Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-31 / 296. szám

PÉNTEK, \U3 december 3Í,

XXÎV. évfolyam. 236. szám*

ARA 30 FILLER

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. Teteíon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8, Telefon: 29—28. Csekkszámla: ?29o6 ■U ii»M.!.iw»,>|g|i»Jww|r «inni m-vmmmnvnmmm

ßiapuana:

BIRTHS MIHLÖS

iMWWWiPP«»" ■írn-'ii ímiwwwwwm

Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAL AT “ Rt Kolozsvár. Eloíizefési irak: 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, I évre 49.60 P. Trinrnrnr^- ' 't™™1——r».™

..

A HARMINCADIK ESZTENDŐ

Irta: ZATHURECZKY GYULA

A harmincadik háborús esztendő küszöbén, úgy vélem félre kell dobnunk minden unalomág szajkózott újévi szólamot. A mögöttünk lévő emberöltő tanulságaival ugyanolyan komolyan és keményen kell szembenéznünk, mint amilyen komolylak és kemények voltak' azok reánk nézve. Jövő feladatainkat ugyanolyan kérlelhetetlenül kell vállalnunk, mint amilyen kérlelhetetlenül állanak elénk. Éppen ezért kérem „a magát álomhajókon ringatni szerető Hunnia népé“- nek azt a töredékét, kikhez e sorok eljutnak, ne vegyék zokon., ba az 1944. esztendő előestéjén olyan gondolatokkal zaklatom őket, amelyek talán semmiképpen sem illeszthetők bele a derűs „szilveszteri hangulatba“, sőt éppen ellenkezően olyan magatartásra szeretnének ösztönözni, amely minden vonatkozásban megfelel a harmincadik háborús évnek s mindannak, amit az ma még titokzatosan; de mégis érezhetően rejt magában.

4»

P-eleslegesnek tartom felsorolni az elmúlt harminc esztendő köztudott eseményeit, mert nem az események voltak igazában ia lényeg. Nem az volt a lényeg, hogy négyéves hősi küzdelem után a központi hatalmak összeroppantak és Paris környékén aláírták a „legyőzőitek győzelmiét“ bizonyító békeokmányokat. A fegyvertelen háhoru eseményeiről, a hennáik kavargó és őket irányító eszmékről éppen oly meddő ma írni, mint a tiszavrrágéletü államképződményekről és az ^ impériúrnők alá került népek sorsáról, vagy a második háború kitörésének okairól. Mindennél -okkal, sokkal többről van szó. Arról, hogy a középkori nagy felfedezések óta és a.z újkori találmányok által az egész földiekére kiterjedő „világ“ merőben uj törvényeket és életformákat követel ma és követelt b.' rtokbavételének első percétől kezdve, mint amelyek alkalmasak voltak iaz Európáiban, Ázsiában va,gy Amerikában ad~ djS egymástól függetlenül élő emberi társadalmak irányítás árra. Óriási összefüggések születtek egymással rendszerint homloké gyen est ellenkező tényezők között és az emb&riség történetében igy indult. meg egy alig érzékelhető méretű erjedési folyamat, amely mind a mai napig nem fejeződött he, sőt éppen napjainkban ismét tetőíotoára hágott. Lázban éltünk és élünk és ennek a láznak a görbéje az ut, amelyen az emberiség a XIV. vagy XV. század óta (a történészek tetszése szerint) halad. Beletartozik ebbe a conquistadorok hódítása éppen úgy, mint Luther fellépése Witten.bergában, a spanyol inquisitio ér a német protestantizmus, az Armada elpusztítása és Crorn- tvell pplitikájia, az angol ipari forradalom s a^ francia társadalmi forradalom, az egyház földi hatalmának letörése és a nemzeti eszme diadala, a kongreşszusok százada ugyannydra, mint a diktatúráik évtizedeié, államok egymás közötti gazdasági és fegyveres összeütközése, mint a tudósok és költők tevékenységed Minden ami történt, végső eredményében azért történt és történik, hogy az egész földtekét meghódított emberiség megtalálja azt a nagy szintézist, amely biztosítja boldogulásának lehetőségét. Az állandóan egymást keresztező érdekek vezettek a különböző zászlók alatt és különböző eszmék jegyiében történt összeütközésekhez, amelyek azonban bár lassan és alig 'észrevehetően, de állandóan csökkentették az ellentéteket. A középkor apró autonómiái autokratikus birodalmakká rázóditak össze, azok ismét nemzeti államokká hullottak szét, hogy azután véres és kanyargó utakon keressék kontinentális eszmék jegyéiben az együttműködést. Az olasz renesaaince ál- lamocskák vagy német fejedelemségek véres harcaiból, az amerikai észiaki és déli államok küzdelmeiből, a brit kereskedők, kalózok 'és tengerészek hódításaiból, a japánok szellemi és teonikai fejlődéséből, a kozák hetman ok kalandjaiból igy alakultak ki a belsőleg lassan elrendeződő kontinensek, amelyek ellentétes érdekeik nyomása alatt, ma szinte zárt egységben állanak egymással szemben és belső ellentéteiket alárendelik a nagy külső érdekek szolgálatán,ak. Dz a’ kontinensek kötött folyó küzdelem a mai háború oka és korszakunk jele és ennek rendelődik alá minden egyéb. Ez a dolgoknak lényege s nekünk ennek jegyében kell köszöntenünk az uj esztendőt, amely talán meghozza számunkra a vég- kifejlést, vagy legalább is közelebb visz ahhoz. S ez a végkifejüée nem lehet egyéb, bármi történjék is, mint az, hogy — még' bizonyára rengeteg küzdelem és mérhetetlen áldozat árán a kontinensek belső egysége megszilárdul és teljesen, vagy bizonyos fokig lemorzsolódnak a közöttük lévő ellentétek.

4*

Persze mindenki és méltán azt kérdezheti most, hogy hogyan és miképpen. Mi lesz .Angliával, Németországgal, Olaszországgal, mit csinál Hitler és mit Sztálin, hová akar kijük adni Roosevelt és mi lesz az európai ujjárepdezéssel, de legfőbbképpen.. . mi lesz velünk? Bolsevista lesz-e az uj világrend, vagy nemzeti szó-' Dialista, vagy visszatérünk a liberalizmushoz és a demokráciához? Hogyan fognak alakulni az uj aTTam«W,ár ok, valamilyen imperializmus gyüri-e maga alá a kisállamokat, vagy szabad együttműködésükön alapul-e az uj élet? Belekerülünk-e mi is a háborúba s bombázni fogják-e Budapestet? Ezernyi ilyen többé- kevéshbé értelmes -Kérdés szakadhat, fel mindenkiből, de ezekre válaszolni legfeljebb madárjósok tudnának. S végeredményében még a találó válasz is lényegtelen, ha figyeljük a fentebb vázolt nagy összefüggéseket, mert legfeljebb egyéni sorsok felől mondhatnának igazat s ez az igazság is csak post fostam bizonyulhat be. Számunkra, magyarok számára mindez csak körülmény lehet, de nem kérdés. A kérdés számunkra az, hogy mindenképpen biztosítsuk helyünket az elkerülhetetlenül elkövetkező uj világban. S ezt — mint annyiszor elmondottuk már — másképpen nem tehetjük, mintha minden izünkben, minden gondolatunkban, minden cselekedetünkben, mindennel szemben és mindenen által magyarok maradunk. És kérem a jószán- déku olvasót, hogy ezt ne vegye frázisnak, mert nem az, — nem annak szántam. Ebben a szörnyű világégésben csak egész emberek és egész nemzetek maradhatnak fenn. Ezért vessünk el magunktól és ki magunkból mindent, ami idegen. Őrizzük hiv-en magyar lelkiségünket, gondolkodásmódunkat, erkölcsünket, maga- tar fásunkat. Ilyen világégés közepette a legkisebb csorbulás is pusztulásba dönthet. bennünket s más népek és akaratok szolgáivá tehet.

Itt adott pillanatban semmi egyéb nem fog számítani, mint az, hogy milyen erőt képviselünk és milyen érté/cet jelentünk — mások számára. Eszerint fognak megítélni, talán elítélni, de minden bizonnyal ennek alapján fog a nagy összefüggések közepette is lényegében a magunk akaratából kialakulni jövendő sorsunk.

4*

Nagy távlatokat kell tehát átfogjon tekintetünk és messze célok felé kell irányulnia. Nemcsak hátrafelé, hanem előre is „történelemben“ kell gondolkodnunk. A mult nem jogosit semmire, legfeljebb kötelez. De a jövőhöz jogunk van s kötelességünk ezzel a joggal élni.

Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk a ma- jvj'v múltat, úgy arra kell törekednünk, *:'íi£rvy. r.e ísuk • pusztán ő magát lássuk, hanem az egész világot, amelynek keretében életünk lejátszódott. Aki igy tanulmányozza a múltat,* annak sok tekintetben meg fog változni a felfogása egyről s másról. Hősiességet fog látni nem egy szürkeségben, nagyságot nem egy kicsinységben s ugyanígy fordítva is. De mindent egybevetve eljut életünk bármely, még olyan elesett percét is vizsgálva arra az általános igazságra, hogy mindig megfelelően és végül is kellő időben tudtunk alkalmazkodni a világhoz és a benne történő eseményekhez. Sok frázist tör össze ez az szemlélet, de józan életlátáshoz vezet. S elvezet bennünket egy problémához, amely ma mindennél fontosabb számunkra: o Kárpátmedence kérdéséhez.

Az ókori birodalomnak magukba és rendszerükbe foglalták a történelmi emberiséget. Határaikon kívül barbár törzsek élték véres vegetációjukat. De a lassan táguló világ uj követelményekkel állott elő s a birodalmak elpusztultak, hogy uj közösségi formáknak adjanak helyet. A gyenge és laza formák világhódító álmokat sarjasztoftak, de a világ már tul- nagy volt ahhoz, hogy bárkinek is sikerült volna meghódítania. A kisebb egységek, a tájak azonban éltek tovább s ide-oda hányhatva a történelem eseményei által mégis megtartották a maguk sajátos törvényeit, a maguk különleges arculatát és az idők és az események lé- nyegében egyiken -em tudtak változtatni. Ilyen kisebb egység, ilyen táj a Kárpátok medencéje.

4*

Első törvénye ennek a tájnak, hogy aki ur a Duna-Tisza közén, annak urnák kell lennie a Kárpátok koszorújáig. A táj földrajzi és politikai egysége megdönthetetlen. A Pannóniára és Dáciára tagozódó római impéri um megdőlt. Utána a táj szinte „senki földje“ lett. A központilag elhelyezkedett avarokat, majd hunokat egyfelől a karol ing császárság ereje pusztította el másfelől a világuralmi álom bukása. Helyüket a magyarság foglalta el ... immár időtállóan. S bármily súlyos csapások érték a magyarságot itteni életének már első századaiban, hatalmának központi fekvése mindenkor ismét felemelte. A tatárjárás után egy derék bajor szerzetes azt irta, hogy „Magyarország háromszáz éves fennállása után megszűnt lenni“. De Béla királynak már néhány év múlva sikerült kivernie a hódi tó szándékú osztrák szomszédot az ország területéről. A török nem tudta kiterjeszteni hatalmát a Kárpátok pereméig s. pusztulnia kellett. Az osztrák

császárság nem tudta elfoglalni ténylegesen a Duna-Tisza közét, s Magyarország újjáéledt. A trianoni utódállamok csak belemartak a magyar állam testébe s ime, mi lett a sorsuk. Erőiek az első törvénynek tanulsága tehát, hogy amíg van magyar állam s vannak magyarok, nélkülük, vmgy ellenükre senki maradandót a Kárpátmedencében alkotni nem tud.

Másik törvénye a tájnak a sokrétegü- sógbői fakad. Fajok, vallások, nemietek keverednek benne s maga is apróbb tájakra tagozódik, amelyek azonban csak szint jelentenek benne, de egységében a spektrum színeit. Nem szétbontani, hanem összefogni kell ezeket a színeket, s ezt a feladatot megint csak a központilag elhelyezkedett és az egész tájat magába ölelő magyar lelkiség képes. Ä románnak nem jelent semmit Lomnicz vagy a Balaton, a szlovák számára üres földrajzi fogialom a Bánát vagy a Bucsecs, a szerb számára nem számit Vereczke vagy a Hargita. Mindennek együttesen csak a magyar számára vail jelentősége, mély értelme, megszenteltsége. Nagymagyarország minden rögéhez magyar vér, magyar könny, ma,gyár öröm, magyar verejték, magyar emlékezés, magyar vágy tapad. Igen nagy erő ez s mindenki csak a maga vesztére tekintheti „elhanyagolható meny- nyiségnek“. Ezért van igaza Reményik Sándornak, amikor egyik legutolsó versében igy irt: „Államokat lehet szétdara- bolni, Nem lehet legyilkolni lelkeket“.

Harmadik s a két elsőből vaskövetkezetességgel eredő törvény, hogy a Kárpátmedencét időtállóan csak mint egységet lehet beilleszteni az európai közösségbe. S a három törvénynek együttes tanulsága, hogy' bármint alakuljon is Európa sorsa, aki azt alakítja, annak szüksége van a Kárpátmedencét betöltő Magyarországira.

4*

A három törvényt azonban nem elég hangoztatnunk, hanem be is kell tölte- nünk. S az uj esztendőben fokozottan nehezedik reánk ez a parancs. Háború van s ezért nemcsak, fegyverrel, hanem lelkünk egészével is fel kell készülnünk arra, hogy minden idegen akarattal szemben utolsó csepp vérünkig védelmeznünk kell ezt a tájat. És ha ez sikerült, akkor nem elégedhetünk meg sikerünkkel, nem bízhatunk mindent az államra és a diplomatákra, hanem minden egyesnek közülünk, minden erejével azon kell lennie, hogy valóban magyarrá is legyen azami. magyar. S itt jutunk el az uj esztendő üdvözlésének komolyságához.

Fel kell készülnünk arra, hogy az 1944. esztendőben talán a mi városainkra is bombazáípor hull. Hogy pusztulni fognak a mi asszonyaink, gyermekeink, öregjeink is. Hogy porrá és hamuvá válik minden, amit egy élet munkájával, vagy nemzedékek munkája árán szereztünk. Fel kell készülnünk arra., hogy fegyverrel a kezünkben kell megvédelmeznünk minden talpalattnyi földet s bőségesen kell ismét öntözzük magyar vérrel.

De ennél többre is fel keH készülnünk. Arra, hogy ismét magyar birodalom leszünk s képesek keli legyünk ezt a birodalmat kormányozni. Meg kell- találnunk a haladás és konzerválás nagy szintézisét. hogy kidobva a műit minden avitt és felesleges terhét, azt időszerűvel és jobbal, magva rabbal hőivel tesi’.hcsrük. Fel kell kisülnünk a magyar föld, 4