Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-20 / 15. szám

■ <* is 1944 január 2 0. László Gyula előadása az EME-ben KOLOZSVÁR, január 20. Az EME böl­csészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályában tegnap László Gyula dr. intézeti tanár, az ismert és jón? ü ré­gész tartott rendkívül értékes előadást „A magyar népéiefkutatás régészeti mód­szerei“ címen. Az előadó vázlatosan is­mertette a magyar régészet honfoglaló# korával foglalkozó ágazatának történetét! és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek eddig a népéletkutatásnak lkját szegték. Az ásatásokat mindig ..múzeu­mi" szempontok, vagyis a szép és muta­tós leletek felfedése vezette és mái szem­pontok elhanyagolása megnehezítette a kutatásokat. Ismertette az avar és ma­gyar sirok lelőhelyeit és a tanulságok le­vonása után rávilágított a temetkezés és a családi élet közötti hasonlóságra. Végül megállapította, hogy a kutatások eredmé­nye az összes tudományok együttműkö­désétől függ, mqrt számos kérdői ezek- részleteibe torkolik. Magának a régészet­nek módszerei egy magukban elégi .k-nek a magyar népélet felfedésére. Az EME nevében Kelemen Lajos levél­tári főigazgató köszönte meg az értékes előadást. BESZTERCE f NAPLÓ BUZAKÖTVÉNYJEGYZÉSEK BESZTERCÉN. Besztercén is megindult a buzakötvénvjegyzes. A Nemzeti Banknál az eÍ6Ő kölcsönjegyző griíEethlen Bé'a főispán volt, aki 100 mázsa értékű buzakötvényt jegyzett. KITÜNTETÉSEK BESZTERCÉN. A Kor­mányzó' Léstyán József r. kát. főesperes, besz­tercei plébábosnak az egyházi és közélet te­rén az idegen megszállás a'att is kifejlett ér­demes tevékenysége elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adomá­nyozta. A köztiszteletben álló főesperest nagyszámban keresték fel a hívek és barátok szerencsekiváinataikkai. Pichler Károly, ma- gyarenmegyei áll. népiskolai igazgatót és Sárkány Ferenc, besztercei ref- népiskolai igazgatót a Kormányzó Ur. Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki. A BESZTERCEI VITÉZI SZÉK TÁRSA­DALMI BIZOTTSÁGÁNAK MEGALAKULÁSA. Az Országos Vitézi Szék vitéz Istvánfíy Jó­zsef, m. kir. főerdőtanácsos erdőigazgatót bizta meg a helybeli Vitézi Szék társadalmi bizottságéinak elnöki tisztségével, aki rögtön megkezdte az ezzel ' kapcsolatos szervezési munkálatokat és felállította, a vonatkozó alapszabályok é6 a helyi viszonyok engedte lehe őségek figyelembevételével az albizott­ságok kereteit. A Vitézi Rend társadalmi bi­zottságának és albizottságainak végleges ki­alakítása az 1944. január hó 8-án tartott, ala­kuló gyűl lsén történt meg, amelyen r.észtvett vitéz Vatta y Ferenc ny. ezredes, vitéz szék- kapitány is. Az alakuló gyűlésen megalakí­tották az albizottságokat is. Három albizott­ságot állítottak fel: a nemzetes asszonyok bi­zottságát, nevelési és iskolai albizottságot, és propaganda és vigalmi bizottságot- A nemze­tes asszonyok bizottságának elnöke vitéz Pásztóhy Ernőné leit. A nevelési bizottság el­nöke: vitéz Gulyás György. A propaganda és vigalmi bizottság elnöke: vitéz Pásztóhy Ernő ELKÉSZÜLT BESZTERCErNASZÓD VÁR­MEGYE TÉRKÉPE. Sófalvi Balázs és László Kálmán besztercei népiskolai tanítók hézag­pótló munkát végeztek, mikor ezelőtt egy esztendővel elhatározták, hogy elkészitilc. Besz- terce-Naszód vármegye földrajzi térképét. Ed­dig sem iskolai, sem hivatali használatra megfelelő térkép n.em volt. A vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium engedélyezte a tér­kép iskolai használatát 6 a 84x119 cm. nagy­ságú térkép áréit darabonként 29 pengőben állapította meg. A térképeket már forgalomba hozták. LÖVÉSZTÁBOROZÁS MAGYARNEMEGYÉN- A magytarnemegyei lövésztáborparancsnokság január 10—16. napjain táborozást .rendezett Magyarnemegyén. A táborozáson résztvett Beszterce-Naszód vármegye összes lövészegy­lete, s a SzoinokrDoboka vármegyei egyesü­letek számos tagja. A táborozást kedden dél­ben Macskásy Attila, besztercei áll. népisko­lai igazgató, lövésztlátborparancsnok nyitotta meg. A táborozáson több előadás hangzott el Gergely . Ferenc naszódi ref. lelkipásztor, Walter Gyula EMKE főtitkár. Zöld István dr. besztercei közkórház igazgatója, Sándor And­rás dr., Szigethy Béla és Antal Ferenc dr. előadásaikban a magyar sorskérdésekről be­széltek a magyarnemegyei leventeotthon zsú­folásig megtelt nagytermében- Esténként az EMKE keskenyfilmeket mutatott be a lövé­szeknek és a községbelieknek. (a) Titkos kommunista terror- szerveseiét lepleztek le Rreseiáhan MILÁNÓ, január 2G. (DNB—MTI.) A köztársasági fasiszta párt Bresciában rég­óta tevékenykedő kommunista titkos szer­vezet nyomára jutott. A megtalált irütofo szerint a titkos tervöfközpont el akarta távolítani mindazokat a vezető személyi­ségeket, akik a kommunizmus ellem harc élén állnak. Letartóztattak hat kommu­nistát, akiknek a kezében volt a titkos szervezet vezeése. A kommunisták ellen 'az államvédelmi rendkívüli bíróság eljá­rást ind it. ellenzék Hsilél és p>ss$zf alias feny©*j©ti Hsiian tartomány lakosságát SANGHAJ, január 20. (DNB—MTÎ.) Csungkingi jelentés szerint ha­lál és pusztulás fenyegeti Honan tartomány csungkingi ellenőrzés alá tartozó északi részének lakosságát. A csungkinyi kormány minden óviu* tezkedéséval szemben az éhínség ijesztő méreteket ölt s széles körzetek, köztük a nagyobb városok a szó szoros értelmében elnéptelenedtek az éhező lakosság tömeges menekülése következtében. A kínaiak ezrei kó­szálnak siralmas állapotban most a segítség minden reménye nélkül az ínséget szenvedett területeken. 5r „Pusztában hangzott ©1 a szó!“... üegyitlszázatfdal ezelőtt vették át a románok a városházán a főisataimat Kolozsvár városának összes tisztviselői megtagadták a hüségesküt KOLOZSVÁR, január 20. Kincses Kolozs­vár történetének sok nehéz napja volt. Ám ezeket a napokat tulébte éppen úgy, mint azt a napot, amikor negyedszázaddal ezelőtt, pontosan 1919 január 19-én a megszállók, átvették Kolozsváron a főhatal'mat. Ezen a napon tagadták meg a város összes tisztvi­selőt a hüségesküt, s másnap, ma huszonöt éve, mindnyájan az utcára kerültek. Erről a nevezetes napról a román megszál­lás alatt megjelenő városi hivatalos közlöny az úgynevezett „Administraţia“, 1922 február 15-iki száma abból az. alkalomból, hogy a főhatalom átvételének akkor volt a három­éves évfordulója, a következőket irta: „Január 19-én mult három éve annak, hogy a város vezetését átvettük. A prefektus akkor dr. Valentin Porului volt, aki azt a rendelkezésit kapta a Kormányzó Tanácstól, kérje az összes városi tisztviselők hüségeskii- jét. A rendelkezés alapján Valentin Por útin, dr. Alexandru Dragomir prefektusi titkár, Alexandru Nemes és dr. Joachim Tolciu ja­nuár 18-án megjelentek a városházán, gyűlés­Óvári-Óss József: A fekete hegyek Valahol a Balkánon, 1943 év végén. A Tilva Mica és a Tilva Rocs óriási, ko­pár sziklatömbjei szikráztak a hunyó nap vérvörös sugárzáporában, amikor kis karavá­nunk utrakelt a szakadékokkal, lidérces ár­nyakkal és veszedelmekkel teli hegyek súlyos sötét tömbjei felé. Tizenharmadika volt, de talán nem is a végzetes szám tudata borzongatta idegeinket, hanem az a sok hallomás, amelyekkel babo­nás és. vyjákos vénasszonyok tömték tele fe­jünket előző este. — A fekete hegyek szelleme éjfélkor min­dig előbujik odújából és megkísérti az éjféli vándort — suttogta babonás félelemmel a szerb vénasszony és háromszor is keresztet vetett. Közben varázsigéket mormogott. — Ne menjenek arra nagy jó urak, nem jó az. Nem jó kísérteni a fekete hegyek szellemét. Eddáig még mindenki megjárta, aki kikezdett vele. Jaj,. az én drága fiam is ott pusztult nyomorultul, jaj, milyen szerencsétlen is va­gyok! Drága fiam, a Vaszil, az is ilyen szép, nagy, bátor legény volt és ő sem hitt nekem. Elment éjszakának idején, mert idegen nagy- urak sok pénzt ígértek neki, ha elvezeti őket oda, ahol sűrűn tenyészik havasi gyopár és vad kecskék apró patái alatt omlik a hegy­oldal. Jaj, ne miértjének urfiak od.a! Sötét az éjszaka és nem lát a szem. Hullanak a kövek és a zajban nem hall a fül. Csak bor­zongatlak az idegek, érzik, orozzák a veszélyt, de lent nem is sejtik, merről jön, honnan csap le halálos biztosan karvaly orra, tűzpiros sze­me és két keze, amelynek minden ujjún ket­tős a karom. Összenéztünk. Szemünkben és szájunk szé­lén mosoly bujkálhatott, mert az öregasszony hirtelen ismét keresztet vetett. Háromszor egymásután, akárcsak az imént. A szeme pe­dig, ha lehet, méginkább tele volt rémséggel és a szája, a fogatlan, ráncos, fonnyadt szája, amelyből kilátszott a fekete iny, halkan, ért­hetetlen igéket mormogott. Társam, mintha már hajlott volna a jó­szóra, de engem izgatott a rejtély. Rég nem ettem egy igazi, hamisítatlan jó falatot. Hegyet járt bajtársak mesélték, hogy a zerge husa kitűnő és a Tilva Rocs szaka- dékain csak úgy hemzsegtek a finomlábu ál­latok. Már untam a sok kecskehust. — Megyünk! — döntöttem el a vitát és hátraszóltam a tisztiszolgámnak, hozza a géppisztolyt és töltse meg jól mind a nyolc tárat, mert partizánveszélyes a vidék. Elindultunk. A vénasszony csak hányta a keresztet utál­nunk. Gyorsan kiértünk a faluból és beereszked­tünk az első fák közé. Úgy számítottuk, haj­nalra felérünk a hegycsúcsra, ott meghúzzuk magunkat valami védett vízmosásban és csak kapunk géppisztolyvégre valót. Napszállta előtt akár otthon is lehetünk már. Csak mentünk magunknak. Ahogy a vén- asszony előre megmondta, sötét volt, mert a fák koronái elvontak minden világosságot, de meg lábunk alatt is kegyetlenül zórgött a sok sziklatörmelék. De csak mentünk. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor tisztásra értünk. — Itt megpihenünk kicsit, — mondta kísé­rőm. Meg ts osztottuk bajtársiasan a konzer- vet. A sajtot eltettük másnapra. Igen-igen kerülgetett az álom, dekát sok volt még előt­tünk az ut. Noszogattuk egymást, hogy in­dulunk. Már éppen szedelőzködni akartunk, amikor egyszeresük gyanús nesz ütötte meg fülünket a vízmosás felől. — Te, mintha valaki járna ott — mon­dom. — Nem is csak járkál, hadnagy ur — súgja kísérőm —, de járkálnák és beszél­nek is. Kézbe a géppisztolyt és a zseblámpát kéz­ügybe. Figyelünk. Valaki járkál, kétségtelen, mert hullanak a kövek. Leszorítjuk fülünket a földre és hallgatóztunk, indiánmódra. Valaki beszélget. Mélyen dörmögő a hangja, az bi­zonyos. Koromsötét, nem látni öt-hat méter­nél tovább, akkor is csak inkább sejteni lehet. — Forduljuk vissza hadnagy ur! Ez a fe­kete hegyek szelleme biztosan — súgja a társam. — Ne vackolódj! — dörrenek rá súgva. — ülj nyugton! — De kezem azért szorosab­ban tapad a