Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-13 / 281. szám

ÍHJCTTő, 1943 d«semb©r 13, LXIV. árfolyam 2»1. suAm* ára 16 O H Z k A 0 - i ^ L -° Extern. Or^ zá *h v.zt A r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai “. í§*. 1- Teiefoa: 11—09. Nyomda: Egye­tem-«. C. Telelő«: 29—23. Csekkszámla: 720ői ALAPÍTOTTA: EARTHS MIKLÓS kiadótulajdonos: ,,PALLAS SAJTOV ÂLLA.LAT JU Koloaavir. Eloáizel'ÍSí arak: 1 hóra 4.30 P. negyedévre 12.40, lélévre 24.80, 1 évre 49.60 P. Mli»Mj.mjiii r nr - rr - j—a*»«*”“—11 n naurriinh-rti MTI-távirat Ankarából:-----------------------------------------------------------­TÖRÖKORSZÁG HADBALÉPÉSE BIZONYOS ESEMÉNYEK BEKÖVETKEZÉSÉTŐL FÜGG Moszkvában aláírták a szovjet-eseh kölcsönös segélynyújtási szerződést MEGFÉLEMLÍTŐ légitámadás érte emdent KRIVOJ ROGNÁLA LEGERŐSEBB AZ OROSZOK NYOMÁSA Hull nyilatko Németország délkeleteurópai szövetségeseinek sorsáról Készakarva nem foglalkoztunk azonnal a Times pénteki feltünéstkeltö vezércikkével, amelyben a vezető angol lap Európa egysé­géről és a háboruutáni uj világrendnek a kontinensre vonatkozó alapelveiről szólott. Azért vártunk kétszer huszonnégy órát, hogy a nemzetközi sajtó visszhangja után egybe­vethessük a véleményeket. Mind tengely­részről, mind szövetséges részről a Times cikke a megérdemelt érdeklődést váltotta ki és a semleges lapok hozzászólásai is mutatják, milyen fontossága van a nyilvánvalóan su­galmazott vezércikknek. Főbb vonásokban a Times a következőket állapította meg: A világháború utáni világrend felállításá­nál fenn kell tartani Európa egységét és a kuszáit kontinenst problémák megoldásánál tekintetbe kell venni azt a geopolitikai, gaz­dasági és kulturális függést, amely Európa mindjén részét összekapcsolja. Ha nem őrzik meg Európa egységét és az egyensúly-rend­szer, vagy a hatalmi csoportok fenntartású- val kísérlik meg újra a pánskörnyéki békék utáni helyzet létrehozásátÁ íismét kárbavész az emberiség hatalmas erőfeszítése és tömén­telen áldozata, mert a gyűlölködés politiká­jával létrehozott állapot csirája volna még egy pusztitóbb világégésnek. Ezért el kell vetni azt a gondolatot, hogy Németországot teljesen megsemmisítsék, mintahogy nem vol­na tanácsos az sem, hogy a német néptől a fejlődés és a rekreálódás lehetőségét elvegyék. Az ellenféllel szemben meglepő tárgyilagos­sággal állapítja meg a Times, hogy a német nép igen értékes része a világközösségnek és az emberiség fejlődésének magasztos mun- kálása során nem nélkülözhető a -németek in­telligenciája, szorgalma és következetessége. A cikkíró tovább a két világháború kö­zötti államt soportosulások csődjével foglal­kozik. Hogy az olvasó találékonyságát ne tegye próbára, a cikkíró, mint a csőd kul- minans pontjaként említi meg a kisantantot. Élesen bírálja a a kis antant-áll amok hajdani soviniszta politikáját és kárhoztatja a hata­lomnak azt a fölényes gyakorlását, amely Csehszlovákia, Jugoszlávia és Rontania nem­zetiségeit vegetáló életre kény szeritette. En­nek a milliókra kiterjedő fonák helyzetnek az okait a' cikkíró abban látja, hogy az álla­mi szuverenitásoknak a végletekig való ki­élezése szinte törvényesítette a nem államal­kotó népcsoportok módszeres elnyomását. A Times „editorial“-ja messze túlszárnyal­ja a naponkinti vezércikkek fontosságát. Egy eges' tiolitikai evolúció útját vázolja röviden, de félreérthetetlenül., A megállapítások egy­től-egyig nyilt beismerései a hagyományos brit politikai magatartás, a balance of power — az egyensúlyi helyzet — bukásának. A William Put óta hírhedtté vált európai egyen- shlyrendszer — végre az angolok is belátták — a világ megbékélése helyett a népek kö­zötti ellentétek feléledését es állandó napi- rendentartását szolgálta. A balance of power, vagyis a pillanatnyilag gyengébb európai nagyhatalom támogatása az erősebb rovására, magában hordozta a mindenkori vesztesfél rcvanche-gondolatát és előidézője volt az eu­rópai hatalmak közötti vetélkedésnek. Ekla­táns példával megvilágítva a fenti tételt, a napoleoni háborúból és az i8ji utáni angol politikából tisztán láthatjuk. Nagybritannia fölényes elgondolása, de Európa szempontjá­ból célra nem vezető politikai játszmájának lényegét. A Nagy Korzikai fényes sikereinek ellensúlyozására! Anglia teljes erejével a Franciaország ellen tömörülj európai szövet­ség támogatására sietett. *A közvetett, majd később közvetlen beavatkozásnak az eredrné­I nyc a bécsi kongresszusban csúcsosodott ki és j Iaz egyénsulypolitika első alkalmazásával j Angliának sikerült a napoleoni Franciaország j vilagbatalmi törekvéseit elgáncsolni, A bécsi 1 kongresszuson azonban már gondoskodott ar- I ról, hogy a Waterlooi győztesek a legyőzött j rovására ne kerüljenek olyan hatalmi túlsúly­ba, amely érinthette volna Anglia világhatal­mi pozícióját. Bismarck idején, egyrészt a francia-né­met, másrészt a porosz—osztrák vetélkedés I korában kétséges volt, vájjon a három euró­pai nagyhatalom közül melyiknek sikerül ki­vívni a vezetőszerepet. A Titt-féle elgondo­A% MTI ankarai táviratai Ankarából jellenti az MTI: Török szempontból a kairói értekezlet egyik legnagyobb eredményének azit tart­ják, hogy bár okmány aláírására nem került sor Amerika és Török­ország között, Roosevelt a kölcsön­ös bérleti törvényen kívül is Ameri­ka legteljesebb támogatásáról bizto­sította a török köztársaságot. A tö­rök külügyminiszernek a török-orosz viszonyról tett kijelentései nyomán megállapítható, hogy láshoz híven, Anglia óvatosan és tartózko­dóan figyelte az európai eseményeket, felké­szülve arra hogy az egyensúly megbomlása esetén a gyengébb pártolásával helyreállítsa az erőviszonyok mérlegét. A mérleg karja a sedani ütközetben a németek javára billent le, Anglia tehát az 1871—1914 közötti félévszá­zad alatt nem rokonszenvböl, hanem a ba­lance of power politika alapelveiből kiindul­va támogatta szinte automatikusan Francia- ország revanche-törekvéseit. A világháború után az előző évszázad ta­pasztalatai szerint azt lehetett volna várni, hogy London a győztes Franciaország lépé­seit fogja keresztezni és a Versaillesben meg­nyomorított Németország fölemelkedését se­gíti elő. A Foreign Office urai azonban tisz­tán látták, hogy a győzelemtől megittasodott franciák a belpolitikai nehézségek miatt nem tudják gyümölcsöztetni a „victoire“-t és a legyőzött Németország *a maga rendkívüli vitalitásával . még mindig veszélyesebb lehet az angol világbirodalomra nézve, mint az ön­magát marcangoló Franciaország. London ez­úttal is jól számított és számításait a nemzeti szocialista rezsim uralomrajutása igazolta. Az angol világbirodalmat történelmének kritikus pontjain mindig megmentette a balance of power alkalmazása, de az angol államférfiak azt (s tisztán látták, hogy a kritikus ponto­kat ugyancsak a balance of power idézte elő. A most folyó világháborúban talán utoljára nyúlt London a régi, bevált eszközhöz, az egyensúly helyreállításához, amikor legkilá- tástalanabb pillanataiban a Németországgal szövetséges Szovjetunió barátságát és fegyve­reinek támogatását kereste és amit követke­Oroszország és Törökország között kétségtelenül enyhült a korábbi fe­szültség. Kairóban az orosz-török kérdést ille­tően török szempontból megnyugta­tó megbeszélések tehettek. Az Ankarában működő külföldi újságírók szerint Törökország had* balépése bizonyos követelmények teljesítésétől és bizonyos esemé­zetes, makacs fáradozással meg is szerzett magának és ezzel a totális világháborúnak uj fordulatot adott. A Times cikke nem az egyetlen jel, amiből a hagyományos brit elgondolás feladására le­hetne következtetni. Számos körülmény (hogy csak a fontosabbakat említsük: Anglia mos­tani háború alatt, a múlt világháborúval el­lentétben, európai szövetségeseinek nem tett semmiféle ígéretet a háború utáni ujjárende- zésre vonatkozóan és csuk általánosságban ismertette célkitűzéseit, amelyek egyaránt érintik a háború utáni győzteseket és legyő­zőiteket; az Atlanti Charta; a kisnemzetek és nagynemzetek közötti jogegyenlőség elis­merése; a közép- és keleteurópai konföderá­ciós törekvések támogatása) arra mutat, hogy London a mos tatii háború végén uj uta­kon keresi az európai megbékélés lehetőségeit és nem kárhoztatja krónikus marakodásra az európai hatalmakat. Mennyire tolmácsolta Anglia valódi akara­tát a Times vzércikkíróját Az indokolt kér­dést minden tapasztalt újságolvasó feltehette a cikk elolvasása után. Nem egyéni véle­ményről van-e szó, vagy pedig az ideghábo- ru újabb fogásáról, kérdezhette a kétkedő, nemcsak Európában, hanem Londonban is. A szkeptikus már szombaton jelentkezett egy angol újságíró személyében, aki megkérdezte Branden Brackent, a brit tájékoztatásügyi mi­nisztérium vezetőjét Anglia háború utáni el­gondolásairól. A miniszter röviden igy vála­szolt: „Hivatalos minőségemben felhívom a fi­gyelmét a Times pénteki vezércikkére". NAGY JÓZSEF, nyék bekövetkezésétől függ. Azonban, hogy mi lesz a szövetsége­sek háborús menetrendje és abba hogyan illeszkedik bele Törökország, ez titok marad. Mindenesetre a. tö­rök válságnak Inonü utazását ma­sában foglaló szakasza simán és a törökök legnagyobb megelégedésére véget ért, azonban a háborubalépés- sei kapcsolatos válságos helyzet csak akkor szűnik meg, hogyha a. fegyverek zaja végleg elül. Oroszország (ts Törökország enyhült a feszültség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom