Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-14 / 207. szám

19 41 szeptember 14« 3 5 olasz csatahajó, 7 cirkáló, M 10 romboló és I4tengerslatt­i járó futott be szövetséges kikötőkbe Bernből jelenti a Buci. Tud.- A szövetsége­se Sek főhadiszállásáról érkezett jelentés szerint eddig legalább 22 olasz hadihajó futott be ßj La Valetta kikötőjéé, köztük 5 csatahajó. 7 ib cirkáló és 10 romboló. Cunningham tenger­im nagy kijelentette, hogy más olasz egységek, iöf főként tengeralattjárók, a szövetségesek föld­öd közitengeri kikötőibe érkeztek. A La Valetta- ßd ba érkezett csatahajók között van a Vittorio aV Veneto és az Italia nevű, egyenként 35 ezer 103 tonnás hajó és még három, egyenként 22 ezer 103 tonnás régeobi típusú. Későbbi jelentés szerint 03 további olasz egységek zárt kötelékben rész- ód ben, a nyílt tengeren csatlakoztak a brit ed hadihajókhoz, mások brit kikötőkbe vonul­ni tak. Összen 3S nagyobb hajó, valamint több id kisebb hajó' és tengeralattjáró tett eleget iD Cunningham tengernagy felszólításának. Az algíri rádió vasárnap közölte, -hogy 14 ío olasz tengeralattjáró futott be a szövetsége­32 sek kikötőbe, mig a többi tengeralattjáró még Jti útban van. A szövetségesek szárazföldi had­in műveleteiről hétfő reggel jelentették, hogy T Taranto és Brindisi megszállása után a 8. írf hadsereg a brit hajóhad védelme alatt és lo olasz hadihajók támogatásával megszállta T Bari hadikikötőjét. A brit hajók befutottak & Bariba és jelentős létszámú szövetséges csa- ;q papok útban; vannak a kikötő felé. A jelen­33 tés megjegyzi, hog}' a szövetségeseknek Brin- b disi és Bari megszállásával lehetőségük nyílik ß a Balkán elleni támadás megindítására. Eisenhower főhadiszállásáról érkezett jelen- 33 tés szerint az 5. hadsereg a Nápoly és a Sa­si lerno fölötti részen a mérnetek heves ellen­ie állásába ütközött. A németek töretlen harci­éi kedvvel küzdenek, A Newyork Times Török­országot állásfoglalásra szólítja fel- * Lisszabonból jelenti a TP: A New- £ york Times egyik cikkében Törökor- a szag helyzetével foglalkozik a mois- t tani események megvilágításában. A í lap azon a véleményen van, hogy a 1 török semlegesség elzárja az utat a i szövetségesek további háboríts térhó- 3 ditásai elől és ezért Törökországot ) döntés elé kell állítani. Noha Tö.rök- > országnak — török államférfiak is- [ mételt megnyilatkozásai szerint — [ nincs semmi területi igénye, kedívező i állásfoglalás esetén fel lehet ajánla- [ ni a Dodekanezoszt és a Dardanel- [ Iáktól nyugatra eső területet. Ha azonban Törökország továbbra is vo­nakodnék és a nyugati hatalmak ro­vására tovább akar ja folytatni sem1; e- gességi politikáját, akkor a szövetsé­geseknek nyomást kell gyakornokiiok reá. Például meg lehet támadni — Írja az amerikai lap. — Ez azonban ezidőS'zerint felesleges költségeket okozna, A továbbiakban a Newyork Times azt Írja, hogy célszerűbb len­ne, ha a Törökországgal való keres­kedelmet csökkentenék és nem biz­tositanának többé számára szállitá- sokat a bérlet- és kölcsönegyezmény alapján. Ez a lap szerint kemény csapás lenne Törökországra, éppen olyan csapás,mintha eltiltanák a bé­kekonferencián való részvételtől. A Tribune de Génévé a korzikai zavargásokról Chiassóból jelenti a Búd. Tud.: Észak- Olaszországban a helyzet meglehetősen feszült. Milánóban olasz csapatok gon­doskodnak a rendről. Német repülőgépek iTöpiratokat dobtak le, amelyek nyuga­lomra intik a lakosságot. A röpiratokat az északolaszországi fasiszta kormány adta ki. Torinóban a német csapatokat páncélosokkal és repülőkkel erősítették meg. Az elszigetelt olasz osztagok lőszer- és élelmiszerhiányban szenvednek. Szá­mos olasz katona eldobta fegyverét s polgári ruhában tért vissza lakóhelyéire. Sok helyen a német parancsnokok ma­guk szólították fel a lefegyverzett olaszo­kat a hazatérésre. Az utakon volt kato­nák, szövetséges hadifoglyok és mene­kültek ezrei özönlenek, akik lakóhelyü­ket, vagy a svájci határt akarják elérni. A szociáldemokrata, a keresztény párt és a liberális párt tagjai, akik Badoglio mellett foglaltak állást, sok helyen elme­nekültek. A Tribune de Geneve nizzai jelentése szerint a korzikai helyzetről a legkülön­bözőbb híresztelések vannak forgalom­ban. Az olasz kapituláció hirére állítólag Zavargások törtek ki. A sziget különböző helyein összetűzés támadt az olaszok és franciák között. Még szeptember 8-án is biztositották a római német ügyvivőt, hogy Olaszország nem adja meg magát Berlinből jelenti a DNB: A német bi­rodalmi külügyi hivatal az olasz fegyver- letételt megelőző eseményekről a követ­kező részleteket közölte: Szeptember 1-én Guariglici külügymi­niszter és Rahn követ, római német ügy­vivő megbeszélést tartott. Erről az ügyvi­vő azt jelentette, hogy Guiraglia közölte, hogy a Badoglio-kormány kitart amellett, hogy a háborút folytatja Németország ol­dalán. Szeptember 3-án a német ügyvivő jelentette, hogy Badoglio magához kéret­te és a következőket mondotta: Tettekkel fogom önt meggyőzni arról, hogy helyte­len dolog volt bennem nem bízni. Termé­szetesen a béke utáni vágy nagy a nép­ben és mindenekelőtt az asszonyokban. De mi tovább harcolunk és sohasem ad­juk meg magunkat. Ugyanazon a napon mondotta ezt Badoglio, amelyen az olasz haderő behódolását aláírta. Szeptember 4-én Ambrosio tábornok, a hadsereg fő­parancsnoka a legnagyobb nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a legszilárdabban és a legőszintébben el van szánva a háború közös továbbfolytatására. Szeptember 8- á.n Rahn követ hivatalos bemutatkozó lá­togatáson jelent meg a királynál. A ki­rály az általános katonai helyzetről szól­va kifejezte azt a reményét, hogy a né­met kormány meg van győződve a Badog­lio-kormány és az olasz hadsereg jószán­dékáról és szövetségi hűségéről és az utol­só napokban előkészített legbensőbb in­tézkedés rövidesen katonai téren is gyü­mölcsöket hoz. Olaszország sohasem fog­ja megadni magát. Németország oldalán a harcot a végsőkig folytatja. A király ezt a kijelentését azon a napon délben tette, amelynek délutánján a szövetségesek köz­zétették a fegyverszüneti egyezményt. Amikor a német ügyvivő szeptember 8­Kérdés és leielet (ELHANGZOTT AZ ERDÉLYI PÁRT 1943. SZEPTEMBER 12-IKI ÜNNEPI GYŰLÉSÉN; S EGYBEN VÁLASZ A KÜLÖNBÖZŐ ÜZENETEKRE) Irta: Tamási Áron Nálunk a politika területén sokan úgy vé­lekednek, hogy írónak lenni dísztelen mes­terség. Én is úgy vélekedtem, hogy az iró le­hetőleg mégis maradjon tjfcvol a gyakorlati politika Md. Vagyis legyen hüiséges a szel­lem őrhelyéhez, mert nem egészséges annak a nemzetnek az élete, ahol ezek a szellemi őrhelyek gazdátlanok maradnak. Ilyenformán érthető az a régi és mai tar­tózkodásom, hogy még az Erdélyi Párt gya­korlati munkájában se vegyek részt. Ezt a tartózkodásomat a Párt maga is tiszta szív­ből helyeselte. Ilyen kölcsönös megértésnek az alapján alakult most úgy a helyzet, hogy kívülről s mint független 4 szellemi ember kértem e mostani alkalomra a szólás lehe­tőségét. S a köszönet mellett, hogy ezt a le­hetőséget megkaptam, mindjárt meg kell mondanom azt is, hogy egyedül a magam nevében kívánok szólani. Igen hálás lennék azonban, ha ez önnepi gyűlés tiszteletreméltó tagjai az idők egyik szerény jeiét látnák abban, hogy a függet­len iróember, most és életében először, egy politikai gyűlésen kíván röviden készélni; s kérem, hogy gondoljanak talán arra is, hogy a magányos író aggodalma és véleménye mö­gött esetleg szorongó és várakozó láthatatlan tömeg áll, mint ahogy a nemzet életében az már nem egyszer megtörtént. A tavasz folyamán szükségét éreztem an­nak, hogy egy nyilt üzenetben a magyar öncéluság gondolatát magyarul juttassam ki­fejezésre. Már megtanultuk, Írtam akkor, hogy bajunkban senkire sem számiibatunk, csak a magunk erejére; s hogy jövendő sor. sunk is erőnkön dől el, nem idegen hatalmak segítségén. Ezt a gondolatot, kétely és inga­dozás nélkül, négy esztendőn keresztül jó­formám csak az a magyar szellem képviselte, mely a jelszavak alatt hűségben őrizte a ma­gyar fajta nyugalmát és bölcs lelkületét. Az idő ezt a szellemet igazolta, meghozván mostanság a biztató fordulatot, mely szerint a magyar öncéluság már nemcsak nyílt és hivatalos magatartás, hanem napról-napra mindinkább nemzeti öntudattá is válik. Ma azonban, amikor az események gyors és meglepő fordul atjokban követik egymást, a szellem embere nem merülhet el abban az örömben, hogy egy magyar eszmény kezd va­lósággá válni. Tovább kell fúrnia figyelő szemét és érzékeny ösztönét, hogy mi forr a világban valami olyan, amelyről itthon be­szélnie kell. ügy vélem, hogy az egyik, ami napjaink­ban a vEágban forr, az a politikai világnézet csődje. Különös tanulság, ami az elemi erők tragikus foJdula'ai közben, a nagy kérdést illetőleg, levonható. Én azt látom ugyanis, hogy a politikai világnézet kérdésén már va­lójában túl jutott a háború. Túl jutott és el­érkezett oda, ahol a nyers és puszta élet- ösztön azokat a faji vonásokat teszi uralko­dókká, amelyek az egyes népeknél lényege. Len sohasem változnak Ott, ahol a politikai világnézet a nép természetének megfelelő rendszert teremtett, ott a faji vonások eb­ben a rendszerben még ékesebben tűnnek elő; ahol pedig olyan rendszer fejlődött belőle, amely a nép természetének nenri felelt meg, ott a rendszerrel együtt magát a népet is vál­ságba sodorta. Valójában csak most döbbenek rá, hogy milyen vesz»edeimek között kellett nekünk magyaroknak áthaladnunk. Mindenek között a legbiztatóbb jel s egyt'en nagy szerencse, hogy a nemzet eszméjét és államunk rendsze­rét nem tudta hatalmába keríteni olyan po­litikai világnézet, amely idegenből érkezve, a magyarság természetének nem is lehetett volna megfelelő. Egyedül társadalmunkban tettek kárt ezek a politikai világnézetek amelyek mindaketfl szélsőségen idegen rend­szerekkel szerettek volna boldogítani mink,tt. S ha már ide érkeztem, a megsebzett ma­gyar társadalomhoz, akkor az említett tanul­ság után szeretném azt a másik ésirervéte- lemet is megnevezni, melyet a forrongó vi­lágban ugyancsak meglát a figyelő szem- Ez pedig egy szigorú figyelmeztetés, mely arr» inti a nemzetet, hogy erős és egységes tár­sadalom nélkül a mai harcot sikeresen meg­vívni nem lehet. Fel kell lennem tehát a kérdést, hogy erős és egységes_e a magyar társadalom? Boldog lehet és nem e világból való, aki igennel válaszol erre a kérdésre. Én egyik sem vagyok, sajnos, mert sokat emészt az ag­godalom, hogy a mai magyar társadalom egy szokatlanul erős megpróbáltatást nem bir el­viselni Mivel pedig úgy vélem, hogy a ma­gyar történelemnek egyik legnagyobb erő­próbája elölt állunk, inkább forrasztó láng csapjon ki szivünkből, semmint bűnös köny- nyelmüséggel lemondjunk arról az akaratunk­ról, hogy ezt a társadalmat erőssé és egy­ségessé tesszük. Biztosan tudom, hogy hatalmi szóval ezt nem lehet megtenni; azt is tudom, hogy po­litikai propagandáival, vagy felemelő szóza­tokkal sem. Olyan munkára van üt szükség melyet igaz önvizsgálat és valóban keresz­tényi lemondás után a szellemnek és a gyár korlatnak együtt és egyszerre kell elkezdenie. Ha ez a nap valóban ünnep volna, akkor Isten megengedné nekünk, hogy kiessünk a szerepből, melyet a megcsaló látszat kedvéért és a magunk ámítására is, már három éve oíy nehezen viselünk mi erdélyiek. Kegyelemben kiesnénk ebből a szerepből, hogy világosan és bizonyossággal láthassuk: a grófnak és a tekintetes magyarnak; gazdag polgárnak és a munkásnak; a nadrágosnak és a falusinak; a baloldalinak és a jobboldalinak mind együtt kell élnie, ha nem akar talán külön, de sor­jában elpusztulni. Vagy talán lehet erős egy társadalom, me­lyet elöntött a politikai kizárólagosság és a közéleti formalizmus? Hol a tetszielgő külső mögött silány a tartalom és kicsinyes a lé­lek? S lehet egységes egy társadalom, mely­nek osztályai titkos perceikben külön sor­son gondolkoznak? Bizonyára nem lehet. Mit kell hát tenni? A gyakorlati vonalon n»3g kell szüntetni a politikai és a közéleti üres formaságot, melyből nemcsak a bürokratizmus ered, hanem amely a jellem és a tudás helyett a Szolgalelkiiséget is az érvényesülés alapjává tette. Elszántan küzdeni kell az ellen a „szellemi" módszer ellen, mely gondolat helyett egy divatos jelszóval érvel. Törvényes erővel kell felruházni a személyes felelősség elvét, hogy fontos mun­kahelyek ne szolgáljanak csupán diszül s hogy aki felelőtlenül végzi a dolgát, az ne állhasson bünhődés nélkül, sőt igen sokszor megjutalmazva tovább­A szellemnek pedig meg kell alkotnia az egységes és igazságos nemzeti társadalom tervét, raslyben a sajátos magyar szellemi­ség a dolgozó tömegek természetes jogaival egyesül. S ha elkészül ez a terv, az uj ma­gyar társadalom elméleti rendszere, akkor ne vesse árva sorsra a gyakorlat és a hata­lom, hanem a szellemmel együtt kötelezze el magát arra, hogy meg is valósítja. Mert egyedül a szellem és a gyakorlati hatalom együttes elkötelezésében rejlik a biztosíték arra, hogy a veszélyt kibírja s hogy a békés nemzeti építésben is egy-sziv, egy.lélekké vá_ lik a magyarság. , Mindenki a maga helyén és a maga eszkö­zeivel vegye gondjába ezt a munkát. Kérem tehát az Erdélyi Pártot, hogy te­remtsen alkalmas keretet, melyben Erdély szellemi és gyakorlati erői, ennek a munká­nak elvégzésére, valóban össze tudjanak fogni- Ha ez nem történik meg, könnyen megeshetik, hogy az uj magyar társadalmat erőszak lógja megteremteni. Azt bizonyosan tudom, hogy ezidőszerint minden ilyen erő­szakos gondolat, vagy kísérlet ellen együtt küzdünk. De azt is őszintén meg kell monda­nom, hogy a külső veszély elmúltával a ma­gyar megújulás dolgában az én helyem nem a védekezők, hanem az erőszakos megújítok oldalán lesz. Újból köszönöm, hogy szavaimat sziwsek voltak meghallgatni, mert csak ennyit akar­tam megmondani. án délután az amerikai rádióból az olasz haderő megadásáról értesült, telefonon érintkezésbe lépett Roata tábornok ve­zérkari főnökkel, aki azt mondotta, hogy a newyorki jelentés vakmerő angol pro­paganda hazugság, amelyet felháborodás­sal visszautasít. Ugyanezt a választ adta Rosso nagykövet, az olasz külügyminisz­ter képviselője is és hozzátette, hogy gon­doskodni fog a hir leghatározottabb meg­cáfolásáról. Szeptember 8-án este 7 óra után Guariglia külügyminiszter magához kérette a német ügyvivőt és közölte, hogy Badoglio tábornagy a kilátástalan kato­nai helyzet következtében arra kénysze­rült, hogy fegyverszünetet kérjen.. A né­met ügyvivő erre erélyesen tiltakozott, majd elhagyta a külügyminisztériumot. Leverték a milánói kommunistákat Milánóból jelenti a DNB.: KögvetlenüT a Badoglio-kormáuy államcsínye előtt Milánóban és Torinóban, kommunista hi­vatalnokok az olasz igazgatás elnézése mellett nemcsak a kommunista pártot szervezték ujja, hanem katonai terrorcsa­patokat is alakítottak. Amikor a fegy­verszünet bekövetkezésével a hatóságok tekintélye összeomlott, ezek a csapatok hatalmukba kerítették a katonai fegy­verraktárt és megtámadták az olasz hely­őrséget. A zendülések egyidőben nagy terjedelmet öltöttek. A német kötelékek és a német csapatokhoz csatlakozott olasz kötelékek együttműködésével azonban a zendülést véresen leverték. A német ka­tonai hatóságok a rendteremtés során megtalálták a kommunista szervezet ter­vét, amely szerint a kommunisták min­den nagyobb olasz városban bolsevik! zendülést készítettek elő. Brit*vélemény szerint a szövetségesek Délolasz- országban kivívták a légifölényt Berlinből jelenti a Búd. Tud.: A Saler- nónál lévő brit és amerikai csapatok fő­hadiszállásáról jelentik, hogy hétfőn kora reggel Nápoly körül jelentős méretű csata kezdődött. Az angolszász jelentések hozzá­fűzik, hogy határozott német ellenállásba ütköztek azok a szövetséges csapatok, amelyek Salemótól nyomulnak előre, hogy a Nápoly tói keletre lévő partra- szállt csapatokkal egyesüljenek. Kesser- ling a rendelkezésre álló erőket felvonul­tatta, hogy a szövetséges csapatok továb­bi előnyomulását megállítsa. A Salerno és Nápoly közötti hegyes vidéken mind­két részről nagyobb erők tömörültek és olyan elkeseredetten küzdenek, amilyen elkeseredettségre eddig csak a szovjet arcvonalon volt példa. Mindkét részről állandóan újabb páncélos erősítéseket vetnek küzdelembe. Jelenleg nem lehet áttekinteni, hogy melyik részen van a fö­lény nehéz hadianyagban. A légiharcok is olyan elkeseredettekké váltak, amilyen eddig még nem volt. Állandóan újabb egységek avatkoznak be a harcokba mindkét részről. Vasárnap átmenetileg egy aránylag kis szakaszon 200—300 re­pülőgép harcolt. Az angolszász jelentések szerint úgy látszik, hogy a szövetségesek elérték a légi fölényt. A legközelebbi órákban, vagy napokban eldől majd. mi­ként sikerül az utánpótlás biztosítása. A szövetséges repülőgépek szüntelen bom­bázással igyekeznek a német csapatok utánpótlását zavarni. A 8. hadsereg arc­vonalán — mondja tovább a jelentés —■ az előnyomulás zavartalanul, gyors ütem­ben folyik. Azt hiszik, hogy az itt lévő német csapatok parancsot kaptak a Sa- lernótól északra lévő területre való átvá­gásra. Takarékoskodjunk a tüzelőanyaggal A közellátásügvi minisztérium felhívás® intéz a közönséghez a tüzelőanyaggal való takarékoskodás érdekében. Ezt a célt első- só ban a tüzelőberendezések megfelelő keze_ lésével és karbantartásával lehet elérni. A ká-yhát csak olyan mennyiségű tüzelőszerrel szabad megrakni, mint amennyit a külső hő­mérséklet szükségessé tesz. A felesleges szel­lőztetést kerülni kell, mert a megfelelő leve­gőcsere 5—6 perces léghuzattal is biztosítha­tó. A kályha nagysága feleljen meg a helyi­ség hőszükség’etének és ezt a fütendő helyi, séube úgy kell elheTyezni. hoev a hősugárzás szabadon érvényesüljön. A kályhákban olyan tüzelőszert használjunk. amelyr»ek elégeté­sére azt szerkesztették és olyan módon kell tüze'ní, amint azt a kályha szerkezete meg­kívánja A közlemény aztán ismerteti az eeves kályhatípusoknál követendő tüzelési eljárást. Ha kályhánk elromlott, megjavításai cs*k szakképzett kályhásmesterre bizzuk. Időnkint vizsgáltassuk meg a kályha belső szerkezetének korszerűségét is- Ha a wíndszer e'avult az uj, korszerű rendszerűre kell át­alakítani. Figyelem! Csak az téseí eredményeseit M

Next

/
Oldalképek
Tartalom