Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-02 / 247. szám

w ellenzék 1813 novfexxiüir 2 tohkusokat. Ennek a/ élő hitnek magya- r;*zói a pápák. A pápák nemcsak a kato­likus egyház tagjait, hanem az egész em­beriséget himtottak tanítani az egyének, o o^iadok. a nemzetek javára. Küzdöttek minden időben a rabszolga.:ág. a szervi- "^zmus és a koldusaiig ellen és minden tm-mes lelki eszközzel harcoltak i\y embe­ri nwM lóságnak s az emberek közli eivet- értétstnek hely reálliitásáórt. Mikor a nem­zetközi szabadkőművesség még a: uralko- dóknt is iriegmérff€zte, a pápák: voltai: a" cgyediiliek, akik az eltévelyitő iránytól visszariasztották az emberiséget. Hol van­nak azok az uralkodók? Az egyház, mo­lyét meg akartak, semmisíteni, ma is itt van, s Kriztits ígérete szerint itt les/, a világ vétóig. Azután az órabérek közt lá- mucit súrlódások idején mindig a pápák műt alttal; rá a bajok gyöke rétre s jelölték meg a merő] dús okai, ők követelték min­dig vissza az embernek öli dogon ithe tót len jogait a sz thrni és anyagi javakra, a csa­ládalapításra. a ti.-ztc-'setys munkára, a kicsik és nagyok egy form-! szuverenitásá­ra az ele.tJiez való egyforma igényre. Mindnyájan Isten gyermekei és egy­másnak testvérei vagyynk. A háborúk költségeivel meg lehetett volna oldani. « - összes problémákat, amelyek hábo­rúra 1'ezettek. Végül elsorolta, hogy mit köszönhetünk mi magyarok a pápáknak. Mié köfzcniiei a magyarság a pápádnak ? Köszönjük nekik szent hitünket és tisz­ta erkölcseinket, a szent koronát és Eu­rópában a minket megillető helyet, álla­mi függetlenségünket, a tatárjárás ér>' tö­rökvész idején hatalmas összegű anyagi sogitségét. A trianoni csonkítás után a pá­pa volt az első, aki hazánknak a régi nagyságához méltó s nem a csonkahazához szabott nagyköveti képviseletet küldött és egyházkormányzati intézkedéseivel hosszú ideig tartotta bennünk a bizalmat, hogy nem marad ugv a sorsunk. A pápa nem mondott le arról, hogy Magyaror­szágnak tovább is bibomoíkot adjon, ha­nem kút tiniétől eg előbb kreálta bíbor­unkká azt, akit prímásnak kinevezett. A két jubileumra é- az Eucharisztikus kon­gresszusra külön pápai lesrátusokat kül­dött s ezáltal a világ becsülését ráirányí­totta a környező vidékek rágalomözüné- ved megbántott magyar nemzetre. Mikor «a b; born ok Paccelli államtitkárnak, mint pápai Legátusnak hozzánkjöttéről szólott, a közönség felállva tapsolt, perceken át a‘ ma uralkodó XII. Pius páoát ünnepelve, a.ki minden alkalmat felhasznál arra, hogy becsülését és atyai jósánál kimutassa. Napjainkban szentté avatta a magyarság 700 éves óhjára a királyleányt, akit szü­lei áldozatnak szántak s aki felnövelked- ve, maga rti vállalta az áldozatot egész népünkért. A biborook azzal fejezte be beszédét, hogy a disz.közgyűlés résztvevőihez fel­hívást intézett: Mondjuk ki, hogy a pápá­nak tévedéstől mentes irányítása mellett mindig megtartjuk ősi katolikus hitünket, s aszerint rendezzük be életünket é> XII. Pius pápa iránt, gyermeki szeretettel és magyar hálával viseltetünk. Mondjuk ki, hogy a hazug rágalmakat, melyek a ma­gvar jellemről különben is távol e^nek, visszautasítjuk és hivő magyar szívvel imádkozunk érte. A beszéd hatalmas hatást gyakorolt a közönségre, melv hős-zen ünnepelte fő- pásztorát, akinek Scindor Imre püsoökl helytartó köbzönte meg előadását s kér­te, hoT’T Ő szentségének az erdélyi katoli­kus hívek hódolatát, és imáját alkalomad­tán közvetítse. 4 névtelen katolikus muslicája Az énekkórus Nagy István remek veze-* tése mellett előadta a ,,Gloria szálljon“ c. éneket s azután György Lajos dr. egyete­mi tanár a névtelen erdélyi katolikus év­százados léi ok építő munkájáról beszélt. Krisztus világhódító utján Erdély he­gyeit is megszentelte. . Azért- hangzik itt oly gyakran a köszöntés: ..Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus mindörökké!“ Mindig hozzá fordultunk segítségért, de főleg az elmúlt 22 év alatt és sebzett életünk ma­gasabb értelmét, nála találtuk meg. Az Egyház bástyáiba vonultunk ezen idő alatt bitünk és nyelvünk megőrzésére. Mi Piák a krisztusi'alapokra tudjuk ráhimez- ná lelkünk magyar szépségeit. Költői szép­ségű szavakkal hívta a katolikus akcióba a tisztalelkü embereket, a veszéllyel szem­benézni bátrakat, -amil vénekét felsorolt az erdélyi katolikus múltból nagy szám­mal. Beszédét e szavakkal fejezte be: „Krisztus király útja a magyarság egye­düli utja!£ A vi’ágegyfiáz és a magyar netozei Nyisztor Zoltán dr. a világegyház és a magyar nemzet kölcsönös megajándé­kozásáról beszélt. Ezer évé él e kettő lel- ki közösségben, de egvik fél sem bánta meg. A világegyház beleírta nevét a ma­gyar történelembe sok adományával, de maga rt szegényebb lenne a magyar hősi történelem nélkül. A diszgyülést. Inczédy-Joksman Ödön szavai fejezték be: az itt hallott gondola­tok olyanok, mint az áldott eső, mely után kivirág',zik az élet. Vigyük bele hétköz­napjainkba hitünket! Végül megköszönte a hercegprímásnak, hogv eljött a nekünk mindég szent erdélyi földre. A diszgyülés a Magyar Himnusz lelkes elénekléeével ért véget. A KMDSz ? iiídoüségc r her­cegprímásnál Dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás közvetlenül elutazása előtt fogadta dr. Mar- tonyi János egyetemi tanárt,, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége tanárelnökét és Takácsy Miklós joghallgatót, a KMDSz kül­ügyi vezetőjét, akiknek alkalmuk nyílt tájé­koztatni Őeminenciáját a kolozsvári egyetemi és főiskolai hallgatók célkitűzéseiről, mun­kájáról és arról az együttműködésről, amely a felekezeti diákegyesületek és az összes fő­iskolásokat átfogó KMDSz között fennáll. A bíboros hercegorimás kijelentette, hogy a kü­lönböző hitvallású diákoknak a nemzeti cé­lokat szolgáló közös munkája iránt nagv megértést tanusit, hangsúlyozva, hogy ennek mindig egviiet kell járnia a vallásos érzés el­mélyítésével. Anglifi és a Balhéin Ankarából jelenti az MTI: A Nem­zetközi Tájékoztató Iroda ankarai je­lenlése szerint az angol diplomácia az utóbbi időben azon fáradozik, hogy töröl-: politikai köröket/ meg­nyerjen a Balkán egyes kérdéseinek [rendezésére. Ezzel összefüggésben azt állítják, bogy Bulgária visszavo­nul KeTet-Ti áciából és biztosítják', hogy helyreállítják a régi török-gö­rög határt a M-arica folyó mentén. Anglia az égeitengeri szigetek felosz­lásának kérdését, közvetítené Török­ország és Görögország- között, bele­értve a Dodtekanezosz-szigeteket is. Angol részről jelentéktelennek igye­keznek feltüntetni aSzovjet balkáni, főleg bulgáriai terveinek esetében felmerült török kifogásokat. Han­goztatják, hogy Anglia nem engedi meg a Szovjetnek, hogy megvesse a lábát a Balkánon, ezzel szemben megkívánja, hogy a törökök bizo­nyos megértést tanúsítsanak a- Szov­jet ama kívánsága tekintetében, mely a tengerszorosokon való szabad •mozgásra vonatkozik. Angol rész­ről kit érői eg- kezelik azokat a török kéréseket, amelyek helyreigazítást kérnek a diplomáciai körökben szál­lingózó ama értesülésre, amely sze- rint. Anglia a tengerszorosok statu to­rnát olykép akarja: megváltoztatni, hogy erősebben nemzetközivé! étel ét indítványozza. Ezzel szemben Anglia azt a benyomást igyekszik kelteni, mintha a Szovjetnek nagyobb érde­keltségeket nyújtana az iráni ut te­rén, hogy ezzel elterelje Moszkvát a tenger,szorosok s a Balkán kérdéseitől. Tatay Erika a magyar film új reménysége Kolozsváron Tatay Erika, a ragyogó szőke, kiváló előadómüvésznő nyilatkozott a Debrecenben megjelenő „Színház és Mozivilág“-nak. „A mikrofontól a filmig bosszú az ut, de engem ‘már egy lépés sem választ el...“ — mondotta a kiváló clizőz, akiről ma mint a magyar film legnagyobb re­ménységéiül írnak a színházi lapok. Tatay Erika november elsejétől a „Fészek bár“ villámrevüjében -szerepel s műsorában a legújabb ^előadó- számokat hozza. Kolozsvári fellépését hatalmas .érdeklődés előzi meg. Mn uz ÁRPÁD filmszínházban az év lewi/gelniesabb premier filmje: Műsortofíóíiás m r.l csali !J napig! 16 éven felülieknek! Hajsza a tengeren Az év legszenzációsabb bűnügyi filmje. Csuoa izg dorn és meglepHésI Feszültséggel és rejtelemmé teli történet, áruit maga «az élet irt. Fősz. iiudolf fér »tau, Kéné Délijéért és (,erlrud Mr yen. Péntektől: Z0RR0 és HURU legújabb filmje. „Nem hal meg az, akinek emlé­két megőrzi az élők kegyelete“ Tízezres tömegek zaránd okolta < ki Minden­szentek napján a házsongárdi temetőba KOLOZSVÁR, november 2. Tűnd érien szép, napfényes idővel kedveskedett ez- iclén a természet Mindens / int ek napján. Halottak napjának előestéjén fénytelen es sötét maradt ugyan a temető, de a hiány­zó apró gyertyák ezernyi és ezernyi láng­jának lobogását virággal igyekezett pó­tolni a szérűét. Kolozsvár polgársága meghatóan áldozott e napon a halottak emlékének s tömegesen zarándokolt a bá- z ■'■ngárda temetőbe. Imádsággal, kegye­let < .->! kereste fel mindenki elhalt szeret­teinek síri hantját, hogy az emberrüv legtisztább érzésével, a szeretettel adózzék a halottak iránt. Az emlékezés jegyében..­A szeretetteljes emlékezés bőségesen kipótolta azt, amitől ez a mai rendkívüli háborús idő megfosztotta a halottakat. Már vasárnap megindult a zarándoklás a nagymultu kincses város gyönyörű te­metője felé s hétfőn már ezrével és ezré­vel zarándokolt a tömeg a temetőbe és virágözörmel, koszorúkkal, az ősz kedves, színes virágaival borította el a sorokat. Példás rend és fegyelem uralkodott a ha­talmas sirkertben. Külön meg kell emlé­keznünk a kolozsvári leventék áldozat­kész. szép munkájáról, akik előzőleg rcnxl- beszedték a -írókat, majd példaadó fe­gyelemmel diszöraéget állottak a temető­ben. A zár ándóklás a Íróra reggelé órák­tól délután 5 óráig szakadatlanra! tartott. A temető felé verető útvonalakon egész nap özönlött a nép. Mindenkinek a kezé­ben virág és koszorú s ez a zarándoklás óráról-órára növekedett. Messze váró-ok­ból is Számosán eljöttek a régi kolozsvá­riak közül, hogy felkeressék elhunyt csa­ládtagjaik sírját. Testületek és egyesüle­tek, mintha egymásnak adtak volna talál­kozót a temető utiain, eljöttek sorjában mind, hogy megkoszorúzzák a körükből eltávozott tagok és kantárnak sírját. Az újságírók kegyelete Délelőtt fél 11 érakor kivonult a teme­tőbe az Erdélyi Magyar Újságíró Egye­sület küldöttsége is, hogy virágot és ko­szorút helyezzen el a köréből eltávozott, felejthetetlen, kedves kollegák és kartár­sak sirhantján. Sorra kereste fel az új­ságírók küldöttsége a régebbi és az újabb sírokat és percekig időzött el mindegyik sirhant mellett. Erdély elhunyt nagy köl­tőjének. Remények Sándornak sírjához vezetett az első ut. Azután a fiatalon el­hunyt költő, Dsida Jenő sírboltjához vo­nult a küldöttség, majd a tragikus körül­mények között meghalt „Gyuri bácsi­nak, Gáliszter Gyulának a sírjánál áldoz­tak néma kegyelettel, utána egvmá^tután keresték fel a régi kedves kollegáknak, dr. Veress Endrének, Winkle Istvánnak, Ványolós Istvánnak, dr. Kovács József­nek, Sebessi Samunak, Vezsenyi Bélának, Kibédi Sándornak év Téglás Gábornak sírját, hogy elhelyezzék a szeretet és ke­gyelet örökzöld koszorúját. Megkoszorúzták továbbá Kovács Dezső­nek, E. Kovács Gyulának, Kriza János, a .Vadrózsák költőjének, Bölöni Farkas Sán­dornak, Jakab Eleknek és Szenczy Mol­nár Albertnek sírját. Közben a déli órákban egymásután ér­keztek a temetőbe a kolozsvári dalárdák, hogy kegyeletes megemlékezéssel adózza­nak elhunyt tagjaik iránt. Ott láttuk a Kol- ping Egyesületet, az Iparos Egylet dalár­dáját. a MÁV és Acélhang, valamint a kolozsvári földészek dalkarát és még szá- mos más egyesület és intézmény küldött­ségét. Elzarándokoltak a Nemzeti Szinház művészei, hogy megemlékezzenek a régi, nagynevű művészekről, köztük elsősorban E Kovács Gyuláról és Szentgyörgyi Ist­vánról, akik szintén a házsongárdi teme­tőben alusszák örök álmukat. Megható volt az ii hagy egykori barátai és volt katom társai ellátogattak Köveniy István­nak, a tragikus hirtelenséggel elhunyt vr.lt városi tisztviselőnek sírjához, hogy bebizonyítsák: a jó embert nem felejtik el s emlékét megőrzik az igaz barátok. ÖAr.lött, szakadatlant özönlött a nép és se vége, se hossza nem volt a zarán­dok! ásnak. Néma tisztelgés a hősi halottak emlékműve előtt Néma tisztelgéssel, kegyeletes ünnep­ség keretében áldozott Kolozsvár katonai és polgári társadalma Mindenszentek nap­ján a hősi halottak emlékének. A benső­séges ünnepség délelőtt 11 órakor folyt le a hősök temetőjében, ahol a sok katona- sírt, a hősi halottak fakeresztes sárhant- jait fehér öszirózsacsokrokkal díszítették fel, a kolozsvári leányiskolák növendé­kei. Délelőtt 11 órakor kivonult a hősök te­metőjébe a katonai disz?zá:zad és a kato­nazenekar, majd egymásután érkeztek a különböző alakulatok, testületek és intéz­mények küldöttségei. Jelen volt a hely­őrség tisztikara, élén nemes dálnoki Ve­ress Lajos altábornagy hadtestparancsnok­kal, aki a Himnusz hangjai közben ellé­pett a diszszázad sorfala előtt, majd né­ma tisztelgéssel elhelyezte a hősök em­lékművénél a kolozsvári hadtestparancs­nokság és helyőrség koszorúját. Kolozs­vár vármegye részéről Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán, Kolozsvár városa nevé­ben pedig Kelédy Tibor dr. polgármester helyezte el a vármegye és a város koszo­rúját az emlékműnél. Ezután a különbö­ző testületek és intézmények küldöttségei koszoruzták meg az emlékművet. Ott lát­tuk az Erdélyi Párt küldöttségét, az egye­temet, a frontharcosokat, Kolozsvár és Vidéke Ipartestületét, a rendőrkapitány­ságot, majd sorban járultak néma tisztel­géssel és koszorúval az emlékmű elé: a Baross Szövetség, az egyetemi ifjúság, a leventeifjuság, a középiskolák tanulóifjú­ságának és a Györgyfalvi Menekültek Egyesületének küldöttsége. A néma tisz­telgés és koszorúzás után dálnoki Veress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok és a jelenlevő katonai és polgári hatóságok vezetői végigjárták a hősök temetőjét, megszemlélték a sírokat, majd a katonai diszszázad tisztelgése közben eltávoztak. Alig tartott egy fél óráig az egész ün­nepség, de ez a néma hódolat és kegyelet annál mélyebb és bensőségesebb volt és mindennél beszédesebben bizonyította, hogy úgy a régi, mint a mostani világhá­ború hősi halottainak emlékét kegyelettel és megbecsüléssel ápolja a nemzet. £ Az őszi napfény jótékony meleggel ra­gyogta és aranyozta be a hősök si.rja.it és a gyönyörű házsongárdi temetőt s a virág­díszbe borult sárban tokra az ősz szinpom- pás, fájdalmasan szép szimbólumaként, mint aranyeső hullt. . . . egyre hullt a sok elsárgult falevél . . . , _______________^ MAGYAR LUCERNAMAG BULGÁ­RIÁNAK. A plovdiivi Volja cimü lap je­lentése szerint Bulgária Magyarország­ból 400 tonna lucernamagot hozott be, amelyet tavasszal1 a bolgár gazdák közöt'' kiosztanak. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom