Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-11 / 255. szám
18 4 3 ttőveiabfcjr 11. ELLENZÉK' a I ; krrr jXS 3sqt '3m; mzt L otrti 2IY Leu JOT Elégtételt a román uralom alak állásukateesxte < magyar köztísziviselőknek i Df. Ifiké Imre országgyűlési képviselő a miniszterelnökhöz és pénzügyminiszterhez interpellált ez erdélyi magyar köztisztviselők helyes besorolása ügyében mmi í, Seiler $tiu* BUDAPEST, november n. Mint lapunk más helyái megírtuk, dr. Mikó Imre ország- gyűlési képviselő a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez interpellált a román megszállás alatt állásukat vesztett magyar köztisztviselők helyes besorolása ügyében. Dr. Mikó Imre képviselő bevezetőül elmondotta., hogy az a jelenség is mutatja a visszatért részek közszolgálati alkalmazottairak és nyugdíjasainak elég széles rétegében mutatkozó bizonyos nyugtalanságot, hogy mióta interpellációját bejegyezte, tömegesen kapott egyéni panaszokról szóló leveleket, amelyek az interpelláció révén reméltek orvoslást. Hangoztatta, hogy a inai rendkívüli, viszonyok között az államigazgatás elsőrangú érdeke a köztisztviselők, a nyugdíjasok számára nyugodt életnívó megteremtése. Különös fontossága van ennek a kérdésnek a visszacsatolt területeken, ahol az összekuszált nemzetiségi viszonyok és az uj határok közelsége amúgy is eléggé próbára teszik a magyar tisztviselőtársadalom idegrendszerét. Hogyan lóriéul a visszacsatolj területek köztisztviselőinek besorolása ? I33I mg ;5VÁ rój Jtst 310 z ?ß o3 öd ■iv öd »9*1 ot i»W isi orí '(§ od ürf öí öl In 1 A második bécsi döntés után a felszabadult keleti és erdélyi részek első nagy államigazgatási problémája az volt. hogy hogy miként kapcsolják he a magyar közigazgatásba azokat a közalkalmazottakat — mondotta a továbbiakban dr, Mikó Imre —, akik a megszállás 22 évét Romániában töltötték és ott a magyarországiaktól eltérő jogszabályok szerint szolgáltak, vagy elvesztették állásukat s akiknek a helyismeretét és felkészültséget az ott ismét berendezkedett magyar közigazgatás nem nélkülözhette. E célból a magyar kormány két rendeletet adott ki, amelyek közül a 900—1941. M. E. számú rendelet a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen a közszolgálati állások szervezését és betöltését szabályozta, az 1200—1941. M. E. számú lendelet pedig a volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok ellátását szabályozta. A mult érdemeinek elismerése A Teleki Pál vezetése alatt álló magyar kormány megfontolás (tárgyává tette azt, hogy a román megszállás alatt igen sok magyar közalkalmazott vesztette állását részben az impériumváltozás kezdetén, a román büségeskü megtagadása miatt, részben később többnyire a nyelvvizsgák ürügyével történt tömeges magyar köztisztviselők elbocsátása által. Mindkét rendelet lehetővé tette, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetében a magyar közalkalmazottak számára a román ?negszállás alatt szolgálaton kívül töltött idő a fizetésük, vagy nyugdíjuk alapját képező tényleges szolgálati időbe beszámíttassák. Ugyanakkor azonban nem tett különbséget magyar és más nemzetiségű volt román köz- alkalmazott között s a román és német nemzetiségű közszolgálati alkalmazottaknak a román megszállás alatt tényleges szolgálatban töltött idejét beszámította a fizetés, illetőleg nyugellátás szempontjából s ezzel újabb bi- zonyitékát szolgáltatta annak a szabadelvü- ségnek. amely nemzetiségi politikánkat addig is előnyöseit jellemezte. Módosítani kell az eddigi rend- szert! Az idézett két kormányrendelet körül bárom év alatt kialakult gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a magyar kormány minden előrelátása ellenére is az erdélyi magyar köz- szolgálati alkalmazottaknak több nagyszámú csoportja a bécsi döntés után nem részesült abban az elbírálásban, amelyet a megszállás előtti közszolgálata és a megszállás alatti magatartása alapján joggal elvárhatott volna. Ezért pártunk feltétlenül szükségesnek ítéli az idézett két kormányrendelet módosítását, kiegészítését és helyes értelmezését az alább előterjesztendő részleteknek megfelelően. löknél, a rendelet később tárgyalandó 26. paragraíusa szerint, legjobb esetben csak a szolgálati idő és nem az előmenetel szempontjából számit be. A méltányosság jegyében -.. Azt. hogy valaki magyarsága miatt vesztette-e állását,- felfogásunk szerint rugalmasan hell értelmezni, mert kétségtelen, hogy magyarsága miatt vesztette el állását pl. az _ a magyar köztisztviselő, aki a román nyelvvizsgát egyizben már sikeresen letette, s amikor másodízben is nyelvvizsgára idézték, akkor valamilyen ürüggyel beadta a nyugdíjazás iránti kérését, mivei tudta azt. hogy ha a második, harmadik vagy akár tizedik nyelvvizsgán megbukik, fegyelmi utón távolitják el és még nyugdijat sem fog kapni. 3. Az 1200—1941 M. E. számú rendelet 26. paragrafusának (2) bekezdése lehetővé tette azt, hogy annál a volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalmazottnál, akit állásából magyarsága miatt ellátással, vagy ellátás nélkül elbocsátották, abban az esetben. ha a magyarság érdekében kifejtett munkásságával) különös elismerésreméltó érdemeket szerzett, a trianoni szerződés ratifikálása és a bécsi döntés között a keleti és erdélyi országrészen tényleges szolgálatban nem töl tött időt, vagy annak egyrészét a nyugdíjba beszámítható szolgálati időhöz hozzá lehessen számítani. A rendelet szövegéből nem tűnik ki. de a rendelet körül 3 év alatt kialakult gyakorlat kétségtelenné tette, hogy e szakasz alapján a szolgálaton kívül töltött idők után engedélyezett idő beszánúása csak a nyugdíj mértékének (százalékának) megállapításánál vehető figyelembe, tehát az előmenetel szempontéból ez az. idő nem számit be. Antii a gyakorlat blzonyii Egyenlő kedvezményi mindazoknak a köztiül" viselőknek« akik nem leilék le a hűiégeskü! ■Q >d ;rí sst Le 20 S b i b íz-Â ÍZ Ól ;2 n n d rí n V í. Az 1200—1941 M. E. számú rendelet 9. paragrafusának (3) bekezdése nagyon helyesen kimondja, hogy annál a volt magyar közszolgálati alkalmazottnál, akit a román hatóságok a hiisegeskü letételének megtagadása miatt a közszolgálatból elbocsátottak, s akit ennek folytan vagy egyáltalán nem, vagy csak az 1929- év augusztus 20-i úgynevezett Boila-féle román törvény alapján részesült ehatasban, a trianoni szerződés ratifikálásától,^ vagyis 1921 julius 26-tól 1929 december 3X-ig terjedő időt, amennyiben ezalatt állandóan^ Románia területén lakott, tényleges szolgálatban töltött időnek kell tekinteni. A kormányrendeletnek _ ez a szakasza elégtételt szolgáltatott azoknak a magyar köztisztviselőknek, akik a trianoni szerződés ratifikálásáig nem voltak hajlandók a román kormánynak a hüségesküt^ letenni s inkább vállalták a nyomort és a nélkülözést, mintsem hogy a békekonferencián Erdély megtartásáért nagy harcot'vivő magyar kormány helyzetét meg- nehezítsek. A román hiisegeskü megtagadása volt az elszakított Erdély magyarságának első 2 2 j Öntudatos megnyilatkozása és az esküt meg- j tagadó köztisztviselők magatartására a ma- I gyár társadalom csak tisztelettel és büszkén tekinthet. Az 1200—1941. M. E. számú rendelet idézett szakasza értelmében csak azoknak az esküt nem tett tisztviselőknek szolgálaton ki- vül töltött ideje számit tényleges szolgálati időnek, akik a román kormánytól a Boila- féle törvény megjelenéséig nem részesültek ellátmányban. Van azonban az esküt nem tett tisztviselőknek egy kisebb csoportja, amelyik már a Boila-féle törvény megjelenése előtt valami egészen csekély nyugdijat kapott. Ezek tehát a rendelet értelmében elesnek attól, hogy a szolgálaton kívül, nagyobbrészt ^ nyomorban töltött idejük tényleges szolgálatnak számítson. Méltányos volna azoknak az esküt nem tett tisztviselőknek, ákik egy ilyen csekély, inkább jelképes nyugdijat^ élveztek a román kormánytól, szintén beszámítani a szolgálaton kívül töltött időt a tényleges szolgálatba. Az 1200—1941. M. E. számú kormányrendelet rendelkezései közül e szakasz körül merült fel a legtöbb panasz és sérelem. A sok eset közül csak egyet kivánok példaképpen kiragadni. Van egy nyugdíjas ismerősöm, aki Trianon előtt főszolgabíró vök. A románok bejövetele után megtagadta a hüségcsküt s ezért állását vesztette és a megszállás alatt nem vállalt közszolgálatot. Trianon előtt a VII. fizetési I osztály 3. fokozatába volt besorolva, s most, hogy beszámították a megszállás alatti szolgálaton kívül töltött idejét, ugyancsak a VII. fizetési osztály 3. fokozatában maradt s csak nyugdijának mértékét emelték fel 20 százalékkal. Ugyanakkor azonban szolgák alatta egy szolgabiró, aki letette a büségesküt, kiszolgálta a gyakran változó román politikai pártokat, leányait románokhoz adta férjhez és csak a bécsi döntés után került nyugdíjba. Ezt az urat, mivel a román megszállás alatt végig szolgált, a felszabadulás után a VI. fizetési osztályba sorolták be s ma ebből a magaslatból nézi le egykori főnökét, aki az eskü megtagadása miatt vesztette állását. Szaporítani tudnám az eseteket, de egv példából is eléggé levonható az a 'konklúzió, hogy az 1200—1941. M. E. számú rendelet 26. paragrafusának mai értelmezése helytelen és ezt a szakaszt egy olyan magyarázó rendelkezéssel kell kiegészíteni, amely lehetővé Akik Icíetíélt a bűségeiltSI, de mégis elvesztették állásukat 2. Van azonban a magyar köztisztviselőknek egy másik nagy csoportja, akik bizonyos kényszerítő körülmények hatása alatt letették a román büségesküt. Anélkül, hogy az esküt nem tett tisztviselők hazafias érdemeit kisebbíteni akarnám — folytatta beszédét dr. Mikó Imre —, szabad legyen rámutatnom arra, tisztéit Ház. Hogy igen sok olyan magyar köztisztviselő volt, aki bár letette a román hüségcsküt, semmivel sem részesült jobb elbánásban. mint az esküt megtagadó tisztviselők. Nem minden erdélyi közalkalmazotthoz jutott el az impériumváltozás után idejében a magyar kormánynak az az izenete, hogy az esküt meg kell tagadni. Igen sok magyar közalkalmazott kénytelen volt állásához ragaszkodni nagy családja, vagy nehéz anyagi körülményei miatt és nézetünk szerint rncg akkor is hleyesebben járt cl. hogyha az esküt letéve megmaradt Erdélyben magyarnak, mintha repatriált volna és ezáltal egyrészt Erdélyben apasztotta volna a magyarság számát, másrészt pedig a trianoni ország vállaira rakott volna újabb terheket. A roman kormány a megszállás első éveiben kapva kapott a magyar köztisztviselőkön es, sokakat kenyszeritett a továbbszolgálásra. j .V". T t älatt azonban a román intelligencia kifejlődése olyan méreteket öltött, hogy a magyar közalkalmazottak feleslegessé váltak es ettől kezdve a legkülönbözőbb ürügyekkel fokozatosan jx közszolgálat elhagyására kény- szeritettek őket. Feltétlenül méltányosnak tartanók az 1200—1941. M. E. számú rendelet olyan értelmű kibővitésté, hogy azoknak a magyar ^ közszolgálati alkalmazottaknak, akik a hüségcsküt letették ugyanig Se később állásukat magyarságuk miatt elvesztették és ígj ugyanarra a sorsra jutottak, mint az esküt nem tett köztisztviselőit, a trianoni szerződés ratifikálása és 1929 december 31. között szolgálaton kívül töltött időt tényleges szolgálatban töltött időnek tekintsék abban "Vz esetben, ha az illetők nemzethüsége ellen kifogás nem emelhető. A más jogszabályok szerint ugyanis e.z zz idő az esküt tett tísztviseteszi, hogy a szolgálaton kívül töltött idő nocsak a nyugdíj mértékének megállapításánál, hanem az elohaladás szempontjából is tekintetbe vehető legyen A magyar közszolgálatba átvett tisztviselők besorolása 4. A magyar közszolgálatba átvett köztisztviselők besorozását a 900—1941. M. E. számú rendelet szabályozza. A rendelet 11. paragrafusa lehetővé teszi azt. hogy annál a közszolgálati alkalmazottnál, aki Trianon előtt magyar közszolgálatban állott, s a megszállás alatt magyarsága miatt ellátás nélkül vesztette el állását, ha azóta a román megszállás alatt lévő területen lakott, a trianoni szerződés ratifikálásától újból vaió alkalmazásáig eltelt időt vagy annak egyrészét a fizetési osztálynak, illetőleg ezen belül a fizetési fokozatnak megállapirásánál kivételesen a minisztertanács előzetes hozzájárulása mellett figyelembe lehessen venni. Ugyanez áll azokra vonatkozóan is. akik a közszolgálatot a román Imperium alatt kezdték meg és állásukat magyarságuk miatt ellátás nélkül elvesztették. A 12. paragrafus szerint azt. akit a közszolgálatban való alkalmazásig vezető állásba neveztek ki. vagy ha egyéb körülmények indokolják, a ii. paragrafusban meghatározott rendelkezésektől eltérően más fizetést osztályba, illetőleg fizetési osztályon belül más fizetési fokozatba is ki lehet nevezni. Az eteineneiel szemponifai A 900—1941. M. E. számú rendelőt idézett rendelkezései tehát lehetővé teszik azt, hogy a megszállás alatt szolgálaton kivül töltött idő az előmenetel szempontjából is tekintet-be vétessék azoknál, akiket a magyar államigazgatás ismét alkalmazott. Sajnos, azonban a rendelet konstrukciója szerint ez csak kivételesen eszközölhető, a pénzügyminisz<teri véleménynek meghallgatása után és a minisztertanács előzetes hozzájárulása mellett. A rendeletnek ez a konstrukciója, valamint végrehajtásinak módja alapjában véve elhibázott. Az történt ugyanis, hogy a bécsi döntés után először besorolták mindazokat, akik a románok alatt végig szolgáltak és csak azután került sor azokra — s ezek nagyrészének ügye ma is folyamatban van —, akik a megszállás alatt magyarságuk miatt állásukat vesztették. Ebből azután az * következett, hogy igen sok román nemzetiségű volt román közli sztivsciő, alti a megszállás alatt végig szolgált és románsága miatt igen magas állásokba jutott, a bécsi döntés után azonnal megkapta megfelelő besorozását. Az a magyar nemzetiségű köztisztviselő pedig, aki magyarsága miatt vesztette állását, még ma is várja, hogy a pénzügyminisztérium előzetes hozzájárulása után a minisztertanács szolgálaton kivid töltött idejét a szolgálatba beszámítsa. Előfordult olyan eset, amikor az a román nemzetiségű köztisztviselő, akinek alkalmazása miatt egy magyar tisztviselőt állásából kidobtak, a becsi döntés után, amikor a magyart visszavettek, még mindig főnöke annak a magvar embernek, akinek nem volt egyéb hibája, mint az. hogy hogy Romimában magyarnak akart megmaradni. ^ Nem kívánom a magyar közszolgálatban levő románok büntetését, mert nem" volna méltó a magyar államhoz, hogy olyan eszközökhöz folyamodjék, amelyeket 22 éven keresztül velünk szemben alkalmaztak. De ezen a helyen is le akarom szögezni, hogy azoknak a magyar köztisztviselőknek számára, akik még mindig annak a súlya alatt nyögnek, hogy a megszállás alatt gerincesen helytálltak, még nem jött el az igazi felszabadulás és az csak akkor fog eljönni.. ha elnyerik minden szenvedésükért, áldozathozatalukért és gerincességükért a magyar államtól a méltó jutalmat. Tisztelt Ház! Vannak kötelességek, ame* Iveket nem ir elő törvény, hanem azok a nemzet igazság- és becsületérzetében gyökereznek. A 900—1941. és 1200—1941. sz. kormányrendeletek megalkotása után a magyar államnak becsületbeli kötelessége igazságot szolgáltatni azoknak a tisztviselőknek és n vugjdi jasoknak. akiktől a megpróbáltatás nehéz idejében áldozatot kívánt, mert csak igv kívánhat újabb erőfeszítéseket azoktól, akik ma a belső front katonái és helytállást azoktól, aluk a határokon túl várják a felszabadulást. HÁROM GYÁRIPARI ÁGAZATBAN KÉSZÜL MÉG _ HATÓSÁGI ÁRSZABÁLYOZÁS. Az uj árak és szakmai felárak megállapítása 22 legfontosabb iparág többezer cikkére meg történt. A GvOSz a" pontos kimutatást az engedélyezett felárak, illetve rögzített árak feltűntetésével gyáripari ágazatok szerint csoportosítva, áttckiutliető füzetben is kiadta. Nem szerepel ebben az ősz- széfoglalásban a ceraejitáruk árrendezése. Időközben ez is megtörtént. Még kér-három, gyáripari csoportban állapították “meg a hatósági arakat. Értesülésünk szerint a meg hátralevő gyáripari ágazatokban a hatósági ármegállapítás ezév folyamán végéter,
