Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-16 / 259. szám

1943 navembor 1 Ük ELLENZÉK Kisebbségi mtiHunk és a váJaskodások Sulyo>s támadás hangzóit el az OTI ön- kormányzatának vasárnapi közgyűlésén Pálffy Tibor, a kolozsvári Hivatásszerve- zet titkára ellen. Kínos megdöbbenéssel és keserű érzésekkel vegyes meglepetés­sel olvastam a MTI vasárnapi táviratai között, hogy Payer Károly szociáldemo­krata képviselő a közgyűlésen éles kiro­hanást intézett Pálffy Tibor ellen. Tud­valevő, hogy az OTI önkormányzatába most hívták be az erdélyi és délvidéki ta­gokat. Ezzel az erdélyi munkás- és ma­gántisztviselőosztály régi kérését teljesí­tették és az önkormányzatba a visszacsa­tolt területekről olyan tagokat neveztek ki, akik a közösségi mozgalmakban úgy a ; kisebbségi sorsban, mint a felszabadulás i óta eltelt idő alatt szerepet játszottak. J Pálffy Tibor a román impérium alatt a kolozsvári vasmunkások titkára volt. Te­vékeny részt vett a kisebbségi élet min­den magyar megmozdulásában. Annak­idején, amikor a Magyar Népközösség megalakult, egyik szószólója volt annak az elgondolásnak, hogy a Népközösséghez a munkásságnak is csatlakoznia kell. így történt, hogy az eddig tisztán szakszer­vezeti alapon csoportosult munkásság ma­gyar rétege csatlakozott a Magyar Nép­közösséghez, amelynek kolozsvári tagoza­ta Pálffy Tibort egyik alelnökévé válasz­totta. Később, a felszabadulás után, a nemzeti alapon szervezkedő munkásság egyik vezetője lett és jelenleg is titkára a kolozsvári Hivatásszervezetnek. Ebben a minőségében hivták be az OTI önkor­mányzatába. Hihetetlennek és érthetet­lennek látszott előttem, aki Erdélyben él­tem végig a kisebbségi sors huszonkét esztendejét, hogy ilyen múlt után Pálffy Tibort azzal vádolták meg, hogy nem jó magyar ember. A súlyos vádat Payer meg is indokolta. Azt állította, hogy Pálffy 1938-ban, tehát a román uralom legválságosabb korszakában egy munkás- gyűlésen magyarellenes kijelentéseket tett és elitélte a revíziós törekvéseket. Payer Károly beszéde után olyan vihar tört ki a közgyűlési tereimben, hogy az elnök kénytelen volt 15 percre felfüggeszteni a gyűlést. Ennyi volt a hivatalos jelentésben. Váj­jon mi az, ami mögötte van? A régi új­ságíró és á sok megpróbáltatáson keresz­tülment erdélyi magyar ember egészsé­ges ösztönével azt éreztem, hogy nem he­lyes, ha a közlemény ilyen formában meg­jelenik. Mint újságíró ugyanis sohasem té­vesztettem el azt az igazságot, hogy a nyomtatott betű ölni tud. Nagyon könnyű vádaskodni és nagyon nehéz a nyilvános­ság előtt elhangzott állításokkal szemben védekezni. Bárkit meg lehet vádolni és meg lehet hurcolni, de elitélni csak ak­kor lehet, ha konkrét bizonyítékokat so­rakoztatnak fel ellene. Megbocsáthatatlan, vétek, ha kellő felelősségérzet nélkül be­dobnak a sajtóba valamilyen vádat, mi­előtt annak valódiságáról az újságíró meggyőződött volna. Ezek a szempontok vezettek akkor, amikor a vasárnap esti jelentésiből kihagytam azt a részt, amely Pálffy Tibor személyére vonatkozott, Azóta megérkeztek Kolozsvárra a hét fői budapesti lapok, amelyek bőven is­mertetik az OTI közgyűlésén elhangzott vádakat. Azt csak éppen mellékesen em­líti meg az egyik ujságközlemény, hogy nemcsak Pálffy Tibor ellen, hanem mel­lette is felszólalt valaki. A felszólaló szin­tén kolozsvári ember: Miklóssy László, aki a magántisztviselők szakmai megmoz­dulásainak egyik leglelkesebb irányítója volt. Miklóssy László tárgyilagosan kije­lentette, hogy a közgyűlés egyik tagja el­len elhangzott vád ia közgyűlés megsérté­sét jelenti. Az, akit megvádoltak, az er­délyi közvélemény szerint a kisebbségi sorsban a magyar nemzeti gondolat egyik élharcosa volt és a munkásságot nemzeti alapon akarta megszervezni, Miklóssy László kijelentette, hogy abban az eset­ben, ha a vádak valóknak bizonyulnának, Pálffy Tibort maguk az erdélyi tagok ki­közösítenék az OTI önkormányzatából. Ha azonban Payer nem tudja igazolni állí­tásait, úgy vonja le a konzekvenciát és távozzék ő az ÓTI önkormányzatából. Ebben a pillanatban tehát tárgyilago­san megvilágítva úgy áll a helyzet, hogy élhangzott egy nemzetárulási vád ame­lyet Payer hívei lelkes ujjongással tény­nek fogadtak el és súlyosan megbélye­gezték Pálffy Tibort. Ezzel szemben ugyanilyen erélyes cáfolat is történt, amely a leghatározottabb férfiassággal visszautasította Payer állításait és felszó­lította arra, hogy bizonyítson. ■ Mire alapítja Payer Károly a vádasko­dást? Arra, hogy állítólag egy jegyző­könyv van a birtokában, amelyet „jó ma- eya.T. érzésű munkások vettek fel és tanú­ságot tesznek Pálffy Tibor nemzetellenes magatartásáról“. Magyar életünkben a felszabadulás után döbbenetes jelenség ütötte fpl a fejét. Uton-utfélen elszaporo­dott a vádaskodás és a rágalmazás1. Név­telen feljelentések özöne indult meg köz­életi személyiségek ellen, sőt az is megtör­tént, hogy névaláírással ellátott figyel­meztetések érkeztek a különböző hatósá­gokhoz, amelyek a legkülönbözőbb bűnö­ket olvasták X. Y. fejére. Kormányzatunk helyes politikai érzékkel véget vetett a feljelentők garázdálkodásának, mert uta­sítást adott a különböző hatóságoknak, hogy névtelen feljelentéseket egyáltalá­ban ne vegyenek figyelembe, a nyíltan vádaskodókat pedig arra figyelmeztette, hogy abban az esetben, ha nem tudják bizonyítani állításaikat, a legszigorúbban megbüntetik őket. Mindezeket csak azért idézem újra, mert Pálffy Tibor ellen eb­bein az időben egyetlen feljelentés sem ér­kezett. Pedig az ujságirókörökben igazán tudtunk volna róla, hiszen nap-nap után elszomoroidva hallottuk a sötétben bujkáló névtelen vádaskodók ocsmány suttogásai­nak hírét. Azt sem tudom elképzelni, hogy az állítólagos magyar és revízióéi lenes ki­jelentések hogyan maradhattak minded­dig titokban. Erdélyi magyar közéletünk­nek nem volt olyan megnyilvánulása, amelyről ne tudtunk volna. Ha tehát Pálffy Tibor *a román impérium alatt ilyen sulyoisan vétett volna a magyar nemzeti érzület ellen, arról bizonyosan tudomást szereztek volna a magyarság vezetői, akik gondoskodtak volna arról, hogy Pálffy Tibor félreálljon a közéleti szerenlégbS’, és erről a sajtót is informál­ták volna. Vagy később, a felszabadulás után, amikor divat volt vádaskodni, ho­gyan hagyhatták figyelmen kívül ezt az ál­lítólagos kijelentést? Egészen szokatlan és különös jelenség, hogy annak a jegy­zőkönyvnek aláírói, amely Payer Károly birtokában van, éppen