Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-23 / 265. szám
Î é I 3 november 2 3« „Minél éberebb és megfeszítőbb munkára van szükség» bogy a magyar ipar nagy értekeit átmenthessük a jövőre I* Bornemisza. Géza Iparügyi miniszter valamennyi problémáját Ismerte11e a költségvetési vitában mondott nagy beszédében — Az Erdélyi I art szónoka az ipari munkásság szociális helyzetének megjavításul sürgeti BUDAPEST, november 23. A képviselőház hétfői ülését mérsékelt érdeklődés mellett, röviddel 10 óra után nyitotta meg Tasnádi- Nagy András elnök. A kormány részéről Bornemisza Géza iparügyi m-iniszteir és Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter volt jelen. Tasnádi-Nagy András napirend előtti bejelentésében közölte, hogy a finnugor népek néprokonsági ünnepét szombaton, november 20-án ülték meg és ebből az alkalomból a számra kicsiny, de a baza iránti áldozatkészségben oly nagy finn népnek és annak képviselőházi elnökének a magyar képvi* selő ház nevében testvéri együttérzését fejezte ki._ _ A napirenden az iparügy.i minisztérium költségvetésének tárgyalása szerepelt. Stitz János előadó a legrészletesebben fejtegette a tárca egyes címeinek kérdéseit. Kérte, hogy a tárca költségvetését a Ház fogadja el. „Az ország lakossága büszkeséggel tekinthet a magyar iparra!66 Lili János, a Magyar Megújulás Pártjának vezérszónoka után Megay Károly, a Magyar Élet Pártja vezérszónoka számadatokkal bizonyította, hogy a gyáripar tulnyo* mó többsége a tőke kérdésében komoly anyagi bajokkal küzd és a gyáripar a termelés terén a belső erőtlenedés komoly tüneteit mutatja. Az ipar túlnyomó többsége ma veszteségekkel termel és komoly vizsgálat tárgyává kell tenni — mondotta —, hogy ezt az el- erőtlencdési folyamatot miképp akadályozzuk meg. Foglalkozott továbbá az átmeneti gazdálkodás kérdésével is és sürgette az erre vonatkozó tervek elkészitcsét. Beszéde végén rámutatott azokra a nehézségekre, amelyeket a magyar ipar a jelenlegi körülmények és adottságok között a hadsereg és a belső front kielégítése érdekében végez. Az ország lakossága büszkeséggel tekinthet a magyar iparra, amely békében és háborúban egyaránt megállja a helyét és elismerés illeti az ipari munkást, de az ipari vezetőséget is. A költségvetést elfogadja. „Nagyobb önkormányzatot a ímmkásszervezetőknek l‘i Venczel Antal, az Erdélyi Párt vezérszónoka az erdélyi ipari munkásság szociális helyzetével foglalkozott. Az ipari munkásság szociális helyzetének javítását sürgette. Indítványozta, hogy az ipari munkásokat csak Írásbeli, megindokolt felmondással lehessen elbocsátani. Az, ipari munk|sbiztositás kiépítését kérte. Hiányt lát a báhyásztanonckérdésben és erre a célra iskola felállítását tartja megfelelőnek. A munkásszerveknek nagyobb ön- kormányzatot kellene adni. Ugyancsak mnnkafelügyelŐség felállítása mellett is állást foglalt. A költségvetést elfogadja. Csorba János (kisgazda) az ipari árak tul- magas voltát kifogásolta. Szóvátette az iparigazolványok megszerzése és kihasználása terén tapasztalt visszaéléseket. Az anyagkiutalásnál is igazságtalanságokat tapasztalt. A javaslatot nem fogadja el. Molnár Dezső (MÉP) szerint az ipari munkások szociális helyzete Magyarországon semmivel sem marad a többi nyugati államok ipari munkásságának szociális helyzete mögött. Kabók Lajos, Szűcs Kálmán, Közi-Horváth József, Spaak Iván, IlorvátJs Ferenc és Szabó Gyula felszólalásai után Tors Tibor alelnök röviddel j óra után a viát bezárta és jelentette, hogy Bornemisza Géza iparügyi miniszter kivan szólani. Ekkorra a Ház összes padsorai benépesedtek és a miniszteri széksorban helyet foglalt Kállay Miklós miniszter- elnök, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Ghyczy Jenő külügyminiszter. Az iparügyi miniszter általános érdeklődés közepette mondotta el expozéját. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az infláció megismétlődésétől nem kell tartanunk Bornemisza Géza iparügyi miniszter beszéde elején kiemelte az ipari fejlődés nemzeti jelentőségét és nemzetközé viszonylatban is messze kimagasló eredményét. Az ipar fokozott mértékben veszi át a mezőgazdasági népfelesleget és ugyanakkor pótolhatatlan szerepet visz az értelmiségi réteg elhelyezkedésében ás. A jelenlegi termelésben az utóbbi gazdasági évben az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez j9 százalék volt a mezőgazdaság 34 százalékával szemben. A tervszerű iparfejlesztésnek és a szociálpro- duktum ennek nyomában járt bőséges növekedésének oroszlánrésze van abban, hogy a háborúval járó rendkívül nagy kiadásokat egész más alapon lehet fedezni, mint az előző világháborúban és az infláció megismétlődésétől nem kell tartanunk. Szociális haladás megfelelő termelési politika megalapozása nélkül lehetetlen. Ezért egyfelől a termeléspolitika, másfelől a szociálpolitika az a két alap, amelyre a gazdaságpolitikának épülnie kell. A háború kitörése óta a külföldi nyersanyagbeszerzési. források teljes elzárása ellenére iparunk képes volt kielégíteni azt a kettős követelményt, amelyet egyrészt hadsere-' günk felszerelése ás ellátása, másrészt a polgári ellátás követelt. Sikerült ezt a feladatot megoldani olymódon, hogy 1 nálunk a termelésben a korlátozások enyhébbek, mint más hadviselő államokban. A magyar ipar és a háborús termelés Meglévő felszerelési iparunk tevékenységét elsősorban a hadifontosságu üzemek felszerelésére és^ karbantartására kell fordítanunk, ezért más iparágakban jobban konstatálható a felújítási és karbantartási irányok jelentkezése. Az eddig elhalasztott felújítási szükséglet békebli árakat számítva, több mint f él - milliárdra tehető. Az ujárrendezés, valamint az adópolitikai intézkedések csökkentették az ipar leromlása folytán fenyegető veszélyeket, bár most a gépbeszerzési nehézségek és az építőanyag- hiány korlátozza a felújítási munkavállalatokat. Mindenesetre törekednünk kell arra, hogy az iparvállalatok immár sok esetben aggasztó eladósodási folyamata megállittassék. Különösen a részvénytársasági keretek között dolgozó Iparvállalatok fokozatos tőkeemelésekkel biztosítsák a vállalat likvidálását. Arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdaságnak pénzfelesleggel biró rétegei bekapcsolódjanak a magyar ipar tőkeellátásába. Munkásságunk áldozatkészsége Bornemisza Géza iparügyi miniszter azután a munkaerőellátás kérdésével foglalkozott. Általában megállapítható —• mondotta -—, hogy sikerült leküzdenünk a felfokozott termelés munkaerőszükségletével járó nehézségeit, amelyben oroszlánrésze van a magyar mérnöktársadalomnak és a magyar munkásnak. Munkásságunk munkakészsége sokszor ön- feláldozásig menő odaadása nélkül sohasem kerülhetett volna sor ilyen eredmények elérésére. A nyersanyagbázis évek óta folytatott céltudatos kiépítése és a meglevő nyersanyagok okszerű beosztása és felhasználása terén nagy eredményeket értünk el. Széntermelésünk állandóan növekszik. A külföldi réz elmaradása a belföldi bányászát megerősödésével és az aluminium széleskörű alkalmazásával egyensúlyozható volt. Műanyagok felhasználása A textil- és bőripari ellátásban a behozatal, kiesése jelenti a legnagyobb űrt. A helyettesítő anyagok bekapcsolásával és a luxuster- meles teljes leállításával igyekszünk biztosítani azt a mennyiséget! amelyre a legszélesebb néprétegeknek â népruházati akció keretében ruházati cikkre és lábbelire szüksége van. A pamutiparban a kotonin felhasználása ma már szinte tökéletessé fejlődött és mind szélesebb körben alkalmazzuk ma a lent és a kendert is. A textilipar többi ágában a mii- selyem és a mürostok felhasználása ma már általános. A vegyésziparban _ a hazai olajosmagvak termesztése érezteti jótékony hatását. Takarékosod fűnk az energiagazdálkodásban A legszűkebb keresztmetszetek az energiagazdálkodásban adódnak. Olajat érthető okból nem használunk fel jelentékenyebb mértékben ipari energia előállítására. Trianoni szegénységünkben a villa- mositás későn indult és az energiabázis kiszélesítésében a gyenge minőségű szén és lignitfajfák villamosenergiává való átalakításának és a vizierő kihasználásának máris jelentékeny szerepe van. Energiaellátásunkban túlnyomórészt változatlanul a szénre vagyunk utalva. Elkerülhetetlen a legtakarékosabb beosztás és a szénelhasználás szigorú rangsorolása. Az ipari racionalizálás területén a háborús kényszer nagy előrehaladást eredményezett. Az ipari szociálpolitika kérdései Bornemisza Géza iparügyi miniszter ezután az ipar szociálpolitikai kérdéseivel foglalkozott, hangoztatva, hogy noha tőkeszegény állam vagyunk, nálunk az ipari szociálpolitika a tökével bőven ellátott nyugati államok szociálpolitikájával nemcsak lépést tudott tartani, hanem egyes vonatkozásban példát is adott. Ami még nem nyert nálunk megoldást, például a kisiparosok öregségi biztosítása, az sem a jószándékon múlott, hanem a kényszerítő körülményeken. A még megoldatlan kérdéseket is előkészítjük, csak az első kedvező alkalmat várjuk megvalósításukra. A miniszter bejelentette, hogy tervbe vette a gyermeknevelési pótlék további emelését és ki akarja fejleszteni a rendszert a magántisztvised&kre vst. Mihelyt a lehetőség meglesz, a húsznál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatok és a kisiparosok alkalmazottait, is részesíteni kívánja gyermeknevelési pótlékban. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azokat hz intézkedéseket és intézményeket sem, amelyek nem állami beavatkozásból, hanem a magyar ipar önkéntes áldozatkészségéből jöttek létre. A kötelező mértéken tulmenőleg az utóbbi években mindenütt megjelentek azok a vállalati magánintézmények, amelyek az alkalmazottak egészségvédelmét, üdülését, művelődését s szórakozási igényeit szolgálják. Főleg a nyersanyagbeszerzési nehézségeknek tulajdonítható! hogy még nem bontakozhatott ki eddig a kívánt mértékben a munkások családiház- épitési akciója. A munkabérek három ütemben, az 1940. évi őszi alapbérek 60 százalékával emelkedtek. Miután a lineá- lis béremelés mindig igazságtalanságot rejt magában, utasította a legkisebb munkabéreket megállapító bizottságokat, hogy újból kezdjék meg működésűket, természetesen a bér- és árszínvonal stabilitásához fűződő érdekekszabta körülmények között. Miután a bérek hatósági megállapítása kedvezőtlen helyzetbe sodorta a gazdasági és kereskedelmi alkalmazottakat, igyekezett és a jövőben is igyekezni fog, hogy az ilyen helyhezkötött munka- vállalóknak a központi ellátás fokozottabb kiépítésével a segítségére legyen. Beható tervet dolgozott ki abból a célból, hogy a háborús sérültek az ipari ellátás keretében minél szélesebb körben helyezkedjenek el. A szociálpolitikában a tervszerű, fokozatos haladás hive. Az első magyar ipari munkakódex kidolgozásának a munkája jelentékenyen előrehaladt. Egységesíteni kívánja a munkaügyekkel foglalkozó különböző hatósági szerveket is, az ipari felügyelőséget, munkaügyi felügyelőséget, munkáközvetitést és csa- ládpénztárakat. A tanonckérdás A tanonckérdést szívügyének tekinti. Egyik legfőbb feladatának tekinti uj ta- noncotthonok létesítését és régiek kibővítését. A gyáripari tanoncok részére a támogatást a gyáriparosok közreműködésével kívánja biztosítani. Feltétlenül biztosítani kell azt, hogy a melster műhelyében me^gfelelő körülmények között valóban mesterséget tanuljon a tanonc és a tanonciskolában ne csak időt töltsön, hanem módszeresen foglalkoztassák. í Kisiparosaink érdekében Bornemisza Géza ezután részletesebben foglalkozott a kis- és háziipar speciális problémáival. Hangoztatta, hogy a kisiparosság boldogulását legelsősorban a szakmai tudásnak emelése szolgálja. Ennek elősegítésére az ipari továbbképző tanfolyamok, valamint a velük összefüggő munk'amühelyek számát emelni kívánja és a már olyan népszerűvé vált ipari sg,ak- könyvtársorozat további kiépítését vette tervbe. A hitelellátás keretein belül gondoskodni kíván a rászorulókról forgótőkével is, vagy gépsegéllyel való ellátás utján. A mai viszonyoknak megfelelően az egyes kisiparosoknak a kiutalható hitel minimumát több mint kétszeresére emelte. Teljesen átérzi a kisiparosságról való gondoskodás súlyos feladatát. Fokozatos mértékben ,kiván munkaalkalmat biztosítani a közszállitás előmozdításánál. Bornemisza Géza iparügyi miniszter végül a harmadik nagy problémacsoportról, az ipari szervezés kérdéséről beczélt. A felelősségtudattal áthatott * érdekképviseleti szervezeteket minden erővel be kívánja kapcsolni a minisztérium munkájába. Nem lehet szemet hunyni az előtt, hogy bizonyos szakmákban esetleg szükségessé válik az üzemek tevékenységének fokozott korlátozása, esetleg azok működésének leállítása. Mihelyt azonban lehetőség nyílik, mindent el kell követnünk, hogy újra hatékonyan érvényesítsük a szabad kezdeményezés összes lehetőségeit biztositó gazdaságpolitikai eszközöket. „Az egéss nemzeti közvélemény támogatására van szükség !66 A miniszter beszéáe végén hangoztatta, hogy a nehézségek még fokozódni fognak Mind éberebb és megfeszitőbb munkára van szükség, hogy a magyar ipar nagy értékeit átmenthessük a jövő számára. Ehhez azonban nem elég a minisztérium tevékenysége, ehhez szükség van az ipar minden tényezőinek, de ezen túlmenően az egész nemzeti közvéleménynek és társadalomnak a támogatására. Ha valamennyien összefognak, nem kell féltenünk a magyar jövőt és annak egyik legfontosabb zálogát, a magyar ipart. A miniszternek a magyar ipar valamennyi problémáját felölelő beszédét és a hozzászólásokra adott részletes válaszát a Ház minden oldalán gyakran szakította félbe taps és éljenzés. Beszéde elmondá-a után a minisztert a Ház és a kormány tagjai lelkes ünneplésben részesítették. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette és az iparügyi tárca költségvetését általánosságban -és részleteiben elfogadta. Az elnök napirendi indítványára a Ház úgy határozott, hogy legközelebbi ülését kedden délelőtt 10 órakor tartja és azon folytatja a jövő évi költségvetés tárgyalását. Az ülés este 7 órakor ért véget. A kisiparosok általános kereseti adósa Magyarországon 97 ezer iparos dolgozik egy segéddel KOLOZSVÁR, november 23. Az adósra- tisztika most először számolt be azokról a a reformokról, amelyeket a pénzügyminiszter bárom évvel ezelőtt léptetett életbe a kisiparosok általános kereseti adójának fizetése terén. A kisaparosok a múltban tudvalévőén evenként vallomást tartoztak adni keresetük alakulásáról. Mivel azonban szabályszerű könyveket nem vezettek, semmivel sem tudták igazolni bevallásaik helyességét. Ilyen módon sok adófeilebbezési tárgyalásra került sor. Az adóigazgatás egyszerűsítésére törekedett a pénzügyminiszter, aki azt javasolta, hogy a kisiparosok állandó adótétellel fizessék általános kereseti adójukat. Ez az általános adótétel aszerint változik, hogy a kisiparos kisvagy nagyközségben, 30.000 lakosságúnál kisebb vagy nagyobb városban, illetve 10c ezer lakosú városban folytatja iparát. Más az adótétel összege, ha a kisiparos segéd- vagy tanonc nélkül dolgozik vagy egy segéddel, vagy egy-két tanonccal. így a kisközségekben a segéd nélkül dolgozó kisiparos évi általánosr kereseti adója 12 pengő, az egy segéddel dolgozóé évi 20 peng és az egy segéddel es egy tanonccal dolgozó kismarosé pedig évi 2j pengő. A segéd nélkül, csupán egy tanonccal dolgozó kisiparosnak 16 pengő, a segéd nélkül két tanonccal dolgozóé pcd'g 20 pengő az egész évi általános kereseti adója. A legnagyobb adótétel is tehát csak havi 2 pengő. Ennek az aránylag kedvező adótételnek is csak a felét fizeti a 60 éven felüli kisiparos és az az önálló kézmiiiparos, aki túlnyomó- részben nem iparából, hanem napszámkere- setéből él. Az első és második osztályú hadirokkantak, hadiözvegyek pedig abban a kedvezményben részesiilnk, hogy a segédek után után járó adótételt nem fizetik. Az adóstatisztika szerint segéd nélkül 97 ezer. egy segéddel 12 ezer és segéddel és egy tanonccal 5700 iparos folytatja iparát. Segéd nélkül egy tanonccal 16 ezer iparos, két tanonccal pedig 400c iparos dolgozik, összesen tehát 134 ezer iparos fizeti általános kereseti adóját a mérsékelt állandó adótételek szerint.
