Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-05 / 3. szám

i § i 4 ] a n u ă f 5. "

ELLENZÉK

99

(Z) A kg akad manapság közkedveltebb szólam. Hozzáértő és főleg nem hozzáértő, illetékes, de inkább nem illetékes, állandóan „szociálpolitikáról“ beszél. Van- rwk, akik ^szociális politikát“ emlegetnek és felkapott jelszó lett, hogy „szociális Magyarországot akarunk“. Magunk is leírtuk nem egyszer ezeket a szavakat és igyekeztünk keményen lándzsát törni „szociális igazságokért“. Mint azonban

gondolom, minden egyébbel, ami közszájon forog, a „szociálpolitikával“ is baj van. A baj pedig az, hogy hív emelt, hirdetőinek és viadorjainak javarésze . . . nem tudja, hogy micsoda. Az az erős gyanúm, hogy egyebek között ezzel a szávai is olyanformán vagyunk, mint az egyszeri halottkém a „gyilmőkórral“. A tisztiorvosnak ugyanis feltűnt, ho^gy az egyik községben jóideje mindenki „gyümőkór- ban" hal meg és éppen nagy vizitációt határozott el, amikar a következő haloittké- mi jelentest vette kezhez: „Nagy János húszéves legényt a szüreti mulatságon agyonverték s meghala, mit bizonyítok azzal, ha agyon nem verik, ő is gyümőkárban halálozik el“. Erre már elég volt a halottkémet elővenni, aki a nagy faggatásra kijelentette, hogy az „utasításokban" olvasta a „gyiimökór“ című betegséget, egyszer beírta a halotti bizonyítványba s a szó úgy megtetszett a falu népének, hogy attól kezdve a hozzátartozók mind azt követelték, hagy ezt a „szép“ betegséget írja be a halotti bizonyítvány* ba. A ,,szociálpolitikában“ azonban sajnos, rendszerint nem azok pusztulnak él akiknek tetszik, hanem azok, akiknek nem. íz azonban a világ rendje, amin bajos segíteni.

Nincsen semmi kedvem, nyelvészbedni — nem is értek hozzá —, de annyit talán mégsem lesz ártalmas megfagyezii, hogy a latin socialis szó „egymás barátaihoz, társaihoz tartozó“-t jelent, Páriz Pápai Perene hires szótára szerint, a görög po- | ikika szó pedig nem egyébb „amiál a tevékenységnek a tartalmánál, ame^y az ógörög városok (polis) vezetését és igazgatását jelentette“. A politilca szó által meghatározott tevékenység később na- gyobb területekre, országokra és birodalmakra, az újkori államokra, sőt az egész világra (világpolitika) kiterjedt és ezekben az uj nagy keretekben is változatlanul megtartotta eredeti.jelentését: a vezetést és igazgatást. Amit a politika vezet és igazgat, az az állam, akivel pedig ugyanezt teszi, az a társadalom: socle- jl

tas. Az emberi élet formáit és minőségét idők kezdete óta az állam és a társadalom egymáshoz való viszonya szabja meg és a történelem örök változásai közepétte ennek is ezernyi változatával találkozunk. Örökös harc, amely a fáraók óta, az antik köztársaságokon át, a pápa és a- császár hatalmán keresztül mai életformánkig szakadatlanul folyt és minden bizonynyal idők végeztéig folyik az állam — vagy az azt képviselő hatalom — és a társadalom között. A különböző korok különböző formákat és elnevezéseket találtak, variálták a szavakat, hogy újaknak látszódjáruik, de a lényeg mindég ugyanaz volt, akár szépszerével, akár nem, de: megtalálni az egyensúlyt az álfám és a társadalomi érdekei között. A középkori befelé- és a túlvilágra tekintő aszkétikus világszemléletének bukása után az emberek rájöttek arra, hogy ezen a földön is lehet, sőt érdemes jól élni és ehhez a jóléthez nemcsak a kiválasztottaknak. van joguk. így született meg a szociális probléma, majd ennek fiókájaként a szociálpolitika“. Nagy volt a kívánság utána s szép volt a szó, meg hangzatos s lett erre annyiféle „szociálpolitika" s azzal kapcsolatos rendszer, elmélet, miegymás, hogy káptalan legyen a feje annak, aki egyszeriben el tudná sorolni őket. A zűrzavar azonban még ennél is nagyobb lett s azt változatlan hévvel ka- vargatják a botcsinálta „szociálpolitikusok

Mert méltóztassék csak próbát tenni. Nem kell ehhez egyéb, mint két nagy három bármilyen rendű és rangú, korú és nemű ember előtt felvetni a kérdést: mit szólsz a magyar szociálpolitikához? (Az igazi, szakemberek nem számítanak ide, viszont a kísérlet veszélytelen, mert irgalmatlanul kevés van belőlek.) A válasz rendszerint a szidalmak áradatéval kezdődik. Hogy igyt meg úgy. S azzal végződik, hogy: én majd megmutatnám! lessék akkor mondjuk a nadrágos embert megkérdezni, hogy „szóval szocialista nagy?“ Hü, de tiltakozik. Még mit nem képzelnek? Ő nem marxista! Vagy éppen azt gondolod róla, hogy kommunista? Nem, neki a „nyilas dolgokhoz" sincsen semmi köze. Imrédyhez sincsen, Ő egyáltalában nem politizál A voksot arra adja le, akire a főnöke. Ő szociálpoliükus!. Ha földműves a kérdezett, akkor bizo- "lyára értelmesebb, mert azt mondja, hogy djanak többet a búzáért és kérjenek keSzociálpolitika

66

vesebbet a csizmáért. Ha munkáin, akkor öntudatosan dogmatikus, egyik vagy másik irányban. Az egyetemi ifjú kézlegyintéssel intézi el az egész. „marhaságot“ és kijelenti, hogy legközelebb, jjiajd egy vezércikkben „lefekteti a magyar szociálpolitika uj alapjait“. A tanár nádvesszővel, a katona jobbra át-tal, a pap Krisztus szeretetével, a közigazgatási férfiú aktával, az orvos pirulákkal, a bíró dutyival, a hölgy szeretetcsomaggal, a politikus szónoklatokkal, a tudós elméletekkel, a nincstelen furkósbottal véli megoldhatónak a „szociálpolitika“ kérdéseit.

Akinek nem inge, igen kérem, ne vegye magára, de akinek igen, az viszont vegye, mert országos veszedelem ám, az, ha nagy és életbevágó kérdésekkel felelőtlenül dobálózunk, az érte felelősséget vállalókat pocskondiázzuk. Megingatja az amúgy is meglehetősen laza közjegyeimet és a réseken át bizonyára olyanok furakodnak be és a nyakunkra, akik olyan „szociálpolitikát“ 'csinálnak, hogy attól koldulunk. Tessék arra gondolni, hogy ma nincsen olyan politika, amely egyben nem szociálpolitika is. Az állam és a társadalom problémái és feltételei teljesen szorosan fonódtak egybe, olyannyira, hogi/ például a hitleri Németország nem az államot, hanem a népközösséget tekinti léte alapjául és izuverálátásának forrásául.

Hogy azonban etekhez a kedésekhez bár- . ef/Uól talán hozzászólhasson — s akkor is igen szerényen — annak végig kell tanulmányoznia az alapvető fogalmakat.

I' unul mányoznia, kell az emberiig tört é- nelmének kezdetei óta a.z államot és a társadalmat. Ismernie kell az összes változatokat és elméleteket, Evek hosszú során át tanulmányoznia kell saját társadalmát. Alaposan ismernie kell államának gazdasági és politikai erőforrásait és a világgal való kapcsolatsait, valamint az ezekben rejlő lehetőségeket. Búvárkodnia kell az emberi lélek rejtelmeiben éppen úgy, mint ahogy bepillantást kell ni/emie a világpolitika kulisszái mögé. Mindez könyvtáraidra menő könyvek tanulmányozását, mérhetetlen sok kutatást, töprengést, az emberekkel és az eseményekkel való állandó szoros érintkezést, egy nagyon szorgos élet tapasztalatát igényli... ha az illetőnek megfelelő esze is van hozzá. Akkor talán egy-egy ihletett pillanatában tud olyat mondani, ami tényleg segít és javít a „szociálpolitikán“. A „szociálpolitikusok" azonban — különösen ha fiatalok — nagy szólamok szajkózása helyett tanuljanak, akinek pedig a tanuláshoz már nincsen vagy még nincsen kedve, az — bánja ördög — preferanceozzék ... veszekedni azon is éppen olyan kitünően lehet, mvnt a szociálpolitikán s még hozzá ártalmatlanul.

A magam részéről még meditálok, hogy a könyveknek essem-e neki, vagy megtanuljak — preferanceozni.

Vasúti állomást ostromoltak meg a szerb partizánok

ZÁGRÁB, január 3. (MTI.) Német és horvát csapatok megtámadtak a zágráb—belgrádi fö vasútvonalon lévő Okucsáni vasúti állomás közelében egy partizán csoportot, amely a környék lakosságát rémügette. Ti zenöt partizán elesett, néhány fogságba jutott, a többi pedig a hegyekbe húzódott. A Zágrábtól északnyugatra lévő BogoVics nevű falunál ütközetben 18 partizán esett el. A dalmá^ciai mögöttes országban lévő Kjoíu- től északra ütközetben 20 partizán halt meg.

A Nemzeti Színház és Kolozsvár társadalmának nagy részvétével temették el Tóth Eleket

Kolozsvár város« díszsírhelyet adományozott az elhunyt

művésznek

KOLOZSVÁR, január 5. Tegnap a délelőtti órákban szállították át a köztemetői kápolnából a Nemzeti Színház előcsarnokába Tóth Eleknek, a Nemzeti Színház örökös tagjának, a nagy magyar művésznek földi ma- rácfváriyait. Az előcsarnokot fekete drapériákkal és délinövén vekkel díszítették fel. s a félemeleti lépcsőházban állították fel a ravatalt, amelyet elborítottak a koszorúk. A koporsót a Nemzeti Színház jubileumi zászlójával terítették le és gyászfátyolba borítva égtek az előcsarnok nagy kandeláberjei.

Pontosan délután 2 órakor megkezdődött a gyászszertartás, melyet László Dezső belvárosi református esperes végzett. Méltatta az elhunyt művész magyar és emberi érdemeit és kegyeletes szavakkal emlékezett meg Tóth Elek fáradságos, de eredményekben gazdag és példamutató pályafutásáról. Egyházi beszéd és ima után Kemény János báró, a Nemzeti Színház főigazgatója lépett a ravatalhoz és az igazgatóság nevében vett búcsút az elhunyttól.

— Amikor a Nemzeti Színház igazgatósága nevében búcsút veszek Tőled, Tóth Elek — mondotta Kemény János főigazgató —, még- egyszer köszönöm Neked, hogy oly hosszú időn keresztül gyönyörködhettünk nemes művészetedben és köszönjük a Mindenhatónak, hogy munkatársaid lehettünk.

A főigazgató rövid, lélekbemarkoló búcsúszavai után az Országos Szimüvészeti Kamara nevében Lantos Béla színművész búcsúzott a nagy halottól, akivel, mint mondotta, a felszabadulás óta együtt képviselték a Kamarában az erdéLyi színészek érdekeit. Az elhunyt minden ülésen jelen volt és teljes mértékben átérezte ebben, a tekintetben is feladatát. Isten veled drága jó Lexi bácsi, — végezte be búcsúszavait könnyes szemekkel Lantos Béla.

A kolozsvári Szinpártoló Egyesület nevében, annak elnöke, Jelen Gyula dr, mondott keresetlen szavakkal, a veszteség felett érzett fájdalomból szakadt megindultsággai búcsút az elhunyt Tóth Eleknek.

Nagyvárad városa, közönsége és a nagyváradi Szigligeti-színház nevében Tanay K. Enni hozta el Tóth Elek ravatalához varosának utolsó üzenetét. Beszédében felidézte az elhunytnak Nagyváradhoz fűződő kapcsolatait és emlékeit. Emléked eleven kút lett. ottani működésed óta a Szigligeti-színházban — mondotta Tanay K. Emil —, s mosc, mikor elhozom ravatalodhoz kedvelt városodnak és színházadnak búcsúszavát, magammal hoztam a Kálvária-utcai százados harsak búcsúját is. Adjon Neked kincses Kolozsvár földje örök nyugodalmat.

Ezután az előcsarnok emeleti részén elhelyezett színházi zenekar Vaszy Viktor vezényletével Beethoven Erotica-ját adta elő.

Majd megindult a gyászmenet, melyet a családtagok, a Nemzeti Színház tagjai, az elhunyt barátai és számtalan tisztelője követeti a házsongárdi temető felé. A temetőben az egyházi szertartást szintén László Dezső esperes végezte. Ezután Szabados Árpád, a szin- ház jelenlegi tagjai nevében mondott megrendítő búcsúbeszédet. Mé°; egyszer felelevenítette Tóth Eleknek az erdélyi magyar színjátszás nagyjai méltó utódjának múlandó alakját és mulhtatlan szinészi érdemeit. Idézte halhatatlan alakításait, a Csikós öreg cigányját, s az Örök és soha el nem múló magyarnak, Tiborénak megszemélyesítőjét. Réthely Ödön az állami színházak örökös tagjai nevében vett a nyitott sírnál örök búcsút a nagy elhunyttól.

A nagyszámú gyászoló közönség mély áhítattal vett részt a kegyeletes szertartás utolsó aktusainál, amikor Tóth Elek koporsóját le- engedték a Kolozsvár városa által adományozott díszsírhelybe. A koporsót elbontották a díszes koszorúk, a vallás és közoktatásügyi miniszter, az Országos Színművészeti ívanu-a, Kolozsvár városa, a Nemzeti Szinház„ Kemény János főigazgató, Kubányi György színművész, a színház tagjainak, valamint Nagyvárad városának, a Szigligeti-színháznak és számos más testületnek, tisztelőjének és barátjának koszorúi.

Fafalmák

Sörkülönlegességek

viszonteladók és fogyasztók részére.

saját bor- A «Am« aa fűszer* és esemegetizletében,

pincészetből A©S1s4Hs«s Wesselényi M.-u. 31. Tel. 11*35

Kabinet .Jonatbán-alma érkezett!

i

Égésiem nZozgóban

ma (szerdán) 3, 5 és 7 órakor.

Ho nap (Vizkereszt)

délelőtt 11 órakor,

d. u. 3, 5 és 7-kor.

Pénteken (uto'só e!o* adásoO 3, 5, 7-kor.

raawinimiBMMWiitH'i

Szombatlól az idei évad bo nba- sikerű nagy újdonsága:

Boldog idők

(Karády-Ajíay)

Ülést tartott a törvény*

hozás együttes bizottsága

BUDAPEST, január 5. A képvise’őház és a felsőháto együttes bizottsága, kedden délben 12 órakor Balás Károly országgyűlési képviselő és Balogh Jenő felsőházi tag elnökletével együttes ülést tartott a gazdasági és hí- telé'et rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról átkötött 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során az országgyűlés két háza között felmerült ellentét kiegyenlítése céja- ból. A kormány részéről jelen volt Radocsay László igazságügyminiszter. A képviselőhöz -részéről Hunyadi-Buzás előadó ismertette a kl-pviselőház álláspontját, ame’y a kormány- javaslat második paragrafusát törölte és javasolta az együttes bizottságnak, hogy a képvieeiöház által elfogadott törléssel fogadja el a kormányjavaslatot. Majd utána Boér Elek, felsőházi előadó ismertette a feisobáz álláspontját és javasolta az együttes bizottságnak a képviselőház előadója által javaso't tőkésnek az elfogadását- Az együttes bizoU- ság részéről felszólaltak Ramsay Károly, or- szággyillési képviselő báró Kaas Albert és báró Prouay György felsőházi tagok. A bizottsági tagok felszólalására Radocsay László igazságügyminiszter részletes felvilágosítást adott, majd az együttes bizottság az előadok áliai javasolt törlést elfogadta.

Biztöiiöágha helyezik a insean&i mukineseket iu

Milánóból jelenti a DNB: Az itáliai német műkincsvéde lem, amely néhány héttel ezolőtt az illetékes olasz körökkel szoros együttműködésben Monte Cassmo benedek- rendi kolostor műkincseit a Vatikán város bah biztonságba helyezte. Toscanában is megkezdte működését. Az illetékes olasz hatóságokkal karöltve megtette a szükséges intézkedéseket, hogy Toscana nagyértékü műkincseit az eddigi óvóhelyről teljes biztonságot nyújtó helvi:• ségbe szállítsák anélkül, hogy Toscana területéről elvinnék.

E tervek alapján livornói és pizai fontos művészeti értékeket is biztonságba helyeznek, miután tudvalévőén egy ellenséges repülö- bomba már tetemes kárt okozott a hires pi^ zai Campo Santé-ban. A műkincsek bizton- ságbahelyezését neves német és olasz szakértők bevonásával hajtják végre.

Be kel! jelenteni az ebeket

A polgármester megbízásából dr. Suba Károly tanácsnok az alábbi felhívást adta ki:

Mindenki, akinek Kolozsvár Ihj. sz. kir- város területén 1944. január hó 1-én ha'heíes kort meghaladott ebe van, köte'es a városi Javadalmi Hivatalnál] (Kolozsvár, Széchenyi- tér 6. II. eio., 6. ez. szoba) 30 napon belül 1944. januáj 31-ig sajátkézüleg aláirt lapon bejelenteni.

A bejelentésben fel kell tüntetni az eb korát, ivarát és rendeltetését- Írni ne.tn tudók a bejelentést szóval is megtehetik. Az, aki a határidő letelte után szerez, vagy aki «zen idő után választotta el ebét, úgyszintén az au eb-birtokos, aki ezen idő után telepedett le a városban, az elválasztást, illetve a letelepedést követő 8 napon beiül az eb bejelentésére kötelezett.

A bejelentés céljáéra szükséges űrlapokat! a városi Javadalmi Hivatal díjtalanul szolgáltatja ki.

A bejelentés elmulasztása, vagy valótlan adatok bejelentése kihágást képez és pénz-» büntetést von maga után.

Hirdessen Erdély legelterjedteblj napilapjában, az Ellenzékben.

0