géppisztoly agyára. A gyanús zaj mind közeledik. Partizánok? Még végig sem fut agyamon a gondolat, amikor hatalmas alak körvonalai tünedeznek fel a sűrűben a vízmosás felöl. Töri maga előtt az ágakat. — A szellem! — súgja kísérőm. — Sztoj! — kiáltok rá közvetlen közelről. Mégsem lőhetek bele egy ismeretlen alakba, csupán azért, mert éjszaka van, sötét a hegy, fenyegető a szakadék és egy bolond vénasz- szony rémmesékkel tömte tele a fejem?!... Az alak jön tovább. Nyilván nem is hal­lotta kiáltásomat, mert az izgalomtól meg­forrósodott és elfulladt a torkom. — Sztoj! — kiáltok mégegyszer. Ujjam a géppisztoly billentyűjén. Érzem, hogy ideges vagyok és félek is, nehogy valamikép bele­lőjek. Az alak megáll. Halkan, kérő hangon megszólal szerbül. Nehezen értem. — Ne bánts, uram! Éhes vagyok! Kattan a Daimon-focus a kezemben. Tor- zonborz figura riadtan emeli két kezét bozon­tos kucsmájához az éles fényben. Viharvert alak. Cafatokban lóg róla a ruha, a lába ron­gyokba bugyolalt, derekán katonai derékszíj. Lehet ötven esztendős. Legényem felvidéki gyerek, érti a nyelvét. Mondom neki, hívja közelebb. Az alak jön, Látom, nincs mit tartanom tőle, de azért megmotozom. Egy kicsorbult fanyelű bicskán kívül nincs nála egyéb. Ért-, hetetlcn is hogy lehet egy ember ennyire minden nélkül. Még inge sincs. Elmondja tragédiáját: Ö a „szellem'’. Ő kísérti már hónapok óta a környező tanyákat és megfenyegeti a lakói­kat, ha nem hoznak ki a Tilva Rocs egyik megjelölt sziklájához vajat, túrót, mézet, ke­nyeret, pálinkát, átkot szór és bajt hoz rájuk. A tanyák babonás népe eddig rendesen le is rótta a adót de amióta elszaporodtak a vidé­ken a partizánok, rossz idők járnak a „szel­lemre"'. Kétszer is elvitték a kitett élelmiszert, de meg aztán elhajtották az állatokat is. A „szellem“ majdnem ébenhalt. Odaadtuk neki a vaj felét. Hálából haj­nalban kitűnő leshelyre vezetett. Lőttünk is két zerget. Nem is olyan jó a husa, mint ahogy remél­tük. A „szellem“ azonban legalább egyszer éle­tében igazán jóllakott. re hívták egybe a városház közgyűlés; ter­mébe az összes várcví tisztviselőket es alkal­mazottakat, felolvastak a kormányzótanács rendeletét, s valamennyinket felhívták arra, hogy a következő esküt tegyek 1c:“ ,,£n, X. Y , hűseget cs engedelmességet fo­gadok Románia királyának és a román kor­mányzótanácsnak. Megtartom a törvényeket és rendeleteket, megvédem az állam és a pol­gárok érdekét ée> /tekintélyét. Megőrzőm a hivatalos titkokat, Isten engem úgy segéljen!" A hüségeskü szövegének elolvasása után a prefektus kijelentette, hogy erőszakot nem akar alkalmazni, felhívta azonban a tisztvi­selők figyelmét arra, hogy azokat, akik az. esküt megtagadják, úgy tekintik, mintha ál­lásukról lemondtak volna, s viselniük kell a következményeket. Pusztában hangzott el a szó. (Somarea asu- nat in vám), irja az Administraţia. Haller Gusztáv dr. polgármester válasza a következő volt: Általánosságban kijelentem, hogy a fegyver­szüneti szerződés értelmében a magyar kor­mányhatalom a magyar kormány kezében ma­rad. Ezen az alapon, mint a város polgár- mestere, az átvétel ellen tiltakozom. A nagy­szebeni kormányzótanács jogosultságát el nem ismerem. Vallási meggyőződésem, is tikja azt, hogy a magyar kormánynak tett eskünk alól fel nem mentve, esküt tegyek. Az eskü leté­telére azért sem vagyunk hajlandók, mert Kolozsvár hovatartozandósága felett végérvé­nyesen a békeszerződés fog dönteni, addig pedig letett hivatali esküm kötelez. (A város hivatalos lapjában ezt a szöveget magyar nyelven is közölték.) Ezután egyenként hívták fel a tisztviselő­ket, hogy a hüségesküt tegyék le és az erről szóló jegyzőkönyvet valamennyien írják alá. A városi tisztviselők azonban ezt egy tő 1- egyig megtagadták. Minden egyes tisztviselő csatlakozott a polgármester kijelentéséhez, különi-külön jegyzőkönyvben ismerték el a hüségeskü letételének megtagadását. A pre­fektus ezután felszólította a tisztviselőket, hogy maradjanak továbbra is hivatalukban és közölte, hogy az esetleges károkért személyi­leg és anyagilag teszi őket felelőssé. Haller polgármester erre a felhívásra kijelentette, hogy a magyar kormány előtt letett hüségeskü értelmében továbbra is hivatalukban marad­nak, s csak erőszak alkalmazása esetén távoz­nak. Az első nap ezzel ért véget. Másnap hivatalban voltak az összes tisztviselők, ami­kor a városházán megjelentek a romá>-> «mrda. tisztjei és a nemzeti tanács megyei tagjai és az uralom átvételére kijelölt román városi tanács tagjai. A prefektus másodszor is fel­szólította a tisztviselőket, hogy tegyék le az esküt. A válasz ugyanaz volt, mint előző nap. Újból kijelentették, hogy csak az erőszak távolíthatja el őket hivatalukból. Erre bevo­nultak a városházára a román gárda tisztjei, kézrátétellel. jelképes erőszakot alkalmaztak, utána az utolsó szolga és rendőr is távozott állásából. Ez történt huszonöt évvel ezelőtt Kolozs­Értekezlet a vállalati és a közületi beszerzési csoportok működéséről A magánkereskedelem részéről 6ok panasz hangzott el az utóbbi időben egyre szaporodó vá’lalati és közületi beszerzési csoportok el­len. Panaszolták, hogy a beszerzési csoportok nemcsak a legfontosabb élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek szétosztását végzik tagjaik között, hanem kozmetikai és más luxuscikkek árusításával is -foglalkoznak. A fogyasaztóknak egyre nagyobb tömegét vonjak el ezek a beszerzési csoportok a magánkeres- kede’emtől. Az érdekeltségek panaszára a ke­reskedelmi miniszter a budapesti Kereske­delmi és Iparkamarát bizta meg a kérdés ki­vizsgálásával. A Kamara a napokban értekez­letet hiv össze az ügyben és annak eredmé­nyét további intézkedés végett a kereskedelmi miniszter elé terjeszti. (M. Tud.) A MAGYAR SZÁRNYAK, a magyar repülés népszerű folyóirata legújabb számában közli a Magyar Aero Szövetség jelentkezési fel­hívását a haderőnkivüli repülő kiképzésre, Jáno^sy István ki'iinő folyóirata részletes be- számo’ót ad harcirepülőink nagyszerű telje­sítményeiről, Lévay Győző százados, a zuhanó- bombázóinkról, Jankovits Ferenc bombázóink­ról ir. Az 1943. évi téli nagy harcok egyik legdicsőségesebb fejezetéről, Iiovszkoje védel­méről, a magyar repülőkatonák vitéz harcain/ Dus-a László százados ir. Repülőorvosi problé­mákat is tárgyal a lap, valamint a magyar re­pülés már-már elfelejtett uttörőjérő', Némethy Emilről ir rövid életrajzot. Az óriásgépekröi, az uj angol rakétarepülőgépről, a szántó siklógépekrő! érdekes cikkeké* és képes ol­dalakat kapunk, valamint a Douglas Boston mintájú univerzális haicigéprő'. Sebesfi Lászió repülő tipustani ismeietek közlését kezd; meg, vitéz Járomy Árpád százados a magyar ifjúságnak ir cikksorozatot. Számos más ér­dekes cikk. repülőhirek. regény, kisebb köz­lemények, nagyszerű képek teszik változatos és gazdag tartalmú olvasmánnyá a Magyar Szárnyak legújabb számát. A lap ára 1 pengő. Mutatványszámot a kiadóhivatal készséggé', küld. (Budapest, VII., Királv-u. 93.) Zenélő malom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom