Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
1943 november 13, ellenzék I« Két erdélyi jubileum Bánffy Mikiás és Tampa László Gazdag és sokoldalú alkotói életre volt elhivatva Banffy Miklós gróf, s most hetvenedik születésnapján, müvének közvetlen bűvöletében élve, élezzük csak igazán, menynyire messze még az idő, amikor megfelelő távlatból nézve, a bíráló és irodalomtörténész kijelölheti, végső helyét a nagyok galériájában. Nem csoda, hogy müve lenyűgöz és némiképp zavarba is ejt. Az utána következő második nemzedék úgyszólván már megélte a Bánffy írói. tevékenységéhez anyagot szolgáltató idők egy részét, s még közvetlenül hatása alatt áll e korszak nyers történéseinek, valamint írói megörökítésüknek. Zavarba ejt, mert megindultak már a kísérletek irodalmi működése érték-rangjának megiilapi- lasára, s ezenközben Kemény Zsigmondot, Jósika Miklóst és Móricz Zsigmondot emlegetik vele kapcsolatban. Tudjuk, hogy ezt jogosan cselekszik. Nagyjából mégis csak megtalálható egy írói műnek, a legfőbb ismérvek alapján lemért az a helye, amelyen a messze eljövendő korszakok csak ritkán tesznek nagyobb változtatást. S valóban Bánffy Miklós grófnak, az írónak, irodalmunk említett nagyjai körében, főképpen a legutóbbi mellett van méltó helye. Bánffy Miklós a századforduló sajátos és visszás légkörében lépett fel. A polgári irodalom részben gyermekcipőben járt, részben éppen kibontakozni kezdett, s a múlt nagy bálványa, Jókai mellett, hmeknül rugtattak az élre az asszimilálódó magyar főváros frissen asszimilált írói. A főúri származás még minden téren rangadó, ám a múzsák berkeiben könnyen hajlandók szellemi csinytevés- rek, ,, kiruccan ásnak'4 tartani hasonló személyiség szereplését. A friss polgárság habzsolta az életet, de szigorúan kategorizált, így lett az írói mivolt bevett szakma, s az írás elismert mesterség. Ebben a levegőben a Bánffyéhoz hasonló kezdetet, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben — a saját tanúsága szerint is — a legjobb esetben 'dilettantizmusnak könyvelték el. Fellépése mai szemmel nézve nagy meglepetés volt. Különös dolog és a korszak ismeretében megtaláljuk magyarázatát annak, hogy ezt annakidején mért nem vették észre. A látomás erejével döbbentünk rá erre, hatalmas Attila-drámájának, a „Nagy UK'-nak tavalyi kolozsvári előadásán. Pontosan harminc évvel előzte meg korát. Keletre tekintett, amikor kritikádon Nyugat-imádat uralkodott az egész magyar glóbuson. Tehát divatellenes volt. A történeti sors hallatlan dübörgését vitte a színpadra, olyan időben, amikor egy bizonyos család leányainak és fiainak színpadra történő kiházasitása tartotta izgalomban a sziliházi és irodalmi köröket. Ha csak ezzel az egyetlen müvével, s a benne kifejezett korát megelőző tettével szerepelt is volna mindmostanig, elég lenne arra, hogy meghajtsuk előtte a nagy alkotóknak kijáró tisztelet és elismerés zászlóját. De ugyancsak ilyen kezdet volt a maga nemében a „Farkasok41 cimii novellája. Külön utakon járó és kiegyezést helyzetben, hangulatban és megoldásban nem kereső. Színdarabok, novellák és regények következtek e kezdet után. Regényben alkotott legnagyobb müve azonban sokáig bujdokolt a szerző személyes sorsa alakulásának megfelelően. Megjárta a világot, volt színházi intendáns, megrendezte az utolsó Habsburg magyar királlyá koronázásának ünnepségét, a volt külügyminiszter, aki alatt megesett az albumával a grafikusnak is sikert hozó génuai konferencia és Sopron visszatérése. Egvszer aztán váratlanul Erdélyben termett Bánffy, s itt is maradt. Nem ment el Erdélyből, hanem hazajött. Nemsokára körülötte kezdett erjedni az erdélyi szellemi élet, s nemcsak saját alkotásaival járult hozzá az irodalmi élet pezsdítéséhez, de kivette részét a fáradtságos, sok tapintatot és sok türelmet igénylő szervezésből, vezetésből és irányításból is. S bár nehány esztendőre politikai szerepet is vállalt, sem akkor, sem most nem szűnt meg alkotásaival, szervezői és irányító munkájával az élen járni. Itthon született meg aztán a „Megszámlál- tattal“, „És hijjával találkoztattál“ valamint a „Darabokra szaggattatok4 köteteiből összeálló nagy regénytrílógia, az „Erdélyi Történet'4, a „Fortéjos Deák Boldizsár memóriáiéin“, s a nagy erdélyi emlékiratirók hagyományát méltón folytató „Emlékeimből4' cimii könyve. A legelőbb említettben, amelyet Móricz Zsigmond az erdélyi próza legtetejének mondott, visszanyúlt a nemzet bomlásának kezdeti koréba. A trilógia másfélezernél több oldalán ^ vall benne egy korszakról és egy osztálvrol, amelyet áréit és amelynek részese volt. Korrajz és vádirat, lira és humor elegyül benne egy fölényes művészettel rendező kéz nvoman. A „Forţejos‘4-ba összegyűjtött nov?!! k nemcsak a rníifát fölényes mesteréül árulkodnak, de az íllusztrátor-kcpzőiniiIrta SZAEÓ ISTVÁN. vészről is. Az emlékíró Bánffy pedig csak anyagát tekintve tartozik az, emlékírók köze, igazában ebben a kötetében is gyönyöi köd tető és felemelő író, az idő^ elfutó darabkáinak művészi megörökitője. Hetvenéves születése napján úgy tekintünk fel Bánffy Miklósra, mint íróban, művészben e szükebb haza nemcsak elismert vezéregyéniségére, s mint az ember, az idő, a táj es hangulat maradandó becsű ötvösére, de úgyis, mint e fajta és e táj egyik legpompásabb, keletien magyar igezésü es sokoldalúságában J ritka, keletien gazdag személyiségére. Tompa László, az elvonult, bölcs vidéki magányban élő költő, hatvanéves. Úgy erte még ezt a nevezetes jubileumot is, mint ahogyan az antik költő vágyta, procul negotiis. Valószínűleg eredendő életi ormija predesztinálta erre a tiszta, szinte desztilláltnak mondható magányosságra, ami olyannyira különbözik másik nagy magányosunk, Reményik életétől. Míg Reményit magánya aszketikus, s mint ilyen a kellő helyzetben és adott pillanatban nem idegen a szereplő cselekvéstől, addig Tompa László sem életében, sem költészetében nem nyilatkozik meg alkalomszeKöltészctc is sokkal nehezebben hozzáférhető, s kevésbbé közvetlen, mint akár Reményük nemes értelemben vett politikuma cs alkalomszerüsége, akár mint Áprily zeneisége és ötvöző formamiivészete. Ez okozza, hogy mindig a kevesek költője volt és maradt, pedig költészete szerves és elszakíthatatlan része az erdélyi irodalom hőskora legjava lírai termésének, ő maga pedig azóta is az erdélyi lira nagy triumvirátusának tagja. Költészete a Reményiké és az Áprilyc közt all, s ez az irodalom szemlélőjének szemében úgy tünk, mint a kettő közötti kiegyenlítő tényező. De értékrendben sem marad el emlitett két költőtársa mögött. Ma a teljes bizonyosság érzésével mondhatjuk el ezt a hatvanéves Tompa Lászlóról, s hangsúlyozzuk is, bár tudjuk, hogy a köz tudatáig aligha ért még el ez a felismerés. Tompa gondolati költő. A magányosság borúlátó énekese. Az erdélyi ősz komor, sót tragikusan mély színei uralják költészetét. Bölcselő hajlama azonban fogékonnyá teszi friss és időszerű „témák“ iránt is, melyek az erdélyi talajban gyökerezve, messzi távlatok emberi sorsaira és történéséire villantják rá a költő fény- és árnyékváltozatból egybeszőtt kepeit. Költői skálája nem széles, de lírája a mélységek és magasságok uttalan útjait járja. Zord, nrnt szükebb hazája, a Székelyföld s egyedülvaló, mint népe a székely. S e pontnál — e rövid és ünneplésre szánt szerény sorokban — egyedül a „Lófürösztés“ cimü versére utalunk. Ez az egvetlen vers mindennél és mindenkinél méltóbban mondhatja el, hogy ki Tompa László, hogy milyen magyar és milyen költő. Az erdélyi, s -magyar irodalom művelői és olvasói tisztelgésre ha it jak fejüket e napon a költő, a hatvanéves Tompa László előtt. SZÉKELY MŰEMLÉKEK A NAGYKÜKÜLLÖ MELLETT Bögöz utolsó házai alól már jól látszik a folyó völgyét szegélyező dombok alatt Agyagfalva. Az előtte elterülő síkság nevezetes események színhelye volt. 1505- ben itt szabott törvényeket magának a székelység. A szabadságharc székely ellenállása is innen indult, el 1848 őszén. A vetéstől és fűtől tarkálló mezőh vékony csikként szalad az örvény a falu felé. A házak fölött hatalmas fehér torony villan elő. A község közepén áll az egyház. Testét meszelt fal övezi. Ebből nő ki a magányos kaputorony. Sisakja büszkén fúródik a kék ég végtelenjébe. Homlokzatán olvasható 1628-as évszám elárulja korát. A XVII. század állandó ve*szélvei különösen Erdélynek ezen a vidékén kényszeritették az embereket védekezésre. Természetes, hogy a falvak lakossága a legerősebb és legnagyobb épületbe: a templomba menekült. Ezt kerítette tehát körül fallal és látta el egy vagy több bástyával. Az első vártemplomok a késő gótika alkotásai. Keletkezésük ösz- szefügg a török és azok moldvai szövetségeseinek egyre sűrűbb betöréseivel. Mihály vajda és Básta korszakának (1599—1603) rettentő pusztításai, úgy látszik, eevrkentőleg hatottak a templomok megerősítésére. E jelenség az 1600-as évek elején egész Székelyföldön megfigyelhető. Az agyagfalviak is ekkor építették régi templomuk vastag kőkerítését és annak kapubástyájaként a harangtornyot, melynek csúcsáról messzire lát az ott vigyázó éber tekintet. A torony bolthajtása alatt nyíló .kapun belépve, kedves kép tárul elénk. A nehéz küzdelmek komoly árnyéka eltűnik a színek és formák üdén felcsendülő összhangjában, A pázsit tairka virágokkal ékes zöldjéből hófehéren emelkedik ki a csucsive' templom. A tágas hajóhoz sokszögzáródásu szentély csatlakozik, melynek kőlábai között igen finom vonalú méretmüves ablakok mosolyognak. Benn a két téregység között félkörig diadalív feszül. A szentély hajdani boltozatából c'ák két gyámkő maradt hírmondónak. Az 1739-i tűzvész óta az egész templombelsőt lapos kaze>.ás mennyezet fedi. A szentély déli falába későgót fél- köri vés papi ülőfülke mélyed. Ezzel lehet egykorú a körtetaggal cliszitett, gyámos déli bejáró. Még későbbi a nyugati kapu- keret, melyen a gótika játéko*s formái a renaissance fegyelmezett vonalvezetésébe kényszerülnek. Éppen, az ilyenfajta em- ' lékeken figyelhető meg legtanulságosabban a két stílus egybemosódása és váltása. A szentélv mévzrétege alatt falfest- ! naények lappanganak. Kézenfekvő a feltevés, hogy e freskók keletkezésükben, 1 tárgyukban és kivitelükben összefügghet- I nek a szomszédos bögözi és derzsi e.mlé- • kekkel. Feltárásuk már csak ezért is ki- i vánatos volna: I Agyagfalva alatt újból megszükül a Nagyküküllő völgye, de nemsokára ismét j kiszélesedik s a fák lombkoronája mögött í előtűnik Nagy galambfalva hatalmas, szép ' temploma. Arányos épülete egy kis dom- j bot koronáz. Beosztása híven viPszatük- f »vözi a magyar falusi temolomtipust, A í nyugati homlokzat előtt emelkedő, lenyü- I gözően szép torony két átlósan állított ! kőlábra támaszkodik. A szentély gyám- ! kövekről induló bordáinak csonkjai el- i árulják annak boltozott voltát. Különösen í érdekesek a vaskos támpillérek között j nyíló, hosszú, keskeny ablakok. Ezek nyi- ; lását egyszerű, de gondosan faragott, ló- j he.eivben végződő kőkeretek szegélyezik. A sokszögzáródás keleti végén kis kerek ablak kandikál ki. Az összes ablakok kajáesosak vagy nviláguk belülről kifelé erősen szélesedik. Ez a megoldás határozottan emlékeztet a románkor gyakorlatára. Ugyancsak korainak kell tartanunk a déli bejáró envhén csúcsíves, három izmos hengertagból ál-kUkeretét, melynek keresztmetszete szinte teljesen egyezik a csiksomlyói Szent Péter plébánia-templom nyueati homlokzatába befalazott egyik árpádkari kapujával. A páCétftnJ&fclonos : lakberendezési vállalat Kolozsvár, Mátyás k'riíy.uíca Î. szám. Telelőn: lö-S-L m Üzem: lasfyar-jitca SÍ, száai. Telelőn: 43 -77. HOnvÁT B M. Z O 5. T Á * Nagy jövedelmet biztosítunk keresztény vavy ttmusitvá- uyos üzletszerzőknek, állanaó alkalmazással. Esetleg ko;zetkcpvisclettel. Nyugdíjasok előnyben. Ajánlatok „Előkelő szépirodalmi lapvallalat ' jeligére Blockner J. hirdetőjébe Budapest, 1 V., Városház-u. 10 | pai tizedjegyzék 1332-ben említi a Villa Galambnak nevezett falunak Jakab nevű papját. Ez az adat is alátámasztja azt u formai megfigyelésekből nyerhető következtetést, hogy a templom legkésőbb a XIV. század elején épült. A szentély ma már eltűnt boltozata, valamint a torony a következő század alkotása. Az egyház legfiatalabb részlete a középkori népi faragás egyik nevezetes emléke: a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött köszentség- fülke A csúcsíves nyilast kötélfonásos díszítés, hatszirmu rozetták és palmeiták veszik körül. A középkori és renaissance elemek szerencsés egybefonódása kiegyensúlyozott művészi benyomást ad. A XVI. század elején készíthette az ügyes székely faragó. Az ut tovább vezet, de a nagygalamb- falvi templomtól nehezen szakadunk el. Épületének nemes körvonalai messze kísérnek. Láttán az ugyancsak dombtetőn emelkedő, gyönyörű szárhegyi egyház jut e-zünkbe. Galambfalvánál is nagyobb meglepetést tartogat számunkra Székelvkeresztur, melvnek római katolikus temploma egyike a legjelentősebb és legérdekesebb gótikus emlékeinknek. Nagy méretei ellenére is egyhajós épület. Alaprajzának feltűnő sajátsága az erősen megnyujtott szentély. Ez a megoldás az egykorú szerzetesi építkezésekre vezethető vissza. Nem tudunk arról, hogy Székelvkeresz- turon valaha is lettek volna szerzetesek, bár Orbán Balázs úgy sejti, hogy az egyház déli oldalához csatlakozó, csak alapfalaiban észrevehető éoületszárnv kolostor volt. Tény az, hogy a templom alaprajza valóban szerzetesi mintát követ. A hajóba északról és délről egy-egv szét>en tagolt, csúcsíves bejáró vezet. Való'zinü. hogy a nyjjgati ajtó is gótikus lehetett. Ez talán a homlokzat egész szélességében kifejlesztett és újabban emelt toronyrésznek építésekor tűnhetett el végleg. Az ervház tekintélves nagyságát a három boltszakaszra oszló szentély is bizonyítja. A XV. századi keresztmetszetit mnb'ó bordák közvetlenül metsződnek a falakhoz tapadó és változatosan faragott gyámkövekre támaszkodó féloszlopokra. Ez a boltozati megoldás emlékeztet a csikrá- koU é^ na,?:vká^zoni szentélvek boltozatára, de amazoknál későbbi fejlődési fokot képvisel. Igen érdekesek a boltzárókövek. A csúcsíves diadalívhez legközelebb esőn I FI S (Jesu-- hominum Salvato'- monogrammot találunk arbor vite (é* fája) felirattal. A középső rozettáián kti ben minuszkulás írással ez áll: a. domni millesimo cccc qqgesi octauo) Ur 1458-i esztendejében). Ez az évszám a szentély boltozatának befejezését jelenti. A templom egészének és a részleteinek egységes stílusa arra vall, hogy mindenestől a XV. század közepén, tehát éppen a -zárókő,vön látható év táján készült. Legfiatalabbak a hat gyönyörű ablak karéjokból és halhólyag mintákból összetett. változatos és választékos ízléssel faragott kőrácsai. A hajó belseje legalább részben ki volt festve. Erre vall az északi fal nyugati végén látható későgótikusnak látszó falfestménytöredék, ha ugyan szabad következtetnünk az eredetit tökéletesen tönkretévő, kontár „helyreállításból“. Kétségtelen, hogy a székelykeresz- turi teraplomot magasabb művészi igény hívta életre. Itt nem falusi mesterek dolgoztak, hanem egy alaposabban képzett, jó színvonalú építő- és faragó-műhely. Erről a szentély remek boltozata és a Székelyföldön párját ritkító ablakdiszek bárkit azonnal meggyőzhetnek. Ki tudja mit takar még a vakolat? A templom legközelebbi helyreállításakor minden pőréikéi át pontosan meg kell vizsgálni. A késői hozzátoldás bizonyába sok érdekes részletet tüntetett el. De még mai állapotában is a középkori székely emlékek legelső vonalába tartozik méretben és minőségben egyaránt. Barokk felszereléséből említésre méltó egv hosszúkás megmintázása festett feszület, mely a szentélvben a mostani sekrestye bejárata mellett függ. Utunk Udvarhelytől Székelvkeresztúrig vezetett, a kicsi árpádkari Jézus-kápoí- nától a későgótika. pompás, nagyvonalú alkotásáig. A közbeeső szakasz nemcsak térben, hanem időben is kitölti a két végpont közti űrt. Kitölti a szelíd táj üde szépségeivel, é; az áldott magyar föld csodálatosan gazdag múltjának kincseivel. Benne tükröződik egy élet, amelyről azt szeretnek. hogy necsak lepergett, hanem eljövendő éveinkké is legyen. Ent? Géza
