Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-02 / 223. szám

o ELLENZÉK 1 9 { 3 október 2. Kitekintés a Világba —JI—-IHIM—JTILMJUMtiaiW-fJÜ—J—1 W Ili — Mf !■! ■! 11111« II HlMl I ■ Hl lllll I»—■IIH1 | | M|| írja: MISÁKÉ BÉLA SALAZAR PÉLUAMUTATASA OHvelra Sala* ir, a portugál köztársaság el­nöke hdtdlomrajutásónak1 15 ik évtordul >jáu iKig\ jelentőségű bestédet mondott, melyben ftenu'Suk. a poitu^ál életről, hanem j jövendő Európájáról is lranytmutató módon nyilatko­zott. • Hasznosnak látjuk e nagyjelentőségű jubileu­mi beszéddel kapcsolatban felidézni azokat a körülményeket, amelyek között ez a prolesz- szor.diktdtor hatalomra jutott s tanulságos­nak véljük közelebbről megvizsgálni a por­tugálok „békés forradalmának" tanulságait. Időszerű ez a vizsgálődás, amikor totál iz­mus. és demokrácia élet-halálharcát vívja­Korunk paradoxonjai közé tartozik az is, hogy a Spartacus-napok és a Wall-Street íe- kete péntekjei között, 1926 táján egy vértelen, békés, gazdasági és politikai, sőt szelleminek is mondható forradalom indult és jutott dia­dalra Portugáliában. Kihatásaiban messz emut aló és távlatokat nyitó gazdasági és politikai forradalom volt az, amely könnyen vetülete lehet a jövendő szociálisabb európai rend kialakulásának is. Ki kell emelnünk a feltételezett uj európai rend szociálisabb jellegét, mert bármiképpen is alakuljon a mcst daló fegyveres viszály sorsa, egy ponton bizonyosságai látunk; a jövendő társadalom szociálisabb 'esz, mell annak kell lennie, ha a lelkek megbékélésit akarják széles e világon. Az utóbbi időben megszokta az ember a politikai szenzációt és csodát. Hányszor vál­tak soha nem sejtett elképzelések valósággá! A mai kor politikai csodasorozatának gya­korisaga magyarázza, hogy az embereknek kezdetben fel sem tűnt a portugáliai nagy át­alakulás- Csak a szakértők beszéltek róla. A politika -és a társadalomtudomány éber figye­lői, akik kezdettől fogva tudták, hogy valami nagy példamutatás történik Portugáliában. Sokan kezdetben nem is hittek a portugá­liai változások maradandóságában. Mai up_ sag azonban már kétségtelen .hogy Portugá­liában csoda történt. Egy nép, egy ország megtalálta önmagát egy emberben és egy em­ber népére ismert önmagában és vértelenül vívta meg politikai és gazdasági haicát. Gazdasági vonatkozásban is helytálló Scho­penhauer állítása, amely szerint nemcsak sz egyén élete, hanem az újkor Európájának éle­te is végzetes tévedés, melynek következmé­nyei napról-napra nyilvánvalóbbakká lesz­nek. Hiszen ma már tudjuk, hogy mi lett a hatása annak az önámító, magabiztos derű­látásnak, mely a XIX. század második felé­ben eitöltötte a lelkeket. A korlátlan egyént lehetőségek cicomás világszemlélete végtelen boldogság délibábját varázsolta a gyarmatok­ban, uj találmányokban dúskáló, dönthelei- lennek hitt gazdasági szabályok védelmében J adó-vevő európai polgár elé. S a polgár ei- I anyagiasodott, elkényelmesedett. Gazdasági j távlatokban kezdett gondolkodni s közben : mégiscsak a jelenben és a jelennek élt. Azi ! hitte, hogy a létező és létezhető világok j legjobbikában tölti napjait. Aztán kapott egy- j egy figyelmeztetést. A Távol-Kelet intett fe_ | léje a a boxerlazadás, az ópiumháboru ko- ‘ mór figyelmeztetéseit küldte neki. Az idők j jelei pedig megszaporodtak. A polgár pedig ; felismerte, hogy lassan és biztosan eltávolo­dott azoktól az eszméktől, amelyekkel a XVIII- század örökségeképpen a XIX. megindult. Az­óta is csak tüneteket lát ebből és csak nagy­ritkán kész uj eredményeket, mert a meg­indult lelkibomlást nem tudja feltartóztatni semmi. 