzék ,.a vörös hadsereg parancsnokképző tanfolyamát“.

Oktató tiszteknek, illetve tanároknak kénytelenek voltak a régi tényleges tiszteket meghagyni.

A budapesti hűvösvölgyi reálintézetté vált hadapród iskolából Sehr volt alezredes iskolaparancsnok a következő napiparanccsal búcsúztatta a legfelsőbb évfolyamot:

,,A hadseregnek mindenkor kiválasztott, szakképzett egyénekre — parancsnokokra — van szüksége, kiknek az önfeLíldozásig menő önzetlen kötelességedjesitéssel. nyák egyenes gondolkozásukkal kell a fegyveres erő tömegéből kióálniok.

A múltban tiszt, ma parancsnok a neve a vezetőnek. A megkülönböztetés azelőtt mindenkit, ma az arcvonalban szolgálatot teljesítőket illeti meg. De nem a külsőségekről kell a vezetőt felismerni. Aki igazán öntudattal készül jövő hivatására s aki annakidején kötelességét legjobb tudása szerint teljesíti, fellépése mindig helyes, tapintatos, annak külső megkülönböztetésre nincs szüksége, azt megkülönböztetik maguk a hozzá utalt baj- társak és katonák.

A negyedévesek ma fellépnek a katonai főiskolába. holt a maguk választotta élethivatáshoz szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket fogják elsajátítani:

Szeretettel búcsúzik az iskola volt fiaitól.

Ne feledjék el a távozók, hogy az ittma- radottak atyai és bajtársi szeretettel kisérik őket útjukon s hogy' több oly' nevelő és kép- zőintézet képviselői a katonai főiskolán, melyek fiai a múltban is helyt állottak, mint ezt az uj irányzat is örömmel elismeri. (L. Vor. Ujs. VI. 12-iki szám.)

Isten Veletek, dolgozzatok örömmel, kitartással és eredményesen!“

Junius hó 14-én megkezdődött a vörös hadsereg tiszti kiképzése, megkezdődtek a kivonulások — gyakorlatok fehér zsávoly ruhában. Kiváló tisztjeink .nem tétlenkedtek, hanem megkezdték az ellenforradalmi szervezkedést anélkül, hogy mi Ludovikások valamit is sejtettünk volna a közelgő napok eredményeiről.

„Fiuk — kezdte szavait —«. ma délután t töltött el mindenkit, amikor a századunkat a legnagyobb hálóteremben a napos fdsorakáztatta és bejött , a századparancsnok Bayer Ferenc százados (ma Bajor ny. vezérőrnagy) a bátor katona, hogy valami fontos eseményt közöljön velünk.

„Fiuk — kezdte szavalt — ma délután 3 ■órakor kitör az ellenforradalom Budapesten.

Nyirkos és szomorú tavasz után,

' s tikkasztó, örömtelin nyár után, amely majd mindent méltón betetőz: rruondd, milyen lesz számodra majd. az ősz?

Nem voltál gyermek soha, ifjú sem, az életét jól élő férfi sem:

I milyen lesz, amelytől mindenki fél, számodra majd a vég: halál s a tél?

Malomkövek: történeti erők hengerülnek rád most is: mennyi gőg van benned, hogy még most is bízni mersz: — ha keserűn is — megszólal a vers.

Hióbbcuvaló már, tudod, a harc.

Magyar poéta, szóddal mit akarsz?

Tudod, hogy jaj annak, aki legyőzött és azt is: nem te, jaj, mások a győzők.

A jószerencse nem kegyelt, a sors nem tol előre: te fáradsz, loholsz, mig másnak sima, egyenes az ut.

Csaló volt, amiben bíztál, hazug.

Már Róma se vigasztal: könnyeit ; hullatja maga is, s ha melegít a napja: fázol. Még miben remélsz?

1 Magad vagy megcsufoltan: minek élsz?

Vagy azt hiszed, hogy túl a romokon, bukáson: ezeken a napokon: megőrzi a te fájó gondodat is s él és győz a — gondolat?!

(Róma, 1943 őszén).

MIHÁLY LÁSZLÓ.

Besütő hó

Besütő hó téli éjtszakából.

De fájsz most nekem.

De fáj a fényed, kékséged-fehérséged. De fájsz bús, téli hold.

Eloltottam a lámpát. Itt bent- a szobában csak a tűz világit halkan. De besütsz az ablakon te, téli fény! Felejthetetlen édes, téli kép.

Havas kert. .4 fák térdig behavazva.

A komor ágak feketén nyúlnak fel.

Vad csillaglobogások égnek.

Halálos álmok lelkemből.

Itt ülök. A tűz sem világít.

A feketeség lassan belep.

Jöjjetek, szelek, vészthazó álmok! Szítsátok lelkem parazsait!

BARTALIS JÁNOS.

Almásvölgyi I Szénbánya R. T. városi telepe Kolozsvár, Csaba V ezér-u. 36. Telefon: 12—32.;

Központi iroda: Telefon: 27—29.

0311

A vörös őrség megkezdte a .szolgálatát. Az első 24 óra az életünk legnehezebb korszaka volt. Volt aki, beleőszült a lét vagy nem lét bizonytalan óráiba. Csak arra kértük az Úristent, hogy ha már meg keli halni, inkább golyó, mint bitófa.

Másnap már a vasrács mögül beszivárogtak a legújabb hírek, becsempészett írások, Roma- rtel'ii ezredes megmentette az életünket, a vésztörvényszék Ítélete csak fogság lesz, tisztjeinket azonban halálra fogják ítélni.

Korvin Klein Ottó, a kis púpos tartotta az ítéletet. Tisztjeinket sem ítélték halálra Romanellii közbelépése folytán, csak hosszantartó börtönbüntetésre.

Minket mint „fiatalkorúakat14 nevelő munkára ítéltek. A „Népszava“ újság ítélete szó- szerint a következő volt:

„A bíróság elé állított 402 vádlott fölött a következő ítéletet hozták:

ii vádlottat golyó általi halálra ítéltek. 1 vádlottra 2 évi suly'os börtönt szabtak ki. Kényszermunkára ítéltek: 6-ot életfogytiglan.

8-at 15 évre, 10-et 10 évre, 6-ot 5 évre, 5 öt

3 évre, 9-ec 2 évre, i-et 1 és fél évre, 20-iţ i évre. i-et 6 hónapra, 4-et internálásra és internálásban eltöltendő nevelési munkára 280-at (a Ludovika Akadémia növendékei). Felmentettek és szabadlábra helyeztek 66 vádlottat.“*

Az ítélet után jöttek a fog:ág egyhangú napjai. Később már a „Vörös ujság“-bol értesültünk, hogy mi van a külvilágban. Hoz- zár tartozóinknak későbben megengedték, hogy meglátogathassanak, de csak vörös felügyelet mellett.

A. vörös színházra — melynek szil', lapját még ma is őrzöm hűen a résztvevők neveivel — ugylátszik szükségük volt. mert pár hét után áttettek a Horánszky-utcai Mária kongregációs intézetbe. Itt persze csak az ágyak sodronyán feküdhettünk, mert minden elmozdichatót elvittek a vörös urak az intézetből.

A kápolna szószékéről tartotta Simkó elvtárs naponta eőadását a kommunizmus szépségeiről. Képzelhető, milyen áhitactal hallgatta ezt a mennyei mannát a I.udovikás csapat.

Az intézeti jókedv kezdett felébredni, már igen jól éreztük magunkat. Előadás közben a kezünkben lévő csajkákkal és kanállal egész hangversenyt rendeztünk, úgy, hogy Simkó elvtárs kénytelen volt előadását abbahagvni és bennünket faképnél hagyni.

Később enyhült a fogság szigorítása, az őrséget a legkisebb létszámra csökkentették, sőt kimaradást is kaptunk, ha megfogadtuk, hogy visszajövünk.

Egy szép napon valamelyik íks. rossz viccet csinált. Jön Számueili ma esté, mondta nagy izgatottan, és halomra öldös bennünket. Az ijesztgetésből nekünk már éppen elegünk volt. összebeszéltünk, hogy kimaradási engedélyeinket meghamisítjuk és .szabadságoljuk magunkat“.

Könnyű volt átírni, mert csak ceruzával írták az engedélyt és mindenki amerre lát. a szélrózsa minden irányában eltűnik. Akik tudtunk, a vidéken lakó rokonainkhoz menekültünk, sajnos egy része nem tudott sehová menni, vagy még szökés közben lekapcsolták és visszahozták.

Szegény visszamaradottak ezek után kettőzött őrséget kaptak és áthelyezték őket a Ranolder-utcába egy intézetbe. Itt érte bajtársaimat, minket pedig a rejtekhelyeinken a kommunizmus bukása augusztus hó 4-én — a boldog felszabadulás.

Az 1919. júniusi Ludovikás ellenforradalom leírásával emléket kívántam állítani hős’ i halott bajtársaimnak, akiknek aranvbetükkel i írott nevei örökké hirdetik az ellenforrada- j lom emlékoszlopán a Ludovika-parkban a i magyar ifjúságnak elődeik izzó hazaszeretetét.

| valammt kiváló tisztjeinknek és azoknak a I névtelen magyaroknak, akik részben a kato- i nai pályán, részben pedig a polgári életben i helyezkedtek el és akik közül már nincsenek í élők sorainkban.

A iudovíkas eUeníorradaloin