Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-29 / 294. szám

19 43 december 29, ellenzék nnwiiVHi ti Ferencz Gyárfás háborús riportja: Csíkszereda, december hó. A hadijeltcntcsek naponta emlegetik Zsrto mirt és környékét. Az igen fontos vasúti cso­móponton fekvő város kereken 135 kilometer távolságra feleszik Kievtől ... A mult évben tömegesen vonultak át rajta magyar csapatok. A mi gépkocsioszlopunk is ott húzott el, sót egy félnapot töltöttünk a városban. Háborús naplóm igy emlékezik meg róla: Gépkocsisorunk kora hajnalban, előírássze­rű en fut ki Rovnóból Zsitomir felé. Az ut jelentős része javitás alatt van. Egyes he­lyeken a talajvíz túlságosan magasan van. A kikopott beton alól átszivárog. Ezeken a szakaszokon szivárgókat épít a mindenhol jelenlevő, nagyszerű összhangban dolgozó, ha­talmas Todt-szervezet . . . Addig is deszkák­kal burkolják ezeket a részeket. Dclelő't 8 óra tájban robogunk át az 1939 előtti volt szovjethatáron. Egyszerre megváltozik a kep( Az addig csikókban parcellázott föld, teljesen összefüggő, hatalmas darabbá szélesedik. Itt már az annyiszor hallott és olyan sok for­mában emlegetett kolkhoz-alapon, „testvéri közösségben“ művelték a földet. A rendszert — egyelőre, csupán átmenetileg — a rémetek is fenntartották s igy csak az egyes gabona vagy növényfajták közötti elválasztó vonal húzódik a „végtelenség“ felé... A határ mellett, de majdnem minden nagyobb falu­ban hatalmas, vörös épületcsoportot látunk. Kaszárnyák ezek. A vöröshadsereg órási épü­lettömbökből álló csoportokban volt elhelyez­ve. A laktanyák három-négyemeletes, kívül­ről korszerűeknek látszó épületek, hajdan köz­ponti fűtésre voltak berendezve, de csodála­tos; mellékhelyiségeket nem találtunk. Az új­keletű szükséghelyeket németek építették . . . Egészen keleten vagyunk... Zsitomirban valóságos városrészt képeznek a laktanyasq- rok . . . Méreteikre jellemző, hegy az egyik, félkilométemyi hosszúságú es szélességű négy­szögben, sakktáblaszerüen elhelyezett — ter­mészetesen többemeletes — épületekben 30 ezernél több foglyot őriztek a németek. A jelentősszámú helyőrség s a sokezres átvonuló katonaság meg se kottyan a fennmaradt épü­lettömbökben, holott mindenki rendes fekhe­lyet, ágyat kap. A Todt-szervezet. itt is és ezen a téren is csodákat müveit. Találkozás egy csikóssal A várostól mintegy 70—80 kilométerre megálló-ttunk és beszéltünk egy csikóssal. Rongyos, mezítlábas, összetört ember volt. Fiatal s mégis öreg... Magyar értelemben úgy -viszonylott a csikóshoz — ezt a hozzánk beosztott alföldi legények nyomban megálla­pították —, mint itthon az üsfoltozó cigány — a földesurhoz. Elnondta. őket már nem tudták behívni katonának a visszavonuló vö­rösek. Nem volt már ideje rá a bolsevizraus- nak. Ez az ukrán ember s amint későbben megtudtuk — a többi is örült a németeknek. Azt állították, hogy rendszeresebb étkezésük van és sokkal jobo bért kapnak, mint előző uraiktól. Lépten-nyomon a szabad ukrán ál­lamról beszélnek. Nem érdektelen, jelenség; sokhelyen még a Kárpátalját is emlegetik. Régi és helyes tapasztalat: az étvágy mindig evésközben, jön meg a legjobban. Jellemző tünetként emlegették, hogy ott tartanak; to­jást is adhatnak el. Állatállományukat szapo­ríthatják, sőt erre erőteljesen ösztönözik őket a németek. — 1931-ben, az első ötéves terv (pietyi- levka) végén olyan éhínség volt ezen a vi­dékén, ^ hogy az embered .nunkaközben estek össze es^ haltak meg. Azok a falvak ott ni — s négy közelebb lekvő falura mutat — szinte teljesen kihaltak. Alig lézengett né­hány csontváz bennük. Most a falvakat — német ellenőrzés alatt — ukránok vezetik. Cigarettát nyomunk az ukrán csikós szá­jába és tovább robogunk. Európai értelem­ben alig látunk falvakat. Tanyaszerüen, „mű­vészi“ összevisszaságban szétszórt házakban élnek az emberek. Meghatározott távolságban, egységes formában épült vörös épületek tűn­nek fel: kolkhoz központok ezek. Ezekből irányították a mezőgazdaságot. Rom ... rom ... rom... Délelőtt ii óratájban futunk be szállás­csináló csoportunkkal Zsitomir utcáira. Meg­döbbentő kép fogad. A belváros csupa rom­halmaz. Többemeletes épületek, paloták ro­mokban hevernek. Utcasorokon át egyetlen eP _házat sem lehet látni. A helyzettel isme­rősök így magyarázták akkor a dolgot; a nemetek bevonulása alkalmával, a visszavo­nuló vörösök robbantottak fel mindent. Meg kell adni: tökéletes munkát végeztek. I°en jellemző; a háború megindulásakor a 98 ezer lakosú varosban 40 ezernél több zsidó la­kott. Az ukránok szerint — akik elképpesz.V) dühvei, villogó szemekkel beszéltek a Zsidók- Izrael fia: vezettek mindent. Ezek az emberek a vörös hadsereg visszavonulása előtt elmenekültek. Abban a pillanatban 6 zsidó la- kott a váiosban: szabok, cipészek, akiket a katonai parancsnokság foglalkoztatott . . . A villamossínek össze-vissza görbülve, rozs­Zsitomir, 1942 dásan bámulnak a nagyvilágba. A külváro­sok épenmaradf házai rettenetesen néznék ki. Az a benyomásunk, hogy rendezetlen, össze­vissza pofozott cigánysorban járunk. A város bejáratánál domboldal van. Itt mélyen húzódik az ut. Betonból hatalmas sarlót és kalapácsot öntöttek ki hatalmas kör közepén, a vörös forradalonji akkori vezerei. A jelképet darabokra zúzták az ukránok. A laktanyaépülettömbök főlépcsőin kétoldalt nagy földgömbek állnak. 1941 júniusában ,még vörös csillag, sarló és kalapács díszlett rajtuk, hirdetve minden halandó előtt a vilag- forradalmat s annak jelszavat: „Világ prole­tárjai egyesüljetek!“ Most kampóskereszteke-t festettek rájuk . . . így változik a világ! Összetört múlt A Luxemburg Rózáról elnevezett térről Lenin fekete márványba faragott, óriási mé­retű szobrát a tömeg szétzúzta. Az emlékmű óriási darabjai a parkban szanaszét hevernek. Szlovák megszálló katonák (itt láttunk elő­ször és utoljára szlovák katonát egészen a Donig) szemrevaló ukrán fehérnépekkel in­cselkedtek. Látszott, hogy a „szláv testvéri­ség" alapján igen-igen jóban vannak. Általá­ban a nemzeti öntudatra ébredt ukránok u mult emlékeit seholsern tűrik. Mindent össze törnek. Hét temploma van a városnak. Természe­Templomba A zsíros, foltos, szakadozott reverendáju, pap ismertette, hogy azokban az időkben a ' lakosság igen csekély százaléka mert nyíltan temploma járni, gyónni, gyermekeit rnegke- Teszteltetni, meit azt nyilvántartották. Titok­ban, legtöbbször éjjel, annál többen vitték hozzá újszülött, gyermekeiket, kértek áldást el­hunytjaikra,, gyóntak és áldoztak. A felsza­badulás után aztán végeláthatatlan tömegek­ben keresztelkedtek meg a felnőtt emberek és gyermekek. Tüzesen villogó szemekkel je­gyezte meg az ukrán pap, hogy a Mózes- hitüek azokban az időkben is szabadon és nyíltan járhattak és Jártak is a zsinagó­gákba , tcsen mind görögkeleti. Egy kivételével az összes templomokat katonai- és gabonarak­táraknak alakították át és használták a vö­rösek. A nagyértékü kegyszereket cs ikonokat elvitték a kommunisták. iA falfestményeket lemeszelték. A kereszteket leverték. Egyetlen kanál maltert nem dobtak az épületekre, egyetlen meglazult téglát nem igazítottak meg. Nem lehet csodálkozni tehat, hogy a jellegzetes kupolás tornyokon, ablakmélyedé sekben már fü sarjadt . . . Halálra voltak Ítélve a templomok az orosz falvakban és városokban ... A nagy, központi templomban egyetlen háromágú ezüstgyertyatartót s néhány ikont tudtak visszavinni a hívők. Az oltárt desz­kából verték össze. Heteken keresztül hord­ták ki a szemetet innen, mig beköltöztethet­ték a kezdetleges „berendezést“ . . . Látogatá­sunk pillanatában a kórus gyakorolt ... A pappal is beszélgettünk. A szovjeturalom kez­detén két évig bujkált. Aztán jelentkezett s engedélyt kért, hogy istentiszteleteket tart­hasson. A forradalom kitöréséig ötvennél :s több papja volt a városnak. Sorsukról mai napig sem tud senki. A szovjethatóságok a temetőben álló kisebb templomot jelölték ki működése szinteréül. Egyidejűleg évi ys e/er rubel adót róttak ki rá. Hívei támogatásával mindig pontosan megfizette az elképesztően nagy összeget. 1 zúdul a nép! A város jelenlegi lakosságának 80/ száza­léka ukrán, a másik 20 lengyel, illetőleg orosz. Mindenki arról beszélt, hogy rövidesen meg­alakul a szabad ukrán állam. Erről a gondo­latról — szerény véleményem szerint még sokat hall majd a világ és valakinek sok gondot okoz egyszer. Temetőben járunk... A keresztek ismét visszatértek. Csak itt-ott lehet vérvörösre festett, tetejükön, vörös csillaggal — oszlopo­kat látni. Ezek voltak az utolsó kétévtized „hivatalos“ síremlékei. Az eszme — látható jelek szerint — nem hagyott mély gyomo­kat, mert az istenadta nép szempillantás alatt megtagadott véle minden közösséget. Rokonok között A városban és a fogolytáborban — néhány nemet katona irányítása mellett — volt vö- röskaconák tartják a rendet kék formaruhá­ban . . . Maga a helyőrség jelentős részben szlovákokból állott — akkor. Amikor hire szaladt, hogy magyar katonák, honvédek vo­nulnak át a városon, „rokonok“ jelentkez­tek. Legalább ők rokonnak tartották magu­kat. Muszengerojf Iván 17 éves gépkocsive­zető, Alle Bergenoff 20 éves egyetemi hall­gató, Moszeilgidoff Jurszupján 21 éves taní­tójelölt, Tvauri Miklós gazdálkodó a magyar­sággal rokonfajunak érzik magukat. Jómegje- lenésü, keleti vágású, keménykötésü legények, akik egybehangzóan állítják. Kiev Körül an­nakidején sok-sokezer társukkal együtt pus­kalövés nélkül adták meg magukat. Nyomban önkéntes szolgálatra jelentkeztek a németek­nél. Végtelenül örültek, hogy magyarokkal ta­lálkoztak. Még sok-sokezer hasonló társuk él itt s végez rendfenntartó szolgálatot a né­metek által elfoglalt területeken. Életük leg­boldogabb perce az volna — hangoztatták —, ha engedélyt kapnanak arra, hogy honvéd kötelékekbe léphessenek. Feltűnt: különösen Tvauri megjelenése, egész magatartása .ma­gyaros, mintha valamelyik szinmagyar falu­ból k érült volna ide. A bucsuzást nagyban megkönnyítette, hogy cigarettával alaposan megtömtük „rokonaink“ zsebeit s némi Róká­ról is gondoskodtunk részükre. Akkor még volt miből... Az árúk árának megállapításánál csak a hivatalos közlemények Irányadók! Kolozsvár város közellátási hivatala közli: Az utóbbi időkben egyes lapokban a közellátással kapcsolatosan éspedig fő­leg a zárolt cikkekre, a szétosztásra és árszabályozásra vonatkozólag olyan köz­lemények jelentek meg„ amelyek nem­csak félreértésre, hanem súlyos kellemet­lenségekre adtak alkalmat. így legutóbb az egyik napilapban a rizs árának fel­emeléséről jelent meg egy közlemény el­lenőrizhetetlen forrásból. A közlemény alapján az egyik kolozsvári kereskedő csaknem háromszoros árban árusitotta a ! készletéiben lévő rizst. Emiatt a kereske- j dő uzsorabiróság elé került. Az ilyen és ehhez hasonló esetek késztetik a város közellátási hivatalát arra, hogy ezt a fi­gyelmeztető közleményt adjia ki úgy a kereskedőknek, mint a vevőiknek. Úgy az eladó, mint a vevő csak azon hírlapi köz­léseket veheti irányadóul, amelyeket vagy közvetlenül a polgármesteri hiva­tal, vagy a város közellátási hivatala ad ki. Egyébként a közellátásra vonatkozó­lag is a hivatalos lap (Budapesti Köz­löny) közöl minden rendelkezést. Legdrágább kincsünk: az egészség Tudnivalók a kiütéses Iliászról A kiütéses tífusz általában háborús időkben, mikor a közegészségügyi gon­doskodás hanyatlásit szenved, szokta fel­ütni fejét. A betegséggel való foglalko­zásnak az adja az aktualitását, hogy né­hány hónappal ezelőtt Erdélyben is elő­fordult, szerencsére csupán szórványosan. Hazánkban a kiütéses tifusiz szomorúan ismert betegség volt a törökdulások ide­jén. A megelőző világháborúban pedig a szerb vidékeken vonult végig a járvány, közel százötvenezer áldozatot szedve. A betegség kb. kétheti lappangási idő után jelentkezik. Az első tünetek a meg­hűléshez, vagy influenzához hasonlóan, fejfájással, bágyadtsággal, magas lázzal, nagymérvű elesetjtség. érzésével kezdő­dik. Három-hót nap múlva ezután len- csényi vagy ennél is apróbb rózsaszínű kiütések jelennek meg a kézén, lábon, vállon és törzsön. A láz hosszú ideig el­tarthat s a betegség nagy százalékban halálosan végződhet. Ezerkilencszázhuszonháromban, Orosz­országban huszonötmillió megbetegedést és hárommillió kiütéses tifuszos halál­esetet jegyeztek fel. Romániáiban 1936- ban csupán Besszarábia területéről ezer- hatszáz beteget jelentettek be. A betegség általában a téli hónapok végén: február, március hónapokban je­lentkezik leginkább. A közegészségügyi viszonyok javulásával, egész Európában csökkenő tendenciát mutat. ...................................K _ A betegségben a halált akozó tulajdon­képpen a huzamosan tartó igen magas láz — a bajt másnéven kiütéses láznak is hívják. Nicoll.e tuniszi bakteriológus 1909-ben felfedezte, hogy a kiütéses lázat a ruha- tefü viszi át, maga a beteg nem fertőz. Tehát a kórokozónak szüksége van egy közti gazdára (ez esetben a tetüre), melyben elnyeri fertőző képességének kifejlődését. Nicol le jelentős felfedezésé­ért később a Nobel-dijat nyerte el. A kórokozót magát két tudós kutató: Ricketts és Wilder fedezték fel a Rocky Mountain környékén már évek óta fellé­pő kiütéses láz vizsgálataival kapcsolat­ban. Ők a kórokozókat a kis ttojásdad alakú lényeknek hitték, melyeket bizonyos kul­lancsokban találtak. Rocha da Lima brazil kutató 1916-ban igazolta Rickettsék feltevését. (Időköz­ben Ricketts megkapta a kiütéses lázat és bele is pusztult.) , Az 1922-es év elején az Egyesült Álla­mok közegészségügyi hivatala megbízta Spericer főorvost, hogy menjen el Nyu- gat-Montanába s vizsgálja meg, hogy mi az oka az ott oly gyakran fellépő s oly sok áldozatot szedő betegségnek. A be­tegség szintén a kiütéses láz volt. A közti gazda azonban itt nem a tetű, hanem mint Rickettsék esetében isi, a kullancs (derma oen tor andersoni nevű válfaj) volt. Kétévi, hosszú, idegfeszi tő és veszedel­mes munka után sikerült Spencernek szétdörzsölt kullancsokból, megfelelő vegyszerekkel való kezelés utján — ki­ütéses láz elleni védőoltást készítenie, melynek alkalmazása esetén a betegség, sokkal enyhébb lefolyású, múló rosszul- létszerü formában jelentkezett. A kiüté=es tífusz és a Rocky Moun­tains mellett még mint hasonló bajt meg kell említeni a Brill-lázat, melyet a Bosztonkörnyéki kivándorlók szoktak megkapni. Az ötnapos volhipiai láz s a Japánban fellépő tsutsuga mushi-Láz szin­tén hasonló betegség. Az európai kiüté­ses lázat mindig a tetü viszi át. A beteg ember vérét szívott tetü nyolc napig fer­tőz s aztán maga is megbetegszik és el­pusztul, de még beszáradva is fertőzhet néhány napig. Világos tehát, hogv a be­tegség elleni védekezés a tisztaságból s a tetü elleni védekezésből áll. A kiütéses tífusz ellen ma már érté­kes, hatásos védőoltást is készítenek. Igaz ugyan, hogy az oltóanvagrtermelés még kissé nehézkes. Weil módszere sze­rint magából a tetüből boncolják ki a ha­tékony részt, Cox csirkeembrió szikhár­tyán tenyészti s az olaszok egér tüdőn tenyésztik 2 kórokozókat, mellek meg­felelő gyöngitésével aztán elkészül az oltóanyag. Nálunk Ungváron állított fel az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet megfelelő állomást, ahol a különféle módszert s az ezzel összefüggő egész kérdéskomplexu- mot tanulmányozzák. DR. ZATHURECZKY ZS. LÁSZLÓ. I Gyilkosság, vagy öngyilkosság Marosvásárhelyről jelentik: Rejtélyes hátterű haláleset történt a karácsonyi ünnepek alatt Racka-madarason. Palkó Lajos 24 éves hackamadarasi legényt is- i mer ellen tettes a korcsma udvarán szi- j ven lőtte. A falu legényei a község korcs- : májában mulatoztak, amikor fegyverdör- 1 renést hallottak az udvar felől. Ki rohan­tak, de az alkonyi félhomályban néhány másodpercig semmit sem láttak. Az egyik legény aztán belebotlott egy emberi testbe. Meglepetten ismerte fel benne Palkó Lajos legénytársát, akinek a szi­vét golyó fúrta át. A holttest mellett egy Browning-revolvert találtak. A legények átkutatták az udvart, de senkit sem talál­tak és az utca is teljesen kihalt volt. A vizsgálat megái lapította, hogy, a golyó a szivén át eltávozott a testből. A csend­őrök nem sokkal később megtalálták a golyóit, de meglepetten állapították meg, ho<*v mig a Browning 6.75 miliméteres, a golyó 9 miliméter átmérőjű volt. Esze­rint nem a Browning volt a halálthozó fegyver. Vbló'zinüleg megtévesztésből hagyták a holttest mellett. A boncolás adatai még hiányzanak és mindezideig még azt sem sikerült teljes bizonyosság­gá 1 meg áll api tani, hogy gyilkosság tör­tént-e, vagy öngyilkossági Csak öt perei** tehet telefonálni l BLIDAPEST, december 29. (MTI.) A ke­reskedelem- és közlekedésügyi miniszter ki­egészítette a távbeszélő üzleti szabályzatot a következő rendelkezéssel; Az időtartam kor­látozó berendezéssel ellátott távbeszélő állo­másokról kezdeményezett helvi beszélgetést a berendezés a hívás megkezdésétől számított >' perc elteltével önműködően bontja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom