Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-07 / 226. szám
1943 október 7, ellenzék mmtammammmm 3 Végzetes tévedésekkel a nemietiségi oktatást erősítette fel a magyar felekezeti iskolákkal szembú a békeidők közoktatásügyi politikája Nagy Károly ref. püspök drámai erővel szóim a magyar ielkiismerethez a székely kongresszuson - „akik az élen alianak, dolgozzanak testvéri egyJtmüködétben“ Hogyan látta a csikínsnátü kongresszus a székely problémákat ? (Hatodik közlemény.) KOLOZSVÁR, október 7. Az első székely kongresszus közművelődési és közegészségügyi szakosztályának ülésein, Sándor József, az EMILE jelenlegi diszel- nöke elnökölt. A kongresszus egyik jegyzője Nagy Károly, Erdély későbbi nagy református püspöke volt. Elsősorban a székely nép szociológiai és néprajzi helyzetét tárgyalta meg a szakosztály. Ennek a kérdésnek Kozma Ferenc kolozsvári tanfelügyelő volt az előadója. A kongresz- szus kimondotta, hogy az egész országgal érzékeltetni kell, hogy az ország keleti határán tömör egységet képező félmilliónyi székelységben rejlő faji és értelmi erő a nemzetalkotás legbecsesebb tényezői. Megállapította a kongresszus, hogy a székely nép fajszaporasága és szívóssága gazdasági életrevalóságával párosulva, megfelelő telepítésre jó anyagot szolgáltat. Ősi területe, nyelvi határvonalait mindenütt épen tartotta fenn és azon belül mindent asszimilált. A telepítés ezeknek a határvonalaknak északi és nyugati irányú tágítása lenne, úgyhogy a kontinuitás ereje állandóan érvényesüljön és fokozható legyen. A kiváló székely hazafiak és események emlékét nyilvános ünnepségekkel állandóan ébren kell tartani a köztudatban. Intő figyelmeztetés az a megállapítás is, hogy „az ujabbkori politikai élet által megrongált közmorál helyreállítása nemzeti szükséggé vált. Itt a késedelem napról-napra veszéllyel jár. Az akciót az egyházi szószéken, szövetkezetekben, ifjúsági és más egyesületekben várhuzamosan kell megindítani. Ugyanez teendő az alkoholizmus, botrányos káromkodás és erkölcstelen beszéd korlátozására, melyek ellen irtó hadiárat indítandó“. I románság terjeszkedése A Székelyföld fajnéDességével kapcsolatosan Balogh Pál előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a terjeszkedő románság az erdélyrészi magyar etnika mai talaján, főleg a Székelyföldön a magyar nyelvhatárokon belül nemcsak megjelent, hanem sízámos kisebb gócpontot: román nyelvszigeteket alkotott magának. Pontos adatokat sorolt fel a románság terjeszkedéséről és arról, hogy a nemtörődömség miatt a magyar lelkek tömege elveszett a nemzetközösség számára. A csik-tusnádi kongresszus felismerte ezt a veszedelmet és határozataiban kimondotta, hogy számot vetve a Székelyföld községeiben statisztikailag megáll a pith ató fajnépességi viszonyokkal, sürgős mentőakciót kell indítanunk a magyar nemzeti elem megőrzése érdiekében. Ezt az akciót a tiszta magyar, vagy túlsúlyban magyar községeken kívül azokra a községekre is ki kell terjeszteni, amelyekben: 1. gyenge a magyar többség és erős a máisajku kisebbség; 2. gyenge a másajku többség és erős a magyar kisebbség; 3. a község a magyar nyelvhatárokon belül, vagy a határok mellett fekszik, de magyarajka egykori lakossága leapadt vagy elenyészett. A kongresszus kimondotta, hogy gondoskodni kivan ezeknek a községeknek nyilvántartásáról, felhívja ezekre az összes hatóságok és testületek figyelmét. Iniő százától intéztek a magyar közvéleményhez egyházi vezetőink A Székelyföld' felemelésében döntő fontosságú szerepe volt az egyházaknak. { Magyar egyházaink a múltban éppen úgy [ megtették kötelességüket, mint napjaink- ; ban. Fenyegető helyzetünket már az első székely kongresszus idején tisztán látták. Ha az akkori figyelmeztetések nem hangzanak el hiába, úgy talán nem kerül sor a trianoni tragédiára, amelynek gyászos következményeként 22 esztendeig a Székelyföld is idegen uralom alá került és a nemzeti öntudat fenntartását a kisebbségi sorsban elsősorban az egyházaknak köszönhette. A valláserkölcsi életről és teendőiről a római katolikus epvház részéről Pál István esperes-plébános tett előterjesztéseket a kongresszusnak. „Legelsősorban erkölcsileg kell felemelni a népet, mert különben a megmentésére irányuló minden törekvés hasztalan munka lesz — mondotta többek között. — Idevonatkozólag közre kell hatni és kezet kell fogni egymással minden tényezőnek, akinek bármi tekintetben is köze van a néphez. Itt széthúzásnak, ellenkezésnek helye nincs. Itt mindenkinek kötelessége van és ezt a kötelességet teljesíteni kell úgy az egyeseknek, mint a testületeknek és a hatóságoknak.“ Javaslatába a kongresszus kimondotta, hogy a székelység javának előmozdítására feltétlenül szükséges, hogy azok, akik az élen állanak, egymással békességben éljenek. Nemcsak kívánatos, hanem egyenesen szükséges, hogy az egyházi és világi elöljárók egymással kezet fogva működjenek a nép javának előmozdítására. Az egyház nevelő munkáját végezze minél fokozottabb lelkesedéssel, de ennek a nevelő és oktató munkának, a templomok és iskolák fenntartásának előfeltételét az állam megfelelő segítséggel kell megteremtse. Végül indítványozta a kongresszus a székelyföldi kepejárandóságok leszállítását. Masznyik Gyula az ágostai evangélikus egyház a vadházasság, a részegeskedés és az erkölcstelenség leküzdésére, valamint a vasárnapi munkaszünetre vonatkozólag terjesztett elő javaslatokat. iz alkoholizmus veszedelme Az unitárius egyház előadója dr. Boros György egyházi főjegyző, a későbbi nagynevű unitárius püspök volt. Javaslatára a kongresszus kimondotta, hogy az egyházi terhek revízióját, a kepének a dézsmakárpótlás mintájára történő megváltásában képzeli el. Addig is azt kéri a kormánytól, hogy az egyházi terheket mérsékeljék és az ösz- szes felekezeteknél arányosítsák. A kongresszus javasolta, hogy o korcsmákat vasárnap és ünnepnapokon délután 5 óráig tartassa zárva a kormányzat és a pálinkának és hasonló- nemű szeszesitaloknak a korcsmákban való kiszolgálását véglegesen tiltsák be. Dr. Boros György az alkoholizmus székelyföldi romboló hatásáról a következő megdöbbentő megállapításokat tette: „az alkoholizmus, fájdalom, a Székelyföldön egyre jobban terjedőben van. A korcsma elfogja híveinket a templomtól, igy kezd elbutulni a lélek, eláll a dologtól, panga- ni kezd a gazdaság, a székely vagyon felemésztődik, egyre több család szegénye- ’ik el az alkoholizmus miatt, otthon mindennaposak a veszekedések, bekövetkezik a házasság felbomlása, létrejön a vadházasság. Ki merem mondani, hogy a szé- kelvség egyrészének elszegényedését, erkölcsileg is elsüllyedni kezdését semmi sem okozta egyéb, mint az olcsó pálinka. Dr. Boros György javaslatára a kongresszus elhatározta, hogy valláskülönb- ség nélkül javasolja a lelkészeknek és tanítóknak, hogy híveik között tartsanak közművelődési tanfolyamokat a nép igényeinek megfelelő tárgyakról. Azokat a népnevelőket, akik ezen a téren sikert értek el, az állam részéről is megfelelő jutalomban kell részesíteni. Ezzel kapcsolatosan azt is kimondotta a kongresz- szus, hogy azok a lelkészek és tanítók, akik a mértékletesség érdekében számottevő sikert érnék el, hasonló módon meg- jutalmazandók. Végzetes hibák az iskolapolitikában Református részről Nagy Károly fejtette ki a valláserkölcsi élet legsürgősebb kívánalmait. Nagy Károly, aki később a kisebbségi időkben a három nagy erdélyi püspök együttműködésének egyik leglelkesebb harcosa volt, megállapította, hogy egészséges, demokratikus társadalom csak az egyéni erkölcsi kvalitások érvényesülésén alapulhat. A hívők lelki életét azonban nemcsak egy-egy ünnepélyes alkalommal kell erősíteni, hanem azt állandó és folytonos gondozásban kell részesíteni. Nagy Károly rámutatott továbbá arra a veszedelemre, amely a felekezeti iskolák államosításában rejlett. Nyílt őszinteséggel megállapította, hogy a kultuszminiszter ur egészen a legújabb időkig hallani sem akart a felekezeti elemi iskolák állami segélyezéséről. Azt a politikát követte, hogy a kiéheztetett felekezeti elemi iskolákat azok vagyonának átvételével államosítja. Amikor megalkották a felekezeti népiskolák állami segélyezéséről szóló törvényt, a nemzetiségi egyházak iskoláit éppen, olyan államsegélyben részesítették, mint a magyar felekezeti iskolákat. Holott a nemzetiségek kivétel nélkül megtartották felekezeti iskoláikat, mig a magyar egyházak a helytelen állampolitika folytán arra kényszerültek, hogy felekezeti iskoláik javarészét adják át az államnak. Nagy Károly az egész magyar közvélemény lelkiismeretére appelált, amikor a kongresszus előtt kijelentette, hogy ezzel az iskolapolitikával a meggyengíteti magyar egyházak rovására felerősítették az iskolái teljes számát megtartott nemzetiségi egyházakat, pedig, hogy ez — főleg Erdélyben — mit jelent, fölösleges fejtegetni. „A magyar haza keleti végvárát erősítjük, ha a székely nép anyagi és szellemi felvirágzását bármely téren munkáljuk. Legeredményesebben ezt az állam és az egyház váll vetett együttműködésével érhetjük el. Nagy Károly határozati javaslatának alapján a kongresszus kimondotta, hogy követeli vasárnap és ünnepnapokon a teljes ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és hivatali munkaszünetet. Az- ünnepnapokon a szeszesitalok árusításának teljes tilalmát. Kívánja, hogy az ipari vállalatokat kötelezzék arra, hogy telepeiken tartsanak istentiszteletet. Ezenkívül a valláserkölcsi nevelés érdekében és az egyházi szervezkedés és anyagi kérdések ügyében hoztak határozatokat. Székelyföldi isko'akérdések A katonai szakoktatás székelyföldi vonatkozásait is tárgyalta a közművelődési osztály. Kimondották, hogy a Székelyföldön hadapródiskola felállítását kérik. Végül azt kérték, hogy a katonai elhelyezések méltányosabb módon történjenek a Székelyföldön. A gazdasági ismétlőiskolákkal kapcsolatban a kongresszus legfontosabb határozata az volt, hogy a Székelyföldön az ismétlőiskolákat mindenütt alakítsák át gazdasági ismétlőiskolákká, amelyekben a tanítás díjmentes legyen. Felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy a népoktatási törvény revíziója alkalmával gondoskodjék a növendékek gazdasági ismereteiről. Nagyjelentőségű volt a kongresszusnak az a határozata, hogy „a régi Aranyosszéket ma is székely területnek tekinti és szükségesnek tartja, hogy a székely kérdés megoldásánál e terület magyar lakosságának érdekei éppen úgy méltányoltassanak, mint a Székelyföld többi részein. Éppen ezért óhajtandó, hogy a kormány által kiküldött székely-» földi miniszteri kirendeltség hatáskörében Torda-Aranyos vármegye is belevonas- sék. Ez irányban a rn. kir. kormányt fel- iratilag is megkeresi a kongresszus“. A magasabb közoktatás előadója dr,. Jancsó Benedek, nagyenyedi teológiai professzor volt; aki számos javaslatot terjesztett elő a székely fiatalság továbbképzése érdekében. Szakszerű adatokat hozott fel annak bizonyítására, hogy kellő jóindulattal és áldozatkészséggel a székely ifjak ezrei számára lehet megnyitni az utat a középiskolák és az egyetemek, felé. Az elemi népiskolák és óvódák kérdésének megvitatása után az iparos és kereskedő tanonciskolák kérdésére tért rá a kongresszus. Az ebben a kérdésben hozott haíarozatok tekintettel voltak az iparosutánpótlásra és kimondották, hogy az állam fokozott támogatással tegye lehetővé az iparostanonciskolák fenntartását. Csángó-otthont! Részletes vita után minél több emberbaráti intézmény életrehivását határozta el a kongresszus. Kimondották, hogy Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán a székely árvák, továbbá a négy gyermeken felüli, teljesen vagyontalan székely szülők és a Romániába vándorolt székelyek gyermekei részére 100— 100 fiú és 100—100, leány befogadására alkalmas intézetek alapítását elengedhetetlenül szükségesnek tartják. Ezeknek az intézeteknek létesítése a székely nép fennmaradása és megerősítése szempontjából elodázhatatlan. Számos más közérdekű határozat mellett azt kérték a kormányzattól, hogy Hosszufaluban a Romániában tartózkodó csángó szülők gyermekeit, valamint a csángó árvák részére bentlakással és ingyenes vagy mérsékelt díjfizetés mellett Csángó Otthont létesítsenek, ahol a gyermekek tankötelezettségük ideje alatt magyar iskolákban járnak és pályaválasztásukat onnan irányítják. Nem kerülte el a kongresszus figyelmét a székely cselédkérdés és cselédoktatás sem. Kimondották, hogy a székely cselédgondozás ügyét országszerte fel kell karolni. Felkérték a magyar hazafias egyesületeket és társadalmi egyesületeket, hogy a cselédgondozás ügyét vasárnapi vallásos és hazafias előadások rendezése által vegyék a kezükbe. A közoktatással kapcsolatosan a tanító és tandtónőképzo intézetekkel, valamint a felső népoktatással kapcsolatosan hoztak határozatokat- Ezek közül legfontosabb, hogy az EMKE és a Székely Társaság segítségével a székely vármegyék minden községében Közművelődési Kör alakítását határozták el. A Közművelődési Kör keretében alosztályokként olvasóköröknek, népkönyvtáraknak, dalköröknek, zenekaroknak, továbbá ifjúsági és mért ékletess égi egyesületeknek kell működni. 'Gondoskodjanak a székely társaságok a nyomor enytiiLsrőS' I« A szakosztály utolsó ülésén a székely- földi közegészségügy kérdéseivel foglalkozott. A nagymérvű gyermekhalandóság csökkentésére a népnek a csecsemőgondozással kapcsolatos kérdésekről népszerű előadások keretében való tájékoztatását javasolták. Kimondották, hogy a székely társaságok alkossanak mértékle tességi egyesületeket. A járványos betegségek leküzdésére megfelelő járvány törvényi kértek, amely, kötelezővé teeá a tuberkulózis esetek bejelentését és a megfelelő fertőt lenitést. A nyomor enyhítésére elhatároz ták, hogy a székely társaságok községen kint tartsák nyilván a szükölködőket é találjanak megfelelő módot a segitésrf Végül dr. Török A.ndor indítványára ki mondották, hogy ha a szülők ujszülöt gyermekeiket nem képesek vagy ner akarják felnevelni, úgy a gyermekeket lelencházak utján az állam vegye gondo fásába, VÉGH JÓZSID
