Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-11 / 229. szám

_ * v ► r n .- ** * á 'i ÍL ö.V jf V r.-t;? i p -_ -w, T a * * H U*- r; 4 V<; r — z m ■--' =;s. .í ás o ; , ■ • V ' /•*. 'J' -'-'A ' Ö» •< /Xrc Hétfő, 1943 október 11­LXIV. évfolyam, 229. szám­^ ÁRA 1 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. Tehetőn: 11—09. Nyomda: Egye* tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72958 ÜLUPITO TTfl: BIRTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: ,,PALLAS SAJTÖVÁLLALAT" Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P. Reményik kútja Irta í SZABÓ ISTVÁN w W olt valamikor egy magyar biro­dalom is, amelynek emléke és álma elkisér minden magyart mindenütt és mindenkor. Úgy hordozzuk ma­gunkban ezt a fényes középkori ha­talmat, mint elszegényedett család őrzi az egykori jólétnek és ragyogás- | nak, legjobb esetben is csak fakó és aviitas pergamen-lapon fennmaradt nyomát. A Nyugat stílusokat alkothatott és védelmezhetett több sikerrel, csiszol­hatta, nemesithette és gazdagíthatta eket. A hatalom folyamatos és bol­dog birtokában volt ideje, hogy pa­tinát engedjen rája rakódni. S volt ideje arra is, hogy egy-egy nagy és világhódító eszme nyomában uj és uj stílusokban fejezze ki anyagsze- rint is, egyetemes érvénnyel és ma­radandóan, életét, az Isten, a föld és a fény iránti igényét. Ez a hatalom a magyar részeken századokon át tartó és országos pusztulásban hanyatlott le. Muhinál és Mohácsnál szinte testvérharcban, hogy aztán a négyszázados ideigen uralom és szétszaggatoitság, a törté­nelemben egy-egy délutáni sziesztá­nak ható kis közök után a pávás Trianonban fejezze ki döntő szóval i Nyugat vélekedését a magyarság és országa iránt, amely feladta a keleti rokonokhoz fűző kötést. Ebben a viadalban s e küzdelem közepette elpusztultak emlékelink, a nagy és régi korok és korszakok em­lékei, hogy a megmaradt romokból csak sejtelemmel, csak a fajta véré­nek zenéjénél alkothassuk utána szellemét. Ám a stílus, a magyar faj­ta, élet, érzés és gondolat kifejezése, ha nem is szűnt meg anyagian meg­fogható alkotásokban is tovább mun­kálni, lényegében mégis csak egy magasrendü és eszményi életformá­ba, az egyeitlen és utánozhatatlan magyar stílusba menekült. Ez a stí­lus nem kő, nem ház, torony, szobor vagy palota, nem is ut és nem nagy­szabású vizvezetékhálózat vagy an­nak nyoma, hanem lélekben és szív­ben, gondolatban és érzésben össz­pontosított magyar kitartás és erő e földön való helytállásért. Az idegen­ből hozott vagy saját stílusok fény­korbeli anyagi részlegei összeomol­hattak, de megmaradt a fajta életé­nek ez az életformában, életmódban, lélekben és szellemű alkotásokban ki­fejezési kereső és ható ereje. Ezt a rövidség kedvéért stílusnak nevezett magyar létformát s ennek eszményi vetületét az időben, idéz­zük és ünnepeljük a borbereki Remé- nyik-kut felavatása és a nagy költő összes verses müveinek két évvel ha­lála utáni megjelenése alkalmából. Idézzük szellemét és emlékezünk rá­ja, a tiszta hősre és sajátosan ma­gyar költő-politikusra, Erdély fiára, a Zrínyiek és Balassák kardnélküli szellemi utódjára. Amikor Reményik Sándor, a költő megszólalt, akkor hullott le a koro­na, a kettős kereszt s a hármas ha­lom akkor ingott meg. A leszagga­tott országrészekből földönfutó vá­mosok keltek tengelyen útra az or­szág központja felé. Egy végzetes magányossággal megvert, elvonult bölcselő-elmélkedésre hajló költőben riadt kürtök harsonájaként szólalt meg Végvári, hogy a magyarság és emberség a szellem és etikum lángo­ló beszédével áilj-t kiáltson a kishi- tiien elrchanóknak. A korszak és a magyarság legnagyobb csodája volt, hogy az emberi természeténél fogva aszkézis felé hajló költő, a szelid és beteg ember, a tettel jegyezte el ma­gát s a Végvári-versektől kezdve minden verse és lépte a legtisztább és leghősibb cselekedet volt a ma­gyarságért s e nagy körön belül Er­délyért. Városi és falusi iskolák kicsnny tantermeiben, templomokban, akadé­miákon és hangversenytermekben ébresztgette bennünk elévülhetetlen költészetével az erdélyi táj és föld iránti olthatatlan szerelmet. Költői szimbolikája szépséges formákba ön­tötte a jobb magyar jövendő' iránti hitet s a nemzet költő-apostolaként reményt prédikált vagy a csüggedő- ket ostorozta, mig a Végvári-versek nyers feddése és jobb belátásra, jobb magyarságra bírni akaró, színezés nélküli könyörgése apró papírlapo­kon, ceruzával írva, az uralkodó ál­lamhatalom elől rejtőzve járt házrol- házra, magyar kézből magyar kézbe. Reményik vállalta s kérlelhetetlen és példátlan emberi és művészi kö­vetkezetességgel vívta meg a betű- szerinti értelemben önsorsával azo­nosult és azonosított magyarságért, Erdélyért való harcát. így és ezért vezet ugyanaz az egyenes vonal a Végvári-versektől a „Nem lehet“-tel szemben hangoztatott „Ahogy lehet“ nagy nemzetpolitikai cselekedetéig. Az idők kiütötték a költő kezéből a kardot, tekintet nélkül arra, hogy emberi alkatának megfelel-e a kard­forgatás vagy sem. Zrínyi és Balassa acéllal és pennával verekedett s mig nemzetébresztő-költő volta mellett az egyik főúri hadvezér, a másik gáláns lovag is volt, addig Reményik telek rohamlövegek támogatásával újból birtokbavett egy magaslati állást, amelyért heves harcok folytak és még ezentúl is ered­ményesen továbbvitte a támadást, Az egész szombati nap folyamán a bolsevisták a zá­por ozsjei hídfőt erős tüzérséggel ágyazták. A tüzet a német ütegek viszonozták. A kiter­jedt rohamjárőrtevékenységből itt is arra le­het számítóin, hogy a támadásai megújulnak és azok a vasárnap reggeli órákban — úgy látszott — meg is kezdődtek. A Dnyeper középső folyása mentén végig a bolsevisták a folyó szigeteiről kiindulva, ádáz eltökéltség- £?l folytatták fáradozásaikat, hogy a partra­szállások számára a nyugati parton újabb sével szombaton 49 szovjetrerpülőgé- pet lőttünk le. Délolaszországban az ellenség a déli Appeninek néhány szakaszán eredménytelenül támadott. Az arc- vonal többi szakaszán csak kölcsö­nös tüzérségi tevékenység folyt. Az isztriai félsziget - megtisztítása során az ellenséges bandák eddig több mint 46GG halottat, 6850 foglyot, 32 löveget, több mint kétezer kézi­fegyvert és több mint 100 gépkocsit vesztettek. Német repülők a dodekanezoszi Vizeken egy ellenséges hajóköíelék­Sándor csak költő volt. De éppen az a „csak“ magasztositja fel őt előttünk s az idők végeztéig jövő nemzedékek előtt. A modern lira művész-mesteri törekvései után ö hozta el a raffinement nélküli egy­szerű és keresetlen hangot. A Világ­háború utáni bábeli zűrzavarban ő volt a költő, aki mély ember, és szinte vallásos fajszeretetével, a ter­mészethez ragaszkodásával üdítően friss költészetével, elsőül emelte fel Erdélyt egy nagy költészet tágas té­réire, uj költői kifejezési formákat alkotva s egy gazdag élet áldozatát meghozva emberen és nemzedéke­ken túlnövő nemzeti célokért. Borbereken, az erdélyi természet „nagy dómjában“ csobog a Rerné- nyik-kutjának vize s az Összes Ver­sek két hatalmas kötete máris úgy magaslik fölénk, két évvel a magyar jelen legnagyobb nemzeti költőjé­nek halála után, mint a magyar lét­forma halhatatlan stílusa, örök kút, költészet és magyarság örök fórrá­A keleti drcvonalonmegújult a sx&wjet offensiva A német tüzérség teljes erővel igyekszik megakadályozni a Dnyeperen tuli újabb szovjet hídfők kialakítását — Olaszországban változatlan hevességgel folynak a harcok A Pripet-torkolat vidékén ujahb eredményeket ért el a német ellentámadás rA KELETI ARCVONALON többnapi csekély harcitevékenység után a bolsevisták október p-én Melitopoltól északra, az Azovi tenger közelében megkezdték már várt tá­madásaikat. Ámbár a széles arcvonalon meg­indult támadást erős pergőtűz előzte meg, azt mindenütt véresen vissazverték. A táma­dóknak csak egy helyen sikerült helyi betö­rést elérniök, de azt is elreteszelték. A be­törési hely kisimítására megtörténtek az in­tézkedések. A tulajdonképpeni melitopoli hídfő ellen vezetett lökéseket az egész vo­nalon szézuzták és a német állásokat teljes mértékben megtartották. A melitopoli és a zaporozsjei hídfő között az egyik német kő­KÉMET HADI JELENTÉS-. Melitopolnál uj szovjet offensiva indult Amerikai repiilőerődők a Keleti-tenger partvidékét bombázták Berlinből jelenti a DNB: A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának^ A véderő főparancsnoksága közli: Melitopol környékén az ellenség nj erők bevetésével ismét megkezdte támadásait, ezek azonban meghiú­sultak. A keleti arcvonal többi részén a Szovjet számos helyi támadást inté­zett, de ezeket is visszavertük. A légífegyvernem az éj folyamán ellenséges utánpótló összeköttetése­ket támadott és megsemmisített 10 I szállító vonatot. Két gépünk elveszte­hídfőkhöz jussanak és a régi hídfőket kitá­gítsák. Eredményes német előretörések össz­pontosított tüzérségi tűz támogatásával t kísérleteket hatásosan szétzúztak. A PRIPJET TORKOLAT-VIDÉKÉN a német ellentámadás újabb tért nyert kelet felé és délkelet felé. Az északé felé csatlakozó sza­kaszon is el lehetett venni a bolsevistáktól egy helységet és azt be lehetett illeszteni a német vonalakba. Az északi szakaszon a le- ningrádi helyi zárógyürünél heves, de helyi jelentőségű harcokra került a sor. A bolsevis­ták erőfeszítése, hogy kisebb páncélos cso­portokkal lazítsák a vas gyűr ül m meddő ma­radt. bol elsüllyesztettek egy rombolót és súlyosan megrongáltak egy cirkálót. Amerikai bombázók szombaton a Keleti-tenger partján megtámadtak néhány helységet. Vadászaink és a légelháritó tüzérség az eddig beérke­zett jelentések szerint hatvankét négymotoros bombázót lőttek le. A légiharcokban 12 vadászgépünk el­veszett. Személyzetük egyrészét meg­mentettük. Egy német hajókiséret biztositó jármüvei a Csatornán súlyosan meg­rongáltak két angol gyorsnaszádot. Az egyik naszád elpusztult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom