Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
\wmmmm ellenzék 9 Magyarság és erdéiyiség Irta; Miké Imre A Trianon után Románfába szakadt magyarság erdélyi öntudatának ébresztése az irodalom utján indult meg. A megváltozott állanijogi helyzetben a magyar hazához való hűségnek nyilvánosan nem lehetett hangot adni, azt viszont az uj állam- hatalom sem vehette rossz néven, ha a magyarság lokálpatrióta érzelmeit nyilvánítja, különösen miután az er- délyiség az országrészek vitájában román részen is polgárjogot nyert. Volt ebben a transzilvánizmusban egy adag rejtett honfibú: Erdélyről Írtak az irck, de Magyarországot értettek alatta az olvasók. Az érem másik oldala azonban a velünk együttálö népek felé mutatott s Kos Károly szerint a világégésből egyetlen politikai valóság maradt meg számunkra, a háromuevü Erdély, Siebenbürgen, Ardeal, Berde Mária szerint pedig ez az a sors, amelyet vallani és vállalni! kell. A második kisebbségi nemzedék, az erdélyi fiatalok így fogalmazták meg az erdó- lyiséget: fajok találkozása az emberi értékek magaslatán. Az uralkodó faj nem nagy készséget mutatott ugyan e találkozás iránt, de az erdéiyiség híd volt az erdélyi öntudatukban elmélyülő szász .írók felé s a románság felé is hid lett volna, ha annak építése közben nem húzták volna mind hátrább a túlsó partot. A menynyire szükséges, annyira kilátástalan volt ennek a kisebbségi szeutflst- váni gondolatnak a meghirdetése. Nem csoda, ha csak Írók vállalkoztak reá és nem politikusok, i A bécsi döntés óta elültek az erdélyi irodalomban a transzllvániz- mus hullámai. Mintha az erdéiyiség, annyi nemes Írói cselekedet rugója betöltötte volna szerepét miután most már nem kell Magyarország helyett Erdélyt írni, a fajok találkozását pedig hozzák léire a politikusok, ha tudják. Vagy csak a politika a hibás, am1’kor nem ismeri el iránytmutatónak az írót, aki a kisebbségi sors sok sötét évében előljárt a viharlámpással? Annyi kétségtelen, hegy az erdélyi szellem siem szűnt meg, bár sokan megtagadták a felszabadulás után, hanem inkább csak gazdát cserélt s az irók helyett ma a politikusok hivatkoznak egyre többet az erdéiyiség megújító erejére. A megszállás évednek „. •tdalmi transzilvánizmusából nem- o politikai program lett. , Az erdélyi szellemre nemcsak a. Királyhágón innen, hanem a Királyhágón túl is sok hivatkozás történik és mindenki azt szereti kiolvasni belőle, ami neki kedvező, mindenki azt várja, hogy az erdélyi szellem őt igazolja. Az egyik oldalon a vallásszabadság Erdélyét veszik a mai kérdések megoldásához mintának, a másik oldalon Bartha Miklóst tartják az erdéiyiség megtestesítőjének, aki a szabadság védelme alatt terjedő nemzetiségi és zsidó-veszélyre irányította a figyelmet. Egyesek br. Wesselényi Miklós konok ellenzékiségében látják megtestesülni Erdély politikai géniuszát, mások báró Kemény Zsigmond forradalom utáni józanságát tartják Erdélyre nézve a leginkább jellemzőnek. Vannak, akik a három nemezt és négy vallás alapján nyugvó rendi alkotmányt tartják követendő példának és vannak, akik a fejedelmek majdnem korlátlan hatalmában a mai parancsul álmák ősét fedezik fel. Pedig az erdélyi szellem senkit sem igazol, hanem csak önmagát. Erdély történetéből minden irányzat olvasParheiiexési munkálatokat ju- lányosán vállal: id.LŐRL\m JÓZSEF, lakás: Zá"olya-utca 14. szám., vagy SEBŐK - enljjrúszda, ?Mátyás ki'ály-lér 23. Te?.: !f>~rn. I ll Hl HilU iB hat ki magának tetsző dolgokat, de az erdélyi szellem mégsem az, amit egyes kimagasló személyek vagy hatalmi csoportok adott esetben képviseltek, hanem olyan következetes magatartás, ami vörös fonálként húzódik végig Erdély történetén. Ezt a magatartást a felszabadulás óta eltelt bárom év alatt igen kevesen vizsgálták és még kevesebben igyekeztek állásfoglalásukat ahhoz mérni. E helyett sokkal kézenfekvőbb volt a megszállás alatt töltött huszonkét évre hivatkozni, mintha Erdélynek nem volna más politikai tőkéje, mint a román megszállás, j ami alatt a magyarság tevékenysége 1 mindössze a passzív vagy aktiv ellenállásra zsugorodott össze. Innen van az, hogy sokan ma is a kisebbségi politika módszereit akarják alkalmazni a többségi életben, a védekezés és meddő ellenzékiség taktikáját, amikor a leglázasabban kellene dolgozni a romok eltakarításán és az újjáépítésen. Az erdélyi magyar magatartás gyökerei azonban az elmúlt negyedszázadnál mélyebb történelmi rétegekbe hatolnak le. A kisebbségi sorsban az erdéiyiség legfeljebb újraéledt, de eredete és forrása abba a kortea vezet vissza, amikor Erdélyre hárult az egész magyar államiság megőrzése. A félreértések között első helyet foglal el az a balitélet, mintha az er- délyiség azonos volna a Magyarországtól való elkülönülés gondolatával. Nincs ennél károsabb és veszélyesebb magyar előitélet. Erdély a fejedelemség másfél százada alatt, az erdéiyiség klasszikus korában nem egy tartomány öncélú politikáját folytatta, hanem a magyar államiság egész terhét egyedül hordozta. Akik ezt a politikát csinálták, a fejedelmek javarésze nem volt erdélyi származású. Közülük a legnagyobbak Magyarországot akarták a török iga alól felszabadítani és Bocskai végrendeletében olvashatjuk, hogy az erdélyi különállásnak csak addig van létjogosultsága, amíg Magyarországból a törököt kiűzik. Budavár visszavétele után az erdélyi fejedelemség csak cím marad s a guber- nium korában halódik Erdélyben a magyar szellem. Be a francia forradalom után, a reformkorszakban io- mét lábrakap az unió gondolata s ami 48-ban megvalósult, azt az abszolutizmus alatt sem alkudja el a magyarság, hanem 65-ben ismét kinyilvánítja s a kiegyezés után ösz- szeülő magyar országgyűlésnek ezt csak tudomásul kell vennie. 1918- ban az erdélyi magyarság a gyulafehérvári Ígéretek ellenére is tiltakozott az ellen, hogy meghallgatása nélkül döntsenek a népek önrendelkezési jogának címén sorsa felett s ez a tiltakozás a megszállás alatti politikai vonalvezetésen is végigvonul. Az erdélyi magyar politikának tehát a lényegéhez tartozik a Királyhágón tuli magyarsággal való egyesülés gondolata, ami olykor mint titkos reménység, olykor mint politikai hátsó gondolat, de gyakran mint hadicél jelentkezett. Az ellenpróbát a velünk együttélő népeknél végezhetjük el: az erdélyi román nem ke- vésbbé, sőt még inkább telítve van nemzeti céljaitól, mint az ókirályság- beli, az erdélyi szászokat pedig joggal nevezik germaiLssimi Germami- nak. akarunk tenni, akkor az nem a tájegységek, hanem a belső érték és a munka ismérvei után igazodhat. Nemzeti egység és galichschaltolás között azonban különbség van. Az egységnek a nemzet nagy céljai ér. ■d ekében kell létrejönnie, de ez az egység korántsem követeli meg azt, hogy eltöröljünk minden szint, ami az egyes vidékek magyarságát megkülönbözteti egymástól és csak olyan megnyilatkozásoknak adjunk helyet, amelyek ugyanazt és ugyanúgy mondják. A magyarság egyik tulajdonsága. hogy nálunk mindenki! sokkal inkább egyéniség mint másutt s vájjon kevésbbé magyar az a legény, áld magát székelynek vallja, árt-e a nemzeti összeforrásnak, ha vannak kun és palóc magyarok? Az erdélyi- ség is egy ilyen szin a magyarság tarka egységének bokrétájában, de annál még valamivel több. Be ha ez így ven, akkor miért van szükség az erdélyiségre? — teheti fel a távoli szemlélő a kérdést. Nem gátolja a nagy nemzeti egység megvalósulását az, ha a magyarsághoz hozzáragasztjuk azt az epitetont, hogy erdélyi, ami nem is annyira epiteton ornans, mint amennyire a duzzogás, bizalmatlanság és elzárkózás jegyeit viseli magán? Hiszen az erdélyi! magyar is csak olyan, min*-T rUR’i," n rírilínínlí ţ. 1, „ ; * - v - ■ - «•« mail nyár és magyar között különbséget Ezt a többletet Erdély sajátos természeti viszonyaiból, történelméből, társadalmi rétegeződéséből, közjogi szervezetéből és művelődéséből érthetjük meg. Balogh Arthur a felszabadulás xitán az „Erdélyi Muzeum“- ba irt cikkében az erdélyi szellemet a fejedelmi korból vezeti le és négy jellemző tulajdonságát állapítja meg. Az első Erdély sajátos alkotmánya, mely a három nemzet és négy bevett vallás rendszerével lényegesen eltért Magyarország alkotmányos berendezkedésétől. Az erdélyi egykamarás országgyűlés keretében előbb a nemzeti kúriánként való szavazás, majd a pecsételési jog a szászok számára olyan előnyöket biztosított, amelyek a történelem folyamán az első példáját szolgáltatják egy nemzeti kisebbség védelmének. A második jellemző vonást az erdélyi külpolitikában fedezi ícl. A fejedelemség korában, nagyhatalmi erők ütköző és holtpontján Fráter Györgytől kezdve az erdélyi politika irányító tényezői olyan egyensúlyozó politikát folytattak, amiért a magyarországiak „tün- dércrszág“-nak nevezték Erdélyt. A harmadik jellemvonás a vallásszabadság korai megvalósulása. Ha egyes tények, mint Dávid Ferenc elítélése, vagy a jezsuiták kitiltása ennek ellentmondani is látszanak, a törvények teljes szabadelviiséggel biztosították a vallás szabadságát és a felekezetek egymás iránti türelmét, sőt a bécsi és linzi béke által az erdélyi fejedelmek adják meg Magyarországon is a protestánsoknak a vallásszabadságot. Az erdélyi szellem negyedik jellemző tulajdonsága a földbirtok arányosabb elosztása következtében a társadalom demokratikusabb berendezkedése volt. Fő- és köznemesek között sűrű kapcsolat állott fenn és a közéletben egyaránt érvényesülni tudtak. Lehetne folytatni a felsorolást, különösen ha az erdélyi magyar szellemet az együttélő népek viszonylatában tesszük vizsgálat tárgyává. Az Î erdélyi szellemhez nemcsak a vallás- szabadság, hanem a nemzetiségek közötti modus vivendi gondolata is hozzátartozik. A szász kiváltságok alkotmányos védelmén túlmenően az erdélyi fejedelemség korában Bethlen Gábor és Rákóczi György támogatásával indul meg a románság nemzeti öntudatra ébredése a román bibliafordítások utján, olyan korban, amikor a Kárpátokon túl még szláv volt a liturgia. A Supplex Libellus Valachorumra válaszképen az erdélyi országgyűlés az 1791 :LX. tc.-ben kimondja, hogy a közterhek viselésében a románokat nem szabad másoknál jobban terhelni s ezzel a gazdasági kisebbségvédelemre nyújt korai példát. Wesselényi! száz év előtti román törvényjavaslata is azt bizonyítja, hogy az erdélyi magyarság legjobbjaiban élt a román ’ Ardés megoldásának a vágya s a menőidé«1 np;n következett be, mert a románság mindig egy lépéssel hátrább járt a többi erdélyi nemzetnél. A rendi alkotmány korában a románság még nem volt történelmi nemzet s igy csak vallási téren volt az erdélyi alkotmányba heilleszthető a görög katolikus unió, illetve a görög keletiek szabad vallásgyakorlatáról szóló 1791 :LX. te. utján. A reformkorban és a kiegyezési korban viszont a románság önálló nemzetiséggé érett s nem elégedett meg az egyéni szabadsággal, hanem a rendi kiváltságokhoz és Erdély autonómiájának fenntartásához ragaszkodott. Ez a reakciós gondolkodás azután a századvégi irredentizmusba lendült át, amit a magyar államkoncepció sem megoldani, sem feltartóztatni nem tudott. Az erdélyi magyar szellemnek ezek a jellemző vonásai azt a kérdést is eldöntik, hogy van-e szükség erdélyi szellemre? Mert ki merné tagadásba venni azt, hegy Magyarországon szükség van a társadalmi kérdésnek abban a szellemben való megoldására, amelyben a Királyhágón innen a történelem folyamán magyar nemes és szász polgár, ki- lencágu koronás és bocskoros nemes együtt élt, különösen most, amikor ez a szellem a román megszállás alatt ismét feléledt? • Ki vonná kétségbe azt, hogy a vallásszabadság Erdélyének hagyományaira Magyar- országon ma nagyobb szükség van mint valaha, hiszen a megszállás alatt a három magyar egyház együttműködése is ezen a történelmi alapon nyugodott. A valósággal kerülne szembe az, aki nem látná meg, hogy Magyarország ma ismét nagyhatalmak ütközőpontjába jutott, úgy mint a fejedelmi Erdély s ha valaha, akkor most kell a magyar külpolitikának az erdélyi, vagyis a XVII. századbeli magyar külpolitika hagyományaiból merítenie. S végül csak az állíthatja, hogy nincs erdélyi szellemre szükség, aki lemond a nemzetiségekkel való együttélés gondolatáról, s ezáltal azokról a területekről, ahol nemzetiségek élnek, mert az erdélyi szellem ebben a vonatkozásban nem egyéb, mint a szentist- váni gondolat konkrét és időszerit változata. Nem ellentéte, hanem csak változata az erdélyi szellem a magyar politikai géniusznak. Nincs erdélyi illetőséghez kötve, sőt az erdélyi illetőség egymagában véve nem adja meg hozzá a jogosultságot. Nem egy országrész elválasztására, hanem az ország kiterjesztésére irányul s benne az uj, népi és szociális Magyarország Ígérete ölt testet. SORONKIVÜL KELL ELINTÉZNI A H AD B AV O NU LT KISIPAROSOK ANYAGELLÁTÁSÁT, A belügyminiszter körrendeletét intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez a had- bavonnlt kézműiparosoknak soronkivüli anyagellátása érdekében. A belügyminiszter körrendeletében előirja. hogy az iparát továbbfolytató kézmüiparos anyag- igénylési kérését soronkiviil kell elintézni, s az ilyen természetű igénylést más, hasonló jellegű üzem igénylésével szemben első helyen kell kielégítem. Az esetleges visszaélések megakadályozása érdekében a kérelmező hadbavonulását városokon a polgármester, községekben az 'elöljáróság kell igazolja. * NYOLCVANÖT ÉVE annak, hogy megalapították az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. Büszkén viselheti ez a biztosító intézet a „legrégibb“' jelzőt. Helybeli főügynöksége: Elgyetam-utca 1. szám alatt van. Kifogástalanul szolgálják ki Önt. ha biztosítási ügyben felkeresi az irodát. ül BÉLYEG ÜZLET!! \ ilágvárosi választék. Szolid árak. Albumok bélyegkellékek ra káron. HERCZEG ERNŐ NÉ bélyegkereskedő,D&vid Ferenc-a.12. Vétel! Eladás! Cserei Telefon 10—ti9. OtSm
