Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
ELLENT** 19 4 3 november 13. KITEKINTÉS A VILÁGBA írja: II ESZ KE IIÍLA Egy komédiás feljegyzései Végre magyar fordításban is olvashatjuk Louis Jouvet pompás könyvét, a Reflexions du comédien“-t („Egy komédiás feljegyzései“ — Várkouyi Zoltán fordítása. ) Idője volt már magyarul is mogje- 1 öntetni ezt a páratlanul szellemes, okosan megirt színházi könyvet, mely 1938 óta több mint 'hat nyelven hirdeti a mai francia színház legnagyobb színművészének fölényes intelligenciáját, határtalan szinházszeretetét és példaszerű szaktudásai , A tehetséges színművészek ismertségére jellemző példa a Jouvet-é, akinek nevoi elsősorban nem kivételes tszinpadi teljesítményei, hanem filmjei tették világszerte híressé. Bele kell nyugodnunk korunk egyik jellemző fájdalmába: az igazi tehetségeket elhódítja a film s Európa legnagyobb színészei is csak annak köszönhetik közismertségüket, hogy kitalálták a filmet. Hol van az az idő, amikor csak a színpadi teljesítmény alapján, tehát nem egy technikai jellegű népművészet“ segítségével jutott el egy-egy színész a világhírnévig!? Jouvet a?, uj francia színművészet egyik jelentő?, talán legjelentősebb tii/hc1 vében, Jacques Copeau „Vieuic Colombier“ (ódon galambdúc) nevű színházában kezdte meg pályafutását. Abban a színházban, mely diadalra vitte az uj francia drámát és vígjátékot. 1913-ban, a színház alapításakor a fiatal Jouvet társaságában ott volt az uj francia irodalom é- színművészet ma már európaszerte elismert ‘•"bb nagysága, akik azonban abban az időben még ,.kezdők“ voltak. Ott volt a fiatal Charles Dullin, aki azóta világhírű , rendező-színésszé lett. ott volt Romain Bov.quin, Giiia Bărbieri, Mine. Gautier, Francis Jourdain, az uj francia festészet egyik kitűnősége festette a díszleteket, Léon Paul Fargue, a későbbi európaihirü költő és tró irta a szerény körülmények között induló színház meghívóit, ö volt a ..c ooagandista“. Roqer Martin du Gard, a későbbi Nobel-dijas regényíró az uj színház számára irta első darabját, a „Le taciturne“-^ (A hallgatag). A sugólyukban -'em ..kisebb“ nagyság, mint Georpe.s Duhamel, a Mercure de France jelenlegi zerkesztője, a Francia Akadémia és a Goncourt Akadémia tagja volt. Remek társaság“. Egy darab irodalomtörténet 'zol róluk, pedig alig harminc évvel ez- ’"ft verődtek össze, egy sugaras párisi nyári délutánon és elhatározták, hogy uj > jó színházat fognak csinálni. Ennek a „naggyá lett kis társaságnak“ volt a tagja Louis Jouvet, a francia Szi- r^szképző Akadémia elnöke, a Théatre des Champs Élysées igazgató-főrendezője, a ma már világhírű filmszínész. Jouvet annál jobban szerette a színházat, semhogy megelégedett volna a játékkal. Rendezett, uj írókat fedezett fel, színpadot tervezett. Neki köszönheti a mai ronda sziniirodalom két erőteljes tehetségnek a felfedezését: Jean Giraudoux-ra s Marcel Achard-ra gondolunl:. De az 5 '’'dome Jules Romains, darabjainak is méltó szinrehozása. Aki a színjátszásban ilyen „történelmet 'inál“, annak mondanivalói is akadnak erről tanuskodiik az „Egy komédiás fel- ovvzései“ című kötet, amelyhez hasonló szellemes, igaz színházi könyvet nem ir- *ak az utóbbi negyedszázadban még más ’• aneia irók sem, pedig jócskán akad egyet kitűnő hasonló tárgyú munka. Nem sok alapvető elvre épitette Jouvet reglepő, fondorlatos, meggyőző és finom megállapításokat tartalmazó könyvét. Alapelve, hogy a „színháznak nincsenek problémái, hanem csak egy föproblé- mája van: a siker“. De ez a probléma 'aztán örök. A siker problémájából kiindulva vágott neki Jouvet a naturalizmus bántó aprólékossága és rendezői bravuroskodá- Sa alatt nyögő uj francia színpad nagy forradalmasításához: a „szó őfensége“, tollút a darabok 'szövegének a rebabilitásá- ra. Mert Jouvet legnagyobb rendezői érdeme ez. Visszaállította a „szót“, a szöveget a maga központi jelentőségű helyére a színpadon és a rendezés estenként adódó problénuíit csak annyiban törekedett megoldani, amennyiben azok a legszigorúbb mértékkel mért irodalmi szöveg értékeit és azok kidomboritását szolgálják. A színház Jouvet hatására megint az lett, amivé lenni kívánjuk: a cselekménnyel kísért irodalmi szöveg templomává-. Ez a Jouvet jelentősége. Ennek jegyében született a könyve, melyet minden színházba járó. jrodalmut szerető embe-nek el kell olvasnia A rendező-szinész (Szól az örök közönséghez s megszólalásában elárulja a színészi tehetséggel együtt kapott tagadhatatlan Írói vénát. (wiraudonx-bemutatá l*árittban Párisi lopok beszámolói ulapjám megtudjuk, hogy Jean Giraudoux, a mai francia színház legjobb és legtehetségesebb szerzőjének uj darabját, a biblikus-szim- bólikus tárgyú „Sodome et Gomorrhe“ („Szodoma és Gomorra“) című kétfelvo- násos játékát bemutatták a párisi Théatre Hébertot-ban. A kétfelvonásos, keresztény csodás elemeket is feldolgozó, biblikus tárgyú já- téichan Giraudoux úgy tünteti fel a két bűnös város pusztulásának az elhárítását, hogy az csak egymásért szeretetben, megértésben és tökéletes harmóniában feloldódó ember. férfi és nő, házasságától függ. A legtisztább szeretet és megértés alapján meg tudná menteni a házaspár a pusztulásra Ítélt, városokat, de a két várost összekötő utón találkozó és áldozatra kés., emberpár törekvése nem sikerült s a városokat tűzeső pusztítja el. A párisi kritikák szerint ez a legjobban sikerült Giraudoux-darab. Hiánytalanul érvényesül benne az igazi színdarab két lényeges eleme: a ragyogó szöveg s az ahhoz szervesen kapcsolódó, érdekes cselekmény, melyet elsőizben tarkítanak Gira udoux írásában természet fölötti, biblikus eredetű lények. A főszerepet a nálunk is filmekből jólismert Edvidge Feuil- lere és Lucien Nat játszotta. Gyergyrjditró, október hó. A megszállás ideje alatt alig volt nyugta a falu lakosságának és papjának. Lörincz József dr. szentszékitanácsos-plébáno nak. Ez a hivatástudattól áthatott pap nem j engedett. Bátran kiállott az igazság mel- J lett. Hetenként tartóztatták le s engedték i bizonyítékok hiányában szabadon, fenye- I gették pisztollyal, puskaaggyal és korbáccsal egyaránt. Öntudatosan harcolt. Most széleskörű, mindenre kiterjedő épitő- munkával igyekszik a mult roncsait eltakarítani, sebeket gyógyítani. — Szívesen, örömmel dolgozik itt mindenki — mondja Lörincz dr. plébános. — Van munkakedv és erő. A múltban védekezésre fordított erőt és ideget az épitő munka szolgálatába állítottuk. Polgári iskolánk szépen működik. Annakidején — jól tudjátok — milyen égbekiáltó erőszakkal vették el tőlünk. Aztán idegen nyelven, idegen, magyarul szót sem tudó tanítók tanítottak ennek a falunak közköltségen kitanittatott, fajtáját megtagadó fia, Juon Banghi vezetésével. Most azonban a mi gyermekeink szereznek itt középfokú műveltséget. Kétszáznál jóval több rendes tanulója van a polgárinak, amit a római katolikus egyház- község tart fenn — államsegéllyel. Egészséges szellemű és izmos testű fiatalokat küldünk innen ipari, koreskede!m* fTO’7- dasági és más szakiskolákba. Arra törekszünk, hogy gyakorlati pályára kerüljenek a fiaink. Olyan helyre, ahol nem a tollat, a ceruzát rágják, papirmolyokká változnak, hanem ahol pénzt keresnek. Elvégre nekünk is meg kell már egyszer teremtenünk a magunk gazdaságilag megdönthetetlenül megalapozott családjainkat. Naponta hangoztatom a tanulók előtt: ne „ur“-nak, sokkal többnek: milliomosnak készüljetek! S amint látom a nagyszerű koponyáju, égő szemű és fürge testű gyermekek tekintetéből: jól megértenek. Nem kell soká’g tanítani a csízióra. Az igaz, hogy példákat is hozunk I fel. Meg-megmutogatjuk. hogv ki mivel érkezett erre a földre az idegenek közül s osztán mivel ment el. vasv él itt. Ez a legjobb tanítási eszköz. El kell foglalnunk mindazokat a területeket, amelyeket apáinktól, nagyapáinktól — igen ügye-' sen, messzemenő könyörtelenséggel — elvettek az idegenek. — Mi a helyzet az elemi oktatás terén? — kérdezzük. — Három állami és ugyanannyi felekezeti iskola dolgozik egyformaszámu tanerővel — (hangzik a válasz. — A tankötelesek száma megoszlik az iskolák között. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, ho.gy 1874 óta, Anghelescu román közoktatá.sügvi miniszter intézkedésig, ebben a községben kizárólag római katolikus iskolák gondoskodtak a népnevelésről. Most a megszállás ideje alatt keletkezett helvzetet fenntartja a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az ügvben nem szűnünk meg felvilá- gositó és komolv adatokkal alátámasztott bizonvitó munkát végezni. Továbbra is vállalni akarjuk évszázados hagyomáfihoi milliomosoknak nevelik a székelv gyermekeket nvokra támaszkodó népnevelő munkánkat. — Egyházközségünktől hatszáz. politikai községünktől többezer holdat sajátítottak ki annakidején. A területeket Hodos, Salamás. Bélbor és Holló községeknek akkor magukat románnak valló lake-sága között osztották ki. Természetesen pillanatig sem vették figyelembe érveinket: a kisajátított területek nélkül nem tudunk élni. Semmi sem bizonyítja ezt iobban, mint az a körülmény, hogv mo^t egymásután jelentkeznek telepítésre tősgyökeres székely családjaink. Az ide- gen 1 - ’ ‘ ‘f i: * * * • - ‘ * * • J szándék szülte helyzet jóvátétele megindult. Türelemmel várunk, ”/ »,\V V'* \* * • ' V T * ^ ....t\v. V« /.*• Nekünk emberséggel. magvar emberséggel kell elintéznünk minden ügyünket, de érdekeink minden körülmények és mindenek feletti szem- előtt tartásával. Mi és mások is tudják már, hogy a kérdéses területek nélkül nem tudunk ebben az igazán szépen szaporodó községben megélni. ÉPÜL A KÖZMŰVELŐDÉSI HÁZ Pillanatig csend ül közénk. A múltban száguldoznak a gondolatok. Daloló leventeszázad megy el mellettünk. — Helyzetünkre jellemző — folytatja Lörincz dr. —, hogy 1500 levente és ugyanannyi tanköteles mellett még mindig nincs közművelődési házunk. Évekkel ezelőtt a román hatóságok azzal a céllal húzták fel ezt a lapostetejü építkezési •'«A cy" hogy az „erőszakkal elszékelye- sitett románoknak“ alkalmat adjanak nemzeti közművelődésre“. Az épület, megfelelő fedezet hiányában, féLigkész állapotban éktelenkedik, szégyenkezik a megváltozott világban. Az építkezési költségeket annakidején a románok Ditró község székely lakosságának « 4**.,sV«" vvf Viszont az épület s a nely telek- Könyvileg is a község tulajdona. A befejezéshez azonban már nincs pénzünk. Most a közigazgatásunknak sikerült megfelelő megoldást találni. Serény munkával nemsokára megfelelő formába kerül az épület s lesz hol népművelési munkát. kifejteni. — Máskülönben lelkes és szép leventeélet van a faluban. Itt avattuk fel az első korszerű levente-lőteret. Gyakorló- pályánk több holdas. Közbirtokosságunk is mindent elkövet, hogy megfelelő, korszerű felszereléssel gyakorlatozzanak, fejlődjenek fiaink, hisz minden székely tudja: ezeken a tájakon az élet mindig harc volt és marad, melyre komolyan, bátran fel kell készülni. — És a közbirtokosság? — érdeklődünk tovább. i — Meg kell állapítani: példás és be- ; csületes munkát végeztek a közvagyon- j kezelés terén Gyergvóditróban. A fel- j szabadulás után. egyetlen fillér tőke nél- j kül, de annál több adóssággal a háta mö- ‘ gött házi kitermelésre tértek át. A helv- zetet nem ismerő, a lehetőségeket közeiről sem látó tulajdonosok tiltakoztak az HOHNE!, SEILER stb. képviseld újszerűség ellen. Ebben a tiltakozásban ott zengett és zúgott a helyzetét veszélyeztetve látó idegenség minden erőfeszítése is. Eredménytelen volt a tiltakozás és biztatás. Az erdészeti és közigazgatási közegek a vezetőség mellé állottak s ma az a helyzet, hogy a közbirtokosságnak egyetlen fillér adóssága nincs, sőt nagyobb összeg áll szakadatlanul a pénztarában, 200 ezer pengő jutalékot osztott ki a tagjai kö'ött, amihez hasonló dolog nem történt s egy négykeretes fűrész- gyárat építtetett azóta vásárolt többhol- das telkén, melyen egy 10 szobás háza is van. Az idegen berkekből fújó szél persze az eredményeket próbálja szürkiteni, de a falu szeme már kinvilt. Ma már — néhány egészen vak ember kivételével - mindenki látja: inkább gyarapodjunk mi székelyek . ,. ., . . .. .' . •• • * ! S amint az itteni pé.'da mutatja: a székely is megállja a helyét a gazdasági életben, sőt . .. Persze magának keres és nem másnak. Ez lehet baj, de nem neki... Tehát: ezen az utón halad tovább közbirtokosság', életünk s igy van ez jól. A templom előtti tér-égre érkezünk A .gyönyörű csúcsíves templom előtt munkások dolgoznak. ÁLDOZ A KÖZBIRTOKOSSÁG — Látod — magyarázza a szentszéki tanácsos — a kántortelket a község rendelkezésére bocsátottuk azzal a kikötéssel, hogy felszabadulásunk emlékére korszerű ligetet létesít. A tervet elfogadták. A „Horthy-tér“ rendezésének a terve készen áll, sőt nagy részben munkálatok alatt áll. A tér közepére hősi emlékművet tervezünk. Ditró nagy fia, Siklóéi Lőrinc szobrászművész készíti az emlékművet. A munka befejezéséhez sok pénzre van szükségünk. Gyűjtésre kértünk és kaptunk engedélyt. Jelentős összegek futottak be. Hisszük, hogy a gondolat rövidesen megvaíósul. Itt állítjuk fel az ország- zászlót is megfelelő keretek között. Itt, ennél a nagyszabású munkánál is áldozathozatalban előljár a közbirtokosság, mert a nagyösszegü pénzáldozaton túl az egyházközségnek más kántortelket bocsát rendelkezésére. így akarunk, közös erővel. egy szivvel és e,gy lélekkel örök ás méltó emléket állítani honvédeink bevonulásának, felszabadulásunknak. A széles utcán esti szél süvít végig. Nyomában peregnek, táncolnak a falevelek. Gvergyó fennsikján, bármennyire enyhe az október, ilyenkor össze kell húzni a felöltőt.,. Jellegzetes, ütött- kopott, sok vihart látott „hintó", ditrői fiákeres áll mellénk. Indulni kell az állomásra. Azzal a tudattal búcsúzunk Lörincz dr. szentszéki tanácsostól, hogy jó volt itt lenni. Jó volt ezekről a dolgokról elbeszélgetni, hisz tanulni nemcsak kell, hanem kötelesség is ezekben a rendkívülien fontos és sorshordozó időkben. Különösen, ha céltudatos, életerős székely munkából tanulhat és meríthet erőt az ember. Ferencz Gyárfás Ne menjen Budapestre, mert mindentél: Ortho péd-gépeket, midabak.it, gtttni- harisnyákat, gyógy fűzőket, Duraluminium talpbetétet stb. szakszerűen készít Na»‘y Gyula ortopéd üzem, Mátyás király-tér 4. Hagyományos erdélyi szellemben, báir^n> megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogulásáért az Ellenzék.
