Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-18 / 261. szám

o ellenzék 16X3 ii o v 4 m b « r 19. I fn a/ életét elforgácsolja és módot nil arra, hogy nemzet egész, egyetemi rtjusága eg) i t len szervezetben es keretben egységesen ké­szüljön tej .1 magyar jövendő .szolgálatára. 4* Iparos* kereskedöta­noncok kérdése lisztek Ház! Nyilvánvaló, bog) a világ- fiáboru bcdejez.ődéíKí irtán, amikor megkezdó- uik egesz Európa újjáépítése és az anyaghiány miatt ideiglenesen megállott foglalkozási agak tij lendületbe jönnek, egyre nagyobb je­lentősége lesz a magyar iparnak' és kereske- delemnek. Í zzel szemben az. a szomorú hely­zet, hogy a mai iparos és kereskedő tanonc- Htánpótlás és szaknevelés, amennyire Cn azt az erdélyi adutok alapján meg tudom ítélni, a legsiralmasabb állapotban van. 1914 előtt az egész országban minden száz iparosra száz iparostanonc esett. Ma országos viszonylatban minden száz iparosnak csak 35 tanonca van, ez az arány Erdélyben valamivel jobb, nálunk 42 iparostanonc esik minden száz iparosra. Ez az arány a faiparban és a textil- és ruhaipar­ban még ennél is rosszabb. Erdélyből ebben az ügyben számos felterjesztés került fel, mind a vallás- és közoktatásügyi, mind az iparügyi minisztériumba. Legyen szabad erről a helyről a legnyomatékosabban kérnem a kultuszminiszter v, urat, hogy méhőziassék a legbatbatósabban vizsgálat tárgyává u'tctni ezt a kérdést, ha szükséges, tisztázására külön ankétot hívni össze és mindent megtenni!: an­nak érdekében, bogy mindé . fényezőnek a bevonásával a magyar iparosutánpótlást biz­tosítani tudjuk. Mindeneket-"tt szükség van arra, bogy a kultusztárcánkban szereplő 60 ezer pengő, amely nem ah.arm tanoncottbo- nok támogatását szolgálja, legalább tízszere­seié emeltessék fel, hogy .1. egyházak által létesített és létesítendő újabb tanoncorthonok hivatásukat betölthessék es nn gsokszorozhas­sak. Amit az iparostanoncok helyzetére és a htljzet javítására nézve elmondottam, teljes egészében megteld a kereskeJ uanoncok hely­zetének is. A tanoncotthonok mellett feltétlenül szük­séges az. iparos- es kercsKcdőtanonciskolák számának szaporítása és színvonalának az emelése. Erdélyben egyetlen kereskedőtanonc iskola van. Más helyen a kercskedőtanoncok az ipurostanoncokkal együtt járnak tanonc­iskolába, tehát iskolás kereskedőképzésben egyáltalán nem részesülnek. A közös iparos- és kereskedőtanonciskolák száma is mérhetet­lenül alacsony, Erdélyben-4^-/ iparos és keres­kedőtanonc egyáltalán nem jár tanoncisk> lá­ba. A meglévő iparos kereskedőtanonc isko­lákból teljes mértékben hiányzik a szakirányú kiképzés. Szakrajzot például csak Kolozsvá­rott, Besztercén és Bánjfyhunyadón tanulnak a tanonciskolái növendékek. Sajnos nem, tu­dom, hogy az ország más részén ebben a tekintetben milyen a helyzet, ha lényegesen, vagy egészen megnyugtatóan jó is, magának az erdélyi helyzetnek a tanulmányozása és gyökeres és sürgős megoldása országos érdek ! és a jövő építésének elengedhetetlen feltétedé. Feltétlenül szükség van a felsőipari iskolák számának szaporítására is, hogy azok segítsé- I gével elsőrangú hivatott iparosokat tudjunk képezni. De arra is szükség van, hogy a fel - sőipariskolát végzett szakmunkásokat az ipari élet minden vonatkozásában a legteljesebb mértékben megbecsüljek. A szakiskolákra néz­ve sérelmes, hogy a végbizonyítványokon levő záradék, amely szerint a mesteri cim haszná­latánál nem veszik figyelembe iskolai vég­zettségüket és mesteri vizsgához vannak köt­ve, mint az esetleges négy elemivel és ta­nonciskolával rendelkező szakmunkás. Szük­séges, hogy a jelsőipariskolák tantervét kor­szerűen módosítsuk és az. iskolákat megfelelő műhelyekkel is jelszereljük. Tanítói lakásokat és iskolaépületeket Erdélybe! Tisztelt Ház! Művelődéspolitika feladata a nemzet legszélesebb rétegeinek általános műve­lődését minden tekintetben elősegiteni. Ennek a célnak a szolgálatában áll mindenekelőtt a népiskola és az arra következő polgári iskola. Helyesnek ítéljük, hogy a közelmúltban az oktatás legalsó fokán működő iskolák nevét elemi iskoláról népiskolára változtatták. Ez a névváltoztatás is kifejezi, hogy az egész nemzeti életnek áz alapját a nép képezi és ebben a népben éppen úgy, mint a népsikolá- ban együtt van még maga a nép és az abból kinövő munkás és szellemi foglalkozású egyén. A legsúlyosabb népiskolai kérdést, a tanító- hiányt már említettem. Erdélyi vonatkozás­ban meg kell említenem a tanítói lakások nagymértékű hiányát. Lehetetlen, hogy Er­délyben a magyar állami népiskola tanítói számos faluban egyáltalán nem kapnak lakást, van olyan tanító, aki az iskolaterem egyik zugában hevenyészett szükségágyban alszik, egy másik faluban két magyar tanítónő együtt alszik, egy ágyban, földes szobában. Mondanom sem kell, hogy ezek a viszonyok nemzetiségi faluban fordulnak elő, ahol a magyar tanítónő a legfontosabb nemzeti fel­adatokat tölti be. Kolozs vármegye törvény- hatósági gyűlése azzal a kéréssel fordult a belügyminiszter úrhoz, hogy ONCSA ház­akciója keretében lehessen az ilyen falvakon tanítói lakásokat építeni, hogy a ház maga megmarad a közjóléti szövetkezet tulaj­donában és ha később megépül a tanítói la­kás, akkor a közjóléti szövetkezet saját belá­tása szerint használhatja azt fel. Sajnos, ezt a nagyon helyesnek tetsző kérést a miniszté­rium azzal az indokolással utasította el, hogy a kétes teljesítése nem tartozik hatáskörébe. A lényeg az, hogy a magyar államnak vagy ilyen vagy olyan formában munkásainak ér­dekében, de a saját presztízsének fenntartásá­ra is sürgősen kell tanitói lakásokról gondos­kodnia. mindenütt, ahol erre múlhatatlanul szükség van. \ Erdélyben nagyon sok iskolaépület 2 lehető legrosszabb állapotban van. Tudom, hogy ezeknek újakkal való pótlása ma teljesen lehetetlen. Ezzel szemben azonban csak Maros- Tordamegyében 24 olyan félbemaradt iskola- épület van, amelyeket a román hatóságok kezdtek emelni, amelyeket az emuit bárom év alatt nagyon könnyen be lehetett volna fejez­ni és a magyar nevelésügy szolgálatába állí­tani. Az egész országban rossz az iskolaépi- tcsi repdszer. Az iskolaépítéshez szükséges összeg beérkezik az AHa-rnépitészeti Hivatal­hoz, ez a hivatal túlterheltsége miatt néha félévig is beverteti a pénzt cs nem kezd neki a munkának. A pénznek ez a tétlen heverte- tése a mai viszonyok között óriási értékcsök­kenést eredményez. Csak egyetlen példát em­lítek. A szilágycsehi polgári iskola építésére a minisztérium még februárban kiutalt 162 , ezer pengőt az Államépitészeti Hivatalhoz, az épités azonban még nem kezdődött el. A mér­nöki hivatal a hozzá leutalt iskolaépitési ösz- szeg bizonyos százalékát az általa végzett munka ellenértéke fejében magának megtartja. Az igy elveszített összegekből minden iskola­építésnél az iskolát be lehetett volna vagy be lehetne bútorozni. Nagyon szükségesnek tart­juk ennek a helyzetnek a sürgős megváltozta­tását. Eddig a községek kötelessége volt a népiskolák fűtéséről gondoskodni, ebben a polgári évben a belügyminiszter a községi költségvetésekből törölte a népiskolák fűtésére felvett összegeket. A kultusztárca viszont olyan jelentéktelen összegeket állíthatott be ezekre a célokra, hogy ezek jelhasználásával alig lehet az iskolákat fűteni. Nagyon szük­séges ennek az összegnek 3 felemelése. Falusi gyermekek; ne menjenek polgári iskolába Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklő­dés nyilvánul meg a polgári iskolák iránt. Városi és falusi fiuk egyre tömegesebben irat­koznak be vagy magán- vagy nyilvános ta­nulóknak a polgári iskolába. Feltétlenül he­lyesnek tartjuk, ha a gimnáziumba nem járó városi fiuk és leányok mind elvégzik a pol­gári iskolát és azután mennek ipari és ke­reskedelmi pályákra. A falusi fiuknak és leá­nyoknak a polgári iskola iránt megnövekedett igényét azonban nem tudjuk örvendetesnek tekinteni. Az igazán kiváló falusi fiuk és leányok menjenek gimnáziumba, az ipari és kereskedelmi pályákra alkalmasak iratkozza­nak be polgári iskolákba, de a tanulni vágyó falusi ifjúság zömét inkább irányítsuk mező- gazdasági szakiskolákba, akik azoknak el­végzése után a falusi társadalomnak lesznek A társadal< A népiskolai munkának szervesen kell beletagolódnia az általános iskolánkivüli nép­nevelésbe. Ebben a munkában egyre nagyobb szerepet kell biztosítani nemcsak a nemzeti, hanem a szociális szempontoknak is. Az is­kolánkivüli népnevelés és főiskolák keretében nemcsak uj magyar egyeneket, hanem «/ ma­gyar társadalmat is kell nevelni. Ebbe a mun­igen értékes tagjai. A polgári iskolát végzett falusiak javarésze kiszakad a faluból és a kül­városok lélekszámút szaporítja, ezzel a fo­lyamattal a falu általános színvonala egyre inkább süllyed. Nyilvánvaló, hogy a világháború után az egész magyar mezőgazdaságot át kell állí­tani a belterjes és minőségi művelésre. Ezt a nagy átállítást meg kell előznie a magyar mezőgazdák szakszerű felvilágosításának és kiképzésének. Nyilvánvaló, hogy ezt a nagy munkát már ma a legöntudatúsabban és a legszélesebb körben kell a magyar mezőgaz­dasági iskolákban végezni. Ebből pedig az következik, hogy azoknak számát egyre in­kább szaporítani és színvonalát egyre inkább emelni' elengedhetetlen szükség. tn nevelése kába egyre jobban bele kell kapcsolni a köz­művelődési munkával foglalkozó társadalmi szerveknek a munkáját, hogy necsak az ál­lam, hanem maga a társadalom nevelje önma­gát. Az iskolánkivüli népnevelés szolgálatá­ba bele kell vonni a vidéki muzeumjellegü ki­sebb gyűjteményeket, mint amilyen például a bánffyhunyadi, székelyudvarhelyi és Csíksze­redái igen értékes néprajzi gyűjtemény. Tudomásunk szerint előkészület alatt van az uj törvény, amely .1 műemlékek megőrzését és gondozását van hivatva szabályozni. Szükségesnek tartjuk, hogy ez a törvény gon­doskodjék a nép által cnitett cs lakott régi házaknak a megőrzéséről :s. Nem elég, hogy évszázados templomaink, udvarházaink és polgárház.amk hűséges képét cs szellemet át­mentsük a jövő századokra, rendkívül lomos, hogy azok az egyszerű magyar falusi házak, kis múzeumoknak, vagy kuíturházaknak be­rendezve is megmaradjanak, amelycklsen 250 —300 évvel ezelőtt lakott a magyar falu né­pe. Ilyen intézkedéssel megtiszteljük azt a népet, amely kitölti az országot, amely min­dig hordozza az ország legsúlyosabb terheit. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló na­gyon rövid idő alatt néhány lényeges ponton próbáltam rámutatni arra, hogy miképpen kell a magyar jövendő, a kultúrpolitika mai tevékenysége által munkálni. Ez a munka annál sikeresebb h-sz, minél üntudatosabban és céltudatosabban szolgálja azt a miniszté­rium és a közoktatás egész szervezete. Ennek a szolgálatnak azonban nem szabad nélkü­löznie a nemzet legkiválóbb szakembereivel való állandó érintkezést és a nemzet társa­dalmával való szerves kapcsolatokat. Mind- annyionknak nagy örömére szolgál, hogy a miniszter ur újraalakította a Közoktatási Ta­nácsot, nagyon szükséges az Irodalmi és Mű­vészeti Tanáéinak hasonló átszervezése is. A kultuszminisztérium vezetése alatt álló. mun­kának egyre több alkalmat kell keresnie a nemzet egész társadalmával való találkozásra, az egész társadalom belső lelki mozgósítására cs dolgoztatására. Ahogy a honvédelem min­den állampolgárnak elengedhetetlen kötelessé­ge, Ugyanúgy a nemzet művelődés ügyének a szolgálatából sem vonhatja ki magát senki. A hivatalos tényezőknek, a szellemi vezetőknek és az egész társadalomnak egy ilyen céltuda­tos összefogása a legeredményesebben fog hozzájárulni ahhoz, hogy a nemzet súlyosabb lelki veszteségek né-lkül vészelje át a mostani komor időket és már most készüljön a háború utáni uj jövendőre. Tisztelt Ház! A miniszter ur eddigi tény­kcdééből é* nyilatkozataiból arró! meg, hogy azt a szellemet, amelyet nevében volt szerencsém töredékesen 1 altatni, azon az őrhelyen, ahova a lom állította, a legcéltudatosabban A/ iránta való személyes bizalom a! kultusztárca költségveté-sét pártom : gam nevébe elfogadom. gőződtCT;« partul. mcg./éj közblza ’ épvivl:. apján 4 is a rna További IHü/ólalások Abban a pillanatban, ar.ukor I ászló De/ ő beszédét bcfcjez.tr, megszólaltak a Ház ly- védelmi szirénái cs Tors Tibor alelnök be­jelentette, hogy a Ház ülését a próbáié yriadó tartamára felfüggeszti.. Egy óra előtt öt pr-c- cel nyitotta míg csínét a Ház ülését Tors I i- bor alelnök. A következő vezérszónok Varga Béla lett volna (Független Kisgazdapárt), de nem volt jelen cs ezért felszólalását törölték. Ezután Kéthly Anna (szociáldemokrata) emelkedett szólásra. A Szociáldemokrata Párt vezérszónoka a kultusztárca feladatait gazdasági és szociális szempontból birálta. Szabó Zoltán a közoktatási tanács műkö­déséről szólva hangsúlyozta, hogy ettől vár ja a tantermek és a tankönyvek revízióját. Vámos János délvidéki képviselő han­goztatta, hogy a többi állami tisztviselőkkel szemben a tanári kar anyagi ellátása kívánni­valót hagy maga után. Makray Lajos, a Néppárt vezérszónoka, főként nagy nemzeti elvek és feladatok szem­pontjából, tehát a magyar és keresztény alapvető elvek szempontjából vizsgálta a kultusztárca költségvetését. Ezután Demkó Mihály, a kárpátaljai kép­viselők csoportjának vezérszónoka az általá­nos kulturnivó emelését kérte, legalább a négy középiskola szintjéig. Rajniss Ferenc birálta a kultusztárca admi­nisztrációját. Bogner József a délvidéki iskolák problé­máiról beszélt és hangoztatta, hogy a szerb megszállás alatt semmi beruházás sem történt. Budinszky László (nyilas) a kultúrpolitikai szervek átalakítása mellett foglalt állást. Az erdélyi magyar tanít 3 k hősi küzdelme Kortsmáros László, zz. Erdélyi Párt máso­dik szónoka beszéde elején hangsúlyozta, hogy minden egyes iskola egy-egv tényezője a nemzeti műveltségnek, nem lehet tehát kö­zömbös az a nevelési elv, amely évről-évre formálja a magyar fiatalság lelkét. A 22 éves megszállás az erdélyi magyarság szellemi küzdelmének őskora volt. Az erdélyi magyar­ság a gyűlölet és az erőszak hazafiságával a sa ját igazságának, a jognak, az emberiességnek hzafiságát szegezte szembe és megvívta azt a harcot, amely a magyarság fennmaradásáért folyt. Az esküt nem tett tanítók cs tanárok százai léptek sorompóba ebben a harcban és az álláshiány miatt súlyos nyelvgondokkal küzdöttek. De azok a tanárok és tanitók is, akik a felekezeti oktatásban működtek, sú­lyos helyzetben voltak, mert havonta jo—60 pengőnek megfelelő fizetést kaptak csak. Mindezeknek a nehézségeknek ellenére to­vább folyt a munka, amely végül megtartotta az erdélyi fiatalság lelkét a magyarságnak. Az erdélyi magyarság soiha meg nem alkuvó magatartásában 22 éven át mindig hirdette, hogy Erdély elszakíthatatlan része az ezer­éves hazának. Részletesen ismertette a kisebbségi életet és ennek keretében a tanitók sorsát és működé­sét és beszélt a magyar tanitók harcos tár­sairól, az erdélyi keresztény egyházak pap­jairól. A nemzetért meghozott ősi áldozatnak nem egyetlen kifejezése a hősi halál, hanem ugyanolyan értékű lehet a hősi élet is — mon­dotta. örvendetesnek mondotta, hogy a költ­ségvetés 162 millió pengőt, tehát a legna­gyobb (jsszeget a népiskolákra fordítja, de sajnálatát fejezte ki afelett, hogy ennek az összegnek csak igen kis része esik a népisko­lai építkezésekre és tatarozásokra. Pedig ezekre, a nemzetiségi területeken leromlott állapotban lévő népiskolák miatt nagy szük­ség van. Foglalkozott a szórványmagyarság gondo­zásának kérdésével is és kérte, hogy ebben a munkában olyanok vegyenek részt, akik az illető nemzetiségi területen lakó nemzetiségek nyelvét beszélik. Beszéde végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy mindezeknek a problémáknak a meg­oldására a kultuszminiszter személye garancia. A költségvetést bizalommal elfogadta. Rapcsányi László a tanítóság és a tanári kar helyzetével foglalkozott és a tanterem­kérdést birálta saját tapasztalatai alapján. A kultusztárca költségvetéséhez a felszólalá­sok ezzel végetértek és röviddel 6 óra előtt Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter emelkedett szólásra, aki hosszabb beszédben foglalkozott a tárca költségvetésé­vel. A kultuszminiszter beszéde Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter beszédének bevezető részében tárcájának \ számszerű kéltségvetési adatait is­mertette. Ennek lényege, hogy a tárca ezidei költségvetése a mult évvel szemben 76 millió pengő többletet mutat fel. Ezt az összeget ki­záróan szociális (a tanerők fizetésemelése) célokra fordították. A továbbiak során a miniszter egyebek között a következőket mom dotta: Törvénytervezetet kívánok benyújtani a műemlékek védelméről, a levéltárakról, to­vábbá a csíki magánjavak nagyfontosságu rendezéséről és az óvónőképzésről. Számos alapvető fontosságú rendelet elkészítése van folyamatban, amelyek között ilyenek szere­pelnek, mint az Országos Színházi Kamara Szervezete, az Országos Filmkamara szerve­zete, az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács szervezete, a magániskolák szolgálati és rendtartási reformja, a délvidéki református egyház lelkészeinek nyugellátása, a jogi okta­tás reformja, a különböző egyetemek és fő­iskolák szervezeti szabályzatának részbeni módosítása, részben uj szabályzatok kidolgo­zása. Tervezzük a papi nyugdíj és betegse- gélyző alap megszervezését és a teológiai ta­nárok fizetésrendezése kérdésének megoldását. Sort akarok keriteni a lelkészi illetmények kiegészítését szabályozó törvények korszerű revíziójára. Kívánatosnak látszik, hogy azok a gimná­ziumok, amelyeknek első tagozata kislétszá­mu, gyakorlati középiskolákká alakuljanak, át. Szükségesnek látszik bizonyos mértékben a tantervi és a tankönyvi revízió is. Ezen a té­ren nagy eredményt várok az újjászervezett Országos Közoktatásügyi Tanács működésé­től. Napirenden van az uj polgári iskola tan« tervreviziójának kérdése is. Folyamatban van hat polgári iskola építése, tovább kívánom fejleszteni az állami és nem állami polgári- iskolai hálózatot és szükségesnek tanom, hogy több állami polgári iskola mellett tanulóotr hon állíttassák fel. ) Szabályozni kívánom az iskolaorvosi kér­dést és foglalkozom a tankerületi felügyelő­orvosi intézmény megszervezésével. A minisztérium átszervezését az ügykezelés egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében végrehajtottam. Az iskolapolitika Tisztelt Ház! A népoktatásról szólva, kul­túrpolitikai programmomnak abból az egyik vezérgondolatából indulok ki, hogy mindaz, amit a nép széles rétegeinek szellemi, erkölcsi felemelése és erősítése érdekében {áldozunk, végeredményben az egész nemzet erősítését és jobb jövőjét jelenti. Minden erre irányuló intézkedésemet, gondolatomat, tervemet, min­den törekvésemet szeretném összhangba hoz­ni a kormánynak népünk boldogulásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom