Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-29 / 23. szám
ELLENZÉK 114 4 J a n u a I 2 *. G sd’l’/^ííiW' íö/c szivdö&ofrás dián fytyii{tötb kis fcénze Az .Ellenzik“ muH vasárnapi számá- ■ > ’n egy nagy magyar emberrel kapcsolat >san kü/’.eményt olvadhattunk „sze" tol Iából „Ismét nz irodalmi a vesztes" óimén. A közlemény szerint Jászai Me.ri- nak, a magy ír színjátszás egyik kiválóságának levelezéseit nyilvánosságra hozta egyik fővárosi kiadóvállalat. A közlemény arról is megemlékezik, hogy e kiadvánnyal a jobb- és baloldali sajtó egyaránt foglalkozott a maga módja szerint; s hogy az tulaj dón képben egy asszony s még hozzá színésznő ruhagondjain és segélyes intrikák okozta dühkitörésein kiéül semmit sem árul el az ,,Emiber“-röl es a ,,Kor“-ról. Nem állt módunkban megismerni a könyvet, hogy annak teljessége vagy hiányai felöl meggyőződhessünk. Igen valószínű azonban, hogy a gyűjtemény hiányos. Sok levél lehet magánosok birtokában, melyeket a kiadvány szerkesztője nem ismerhetett meg, s melyek a ruhagondokon és intrikákon kívül az ,,Ember“ megismeréséhez közelebb vihetnek líábutt község, a £ucdö mtittit Ha Szováta község és fürdő kanyargós utjain végig sétálunk, Jászai Marira gondolva nemcsak azt állapíthatjuk meg. hegy ismét az „irodalmi“ a vesztes ... Itt Erdély legszebb fürdőjén, s egyik legszaporább székely falujában, a kis magyar veszteségekből szép csokrot lehetne kötni... Petelei István faragott székelykapujától a Bernády-villáig, s azon túl az ősmarosszéki fenyvesekig, lépten-nyo- mon nagy emberek emlékeivel találkozunk. Szép téli pompájában, ilyenkor féltékenyen őrzi az emlékeket Szováta- fürtíö. Vastag hótakaró borítja a hegyeket. erdőket és kihalt sétányokat. S kevesen tudják már, hogy Jászai Mari emlékét is őrzi valami Szövőtűn. Egy édes- vizű forrás mohával benőtt kőburkolata, egy megrongált márványtábla, s néhány iv sárguló irás . .. Hogy mikor jelölik ki Jászai Mari helyét a magyar irodalomban. a magyar történelemben, az most neon fontos. De ha átgondoljuk azt. hogy a villaanyvilágitással, vízvezetékkel felszerelt Szováta-fürdőn valamikor — nem is olyan régen — még nagy gond volt az ivóvíz kérdés?, s ha arra gondolunk, hogy hosszú éveken át volt alkalmunk szemlélni a szovátai korzón a híres művésznőket. kik illatozó estéli sétáikon mutogatták szebbnél-szebb kékrókáikat — nem törődve azzal, hogy a fürdő mellett egy kábult nagy-község fekszik bomló életformájával, — érdemes rnegál- lani az édesvizü forrás mellett. Régi fakult írások közt lapozgatva olvashatjuk Gazda Dénes néhai esperesplébános feljegyzéseit: „A jó Isten a csodás vizű szovátai fürdőt bőven elárasztotta minden áldásaival, csak a nélkülözhetetlen ivóin rnek volt s:akiben. Vedig a vendégek sáriin kezdették látogatni a fürdőt, danára kezdetleges voltának. Egyetlen egészséges iróvizii forrás volt a telepen... az úgynevezett Északban. Ennek azonban sokkal vékonyabb forrása volt, semhogy a szükségletet kielégíthette volna. A vendégek számára az ivóvizet rendesen a patakból hordották ... Említett, forrásnak a műveletlen nép itt le nem irható nevet adirtt, melyet á!tahiba n használtak egymás közt, minden megbotránkozás nélkül ... A Szent Ferenc-rendi atyák törekedtek a csúnya nevet megváltoztatni. A forrás elé felírták táblára, hogy „Jó izü forrásEz elnevezett, a vendégek megszokták, de bizony a nép még sokáig a forrás régi nevét használta. Az 1905-6-7 években a budapesti Népszínház nagrfmiii>e\tséigü, s minden szépért és jóért lelkesülő művésznője. Jászai Mária ön agy »ága is Szonátán nyaralt, s látva a vízhiány okozta nyomorúságot, elhatározta, hogy Isten segedelmével segíteni fog a vízhiányon. Mivel minden vállalat ki- Inteléhez pénz kell, azért ő is pénz után nézett, s a budapesti miivészek, meg a fürdővendégek sorából toborzott műkedvelők közreműködésével művészi estélyeket, bálokat rendezett, s igy körülbelül 2400 koronát Összegyűjtött. Ten^e az volt, hogy az említett forrás vizét három medencében összegyüjteiti. Az első medence közvetlen} a forrás tövénél adná az ivóvizet; ami ebből fölösleg marad, azt felfogná egy födeles medence, melynek tartalma főzésre fordittatnék. Végre, ami ebből is megmaradna, azt felfogná egy harmadik gyűjtő (pl. vályú), ez pancsolásra, s marhák itatására szolgálva. Tervet is dolgoztatott. ki, melynek keresztülvitele 8—-9 ezer koronába került volna. Az erre szükséges összeg azonban nem hamar gyűlt volna össze, a vízre pedig rendkívül nagy szükség volt. Azért a szovátai értelmiségből egy kutépitő bizottságot kért fel... és megbízta, hogy a begyült összeg keretében igyekezzenek az ő célját legalább részben megvalósítani." A művésznő határozottan kifejezett szándéka szerint a létesítendő vízgyűjtő neve ez lett volna: „Szűz Mária kút“ ezt az építő bizottság előtt azzal indokolta, hogy ő nem saját nevét akarja megörökíteni, mert az csak véletlen, hogy öt is Máriának keresztelték. De ő, mint hivő katolikus nő. az Isten anyját akarja ezzel megtisztelni, s reményli, hogyha a b. Sz. Máriáról nevezik el a forrást, akkor minden vallásfelekezetü nép el fogja hagyni a régi csúnya nevet. célra való fordttáiw ellen. Gazda Denes erre, nőivel úgy őt, mint a művésznőt periei fenyegették, elállott a kutkészit'-s es toronyóra csín áltat ás tói és erről értesítette a művésznőt is.* Igy történt hogy a gyermek játszó tió készítéséhez át nem engedett pénzből a vízvezeték miatt teljesen feleslegessé víilt forráshoz egy kis archite ktu'i át csináltatott a kutépitő bizottság melynek ,.S:iiz Mária kút“ helyett „Mária-forrás" elnevezésit adott... Az emlékművet Radó Sándor marosvásárhelyi főmérnök tervezte és 2300 koronáért Rüimarm Káioly kőfaragó mester elkészítette, s 1910 aug havában fel éli i lőtt a. (A csörgő még áll, die a világháború az építményt megviselte. A feliratos márványtábla nőm tudni mi okból, össze van törve éis az egész emlékmű az eLhagya- lottság ée pusztulás képét mu'atja.) A Mária-forrás históriája beszédes bizonyítéka annak, hogy Jászai Mari élete nem a sablonos „művésznők“ gondjaival telt. ,,A sok szívdobogás árán gyűjtött kis pénzből", — ha akkor több lett volna illetékesek megértése, — hasznosabb dolgok in készülhetlek voi..». A fői ás ál még. De a megrongált kőburkolat <'■». (*■/.«/••tört márvány tábla a pus/‘'il.v lr y *. mutatja. Finom Ades víz*- vígon <>/ ry, kínálja magát, de nem megy ;•«••»/ ír ». j Valamikor nagy ty-csületnei: örvend'- », j s ma közönnyel mennek el mellett* az emberpk anélkül, lu>gy Já-zaí Marna gondolnának. Változnak az idők... A Máría-forráa édes vize pedig elhagyatva, a vizvezeti-k következtél* n fölöslegessé válva, ú. // - vegyül az olvadó hó szürke lev ével, i j be leszakad a földalatti kanálisba. így l sikkad el sok lelkes akarás, sok nagy- j szerű gondolat. Gazda Dénes egykori feljegyzései ere- i lékeztetnek azonban arra, hogy élt egyszer egy fővárosi nagy magyar színésznő, akinek gondja vol a szovátai fürdőven- i őégek vízellátásán kívül arra is, hagy „a műveletlen nép“ állatainak kövályui 1 — gyenek... A forrás régi nevét ma már senki sem ismeri. Mária-forrás marad az, és tovább pusztul, mint sok más drága magyar érték ... CSÓRTÄN MARTON A legértékesebb tenvészá llatállomány értékesítésének előmozdítása Az országos mezőgazdasági kiállítás és tenyé&zállatvásár rendezőbizottsága vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklésével gyűlést tartott, amelyen Redly Gyula főtitkár tájékoztatást nyújtót a háborús viszonyok miatt el maradit mult évi országos mezőgazdasági kiállításra és te- nyészállatvásárra bejelentett tenyészállatok központilag irányított értékesítésének kedvező eredményéről. Majd rámutatott arra hogy mivel a budapesti országos tenyészállatvásárt ebben az évben sem lehet megrendezni, szükség van az ország — egyébként ezen eladni szokott — legkiválóbb tenyészál- latállományának megfelelő értékesítéséről ismét központilag irányított eladási rendszer keretében gondoskodni. Ez utón ugyanis egyrészt a megfelelő tenyészál- latárakat biztosítani lehet, másrészt a köz- és a mag in tenyésztés is megfelelő minőségű tenyészállatokhoz juthat. Ennek az értékesítési tervnek megfelelő előkészítését és megszervezését a földművelésügyi minisztérium ismét a mezőgazda- sági kiállítás és tenyészállatvásár rendezőségére bizta. A rendezőség már a mult év őszén tájékozódott a tenyészállatnevelés kereteiről, az értékesítésre váró állatok minőségéről és létszámáról. Ennek alapján az erévi tenyészállatvásárt helyettesítő központi értékesítési rendszer megvalósítása máris biztosítottnak tekinthető, annál inkább, mert a földművelésügyi minisztérium messzemenő támogatását és a budapesti tenyészállatvásár alkalmából szokásos különféle kedvezmények nyújtását kilátásba helyezte. Erre való tekintettel a rendezőség felhívta a nevesebb nagy- tenyésztőket az ezévi központi tenyész- áJlatértétkesitésben való részvételre és felkérte az állattenyésztő szervezeteket arra, hogy a népies állományból is válogassák ki és részvételre jelentsék be a legértékesebb tenyészállatokat. A bejelentett tenyészállatok minősítési felülvizsgálatának befejezése után a rendezőség azokról előreláthatólag február elején katalógust bocsát közre. Az állatok értékesítése általában a gazdaságokból fog történni. A jelenlevő Konkoly Thege Sándor dr. államtitkár hangsúlyozta, hogy a földművelésügyi minisztérium az elmaradó tenyészállatvásár ellenére biztosítani kívánja a tenyészállatnevelés kereteinek fenntartását és a tenyészállatok megfelelő értékesítését. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Bartha Pál miniszteri tanácsos, az állattenyésztési főosztály vezetője, aki a köztenyésztés vásárlásainak tervét ismertette. Thiringer László, Piacsek András, Guoth Ernő dr., Micsky Imre és Herodek Sándor dr. hozzászólása után a rendezőbizottság jóváhamzólag tudomásul vette az ezévi központi tenyész- állatértékesités érdekében eddig tett intézkedéseket és felhatalmaza az elnökséget a szükséges további intézkedések megtételére. NYULPAPRIKÁS ■JftöÎS ,*tsl 0 A fászándék UcUváciája A művésznő eltávozott, s a terv megvalósítását a kutépitő bizottságra bízta 1907-ben... Ugyanezen időben megalakult a ,,Szováta Fürdő Birtokossági Szövetkezet", mely legégetőbb kötelességének tartotta a fürdőtelepet kellő mennyiségű jó ivóvízzel ellátni, s ezen célját már 1908-ban részben meg is valósította, amennyiben vízvezetéket építtetett. Mivel emiatt a Jászai művésznő által tervezett forrás vizének összegyűjtése ma jdnem fölöslegesnek mutatkozott, azért a kutépitő bizottság sem sietett feladatát megoldani, s várta a művésznő további óhaját. A fürdőigazgatóság kérelmezte a művésznőtől, hogy a Szűz Mária kútra gyűjtött összeget egy gy érmék játszóhely felállítására használhassa fel. 1908. jul 27-én a bizottsági elnök levelet kap a művésznőtől, melyben felháborodva panaszolja, hogy a „sok szív dobqgás árán gyűjtött kis pénzt minő haszontalanságra akarják fordítani“; de ebbe bele nem egyezik soha, hanem felkéri Gazda Dénes elnököt, „építtessen a pénzből egy szép és jó kutat a faluban", ha már első terve fölöslegessé vált, „hadd legyen ott egy kis architektúra, egy kis kő épület, kőpadozással, kővályukkal az állatok részére". Mivel a község között két patak s igy a barmoknak elég vizük van, az elnök egy más tervet ajánl a művésznőnek. Arra kérte, engedje meg, hogy a rendelkezés alatt álló pénzből építtessen... a Templom-utcában egy vagy két kutat, egyet az iskola udvarára, esetleg egyet a l báinia udvarára. A plé,bánián kívül levő határrészen pedig, hol sehol folyóvíz nincs és a barmok sokat szenvednek legeltetés alkalmával, készíttethessen két-hárem vályút, mely a források vizét felfogná és a barmok italójául szolgálna. A megmaradott összeget pedig fordíthassa egy toronyóra beszerzésére. így talán megközelíthetjük valamennyire az eredeti célt és közhasznú dolgokat hozunk létre. (Míí&xul a , ,1/Kácia-Uut"... Gazda Dénes ajánlatát a művésznek 1503 -ri. 2-án keltezett levelében el is fogadja, ezt Írván: „tervéhez teljes mértékben hozzájárulok. Az óra, a kút és a barmok vályúi, amilyen bölcs, olyan jó szív- ■ bői fakadt ideák". 1908 szept. 26-án pedig ezeket Írja: „A pénzt én kerestem, én rendelkezem vele, én pedig átruházom fő- tisztelendőrégedre jogommal együtt, hogy az a szonátái falusi kútra, órára, és vályúkra fordittassék ... Azt a nehezen keresett, pénzt jobb célra nem adhatjuk, mint az ön terve". Gazda Dénes kezénél levő felhatalmazás alapján, hozzá is fogott a terv keresztülviteléhez. Csináltatott „kemény cserefadeszkából három itató vályút 121 korona költséggel és azokat a mezőn fölállította a legalkalmasabb helyekre". A kút ásását is meg akarta kezdeni. Ennek azonban híre ment, s a fürdőigazgatóság megtudta, hogy a gyermekjátszóhelyre át nem engedett, pénzből mit akar csináltatni: azonnal a legszigorúbban tiltakozott az összegnek más, mini eredeti 1 Boldogult urfikorom hajnalán már második esztendeje próbáltam megbirkózni a „bacca- laureítusi1 vizsgák emberfelettinek kikiabált nehézségeivel. A készülődés abban rejlett, hogy nem tettem semmit, mert a vizsgán úgyis elbuktatnak és nem érdemes hiába kínlódni azért, hogy a végén rosszindulatú, nevető idegenek tudatlannak, tanulatlannak és főképpen felsőbb tanulmányok folytatására éretlennek nyilvánítsanak. Már második éve mult, hogy kihúztam a lábam a középiskola kapuján és nyolc gimnáziumi osztállyal a hátam megett nem mertem nekivágni annak a bizonyos ,,babérkoszorúi“ vizsgának, amelyet akkor már hét ■„osztállyal" is vígan zsebre- vágtak a merészebb fiatalok. Egyedüli vigaszom az volt abban a tespedt, terméketlen életformában, hogy nem voltam egymagám szép Erdély bércei között a hozzám hasonlóak közül. Szülőfalum szelidhaj- latu dombjain is akadt néhány jelölt cimbora, akikkel naphosszat feküdtünk nyaranta a templom tövében a cinterem édes almafái alatt és , készültünk" az életre. Bámultuk a futó felhőket és vártuk, hogy mikor pottyan egy-egy jó érett, kásás édesalma a szájunk közelébe. A fát megrázni munkát jelentett volna s ahhoz már nem volt bennünk elég energia. Az a bizonyos „oblomovizmus“ egészen tevékeny életforma lehetett a mienkhez képest. Még olvasni is lusták voltunk. Kik lönben sem volt már olyan könyv a faluban amelyet legalább kétszer ne olvastunk volna el. Örömujjongással jogadtunk olykor egy-egy sárgafedelü könyvujdonságot. amelyet néhány oldal után csalódottan, kiábrándultán dobtunk el. Abban az időben olvastam el ötödször a Lear királyt és tizedszer a Toldi szerelmét. (U gyláiszik, mégsem volt annyira haszontalan, meddő és hiábavaló az az időszak.) Volt egy kutyám, akkoriban, „aki’1 napi .munkánkban“ hűséges segítőtársunk volt és mellettünk hasalt reggeltől estig az árnyékban. Nem volt „pedigrés" jószág csak egy korcs tacskó-foxi-puli-pincsikeverék, de mindegyik ősének csak jótnlajdonságait örökölte. Tejeskávé színű szőre borzos volt, mint egy nagy bejt a kalotaszegi leányok szoknyáján; lábai torz kis csutakok voltak, mint egy nagyon tacskós tacskóé, teste pedig zömök, mint a selyempincsi-é. Rosszindulata idegenek azt mondogatták hogy ronda, mint az ördög, de én csak nevettem és váltig hirdettem, hogy csúnyasága mellett rettentően okos, talán okosabb, mint az egész községi elöljáróság, vagy mondjuk, mint tiz presbiter. Nemcsak okos, hanem fürge is volt mint egy ördögfióka. Elfogta a mezon a varjut, macska pedig egy sem állhatott meg a környéken. Kivétel csak a három házi macska volt, azokkal egy tányérból lefetelte a tejeskenyeret. Egy harmatos nyári reggel arra ébredtem meg, hogy a Borzi rettentően „fog" valamit az ablakom alatt. Úgy csaholt... mintha legalábbis vaddisznót hajtana és érzett a hangián. hogy engem szerelne kikiabálni. Mikor rövidség okáért kimásztam az ablakon, örömében úgy fel visított, mint egy kismalac. Két hátulsó lábával ágánytáncöt járt, első lábai között valami barna gombolyagot szó rángatott és úgy csaholt, hogy szakította szét a dobhártyámat, Kiszedtem a lába alól a furcsa gombolyagot, s megállapítottam hogy ahizony egy pici kis mezei nyidacska. Hátsó baliába úgy lógott szegénykének mint egy rongydarab. Még látszott rajta a Borzi foga- helye. Annyira megijedt a kis jószág, hogy makogni sem mert, csak a sztve zakatolt, mint a gyorsvonat. Gyorsan ehíitem az esöiizes hordóhoz és belemártottam a törött lábát. Láthatólag jólesett és csendesedett a szívverése is. Felvittem a tornácra és bedugtam a tyúkok tojaió Iád Áj
