Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-21 / 16. szám
1 â 4 ^ Január 21 ELLENZÉK 3 — , ä Oraszerszâg balkáni törekvései Nagy Péter egyik legfőbb törck volt. hogy szembes zá Lltv a népe előítéletté vei. megismertesse országát a nyugati szokásokkal. Nem kisebb figyelmet fordított azonban a kereskedelmi terjeszkedésre és az ország tengeri hatalmának megalapozására sem. .JFzerc csábította a Don torkolatánál fekvő Azov, a nagy török erőd, amelyet vizi utón is el lehetett érni Moszkvából. Háborúba keveredik miatta a törökkel s el is foglalja A.zovot. A békében biztosítják Oroszország számára hajóinak szabad közlekedését a he- kere-^oengeren. Péter nemsokára kísérletet tesz, hogy kapcsolatba lépjen a Balkán keresztényeivel, a görögöket kiáltványban biztatja, hogy felszabadítja ok** a török iga alól. Hadjáratokba keveredik a törökökkel, amelyek balsikerrel végződnek ugyan, de mégis fordulópontot képeznek az orosz—török viszonyban. Péter kezd úgy viselkedni, minf az ozmán birodalom keresztény népeinek védőié. s ekkor kezd kialakulni Oroszország viszonya a Balkán népeihez. Alkudozásokhoz kezd a portával, « főként arra törekszik, hogy Oroszország rendes követséget tarthasson a török fővárosban, s ezáltal a balkáni keresztényekkel Közvetlen kapcsolatba lépjen, a török viszonyokról pedig pontosabban tájékozódjék. Követelése elé az angol követ gördíti a legtöbb akadályt, mert Anglia kezdi féltékeny szemmel nézni Oroszország terjeszkedését Konstantinápoly felé, s abban a saját közelkeleti érdekeit látja veszélyeztetve. A porta mégis engedélyezi a követségét, s ezzel Oroszországnak lehetősége nyílik arra, hogy befolyását a török politikára közvetlenül &K vényedtiiesse. Nagy Péter törekvéseit Becsben is figyelemmel kísérik és törökellenes magatartása az a szempont, ami a Habsburgokat az orosz szövetség keresésére ösztönözte. Igaz, a XVIII, században már kiütköznek az orosz— osztrák ellentétek. Becs fél Oroszország megerősödésétől és nem szivesen látná balkáni befolyásának növekedését, hiszen Törökország kezd kényelmes és veszélytelen szomszéddá válni. Ma ismét lépten-nyomon emlegetik Nagy Péter végrendeletét, amelyet állítólag a~ poí- tavai ütközet után készitett volna. Ma is eldöntetlen kérdés, hagyott-e hátra egyáltalán végrendeletet Nagy Péter, tőle származik-e, vagy legalábbis tudtával irtik^e az ő neve alatt ismert okiratot, vagy egyszerűen durva hamisításról van szó? Bár a végrendelet hitelességét a történészek kétségbe vonják, s felteszik, hogy azt csak a XIX. század elején írták — esetleg Napóleon megbízásából —i, ez mitsem változtat azon, hogy az valóban az orosz politika programját tartalmazza s annak alapelvei Oroszország külpolitikájába kétszáz év óta változatlanul érvényesülnek. Az állítólagos végrendeletnek 14 pontja van, de ezek közül a tizenkét első Bem egyéb, mint azoknak a sikereknek a sorozata, amelyeket az orosz politika Nagy Péter óta a XIX. század elejéig már elért. A két utolsó pont ä jövőre nézve ad útmutatót és végcélnak egész Európa meghódítását cs a világuralmat tűzi ki. A végrendelet szövege először egy francia munkában jelent meg 1812-ben. Ennek a szövegnek harmadik pontja szerint Nagy Petet azt az utasítást adja utódainak, hogy minden lehető modort terjeszkedjenek északon a Baltitenger hosszában, délen pedig a fekete-tenger menten. A hatodik pont hangsúlyozza, hogy Lengyelországban fenn kell tartani az anarchiád, hogy végül a legyengült Lengyel- ország felosztható legyen. A nyolcadik pont kiinduló pontja a cári Oroszország és az ozmán birodalom folyton kiújuló háborúinak, de egyben az Angliával szembeni magatartásra is jellemző. Ebben Nagy Péter azt ajánlja minden utódjának, hogy soha ne feledkezzenek meg arról, hogy az indiai kereskedelem a világkereskedelmet jelenti, s aki e felett rendelkezik, az a valódi ura Európának. Nem szabad tehát egyetlen alkalmat sem elmulasztani a Közel-Kelet felé váló terjeszkedésre. A kilencedik pont azt hangsúlyozza, hogy részt kell venni Európának, s elsősorban Németországnak minden bonyodalmában és viszályában. A tizenkettedik pont a vallási befolyás érvényesítéséről beszél a Törökőr^ szagban, Magyarországon és Lengyelországban élő ortodoxok felett, hogy azok az oroszokban védőjüket és pártfogójukat tűs- suk,' s ez alatt az. ürügy alatt Törökország lei gáztatnék, Lengyelország pedig nem tudná magát fenntartani. Az utolsó két pont az európai hegemónia érdekében megteendő lépésekre ad útmutatást. A tizenharmadik arról beszél, hogy titokban, mielőtt Európa felismerhetné, elő keli készülni a főcsapásra. A Versailles! és a bécsi udvaroknál ajánlatokat kell tenni a vnlágh at almon való oszto- zásra, s ezáltal a két vetélkedő udvar között ellenségeskedést kell kirobbantani. Ebben a háborúban — amint a tizennegyedik pont mondja —• Oroszországot majd az egyik, majd a másik . fél fogja segítségül hívni. Oroszország hosszú ideig ingadozna, hogy azalatt a háborúra ke lkáén, felkészül jön., a hadviselők pedig lehetőleg kimerüljenek, vc- gül a Habsburgok mellé állana, s hadainak vömet a Rajna tele küldené. De ezek mögött ázsiai hordák vonulnának, kegyetlen és zsákmány után vágyó népek, s ezekkel el- a) asztaliak ölasz-, Spanyol- és Franciaor- szagot, a lakosságot részint ki pusztítanák, részint Szibériába hurcolnák, s így Európa nagyrészét leigázbatnák. ' Nehezen hihető el, hogy Nagy Péter népéről ilyenformán emlékezett volna meg. Valószínűbb, hogy aki ezeket irta, a közhangulatot akarta izgatni s figyelmeztetni akart azokra a veszélyekre, amelyekkel Oroszország európai uralma járna. Mindenesetre szerzője tisztában volt az orosz politika céljaival, számolt Oroszország igényeivel s azoknak megvalósítását úgy ajánlotta, mint ami az ország földrajzi helyzetéből adódik. A végrendelet hamarosan elterjedt Oroszországban és a benne összefoglalt eszmék az. orosz gondolkodásban küldetéssé formálódtak. Nagy Péter utódai alatt k felujuinak a háborúk a (törökökkel és ha lassan isi de Oroszország mégis közeledni látszik céljához. Különösen erős a Balkán felé irányuló unpe rialista irányzat Nagy Katalin idejében, ak politikájában hiven követte Nagy Péter 1 nyomdokait és olyan befolyást sikerült országának Európában, de különösen a keleti kérdésben biztosítania, mint egyetlen elődjének sem. A hatalmak hallgatólagos beleegyezésével a Közel-Keleten Oroszország vette át a vezető szerepet, mintegy élére áll a törökellenes mozgalomnak, 3 ;gy kezdik általánosan elismerni, bogy ebben a kérdésben a döntő szó Oroszországot illeti meg. Az oroszok balkáni politikája a vallásközösségre alapitott. Nagy Katalin a bizánci birodalom visszaállításáról álmodozott, s ezzel gondolta megvalósítani Oroszország kívánságát a földközi- tengeri szabad kijáróra nézve. Második unokáját Konstantin névre keresztekette, ami a bizánci császárok hagyományos' neve volt, s titkos ügynökei utján megkísérelte elsősorban a görögöket, majd a többi balkáni népet is felkelésre bírni. József császárral a Balkán felosztásáról tárgyalt, s többek között tervbe vette Besszarábia, Moldova és Havasalföld egyesítésével égy orosz nagyherceg uralma alatti Dácia felállítását. Tervei kivi.hetetle- neknek bizonyultak ugyan, de a balkáni népek ettől fogva Oroszországtól várták felszabadításukat. Az európai hatalmak előtt azonban Oroszország ekkor még nem látszott veszedelmes versenytársnak. Az, hogy Orosz- országs amikor Konstantinápolyt fenyegeti, ezzel Európa érdekeit is veszélyezteti, mert ha itt megveti a lábát, egész. Délkelet-Euró- pit és a Földközi-tenger mellékét befolyása alatt tartja, ekkor még senkinek sem jutott eszébe. A pánszlávizmus réme még nem tűnt fel ekkoriban, s a nemzetiségi kérdés alig játszott szerepet azokban a kapcsolatodban, amelyek a Balkán népeit Oroszországhoz fűzték. Az. orosz politika is eleinte nem a szláv fajrokonokra, hanem a görögökre és a románokra volt felépítve, s a szlávok sem a faji rokonság alapján, hanem a vallási közösség révén élvezték Oroszország támogatását. A szerbek még 1804-ben a cárhoz intézett folyamodásukban is csak keresztény hitük sérelmeire panaszkodnak s ezen az alapon kérik a cár segítségét. Az orosz terjeszkedés Nagy Péter és Nagy Katalin idejében még egészen imperialista jellegű s csupán a keleti kereszténység érdekei játszanak benne szerepet. Csak az 1804. évi szerb felkelés további folyamán látjuk először, hogy Oroszország mint a szláv fajok védelmezője lép fel, s ahogy az egyes szláv államok függetlensége kialakul, Oroszország egyre kevésbé kerülheti el, hogy ezeket a fajrokonság alapján a többi balkán keresztény népekkel szemben előnyben részesitse. Ez viszont természetes bizalmatlanságot ébreszt a nem szláv népekben, amelyek kezdenek a szláv elemek balkáni túlsúlyában a maguk számára egyre nagyobb veszélyt látni. A XIX. századtól kezdve mind több szerepet kap a szláv gondolat, s ezzei párhuzamosan az oroszok balkáni törekvései romamtkus színezetet nyernek s bennük az orosz nép világmegváltó hivatása kap megfogalmazást a romlott Nyugattal szemben. VITA SÁNDOR. Kállay Ifik lés s Ha közeledik az ér: minden ember a gáira ! Â pari minden oldalai védjük a veszedelem ellen 0 minisztereinek beszéde a IIIÉP szemináriumi előadásán BUDAPEST, január 21. (MOT.) A Magyar Élet Pártja ebben az évben is sze- . mdnáriumi előadásokat tartott Lillafüreden azzal a céllal, hogy a párt felsőházi tagjai és az országgyűlési képviselők szakszerű előadások és eszmecserék utján is behatóan foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyeket mind a magyar országgyűlésnek, mind a kormánypártnak szolgálnia kell. A muitévi előadások szerves folytatásaként az idén is a legkiválóbb szakemberek tartanak előadásokat a legkülönbözőbb kérdésekről a nagyszámban összegyűlt törvényhozók előtt, akiknek a hozzászólásuk során alkalmuk van arra, hogy az előadások keretében tárgyalt fontos magyar problémáikról felfogásukat kifejtsék és ezzel is szolgálják & magyar közvélemény egységét. Az