Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., !. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72üc* ALAPÍTOTT#: QBRTHaMIKLÓS Kiadótulajdonos: ,.PALLAS SAJ TÓV ÁLLALAT Rt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.^0 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80. 1 évre 49.60 .............. „A magyarság feladata az összmíiködés megteremtése a Kárpátok medencéjében« Az Erdélyi Párt iránti osztatlan elismerés kifejezésével kezdte meg a Ház a, megajánlást vitát Gróf Teleki Béla % A reform ellenségei közösen viselik a felelősséget Nem tudnak szó nélkül elmenni délerdélyi testvéreink embertelen elnyomása mellett Volt kisebbségi embereket kell a nemzetiségi ügyek élére tenni Nekünk a háborúban a magunk ügyét kell győzelemre vinni A megajánlási vita megkezdése a politikai szezon legjelentősebb napja volt a Házban ts az Erdélyi Párt az ülés folyamán több szőr az érdeklődés középpontjába került. A Ház minden oldala egyforma figyelemmel, s vált úgy, hogy egyhangú lelkesedéssel fogadta Teleki Bélának a kormányzat működésének minden ágazatára kiterjedő beszédét, de kor- mánypárti és ellenzéki részről is több hivatkozás történt az Erdélyi Pártra. Imrédy Béla részleteket olvasott fel Teleki Béla szeptember i2-i kolozsvári beszédéből és helyeslőén húzta alá a szociális haladásra, a közéleti tisztaságra és a magyar reformra vonatkozó mcgállapitásait. Idézte Mikó Imrének, a miniszterelnökségi tárca költségvetésénél a nemzetiségi kérdésre vonatkozóan kifejtett álláspontját, amivel ő is egyetért. Szöllösy fenő, a Nyilaskeresztes Párt vezérszónokának megállapítása szerint az Erdélyi Pátra a magyar parlamentben nagy hivatás várt, mivel a párt távoltartotta magát a belpolitikai harcoktól és a jövőben a mérleg nyelve lehet. A baloldali ellenzék is helyesléssel fogadta Teleki Bélának a parlamentarizmusról és a földbir-. tokreformról tett megállapításait. Vitéz Imrédy Béla feszült érdeklődés közepette ^ emelkedett szólásra és majdnem teljes két órán át beszélt. Eelszólalását — az eddigi politikai megnyilatkozásaihoz viszonyítva —, igen komoly mérséklet jellemezte. *A kormány politikai bírálata inkább a poli- Ekai irányzatok megítélésében fejeződött ki. Kifogásolta az általa baloldaliaknak és politikailag veszélyeseknek minősített mozgalmak állítólagos kormányzati csendes pártolását. Ez a megallapitasa viharos megjegyzésekre és a kormánypárti oldalról élénk tiltakozásra adott alkalmat. Erősebb lett a vihar, amikor Kállay Miklós miniszterelnök egy megjegyzéssel reflektált ^ Imrédy egyik külpolitikai vonatkozású mega!lapitasára, amire a szónok emelt hangon válaszolt. Hagy, érdeklődéssel hallgatta mindvégig a Ház Laky Dezső, a kormánypárt vezérszónokának igen alapos tárgyi ismeretre és nagy felkészültségre valló fejtegetéseit, amelyben jórészt az előtte szóló ellenzéki politikusnak válaszolt. Nagyon megritkultak a sorok és a karzaton nJa.rn..csa, f&y~ket hallgató vök, amikor S/öllösy Jenő, a Nyilaskeresztes Párt vezérszónoka kezdett beszélni. Szavait többször szakítottak jelbe a kormánypárti oldalról jovo megjegyzések. A nyilasok legtöbbet a demokratikus partok mozgási szabadságának ügyével foglalkoztak. Szöllösy a visszatart területek politikai kérdéséit is érintette amikor azt mondotta, hogy a felszabadított Területekről behívott képviselőknek nem lett volna szabad politikai pártokba tömörülniök, hanem meg kellett volna őrizniük teljes függetlenségüket, mivel őket nem választották, hanem behívták. A kormányt hibáztatta azért, hogy a felszabadult területeken politikai <:.i- iározások kezdődtek, sőt utalt arra is, hogy vitéz Lukács Béla, a MÉP országos elnöke Erdélyben politikai kortesutat is tett volna. Vitéz Lukács Béla miniszter; Ez a megállapítás nem fedi a tényeket, hiszen Erdélyben az összes politikai ellenzéki pártok szervezkedtek és szervezkednek, csak éppen a kormánypárt tartotta magát a politikai szervezkedéstől távol. Igaz, hogy volt Erdélyben, de ott semmiféle politikai gyűlésen nem vett részt és politikai szervezkedést nem szorgalmazott. Délután félnégyre járt az idő, amikor Szöllösy fenő befejezte beszédét és az elnök gróf Teleki Bélának adta meg a szót. A padok ismét megteltek és az ülésteremben ismét helyet foglalt a kormány több tagja, akik az előző beszédet nem hallgatták végig. Teleki Béla gróf bevezető szavaiban válaszolt Szöllösy Jenőnek az erdélyi politikai szervezkedésre vonatkozó megjegyzésére. — Nem volt szándékomban ezt a kérdést érinteni — mondotta a képviselőház általános, egyre fokozódó érdeklődése közepette —. de a történelmi igazság kedvéért meg kell mondanom a következőket: a felszabadulás után Erdélyből behívott képviselők körében valójában az a nézet alakult ki, hogy tartsuk távol magunkat minden pártpolitikai Gróf Teleki Béla felszólalásában többek között ezeket mondotta: —• A háborúnak eljutottunk abba a szakaszába, amikor Európa közvéleményét már nemcsak a háború érdekli, hanem az is, hogy mi Tsz a háború után. E tekintetben nekünk magyaroknak meglehetősen könnyű a dolgunk, mert nincs szükségünk a tervkészítő időszakban uj tervekre. — A mi terveinket ugyanis egysr.ersmin- denkorra megszabja az a tiz évszázaddal ezelőtt lezajlott tény hogy a magyarság éppen a Kárpábnectencébén alkotott államot és azt tiz évszázad viharaiban fenn is tudta tartani. A Kárpatmectence, ez a földrajzi nagytáj, gazdasági szerkezetében és életében is egyetlen nagy osztna Gr. Teleki Béla ezután arról beszélt, hogy az 1918 előtti Magyarországnak a Kárpát- n-edence függetlensége és szabadsága szempontjából milyen óriási jelentősege volt. I küzdelemtől, hiszen jól emlékezünk, hogy ezekben az időkben valamivel viharosabb It, volt a magyar közélet, — s ehelyett minden erőnket, képességünket és tudásunkat és főleg a kisebbségi időkben szerzett élettapasztalatunkat a visszaszerzett országrész újjáépítésére és az egyetemes magyar ügy szolgálatára bocsássuk. E célból alakítottunk erdélyi parlamenti csoportot, amelynek első elnöke, Páll Gábor dr. képviselőtársam, tudomásom szerint éppen azzal az elgondolással kereste meg a politikai pártok vezetőit és kérte, hogy magasabb célokért egyelőre ne kezdjenek semmiféle politikai szervezkedésbe. Az igazság kedvéért tehát le kell szögeznem, hogy éppen az ellenzéki pártok voltak azok, amelyek ezt a kérésünket nem vették figyelembe, éppen a kormánypárt volt az, amely ezt a szempontot méltányolta. Az Erdélyben megkezdett politikai pártszervezkedésekre természetesen mi nem tettünk egyebet, minthogy a politikai pártok jelentkezésére politikai pártot alakítottunk. Az volt a meggyőződésünk, de ma is az a hitünk, hogy ennél jobb lehetőséget Erdély magyar egységének megőrzésére nem találhattunk volna. És hogy még a látszatát is elkerüljük annak, hogy ez bármily néven nevezendő különállás lenne, szövetségre léptünk a kormánypárttal, hogy azzal véghezvigyük a felszabadult terület újjáépítését és példázzuk azt, Izogy háborús időkben csak erős és egységes kormányzati rendtatlan egész, Amennyiben az oszthatatlanság az egyik jellemvonása, éopen ary- nyira a különállás: a függetlenség, a másik jellemvonása. Mivel a Kárpátmedence egy és oszthatatlan, ebből következik, hogy a benne élő népeket is egységben tosll tartani, a benne élő népek is egységben kell, hogy éljenek, mert a terme szeli adottságok közös életfeltételeket és azonos sorsot jelöltek ki számukra. A Kárpátmedence népeinek közös feladata tehát, hogy függetlenségüket és szabadságukat megvédjék. Éppen ezért nagyon fájlaljuk hogy a körülöttünk lakó népek egynémelyike a közös veszélyezettség ellenére sem tudja megérteni a természet és a történelem megmásíthatatlan törvényeit. Trianonban csak o-íyanok dönthettek, akik a Kárpátmedence és a Kárpátmedencében kialakult magyar állam természeti és történeti tényezőit nem ismerték, vagy nem akarták szer tud szembenézni a legsúlyosabb feladatokkal. Teleki Béla szavait hosszas taps követte, majd rátért a megajánlási vita anyagára. Közel kétórás beszédének legérdekesebb jellemvonása az, hogy legtöbb elvi megállapítása egyöntetű helyesléssel találkozott, úgy a kormánypárt, mint az ellenzéki pártok körében. Amikor ismét szóvátette a délerdélyi magyarság egyre fokozódó elnyomatásának ügyét és párhuzamot vont az északerdő’yi románság helyzete fölött, az egész Ház szűnni nem akaró éljenzéssel kisérte minden egyes szavát. Teleki Bélának beszéde után elsőnek Kállay Miklós miniszterelnök, majd Csatay Lajos honvédelmi miniszter, hr. Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és a kormány többi jelenlevő tagjai és a képviselők közül igen sokán kifejezték szerencsekivánataikat. Ezután Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt vezére szólalt fel és ismertette pártjának álláspontját. Hangoztatta azonban, hogy követendő magatartásnak a mértéktartást és a szenvedélyek letompitását kell tekinteni. Különösen fontos ez az eljövendő nehezebb idők miatt. Véleménye szerint az egész nemzetnek össze keli fognia egy demokratikusabb Magyarország felépítésére. Ezzel a megajánlási vita első napjának parlamenti tárgyalása végétért. (DEMETER BÉLA.) ismerni. Nem látták például, hogy a Kárpát- medence nemcsak egy olyan földrajzi nagy táj, amely természeti adottságainál fogva egységes politikai szervezetet kíván, hanem •’gyben olyan gazdasági tájegység is, amelynek paradau gazdagsága, jól o uuu kiderit- áetetlenek a gazdasági lehetőségei, az egymást kiegészítő tájak, az egymást kiegészítő erőforrások jó összmüködése biztosítva van. S k’nek, ha nem éppen a térség középpontjában elhelyezkedő magyarságnak a feladata, hogy ezt az összmüködést létrehozza. Hiszen a ke- resztséggel, a kelet, nyugati népvándorlás hullámainak megtörésével, a török hódító előretörtsenek megállításával, 3 nvugati kultúra és civilizáció általánossá tételével a magyarság káspátmedencei feladatai még nem zárultak le. Vannak még uj, meg nem oldott feladatok ezen a területen, amelynek megoldásúért nemzetünk felelősséget érez, — 1 ud’atában kell lennünk annak is mondotta a továbbiak során gróf Telki Béla , hogy a különböző népeket az egymásraGróf Teleki Béla beszéde A magyarság kárpátmedencei feladatai még nem zárultak fe
