Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-07 / 202. szám

1 1943 szeptember 7« ELLENZÉK iwgar H „legendák népe“ E hangzatos, sokatigérő cim mögött — áruljuk el nyomban — a székely nép hu- zóddik meg, egy ifjú falukutató felfede­zésében, aki nem sajnálva a mai utazási lehetőségek gyötrelmes fáradságait, hir­telen elhatározással kiruccant messze keletre, a székelység közé, ott egy-ket­tőre összekapkodta érdekesebbnél érde­kesebb benyomásait, amelyeket azután szépen kiteregetett a nagy nyilvánosság elé. , Ö is beállott azok közé, kik ez érdekes nép ,,múltján, sorsát megható igyekezettel próbálják csodálatossá tenni“, ami aztán sikerült is neki oly mértékben, hogy a ;nagy csodálatosságban, egyik ámulatból a másikba esünk- • így tudjuk meg* rni székelyek, Kovács Imrének a Magyar Nemzetben nemrég megjelent cikkeiből, hogv tulajdonképpen kik és mik vagyunk? Megtanulhatjuk, hogy a Székelyföldön valójában két nép él. ' Az egyik „a küzdelmes sorsú pa­rasztság“, amelyet lenyűgözve tart „a mult terhe és a természet uralma“, a másik pedig az, amely mint vezető ré­teg, a primőrök és lófők maradványai­ban, a „romantika“ és legendás világ képzelgéseiben kéjeleg. Az istenadta „parasztság“, amely vala­ha szabad nép volt, annyira szegény és nyomorult, hogy még a származásának a tudata is „elszintelenedett“ nála. Mind­azonáltal a földműves nép is székelynek „mondja“ magát — állapítja meg Ko­vács Imre csodálatos logikával — de em­lékei csupán a küzdelmeket őrzik, igy hát — mit tehetne egyebet — sorsának tragikumát a székely kapukon stilizálja. Azok a díszítő naotivumok, amelyek any- ;iyi művészi érzékről tanúskodnak a szé­kely faragványokpn, nem egyebek a cikkiró szerint, „mint az elhagyott szé­kely nép önmagába ro.skadá tragikumá­nak a szivyboíizálásg“, ama hires „gó- béság“ pedig, az ismert székely néphu­mor, szintén nem egyéb mint „menekü­lés“, ami által a nép, a „valóság és álmai, a vágyai közötti irtózatos szakadékot kí­vánja áthidalni“. Amíg ezeken a csodabogarakon csak mosolyogni tudunk, annál inkább kell bosszankodnunk azokon az elmélkedése­ken, amelyekben cikkiró a székelység szociális problémáival foglalkozik. Miért van az, hogy némely érdemes falukutatónk megfigyeléseiben nem azt látja meg, ami valójában van, hanem azt, amit látni szeretne? Felrak magának egy páoaszemet és azt világért sem venné le az orráról, akárhogy fordít és torzit is az. Vitorláit rendszerint bizonyos szem­pontok duzzasztják s mondanivalóit az­után törik-szakad azokkal béleli, hogy a szempontjai mentői inkább kidomborod­janak. Hogy a valóság ilyenformán többé kevésbé elsikkad, az rendszerint nem fontos. ./ -y.v„ v ; Egy igen divatos szempont pl., amely a baloldali sajtónak különös kedvenc csemegéje, az a sokat emlegetett szaka­dék, amely az intelligenciát a néptől el­választja. Dehogy is mulasztaná el a szenvedélyes falukutató ezt a népszerű témát ide-oda ráncigálni, csakhogy vala­hogy reáillessze a felfedezéseire. Ilyenkor nem irtózik egy kis történe- lemhamisitástól sem ... • Mit is mond érdemes cikkírónk? „A múltban a primőrök és a lófők voltak a székelyek, ahogy a Natio Hungarica is csak a nemesekből állott.“ Vájjon csak­ugyan ne tudná Kovács Imre a senki ál­tal nem vitatott ama tényt, avagy csak szándékosan elhallgatja, hogy a múltban minden székely, társadalmi tagozódásán belül egyformán nemes volt, vagyis ne­mesi jogokkal volt felruházva, amennyi­ben nem adózott, hanem ehelyett saját költségén katonáskodott? Vájjon csak­ugyan ne ismerné a székelységnek, az u. n. siculitasnak közjogi fogalmát, amely egyformán ^tett kiváltságossá minden született székely akkor is, ha máshol, akár az Alföldön telepedett le? Innen .van az, hogy a közszékely ma sern paraszt, azaz nem vállalja eme elne­vezést, bár nemesi kiváltságai régen el­enyésztek. . ■ Hálásaknak kell lelnünk cikkírónak, hogy annyit mégis megenged, miszerint „a székely intelligencia és a székely nép között kisebbnek látszik a szakadék s a meglevőt derék igyekezettel próbálja be­temetni“. Jótékonyan hatott e törekvésre a kisebbségi sors. „A megszállás éveiben — úgymond — közelebb kerültek egy­máshoz“ vezetők és nép, igy hát mégis csak kikelt a székelységen is ,,az uj népi- ség“ iránya, amelyre erősen hatott az anyaországi falukutatás is (?). Kár, hogy néhány sorral tovább' — megint nem tudom honnan szerzett logi­kával —: azt ir.ja Kovács Imre, hogy az általa felfedezett „két nép ritkán talál­kozik egymássylí inkább csak szimboli­kusan“. Pedig vezető az van bőven. „A Szé­kelyföldön minden varosban van egy kollégium — jelenti a cikkírónk — s a növendékek nagyobbik fele paraszt szár­mazású.'.. Ezek a fiatalok, tanáraik jó­voltából — elmélkecfik tovább Kovács Imre — ismerik a népi írókat s ha el­végzik a középiskolát és egyetemre irat­koznak, már tudatosan vallják a népi programmot s buzgón készülnek népük vezetésére. A népről csak jót tudnak, nagy általánosságban ismerik problé­máit és annak ellenében, hogy foglal­koznak vele, megkövetelik: fogadják el egyedül idvezitönek az ő nézeteiket. S a szegény nép mit tehet? Elfogadja. Ma­gában ugyan mást gondol, mást yall, ezért van annyi ellentmondás ababn, ami a falvakban tapasztalható és az intelli­genciától hallható.“ Lám, lámhA szegény népnek még azon vezetőiben sincs öröme, akik a saját so­raiból kerültek ki. Hiába minden jó igye­kezet ... Fogva tartja a szép szándékot a romantika. „A székely intelligencia buz­gó népiségének akkor volna értelme — vonja le következtetéseit a mi falukuta­tónk —, ha a valóságban élő nép szán­dékait és törekvéseit tenné tudatossá s igy vallaná a közeledés, a felemelés prog­ramját. Ehhez az' első lépés: -szakítani a romantikával“ — vagyis, megtagadni a hagyományokat, a múltak tanulságos himporát. íme a „legendák népének“ keresztmet­szete, ugyahogy azt Kovács Imre előad­ja. Ez bizony meglehetősen zavaros és csupán egy világos benne — a szándé­kos elhajlás a valóságtól. És hogy jobban megértsük a jelent, a múltak rajzából is ad egy kis ízelítőt cikkírónk. Mindenből egy keveset. Van benne őstörténet, Csaba királyfi, „szikii“ eredet, települési sorrend, említés tétetik a „nemek és ágakról“, az ökörsütésről, a társadalmi megoszlásról, siculicidiumról, amikor a kivándorlás „pánikszerű mene­küléssé“ fokozódott, felkelésekről, örök­re (?) megfosztott szabadságokról, „föl- dönlakókról“, slb., amikben a nyájas ol­3 vasó gyönyörködhetik ugyan, de a ko­moly, alapos történész, csupán egy bosz- szus kézlegyintéssel veheti tudomásul a felületességnek ezt a halmazát. De ezen tulmenőleg, igenis nem hall­gathatjuk cl, hogy nekünk rosşzul esik népünk helyzetének, viszonyainak és egyéni tulajdonságainak ilyenszerü feltá­lalása. Itt Erdélyben, ahol különösen az utolsó két évtized alatt a nép és vezetők közötti testvéri egyetértés és bizalom immár hagyományos patinát öltött magá­ra, ahol nincs más törekvés és akarat, mint a legszorosabb összekapcsolása né­pünk minden rétegének, ahol történel­münknek mentői tökéletesebb ismerete és az abból való okulás vágya szinte életszükségletünkké vált, igenis fáj az, ha trianoni testvéreink, kik egy fél ember­öltőn keresztül esik hírből ismertek ben­nünket, a valóságtól messze eltérő, tor­zító tükörbőí csodálkoznak reánk. Ezért nem tehetünk egyebet, legalább» óva inţiink mindenkit, de különösen az anyaországi olvasókat, hogy csak fenn­tartással fogadják az idézett Kovács Imre-féle és az ehhez hasonló tendenció­zus ismertetéseket népünkről. K. Ld Megtartotta első ülését a Székely kongresszus előkészítő bizottsága ‘MAROSVÁSÁRHELY, szeptember A marosvásárhelyi városháza kister­mében a székely kongresszus előké­szítő! bizottsága alakuló értekezletet tartott. Az értekezleten megjelentek a tm. kir. honvédség, az egyházak, a székelyföldi törvényhatóságok és käz- hatóságjellegü intézmények vezetői, Veress Lajos altábornagy,, i " 1 ■r"j,u Sándor Imre róm. kát. püspöki ţtelynQk, Józan Miklós uni­tárius püspök, gróf Teleki ArcUir ref. egykázkerületi főgopdnok, gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt és az EA1GE elnöke, dr. Sebesi Ákos Ul- varhe'lymegye főispánja, dr. Szóná­ivá nyi Gábor Háromszék várimegye főispánja, dr. Szentkirályi Kálmán Udvarhely vármegye, dr. Marton Zsigmond Ma rost or da vármegye, dr. Ábrahám József Csik vármegye alis­pánja, dr. Papp Károly Marosvásár­hely helyettes polgármestere, gróf Béld'i Kálmán az Érdiéi yrészi Gazda­sági Tanács és az EMKE elnöke, dr. Szathmáry Lajos az EMKE ügyveze­tő alelnöke, dr. Biró József a Maros- vásárhelyi Kereskedelmi és Iparka­mara főtitkára, dr. Bodor György Hargita váralja jelképes székely köz­ség kiküldötte, dr. Mikó Imre és dr. Váró György országgyűlési képvise­lők, valamint dr. Venczel József in­tézeti tanár, előadók. Az értek ezjeţet gróf Teleki Béla hívta össze és nyitotta meg, ismer­tetve a Székely Kongresszus célkitű­zéseit, utána pedig dr. Vean/zel Jó­zsef terjesztette elő a kongresszus mupkateivét. Az értekezlet, többek hozzászólása után magáévá tette az előterjesztéseket és elhatározta, hogy az 1902. évi csíktusnádi székely kongresszus mintájára alkalmas he­lyen és_időben az uj székely kon­gresszust megrendezi. A kongresszus anyagának előkészítését, vagyis a Székelyföld valamennyi gazdasági, társadalmi, közművelődési kérdésé­nek és az e téren mutatkozó felada­toknak kidolgozását, az előkészítő bi­zottság azonnal megkezdi. E cédból bevonja és a kongresszuson való részvételre felkéri .a székelyföldi kér­désekkel foglalkozó összes közható­ságokat, társadalmi intézményeket és szakembereket. Az egyes kérdése­ket az egyes székely törvényhatósá­gok illetékes tényezőivel és szakem­bereivel vármegyénként letárgyalja és az igy elő készített anyagot a kon­gresszus elé terjeszti. Az értekezlet megállapitja, hogy a visszatérés óta eltelt három év alatt a magyar kormány nagy áldozato­kat hozott a megszállás idején fejlő­dése lehetőségeitől megfosztott Szé­kelyföld megsegítése érdekében és számos kezdeményezés megvalósítá­sa van ma is folyamatban. A székely kongresszus előkészítésénél az érte­kezletet az a szempont vezeti, hogy a ■Székelyföldnek az ország egyeteme érdekében való átfogó nemzetpoliti- kai tervezet dolgoztassák ki. | Boris király kriptafelirata: „III. Boris, a bolgárok cárja 1894 január 30 - 1943 augusztus 28‘6 Szófiából jelenti az MTI: A szófiai hi­vatalos gyászünnepség befejeztével az el­hunyt III. Boris király földi maradvá­nyait a fővárosból különvonat vitte Ko- cserinovoba. A többqra hosszat tartó ut közben a király hamvait minden állomá­son, ahol a vonat megállt, megindító hó­dolattal fogadta a bolgár nép. Nagy tá­volságról összesereglgttek mindenütt a földművesek családtagjaikkal, hogy utol­jára nyilváníthassák a király iránt érzett tiszteletüket. Este fél 8 órakor érkezett meg a vonat Kocserinovoba, ahol a ko­porsót átvitték egy gyászkocsiban a rilai kolostorba. A temetésre meghívott ven­dégek kis köre, a királyi családhoz leg­inkább közelállókból kocsin hajtatott a kolostorba, Bulgária nemzeti szentélyé­be. A bolgár nemzeti egyház főpapjai teljes számban ott voltak a gyászszertar­táson. A kolostor szerezetestagjai a ka­punál fogadták a király hamvait. A ko­porsó után a királyné ment legközelebbi hozzátartozóival, a kormány néhány tag­jával s a főpapokkal együtt a kolostor templomába. Ott a kolostor valamennyi szerzetes tagjának jelenlétében ünnepé­lyes gyászistentisztelet kezdődött és a Szent János oltár lábánál lévő kriptába elhelyezték a cár koporsóját. A márvány­lapon ez olvasható: „Ili. Boris, a bolgá­rok cárja 1894 január 30—1943 augusz­tus 28.“ Amikor a koporsót elhelyezték, felhangzott a szerzetesek zsolozsmája és megszólaltak a harangok és valamennyi bolgár helyőrségben eldördültek az ágyuk. 14 ÁLLAM KIKÜLDÖTTJE A TEMETÉSEIM Szófiából jelenti a Bolgár TI: Boris bolgár király temetésén a következő kül­földi államok különküldöttségei vettek részt: Németország, Olaszország, Japán, Magyarország, Franciaország, Törökor­szág, Románia, Svájc, Svédország, Spa­nyolország, Horvátország, Szlovákia, Ar­gentina és Finnország. Ribbentrop német birodalmi külügy­miniszter nem járt Szófiában. A londoni rádiónak erre vonatkozó hire tehát téves. BÉCSI GYÁSZÜNNEPÉLY Ugyanabban az órában, amikor a bol­gár fővárosban ünnepélyesen temették Boris bolgár királyt, a Rosina bécsi bol­gár egyesületben és a Német-Bolgár Egyesületbe és a Német-Bolgár Társa­ságba“’ tömörült bolgár kolónia gyászün­nepségre ült össze a Zenepalotában. A gyászünnepségen Baldur von Schirach birodalmi vezetővel az élükön résztvet- tek a párt, az állam és a yéderő vezető személyiségei, úgyszintén a szövetséges és baráti nemzetek képviselői is. A gyász­beszédet Hegyev főkonzul mondotta. Balschke SS főcsoportvezető, a német­bolgár társaság elnöke juttatta azután kifejezésre a gyászt, amelyet a király halála a német népben keltett. Az ünnep­ség után a bolgár kolónia tag m az orosa görögkeleti templomban gyászistentiszte- létén vettek részt. A M 4 GYÁR KÜLDÖTTSÉG VISSZAÉRKEZETT BUDA­PESTRE SZÖFIA, szeptember 8. (MTI.) A Boris király temetésén résztvett magyar kül­döttség Csatay Lajos honvédelmi minisz­terrel az élén, hétfőn repülőgéppel visz- szaindult Budapestre. A magyar küldött­ség búcsúztatására a repülőtéren megje­lent Jungerth-Arnóthy Mihály követ, gróf Bethlen Gábor l^övetségi első titkár, vitéz Bartha László törzskapitány, ösz- szekötőtiszt, bolgár részről pedig Kocsev tábornok, Porenov udvari miniszter, Je- csev tábornok, szárnysegéd és Szaev kó- vetségi tanácsos. A magyar küldöttséggel együtt utazott Ketz Ottó alezredes, kato­nai attasé. Saldos visszaélés miatt eljárás indalt Zsiflmond István ngdrádszeredai maiomtalajdoaos eiien MAROSVÁSÁRHELY, szeptember 7. A marosvásárhelyi ügyészséghez feljelentés érke­zett Zsigmond István nyárádszeredai dúsgaz­dag maforntulajdonos ellen. Zsigmondnak két malma van: az. egyik Nyárádszeredán, a má­sik Nyárádgálfalván. A nyomozás megálla­pította, hogy 20.000 kg. vámőrleményt elvont a közfo­gyasztás elöl és saját céljaira használta fel. A vizsgálatot dr. Zakariás Kristóf, a marosvá­sárhelyi ügyészség alelnöke folytatta le Nyá­rádszeredán és megállapította, hogy Zsigmond gazdaságában állandóan 25—30 sertést és ugyanannyi tenyészbikát hizlalt. Ezeknek az állatoknak a táplálására fordí­totta azt a gabonát, amelyet tulajdonkép­pen a Euturanak, illetve a Elombár-nak kellett volna beszolgáltatnia. A törvényes rendelkezések értelmében ugyanis minden száz kilogrammnyi őrleményből 8 kg« ot kell beszolgáltatni a kormány áltál az. ác-t vételre felhatalmazott szerveknek. A malötn- tulajdonosoknak az őrleményekről rendszeres könyvet kell vezetniük, Zsigmond azonban nem irta be a malmaiba szállitott gabona tel­jes mennyiségét a könyvbe. így halmozhatott fel azután tekintélyes gabonamennyiséget. A malomtulajdonos napszámosait — mint megál­lapították — gabonával fizette, gabonaáru­val vásárolt fát és a csereüzletek egész soráp bonyolította le. Az ügyészség a honvédelem érdekében ül­dözendő bűntett címen emelt ellene vádat és letartóztatta. Védö/e 50.000 pengö^óva,-* dékut ajánlott fel szabaalábrabelyezése ír- dekebui. Az uzsorainroráe c nngyösszCgü óvadék elleneben szabadiadra helyezte Zsig■» jnondoti mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom