Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-13 / 257. szám

I

•>

ESU

E I. U’ N Z É K mm

.........—im

1 9 4 J uovember 1 1

unyy nem volt. (\ iharos tap^d E/ort lii/.uiu os Kórok bizalmat. (Hosszan tar Uv viharos taps.)

A minisílci'Hiiítlísó i <ár« ea viţii a

Ay ülés rövid fclfüggcs/.tcse után 0/.i/> Gjörgy vezérszónok .» tárca költségvetésével, tóként a sajtópolitikái vonatkozásokkal foglalkozott. •

Padányi-Giilyűs Jenő, a kormánypárt ve z.crszonoka, kére a hadigoiulo/as>al ioglalko'/ó intézmények és a társadalom megmozdulasai- r a k ossz hangbaJiozása t.

Maróthy Károly szántén sajtópolitikái kérdésekkel foglalkozott. A tárca költségvetését nem fogadta el.

Ezután Mikó Imre, az erdélyi képviselők csoportjának vezérszónoka nagyhatású beszédben foglalkozott a kisebbségi politika irányelveivel.

Mikó Imre beszédét lapunk legközelebbi számában közöljük.

A következő vezérszónok M.tLi át< Géza, a szegedi gondolattal és a cenzúrával foglal kozott behatóbban, azonban beszédet a szélső jobboldal többször megzavarta közbekiáltásaival.

Keintzel Eile a kisebbségi politikával kapcsolatban magáiévá tette lhltaky Tibor állam titkárnak azt a nézetét, amely szerint a nem zetiségi politika nagyobb mértékben iiigg a közigazgatástól, mint ,a törvényhozástól. A költ ség ve test el í ogad ja.

Korául Elemér szerint az ország különböző népei ivem veisenycziientk egymással, mert egy hazának a polgárai es együtt kell dolgozni a jobb magyar jövőért. A költségvetést elfogadja.

Kö/y-Horvúth József beszédében főleg nemzetiségi problémákkal loglalko/.ott. 1 lan* goztatta: az ezeréves magyar nemzetiségi politika mirsem változott. A magyarság a nemzeti ségeknek teljes egyenjoguságot biztosit és megadja a fejlődés lehetőséget. Ennek fejében azonban teljes hűséget követel. Kéri a kor mányt, hogy a ha/.núrulókkcl szemben irgalom és kegyelem nélkül járjon cl. A tárca költségveié ét ellogailja.

Meskó 'Zoltán további szociális intézkedésekét kért, mert ez is egyik előleltételc a belső arcvonal szilárdságának.

Szaró) Gyula a társadalmi egyesületek tömörülésnek minél gyorsabb végrehajtását kérte a propagandaügyi minisztertől. Elitclte a zenei és képeslapok ponyvairodalmát. Hozzászólása végén a nemzetvédelmi és propagan- daügji minisztérium hatáskörének (kibővítései ajánlotta. A költségvetést elfogadta.

1 incze Antal nein, szociális és fajvédclmi szempontból víz ’álta a tárca költségvetését. Kérte a leállóidon élő t. agyarok hatékonyabb gondozását. A java'latot nem fogadta cl.

hit/ János’ rá:nu atott a külföldi rádió propaganda veszélyére és felhívta a kormány figyelmét a társadalmi egyesületek összefogásánál a minőségi szelektálásra. A kulségvetést megszavazta.

/ auffer Gábor a sajtó, propaganda, film, rádió problémáinak ügykörét a propaganda- minisztérium hatásköre alá ajánlotta.

I ámos János délvidéki képviselő kérte a nemzetvédelmi propagaudaminiszter közreműködését abban az irányban, hogy a társadalmi egyesületek minden hónapban tartsanak ta&Ki k cjőtt nemzőt védelmi felvilágosító előadásokat. A tárca költségvetését elfogadta.

Kagy László hozzászólás.ihan polémiába bocsátkozott az előtte felszólaló képviselővel, majd rátért a cenzúra működésére cs a sajtóellenőrzés hatóságnak adott sokirányú utasítást tette szóvá. A kormánytól erélyesebb cselekvést kér és a javaslatot nem fogadja el.

i'ors Tibor alelnök ezután a vitát röviddel fél 6 óra előtt bezártnak nyilvánította, majd Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra.

Kállav :

Falt aceompli-t vettem át, következtetéseket keltett

levonnom

— Tárcám vitája meglehetősen napi politika nélkül folyt le és ezért hálás köszönetét mondok. Talán Nagy Laszió képviselő ur ütötte meg leginkább a politikai hangot. Tisztelt képviselőtársam felsorakoztatta beszédeimet. Szembeállította azok egyes tételeit. Ellentmondásokat keresett és látszott kimutatni. Én néhány héttel ezelőtt hozzájárultam, hogy beszédeim gyűjteményét nyomtatásban kiadják. Ezt abban a tudatban tettem, hogy vele még inkább alkalmat fogok adni arra. hogy több mint másfél é‘v keserves munkáit és nagyon lelkiismeretesen megfogalmazott megnyilatkozásait összehasonlítsuk egymással, de

első bemutatkozó beszédembe, amikor az.t mondottam, hogy hadseregünkkel részt kcil vennünk ebben a hadjáratban, nem írhattam bele azt, hogy én egy fait accumplit vettem át, amint azt nagyon pl méltóztatnak tudni. Es tudnia kell a képi'iselö urnák, hogy jco.ooo főnyi hadseregünk mit veszteit, felszerelésben pedig majdnem mindenünk ott pusztult a harctéren, nekem, az ér magyar lelkiismere- temnek es magyar felelősségérzetemnek következtetéseket kell levonnom. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Az események változtak meg, képviselő ur.

„Ne is álmodjuk azt.kogy bÁrkf megvéd berniünket“

— Én nem mondhatom azt, hogy a második magyar hadsereget, mindent, amit azóta odaküldtünk, állitsuk ki abba a harcba, amelyben — igenis azt vallom — dől el nagy részben a magyar sors mert ebben a mai beszédemben is azt mondottam, ne is álmodjuk azt, hogy bárki is meg fog bennünket védeni. Mi egy porszem vagvunk a nagy küzdelemben, de a magunk küzdelmében minden erőnkre szükség van. (Helyeslés.) Ezt tartalékolom. Az ellentmondás tehát látszólagos. Nekem igazolás, hogy másfél évvel ezelőtti beszédemet most helyeslik, de a képviselő urnák az lett volna az igazolás, ha akkor állt volna elő a mai beszéddel. (Taps a jobboldalon és középen.) Megmondom őszintén, a velem szemben álló jobboldali pártoknak itt a parlamentben kormányzati politikámmal szemben tanúsított magatartásával, kritikájával csak úgy foglalkozhatom, hogy ezért, mint azt

már többizben megtettem, köszönetemet fejezem ki. Nem tudom, azonban mindig azt tenni annál az agitácios munkánál, ami kint a perifériákon folyik. Ezért van az az clients t, ami köztünk a szólásszabadság gyakorlása tekintetében mutatkozik. Meltóztassék elhinni, ha biztos lennék abban, hogy közös, nagy célok érdekében hangzanak el ezek a felszólalások, akkor én lennék az, aki elősegíteném azt, hogy ezek a felszólalások elhangozzanak, az agitáció és szervezkedés folyjék. De én úgy tudom, nem mindig csak a nagy célokról van szó, hanem igenis a sorok megbontásáról is és amennyire kérem mindig saját pártomat és képviselőtársaimat, hogy az ellentéteket ne keressék, ne pártpolitikát folytassanak odakint, ne választásokra készítsék elő az ország közönségét, úgy kémem kell a velem szemben álló képviselőtársaimat is, hogy ezeket a szempontokat tartsák szem előtt.

A zsidó vagyonok kérdése

— Méltóztatott szóvátenni sok más kérdés között a zsidó vagyonra vonatkozó állásfoglalásomat és néhány kisebb vonatkozású kérdést. A pénzügyminiszter urnái a zsidó vagyonra vonatkozólag számos tervezet van nem készen, de folyamatban és előkészületben. Ezek azonban azt mutatják, hogy a gazdasági élet rendjének súlyos érintése nélkül nincs olyan elméleti és technikai módszer a kezünkben, amelyekkel ezt a mai időkben

keresztül lehetne vinhi. Ezeket a kérdéseket igen komoly emberek tárgyalják, nagyon nagy súllyal, nagyon nagy lelkusmerettel és nagyon nagy megfontoltsággal.

—• Áttérek most azokra a súlyos és fontos kérdésekre, amelyek mindnyájunk érdeklődését lekötötték és amelyekkel a képviselő urak a legintenzívebben »foglalkoztak. Ezek közül első a nemzetiségi kérdés.

Délerdélyi testvéreinkért a nemzetiségi politikában általam helytelennek tartott eszközökhöz is kényszerítenek nyúlni

— A magyar nemzetiségi politikát, úgy emlékszem, első beszédemtől kezdve tavalyi ungvári megnyilatkozásomban is — most pedig ITuszton is igyekeztem körvonalazni. Ezekben mindenütt leszögeztem a magyar államalkotásnak azt a nagyszerűségét, hogy nemzetiségi ország felett tudott uralmat, im- périumot gyakorolni, nemzetiségeket,tudott a nemzeti munkába bekapcsolni és nemzetiségeket tudott, sohasem kényszerrel, sőt inkább még valami ellenállással ezzel szemben asszimilálni..

— A retorzió kérdésére vonatkozólag a következő megjegyzésem van: Ugyanez a mentalitás nehézzé teszi a retorziónak korlátlanul való gyakorlását. Elogy én az én állampolgáromat üssem ezért, mert te ütöd az én magyaromat, ez tulajdonképpen nem egyezik a magyar szándékkal, a magyar gondolattal, a mi nemzetiségi politikánkkal, de ha más eszköz nincs, meg kell tennünk. (Ele- lyeslés.) Ez olyan eszköz, amely elől igyekszem kitérni és mindent megkisérlek, hogy ne kerüljön rá sor, de ha erre kényszerítenek, ha ehhez az általam ismételten helytelennek tartott eszközhöz is kénytelen vagyok hozzányúlni, ezt nem nemzetiségi politikai szempontból teszem. — Isten ments — hanem ezért, hogy ezzel igyekszem enyhíteni ezt a keserves és szörnyű létet, amiben Délerdélyben különösen a véreink és testvéreink vannak, hogy sorsukon valahogyan segíteni tudjak. (Helyeslés és taps.)

Mi nem akarunk asszimilálni

— Kiejtettem azj „asszimiláció“ szót. Én nem tudom, hogy a magyarországi németség ezt a kérdést miért állítja be néha oly elítélően és miért tartja a nemzetiségi kérdésnek egy általuk nem szívesen látott problémájának? Én először is nyomát sem látom a mi történelmi múltúnkban az asszimilál ásnak, mert hiszen e tekintetben meg kell állapítanom, hogy nálunk a németség részéről elsősorban az intelligencia volt az és nem a népi tömegek, amely asszimilálódott. (Helyeslés és taps >a jobboldalon és a középen.) Azok asszimilálódtak tehát, akikkel szemben

semmi kényszert nem kellett és nem lehetett gyakorolni. Ez az asszimiláció csodálatos folyamata éppen annak a magyar vonzó erőnek, amely ezt az államot alkotta és fenntartotta. Ez ellen legfeljebb

mi küzdhetnénk, képviselő u: k. A

ii ijikIUuIiiuilL, h'^jg ne. in engedünk ben miteket behatolni a magyar életbe, nein

<-a,ok vei< .etc u mez,a állásokul. (H iy<- lőj. és tap.,.) Nem hagyjuk, hogy elfoglal jálok a yo;. ciól:a*, amelyek nekünk Ice lenek. Mi mo gyár ok azonban nem tg y

gondolkodunk. Ha itt vagytok és köztünk vagytok, nyitva áll elöltetek az, ami minden magyar embernek nyitva áll. (Helyeslés és taps.) Ez a különbség a felfogásom képviselő ur. A széles néprétegekben nem látunk magyar asszimilációt. Asszimila1 - ni mi vem akarunk. Ha munkatársakat kapunk, azokat a jövőben is szívesen fog juk fogadni.

— A szórványkérdés az itthoni kisebbségi sorsnak egyik leg ulyosubb tétele. ÍR niéltózt&ssék azt hinni, hogy nem történt sok ebben a tekintetben. A szórványteru- Gteu folyó munka talán egyike azoknox a munkáknak, amelyekben sokat kell tenni és keveset beszélni. Mindenesetre köteles-égünk kijelenteni, hogy a kormány mindent meg tesz ezen a téren, amit helyesnek és szükségesnek lát.

— A nemzetiségekkel való bánásmódban természetesen vannak zökkenőink és nehiézségeink. Ennek tulajdonképpen két nagy alapadottsága van. Az egyik az, hogy nemzetiségi tömbjeink a háború alatt tértek viasza hozzánk és a háború előtti állapotokat hasonlítjuk össze azzal, ami most nálunk van. Nem látják, hogy ez ugyanígy van az egész világon, talán nem is érdekli őket, ők a maguk egyszerű, primitiv logikájával csak azt látják, hogy a Bata-cipő korszaka jobb volt, mint a mai. Erről nem tehetünk. (Egy hang: Most vegyenek!)

jr

Ez az egyik ok.

Én Teleki Púi nemzetiségi politikájút vallom

— A máfcik alapvető tézis, hogy mi nem vettük eléggé tudomásul, hogy a nemzetiségeket ma nem lehet olyan szemmel nézni, mint ahogy 25 évvel ezelőtt néztük, amikor elszakadtak tőlünk. (Egy hang a szélső jobboldalon: Ez is igaz!) ök egy más világban nőttek fel, egy más fejlődésen mentek keresztül. Azt hiszem, hogy a mi közigazgatási hatóságaink és más szerveink ezt még nem értik meg kellően. Szerintem ez a hiba egyik forrása, amely miatt ezek a súrlódások előfordulnak. Ha ma végig nézzük, amint én végig vizsgálom nemzetiségeink panaszfelsorolását, azt kell látnunk, hogy lényegében baga- tell dolgokról van szó. (Úgy van! Úgy

Sajtó és cenzura

— A másik nagy kérdés, amelyről mél- tóztattak beszélni, a sajtó és a cenzura kérdése. A cenzúrával én személyesen nem foglalkozom. Én egyetlenegy utasítást sem adtam ki. nem ismerem a cenzu- ra-utasitásokat. Most újabban talán intenzivebben és többet fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A cenzúra háborús intézmény és igaza van az egyik képviselő urnák, hogy abban az utasitás-tengerben a cenzor egészen természetesen nem mindig találja el a legjobb megoldásokat. Nagyon nehéz eltalálni a legjobb megoldást, mert minden szót minden oldalról rettenetesen megnéznek, amelyet itt ebben az országban leírunk.

Fokozottan kell figyelni és vigyázni. Kiadtam azonban az utasítást, hogy a magyar közélet olyan prominens vezető tagjainak cikkeit, akik hivatottak arra, hogy maguk bírálják el és maguk vállaljanak felelősséget azért, amit írnak, ha kifogás van ellenünk, először nekem mutassák be és csak azután a cenzornak. A harmadik kérdés, amellyel tüzetesebben és többször méltótattak foglalkozni, a hadigondozás kérdése. Ez még nine- véglegesen megoldva. Ma az egész kérdést egy polgári hadigondozóhivatal keretébe beosztani nagyon nehéz lett volna.

Lukács Béla és Antal István gesztiója-— A képviselő urak szóvá tették a tárcanélküli miniszter urak munkakörét és azt, hogy Lukács Béla miniszter ur miért nem vette át a hadigondozó hivatal vezetését. Ö a kormánypárt elnöke. Talán nem lett volna helyes, ha a hadigondozásnak is ö volna a kizárólagos vezetője, mert ez minden esetre félreértésre adhatott volna okot. Meg vagyok róla győződve, ha valaki a saját véleménye szerint nem megfelelő elbánásban részesült volna, mindjárt valamelyik párthoz szaladt volna és azt mondta volna, hogy a pártállása miatt van ez így. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes.) Kifogásolni méltóztattak a propa- gandaminiszter ur hatáskörét. A p-ropa- ganda vezetőjének mindenütt ott kell lennie, mindent látnia kell. mindenre fel kell hívnia a figyelmet. A kormányt mindenről tájékoztatnia kell és mindenütt meg kell jelennie, ahol úgy látja, hogy az ö nemzeti propagandájára szükség van. Ezért van neki szabad keze. Propaganda- ügyi minisztérium nincs, de Antal Istvánnak itt mondok köszönetét azért, hogy van és ezt a rendkívüli munkát nagy sikerrel végzi. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.)

Munkatársakat kérek l

— Pártunk vezérszónokáról, Padányi Gulyás Jenő barátomról kell megemlékeznem. Abból a sok értékes gondolatból, amelyeket felvetett, kiragadott egyet, amely az ő kedvenc gondolata és szintén a nemzetiségi kérdéssel függ össze. Lényege az, hogy a nemzetiségi problémát elsősorban a maga tudományos, azután társadalmi és más vonatkozásban fél kellene dolgozni. Ez a munka nagyon értékes lenne. Csináljuk is bizonyos vonatkozásban, de tulajdonképpen értéke csak akkor lesz, ha munkatársakat kapunk hozzá a nemzetiségek vonaláról, mert akkor jön ki belőle olyan szintézis, amelyet tényleg hasznosítani tudunk az ország érdekében. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.)

— Ezekben voltam bátor az elhangzott konkrét felszólalásokra válaszolni. Mai bevezető beszédemmel nem akartam

mást, mint a magam gondolatvilágát, a magam szivét idehozni a kép viselőház elé. Ha visszhangot kapok, azt hálásan meg fogom köszönni. Különben pedig méltóz- tassanak meggyőződve lenni, hogy minden más oldalról jövő lojális megnyilatkozást kötelességem ebben a gondolatban, amelyet ma délelőtt kifejtettem, a nemzet érdekében elfogadni és a nemzet szolgálatába állítani.

— Kérem tárcám költségvetésének elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a balközépen, a középen és a jobboldalon.)

Elfogadták a három tá»e

kölísésv'té t-f

A miniszterelnök beszédét többizben szakította félbe a lelkes taps és helyeslés. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után vitéz Lukács Béla tárcán él kuli miniszter

I

van!) De az elégedetlenség itt-ott még^ meg van. Ennek egyik oka az. amit az előbb mondottam. (Egy hang: A háború!) A másik ok az agitáció, amely ezeken a vidékeken állandóan folyik, a harmadik oka pedig a részünkről néha megnyilvánuló türelmetlenség. Ezeken a bajokon segíteni kell és segíteni is fogunk.

— Én Teleki Pál nemzetiségi politikáját vallom a magaménak. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem tagadom azonban, hogy az események néha bele- kényszeritenek bennünket abba, hogy erősebb eszközökhöz is nyúljunk. Ennek előidézői, ennek provokáló! azonban soha sem mi magyarok vagyunk.