ezévi szemináriumot vitéz Lukács Béla miniszter, a párt országos elnöke hétfőn délelőtt nyitotta meg igen nagy érdeklődés mellett. Kállay Miklós miniszterelnök szerdán délután Tasmádi- Nagy András, a képviselőház elnöke és Ghyczy Jenő külügyminiszter, Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter és vitéz Thuránszky László miniszterelnökségi államtitkár társaságában utazott Lillafüredre a szerda délutáni előadások meghallgatására. Dr. Bauer Sándor miniszteri tanácsos, a magyar vízgazdálkodásról, majd dr. Lamp el Hugó nyugalmazott miniszteri osztályfőnök az országos öntözésügyi hivatal elnöke a tiszántúli öntözőmüvekről és az öntözőgazdálkodásról tartott előadást. A mind a két előadó nagy érdeklődéssel hallgatott előadásához Kállay Miklós minisztereink szólt hozzá. Az áramlatok maradványaival iermékoByebbé kell lennünk a magyar falait — Mi más feladata lehet egy országnak — mondotta —, mint védekezni a kívülről jövő árviz ellen: óvatosnak lennie és résenállniá, hogy a belső ártalmas vizek fel nem támadjanak. Mert amint a természetben is egyszerre szokott jönni az árviz, a belvíz és a talajvíz, a politikában és a történelemben is csaknem egy- időben jelentkeznek a külső és belső veszedelmek. — Hallottuk az előadó uraktól, hogy ezek ellen a veszedelmek ellen védekezni kell. Az árviz ellen úgy, hogy töltések közé szorítjuk folyását. A politikában is ezt kell tenni: az ártalmas vizeket töltések közé szorítani és lecsapolni. De amint a vizek elleni védekezésben csak félmunka az, ha csak levezetni akarjuk a feltörő természeti erőket, ugyanúgy van ez a politikában, a történelemben, a nemzetek, az eszmék, az eszmeáramlatok történelmében is. Csak védekezni ezek ellen az áramlatok ellen, csuk levezetni akarni azokat, még nem jelent végleges megoldást.. Mindig fel kell készülnünk arra, hogy ezekből az áramlatokból, ha lecsapol ódnak, visszamarad valami és ami visz- saamaradt, azt a nemzet érdekében hasznosítanunk kell: termékeny ebbé tennünk vele a magyar talajt. Azoic m terve!*, aínefyek géb a fililiisoo, Bem géb az itteni vizekre — így kell néznünk minden idők vízügyi problémáit: így kell néznünk minden idők politikai problémáit is. Mielőtt az öntözési terv megvalósításába kezdtünk, meghívtunk egy híres angol szik- embert, Mac Grevort. Megmutattuk neki az országot, a magyar földet. Nagyon csóválta a fejét. Azt mondta, hogy ő még ilyen csodát nem látott. Ennek minden kőhajitásnyira más a talajtani képe: a sziket homok váltja fel, majd megint az agyagos, a yizfét áteresztő talaj pedig vizet át nem eresztővel változik. Megmutattuk neki a Kőrös-folyót, amelynek legkisebb vízhozama 6, a legnagyobb 1000—• 1200 köbméter. Mac Grévor csodálkozva kérdezte: mit akarunk ezzel a folyóval, amely ennyire szeszélyes? Megnézfte az alföldi tanyarendszert is. Megint csak azt mondotta: Ő még ilyen individualizmust nem látott. Hogyan akarjuk ezt a tanyai népet tömöríteni, társulatokba, szövetkezetekbe összefogni, egységes termelésre oktatni, hiszen itt minden egyes tanya ] külön kis világ, autonomia. Az a terü- ; let, amelyet ő a Nilus mellett látott, j egyetlen nagy sivatag, ahol nem kellett I számolni a talaj különbözőségleivel, a különbözőképpen kifejlődött népi és gazdasági adottságokkal. Arra a végig egyforma pusztaságra azonos egytervet kellett felállítani. — Ha visszagondolok ezekre a beszélgetésekre, mintha a magyar nép és föld rajzát adta volna meg benne a maga különös változó összetételében, amelyet nem Iahet egyszerűen kezelni, hanem alkalmazkodni kel! hozzá. így van ez a politikában, az államvezetésben is. Azok a tervek, amelyek jók a Níluson, nem jók az itteni vizekre. A magyar (enntnaraclíás nes» idegen példák líSreiése — Ma is azt az elvet követem, -vhegy ebben az országban, amelyet vezetni úgy lehet, hogy minden tettünk, szándékunk és elhatározásunk ennek az országnak adottságait, lehetőségeit, különlegességeit, egyéni karakterét tükrözi, ugyanazt a célt, amelyet másutt, az egységesebb adottságok folytán sokkal könnyebben lehet elérni, el kell érnünk nekünk is, ha különleges magyar viszonyok miatt több munkával, több fejtöréssel és mindenek- felett csakis önmagunk adottságainak ismeretével, önmagunkhoz való alkalmazásával akarjuk elérni. — A magyar fennmaradás titka nem idegen példák követése, hanem a magunk módja szerint, önmagunk eszközeivel és lehetőségeivel igyekezzünk elérni ugyanazokat az eredményeket, amelyeket mások más adottságok között, nagyobb lehetőségek mellett, sokszor könnyebben érnek el. Különösen vonatkozik ez a mára, amikor nagy hullám közeledik országunk határairól. Ha közeledik az ár, nincs más motto, mint: Minden ember a gátira! Ha nincsenek előre elkészített nagy műszaki lehetőségek, akkor, miként régebben, ha jött az ár. ásóval, kapával kell a gátra állni, nyulgátat huzni és védekezni, úgy, ahogyan tudunk, de védekeznünk kell, mert különben elönt az árviz, amelynek az a tulajdonsága, hogy mindig a legkisebb ellenállás vonalát keresi. — Ezek azok a politikai tanulságok, amelyeket én a mai előadásomból levonok. Gátakat emelnünk. védekeznünk kell minden erővel, de ugyanakkor vigyáznunk kell ama is, hogy a talajvíz feine törjön, a belső vizek termelésünket, munkánkat, életünket tönkre ne tegyék. De nexusuk az egyik oldalon védekezzünk, emeljük a töltéseket, mert akkor a töltés másik oldala felé bárhol utat talál, hanem egységes elgondolás szerint, a part minden oldalát védjük a veszedelem ellen. Â miifai meg ftitlia lélteini érmet — S ha a bolsévizmus levezetésére a meglévő csatornarendszer nem elég, őrködve vigyázzunk, ne keressem magának lefolyást olyrn utakon, amelyeken még szűz és érintetlen területeket öntenie el. Igyekezzünk lokalizálni, mig elérkezik a levezetés ideje, vagy elpárolog, hogy kárt ne csináljon. Nincs olyan kérdés, amelyből a nemzeti célok szolgálatában ne lehessen égy etem es értékű tanulságokat levonni. Á mai nehéz időkben mindent a szerint mérünk, hogy mennyiben áll a magyar -egység, az egységesség az ország megmeté.se szolgálatában. Egyoldalúsággal, impulzusokkal, az egység megbontásával nem lehet vizeket szabályozni, nem lehet árhullámokat fenntartani. Meg ke!I találni a módját amnak. hogyan dolgozzék össze ezer és ezer, millió és millió magyar, mert ha mind ott állnak a gátőr, még az árvizet is meg tudják fékezni: —• de csak akkor! A beszédet a törvényhozók igen nagy tapssal és lelkesedéssel fogadták. Csütörtökön délután Csatay Lajos előadását várták nagy érdeklődéssel. Az ezévi szemináriumi el&ödáss-orozatot vitéz Lukács Béla miniszter pénteken délben zárja be és utána a párt törvényhozó tagjai visszatérnek a fővárosba,
