Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-08 / 227. szám
„Szerte van fúlva Romániában a székelysál!w Negyedmillió Romániában élő székely megmentéséért intézett drámai figyelmeztetést a magyar közvéleményhez az első székely kongresszus Megdöbbentő adatok az idegeabeszakadt magyar tömegek magárahagyatottságárél fi székelyföldi fürdők fe lendítése érdekében nagyvonalú terveket dolgoztak ki Tusnádon A második székely kongresszusra vár a feladat, hogy megvalósítsa a 41 év előtti határozatokat (Befejező közlemény.) KOLOZSVÁR, október 8. Mi okozta a Székelyföld, elszegényedését? Hogyan történhetett meg, hogy a kereskedelem virágzása idején, a nagy vállalkozások korszakában a székely tömegek kénytelenek voltak idegenben megélhetést keresni? A magyar politika részéről olyan végzetes hiba volt a székely kivándorlással szemben tanusitott közömbösség, amely előtt 41 esztendő múltával szinte értetlenül állunk. Annál megdöbbentőbb az akkori hivatalos körök álláspontja, mert az első székely kongresszus tanácskozásai és határozatai azt a célt szolgálták, hogy felrázzák a lelkeket és a közvélemény figyelmét a székely kérdésre irányítsák. A kongresszus ötödik szakosztályáno.k ülései kizárólag a kivándorlás és a fürdőügy kérdéseivel foglalkoztak. fi székely kivándorlás mesdübáentö sdafa! A székely kivándorlás szomorú történetét László Gyula ismertette a kongresszussal. A székely kivándorlás általános okát az abnormis gazdasági viszonyokban látta. A stagnálást és itt-ott hanyatlást a Székelyföld elszigeteltsége és az újkori ■haladásból való kirekesztése okozta. Nem . kapott világforgalmat közvetítő vasutat, noha a természetes útirány kelet és nyugat országai között a Székelyföldön vezet keresztül, az anyaországtól távol esik, közbe nagy területeken idegen ajkú nép lakik. Terményeit a székely semerre sem értékesíthette haszonnal. Erdélyben is szemben találta magát a rendezettebb gazdasági viszonyok között élő szászok versenyével. Mindazok a kincsei, amelyekkel a természet megáldotta, jobbára parlagon hevertek. A tőke bizalmatlan volt a Székelyfölddel szemben, amit az tett indokolttá, hogy a székely vonatkozású kereskedelmi és ipari vállalkozások rendszerint balul végződtek. A tusnádi kongresszus a kivándorlás veszedelmének megakadályozására kimondotta, hogy a kivándorlásnak törvénnyel való szabályozását elengedhetetlenül szükségesnek tartja. Javasolta, hogy a kivándorlási ügy országos felügyeletére és vezetésére szervezzenek kivándorlási tanácsot, az ország különböző részein pedig kivándorlási irodákat állítsanak fel, amelyek a kivándorlási tanács felügyelete alatt működnek. Szükségesnek tartotta a kongresszus, hogy a székely kivándorlás ellenőrzésével az erdélyi rész határállomásainak alkalmas hivatalnokait bízzák meg, a feladatokban való különleges kioktatás mellett. Kimondották, hogy Predeal nagyobb határállomáson külön kiváindorlási iroda szervezését tartják szükségesnek. Megállapította a kongresszus, hogy a Romániában élő magyaroknak nincs kellő érdekképviseletük. Jellemző, hogy 1902-es adatok szerint 200.000 olyan magyar élt Romániában, akik a nép- számlálás alkalmával magyar nemzetiségűnek vallották magukat. Ezek fele moldvai csángó, akik állandó román honosok és román alattvalók, másik fele útlevéllel ideiglenesen kintartóz- kodó magyar honos. A kongresszus kimondotta, hogy a Romániába kivándoroltak érdekképviseletére, anyagi érdekeiknek megvédésére és erkölcsi gondozására hívják fel a legfokozottabb mértékben az osztrák-magyar konzulátusok figyelmét. Döntő fontosságú nemzeti érdek, hogy a külképviseletek tisztviselői karában magyarul tudó és a székely nép viszonyaival ismerős hivatalnokokat megfelelő számban alkalmazzanak. A kongresszus körvonalazta ezután a kivándorlási tanács feladatait, amelyek közül első helyen a kivándorlási törvény végrehajtása áll. A kivándorlási tanács ezenkívül figyelemmel kisérné azoknak sorsát, akik külföldön keresnek megélhetést és elősegiti a kivándoroltak visszatérését. A kivándorlási irodák és megbízott közegek feladata az lett volna, hogy a kivándorlókat tanáccsal és útbaigazítással lássák el, ellenőrizzék a munkásszerződtetéseket és megakadályozzák a tiltott közvetítéseket. Kimondotta a kongresz- szLis, hogTr munkások közvetítésére csak azoknak a. külföldi vállalatoknak, vagy megbízottaknak adhat engedélyt, amelyek ’nztositekot nyújtanak hogy. a szer.r zödésben itthon kikötött feltételeknek eleget tesznek. Kivándorlások közvetítésére üzérkedő magánvállalkozóknak ügynöki engedély nem adható. A kongresszus ezenkívül részletesen körvonalazta, hogy milyen büntető szankciókat alkalmazzanak azok ellen, akik kivándorlásra csábítják a székely népet. Felhívta a kongresszus a magyar társadalom figyelmét arra is, hogy milyen veszedelmet. jelent a székein leányok kivándorlása. Elsősorban úgy lehetne ennek gátat vetni, ha leányoknak 24 éves korukig útlevelet még a határszéli forgalomban 'sem adnak ki. Továbbá a szülőktől is számonkérik a kíséretükben kimenő gyermekeket. A prostitúció terjesztése ellen ott, kün Romániában kell védekezni, mert rendszerint kinntartózkodó és ebből élősködő lelkiismeretlen magyar honosok válnak lélekkufárokká. A romániai külképviseleteknek, a magyar papoknak és tanítóknak kell nyilvántartani ezeket a helyiszerzőket és táncrendezőket, hogy a leleplezett visszaélések esetén odahassanak a román hatóságoknál, hogy a bűnözőket hazatoloncolhassák. Ugyanez az érdekképviselet kellene minden eszközzel fellépjen a vadházasságok korlátozására. Kimondotta a kongresszus, hogy a külföldről visszatérő szülők útleveleiben feltüntetett kísérők (gyermekek) a határállomásnál számba veendők és a hiányzókról jelentést kell tenni az illetékes hatóságoknak. A kivándorlási törvényt szándékosan kijátszó szülőket felelősségre kelL vonni és szigorúan meg kell büntetni. Végül a konzulátusok és a magyar társadalmi szervek feladatait dolgozta ki a kongresszus és adataira az egész magyar közélet figyelmét felhívta. „Végre itt az ideie, hegy gátat vessünk a további magyar vérvesztésnek“ legyenek A romániai magyarok helyzetével kapcsolatosan Hegedűs Lóránt megállapította, ,,szerte van fújva Romániában a szé- kelység, mint a homok, néhol csak egy- egy szem, néhol vastagabb réteg, s mindenütt szűrődik bele a talajba“. A székely kongresszus az egész ország közvéleményéhez fordult és rávilágított arra, hogy ugv hatalmi, mint nemzeti szempontból milyen óriási horderejű volna, ha az a 200—250.000 magyar, akik még a jelenben m magyarok Romániában: Erdély magyarságát gyarapítanák. „Végre itt az ideje, hogy számot vetve magunkkal, a további magyar vérvesztésnek gátat vessünk az itthoni megélhetési viszonyok javításáéval. Ezenfelül egy másik kötelesség is háramlik reánk: tegyünk meg minden lehetőt, hogy a már Romániában levő véreink megmaradhassanak idegenben is magyarnak“ — mondotta a kongresszus határozata. A kongresszus a statisztika beszédes adatai alapján kimutatta, hogy a Romániába szakadt magyarság iskoláztatása és lelki gondozása is a legnagyobb nehézségekbe ütközik és a román államhatalom részéről állandó akadályokkal találkozik. Azok a magyar papok és lelkészek, akik a Romániában élő, mindenkitől elhagyatott magyar állampolgárok lelki gondozását vállalják, igazi apostoli munkát végeznek. „Csaknem hihetetlen az, hogy ezekkel az önfeláldozó papokkal és tanítókkal épp úgy nem törődik senki, mint a gondozásuk alatt levő hívekkel. Nehezebb a sorsuk, mint a háborúban levő katonáknak. A híveik koldus alamizsnájából élnek, ugyanakkor, mikor a német kormány csak a bukaresti iskola évi fenntartására 600 márkát fordít.“ Döbbenetes olvasni a székely kongresszus jegyzőkönyvében, hogy a magyar állam nemhogy áldozott volna ezekre az igen fontos intézményekre, hanem azoktól a tanítóktól is, akik itthoni többévi szolgálattal mentek ki Romániába missziót teljesíteni, megvonták a nyugdíjkedvezményt és elbocsátották őket a nyugdíjintézet kötelékéből. A kongresszus mindezek figyelembevételével erélyesén követelte a kormánytól, hogy tegyen meg annyit a Romániában élő magyarságért, mint amennyit Európa bármely nemzete tesz az ott élő alattvalóinak nemzeti megvédése érdekében. Minden megengedhető eszközzel segíteni kell az idegenben élő magyar honpolgárokat, hogy továbbra is megmaradjanak a magyar nemzet tagjainak, nyelvüket ne felejtsék el, vallásukat ne hagyják el, egyházaik és közgazdasági összeköttetéseik révén az anyaországhoz fűzve. Ezek voltak a székely kongresszus kivándorlásügyi határozatai, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy gátat vessenek a székely tömegek külföldre özönlésének. Ha most 41 esztendő múltán a Romániáira vonatkozó adatokat olvassuk, önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: hogyan történhetett meg, hogy mindezek a határozatok nem váltak valósággá és az államhatalom hivatalos gépezete nem mozdult meg azonnal a nemzetmentő munka elvégzésére. Foglalkozott a kongresszus a turisztika fejlesztésével i's, amelyet a Székelyföld idegenforgalmának emelése szemDajka Margit Csortos Gyula Tímár József Romváry Gertrud Makláry Zoltán Peéry Piri Ujváry Lajos Hidassy Sándor Turáni Endre Boray Lajos stb., stb. Ez a díszes szereplőgárda! Ifj. Lázár István rendezése! Az uj utakon haladó remek kísérőzenét pedig Buday Dénes szerezte! A helyszíni felvételek a Fényes-cirkuszban és a pesti Vigadó nagytermében készültek! Ezek után bátran invitáljuk meg Közönségünket, váltsa meg jegyét o. Corvinba, ahol a franciás izü, rendkívüli sikerű nagy magyar film, a: Szerelmi fáz bemutatója lesz ma. A Corvin uj kezdési ideje: negyed 4, negyed 6, negyed. 8 óra. Vasáriiap és ünnepnap d. e. 11 és d. u. negyed 2-től is állandóan tartunk előadást. Nagyothallók részére legmodernebb fejhallgatót díjtalanul ad a Corvin. pontjából rendkívül fontosnak tartott. Kimondotta, hogy az idegenforgalmat a Székelyföld felé kell irányítani. A székelyföldi fürdőket, kirándulóhelyeket, városokat és történelmi nevezetességeket a kongresszus véleménye szerint olcsó füzetekben kellett volna ismertetni. A fürdők fejlesztésével kapcsolatosan kimondotta, hogy a székely fürdők számára megfelelő közlekedési viszonyokat kell teremteni és a székely fürdőkre 50 százalékos vasúti jegykedvezményt kell adyű. Oíszágszerte meg kell könnyíteni a fürdők reklámozását és a székely fürdők részére nagyobb hitelalap létesítésével tör- lesztéses kölcsönöket kell folyósítani. A kongresszus vezetősége követelte, hogy a nyolc és fél év előtt beterjesztett törvényjavaslat és az azzal szoros kapcsolatban álló és nélkülözhetetlen hitelszövetkezet kérdése — mielőbb megoldást nyerjen. Javasolták, hogy a székely- földi gyógyfürdőkön állami támogatással létesítsenek szanatóriumokat, különösen gyermekszanatóriumokat. A székely fürdők számára — tekintettel kedvezőtlenebb helyzetükre és a világforgalomtól való távolabbi fekvésükre, kivételesen nagyobb állami támogatást kért a kongresszus. fi székely kongresszus - az osztálykiilönbségek ellen Az ötödik szakosztály üléseinek utolsó témaköre a társadalmi szervezetek létesítése volt. Az ebben a kérdésben hozott határozat is beszédesen bizonyítja, hogy a csik-tusnádi székely kongresszus mindenképpen a magyar egységet kívánta szolgálni. Érdemes szószerint idézni a társadalmi intézményekkel kapcsolatos határozat első pontját, amely kimondja, hogy „olyan társadalmi szervezetek létesítését tartja szükségesnek a kongresszus, amelyek megteremtik a különböző társadalmi osztályok között a harmóniát, felébresztik a 'szunnyadó erőket és tehetségeket, hogy azoknak egyesülése által az összetartásban rejlő hatalommal megkezdődjék a székelvség és vele együtt Erdély magyar társadalmának megerősítésére irányuló munka“. Ezekben ismertettük az első székely kongresszus szakosztályi tanácskozásainak főbb határozatait, amelyeket a kongresszus záró ülése követett. A záróülésen elhatározták, hogy az összes határozatokat a kormány elé terjesztik és a legsürgősebb intézkedéseket kérik, mert a Székelyföld megerősítése és gazdasági helyzetének feljavítása a magyar, nemzet összességének létérdeke. " fi második székely kongresszus feladatai Visszapillantunk 41 esztendő távlatából! Úgy hisszük, érdemes volt a mai magyar közvéleménnyel megismertetni: hogyan látták ezelőtt 41 esztendővel a Székelyföld problémáit az erdélyi élet akkori vezetői. Mennyi lelkesedés, önzetlenség, fáradságos munka kellett ahhoz, hogy a székely kérdés minden részletét kidolgozzák! Az első székely kongresszus résztvevői példát mutattak az áldozat- készségből és felelősségvállalásból és megjelölték azt az irányt, amelyet követni kellett volna. Milyen végzetes rövidlátás volt, hogy a székely kongresszus intő szózatai valósággal pusztában elhangzott szavak maradtak. Ha végigsorakoztatjuk az akkori problémákat, keserű szájízzel kell megállapítanunk, hogy éppen a legfontosabb kérdések maradtak megoldatlanul. Keservesen megbünhödtünk azért, hogy az államhatalom nem ismerte fel a székely kérdés fontosságát. 22 esztendő kisebbségi so-vsa olyan tanulságokat szolgáltatott, amelyekkel minden magyar ember tisztában van. Felszabadulásunk óta az egész ország szar eteti élj es érdeklődéssel fordult a Székelvföld felé. Az államhatalom a háborús nehézségek közepette is igyekezett megoldani a legégetőbb problémákat. Az Erdélyi Párt számos emlékiratban hivta fel a közvélemény figyelmét a székely Kérdésre és az erdélyi törvényhozók parlamenti felszólalásaikban is állandóan felszínen tartották a kérdést. Az erdélyi vezetők most dolgoznak a második székely kongresz- szus előkészítésén. Együttmunkálkodnak a siker érdekében politikai, egyházi, társadalmi és gazdasági életünk legkitűnőbb szakemberei. Sok olyan probléma kerül majd megvitatásra, amelyek már 41 esztendővel ezelőtt is a székely sors fájdalmas sebét képezték. Bízunk abban, hogy a második székely kongresszus éppen olyan alaposan kidolgozza a tennivalókat. mint a 41 esztendővel ezelőtt tartott tanácskozások, azzal a különbséggel, hogy a kormányhatalom támogatása" mellett most csakugyan sikerül valóra váltani a magyar felelősségérzet és nemzeti öntudat fa'mentő elgondolásait. VÉGH JÓZSEF,
