Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-02 / 223. szám
1943 október 2. wmtammăaBsmmasmtm ELLENZÉK NEM MINDENKI ROMÁN, AKI GÖRÖG KATOLIKUS! A multkorában egyik hivatalos helyen személyi adataimat kelletit bediktá'nom. Amikor amyanyelvemre, majd vallomásra került a sor, egy mellettem álló ur csodálkozva jegyezte meg: „Ne haragudjon, uram, bármenyire is magyar a neve, bármilyen tiszta magyarsággá’ beszél is, ön mégsem magyar és nem is lehet az, írtért gön-ögkatolikus! Rövid szóváltás után annyit engedett ,,bölcs véleményt" nyilvánító emberem előbbi állás. foglalásábó’, hogy ha ,,anyaországi" vagyok, elismeri magyarságom, de Erdélyben görögkatolikus magyar ninosi! Személy szerinti magyarságom ily módon hát tisztázódott volna. De ez — bár nem sokat adok mások véleményére —Így X. úréra sem -—, nem elégített ki. Udvariasam megkértem, adjon rá módot, hogy bebizonyítsam, milyen badarságot beszé't. X- ur müveit ember — legalább is annak tartja magát. Amellett véleményére i® büszke, sőt azt megdönthetetlennek hiszi és tartja. De egy kicsit kiváncsi természetű. Hajlandónak muatatkozott „leereszkedni" hozzám. Komoly vitatkozásunk e'őitft — miután meggyőződtem .róla, hogy olvasni is szokott — két kis müvét ajánlottam neki elolvasásra: Mosolygó József: „Keleti Egyház Magyarországon" cimü, Miskolcon megjelent nemzetiségi tanulmányát és a Minerva kiadásában meg- je’ent: „Magyar Sors Könyvei” közül: „Gö- rogszertartasu Magyarság" c. füzetet. A kén müvet átolvasás után a napokban kaptam vissza, a következő szavakkal: „Vitatkozásra már nincs szükség- Kérem, bocsásson meg nekem. Most' már érzem, milyen nagy hibát követünk el mi erdélyi magyarok saját magunkkal szemben, amikor minden „görögkaitolikus", vallásai embert könnyelműen „románnak" ttartunk. De miért nem dolgoznak önök?! Miért hagyják i'.yen ferde hitben élni az embereket?! Hiszen igy 6.aját magunkat pusztítjuk?" A kétségbeesett folkiâltâs mögött eddigi hibáira rádöbbenő magyar lelkiismeretének szava szólalt meg. A meleg, bocsánatkérő kézfogást pedig, a hibát jóvátenni akaró testvér ö te1 ősének) éreztem. (Segítse őt benne a. magyarok Istene-) Hogy megbocsátottam testvéremnek, mondanom sem kell. Hiszen nem is haragudtam rá! Csak fájt á pofon, amit- „magyarságom ’ kapóit „vallásomért"! Azóta már megedződtem! Egyik pofont a másik után védem ki, S a kivédésnél -— úgy érzem —, mindig én vagyok a győztes! De hány szerencsétlen, védekezni nem tudó. vagy bátortalan magyar lélekbe szúrnak tőrt az X. úrhoz hasonló tájékozatlanok meg- ! gondolatban véleményükkel itt Kolozsváron, hát még egész Erdélyben!... Pedig mennyire nincs igaza • az „erdélyi magyarságnak" s milyen óriási hibát követett el a történelem folyamán és követ el ma is akkor, amikor gc-rögkatoü-kius vallásuk ’ miatt magyarokat rekeszt ki magából azza’ ,hogy „aki görögkatolikus, az nem leheti magyar"! Tartózikodáisiu.kiat a görögkatolikus románság iránt megértem. Huszonkét év nagy idő és nyomtalanul nem tiiinhetett el! Azt azonban, hogy a görgkatolikus vallást és .a román nemzetiséget „egynek nevezi" nem tudom megérteni! Mert a görögkaloiikus vallás egyáltalán rc.ra román vallás! Igaz ugyan, hogy másfélmillió román vakja magát görögkato'ikusnak, azonban ez a fény éppúgy nem teszi1 románná a görögkalo- kus vallást, mint ahogy az olaszok, hollandok, vagy a svédek sokkal nagyobb tömege sem tesrai olasszá, ho'landdá, avagy 6véddé a római katolikus, a református, vagy evangélikus vallást. Aki a magyar történelmeb ismeri, — már pedig azt minden magyarnak ismernie kellene — nagyon jól tudja, hogy a magyarság és a keleti (bizánci) kereszténység kapcsolatai még a honfogia’ás előtti, tehát jóval több mint ezeréves múltra tekint vissza. így, több mint .ezeréve élnek „bizánci szertartásu magyar görögkaitolikueok" isi S hogy a görögkatolikus vallást még erdélyi viszonylatban sem lehet „román vallásnak" tekinteni, ezt az a történe'mi tény is világosan bizonyítja, hogy a kereszténység keleti — bizánci — -ágának magyar bölcsője éppen Erdély volt! Hiszen az „első keresztény magyarok" — Gyula, Ajtony és törzseik, Sarolta, Szt- István anyja. —• éppen itt éltek, Hyerotheos bizánci szertartásu püspök c6 papjai lelki-gondozása alatt* * Homan-Szakfü: Magyar történet, I. k,, m k Ha ezek magyarságában nem kételkednek, miért vonják hát kétségbe a késő unokák magyarságát?! Azért, ment nem ismerik a magyar bizánci szertartásai kaolikusságot (magyar görögkatolikusságot) és annak a magyarságéban is legszomorubb történetét, kálvária j árasát! Tudom, hogy atz elmúlt huszonkét év alatt a görögkatolikus valláson keresztül sokan vétkeztek a magyarság ellen. De vájjon csak göröfkatolikus vallásuak voltak a vétkesek?! Ki meri nyugodt lelkiismerettel azt állítani, hogy más- v állású magyarok között nem akadt „koncleső"?! Ne csak egy — a sötét oldaláról nézzük hát az erdélyi magyar görögkatolikusság érmét. Van az éremnek másik —- fényes ■— oldala is.! Ezt azonban soktam nem akarják észrevenni ! Testvér! Ne járj hát. kanosaiul, csak egyfe.é pislogva. Néz az érem másik oldalát is! Mert magyar görögkatolikus testvéred nem érdemli meg azt, hogy egy-két megtévedt miatt őt is megbízhatatlannak tartsd és mint valami bél - poklost kirekes-zd a magyarságból. Az elmúlt huszonkét év alatt érezted ugy_e, hogy csak áldozatok árán maradhattál meg magyarnak! TudocLe azt, hogy nálad több áldozatot hozók is . élnek itt?! Téged nemcsak a megszállók, hanem magyar testvéreid Is magyarnak tartottak. Ha tébolyitó elnyomás alatt néha-néha elfáradtál, volt hová menekülni, uj erőt gyiyteni! Ott álltak melletted magyar testvéreid vallás és társadalmi különbség nélkül! De annak az 50.000 görögkatolil-cus magyarnak**, kikre az elnyomó hatalom rá akarta égetni kikre az elnyomó hatalom rá akarta- égetni a „románság bélyegét" s kiket Te sem ismertéi e! magyarnak, meri olyán vallást köveitek, mint lelketlen elnyomóid, hidd el sokkal nagyobb áldozatba került „magyarnak maradni", mint neked! A Te áldozatod eltörpül az ő szenvedésük melllett. ők csak saját, lelkierejükben bízhattak. Hiszen hiába nyújtották feléd testvéri kézseorltásra vágyódó kezüket, hogy veled együtt erősebbé legyenek, Te e'néztél felettük. Nem tartottad és ma sem tartod őket magyarnak! Pedig — gondolkozz rajta — nálad i6 különb magyarok ők! S ez .az áldatlan állapot még ma- is tart! De az az 50.000 —- vagy ki tudja, hátha 150 000 — görögkatolikus magyar még sem fog azok közzé állni, akiknek prédául dobnátok őket! Hanem befelé könnyező szemmel'., de felem.eít fővel, eltjürve «atz örökös lábbaltiprást, ezerévi Szenvedéstől megacélo- sodva, együtt hozza veletek az áldozatokat és együtt építi ve’etek a szebb magyar jövőt is! A megértő testvéri kézfogás ne késsen hát soká! e ne is legyen ennek httehagyásra bírás az ára! Mert ha Te vonakodsz elfogadni a most még szinte könyörögve feléd nyúló kezeket, elkapják azt a túlsó oldalról éhes farkasként le6elkedők!,,. S mire rászánnád magad a testvéri ö’eíke- zésre, már késő lesel-.. ** Az 1930_as román statisztika 6zer!nt a felszabadult erdélyit részeken ennyi gör. kát. vallotta magát magyarnak. A FÖLD ÖT ÉRZÉKE Irta í PAUL MÓR AND * Franciából fordította : HESZKE BÉLA .’Miután a Föld (megvalósította egységét, biztosította ai dolgokkal való állandó viszonyát, magabiztosan ön- létének titkait kezdte kutatni. Nem kis dolga akadt ezzel a kutatással. F el f ed ezésr ő 1-f e 1 f e d ez é®r e 1 é pege t é t t, mielőtt, önmagának ura lett volna. Lassan kint megtanulta, mint egy gyermek, érzékszerveinek használatát. Mert a Földnek is vannak érzékszervei. Éppen öt, mint az emennek. Ez az öt érzékszerv aiz öt földrész. Amerika: a hallás. Ez a legnagyobb öröme az amerikai embernek. Mert az amerikai szeret hallgatni, balgatózni. De csak azt szereti, amit. még sohasem hallottak: a hallatlant. Egy francia kitalálta a mozit. Az amerikaiak beszélővé fejlesztették. Ősük a Nagyfülü Indián* aki a. földre lapulva halgatja a vágtató lovak patájának dübörgését. Edison pedig ötvenmillió telefon apja. Az. Egyesült Államokban a hírek röpülnek.* A Wall-Street a pénzügyi diktátor füle. 'S- ez a fül hallgatja mindazt, amit a világban a nyersanyagról susognak. Duhamel elriasztotta a festőket, nehogy lefesse Csikágót. „Csak a zene képes visszaadni Amerikát...“ mondotta. És ez talál mind a délamerikai pampákra, mind a középamerikai őserdőkre. A szem képtelen felölelni azokat. A látás elveszti a maga jogait. Egy földrész sem any- nyira áldozata a csengőknek. Egyik sem nagyobb rabszolgája a szavaknak. Amerikában még az emberek anca is beszédesebb. A rádióbemon- dók vagyonokat keresnek. A nők imádják őket. Amerika a hallás. Ázsia: az ízlés. Az ázsiai ember rég osztályozott dolgokat Újból elrendez, izük, zamatjuk szerint. Ázsiában is mindennek utóize van, mint a máj- bajos ember szájában. A gondolko- kodók úgy hívják ezt, hogy az „élvezet keserűsége“. A japán az ízlésével bírál arcokat, embereket. A kínai a konyhában épiti fel az: értékeket jelentő fogalmak létráját. A tökéletesség és a romlottság csodáit alkotja meg a konyhában. Virágokat és szőlőfürtöket kever egybe. Hat-hét illat kering egy-egy kínai ételben. A sülteket szagosát ott tiüzedőfával sütik. Bonnard mondotta, hogy a kinai inyesmeser^ég okkult tudomány. Magyarázhatatlan illat- és izfantómok szülője. Afrika: a szaglás. Afrika elsősorban szagló földrész. A néger a legnagyobb orrú az emberek között. Tág orrnyilasai szinte kúsznak az illatok után. A rossz illatokat szereti. A dögök, az egyenlítői viharok után felcsapó^ romlás szagát. Ebben a titokzatos földrészben a néger orra egyben a szem is. Jelzi a veszélyt. Figyelmeztet a démonokra, amelyek körülveszik a Fehér Embert. Ausztrália a tapintásban él. Nagy elszigteltségében, az Óceánok közepén úgy él, mint egy vak. Kinyújtja bütykös ujjait és tapogatózik. Mint a gyermekek és a vadak. Az ausztráliaiak még az éjszaka butaságában élnek, A tahitii ember simogatja, becézi, tapogatja hosszú bárkáját, fnint a Nap, amikor végigcsókolja a körallszigeteket. Mint az ég felé tapogatózó kóknszpálmák. Ausztrália keresi a lényeget. Tapogatózik és fél, nehogy elveszítse azt, ha megtalálta. Végül Európa maga a látás. Csak a látás kísérheti figyelemmel a testek mozgását. Innen, e figyelésből emelkedik fel a látomások világába, hogy aztán a lényegbe zuhanjon. Európa egyforma távolságra van a nagyon áttetsző levegőjű és a nagyon ködös, hazug légkörű viliáguktól, Tudásának sötét kamráiban az egész világ képeit vetitgeti önmagának. A Fehér ember tekintete hatalmas erőt rejteget.. Vadak és állatok, színes bőrűek és idegen földrészbeliek lesütik előtte a. szemüket. Olyan ez a tekintet, mint az Árgusé. A látás az árják építő ereje. Ezért találták ki a szemiták a szemüveget. Az európai elkápráztatta a többi ember szemét, megválót ott a őket fantomokkal, jelképekkel, mi toszok kai és tanokkal. Voltaire azt mondta: „Lehetséges, hogy más érzékszervek is* léteznek, de csak egy másik bolygón.“ Nem ismerjük ókét. Számuk aszerint növekszik, ahány világ van a mindenségijén. Ilyen ezer érzékszervei lény Brahma, a Lelkiismeret, az Isten. De a Földnek csak öt érzékszerve van. az ember képmására __ Hajók az éjszakában Mihály bácsi hajóskapitány vol: év kifogyhatatlan a mesében. Szereti a vizet, ma is öreg ember létére órákig sétál a Duna-parton s nézi a csendes sedrásu folyót, nvt:y belevesz valahol az óceánba. Dunai hajóra, vagy propellerre azonban nem űl. í.z olyan lenne szamára, mintha elvesztené rangját, mintha lefokoznák, s úgy érzi, megtérnie a múltját, 2 büszke nagy haiór. anieivcn utazott tengereken és világrészeken ár. Csak pipája maradt meg a múltból és mesél. Tudása, melyet ma már nem használhat, ismereteinek kifogyhatatlan bősége, amelyből apró mozaikokat ad át a figyelőnek. Szeretek vele lenni és szeretem hallgatni őt. így ülünk most is a Dunaparton. Pipája nem ég, csak ott fityeg szája szélén rendületlenül. — Ma hajókról mesélek neked — szól — t’tokzatas végzetü hajókról, melyeknek sorsát még nem fejtette meg az ember. Hajók indulnak el a kikötőből, sok hajó a világ minden táján. Legtöbb eljut rendeltetése helyére határidőre, simán, viharok és viszontagságok ellenére. De vannak hajók, melyek sohasem érkeznek meg. Nem hadihajókról beszélek, egyáltalán nem a máról beszélek. Hanem arról az időről, mikor fiatal voltam s mikor igazi béke volt. Az eleő világháború előtti béke, nem intervallum két háború között. Nem is olyan hajókról, amelyeket katasztrófa ér, mint a Titanicot s szerencsétlenségük hire bejárja az egész világot. Nem fiacskám. Hanem olyan hajókról, amelyeknek eltűnése, sorsa ismeretlen és örök rejtély marad. Kas szünetet tart, mint a jó elbeszélők, aztán elkezdi: —• 1917. októberében hagyta el a Zebrina ríevü hajó Falmouthot, hogy a franciaországi St. Brieuxba menjen. Ezt a jelentéktelenül rövid utat számtalanszor megtette már, tehát meglehetős nyugtalanságot okozott, mikor két nap múlva sem hallottak hirt a hajóról. Újabb két nap letelte után egy hajó megpllantotta a nyílt tengeren veszteglő Zebrinát. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan csönd volt körülötte. KÖzelebe mentek és felfedezték a teljesen ép hajót, nyitott vitorlákkal, egy szál ember nélkül. Erőszakosságnak sehol semmi nyoma, de a hajó legénysége örökre eltűnt. Hogy mitörtént velük, örök titka marad a tengereknek . .. — Bizony -— folytatja — vannak ilyen esetek. Ilyen sorsok. Az ausztráliai kormány egyik pompás hajóját, a Szumátrát érte még rendkívül tragikus és titokzatos végzet, Mikor egy ragyogó áprilisi napon Sydneyből elindult, babonás bennszülöttek keresték fel küldöttségileg a kapitányt és kijelentették, hogy a hajó meg van átkozva és jobb tenne, ha nem indulna útnak. A kapitány nevetve távolította el a bennszülötteket és felszedte a gőzös horgonyait. A hajó eltűnt, sohasem látták többé . . . Hallottad-e az Ivanhoe esetét? — kérdezi, mintha feltételezné, hogy erről illik hallani — Port Saidból indult utolsó útjára. Kapitányának felesége az indulás előtti órában az asz- szonyok sejtelmes megérzésével tudta, hogy nem látja többé az urát. —* Tudom, hogy gyerekesen hangzik — mondta —* de szeretném, ha nem indulnátok el. Rossz álmom veit az éjszaka... A kapitány nevetett és többet nem beszéltek a dologról. És az Ivanhoe elindult. Száz mértföldnyire künn a tengeren üdvözletét cserélt egy olajszállító gőzössel. Többet semmit sem tudtak róla. Nyoma nem maradt, soha nem érkezett meg sehová... És ami ezután következett, az egészen fantasztikus. Az Ivanhoet egy bálnavadász hajó látta viszont a Jeges-tengeren, amint felbukkant egy jéghegy mögött, hogy aztán néhány perc múlva eltűnjön örökre . . . Rámnéz. — Ez igy volt —- szól — a hajósok sohasem hazudnak. Vagy más véleményed van? Nem merek szólni egvetlen hangot Sem. Inkább mindent elbiszek — No jó — szól aztán -—, akkor még egy történetet mesélek, mielőtt hazamennénk. Legutóbb 1935-ben egy La Dahama nevű yacht sorsa hozta izgalomba a tengerészek világát. 1935-ben ősszel a yacht elsüllyedt, legénységét és utasait a hires Rex olasz óceán- járó mentette meg. Ez lenne volt az Összes lapokban. A Rex legénysége látta, amint a pompás luxusyacht elsüllyed. A csoda ezután következik. Ugyanez év őszén az Aztec nevű Bristolba igyekvő hajó egész legénysége egyöntetűen vallotta, hogy Barmudánál látták a La Daliamat tört vitorlákkal emberek nélkül, a hullámokon bukdácsolva. Messzelátójukkal tisztán elolvashatták a yacht orrán a La Dahama nevet s szemmel kísérték, mig eltűnt a messzeségben. Az öreg hajós, tiszta kék szeme a Dunára néz. —- Azok, akik a tengeren élnek, néha különös tapasztalatokra tesznek szert az ócéán távoli pontjain. Nem beszélnek erről könnyen. Nem is akarják, hogy az emberek higy jenek nekik. Ök egyszerűen tudják, hogy a tengeren történnek olyan dolgok, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni. Babonásan tisztelik a tengert és félnek tőle . . . Így szól Mihály bacii, még egv megvet“ pillantást vet az óceán járóként dudáló kL árkelő gőzösre és himbálózó léptekkel elindul a Körút felé ... MARTON LILI.