most jelentkeznek, amikor Pálffy Tibor a nemzeti alapon álló munkásság képviseletében kapott ki­nevezést az OTI önkormányzatába. a Sohasem tartoztam azok közé, akik nem tisztelik a más ember politikai meggyő­ződését. Elvek és- vélemények különbözők. A tisztességes ember azt az utat követi, amelyet a leghelyesebbnek tart. Erdély­ben tiszta szivünkből irtózunk az olyan politikai módszertől, amely nem válogat az eszközökben és politikai célkitűzései- i nek megvalósítása érdekében attól sem riad viasza, hogy személyi hajszákat in- j ditson és az ellenfelet nem az elvi igaz­ságok erejével, hanem a személyek „le­tér it ésével“ akarja megtörni. A Pálffy Tibor elleni támadásban félreérthetetlenül felfedezhetjük a politikai hajszát. Itt ugyanis a szociáldemokrata világnézet szembe kerül a nemzeti alaioon álló mun­kással. UmwML’Ma -WJW lTMWIMIMMIMMÍ seggel üdvözölték és biztosították arról, hogy a párt keretei között a román mun­kásság követeléseinek érvényt szereznek. Ebből az tűnik ki, hogy a szocialista el­gondolás neon ismeri a nemzetiségi kü­lönbséget. Magam is mindig azok köze tartoztam., akik a béke és a megértés u* ját keresték. Politikai módszerek között azonban najjy különbség van és bár fel­fogásban nem értettünk egyet a szocia­listákkal, mégsem nyilvánítottunk véle­ményt a gyűléssel kapcsolatosan, mert nem akartuk a hangulatot felkavarni. De ha már arról van szó, hogy mi u helyes az erdélyi magyar életben, annak eldön­tését az erdélyi magyarság mégsem fog­ja Payer Károlyra és elvbarátaira bízni. Nem akarok abba a hibába esni, mint az OTI önkormányzatának támadó szóno­ka. Úgy érzem azonban, hogy innen, Er­délyből vissza kell utasítani minden olyan kísérletet, amely bennünket akar megta­nítani arra: hogyan kell jó magyarnak lenni. A belső purifikálás munkáját elvé­gezzük egymás között. Mi felszámoltuk a múltat. Aki vétett a magyar nemzetkö- zösség ellen, az meg is bűnhődött. De ká­rosnak és veszedelmesnek tartjuk, ha a mai válságos időkben a nemzet egységét és ellenálló erejét a közvéleményt felka­varó vádaskodásokkal megbontják. Pa­yer Károlv politikai vezető volt az alatt a szabad Magyarországon, amíg az erdé­lyi magyarság ezer gond és baj között küzködött az idegen uralom alatt. Kép­viselői fizetése mentesítette a mindenna­pok anyagi gondjaitól, nyugodtan politi­zálhatott tehát, mialatt Erdélyben a ma­gyar egzisztenciák ezrei mentek tönkre. Nehogy bárki is félreértse! Nem látunk ebben semmi kivetni valót, még azt sem vonjuk kétségbe, hogy Payer Károly el­vei valóban a legtisztább fanatizmussal védelmezi és szeretné diadalra juttatni. Csak éppen az hat visszásán, hogy jobb magyar akar lenni a kisebbségi sorsot át­vészelt erdélyi magyaroknál. Éles kiroha­násában szerepet játszott az a tény, hogy Pálffy Tibor szembehelyezkedett a szo­cialista megmozdulásokkal és mindig azt hangoztatta, hogy a munkásságnak ki kell tartani a magyar nemzeti eszme és az ön­célú nemzeti gondolat mellett. A közelmúltban Kolozsváron nagy vá­lasztmányi gyűlést tartottak a szocialis­ták, amelyen többek között Paver is be­szédet mondott. A szópokok között egy románnyeivü felszólalás is elhangzott. A szociáldemokrata párt vezetői a román munkásság szónokát a legnagyobb meleg­Alkalmam volt beszélgetést folytatni az OTI önkormányzatának néhány erdélyi tagjával, akik nagyon elkeseredve jöttek haza Budapestről. Azzal mentek fel, hogy az önkormányzat keretei között olyan kérdésekről fognak hallani, amelyek szi­gorúan és tisztán a kisemberek szociális helyzetének megjavítását célozzák. Ehe­lyett politikai szónoklatokat, vádaskodá­sokat, jelszavakat hallottak, holott mi Er­délyben a kisebbségi sors tapasztalatai alapján megtanultuk, hogy a maroknyi magyar nemzet nem engedheti meg ma­gának a széthúzás fényűzését. Nemcsak a Pálffy Tibor személyéről van szó, amikor tiltakozó szavunkat felemeljük az olcsó sikerre törekvő politikai propaganda mód­szerei ellen. Egy ember személye nem számit akkor, amikor a nemzet jobb jö­vendőjéről van szó. Itt, Erdélyben, a bol­dogabb magyar jövendőt féltjük attól, hogy a közvéleménybe bedobott vádas­kodásokkal egyesek nyugtalanságot kelt­senek és gyengítsék a nemzet ellenálló erejét. így lesz közügy a Pálffy-ügybői, amely a közvélemény előtt melhurcolás­nak tett ki egy nemzeti alapon álló ma­gyar munkást, mielőtt elitélték volna. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy Pálffy Tibort tisztára mossa. Tiltakozás ez sz irás minden olyan politikai maga­tartás ellen, amely a körülöttünk dúló vérzivatar kellős közepén egymás ellen uszít magyar és magyart, mert szent hi­tünk, hogv a végső döntés órájában csak ugv tudjuk megállani a helyünket, ha fél­reteszünk minden politikai véleménykü­lönbségei: és fátyolt bontunk a személyi ellentétekre, mert ezt követeli tőlünk a magyar haza és a felelősségérzet, amellyel utódainknak és a magvar jövendőnek tartozunk. VÉGH JÓZSEF. Nagyszabású téli felruházást akció indult meg Kolozsváron A szegények felruházása érdekében Kolozsvár társadalmának elöl kell járni az egész országban KOLOZSVÁR', november 16. Dr. Inczédy-Joksman Ödön főispán kez­deményezésére nagyszabású 'társa­dalmi mozgalom indult meg Kolozs­váron. Célja azoknak a (szerencsét­len ruha nélkül didergő 'és cipő nél­kül fagyioiskodó (magyar családok és gyermekeinek felsegélyezése, akik most, a tél küszöbén egyedül ia város társadalmától, az érzőszivü emberek­től várják, hogy megmentsék őket a megí agyágtól, a hűtésből származó betegségektől1, hogy biztosítsák ré­szükre a jövőt. A főispán a mozgalom előkészítése érdekében tegnap délelőttre a Város­háza kistermébe értekezletet hívott egybe. Az értekezleten j'etlen Voltak az egyházak, a társadalmi egyesüle­tek, a sajtó, a Nemzeti Színház és a moziiszinházak képviselői. Dr. Inczédy-.Toksman Ödön főispán megnyitó beszédében szívből fakadó,, megindult szavakkal adta elő, hogy napról-napra tanúja, annak, hogy az utcán hiányos ruházatú f él meztelen emberek dideregnek, a hidegtől sze­derjes ajkú gyerekek cipő nélkül fa- gyoskodlmaik. Kolozsvár társadalmá­nak segíteni kell ezen a helyzeten. Nem szabad tűrnie; hogy ezek a sze­rencsétlenek így menjenek neki a télnek. Kötelességük segíteni rajtuk s ebben a mozgalomban az egész or­szágban ellől kell járni Kolozsvárnak. Ruhákat , f ehémemüeket,, de főleg láb­belieket kell juttatni e szer eine sót le­neknek. Nem rongyokat, mert azok­nak úgy sem vehetnék hasznát, ha­nem olyan ruhanemű eket, amelye­ket magulcm ölt bet ruck, olyan cipő­ket. amelyet ki lehet javítani. Beje­lentette, hogy ia gyűjtés nehéz, áldo­zatkész és fáradságos munkáját a kolozsvári1 Tizes. Szervezet vállalta magára., amely az önzetlen munká­nak már eddig is számos tanú jeléit adta. A főiispán megnyitója után Puskás Laijos, a Tizes Szervezet elnöke is­mertette a mozgalom műszaki lebo­nyolításának részleteit. Közölte, hogy a gyújts a cukorigénylőlapok kitöl­tésével egyidejűleg folyik majd le. A nagy munka előkészítése készen áíll és a mai nap folyamán már meg is kezdődött. Kész ia tervezet, a Tizes Szervezet is készen áll, hogy a város szegényeinek felruházása érdiekében, kivegye részét a munkából. A Tizes ■Szervezet egy hétig készíti elő a gyűjtést. Tájékoztatja a közönséget, hogy a gyűjtés a jövő héten indul meg, míg a kiosztás december 5-ig tart. Tudnia kell a közönségnek - mondotta —, hogy komoly áldoza­tokról van szó s a kevésből kell so­kat adni. Nem felesleges rongyokat, hanem olyan ruhadarabokat, ame­lyeket javítás nélkül is lehet hasz­nálni. Kivételt képeznek a cipők, mert kilátás van arra, hogy a cipők javítására megfelelő anyagot, lehet biztosítani. , Puskás Lajos előadása után I To­ro sz Béla ismertette a propaganda- tervezetet. Ebben a propagndában rászív esznek az egyházak. Vasárnap szószékről hívják fel a .felekezetek pásztorai az áldozatos munkára a híveket, részt vesz egész személyzeté­vel a színház, a mozik, a kereske­dők, a leventék, a tanulóifjúság, mindenki, aki ebben a munkában számottevő tényező és akire számí­tani is lehet. A mozgalom elgondolásának, -mű­szaki kiviteliének és propagandájá­nak ismertetése után dr. B aráik Bé­la romai katolikus plébános-kano­nok, Deák Ferenc ref. lelkész, Ür- mössy Károly unitárius esperes, Já- rossy Andor luteránus esperes, teo­lógiai tanár, Leliőcz József, a Baross Szövetség elnöke, Mihály fi Béla. a Nemzeti Színház igazgatója és a saj­tó képviselői szólották hozzá. Mind­annyian biztosit ották ,a főispánt, hogy szivveil-1élek kel és minden ere­jükkel vesznek részt ebben a szép és nemes indulatból fakadó -mozgalom­ban s mindent el is követnek azért, hogy az eredmény kielégítő legyen. A felszólalók gyakorlati javaslato­kat. teltek a mozgalom kiszól esi tése és eredményesebbé tétele érdekében. Elhatározták, hogy közös munkám, kérik fel a Nőszövetségek tagjait is, mert a Nőszövetségeknek a mozga­lomba való belekapcsol ása az ered­ményt. csak fokozza. A mai naptól kezdve Kolozsváron csak a ruhátlan, fagyosbortó embe­rekre és cipő nélkül didergő szegény gyermekiekre kell gondolnia Kolozs­vár lelkiismeretének. A város polgár­sága áldozatkészségének eddig is minden alkalommal fényes tamije­iét adta, most azonban önmagát kell felülmúlja. Mindenkinek adni kell s reméljük, hogy az adakozók közül senki sem fog kimaradni. A NEMZETI BANK BESZTERCEI KI- RENDELTSÉGÉNEK UJ VEZETÖHE- LYETTESE. A Magyar Nemzeti Bank főta­nácsosa a nemrég Székelyudvarhelyre áthe­lyezett Kiss László dr. helyébe Koznumn Nándort, a szekelyudvarhelyi bank főnökhe­lyettesét kinevezték Besztercére helyettes ve­zető minőségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom