Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-24 / 291. szám

iei 1943 december 24. ELLENZÉK Ilf lor«Ie3§@e a kolozsvári városháza épülés! terveiben Hol épül fal az új városháza: a régi helyén, a Széchenyi- téren vagy a Malom-uteábanl Vákár Tibor építészmérnök: feltünéstkeltö terve lOH maki i íírmt ßszürri r rtóv t tíoí9 ÍÍÖSÖíI B^Otól ssoisn févxöjf flfiígol yleirfíe ;n jÍ9jí jfixiri ídöterí töfetbl JJÍobes ti á9n >3Í isi Korév nseeQ tó r rév íeresa gorien teygeí i A ßtfc-O'?! • ítóífi pínijn: 'iriíííol s'tbob Hsai 9Í5Z.ÍÍJ isczvb íisaév bnom Í9SÖJÍ 50ÍO.X MIM nyn .ÍS33V íg9HI Sttót trév mofq totóq j-aß>i utóm i eb nosa trţffiB rfenv noT 3VtóI )foH dirre ) ev ■aom íébo tseíí t ári ssof j — ; 2é .no t íotór ?tóa tóm nőn 1 ß .tót ites TSV )9q ;qé îârT ÜJÍ ed töt se ov m 'iß rn 79 tó 29 S [e •é <r i Nemrég a Kolozsvári Szemlében olvas­tunk igen érdekes cikket Kovács Gyula műszaki tanácsos tollából az uj kolozs­vári városháza terveiről, pár héttel ez­előtt pedig Vákár Tibor építészmérnök közölt nagyértékii városrendezési gondo­latokat tartalmazó cikket a Hitel cimü nemzetpolitikai szemlében. Kolozsvár közvéleményét már hónapok óta élénken foglalkoztatja az uj kolozsvári városháza elhelyezésének kérdése s a megjelent cik­kek nyomán mind szélesebb körben gyű­rűzik a probléma vitatása. Ez annál ért­hetőbb, mert az ui városháza helyének kijelölése hosszú évtizedekre, sőt évszá­zadokra megszabhatja a város fejlődésé­nek irányát. Mindazok, akik e város fa­lai között születtek, vagy idekerülve, e város hagyományaival és szellemével tel­jesen eggyé váltak, féltő aggodalommal várják a döntést. Kolozsvár iránt érzett szeretettük fokozza bennük az aggódást, nehogy elsietett vagy netán elhábázott legyen a döntés. A régi Kolozsvárba itt-ott belekontár- kodtak idegen kezek az elmúlt húsz év alatt. Most azonban arra kell igyekez­nünk, hogy ami Székesfehérváron olyan kitünően sikerült, az Kolozsvárt is elkez­dődjék: restaurálások segítségével elő kell varázsolnunk a város régi arcát a dísztelen portál ék és az újkeletű vakolat- díszek alól. Székesfehérvár ma a legmü- vésziebben rendezett magyar városnak mondható, pedig nem dicsekedhetik meg­közelítőleg sem olyan szépségekkel, mint Kolozsvárt a Mátyás király-tér, a Szent Mihály-templom és jónéhány nemes ará­nyú palota. Ám minden részletében mű­vészi, harmonikus városképe föltétlenül meghódítja az utast, aki egyszer is be­tette a lábát Székesfehérvárra. Kolozs­várt a méltóságteljes főtér az ódon tem­plommal, a plébánia-sorral, a Bánffy- palotával és a Mátyás-szoborral, a Far­kas-utca a régi kollégiummal és a refor­mátus templommal elragadó szépségű, de mennyi az elhanyagolt, rendezésre szoruló városrész. A vasút felől jövet álljunk csak meg egy pillanatra a Szamos vashidján, tekintsünk szót mindkét olda­lon a Szamos partjára. Az elénk táruló látvány oly sivár, hogy kolozsvári, vagy Kolozsvár romantikájától meghódított ember nem nézheti anélkül, ho^ a szi­ve el ne szorulna. Méltatlan ez a Sza- mos-part Kolozsvárhoz. S pár lépéssel odébb jobbkézt a dísztelen tyuíkpiac, bal- kézt a formátlan Széchenyi-tér képe nyí­lik meg előttünk. Képzeljük el, hogy Ko­lozsvár 200.000 lakosú várossá fejlődik — ez 50—60 év alatt bekövtetkezhetik — és utcáin az autók ezrei szaladnak, váj­jon, hogy győzi majd a főttér Wesselényi- utcai torkolata a forgalom lebonyolítá­sát? Célt tévesztett dolog a város forgal­mát a főtérre irányítani, inkább elterel­nünk kellene onnan. A főtér csak őrizze a régi Kolozsvár megejtő, halk hangula­tát, a történelmi levegőjű belváros körül aztán épülhetnek a forgalmas, korszerű városnegyedek. VÁROSHÁZA A SZAMOS PARTJÁN Nézetünk szerint hibát követ el, még pedig súlyos hibát, aki csak egyetlen épület elhelyezésére szorítkozik a város­háza építési terveivel kapcsolatban anél­kül, hogy számbavenné az összefüggése­ket és egy egész városrész rendezésére törekednék. Vákár Tibor tanulmánya épp azzal ragadja meg olvasóját, hogy nagy­vonalú városrendezési gondolatokkal, is­mertet meg és terveinek csak egy részét alkotja az uj városhájza elhelyezése. Ta­nulmányait előzetesen kiterjesztette az éoü let tömbök és terek fekvésének meg­állapítására, az uthálóztat alakulásának és a forgalom főirányainak vizsgálatára, a lakósürüségre. az üzleti negyed és a gyártelepek elhelyezésére. Ezek után elemzés tárgyává tette a város térképét és ennek alapján két nagyfontosságu vá­rosrendezési gondolattal iep meg. Egy­részt megállaoitia, hogy amint Budapes­ten, Kölnben, Bécsben a nagy körutak a régi várfal irányát követve a várárok mentén épültek, épnugy Kolozsvárt is meg lehet találni ezt a várfalon kívül kör beszaladó körutat, mely gyűrűként fogja körül a városmagot. Teljesen nyit­va áll a lehetősége annak, hogy kialakul­jon a belváros körútja, amit nevezhet­nénk „Mátyás király körut“-nak, csak ki kell fejteni és mérnöki eszközlökkel nap­világra hozni. A Malomárok mentén, a Bartha Miklós-utcában, a Majális-ut alsó szakaszán, a Petőfi-utcán és a Hunyadi­téren keresetül futna ez a körút és a Postakert-utcába torkolva érkezne el új­ból a Malomárokhoz. Másik igen jelen­tős gondolata a Szamos-part rendezésé­nek terve. „Ki kell szabadítani a Szamost emberalkotta ráerőszakolt zártságából“ — írja Vákár mérnök — „és vissza kell lopni a város belsejébe a természetet... Meg kell tisztítani a Szamos déli partját a betonhidtól fölfelé, egészen a Nyári Színkörig, a Szamos északi partját pedig az Alsztória-fszálló magasságáig. A két part rendezése megragadóan szép uj vá­rosrésszel, a Sizamos-parti sétánnyal gaz­dagítaná Kolozsvárt.“ Mint ismeretes, a posta építkezési ter­vei teszik ma annyira időszerűvé az uj kolozsvári városháza elhelyezésének kér­dését. Vákár tervében mindkét építészeti feladatra megtaláljuk az igen sikerült megoldást. Mint tanulmányában mondja, aki a városházát szervesen akarja a vá­ros testébe belekapcsolni, aligha juthat míg a városháza vele szemben a Szamos partján. A két U-al&ku épület egy lOOxlÜÜ, azaz tízezer négyzetméter nagy­ságú teret zárna körül, amely hatásos­ságban vetekedne a szegedi Dóm-térrel, sőt akár a budapesti Hősök-terével is. Az épület keleti szárnyához csatlakozna a városház tornya, amely jellegzetes ré­sze, mintegy jelképe lehetne a városnak, Az uj kolozsvári városháza távlati képe a Szamos partján kiképzendő sétánnyal, a Horthy­ut tengely éból nézve. més eredményre, minthogy a Széchenyi- témek, a Wesselényi-utca torkolatának, a Malom-utcának és a tyukpiac területé­nek egységes szemlélése alapján kell az uj kolozsvári városháza helyét megtalálni. A város területi, lakósürüségi és forgal­mi súlypontját ma tematikailag és geo­metriailag meghatározva, előtanulmá­nyai mind a Malom-utca és a tyukpiac felé vezetnek. Ez a lebontottmak feltéte­lezett — mintegy 550x220 méter nagy­ságú — terület áll a tervezés rendelke­iráként a Szent Mihály-templom, vagy Fadrusz főtéri Mátyás-szobra.“ AZ ÉPÍTKEZÉS menetrendje Úgy tűnhetik, hogv ez a terv sok bon­tást javasol és keresztülvitele nagy költ­ségekkel járnia, holott a valóság az, hogy mind a postapalota, mind az uj városhá­za fölépíthető anélkül, hogy a Malom- utca néhány földszintes házán kívül mást egyelőre, bontani kellene. Később azon­ban, a város közönségének tehierbiróké- pességéshez mérten, öit-tiz, vjagy esetleg Az uj kolozsvári városháza és környékberendeíésének belyszinrajza. zésére. A városháza itt a Szamos partjá­ra és a közlekedés főütőerei mellé épül­ne és a Fellegvár rendezése után pompás kilátás nyílnék a városháza ablakaiból, valamint épp oly szép képet igér többi ‘irányból is a rálátás a városházára. „A postapalota e terv szerint a posta tulaj­donában lévő mai tyukpíacon épülne föl. Karácsonyi, újévi likőr* és szeszesital szQksé!í,eté' még i d ej é b e n szerezze be Fiilsp Qlza-cégné!, Széchenyi-tér 19. szám. ^ - M w Távbeszélő 16-28, 16-34. húsz-harminc óv alatt sorjában megvaló­sítható Vákár mérnök tervének minden szerencsés gondolata. Unszolván menet­rendet lehetne szerkeszteni az építési terv fokozatos keresztülvitelére. Minden­esetre inkább készítsünk hosszúlejáratú tervet, semhogy anyagi okokra hivatkozó szükkeblőséggel elzárkózzunk a város képét jelentősen megszépítő, igényes tervről. Gondoljunk arra, hogy az uj vá­rosháza helyének kijelölése előrelátha­tólag a legnagyobb horderejű döntés, amely a város fejlődését egy századon belül befolyásolhatja. Olyan. vonzó ké­pet kell alkotnunk, amelyet majd a Ko­lozsvárt megforduló idegenek százezrei feledhetetlen benyomásként Visznek ma­gukkal a kincses városbóL (k) firany helyett búza Miért bocsátott ki a kormány buzaköt- vényeket? Ez a kérdés önkéntelenül fel­vetődik a kisember lelkében, amikor azt olvassa a lapokban, hogy a tőzsdén uj állampapírt jegyeznek. Természetszerű, hogy a rendkívüli viszonyok között min­denki a jövendőre gondol. Szeretné, ha élete munkájának gyümölcsét biztosan és megfelelő kamatozás mellett tudná elhe­lyezni. Éppen azért, mert háborúban élünk, erre kevés alkalom nyílik. Az in­gatlanforgalom majdpem teltesen meg­állóit. Az építkezés anyaghiány miatt ezen a nyáron is pangott. A kisember tehát nem. tudja befektetni tőkéjét és nehezen válik meg készpénzétől, amelyet ilyenformán kivon a gazdasági élet vér­keringéséből. Az államhatalom a tömeglélektannal számolt, amikor a buzakötvényeket kibo­csátotta. Ez arra a kérdésre felelet, ame­lyet felvetettünk. Nem akarunk a pénz- ügyjogra hivatkozni, hiszen a jogi téte­leket az emberek nagytöbbsége nem ér­ti meg. Tudni kell azonban, hogy nem üres szólás-mondás az a bizonyos „arany­valuta“. A magyar haza nem akart in­flációt és kormányzatunk számol azzal, hogy minden értéknek megvan a maga sajátságos áruvalutája, amely a bank­közi arany valutával egyenértékű. Hogy egészen népszerű példára hivatkozzunk, ilyen az eszkimóknál a fóka, a brazilok­nál a kávé, a távol keleti népeknél a nyersgumi, stb. Az egész kereskedelem csereviszonyon alapul és az ilyen áruva­luták minden népnél értékmérőül szol­gálnak az átszámításkor és az ilyen áru- valuták értékéhez mérik a mindenkori árat. Bizonyos, hogy a mai hatalmas ga­bonatermelés idején a buza a legjelentő­sebb értékmérő. Hiszen a falu népe a búzában fizeti például a lelkész járandó­ságát, az u. n. „kepét“, a kommenciósok a búzában találják meg munkájuk érté­kének fedezetét, természetben fizetik az uradalmi tiszttartókat is, egyszóval a cserekereskedelem ősi formája a magyar gazdasági életben ma is élő valósás. Helyes volt tehát, hogy a pértzügyi kormányzat a leggvakorlatiasabb és a legegészségesebb megoldást választotta a buzakötvények kibocsátásával, amelyek­nek alapja a buza ára. A kibocsátásra kerülő buzakötvények kétszázmillió pengő összértéke megfelel ötmillió métermázsa búzának. A három- százalékos kamatozás és huszonöt év alatt sorsolás utján visszafizetendő negyven- pengős névérték nem a mai pengő érté­kének, hanem a mindenkori búzának fe­lel meg. Kisembert teli át nem érheti ká­rosodás, mert a kötvények jegyzői abban az esetben is megfelelő összeget kapnak, ha a buza ára negyven pengőnél kisebb lenne. Az állampapírnak pedig ezt a név­értékét az bizonyítja, hogy a mindenkori kormányzat megvédi az árhullámzások­tól. BÉLYEG ÜZLET!! Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktá­ron. HERCZEG ER­NŐN É béiyegkei eskü­dő,Dávid Fereno-u. 12. Vétel! Eladás! Cserei Telefon 10—69.

Next

/
Oldalképek
Tartalom