Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-14 / 232. szám

1943 október 14..

ellenzék

A FALU SZEMÉVEL

falukutatás

Irta Kassay Géza

Mi, jámbor falusiak alig győzzük cső- | dálkozással, hogy honnan van idejük azoknak a falukutató uraknak, akik feláldozva városi kényelmüket, szinte naponként, felkeresik falunkat. Az én házam útba esik és igy rendesen hozzám nyúa- nak be elsőnek.

— Megnézhetjük a falut? — kérdezik.

Bár ezerszer hallottam ezt a kérdést, czeregyedikszer is elcsodálkozom: miért kérdik éppen tőlem, aki sem biró, sem jegyző, de még esküdt sem vagyok9

Ezért akaratom ellenére kelletlenül válaszolok:

— A falut méltóztatnck óhajtani megnézni? Oh, tessék, az urak előtt van. Nézzék, ha van idejük, mert nekünk, falusiaknak ilyenkor, hordás és eséplés idején meghalni sincs időnk! — Erre rendesen valamit hümmögnek a falukutatók.

Természetesen nem azt, amire gondolnak, mert u. i. azt gondolják: ilyen tipikus paraszttal sem sokkal találkoztunk. Ezt olvasom le arcukról és igy ezt gondolom: helyben vagyunk. Egyszerre közlékenyebb leszek:

— Hogy óhajtják látni a falut? — kérdem — mert sokféleképpen meglehet nézni. Hajnalosan, kövér tenyerével szedi a harmatot és mossa gömbölyű vállát, széles csípőjét és hosszú, szőke haját. Délelőtt és délután olyan a mozdulata, rtJnt- ka éppen aratna. A környező erdő, mint nagy szalmakalap védi a fejét, hajának kontyából kihullt a hajtü és a nagy, se- lyemsátor majd a bokájáig leng utána. De ha a bokáját nem is, a lábikráját elfedi és igy a kandi szemek nem láthatnak abból semmit. Este lefeküdve lehet látni. A takaró csak úgy, félig-meddig takarja gömbölyüségét. Jobblábát maga- alá húzza térdből és fehér, párnás karját széttárja nagy, asszonyi elomlásóban, hogy magáraölelje a falu minden lakóját.

Mikor látom, hogy látogatóim jelentősen összenéznek elmebeli állapotom miatt, akkor benyúlok az íróasztal fiókjába és eléjük teszem falunk térképét:

— Méltóztassanak megnézni, hát nem olyan, mint egy falusi asszonyt ábrázoló szobor? Nem javakorabeli, akinek alakját elformálta a sok gyérmek, sem öreg, akinek húsát lerágta a sok munka, hanem olyan, egészen fiatal; telve az anyaság duzzadó ígéretével, a mindennapi kenyér illatával és a jövendő sejtelmével.

Látogatóim megkérdezik, hogy jöttem rá erre? Ezt a térképet én készítettem. Bele van rajzolva minden nádfödeles ház, pajta, a sáros, girbe-görbe utcák, a ke- nyeretadó szántó, a szénátadó rét és az erdő minden egyes fája. Pirosszinnel jelöltem meg azt, ami magyar tulajdon és kékkel azt, ami idegen. Hej, sok álmatlan éjszakán hajoltam a falu térképére: összeadtam, kivontam; szoroztam és osztattam. Azonban akármilyen számtani műveletet végeztem, az eredmény mindig ugyanaz volt: kevés a gyermek és vándorol a föld. Milyen nagy volt az örömöm, ha egy pirossal jelzett pont mellé beírhattam a számot: 1, 2, 3, 4, 5... ez azt jelentette, hogy ennyiszer szólalt meg a nádf ödeles ház fölött a gólya. De milyen ritka volt a számtani sornak ez az emelkedése. Legtöbbször 1, 2, de sok helyen csak ,,0“, Az ilyen házakhoz nem szerettem betérni. Ha gazdája büszkén dicsekedett aratás táján, hogy milyen sok kalangyát aratott, akkor szomorúan csak ennyit mondtam: jobb lenne azzal dicsekedni, hogy hány gyermeknek vágott ma kenyeret. Az ilyenek aztán nem értettek meg és nem is szerettek.

De annál sűrűbben jártak hozzám azok, akiknek nem volt mit aratniuk, pedig lett volna kinek, mert volt gyerme- 'kük. összedugtuk a fejünket és tanakodtunk. A megtartás igéje ez a. kettő: a gyerek és a föld. Ebben megállapodtunk.

A sorrendben volt egy kis vita. Ők azt mondták, először a föld, mert a gyermek azután jön Ainagától. Én azt mondtam,

először a gyermek, mert akié a gyerek, azé a föld.

Látogatóim hallgatnak, igy folytatom. Ez tiz évvel ezelőtt történt. Akkor, amikor a hatóság elhatározta, hogy legeredményesebb, ha a magyarság lába alól kihúzzák a földet. Mi, maroknyi magyarok azonban elhatároztuk, hogy a földet bizony nem adjuk. Eltűrtük, ha anyanyelvűnkért szánkra ütöttek. Némák voltunk akkor is, ha minden semmiségért törvény elé vittek. Bezárták az iskolát? Hallgattunk. A papot leszedték a szószékről? Könnyes szemmel néztünk utána. De a földet? Azt nem adjuk! Azt már nem! Egyetlen kapavágást, egyetlen lapáttal sem. Meyvédjük, ha kell életünk árán is

Ez igy volt akkor és szép volt. Éjszakákon át tanácskoztunk. Aggódó féltéssel dugta össze fejét a katolikus plébános a kálvinista prédikátorral. Hősi álmok születtek és szent elhatározások fogantak paraszti szivünk mélyén a föld, az örök erdélyi föld megtartásáért. Mert tudtuk, hogy a földön múlik minden: a földön és a gyermeken. Hogy melyik férfi szánt több földön és melyik anya rinr gat karján több gyermeket. Ezen a kettőn fordul meg a jövendő. Nemcsak a mi jövendőnk,. nemcsak Erdély jövendője, hanem mindnyájunk jövendője: a magyar jövendő.

Nekünk ezt jelentette és ezt jelenti most is a falu. Óh, falukutató testvéreink, többszörös doktorátussal rendelkező, nagytudományu professzor uraink, akik városok könyvtárainak, katedráinak ragyogó magasságából leereszkednek a falvak porába, vájjon tudnak-e ilyen szem- mól nézni az erdélyi falura? Kötelességemnek érzem feltenni ezt a kérdést, mert a fülű meg tudja nyitani a szivét, de be is tudja úgy zárni, hogy ezer mikroszkóppal, górcsővel sem lehet a szivéig látni.

Látogatóimnak fenti áradozásom unalmas, de főképpen tudománytalan lehetett, mert azt mondták, a falukutatást bízzam csak rájuk: nekik megvan a tudományos rendszerük. Elköszöntek és három napoh át járták a falut. Figyeltem minden lépésüket és vártam. Ha

anélkül mennek el, hogy visszajöjjenek, akkor nem látták meg a falu igaz*, arcát, de ha meghallották *zí.»4ghbqri-ását, akkor visszajönnek. Visszajöttek. Poro, sak, gyürődöttek és fáradtak voltak. Azonnal észrevettem, hogy láttak valamit a faluból és ez a kevés is elég volt ahhoz, hogy alázatra és gondolkodásra intse. Friss tejet és fekete kenyeret tettem eléjük. Láttam, hogy mikor ajkukhoz vitték a fekete, erdélyi kenyeret, úgy haraptak belőle, hogy ajkukkal előbb megérintették. Ebből tudtam, hogy ezek nekem lelkitestvéreim. És ekkor megnyílt a szivem.

— Tudjátok, miért van ez igy? — mondtam nekik. — Azért, mert a múltban a falu olyan hely volt, ahol buta pn- rasztok laktak. Olyan hely, ahol megtermett a mindennapi kenyér a városi népek asztalára. Olyan heiy, ahonnan földnélküli Jánosok utrakeltek külvárosi gyárak éhes gyomra felé. Ennyi és több semmi! Csak igy lehet elképzelni, hogy egyetemi várostól pár kilométerre a falu lakói elfelejtették apáiktól örökölt nevüket. Eent a városban Apácai Cseri János kiharcolta, hogy az iskolában latin helyett magyar nyelven tanítsák a tudományt és ugyanakkor a környező falvak elfelejtettek magyarul beszélni. Bent a városban a nemzeti színjátszás hajnala fakadt és amíg Déryné zengzetes nyelve^ hazafiul érzést gyújtott, addig a környező falvakban számba sem vett lelkek elhullatott hazafiul öntudatának néma tragédiáját játszották a szürke hétköznapok... Bent a városban megszületett a nyelv, a tudomány, az irodalom,' a színészet pártolása és nem kisebb buzgalmu férfiak álltak sorompóba, mint Aranka György, Döbrentei Gábor, Mikó Imre. És ugyanakkor ki törődött azzal, hogy a várostól

3

pár kilométerre fekvő falvak lakói egy idegen nyelv, egy idegem, tudomány és idegen történelmi, eJArchítái polipkarjai kőié kerülnek?, . amíg bent <? par or •

ban ősrégi templomok csúcsíves hajóinak szószékein veszekedtek a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és unitáriusok azon, hogy melyik egyház igazi hordozója a magyarságnak, addig közvetlenül a város küszöbén idegen szellemiség papjai . i . , szabadon szakították, ie a falu magyarjait a nemzet testéről.. .

Látogatóim intetlek, hogy ne folytassam tovább, mert megszakad a szivük. Elhallgattam. Ök is némán bámultak maguk elé. Ott hevert előttük háromnapi munkájuknak összeírása, jegyzete, feldolgozása, de rá se néztek, mert egyszerre megérezték, hogy nem a papír a fontos, hanem az élet, nem a mult, hanem a jövő. Hallgattunk és a csend úgy feszült fölöttünk, hogy tisztán hallottuk egymás gondolatainak vívódását. Ekkor egyszerre nagy kiabálás támadt az udvaron: sirás, pörölés és nevetés egyszerre. Egyik látogatóm ijedten ment az ablakhoz. Én is az ablakhoz léptem:

— A gyerekek játszanak — mondottam nevetve. És mivel az udvar tele volt gyerekkel, sietve hozzátettem, hogy nem mind az enyém: itt van a szomszédomé is. Kimentek a mezőre és megkértek, hogy addig ügyeljünk rájuk. Látogatóm meg akarja őket olvasni, de nem sikerül, mert úgy villámlanak, mint a fény.

— Földje két hold van, de gyereke nyolc — mondom be a számot és azon kapom rajta magam, hogy az előbbi aggodalmaskodás egyszerre elszállott és olyan keményen megnyomtam a nyolcat, mintha ezt jelentettem volna be: megnyertük a háborút.

Kolozsváron megszűnt az ingatlanvásárlási láz

KOLOZSVÁR, október 14. A nyár elején Kolozsváron rendkívül nagy kereslet mutatkozott az ingatlanok iránt. Mindenki, akinek egy kis megtakarított pénze volt, ingatlant akart vásárolni., A kereskedők, akik anyaghiány miatt raktáraikat nem tudták pótolni, minid városi telket kerestek, hogy megtakarított pénzüket jól helyezzék el. A nagy kereslet felverte az árakat. Talán sohasem volt olyan nagy értéke az ingatlannak Kolozsváron, miive ebben az időben. Az ingatlanvásárlási láz lassan alábbhagyott, sőt a mult hónapban már nem a kereslet, hanem a kínálat volt nagyobb. Ennek következtében az ingatlanok értéke is esett 10—15 százalékkal. Csak az egy-kétszobás, beköltözésre alkalmas családi házak értékében nem volt ilyen nagy

visszaesés azért, mert a lakásmizéria következtében azok, akiknek mines lakásuk és módjukban áll, kisebb házastelkeket kerestek megvételre.

A kolozsvári ingatlanforgalom a mult hónapban teljesen ellanyhult. Alig pár telekkönyvi átírás történt, s ezek is kisebb jelentőségűek. A múlt hónapban csupán egy nagyobb ingatlan cserélt gazdát, a bukaresti Cartea Romaneascának a Honvéd-utcában levő, iniagy értéket képviselő ingatlana, melyet a hitelezők 166 ezer pengős követeléséért nyilvános árverésen 351 ezer pengőért adtak el. Az ingatlan állítólag 600 ezer pengőt ér és ezért valószínű, hogy az ingatlanárverés ellen utóajánlatot adnak majd be.

__A

____________________________—

A háztulajdonos a házbéremelésről

Kaptuk az alábbi levelet:

„Ellenzék“ tekintetes Szerkesztősége

Helyben.

Nagyságos

Zathureczky Gyula Főszerkesztő Ur,

Pár nap előtt b. lapjában közölve volt a tisztviselők és munkásság álláspontja a házbéremelésre vonatkozólag.

Mint az Ellenzék több évtizedek óta pártfogói és előfizetői, bátorkodom a következőket előterjeszteni: Ma a legegyszerűbb munkásnak is nagyobb jövedelme van, mint egy Nţ háztulajdonosnak, î_ j> » i j ' > i »> j . t <

V / H f A /

** T\ 4 / . J f <*

'V/V*’ ^ ‘L * . _ _.+ i_A *

P 4 Manapság úgy az ipari, kereskedelmi és gazdasági-élelmi cikkek árai hogy felemelkedtek, ennek arányában a munkásság, a köz- és magánalkalmazot- tak jövedelme emelkedett, a munkás még- egyszer annyit keres, mint tavaly, a tisztviselők s alkalmazottak fizetései a drágasági pótlékkal a következőképpen emelkedett: pl. a 200 pengő alapfizetés szerint áprilisban 260 pengőt kaptak, a 200 pengős alapfizetésre julius 1-től 60 százalékot kellett temelni az összes alkalmazottaknak, igy a havi fizetése 320 pengő lett, ilyen körülmények közt könnyen fizethetnek az igen alacsony 1939-es bérre egy 25—30 százalékos pótlékot. A való- ságos tényeknek csak elferdítése, hogy ezt a kis különbséget pem tudnák pótolni, ez csak általános belátásnélküliség.

A háztulajdonosoknak az 1939-i rögzi- tett házbérre semmiféle emelés nem történt, azóta a közterhek igen sokkal megnagyobbodtak, a munkásság és tisztviselők ellenben többizben kaptak drágasági pótlékot. A háztulajdonosok részére ennek a 30 százalékos emelésnek természetesen csak úgy volna reális haszna, hogy ha az eddigi házadót rögzítenék és ez a kis emelés, mint drágaság! házbérpótlék adómentes legyen, mint ahogy az elmúlt háború idején volt ilyen elrendezés. A mai helyzet az, hogy 60 százalék emelést kaptak az összes tisztviselők s alkalmazottak, igy tehát a háztulajdonos is megérdemel 30 százalékos pótlást. Kolozsvárt a háztulajdonosok nagyobb része keresztény magyar ember, a házbérjövedelme volna a nyugdija, ’.

IÍfcVww*b!'fc?jfc ^ » ' 1

* * f" *' * * t / Î Jl 4 I ‘

v V ’V V ■>

l J / V A • -.

•

Egyetem Mozgóban

mai kezdette1 az olasz filmgyártás milliós költséggel készült gigantikus remekműve:

DZSflRflBlIB

A filmmű/észet káprázatos csedáj^. —Az európai nagy filmszínházak legújabb szenzációja.

.Reméljük m. t. Főszerkesztő Ur, szives le^z becses lapjában a háztulajdonosok álláspontját is a tárgyilagosság védett közzétenni.

Maradunk teljes tisztelettel

az Ellenzéknek több évtizedek óta 1,zinte becsülői és pártfogói.

Az audiatur et altera pars elve alapján készséggel adtunk helyet a fenti soroknak. (A szerk.)

A Francia Tanulmányi Kör tanfolyama és előadásai

KOLOZSVÁR, október 14. A Kolozsvári Francia Tanulmányi Kör e hét folyamán kezdte meg francia nyelvi és irodalmi tanfolyamán. Itt írjuk meg, hogy az irodalmi tanfolyam keretében ma La Fontaine-röl tartanak a körbeni előadást, 16-án, szombaton délután 6 órakor pedig a központi egyetem

III. számú tantermében Georges Deshusses, a budapesti egyetem megbízott előadója tart előadást Demosthenesről.

A honvédcsapatok bevonulása előtti napokban elkövetett rablási ügyben, ítélkezett a kolozsvári törvényszék

KOLOZSVÁR, október 14. A második bécsi döntés után két nappal, 1940 szeptember elsején, Kovács János váralmási illetőségű román földmüveslegény vezetésével, aki akkor a román hadseregben tényleges katonai szolgálatot teljesített, egy' katonákból, suhan- cokból és cigánylegénykből álló csapat Kolozsváron megostromolta Kleinberger Móric korcsmáját, betörték az ajtót és a korcsmahelyiségből elvittek minden elvibetőt, Nagymennyiségű italkészletet, dohánvt, edényeket, háztartási cikkeket, sőt bútorokat is összeszedtek és magukkal vitték. A lopott holmit egymásközt szétosztották, majd elkótyavetyélték. Az ügy'észség tizenöt kolozsvári és szamosfalvi román és cigánylegény' ellen indított eljárást, akik között több fiatalkorú is volt. A vádlottak közül legtöbbem időközben Romániába szöktek.

A törvényszék tegnap foglalkozott a rablási esettel, de a vádlottak közül csupán egy kiskorú egyén, azonkívül Dogi. András és Joanut Illés szamosfalvi cigányok jelentek meg. A bíróság a kiskorú fiatalembert az enyhítő körülmény'ekre való tekintettel rablás bűntettében találta vétkesnek, de fiatal kora miatt csupán 15 napi fogházra ítélte. Dog: András lopásért j hónapot, Jonaut Illés orgazdaságért /y napi fogházbüntetést kapott. Az Ítélet jogerős.

A SZÉKELY LÖVÉSZEGYESÜLET TE- HE rSÉGKUTATÓ VERSENYE. Marosvásárhelyről jelentik; Erdély egyik legkiválóbb lövészegyesületc, a Székely' Lövész Egyesület vasárnap tehecségkutató versenyt rendez reggel 8 órai kezdettel a somostetői lőtéren, hogy a lövészegyesületck soraiban az utánpótlást biztosítsa.