Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-18 / 13. szám

í* í $l i î a »U úr 1 8, ELLEN2ÉK Háború és sajtókrHika lúa: Zaihureczky Gyu!a 3 _ Kétségkívül igen nehéz a kérdés. S/a- bad-e, illetve köíelasségie-o a s.aij tónak há­ború idején köz,ügyekben kritikát gyako­rolnia? A kérdés felvetésére egy szinte nap, mint nap tapasztalható jelenség ad okot. S ez a jelenség a háború kórtünete: az emberek a háború rendkívüli viszonyait állandónknak és normálisnak kezdik te­kinteni. Különösképpen áll ez a sajtósza­badságra nézve. Mintán az állam a há­ború természetes következményeképpen korlátozta a sajtószabadságot, a kizáróan hadi-, illetve országos érdekeket védel­mező intézkedést, szikesen fogják fel egyesek és sokak olyképpen, Ih'ogy a saj­tónak semmit sem szabad megírnia, ami bárkire nézvei kellemetlen lehet. Köteles­sége azonban megírná mindazt, ami bár­kire, nézve kellermetes. Valahány lusta tisztviselő, hanyag adminisztrátor, sza­már intézkedéseket hozó intézmény, sa­ját hírnevét fokozni akaró bárgyú kar­rierista. feketéző kereskedő és pan'amázo hadigazdag ke rgje tőzik a társadalom virá­nyos berkeiben, az mind meg van győ­ződve arról, hogy ai kormányzat az ő vé­delmében hozta meg & sajtó szabadságát korlátozó intézkedéseket, illetve hatott oda, hogy a társadalom. „kivmgattió fér­fiéit“ hosszú cikkekben tömjéuiezzék és ezek a „kiválóságok“ nern restelkednek odáig leereszkedni, hoigy saját maguk Ír­ják meg önmagukról, hogy. miféle kiváló teremtményei a Mindenhatónak. Egyszó­val a sajtó ibjon jót vagy... semmit. Bi­zony, igen kellemetes és kényelmes ál­láspont. A legteljesebb mértékben meg is értjük, csak... éppen nem honoráljuk. Mint az ország minden tagja és szerve, mi, újságírók és általunk a sajtó is, tel­jes mértékben alávetjük magunkat azok­nak a kormányzati intézkedéseknek, ame­lyek a nemzet erejének összefogását cé­lozzák. Az i lief éktelenek beavatkozását azonban merőben feleslegesnek tartjuk. Ez pedig állandóan és némi előszeretettel megnyilvánul. Megnyilvánul attól kezd­ve, hogy amikor egy nem is alacsony ál­lású köztisztviselő „utasítását“ e°v cikk megírásával kapcsolatban visszautasítjt- tam, a további vita során, doktori, cime s az ebből feltételezhető jogi ismerete el­lenére, fel kellett világosit,an,om árról, hogv a cenzúra hivatalos szervein és a, jelelő® szerkesztőn kivüil az égvilágán senkinek sincsen beleszólása - abba, hogy mi jelenik meg egy lapban és mi nem. Az általa akkor igen fenyegetően emle­getett polgármesternek pedig a legkevés­bé, és megnyugtattam, hogy ha akár a legmagasabb LA ,• hatóságok * A,' . , ' ****•**.» ■>">**' akár bármelyik miniszter, vagy minisztérium, beleértve a két sajtófőnökséget is, aart akarja, hogy valami megjelenjék vagy ne jelenjék meg a lapokban, úgy arra igen udvariasan megkérik a szerkesztőségeket. De az efféle jogi tájékozatlanságon túl, megnyilvánul a beavatkozás abban is, hogy a legkülönbözőbb közültetek és tes­tületek „a magyar sajtó kötelességére“ buzgósn- figyelmeztetve bennünket, „köve­telik“, hogy majálisukról vagy elnökük legújabb kitüntetéséről, a megjelentek és ünnepeltek teljes névsorának közlése mellett, „minél bővebben“ megemlékez­zünk. Hat pedig — és ez a legfelhábori- tóbb a sajtószabadság ellenfelei számára — oly asmit tál álunk'írni, ami a közérde­ken ugyan segít, de atnáből káderül, hogv valaki, vagy valakik nem cselekedtek egé­szen helyesen, akkor összehívják az "el­nökséget, sőt a választmányt is és olyan, komoran követelik a ,,helyreigazítást*, mint a régi, boldog időkben Mancika „lekérése“ miatt a megyei bálon kértek elégtételt a jogászgyerekek megbízottai az erre vetemedett tb. szolga bír ót ól. S mondanak „határozatitag“ ilyen nagyje­lentőségű mondatokat, mint például: „A mai súlyos, vészterhes időkben a magyar sajtónak az a kötelessége, hogy megnyug‘ tassa ú kedélyeket és lecsiendesitse a há­borgó lelkeket.“ Igazán szívből köszönjük ezt a nagyszerű kioktatást s ezzel eí is jutottunk & kérdés lényegéhez. Hát kérem, mélyén tisztelt és nagyböl­csesség ü egyesek és közületek, a magyar sajtónak egyáltalában nem ez a feladata „súlyos, vészterhes időkben“. Teljes mér­tékben igaz, hogy á fordítottja sem. Ép­pen olyan hiba volna a jótanácsot, (lehet, hogy ezt is „utasításnak“ szánták) kö­vetve az összes elnököket, diszielnököket, Parkettes'éai munkálatok«! ju­id. LÖKIK CZY JTÓZSEpj lakás: Záoolya-ufcö 14. szám., vagy SEBŐK* cukrászda, Mátyás klráiytéf 23. Tel­Vasi war w> m uimii i naaui titkárokat és főtitkárokat, egyesületeket, szervezetekét, hatóságokat,'" állandóan heurékázva ünnepélni, mit sem törődve azzal, hogy cselekedeteikkel — illetve a legtöbb esetben cselekedeteik hiányával — éppen ők azok, akik izgatják a „kedé­lyeket“ és felháborítják a „lelkeket“, — mint alapos megfontolás nélkül „neki­menti“ mindennek, ami okkal, vagy anél­kül felbosszantotta az embert. Annak a megítélése, 'hogy mikor ■ helyénvaló és mi- *-kor nem a kritika, az már bizony kizá­róan az újságíró dolga, s teszi azt leg­jobb lelkiismerete és tudása szerint. Hoz­zátegyük még azt is, hogy .. . rendszerint eredménnyel. A sajtó ugyanis kétféle szerepet tölt be a társa dal ómban: befolyásolja a köz- vélemény alakulását és kifejezi ő közvé­leményt. Az elsőt nem végezheti sikerrel csak akkor, ha igazat ir és megmondja az igazságot akkor'is, ha az kellein ellen. Igv szerezheti meg csak a közönség bizalmát és csak igy juttathatja a közvéleményt olyan lelki állapotba, hogy csapásokat el tudjon viselni és felkészüljön bármilyen nehéz küzdelemre. Másfelől kötelessége kifejezésre juttatni a közvéleményt ak­kor is, ha az bizonyos ,,tekintélyek“ mű­ködése ellen .irányul. Mert emíétkezzünk csak arra. hogy a nagy francia forrada­lom például a pékek miatt tört ki Páns- ban és a világháború elvesztéséhez nagy­ban hozzájárult a papirtalpu bakancs. Ezzel azt akarom mondani, hogy a nagy 'társadalmi megrendüléseket, a „kedé­lyek nyugtalanságát és a lelkek háborgá­sát“ rendszerint lényegükben kis dolgok okozzák. Adminisztrációs hibák, helytelen mao-atartás, rossz modor, - indokolatlan hiányok stb. Ezeken pedig vagy lehet segíteni, vagy nem. Rendszerint azonban erélyes közbelépésre van szükség, hogy az illetékesek hajlandóak legyenek segí­teni. „Suba alatt“ kétségkívül kelleme­sebb volna bizonyos dolgokat elintézni, de ha azok a nagyiközönséget sértik, bosz- szrntják, vagy nyugtalanitják, iákkor őket különösen „súlyos, vészterihes időkben“ a, nagyközönség nyilvánoosága előtt kell el­intézni. Ez igen megnyugtatja a kedélye­ket és lecsillapítja a lelkeket. Hla pedig a baj nem küszöbölhető ki, akkor egyfe­lől .azt is meg kell mondani, mert így mindenki számol vele, másfelől megnyug­tatja és jó hangulatra kelti ia közönsé­get, ha azt valamelyik lap legalább „mcj7- irta". Éppen ezért azt szeretném kérni egye­sektől éppen úgy, mint közületek tői, hogy hia í>. kritika kötelességét gyakoroljuk, akkor ne méltóztassanalc a sajtótörvény alapján helyreigazításokat erőszakolni reánk, amelyek csupán arra alkalmasak, hogy a közéleti dicsfényt ismét ragy ói­vá tegye a tükörbe néző „tekintély“ előtt, hanem szíveskedjenek-arról értesí­teni, hogy az általunk kifogásolt hibát hogyan küszöbölték ki. Ennek a sajtóban, történő közlése lényegesen nagyobb szol­gálatot tesz minden érdekeltnek s a köz­nek, mint akármiféle „rexftificat io“. Aki pedig dicséretre áhítozik, az viselkedjék dicséretesen s mi magunktól, megfelelő módon és mértékben megdicsérjük. Iga­zán nem kell fáradoznia, hogy az újság­írás kellemetlen mesterségére fanyalód- jék s lehetőleg hexameterekben énekelje meg dicső múltját s nagyszerű cseleke­deteit. Moszkva, « londonillengyel kormányra hárít minden felelősségei Amszterdamból jelenti a DNB: Á brit híriroda jelentése szerint a szovjet híriroda hivatalos választ adott a lengyel kormány nyilatkozatára, amelyben kijelenti, hogy a lengyel nyilatkozatot csak a Curzon-vo- nal elvetésének lehet tekinteni. A hivatalos válasz így hangzik: Válaszul arra a nyilatkozatra, amelyet a lengyel kormány január 15-én adott ki Londcnban, a szovjet híriroda a következő nyilatkozat közzétételére kapott feljogosítást: 1. A lengyel nyilatkózatban a Curzon-vonalnak szovjet-lengyel határként való elismerése kérdését ügye­sen megkerülték és egyáltalán nem vették tudomásul, ami csak a Curzon-vonal elvetésének tekinthető. 2. A lengyel kormánynak hivatalos tárgyalások megindítására vonatkozó javaslatával kapcsolatban a szovjet kormánynak az a véleménye, hogy ez a javaslat csak a közvélemény félrevezetésére törekszik. Könnyen érthető, hogy a Szovjet nem kezdhet tárgyalást olyan kormánnyal, amellyel megszakította a diplomáciai kapcsolatot. Szovjet körök hangoztatni kívánják, hogy a lengyel kormánnyal a diplomáciai kap* csolatok ennek a kormánynak a hibájából szakították meg, mivel a lengyel kormány tevékenyen résztvett az állítólagos katonai tömeggyilkossággal kapcsolatos német szovjetellenes hírverésben. 3. Szovjet körök szerint az emiitett körülmények ismét azt bizonyítják, hogy a jelenlegi lengyel kor­mány nem kívánja helyreállítani a jószomszédi viszonyt a Szovjettel. . A londoni lengyel kormány sajnálattal vessi tudomásul « moszkvai választ Lissifâ,bonból jelenti az MTT: Londoni lengyel körök a brit hírszolgálat diplo­máciai rhun kartács a szerint hot főn reggel kijelentették, hogy „sajnálattal veszik tu­domásul a lengyel kormány január 14-én tett nyíl at Jcoaatára adott szovjet válasz hangnemét és tartalmát, különös tekin­tettel a lengyel nyilatkozat békülékeny hangnemére és- tartalmára, ami Lengyel- országnak azt a kívánságát bizonyítja, hogy tődé telhető módón hozzájáruljon a szövetséges nemzetek között az egyetér­téshez". A lengyel kormány most nyilvá­nosan elsősorban is tanácskozásokat foly­tait a brit és az amerikai kormányokkal. Londonban bombaként hatott a szovjet válasz Stockholmból jelenti a DNB: A Ny a Daglight Allehanda londoni jelentést kö­zöl, amely szerint a szovjet—lengyel ha­tárviszályra vonatkozó lengyel nyilatko­zatra adott szovjetorosz válasz az angol fővárosban bombaként hatott és mérték­adó körűikben a szovjet választ airculütés- nek tekintik, amely nemcsak Lengyelor­szágot, hanem Angliát és Amerikát is ér­te.’ A szovjetorosz jegyzőik nem mutat messzemenő megértésre a három nagy­hatalom között. Inkább arra mutat, hogy Az emlékezetes újvidéki események miatt Magasrangú katonatisztek meg* szöktekafelelösségrevonús elöl BUDAPEST, január 18. A magyar katonai történelemben példa nél­kül álló eset történt. Mayasrangu katonák megszöktek a felelősségrevo- nás elöl. Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyug. áll. altábornagy, Brassy Jó­zsef vezérőrnagy, Deák László nyug. áll. alezredes az 1942 januárjában Újvidéken történt eseményekkel kapcsolatban folyamatba tett katonai bűnvádi eljárás során az Ítélethozatal elei megszöktek, jól lehet minden lehetőségük megvolt a védekezésre és letartóztatásban sem voltak. Vád­lott társaikat, akiket vezettek, cserbenhagyták és azzal önmaguk felett mondották ki az ítéletet. E cselekedetük folytán mindhárman közönsé­ges szökevényeknek is minősülnek az ezzel járó Összes következmények­kel és a felelŐsségrevonást ebben a vonatkozásban nem kerülhetik el. Az illetékes katonai hatóságok a nyomozólevelet mindhármuk ellen kiadták. Ugyancsak nyomozólevelet adtak ki a szökésben lévő dr. Zöld Márton csendőrszázados ellen is. (MTI.) Ülésezett Beszterce-Naszód vármegye kdzigazgatás bizottsága BESZTERCE, jafluár 18. BésStereenaszéd vármegye köz igazgatási bizottsága megtartot­ta januárhavi közigazgatási bizottsági ülését. Ezalkalommal Besztercenaszód vármegye kir. tanfelügyelője beszámolt a mult évi december havi besztercei körzeti tskolafelügvelői érte­kezletről. A közoktatásügyi igazgatásról szóló i<?3j:Ví. törvénycikk az oktató és nevelői munka helyesebb és könnyebb igazgatása és ellenőrzése végett a népiskolákg és óvódák tanulmányi felügyeletére körzeti iskolafel- ügyetöket állított be. A körzeti i-skolaf el ügye­lőket népiskolai tanítói Oklevéllel és legalább tízévi szolgálattal bíró tanítók közül a tan­kerületi kir. főigazgató bízza meg. December havában a kolozsvári tankerülev négy tanfel­ügyelője és 45 körzeti iskolafelügyelője ta­nácskozott Besztercén. Ülés Gyula tankerületi főigazgató elnökletével. December hó folyamán ív? feljelentés ér­kezett a besztercei kir. ügyészséghez állapí­totta meg a kir ügyészség elnöke. Ezekből a legtöbb árdrágítással kapcsolatos. Növekedett a balesetek szánta. December havában meg­a Szovjetnek az a szándéka, hogy saját! lengyel kormányt alakítson. Hull nyilatkozata a szovjet A^ng} el ritarol Lisszabonból jeleníti az MTI: Mint' a brit hírszolgálat jelenti Washing­tonból, Hull é szakaimé inkái külügy­miniszter hétfőn bejelentette, az; Egyesült Államok kormánya, tudtá­ra adta a szovjet kormánynak, hogv kész vele együttműködni a szovjet- lengyel viszony helyreállításáért. Hull bejelentéséhez hozzáfűzte, az Egyesült Államok kormánya reméli, hogy sikerül a szovjet-lengyel diplo­máciád kapcsolatot helyreállt tani. kezdődtek a hótakaritó műveletek. A nehezen járható máriavölgy—radnalajosfalvi és ma- rosborgó-—márványkő—-dornavülgyi közut­s/akaszokat sikerült járhatóvá tenni — jelen­tette az államépítészeti hivatal vezetője. A törvényhatósági állatorvas jelentéséből kitti nik, hogy a fertőző állatbetegságek közül csökkent a rühesség és a sertéspestis veszedel­me. Gyenge alíatfotgalom mellett a várme­gye területéiől 22 drb. lovat, 395 drb. fel­nőtt és 49 drb. növendékmarbát, meg 39 da­rab juhot szállítottak ki vasúton.-- - ......................-......—................................................................. Hnatii Arra# írsz az áj török külügyminiszter ? Lausanneből jelenti a Buci. Tud : A Gazette» de Lausanne különtudósitója azt je’enti An- karából, bogy a kormányátalakítás kérdése továbbra is időszerű, különösen a külügymi­niszteri tárca betöltését i’letően. Említésre érdemes, hogy Rüstü Anras, volt külügyxni- nisz’.ter, miután hosszabb ideig beteg volt, éó k kapcsolódott a politikai életből, ismét An­karában tartózkodik és képviselőségre pályá­zott. Tudvalevőleg Törökországban csak vo ? képviselők tölthetnek be miniszteri széket.. Rüstü Arras In on ii köztársasági elnök munka­társainak szőkébb köréhez tarozik. A Német Távirati Iroda jelenti: Ankarában cáfolják azokat a hiresz'.e ésaket, cmelyek szerint a Németországban élő török diákok elhagyják a birodalmat Svájc irányában. MEGALAKULT AZ EMKE NASZÓDI TA­GOZATA. Január tizenkettedikén Walter Gyula EMKE főtitkár Naszódra é: kezet! a he vi EMKE alakuló gyűlésére. A főtitkár megnyitó beszéde után ; jeenlévők megvá­lasztották a naszódi EMKE i'sztikafü. Elnök: Pá fly Endre gimnáziumi igazgató, alelfvök Bap Gáspár, ti:kár Gangvi Jófcset, V

Next

/
Oldalképek
Tartalom