1914 és ami utána következett, már bomlott '.élekkel, gazdasági törvényeinek csődjében találta. Megszólalt ugyan a lelkiis- merete is, de csak vádolhatott és kérdezhetett. Kérdezte: vájjon az egyén felszabadításával nem feledkezett-e meg az állam az emberről? S e kérdés nyomán kezdődött az állami be­avatkozások kísérletének sorozata. Uj tábo­rok keletkeztek az európai politika küzdő­terén: totálizmus és demokrácia késziilgetett a leszámolásra, amelynek első, második vagy ki tudná megmondani hányadik felvonását ép­pen napjainkban láthatjuk, sőt annak követ­kezményeit saját bőrünkön is érezhetjük. A küzdelem még tart. Eleddig annyi áz ered­mény, hogy nagy általánosságbsn a végrehajtó hatalom lett az állam igazi fenntartó ereje. | így születtek szemünk láttára parancsurat- ; mák- Ezeknek kellett megvivniok a küzdel­met azokkal a hagyományokkal, melyek túl­élték az első világháborút: elsősorban a par­lamentarizmussal. Uj eszmény szította az egyént: az illuzórikussá vált szabadság he­lyébe feltörő egyenlőség eszménye, mely kö­zösséggé kovácsolta az egyéneket. Hiányoz­tak azonban az uj szellem egyéni képielei, a vezérek, a vezetők. Őket is felszínre dobfa az idők sodra. A közületi élet pedig uj med­ret vájt magának a társadalmi fejlődési vég- zetszerii folyamatában. Szemünk láttára vál­tozott a társadalom szerkezete, szelleme, po­litikai életformájáról alkotott felfogása. Csak egy nem változott: az ember a iqaga sajátos természetével. Láttuk, hogy az ipari civilizá­ció miként halmozott embereket a nagyváro­sok nép-piramisává ,hogyan tömörítetté őket apróbb-nagyobb közületekbe, gyárakba, közös, sége.k.be. Beszélnünk kell erről a változásról, mert minden kor szociális története végeredmény­ben az embernél kezdődik s nem a tömeg­nél. És még valamiért: a történelem íolya- mán soha olyan nagy mértékben nem talál­koztak öntudatos tömegek más néptömegeK- • kel, mint ma- Ennek pedig súlyos következ­ményei voltak, meri az utolsó husi év végze­tes kollektiv találkozóin klasszikussá vált a nagy nyílt titok, hogy vannak szegények vannak gazdagok és nem mindig azok a gaz­dagok, a.Jk lélektan és eszmékben a/.ok. Meg kellett szoknunk azt a szörnyű igazságtalau- ságot, hogy az anyaginkban gazdagokat sz.el- lemiekben is gazdaggá nyilvánította az anya. g ak előtt behódoló s/.olgalelküség és meggon. dolaUun rangtisztelet. S éhből nagy csalódás származott. A c6<r.'ódáe elégedetlenséggé mér­gesedett s ettől csak egy lépes a torradaiom. Szerencsés az a nemzet széles e világon, mely olyan vezetőre Lalái, aki ezt a lépést népe he_ lyell megtette és a fonadalinat megvívta ön­magával, a korral, az eszmékkel. És ezt tette Salazar! Az utókor történetírójának hálás feladat lesz (» sok egyéb „hálás" feladat mellett, hi­szen annyi ilyen van!) megimi azt a- saját- dá g oó jelen6.get, melynek szemtanúi vol­tunk a« utwbbi negyed évszázadban. Bizonyára meg fogja állapítani az utókor krónikusa, amit már most megállapítottunk, hogy Európa a for.odaírnak és a diktátorok televényo voit. A kezdeményező, a forradalmár politikusok Eldorádója. Tagadná-e valaki, hogy a mat idő kedvez a reform apostolainak és a pa­rancsuralmi sveJlemnek? Az „idők emberei­nek" korát é jük _s Portugáliában még c-iját. ságo-sabb ,,az. idők emberének" tüneményes emelkedése, inéit az d1 kis ibériai ország közei egy évszázados példátlan hanyatlás fer­tőjében vergődött. Ezért Oliveira Sdőaizarnuk, a ,,diktá1or-profcss7ornak" szerepe, nemzet­mentő munkája még érdekesebbnek tűnik­Portugália I9l0_tól I926_ig szakadatlan bel­ső harcok, politikai pártok, forradalmak, kis­királyok küzdőtere vo’t. Köztársaságiak aesar- kodása, pártok, érdekszövetkezetek, kauia- rillák ádáz küzdelme lehetetlenné tett min­den egészségesnek mutatkozó reformkísérletet, bár b90r után szinte hetenkint megismétlődtek a belső zavargások,, 1910_ben megölték I. Károlyt, a- monarchistákat száműzték c6 ki­kiáltották a köztársaságot. A he’yzet azon­ban nem szilárdu't. A kormányok sorra buk­tak. Portugáliában polgári foglalkozásnak számított „polgári forradalmárnak" lenni. Sok buzgó forradalmár ezit a jelzőt még névje­gyére is kinyomtatta. I9l0_tó' 1926-ig tizen­hat forradalom vo't és negyvenhárom kor­mányt alakított és buktatott meg az utca né­pe. vagy a parlament. Ezzel a politikai zűrzavarral párhuzamosan az o szag lassan és biztosan haladt a gazdasá­gi katasztrófa felé- Csődbe jutott a kö’tség- vetés. Csődöt mondtaki a közintézmények. Le­tértek az aranyalapról. Ajz első világháború köve’ő gazdasági világválság csak súlyosbí­totta a helyzetet- A közkiadások Portugáliá­ban 70-ről 1904 millió escudóra nőttek. Az élet drágasági jelzője 1-rői 25_re emelkedett. Az állem pusztulásában csak egy erő maradt meg szervezetten, fegyelmezetten: a hadsereg, mely 1926 májusában Da Co6'ta tábornok ve­zetése alatt Bragaból indulva bevonult Lissza bonba és kikiáltottál a diktatúrát. A katonaság azonban nem értett a köz­ügyek vezetéséhez. Azzal tisztában voltak, hogy mit nem akarnak, de azt már tudták, hogy mit kell tenniök- A rendet helyreállítót, tá kugyan, de pénzügyi fronton a legnagyobb rendetlenség uralkodott. Már úgy látszott, hogy Portugáliát „eladják" a .Népszövetség­nek vagyis néhány millió font kölcsönt vesz­nek f • • ‘ « ennek ellenében teljes ellenőrzési jogot adnak. [klem hívták meg a pénziigymini* xtéiium élére a combríal egyetem egyik jogtanáról, akinek szakértelme pénzügyi kéi difinkben köz­ismert volt. Hz a miniszter-tanár Ollvefra Salazar volt. Sa'aear kevés elvvel ,de annál nagyobb köveike/elességgel látott munkához- Munkája ke/de'én ezt mondotta: „Szemben ál­lunk -I parlamentárizinuMal, a demokráciával, a 1 beráU/mussal, Korporációs államot aka­runk. Rendszerünk alapvető vonása a kor­porációs szervezet, beleillesztve a tekintély! államba, melynek tekintélye azonban nem az. erőszakon alapszik, jóllehet az erőre tá­maszkodik, de alapja a józan ész, a Jóság, a köz rdek és az. egész írndszer erényeinek gyakorlása." Ezzel an elvvel kezdett Salazar a munkához és győzedelmeskedett. Józan munkájában megvetette a pártembereket, akik mindig rah’ zolpái maradnak a csupor, tr sulis középsz.eiüs gének. Találóan ir]a be­szédeinek francia kiadása elé Írott előszavá­ban: „Még a mostani Időkben is, amit az em­ber sok állam1 an olvas és hall a szabadságról, a demokráciáról, a parlamentről, a nép jogai­ról és a v'lágieslvériségről, az olyan mérlek* ben epyformára gyártott, hogy éppen úgy tor. palomba lehetne hozni, mint a szerelmi leve­lezőket s e minden alkalomra használható szónokiatokat ajánló beszédgyiijteményeket szokás". Ez a finom irónia más politikus aj­kán nagyképűség, Salazar tollából viszont jo­gos bi'-álat, mert amióta Sa'azar kormá- ryoz Portugáliában, nincsenek pártok, de ugyanakkor a mai értelemben vett és Euró­pa más részein Ismeretes parancsuralom sincs. Jacques Bainvillo, a francia kritikus, a diktatúrákról írott kitűnő könyvében a por­tugál rendszert a „professzorok diktatúrájá­nak" nevezte. Es joggal, mert Salazar mielőtt ólt vo'na * paranrsuralom adottá lehetőségeit kel: nevelni kezdett. Először mepnevelte a csa'ádot hogy ezzel szel'emet teV*mlsen a n~ay közösségben, a portugál népben- For. dFoltját tette ann^k. amit egybütt végez­tek: 2 portugál tárcadalom be enderkedéfiO. neW hibáit nem polltlk.st rendszerének vil.ig. gákürlölt és „reklámozóit", vélt erényeivel iavitoat’a hanem fordítva: a neve’t korporétlvlsta szellem edényeivel iavi- trHa a parancsnrclmi rendszer társadalmi gyengéit. E'vetette a parlamenté'1' demokrá­ciát s helyébe 25 testületre osztott népk:pvl- se’etet ve^ete’t be. Rendszert „az ész va«v az intelligencia diktatúrájának" nevezte. Vallja, hogv az államhatalmat az erkölcs, a be’ső rendben a iog, a nemzetközi rendben a száno­don elfogadott szerződések és megegyezések korlátozzák. És ezek nemcsak üres szavak Portugáliában, hanem építő, ható va'óságok, pedig megszoktuk már, hogv Európában egy idő óta az ilyen kijelentések és elvek már csak szavak! Salazar ura'm^n’k, il’etve rendszere he­lyességének legjobb bizonviUka a békében e1 töltött 15 esztendő, me’yet még a világ­égés hata’masarányu lángjai sem födhettek be pusztító pernyével­A c'Íjaiban, munkájában biztos és követ­kezetes államvezető hangja szó’ az évfordulón mondott beszédből, mely időszerűvé tette, hogv Portugália. „békés forradalmáról" kissé részletesebben megemUkezzünk. Végezetül idézzünk a beszédből, mely a számadás komo’yságan túl, az emberiesség­nek és a kulturaféltésnek egyik ritka meö- nyilatkozása: „Érzelmeink finomsága, eze_ szerénységünk, emberiességünk, melynek oly ritka mai napság a példája egyebütt, továbbá a szellembe vetett hit táplálja a portugál éle­tet. A jogba, az egven’őségbe é6 a méltányos­ságba vetett bizalom nemzeti jellegünk. Ez magyaráza meg kis népünk csodálatos torié- netét, a portugál népét, mely most is oij£*n szegény, mint amikor felfedezte a távoli föl­deket 6 odavitte a műveltség áldásait." MAGYAR MIKROKOZMOSZ (Szerkesztette : Gál István „Wiener Verlag“ kiadása) A bécsi kiadó Kleinbuchreibe Südost cimü hasznos és értékes kiadványsorozatának het­venedik köteteként jelent meg a Gál István körültekintően gondos és célszerű szerkeszté­sében a Magyar mikrokozmosz cimen össze­foglalt, vázlatokat tartalmazó könyvecske. Egy hetvenegynehány oldalas könyvecskébe összefoglalni a magyarság lényegét, vagy leg­alábbis azt, amit a magyarságról mi magunk a külföldnek elmondani szeretnénk, igen ne­héz feladat. Mert nem antológiáról van szó. Ariinál többről, s ugyanakkor kevesebbről is. Az antológia természeténél fogva az irodal­mat, annak egy korszakát, egy vagy több is­koláját akarja bemutatni, s a válogatás an­nál egyszerűbb, hiszen mindössze egy szem­pontot , a helyes kritikai érzék alapján, a valódit, az igazi értékeket kell bemutatnia. E könyvsorozat azonban korántsem irodalmi célzatú. A maga összetett valóságában igyek­szik elmondani a délkeleteurópai népek leg­jellemzőbb vonásait. Hűnek és valódinak kell lennie, de sokszempontunak. A könyvecskék kisszerőségénél fogva ez megvalósíthatatlan. Teljességre tehát a kiadvány nem töreked­hetik. Érdekes ezért számunkra is annak vizsgá­lata, hogy kitűzött feladatát, hogyan való­sítja meg. Érdekes cs tanulságos, mert ha már bent az országban annyi jószándék és nemes törekvés ellenére sem sikerül megteremtenünk egy helyes kritikai szempontú és magyar, s a múló divatoktól független könyvkiadást, nem haszontalan fáradozás legalább afelett őrköd­nünk, hogy mi kerül ki tőlünk és rólunk kül­földre. A múltban ugyanis az értékes és jó értelemben vett kulturpropagandát úgyis olyan mértékben elhanyagoltuk, hogy annak súlyos hátrányát nem egyszer éreztük meg később a nemzetközi politika ránk nézve döntő szakaszaiban. Az országról, népének életéről, jellemző sajátságairól mindig és mindenütt az írók mondták ki a legtalálóbb szavakat. E kötet szerkesztője is a magyar írókhoz fordult, ami­kor ezt a hét rövid vázlatot összeállította. Elsőnek Illyés Gyulával mondatja el a ma­gyar fajta és élet lényegét. Illyés írói hitval­lásának megfelelően — „feladatom már itt a földön számot adni mindarról, amit láttam és tapasztaltam“ — az utazó tárgyilagossága-, val, s a költő nemes hevületével beszél tár­gyáról. Az előadásnak ez a szerencsés mód­ja általában is jellemző rá, s meglepő, hogy milyen kiválóan érvényesül az írónak ez a tulajdonsága egy idegen nyelven közétett és külföldnek szánt műben. Kitűnik ez, ha az elfogulatlan külföldi szemével igyekszünk ol­vasni sorait. „Tudósit“ a földről, amelyen népe cl, arról, hogy ennek lakói két szélsőség­ben. a télben és a nyárban élnek és gondol­kodnak. „Évente kétszer kell életmódjukat megváltoztatniok olyképpen, mintha lakóhe­lyük hathónaponként Afrikától fel Szibériáig tolódna el. Beszél kiváltképpen „férfias“ nyelvünkről, beszédmódot úrikról, amely a vi­lágosságnak, :\z ítélet:- k és akaratnak fő y- gyen viseli magéin. S a tiszta magyar ejtésről, mely a szteppen egymástól távollevő ma,' nyos emberek kényszerű rintkc/én mód;á. il. maradványa. Lnlős Jenő a magyar kenyérről ir. Arról, hogy különösei a Tiszától keletre a „kenyér“ szónak a szorosan tárgyinál mennyire kiter­jedtebb jelentősége van Egyetlen magyar szó­nak nincsen ilyen bő és gazdag tartalma. „Magiba foglalja a földi lét minden örömét, gyötrelmét és fájdalmát, a vetés áhitatos pil­lanatánál az. emberi ellet ti erőkifejtéssel járó aratá'-.g, s addig a percig, amíg az uj kenyeret megszelik“. Ismerteti, ita vázlatosan is, de jellemzően a magyar paraszt életformáját, amelynek legfőbb tartalma a kenyér szent szimbólumában, fejeződik ki, amint ezt a ma­gyar nyelv számos közmondása és fordulata elárulja. A magyar borokról Márai Sándor ir len­dületes, bölcs és költő* sorokat. Jellemzésül idézzük egy nioiiciasát: „A borok közt a riz- ling tölti be azt a szerepet, amelyet gondol­kodásunkban a közhelyek; ezek kötik ugyanis össze egymással az emberi dolgok mélyebb értelmét“. Móra Ferenc és Krúdy Gyula leg- melegszivübb írásai szólnak a kis kötetben a magyar fákról, illetve a balatoni révészekről. Az egy Móricz Zsigmondon kívül keresve sem találnók meg a magyar táj magyar hangulatá­nak írásaiknál találóbb és művészibb kifejezé­sét. Cs. Szabó Lászlótól a maga érdekes, újszerű gondolatokkal zsúfolt és müvek képzettársí­tásokkal élő modorában irt Balatoni képes­lapokat olvashatunk a kötetben. S- végül Mó­ricz Zsigmondtól a Puszta tavaszi lélekzetéről találunk gazdag élettel, valóságérzékkel és dús képzelettel irt karcolatot. A kötet szerkesztője és kiadója elérte cél­ját a hét jellemző és mesteri írás egymás mellé állításával. Ezek a művészi írások a kárunkra külföldön olyannyira elterjedt látszat-lénye­günkkel, hamis igazságokkal, közhely-hazug­ságokkal ellentétben az igazit, a valóságot tolmácsolják azoknak, akik földünk és né­pünk iránt érdeklődnek. A magyar szös'eget Reményi Laura fordította németre, művészi készséggel. A kötetet Eva Schwimmer hér szép eredeti rajza díszíti. SZABÓ ISTVÁN. Lengyel Itiradó Parhettexési munkálatokat ju- ■■■nH tányosan vállal: ld. LŐREVCZY JÓZSEF, lakás: Zápolya-utca 14. szám.,' vagy * SEBŐK-cukrászda, Mátyás kirábrtér 23. TeLr 19—59. Naptól % kiszárított vagy ráncos, zsiros, pórusos arcbőrét szakszerűen rendbehozza az „ILLA66 KOZMETIKA. Tulajdonos: M. Pázmány Nóra, Mátyás király-tér 27. sz. I. emelet. Tel.: 33—26. Tartós sxempill a festés ! ! A „L' ILLUSTRÉ" szeptember másodiki szá. ma hosszú cikkben számol be Lengyelország, iletve jelenleg a ,,General-Gouvernement" helyzetéről. Kiragadunk néhány adatot a sok képpel tarkított cikkből: Varsó lakóházainak 40 százaléka elpusztult a háború első évében. Ezért rettenetes lakás­hiány teszi még nyomorúságosabbá az amúgy is nehéz életet. Tetézi a bajokat az is, hogy Varsó békebeli 1,250.000 lelket kitevő lakos­sága az utóbbi két évben 1,800.000-re szapo­rodott. Az élemiszerárak hihetetlenül magasra emelkedtek- A zsir maximális ára 9 zloty, de ezért a pénzért nem kapható. A „feketepiac" árai pedig »ezek voltak 1943 április végén: egy kiló zsir Krakkóban 200 zloty (kb. 140 pengő). Lembergben 250, Varsóban 300 zloty. Egy na­pi kenyéradag (140 gr.) ára 10 zloty (7 pen­gő), egy kiló burgonya ára 6 zloty (4.20 pen. gő). A lengyel Nemzeti Bank aranyát 1939-ben először Romániába, majd onnan kerülő utón Dakarba szállították. Jelenleg az USA-ban van. A háború kimondhatatlanul felkavarta a lengyel nép életét: az összeomlás első nap­jaiban 200.000 katona menekült el Európa különböző államaiba; 600 000 pedig hadifog­ságba került. A polgári lakosság közül kb. 100 000 Magyarországra, Romániába, Svédor­szágba, Spanyolországba és Svájcba mene­kült az Oroszirszágt’a elhurcoltak száma Ismeretlen. Hozzávetőleges számítás szerint jelenleg 4 millió kengyel él külföldön. Ezek mind az összeomlás után menekültek el ha­zájukból s igy a már 1939 előtt Amerikában élő 4 és félmillióval együtt nyolc és félmillió azoknak a lengyeleknek a száma, akik immár harmadik éve csak gondolatban ismerik a ,haza" fogalmát...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom