Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-02 / 223. szám
194 3 október 2. ELLENZÉK B9 3 ÉLŐ HITVALLÁS — VISSZAEMLÉKEZÉS A II S Á Ilii ELY I TALÁLKOZÓ“ -R A — H at esztendővel ezelőtt, 1937 október hó másodikán az erdélyi fiatal magyar szellemiség száznyolcvanhat képviselője tanácskozásra ük össze a marosvásárhelyi Apolló nagytermében s három nap eszmecseréi után hitvallást tett nemzetpolitikai felfogásáról. Száraz, egyszerű megfogalmazásban: ez a „Vásárhelyi Találkozó-1. Tudni kell azonban, hogy 1937-ben már minden, tisztánlátó erdélyi magyarban tudatosult, hogy a külső események és a belső viszonyok alapvető megváltozása következtében uj, második kör indul a „kisebbségi futam“-ban. A nemzetre ránehezedő külső nyomás s a természetes reakcióként jelentkező belső ellenálló erő egyként megkövetelik az erdélyi magyarság helyzetének és szerepének azt a revízióját, amelyet különösképpen Makkai oly régóta sürget és követel. Tudni kell, hogy közéletünk is ekkorra már meglehetősen differenciált. Nagyarányú gazdasági szervezkedés bontakozik ki. Az önkéntes nemzeti fegyelmen alapuló jelszavas egység helyett a szervezett népközösségi egység politikai gondolata lép előtérbe. A konzervatív tényezőkkel szemben a belső reform tör magának utat. És tudni kell, hogy a világnézet dolgában az erdélyi magyarság sem egységes: sok szétágazó mézet, erőket megosztó politikai tan érvényesül nemcsak a vezető réteg körében, hanem a társadalom minden csoportjában. Van itt is „jobboldal'4 és van „baloldal4', vannak maradiak és vannak haladók. A „Vásárhelyi Találkozó'4 — amely sokféle nézetű embert gyűjtött össze s amely egy bonyolult közéleti helyzetben kísérelte meg magának és a nemzetnek az irányt megszabni — nemcsak annyi, hogy hat évvel ezelőtt száznyolcvanhat fiatal erdélyi magyar három napig tanácskozott, hanem ennél sokkal több •— s éppen ezért kell ma visszaemlékeznünk reá. Több, mert a sokféle nézetű ember — a nemzetpolitikai kérdések alapos megvitatása után — a nemzeti élet irányában fenntartás nélkül meg tudott egyezni s hitvallásában azonos nemzeti programot tudott alkotni. „Az erdélyi magyarokhoz44 szóló proklamáció három pontjánál ma sem lehetne tökéletesebben kifejezni azt, hogy miben is kell elsősorban egyetértenünk. 1. Támogatunk és szolgálunk minden olyan | törekvést, mely a magyarságot tudatossá és erőssé teszi arra, hogy sorsát önmaga irányítsa. 2. Szükségesnek látjuk társadalmunk átformálását abból a célból, hogy a magyarság egyetemes érdekeinek a síkján az osztályok közötti választófal eltűnjék. A falusi kisbirtokos réVegnek és munkásságnak kell alkotnia azt az erős nemzeti testet, melyet a nevelő értelmiséggé átalakult középosztálynak kell szolgálnia. 3. Fel kell ébreszteni és táplálni kell azt az öntudatot, mellyel a magyarság sikeresen ellenállhasson minden olyan támadásnak, mely őt nemzeti érdekeiben és jogaiban veszélyezteti, E három pont, Tamási Áron elnöki megnyitó beszéde és a „Hitvallás4' az akkori idők fölé emeli e találkozót s ma is megilletődve idézzük magunk elé a záróülés ama perceit, mikor bizonyságot tettünk, hogy „az erdélyi magyar társadalomban az előítéletek és a testvérgyengitő harcok egy megingó társadalom tünetei voltak csupán“ — és hirdettük: „rajtunk a felelősség azért, hogy a meglévő lehetőségekből közös munka, a közös munkából újból megerősödött magyar társadalom és ebből a megerősödő társadalomból helytálló nemzeti erő teljesedjék ki.4* „A három nap vajúdó és felemelő ünnepe után mi mindnyájan megállapítjuk — mond- . ja a Hitvallás —, hogy társadalmunk keretén belül az osztálybeli és egyéni szétszakadás eltűnik, ha a nemzeti érdekről van szó. A világnézeti harcok is elnémulnak a közös nemzeti érdekek parancsoló szavára. Az érett magyar ifjúság ezalatt a három nap alatt ünnepi felszabadulásra mutatott utat népének, visszaadva a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét. Eg)- tiszta, magyar és emberi élet vágya lobogott fenne, egy szenvedő nép tisztult meg általa és érezte meg újra az élet teremtő tartalmát.4 K eresztény erkölcs és nemzeti demokrácia: ez az a láthatatlan kupola, melyet a „Vásárhelyi Találkozó44 hat évvel ezelőtt maga fölé emelt, hogy ennek keretében széles és átfogó programja alapján szilárddá és ellenállóvá építse nemzetünket. Tisztában volt azzal, hogy e fogalmakkal visszaélnek. A demokráciáról szólva, Tamási Áron elnöki megnyitója világosan megállapítja, hogy ma már két ember nem érti meg egymást, hiszen „egyformán demokráciát mond a fasizmus vezére és az angol felelős ^Uamférfi“. Éppen ezért a „Vásárhelyi Találkozó4' — Tamási Áron útmutatására — a ■ventokrácia értelmezésében visszamegy a tu- ományhoz, mely szertár „a demokrácia az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javak igazságos és helyes felhasználása a társadalom javára“, Vagyis a demokrácia — felfogása szerint — nem rendszer-kérdés, hanem életforma, az egyetlen életforma, amelyben élni lehet, amelyben csakugyan emberi életet élm lehet, mert lényege és belső tartalma etikai beállítottságú: az összetartozásnak, a teljes életszolidaritásnak minden vonatkozásban érvényes kifejezője. „Egy bizonyos — állapítja meg Tamasi Áron elnöki megnyitója — az erdélyi magyarság nyolcvan százaléka falusi kisbirtokoiS és munkás. Azt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy nemzeti javainknak és erőnknek elsősorban a nép az őrizője. Ebből a kettőből természetszerűleg következik, hogy társadalmunkat a népünk megerősítése és megtartása céljából kell Átformálnunk és jövendőt csak erre a rétegre építhetünk. Gondunk és törekvésünk, mely a nép felé irányul, teljes mértékben a munkásságé is, de viszonzásul a munkásságnak be kell látnia, hogy a néppel erős lánc fűzi össze, mely a nemzeti érdekek védelmére közösséget parancsol. — így nép és munkásság között létérdekekben eltűnik a választófal, mely a nemzeti erőt gyöngítette azelőtt. A középosztály lassanként a nép nevelő szerepét veszi át s nevelése folytán idővel maga is népi vérrel és teljes közösségi érzéssel telítődik meg. Feljebb az előjogok eltűnnek és az arisztokrácia megszűnik, mint osztály. így azok a választófalak is ledőlnek, amelyek urat és falusit még ma is Mostanában ismét sokat esedezik a lélek, hogy legalább néhány hétre térjek vissza a faluba. A bölcső helyén elszáll az értelemből a zaj, mely annyira kuszái ttá teszi manapság a világot; s a család élő és- holt ága között bizalmasabban beszél maga a sors is. A nyugtalan lélek valahogy igy esedezett akkor tavasszal is, amikor idegen uralom alatt szenvedéseink tisztulásra fordították szivünket. A cselekvő ifjúságról akkor írtam meg a halovány ébresztőt, otthon a faluban. S mint a tavaszi mondikáló patakból, melybe mentiben és mindegyre uj vizek futnak, ebből a halovány ébresztőből is úgy nevelkedett ki a fiatal értelmiség sodró folyama, mely aztán Marosvásárhelyen az erdélyi magyarság életvizébe ömlött. Ez volt a „Vásárhelyi Találkozó", Annak éppen hat éve már. Nem túlzott az időben a szavam, amikor jelentettem az egybegyűlteknek, hogy mostoha idő jár a mi hegyi országunkban. Most is mostohának tűnik, as: emlékezet előtt. Népünk szegénységben küzdött, falun és városon egyaránt; s borús volt sorsának ege, bármerre nézett. A reménység is, mit Isten adott s a szülőföld éltetett szivünkben, néha már megremegett az idegen hatalom szorongatásai alatt. Úgy éreztük, hogy tennünk kell valamit, ami reményünket ismét zöldre virítja s nekünk is uj erőt ad a további küzdelemre./ Aki szenved, mit tehetne mást, mint a földi kicsinyességekből az egekhez közelebb emelkedik és ebben a tisztább s messzibbre látó magosságban szövetkezik mindazokkal, kikkel a sors nyelvében és vérszerint egybefüzte! A,z emelkedett szellem és a szövetkezés jegyében .szólt akk<jr az ifjúság, mint ahogy ma is szeretne szólni. Mert az idő ma is mostoha, nemcsak a mi hegyi országunkban, hanem rónáinkon s a dombos magyar földeken egyaránt; s hazánkon túl, mostoha mindenütt... Ami csak a miénk, erdélyieké volt valaha, szorongás és aggodalom, az a háború és az emberi balsors folytán mindnyájunké lett, kiket a sors nyelvünkben és vérszerint egybefüzött. Népünk ma háborús szegénységben küzd, falun és városon egyaránt; s borús az ég, bármerre tekintünk. A reménység is, mit Isten adot'c s a haza éltet szivünkben, az idegen hatalmak szorongiatasai közben néha már megremeg. Úgy érezzük, hogy tennünk kell valamit. ami reményünket zöldre virítja és uj erőt ad a további küzdelemre. De most sem tehetünk mást, minthogy az egvmásközötti apró harcokból felemelkedjünk és életre szövetkezzünk mindazokkal, kikkel a sors nyelvben és vérszerint egybefüzött! Ezért emlékezünk a „Vásárhelyi Találkozódra. Sőt, néha azon gondolkozunk már, hogy mintának tekintsük. Sokan vagyunk együtt az emlékezésS7embcáliitanak egymással: s végül népünk egységes társadalma áll előttünk, amely erkölcsi és nemzeti alapon álló népi demokrácia“. L elki megújulás nélkül azonban az uj életforma puszta elképzelés marad. A társadalom átalakításához emberek kellenek, akiket az uj nemzetnevelés alkalmassá tett erre a szerepre. Ezért hangsúlyozza a „Vásárhelyi Találkozó“, hogy a magyarság belső megtartó magatartása más utón nem érhető el, csak az egyén és a népközösség erkölcsi megújhodása utján. Állást foglal a kereszténységnek erdélyi életünkben való irányitó szerepe mellett s a magyar élet igazi sorsvállalóinak csak azokat tekinti, akikben a keresztény erkölcs élő valóság. „A magyar élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhetik“ — ez a „Vásárhelyi Találkozó'4 alapvető határozata. Ebből következik a többi: „Az eakölcsi megigaztilásban és szellemi megraemesiedésben, a nemzeti öntudat fokozásában és az alkotó erők becsületes összefogásában látjuk jövőnk egyedüli útját. Elítéljük azt a szellemet, mely személyi torzsalkodásokkal, mindenki elgáncsolásával cs az építő erők megbontásával akadályozza meg a kibontakozás útját." „Meggyőződésünk az, hogy az alkotó szellem szabad és szabadnak kell lennie megnyilvánulásaiban is, azonban csak azokat a tudományos, irodalmi és művészeti alkotásokat valljuk magunkénak, melyek a maben; s nem árva az a gondolat sem, hogy a Találkozót mintának kell tekinteni, mely az újra megnehezült időkben hasonló cselekvésre serkenti az embereket. Az aggódás és a terinivágyás forrásaiból ismét megindultak a kis patakok, hogy a közös cselekvés erősítő vizébe ömöljenek. Néha személyesen jönnek magyarok, kik emlékeznek és sürgetnek; máskor levelekben mondják el, hogy él még a szellem, mely hat évvel ezelőtt Vásárhelyen szólt. Bizonyára tiszta a vágy is, mely uj Találkozót szeretne. Élő tehát és. választ kiván a kérdés, hogy mit kell tenni? Nem egyedül tőlem függ, hogy mi lesz és mikor születik meg a válasz, de nyilvánvaló a kötelezettségem, mely az első szót ebben a kérdésben reám hárítja. Ez a kötelezettség kettős. Először lényegbeli, mert hűséget kiván telem a Találkozó szelleméhez és a Hitvallás elveihez; másodszor pedig formai is, hiszen ilyen vonatkozásban egyetlen gazdája vagyok a „Vásárhelyi Találkozódnak. A hűségben osztozom mindazokkal, akik a Hitvallást fogadalommal annakidején aláirták; a formai megbízást azonban egyedül vállaltam és ma is egyedid tartom. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a Találkozó szelleme és az aláírók hűsége fölött őrködnöm kellett és őrködnöm kell ma is; de nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a Találkozó sorsáról mindenekelőtt nekem kell határozni. Ez az elhatározás, amennyiben emberileg lehetséges, sohasem lesz önkényes és meggondolatlan. Függ az időtől, melynek jelei vannak arra, hogy mikor kell cselekedni; és a jelek után függ azoktól, akik a Találkozó hagyományainak szellemében' vezető munkatársaim lesznek. Jöhet azonban idő, mely nem enged megbeszélésekre és hosszas fontolgatásra módot. Ilyen esetben egyedül kéne cselekednem, megjelölvén a gyakorlati utat is mindazok számára, akik a rengeteg politikai program helyett éppen a Hitvallás emelkedett elveit akarnák valóra váltani. Ma azonban, úgy vélem, még nem jutottunk odáig, hogy a „Vásárhelyi Találkozó“ szellemében uj találkozóra gyűlhetnénk egybe. Az apró harcok és nemtelen indulatok még mindig akadályai annak, hogy a politikai világnézetek fölött, egyedül az „itt élnek, halnod“ magyar parancsán, az emelkedett egység meg tudjon valósulni. A sajtó oly változatos vélemény özöne és a közszellem szeszélye ma még lehetetlenné tenné a kísérletet, hogy próbáljuk újból visszaadni a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét. Szerencsés az a nép, mely nem a vészéi vben, hanem már a veszély szelében válik pgy-test |s egy-lélekké. Munkálkodjunk hát szorosan azon, hogy szerencsések legyünk! Most az egyszer, annyi balsors után. Kolozsvár, 1943 szeptember 30. TAMASÍ ÁRON. gyarság nemzeti és erkölcsi értékeit és ér. dekeit nem veszélyeztetik". „A sajtó csak úgy teljesítheti köteles* ségét, ha az önvédelmi egység, példa és tanítás napi megnyilvánulása. Nomzeti érdekeink megparancsolják, hogy a magyarság létérdekeit érintő döntő kérdésekben teljesen azonos álláspontot foglaljon el- Ne szolgáljon tehát idegen érdeket. Legyen mértéke a tárgyilagosságnak, őrizője a nép jövőbe vetett jogos reménységének, öntudatositója népének, ápolója a közösség szellemének, mert szerepe mindenekelőtt a nemzet nevelése". „Valljuk, hogy életünkben a krisztusi elvek és tanítások alapján a szociális igazságnak érvényesülnie kell és vállaljuk a közösséget a munkássággal a kizsákmányoló tőke elleni küzdelmében. A magyarság önvédelmének egysége érdekébren azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy a munkásság saját soraiban teljes erejének súlyával küzdjön minden elnemzetietlenitő kísérlet ellen s teljes odaadással szálljon harcba összeköttetéseivel együtt a magyar nemzetvédelem egyetemes érdekei mellett-'. E rkölcsi forradalom volt a „Vásárhelyi Találkozó44. A maga minden társadalmi réteget magábaölelő voltával s a különböző politikai vélekedéseket kiegyensúlyozó hitvallásával tiltakozás az egységbontó törekvésekkel szemben. Álláspontja nem a negatívumokból bontakozik ki: — a „Vásárhelyi Találkozó“ nem támadott senkit, sem egyént, sem intézményt. A szellemi kép, melyet felmutatott, egy uj magyar társadalom képe. A harc, amelyet meghirdetett, ennek az uj magyar társadalomnak az érdekében va«i. Az eszmék, amelyeket e harc éltető elemeivé tett, nem a változékony korszellemből, hanem a magyar valóságból fakadtak. Innen a „Vásárhelyi Találkozó44 hitvallásának ma is változatlanul ható ereje. Ugyan a kisebbségi sorsban élő erdélyi magyarok szemlélete tükröződik e hitvallásban, e szem-, léletet mégsem béklyózza le az az idő és az a helyzet. Idézeteinkben könnyedén elhagyhattuk a „kisebbségi“ és „erdélyi4, jelzőket. Hitvallásunk alapigazságai ma is változatlanul érvényesek: csak a felelősség nagyobb, a munka több s az idő sürgetőbb. VENCZEL JÓZSEF. Ä svéd újságírók Kolozsvárról a Székelyföldre utaztak KOLOZSVÁR, október 2. (MTI.) Â ‘Magyarországon tartózkodó svéd újságírók budapesti programjának befejeztével többnapos erdélyi körútra indultak és ennek során pénteken este hét órakor Kolozsvárra érkeztek. A svéd újságírókkal együtt érkeztek Carl Joan Danielsson, Svédország budapesti követe, dir. Bede István követségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Morfvay Zsigmond, a stockholmi magyar követség sajtóattaséja, Lutz János, a stockholmi egyetem magyar lektora, a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet részéről pedig Kos ár y Domokos. A svéd vendégeket aiz Astoria-szálló halijában a város részéről dr. Keledy Tibor polgármester, az erdélyi újságírók nevében pedig Zathureczky Gyula főszerkesztő fogadták. Este 8 órakor a Központi Szállóban Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán és Keledy Tibor dr. polgármester szükkörü vacsorán látták vendégül a svéd újságírókat Szombaton reggel az Erdélyi Kör vendégei voltak. A város nevezetességeinek megtekintése után délben már továbbutaznak Kolozsvárról a Székelyföldre. LAKBE JELENTÉSI RAZZIA KOLOZSVÁRON KOLOZSVÁR, október 2. A rendőrség közegei az utóbbi három •lap razziát tartottak a lakók névjegyzékének ellenőrzésére. A razzia után több kihágási feljelentést tettek a lakók nyilvántartási könyvének hiánya, valamint a cselédkönyv nélkül alkalmazott háztartási alkalmazottak tartása miatt. . SZÜLŐI ÉRTEKEZLET. A Magyarutcai református népiskolában (Magyarutca 68.) október 3-án (vasárnap) d. e. 11 órai kezdettel szülői értekezlet lesz, melyre a tantestület ezúton hívja meg mindazokat a szülőket, akik gyermekeiket ebbe az iskolába íratták be, vagy fogják beirat.nl. Az első szó
