Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-29 / 270. szám

1943 november 29* ELI, E N Z fi X 5 Mivel íölíöííék a meghosszabbított nyári szünidőt a Csíkszeredái kollégium diákjai? Beszélgetés a csíki dtikokkal, akik komoly munkával bizonyították, hogy megértik az idők oarcmaszava Csíkszereda, november hó. A Csíkszeredái gimnáziumban is immár he­tek óta zajos az élet. Megjelentek a kopogós csizmás, fehérharbnyás székely Legénykék, akik ősi viseletben járják immár hosszú év­tizedek óta itt a tudomány útját. Sehol az országban annyi falusi gyermek nem tanul, mint kt, ahol szempillantás alatt lehullanak a válaszfalak, mert a székely gyermekek ésszel, ököllel egyaránt szempillantás alatt „moresre4“ tanítanak mindenkit, aki fennebb akarja hor­dani az orrát s nem illeszkedik bele abba a rendbe, amitől — hála Istennek — sohasem tudták elszakítani a tanulókat. Egymás között azért kanonok, főispán, miniszteri tanácsos, tábornok, nagyiparói', magasrangu bíró, egy­szerű szerzetes nagybácsikra hivatkoznak a gyermekek, de-sohasem azt vizsgálják, mérle­gelik, hogy milyen előkelők a rokonok, h.uícm mit, mikor és hogy tettek ezért a földért? Hogy szolgálták fajtájukat? Nem-e szakad­tak el a gyökerektől! Amire a hagyomány kötelez... Érthető is ez. Ennek az iskolának nagy­szerű hagyományai vannak. Csiksomlyón kezdte működését szentferences -székely bará­tok vezetése alatt. Növendékei verekedtek a keletről jövő ösrzes támadókkal. A kardot épugy forgatták, mint a könyvet, s az ágyút éppen olyan ügyesen kezelték, mint a latin puskát. . . Tatár rabságot szenvedtek Ké­miában és zokszó nélkül húzták az igát, míg a váltságdíj, vagy a halál meg nem érkezeit. A Mária Terézia „kegyes'4 királynő nyelv- rendeletei tán seholsem váltottak ki olyan el­szánt ellenállást, mint itt. Az idők szavát azonban akkor is megértették a székelyek s a német nyelv erőszakolása mellett olyan em­berek kerültek ki falai közül, mint Gabor Áron, vagy Gál Sándor honvédezredes . . . A negyvennyolcas eszméknek legelőször itt emeltek égigérő hatalmas tüzeket, melyeken — katonasággal szembeszállya — elégettek a hatalom látható jelvényeit: a kettős sasokat. Hogy aztán mit szenvedtek ezért, milyen árat fizettek,, arról köteteket lehetne s egyszer már kellene is írni a csiksomlyói ferencesek fel­jegyzései nyomán. Tehát; a Csíkszeredái gimnáziumban a ha­gyomány mindenkit egyformán kötelez. Itt nem lehet véteni büntetlenül ellene. Itt a pro­tekció után szaladó, orrot fennhordó ,,uras- kodó“ szellem gazdástól olyan gáncsoc kap, hogy azt sem tudja, hogy csomagoljon és költözzék el a falak közül . . . Ez érthető is, mert itt mindig a munkán, a helytálláson volt a hangsúly. Most is azon van két szerves évtized tanulságai nyomán. Nem is szeretik itt a kényeskedő gyermekeket. A székely falu ereje és egészséges szelleme el­sárgult falevélként kapja el s zúzza izzé- porrá... De annál jobban megbecsülik itt a mun­kát, a szellemi és testi teljesítményeket. A Csíkszeredái gimnázium ifjúsága előtt csak az szerezhet tekintélyt, aki tudásban és fizikai teljesítményekben egyaránt birja a versenyt, sőt; elöljár. A várod fiúk kubikusmunkái vé­geztek Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a fiuk­kal és feltesszük a kérdést: mivel töltötték a meghosszabbított nyári szünidőt. Először a városi fiú áll elé. — Kemény és építő munkával — hangoz­tatja a barnára sült hatodikos. — így, ahogy mondom épitőmunkával. Még a múlt tanév végén igen sokan összebeszéltünk, hogy igyek­szünk pótolni a munkáshiányt, illetékes köz- gazdasági körökkel felvettük az érintkezést s azt az értesülést szereztük, hogy igen sok em­bert tudnának alkalmazni a gyilkos-tói út­építésnél. Előre figyelmeztettek: nem veszély­telen a munka. Sziklákat robbantanak irt. Annál jobb. Legalább a kubikusság mellett egyebet is tanulunk. Örömmel és lelkesen in­dul tunk munkahelyünkre . . . Az első szóra ' felvettek . .. Kubikszerszámokat kaptunk. Hónapokon keresztül forgattuk a csákányt, a lapátot, toltuk a. nehéz talicskát,- kezeltük a sziklafuró gépet, cementkeverő gépet. Éel- mesztelenül, sokszor csak egészen rövid nad­rágban dolgoztunk. — Meg kell mondanom azt is, társaim ne­vében is — emeli fel a hangját a szószóló —> hogy az első napokban bizalmatlanul fogad­tak a munkások. Sok alföldi, keménykötesü kubikus volt közöttük, akik még sajnáltak is, hogy ilyen munkára vállalkoztunk. Gon­doskodtunk azonban arról, hogy hamar meg­tanulják: nem vagyunk mi gyámoltalan, saj­nálatra méltó figurák. Égett a munka a ke­zünk alatt, sokszor bizony a tenyerek is ég­tek, sőt füstöltek, de Össze szorított jogukkal kitartottunk. Nemcsak azért, mert az önérze­tünk parancsolta ezt, hanem a szó igazi értel­mében véve, rá voltunk a munka hozamára utalva. Kereseten voltunk. Szüléinknek, test­véreinknek akartunk és Sikeresen könnyítet­tünk is a gondjain. Látja, ezt a ruhát is a ma­gam keresetéből vásároltam, tandíjamat rész­ben kifizettem, a többi félretéve várja otthon a rendeltetését, könyv, füzet és más felszere­lési gondjaik nem voltak az idén s most már Ígérjük nem is lesznek tovább a szüléinknek, mert minden nyáron munkát vállalunk1. Most már kész, kitanult kubikusok vagyunk, akik­től október második felében alig tudtak el­válni a munkások. Nekünk is fátyolos volt a szemünk. Megtanultuk tisztelni, becsülni^ es szeretni azokat az embereket, akik kemény testnnunkával keresik a kenyerüket. Láttuk: ha itt-ort baj van a társadalom körül, az a hiba, hogy az emberek, a „rétegek“1 nem is- . merik egymást Úgy gondoljuk; az annyira j szükséges pénzkereset mellett — nemzetepito : vonalon is éléi tünk valamit . . . Még szóhoz sem jutunk, amikor újabb vá­rosi fiú jelentkezik szólásra. Akik az épiiöiparban kaptak alkalmazást — Mi a kőműveseknél dolgoztunk, az építő iparban — állapította meg. — Követ, téglát herdtunk, maltert kevertünk, cementet ke Zeitünk . .. Szabályszerű órabérre dolgoztunk. Azt tapasztaltuk, hogy az építészek szívesén alkalmaznak. A bizalmat meg is szolgáltuk. Nemcsak munkaadóinknál, hanem a szakmun­kások előtt is megbecsülést szereztünk. Az első napokban minket is félvállról kezeltek, de- aztán óráról-ólára változott a helyzet. A keresetünkkel is meg voltunk elégedve. Mi is folytatni akarjuk a következő szünidőben is „szakmánkban“' a munkát. . A hallottakat csak a legnagyobb elismerés­sel veheti tudomásul az ember. Csak örülni lehet, hogy az ifjúság felismeri hivatását s önmagától, kényszer nélkül lép a járható, nyílegyenes útra, ismerkedik az élettel. — S mit csináltatok ti a falun? — tesszük fel a kérdést egyik felcsiki hetedikesnek. — Amit eddig . . . hangzik az öntudatos megállapítás. — Csakhogy ebben az eszten­dőben, ezen a nyáron többet kellett dolgozni sokkal, mint máskor. Nem volt elég gazda­sági munkás s tetejébe a szárazság is alaposan sürüsitette a munkát. Szántottunk, vetettünk, kapáltunk, kaszáltunk, takartunk, arámink, hordottunk és csépeltünk. Ki-ki a maga he­lyén igyekezett a legtöbbet kihozni. Termé­szetesen mi nem tudunk készpénzben semmit sem felmutatni. A mi keresetünk otthon ma­A nyolcadikos „ifinkről tt Nyolcadikos , teszi le a garast1' . . . — Mi más téren tevékenykedtünk vagy másfél hónapon keresztül s csak azután csat­lakozhattunk a fizikai munka arcvonalához — mondja. — Ifjuvezétők vagyunk. Tábo­rokban gazda, iparos, munkás, kereskedő ta­nulótársainkat készítettük elő a nemzetnevelő munkára. Először, majdnem teljes évi heti négyórás tanulással, amit szabadidőnkből ajánlottunk fel, önmagunkat készítettük elő. Aztán igen kemény fegyelemben, komoly munkával mi tanítottunk. Volt olyan nap, amikor io, sőt ennél is több előadást tartot­tunk, alaki kiképzést mutattunk be és gya­koroltunk. Kemény, de szép, nekünkvaló munka volt ez. Széles jókedvvel csináltuk, noha sokszor csődöt akartak mondani iz­maink, de újabb akarással lendültünk mun­kába .. . és eredménnyel. —■ A zárótábortüz után haza jöttünk — j mondja tovább. — Itthon ki-ki a maga he- i •-’■•S tevékenykedett tovább. Többen közü­lünk a mezőgazdaságban, mások kovács, !a- • . asztaros műhelyekben, építésnél dol­goztak keményen, de akadt olyan is, aki be­teg édesanyja helyett mag-ára vállalta a csa­ládi gondok és munkák igen jelentős részét. Nem szégyeltünk semmit. Megtanultuk s ezt nemcsak hangoztatjuk, hanem gyakorolni is fogjuk életünk minden megnyilatkozása terén: a világ legnagyobb bűne a semmittevés, mert onnan származnak a helyrehozhatatlannak látszó bűnök is . . . Éles csengőhang vet véget a beszélgetés­nek. Vége a tíz percnek. Uj óra kezdődik s azok, akik a szünidőt ilyen példamutatóan használták fel — itt sem vesztegetnek egyet­len percet sem. Teljes felelősséggel készülnek az uj magyar életre. Lehet és kell tanulni belőle. Ferencz Gyárfás SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET D,trói Mór-ünnepi díszelőadás a Színkörben Deutsches Wissenschaftliches Institut] Lektorat der deutschen Akademie. IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HÉT nov, 29 és 30-án este 6-kor, j Előadó: Dr. Kurt Ger'ach német egy. I lektor. Kleist I. rész és II. rész. Jó­it i-u Ica 2. szám. I. errr let. KOLOZSVÁR, november 29. A Nemzeti Színház a Színkörben tegnap este tartot­ta meg Ditrói Mór hetvenhároméves szín­házi működése alkalmából ünnepi dísz­előadását. Az ünnepelt egészségi okokból nem jelenhete-tt meg az előadáson s így színházunk távol létében búcsúztatta a ko­lozsvári közönségtől és a magyar színé­szettől. A díszelőadás ünnepi nyitánnyal kezdődött, amelyet Szita Oszkár vezé­nyelt. Ünnepi beszédet Mihályfi Béla mondott. — Távollevő drága pályatársunk, Dit­rói Mór, mélyen tisztelt közönség — kezdte beszédéit Mihályfi Béla igazgató —, nekem jutott az az öröm, hogy szülővá­rosa nevében ezen az estén szivemhez szólítsam a koloz’vári színház egykori nagy igazgatóját. Ö volt az, aki zseniális kezdeményező erővel ui csapásokat vá­gott a magyar színpadi művészet utján. Amit elődeitől örökségbe kapott, azt szent nyugtalansággal fejlesztette további, nem állott meg a készen kaoott formáknál, uj színeket keresett és talált. Nagy kezde­ményező volt, aki szakított az akkori avult álpátosszal telitett szinmüvészettel és egy uj, igaz színjátszó stílust terem­tettem eg rövid kilenc és féléves színházi működébe alatt. Ezt az áldásos munkáját folytatta tovább a budapesti Vígszínház igazgatói székében négy évtizeden keresz­tül. Éles meglátással, nagy tehetségével és pompás színészi ösztönével nemcsak a magyar színpadot, de a magyar színészek egész seregét tette naggyá. Tanította, hogy ne játszunk, hanem éljünk a szín­padon. Híressé vált a magyar ciklusa Jó­kai, Csiky Gergely és Shakespeare-ciklu- sa szintén úttörő kezdeményezés volt ab­ban az időben. Ezekkel a tetteivel Ditrói Mór beírta nevét nemcsak a kolozsvári, hanem az egyetemes magyar színészet történetébe is. Véssük ezért mi is szivünk­be newt — fejezte be ünnepi beszédét Mihályfi Béla —, me-rt amit ő tett szín­házi kultúránkért, igazgatói és színészi pályafutásának hetvenhárom éven át, ‘azt kevesen cselekedtek meg a magyar gló­buszon. rád a családban s így van ez jól. A termest nem lehet különkasszákra tagolni . . . De nem is akarjuk. Jól tudjuk, hogy van időszak, amikor értünk dolgozik az egész család, ki­csiny és nagy, hogy továbbtanulásunk anyagi lehetőségét előteremtsék. — Vasár- és ünnepnapokon azonban szel- j lemiekkel is foglalkoztunk — kapjuk a to­vábbi felvilágosítást. — Tudásunk és tehetse­günkhöz mérten ismeretterjesztő előadásokat tartottunk. Legszívesebben a népköltészet, néphagyományok, ősi háziipar, szövés, fonás, hímzés, épirkezés jellegzetességeivel foglalkoz­tunk. örömmel és nagy szeretettel végeztük ezt a munkát, mert láttuk: minden szavunkat lesték falusfeleink, velünk egykoruak, kiseb­bek és nagyobbak egyaránt. Tiszta szívből örültünk az olyan megjegyzéseknek, hogy; „Nem hiába tanultak“. Ez volt a Legszebb és legnagyobb fizetség számunkra .. . Monda­nunk sem keLl, hisz ősi hagyományaink, szü­léink, testvéreink, önmagunkhoz válnánk mél­tatlanokká, ha nem folytatnék tovább ezt a munkát főiskolás s később, ha a sors úgy en­gedi, önálló kenyérkereseti pályánkon is — nyári szabadságunk idején. Igaza van a falusiak szószólójának: senki­nek nem juthat eszébe, hogy ezek között a falak között évszázados hagyományokról fe­ledkezzék meg. A disz&löadás műsorának további rá-zé- b«n Sándor átínáÉfcds lát Boronml y Oszkár fcdta elő, majd Szabados Árpád olvasta fel az ünnepeknek erre az alka­lomra küldött saiátk-e-züleg irt. bucs’zv.a- vait. Szentes Ferenc Ditróiné E Man kt dilit énekelte el, majd Vándor Kálmán, özvegy Varga Abrisu.é rirnü egyfelvortá- sos színjáték a körűit színre Kubányí Györr’nyel, Senkálszky Endrével és Hat- házi Erzsébettel a főszerepekben. Hidíj Franciska egy Puccini-áriát és egy Lehár­dalt, Szabady István Kodály To b or zó j át és Erkel BordaLát énekelte el. Versényh Ida Ditrói Mór Az én kilencven évem cí­mű költeményét adta elő. Torok Erzsébeti Farkas Ferenc feldolgozásában ormánsági népdalokat énekelt, Kkhonthy József operettrészleteket adott elő. Kormos Már­ta Ditróiné E. Mari Csöndes lant pengetés eimü versét szavalta. A díszelőadás mű­sorának további részéiben Páka Jolán éne­kelt egy Lehár-keringöt, majd Herezeg Ferenc Déryné ijjasszony című ezinmü- ve harmadik felvonásának előadására ke­rült sor Gáborjául Klárával, Kubányl Györggyel, Borovszky Oszkárral, Hathá- zy Erzsébettel, Finna Mártával és Percnyi Jánossal a főszerepekben. A díszelőadás sajnálatosképpen a ko­lozsvári színház törzsközönségének és a hivatalos személyeknek részvétlenségével folyt le. 53 Megnyitották a német lektorátus képkiállitását KOIáDZSVÁR. november 29. A Német Akadémia kolozsvári Lektorátusának ter­meiben tegnap délben nyitották meg a képki állítással kapcsolatos irodalmi és művészeti hetet. Gerlach Kurt lektor rö­vid üdvözlőbeszédben köszöntötte a meg­jelenteket, a budapesti német főkonzult, a Német Tudományos Intézet budapesti í őintézet ének igazgatóiát, Ernst Häckelt és Szász Ferenc alispánt, mint a napok­ban megalakult Magyar-Német Társaság kolozsvári tagozatának elnökét. Utána. Hackel igazgató mondott beszédek amely­ben hangoztatta a kiállítás és az azt kö­vető irodalmi és művészeti hét jelentő­ségét. Hangsúlyozta, hogy a háborúnak tu­lajdonítható, hogv a XIX. század elejétől anojainkig. a német festészet kiváló te:- mékeit nem eredetiben mutatják be a ki­állított képek Ar eredeti alkotásuk ugyanis katakombákban és pincékben várják azt az időt. amikor újra napfénv- re kerülhetnek. A kiállításnak azonban igy megvan a-z a külön haszna, hogy fényit vet a mai német szinmünyomás (Farben- lichtdruck) technikájának rendkívül fej­lett voltára. Beszédét Hacke! igazgató ma­gyar nyelven fejezte be: „Kívánom, hogy, ez a kiállítás és a hét folyamán ezt kö­vető előadások nagyban hozzájáruljanak! a két szövetséges nemzet kulturkapcsols- tainak még inkább elmélyítéséhez.“ Ezután Gerlach Kurt lektor bejelen­tette az egybegyűlteknek, hogy a XIX. század nagy német festőinek képiekben! való bemutatását az intézet ugyancsak a század nagy német íróiról szóló előadá­sokkal kapcsolja egybe. így kerül sor a hét folyamán Káeistról, GtrilIparzerrŐ!, Hans Grimmről, Rilkéről és Stefan Geor- geról széló előadásokra. Majd felkérte Felvinczi Takács Zoltán egyetemi tanárt; tárlatvezető előadásának megtartására. Takács professzor tartott ezután művé­szettörténeti adatokban gazdag és szel- lemtörténetileg is átfogó tárlatvezetést; ismertetve a ki állított kép>ek festőinek, pályafutását és méltatva mindenikük mű­vészetének német és európai szempon'- ból nézett jelentőségét. RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉST TARTA­NAK A VENDÉGIPAROSOK. A Magyar Szállodások. Vendéglősök és Korcsmáro- sok Országos Szövetségének kolozsvári szakcsoportja december 7-én délután 4 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozatán elnöki előter­jesztések. a heti szünnapok bevezetésének véglegesítése és esetleges indítványok szerepelnek. Ha a hetedikére összehívott közgyűlés határozatképtelen lenne, ia kö­vetkező közgyűlést, a megjelentek száma­ra való tekintet nélkül, december 14-én délután 4 órakor ugyancsak az Iparksma- ra nagytermében tartják meg. Hirdessen Erdély legelterjedtebb napilapjában, az Ellenzékben. yyilTPMlB II 11,1 Szemüvegét WEBER yOTÓOPTíSítTOli Unió-idea 8. sz. Telefon: 3ö—63

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom