Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-19 / 236. szám
I 1 1 9 43 október !*«__ ELLENZÉK a falu szemévei.. Testvér Irta: Kassay Gésa Nem régen olvastam egy falusi regényt. , Mivel egyetlen árva szó sem volt benne Hangya szövetkezetről, azonnal éltem a gyanú- j perrel, hogy a regény Írója sohasem volt ía_ . lun. Mert különben tudta volna, hogy a Hangya az a tengely, amin a falu elhelyezkedik, ' nemcsak gazdaságilag, de kulturálisan is. A ! Hangya a falusi ember boltja. A mi kicsiny | tőkécskénken épül és igy rendelkezhetünk és kifogásolhatunk benne. Nekem recés bakancsszeget hozasson, nekem poharas íürészresze- lőt — mondjuk az üzletvezetőnek — és ör- J vendünk, hogy valahol rendelkezhetünk és 1 kritizálhatunk, mert misegyébben úgyis kevés i szavunk van- | A Hangyában délután ötkor indul meg a i forgalom. Ekkor vásároljuk meg a sót, pap. • rikát a vacsorához, meg a másnapi ebédhez. A többnapos késéssel megérkezett friss ujsá_ | got is itt böngésszük át kulturszomjunk csil- | lapitására. Igaz, ez feketeolvasás, de nem mu- j szály tudjanak erről a kiadóvállalatok. Nagy- j szerij falukutatást lehet végezni a Hangyában. Julis néni a bevásárlás után suttog a I boltos fülébe. Ez azt jelenti, hogy amíg volt pcnze, addig Neiíeld urnái vásárolt, mikor hitelre van szüksége, akkor a Hangyába pironkodik. Miért? Mert hát Neifeld ur csak igazi kereskedő- Meg kell nevelni a falut — mondják erre a városi urak és ellátnak nagy tanácsokkal. Hümmögiink, mert hát ez mind szép, de sokkal szebb lenne, ha valamelyik közülük kiköltözne falura és térdig sárban, meg nyakig sötétségben személyesen mutatná meg a népmentés tudoríiáinyát.'* Mivel egyelőre az a veszély nem fenyeget, igy hát csináljuk a magunk módján. Csinálgatunk, nézegetünk magunkkörül és elmondjuk, amit látunk,. ha nem js igen hallgatják meg. Ezelőtt egy évvel a következő eset történt: N — Megyek! — kiáltottam be a konyhába, hogy tfcdja ai feleségeim merre lettem, ha látja, hogy nem iát sem az udvaron, sem a szobában. A Hangyába mentem művelődni- Éppen javában olvastam a szebbüél-szebb gyilkossági történeteket, mikor a következőket hallom: „Sárgacukrot kérnek köhögés ellen?" Sárgacukrot máma? Odafigyeltem, mert a hang is ismerős volt. Marist láttam, aki pár nappal ezelőtt nagy mosásban segít kezelt a feleségemnek. Olyan! vígan énekelt akkor, hogy csengő hangjától mosolygott a szapuló- kád is. Most olyan sápadt és szomorú volt, mint egy ágon maradt falevál télen. — Hát magával mi történt? — kérdeztem, mert szentül meg voltam győződve, hogy vagy beteg, vagy összezördült az urával- Elértette a célzást. — Oh, bár ez lenne! — ejtette előre a fejét, mint *egy ijedt madár és elsírta magát. Nagykésőre aztán elmondta, hogy a gyermeke beteg: köhög, húz a mellecskéjéből és gyakorta pillázik. A szomszédasszony azt mondta, hogy ilyenkor legjobb a sárgacukorból, fügéből és szentjánoskenyérből főtt tea. Egy másik szoinszáédasszony azt mondta, hogy vetessen szenet, öntessen ólmot, de az is nagyon célravezető, ha kedd este hét órakor hét szál gyertyát gyújt meg a gyerek feje fölött. Tiliakozólag emelfem fel a kezem és intettem, hogy ne folytassa, mert ismerem ezeket a csodaszereket és különösen követkéz. | menyüket, melyeknek szomorú befejezése egy 1 újabb kicsi sirhajom a nagy kőrisfák tövében. | Ezért nagy és épületes beszédet tartottam az í orvostudomány fejlettségéről és a magyar j gyermek értékéről, végül pedig megfenyegettem Marist, hogy csendőrkézre adom, ha nem hív orvost. Azt hittem, jó munkát végeztem. Három nap múlva aztán megkondult a harang. Gyerekféle halt meg, mert a kisharang- got húzzák — mondtam a feleségemnek, aki éppen a gyereket fürösziötte. Fel se nézett és úgy válaszolt: a Marisé halt meg. Hangjában ott bujkált minden anyáknak félelme, amikor gyermekhalálról halt. Gyorson kivette a kis lurkót a fürdővízből és úgy keblére szorította, mintha sohasem akarná elengedni. Ez a kétéves történek onnan jutott eszembe, hogy máma megint olvastam egy íalusitárgyu könyvet és abban egyetlen szó sem volt babonáról. A könyv nem irta meg azt, hogy falun vihar idejín a fejszét ki kell dobni az udvar közepére, mert ezzel elvágódik a vihar ereje. Arról sem tett említést, hogy sáros őszi »estéken, amikor az ember a kertek alatt kerüli a sárt, ha lépéseket hall háta mögött, ne forduljon meg, mert egész biztosan fekete- kutyát fog látni, ami nem más, mint a pri- kuiics. De az iró arról sem tudott, hogy a kis- borjus tehén farkára piros fonalat kell kötni, mert különben megigézik és elapad a teje, a heptikára pedig egyetlen hatékony orvosság, ha a beteg ágya alá minden pénteken egy lapát elevensz»2net tesznek, erre holdtöltekor szedett kakukíüvet szórnak és ezzel megíüs. tölik a beteget.. Márpedig az olyan iró. aki ezeket nem tudja, holtbizonyos, hogy nem járj falun, aki pedig nem járt falun, az ne írjon faluról. Igen ám, de máma mindenki lellenkezct csinál, mint amiről beszél. Szeretetről beszéd lünk és öljük egymást, a család szépségéről beszélünk és felperzseljük az otthonok fecskefészkeit. Ezen a visszásságon aztán megharagudtam és letettem a könyvet. ilyenkor legjobb sétálni. A barázdák, a fák, még a szárazságette kopaszoldaiok is értelmesebbek, mint az emberek. Nagy elbizakodottságunkban azt hisszük, hogy mi tanítjuk a barázdát arra, miképpen teremje meg a búzát, gi mezőt és rétet, hogy miképpen hajtson virágot és a iákat, hogy kedd gyümölcsöt érieltanulnánk nie, ehelyett jott> lenne, ha mi tőlük. Hamar kiértem a falu szélére. Az ősz nagy szövőszéke hulló falevelek rozsdabarna fonalából, bágyadt napsugárból, készülődő fecskék csivitolásából takarót szőtt a mezőre. A mezei ösvényen szembejött valaki. Az első pillanatra! n*em ismertem meg. Otrombanagy bakancs volt a lábán, az egyik kezében aktatáska, a másikban papirbabugyolált csomag. Â szomszédfaluból jött, hogy ellenőrző körútját az én falumban is elvégezze. Nyakig poros, volt: a bakancsa, báziszőtt formaruhája, koszorubafont selymes haja, kerek- deti, kedves arca és poros volt a büszke öntudattal melléretüzött zöldkeresztes jelvény is. — Biztosan »előmbe jött? — mondotta- nevetve, miután Üdvözöltük egymást. — Bár fiatalabb lennék — válaszoltam és magamban csodálkoztam, hogy reggeltől estig járja ® falut, számontartja a készülő magyar anyákat; gondozza a gyermekeket, lenyeli a rosszhiszemű emberek pletykáját és mindezekután van kedve mosolyogni. Bókot akarok mondani, de a szó nem jön ajkamra, mat eszembe jut, hogy a magyar leány típusoknak egy uj fajtája áll mellettem. Melléje szegődtem és jöttünk vissza a faluba. Születési arányszámról, gyermekhalandóság, visz- sza esésről, oltásról, kanyaró járvány megszűnéséről beszélt, de olyan telkesen, mint más lány moziról, selyemruháról és bálról. Minden szava, mozdulata édeaan lányos és mégis a hiva^ásadta öntuctajlfe az első pillanatra elárultál, hogy nemcsak testileg van felkészülve a sár , a sötétség, a szolgálat fizikai nehézségeinek leküzdésére és nemcsak lelkileg énett arra, hogy egy egészséges magyar jövendő magvetését szolgálhassa, de szellemileg is képzett arra, hogy tisztán lásson. A nehézségekről kérdeztem, ezt felelte: — A magyar paraszttal nincs baj. Igaz, sokkal elmaradottabb, ahogy a hamis, a falut egyáltalán r»>m ismerő és csak a zöldasztalnál született népieskedés beállítja. De sokkal értelmesebb, mintsem igazuk lenne azoknak, akik ajakbiggyesztéssel legyintenek, hogy falra hányt borsó minden fáradság érettük. És főleg nem igaz azoknak a sajnos még mindig sokaknak a véleménye, hogy egyenesen biin iskolázni és nevelni a parasztot, W>.*rt ezáltal egy második dozsag^tergyfel* lázadást idézitek elő. Valósággal kigvult a* arca a fajtáját vcT dő sezretet füzétől, ahogy Iteszélí. Előbbi ál Ijtása igazolására érdekes dolgokat mesélt a falu elmaradottságáról, a babona erejéről. Nagy baj, hogy falun nem tudnak főzni, pera tsuierjk a főzeléket. Krumplileves, paszujleves és nagyritkán húsleves, itt kinvariil a főzési tudomány. Az ugorkát nyersen eszik kenyérrel, spenót és paradicsom egyetíten kertben sincs. Disznóöléskor élnek egy kicsit jobban, de ennek egy hónap alatt vé©2- Persze, a városi ember azt hiszi, hogy falun tejjel, mézzel folyó Kanaan van és ezért senkinek piszébe sem jut, hogy főzőtanfolyamot rendezzen falun. Egy másik ilypn hamis városi felfogás a faluról, hogy a falusi ember olyan egészséges, mint a vas. Ez a hamis íaluszem- lélet vonja aztán magantán azt, hogy a falu egészségügyének lényegéhez igazában még nem nyúltak hozzá segítő kezekkel. Mikor megkérdeztem, hogy mi ez, akkor azt felelte, hogy a belházasság. Ez azon a sötét falusi h'abonán alapszik, hogy nem szerencsés idegen faluból nősülni. A szomszéd faluban például egy alszegbeli legény el nem venne egy felszegbeli leányt, B«e egy alszegbeli legény sem megy udvarolni a felszegbe, mert meg- bicskázzák. Egyetlen lépés nem történt az iL letékes hivatalos városi közegek részéről ennek megváltoztatására. Beszéde nyomán a falu igazi arca nézelt ream. Szomorú szótlansággal mentem meltette Amikor elhallgatott «szembe jutott, hogy az előbb azt mondta, a magyar paraszttal nincs baj, megkérdeztem hol és miben van Haj. Erre azonban már nem válaszolhatott, Beértünk a faluba és egy nádfödeles ház kapuja mögül gyerekszáj kórusban kiáltotta a nevét: — Testvér, zöldkteresztes testvér, jöjjön hozzánk is! öt pendejes gyerek ugrott ki a kapu mögül és megrohamozták. Pillanatok alatt nyakán, karján, vállán csüngtek. Az aktatáskából szilva és körte került elő. Neve. tésiik még sokáig a fülembe csengett. Az előbb hallott szomorú dolgok pillanatok alatt elröppentek a szivemből, kikergette a gyerekkacagás. Bizakodóan vetettem tégy pillantást a kertekből kikémlelő fákra és a házak között becsodálkozó mezőre: az ősz nagy szövőszéke himestakarót szolt már rájuk rozsdabarna falevélből, ökörnyálból és bágyadt nap. sugárból. Éreztem, hogy a magyar jövendőt is szövik már gverekkacagásból, zöldkeresztes Testvérek áldozatos munkájából. Arra gondoltam, hogy az ezután megírt faluról szóló könyvek, ha nem fognak említést fenni a Testvérekről, akkor ezek az irók sohasem jártak falun. •»Segítsetek, hogy segíthessünk“.. • A csikmegyei Vöröskereszt Egylet ünnepi gyűlése. Dr. Kovács Károly főispánt választották elnökké CSÍKSZEREDA, október 19. (Az Ellenizék kiküldött munkatársától.) A Magyar Vörös- kereszt Egyesület csikvármegyei tagozata a vármegyeház dísztermében szombaton délelőtt tartotta meg elnökválasztó és propagandagyü- lését. A propagandagyülés előtt a megyei tagozat választmánya tartotta meg ülését, dr. Csipák Lajos kanonok, főgimnáziumi igazgató. egyesületi alelnök elnökletével. A megnyitóban dr. Csipák Lajos bejelentette az egybegyűlteknek a választmányi ülés összehívásának szükségességét. Dr. László Dezső főispán, a Vöröskereszt csikmegyei tagozatának elnöke ugyanis időközbeni elhunyt és az elnöki szék ma is betöltetlen. Lemondott továbbá tisztségéről dr. Lázár Géza titkár és dr. Lengyel Lajos pénztáros is. Ezeknek a tisztségeknek a helye minid betöltendők. Az alelnöki megnyitó után a dr. Lázár Géza tagozati titkár helyére ideiglenesen kijelölt dr. Gidró Béla titkár ismerteti a tagozat működését, A titkárt jelentés A Magyar Vöröskereszt csikmegyei tagoza- ta 1941 januar 22-én alakult meg. Az alakuló gyűlés, elnökké^ a megboldogult dr. László Dezső akkori főispánt választotta meg, el- höktarsnak pedig dr. Ábrahám József alispán nejet. Az alakuló gyűlés után a tagozat lelkes munkába kezdett s ennek eredményeképpen a megye két városában és 62 községé- ben meg is alakultak a fiókegyesületek. Ezek a fi oktervek munkát és fáradtságot nem kiméivé. összejöveteleket, táncmulatságokat és előadásokat rendeztek, amelyeknek jövedelméből jelentős összegeket gyűjtöttek össze. Ezenkívül azonban hatalmas tömegű szeretetado- manyokat küldtek ki a harctérre is a harcoló honvédemének Rendkívül kielégítő a tagozat anyagi ^ helyzete, miután mindezideig 25.539 pengő és *7 fillér gyűlt öpsze, amelyből agyalapitvanykent 17.027 pengőt kezelnek, a maradvány pedig 8512 pengő készpénzben áll a tagozat rendelkezésére. Az ágy alapítványok. valamint a kórházak felszerelésére befolyt pénzbeli és temgszetbeni adományokat a lelkes adakozók valamennyien a Csík vármegye területén felállítandó Vöröskereszt kórház céljaira adták. A tagozat nem tud pontos képet nyújtani az október i. és 2. napjain megtarott gyűjtésekről mert az egyes fiókegyesületek közvetlenül’;* kolozsvári központnak küldték be gyűjtésűk eredményét. Ismeretes azonban az, hogy egyC3 dűl Csíkszeredán 17 ezer pengő gyűlt össze { a két nap alatt. Jelentős eredményeket ért j el a tagozat más egyéb téren is. Hathatósan j közreműködött a hadifogságban levők és eltűntek felkutatása érdekében. Rendeztek kilenc házibetegápolási tanfolyamot, amelynek 496 hallgatója volt. A tanfolyamok népessége és látogatottsága a csíkvármegyei nők lelkes honleányi képességének tanúbizonysága. A magasabb kiképzést igénylő önkéntes ápolónői tanfolyamot négyet rendeztek, 142 hallgatóval. A tanfolyamok közül kettőt Csíkszeredán és kettőt Gyergyószentmikló- son tartottak meg. Az önkéntes ápolónői kiképzés mellett, mint elsőrendű fontosságú feladat, a vért adók megszervezése volt. Már az első felhíváson 118-an jelentkeztek. Ezután beszámol a titkári jelentés a választmány tisztikarában beállott változásokról. Megemlékezik dr. László Dezső főispán, elnöknek ezévi március 17-éra bekövetkezett elhalálozásáról, továbbá dr. Lázár Géza titkárnak és dr, Lengyel Lajos pénztárosnak a tisztségükről való lemondásáról. E két utóbbi helyére •ideiglenesen Takács Lajos bankigazgatót és dr. Gidró Béla vármegyei aljegyzőt jelölték ki. Ezután a titkári jelentés a választmány nevében köszönetét mond a tagoknak azért az önzetlen munkáért, amelyet a tagozat érdekében nyújtottak. Az a megértés és áldozat- készség — fejezi be jelentését dr. Gidró Béla melyet az elmúlt év eredményei mutatnak, ad erőt és bizalmat a vezetőségnek arra, hogy a jövőben a megkezdett és szép fejlődésnek indult munkát továbbfejlesszük ş ha a haza érdekei megkiyánják, teljes felkészültséggel a ház szolgálatába álljunk. Dr. Kovács Károly * „Egyetlen programom a munka liS A titkári beszámoló után Csipák Lajos dr. alelnök mondott köszönetét a tagok munkásságáért, majd javasolta. hogy az elnöki székbe dr. Kovács Károly jelenlegi főispánt válasszák meg. A választmány egyhangú lel - kesedéássel dönt a kérdés felett. Háromtagú bizottság hiyja be az uj elnököt, aki meghatott hangon köszönj meg a választást és rövid beszédében egyetlen programot ad, amely csak a munka legyen, A rövid székfoglaló után báró Szentkereszti Erzsébet, a székelyföldi kerület főápolónője emelkedett szólásra és a kirendeltség nevében üdvözölte a gyűlésen megjelenteket. Fokozottabb munkára kérte fel a cagokat. tekintve, Fájdalmát, rossz hangulatát gyorsan megszünteti a hogy a háború a magyarság szempontjából még nem érte el kulminációs pontját. Dr. Ábrahám Józsefné, Csik vármegye főápolónője beszédében vázolta a tagok kötelességeit, amely újabb tagok gyűjtéséből áll és főleg az önkéntes ápolónői tanfolyamokon való minél nagyobb számbani részvételre kérte fel a hallgatóságot. Egyidejűleg megköszönte munkatársainak azt az odaadó és fáradtságot nem ismerő munkásságot, amellyel elősegítették azt. hogy a titkári jelentés olyan szép eredményről számolhasson be. Farkas Gyula tábori főlelkész, az erdélyi hadtest kiküldöttje intézett ezután beszédet a hallgatósághoz. Beszédében történelmi visszapillantást vetett arra a karitativ munkára, amely megelőzte a mai Vöröskeresztet. Majd ismertette Henri Dunant eszméjének elindulását és a mai formájában teljesedésbe menését. Ismertette továbbá a Magyar Vöröske- ieszt épitőmunkásságát, megemlékezett az ápolónők áldozatos munkásságáról és kifejtette. hogy a hon.védség szerves kiegészítő része a Magyar Vöröskereszt. Báró Bornemissza Adél, az erdélyi hadtest főápolónője beszélt utána. Meköszönte Csik vármegye lakosságának azt az áldozatos munkát, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy bármely pillanatban felállítható egy vöröskesztes kórház a megyében. Beszédében újabb munkát jelent be a hölgyek számára. Ez a munka pedig a tömegfőzés elsajátítása. A háború együtt járói a népességi eltolódások, a menekülések, a kiürítések és a menekültek befogadása. Ilyenkor a lakosságot rendszerint a katonaság szokta élelmezni, ezt a terhet igyekszik a katonság vállairól azzal leemelni, hogy a tömegfőző tanfolyamon kiképzettek lépjenek ilyenkor működésbe és vállalják a tömegellátásra szorulók gondozását. E tanfolyamok körülbelül 10—12 napig tartanának. A hallgatóság lelkes hangulatban csatlakozott a tervhez és ajánlotta fel közreműködését a terv kiviteléhez. Az erdélyi hadtest főápolónőjének beszéde után ismét Kovács Károly főispán, elnök emelkedett szólásra és köszönte meg az összes megjelenteknek részvételét és a felszólalók beszédeit. A Himnusz eléneklése után a lelkes hangulatú ülés be is fejeződött. BAKOS ALADÁR. Két betörőt fegyházra ítélt a kolozsvári törvényszék KOLOZSVÁR, október 19. A kolozsvári törvényszék hármas büntetőtanácsa Grois László dr. .törvényszéki tanácselnök elnöklésével* tárgyalta Kiss Ferenc és Torf ttc Pál büntetett előéletű, állásnélküli egyének bűnügyét. A vádlottak padjára került Kiss Ferenc’édesanyja is, aki ellen orgazdaság cimén indult eljárás. Kiss Ferenc 1943 január elsején egyik külvárosi utcában egy korcsma előtt várakozó szekérről elemeit négy kabátot. A kabátokat átadta édesanyjának, aki az ócskapiacon eladta. Három héttel ezelőtt, szeptember 22-én Kiss Ferenc összetalálkozott régi barátjával, Ţoduc Pállal és plhatározták, hogy betöréseket követnek el. Végigjárták a Fellegvár-uti villákat és betörtek Novák Dénes, Kerekes Mihály, Galbáczi László, Szabó Sándor stb. Fellegvár-utt lakosok házába. Elvittek minden mozdítható holmit. Ruhát, edényeket, füszernemüt, szerszámféléket, sőt még a konyhákból a készülő ételeket is ellopták. Az összes eltulajdonított holmik értéke 1000 pengőt meghaladott. A törvényszék Kiss Ferencet és Toduc Pált Üzletszerűen elkövetett többrendbeli lopás bűntettéért, Szacsvay László kir. ügyész vádbeszéde után, egyenként 2 évi és 2 hónapi fegyházra ítélte. Kiss Dániel- né orgazdaságért 2 heti fogházbüntetést kapott. Az Ítélet jogerős.
